Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1990-12-30 / 52. szám

IW I'. 4M I'»II • lKSSUlM'dlii II Tll-li. ÍM' HUH 91BI9Hm!infllHIHinil Ev angélikus Élet 1990. december 30. I 3 n GYERMEKEKNEK A PIHENŐNAP A hetedik napra elkészült Isten a maga mun­kájával, amelyet alkotott, és megpihent a hete­dik napon egész alkotó munkája után. Azután megáldotta és megszentelte Isten a hetedik napot, mivel azon pihent meg Isten egész te­remtő és alkotó munkája után. (Mózes első könyve 2. részének 2-3. verse.) Egy régi rabbi ezt írja: „Mi hiányzott még a világon a hat nap után? A nyugalom. Ezért fejezte be Isten a mun­kát a hetedik napon, a nyugalom napjának, a szombat­nak teremtésével." Eddig Isten csak az élőlényeket áldotta meg, most a hetedik napot áldja meg. Bizony különleges nap ez. A világ befejezetté vált. Ezt ahnál inkább fontos leírni, mivel a teremtés történetének ez fontos üzenete. Isten készre alkotta a világot, de nem hagyta magára. A hetedik nap értéke talán éppen abban van, hogy az előző hat nap mindegyikének végén megszólalhatott a „JÓ" szócska. Isten azért pihen, mert a világ jó lett. A hetedik nap megtartása így válhatott bizonyságtétel­lé. Akik megtartották, ezt hirdették: Isten teremtette a világot! A hetedik nap megünneplésére való felszólítás Izrael történetében gyakran ismétlődött. Egyik legfonto­sabb eseménye ennek a tíz parancsolatból a harmadik: Szenteld meg az ünnepnapot! A keresztyénség számára az ünnepnap áttevődött va­sárnapra. Miért? Jézus feltámadásának napja volt vasár­nap. Az igazi nagy megnyugvást Isten a feltámadással ajándékozta az embernek. így a teremtés dicsérete össze­kapcsolódik nálunk a feltámadás örömünnepével. Vasárnaponként reggel autóba ülök, hogy egy szom­szédos faluba utazzak. Ott van a reggeli istentiszteletünk. Útközben gyakran látok embereket munkásruhában. Dolgoznak éppen úgy, mint más napokon. Sokak számá­ra vált a hetedik nap is munkanappá. Az idősek pedig jól ismerték ezt a mondást: A vasárnapi munkán nincs áldás! Sokszor hallom ezt is: Azért nem jöttem istentiszteletre, mert holnap piacra visszük a termést, még dolgozni kel­lett. Vannak emberek, akiknek a munkája nélkül nem lehet meg senki még vasárnap sem. Az orvosoknak, vonatveze- tóknek, lelkészeknek, tűzoltóknak vasárnap is dolgozniuk kell. Velük mi yan? Az ünnepnapot nem! elsősorban a külsőségek teszik szentté, hanem az, hogy ezen a napon én külünösképpen is az Istennek szánom gondolataimat. Ebben frissülünk föl. Neked hogy telik a vasárnapod? Luther Márton tanítása szerint az ünnepnapot az Isten igéje szenteli meg: „Istent félnünk és szeretnünk kell, hogy igéjét és az igehirdetést meg ne vessük, hanem szentnek tartsuk, örö­mest hallgassuk és tanuljuk." (Kis Káté — A harmadik parancsolat magyarázata) Vasárnap, amikor az istentiszteletre készülsz, talán el­mondhatnád ezt az imádságot: Most azokért kérlek, akik ma nem ünnepelhetnek együtt a gülekezettel. Az öregekért és a betegekért, foglyokért és . mindazokért, akiket hivatásuk akadályoz ebben. Te meglá­tod azokat, akik vágyó szemmel tekintenek feléd. Áldd meg a rádiós-istentiszteletet. Vigasztald meg a magánosokat, és vedd fel az ó javukat is a gyülekezet dicséretébe. Ámen KERESZTYÉN SZOKÁSOK \ Talán ismeritek azt a kis történetet, amelyik az afrikai misszionáriusról szól. Egyik útján váratlanul oroszlá­nokkal találkozik, akik láthatólag arra gondolnak, hogy belőle egészítik ki kalóriaszükségletüket. A misszionári­us gyorsan fölmászik ^gy fára. Arra gondol, hogy talán az igehirdetés üzenetével (vagy hosszúságával) jobb belátásra bírja az oroszlánokat. Való­ban - szinte csoda történik - az oroszlánok jámbor arckifejezéssel hallgatják a prédikációt. Aztán hal­kan mormogni kezdenek. A misszio­nárius elhallgat, hogy hallja, mit mondanak az oroszlánok. Nagy meg­döbbenésére ezt hallja: Jövel Jézus, légy vendégünk, áldd meg, amit adtál nékünk. Az asztali áldással azonban a hétköz­napi gyakorlatban nem szabad tréfál­ni. Nem arról szeretnék írni, hogy milyen imádságokat 'mondjunk, hi­szen arra bőven van példa az énekes- könvben (745. oldalon), vagy máshol is. Sokkal lényegesebb az, hogy ho­gyan szólaljon meg ez az imádság. Az első az, hogy - ha lehet — közösen. Nyomasztó az, ha a család bármelyik tagja kivonja magát belőle. Az is ijesztő számomra, amikor a kicsik produkciójává válik az imádság. („Jaj, nézd, de drágán összeteszi a kis ke­zét! És már hogy tudja! stb.) Ha lehet, a családfő - a család papja - kezdje el a közös imádságot. A másik fontos dolog, hogy legyen valóban imádság. A fenti humor tanulságos része, hogy az igehirdetés után szólal meg az ima. Ne szokásból imádkozzunk, ha­nem szívből. Még a legegyszerűbb imádságot is. Néha ki is lehet egészí­teni az imádságot néhány odaillő szóval. A befejező hálaadásról sem szabad elfeledkezni. Végül: a közös éneklés, kánonozás jó közösséget te­remt az imádkozáshoz. Az asztalnál pedig úgy hangozhatnak szavak, be­szélgetések, hog a hívott Jézus ott ül asztalunknál. K. T. FIGYELEM! FIGYELEMl A KÖVETKEZŐ SZÁMBAN HÁROM FORDULÓS BIBLIAI TOTÓ KEZDŐDIK! FIATALOKNAK ROVATVEZETŐI KÖZLÉS A szokásos rend izerint egy-egy cikksorozat tag­jait egymást követő számokban illenék közölni. Re­mélem, hogy a továbbiakban ez sikerülni is fog. Most viszont - mint bizonyára észrevettétek - meg­szakadt a „Teológiai Kisszótár” sorozat, melyet Csepregi András és Cserháti Márti szerkeszt, és a „Nézz föl” is. Ennek oka az, hogy a karácsonyi ün­nepek miatt az egyes számok leadási határideje szá­momra teljesen váratlanul megváltozott. Ebben az időszakban nem hetente, hanem háromnaponta kell leadnunk az anyagot. Ezt a megterhelést nem akar­tam a sorozatok íróira hárítani, ezért került — és kerül egy-egy különálló cikk a sorozatok tagjai kö­zé. Mind az olvasóktól, mind a sorozat íróitól elné­zést kérek. Bencze András NÉZZ FÖL! Áldó hatalmak oltalmában / 2. Amikor gyerekfejjel valaki azzal riogatott, hogy majd elvisz az ör­dög! - kacagva futottunk el: ugyan, hiszi a piszi. S mikor meg­döbbentő hírek hallhatók arról, hogy a sátánra hivatkozva emberi életet oltanak ki - megdöbbenés és a borzalom kerít hatalmába. Ké­telkedni a Gonosz valóságban a tények lefitymálását jelentene. Va­lóban világunkban az ártó erő je­lenléte tettenérhető. Sokan kacér­kodnak ártatlannak tűnő dolgok­kal. Az unalmas esték a koleszban gyorsabban telnek egy kis asztal- táncoltatással, szellemidézéssel. Úri Gellerek produkcióit mímelve koncentrálnak sokan - vágyva a parafenomén képességeire. S jómagam talán nem is tudom felsorolni azokat a cselekményeket, ahol számunkra idegen energiák megmozgatása a cél. Nem vagyok specialistája a sátánizmusnak s nem tudom a parafenoménok energiái­nak forrását sem. De azt tudom, hog Jézus Krisztus azért jött, hogy a sátán erőit lerontsa. S ez számom­ra biztonságot jelent, ezzel a meg­győződéssel hirdetem Krisztust ott, ahol idegen erők és hatalmasságok hatása kimutatható. De ugyanakkor nyitott vagyok mindenre, ami, hasznos, jó - még ha mechanizmusát nem is értem. Az emberi szervezettel, egészség­gel, gyógyítással kapcsolatos - ke­leti hátterű praktikákra gondolok. Hányán szórnának átkot arra, aki ilyenekkel foglalkozik, vagy ezek­től várja gyógyulását, egészségét, frissességét, vagy -hatékonyságá­nak javulását. Talpmasszázs, aku­punktúra, természetgyógyászat - mind izgalmas, sokakat foglalkoz­tató kérdéskör. Megvan a veszélye annak, hogy ördöginek kiáltsuk ki, mert nem értünk hozzá, s va­rázslásnak, kuruzslásnak tartsuk, mert rejtély előttünk. A szakiroda- lom keleties szakkifejezései sem csengenek jól fülünknek. Más kul­túra volt ezen tudományok hordo­zója. Számunkra idegen, s még most is távoli világ. Valóban veszé­lyesek lennének, ördögiek lenné­nek? Most nem akarom azokat az eseteket csokorba szedni, amikor pozitív hatásuk kimutatható volt. Sokkal inkább néhány elgondol­kodtató kérdést teszek fel magam­nak is, s neked is: Ha Isten teremt­ménye az ember szervezete, teste, felépítése, akkor nem az Isten ha­talmát akarjuk megcsorbítani az­zal, hogy a számunkra nem érthető gyógymódokat elutasítjuk. Hát nem tudod elképzelni, hogy Isten úgy alkotta meg a szervezetedet, hogy például a talpad különböző zónái és más szerveid között kap­csolat van. (A szakemberektől elné­zést kérek, ha nem jó szakkifejezést használok!)? Hát.nem képzelhető az el, hogy a tőlünk távol eső kultú­rákban az egyetemes kinyilatkozta­tás valósága miatt valamit megsej­tettek abból, ami számunkra titok? Nem esett a történelem során az egyház abba a hibába, hogy átkot szórt az újra, s késleltetője volt a fejlődésnek? Hányán égtek már ‘ azért, mert az egyház kirekesztett mindent, amiről nem szól a Szent­írás? Lehetett ördögi a maga korában a gőzmozdony is, s lehet ma sokak számára a számítógép működése is, s annyi minden, ami még rejtély előttünk. S itt be kell látnom azt, hogy nem tudok egyértelmű választ adni a bennem is motozó kérdésekre. De egyet le kell szögeznia gond az, ha nem az Istenben bízunk, hanem a módszert, az eljárást vallásos tiszte­lettel lengjük körül. Kizárólagossá­ga Jézusnak van és lehet, s nem nekünk. A tanítványok megszégye­nültek akkor, amikor az ismeretlen ördögűzővel kapcsolatban panaszt emeltek Jézusnál: eltiltottuk, mert nem követett minket! S Jézus szava kijózaníthatta őket elbizakodásuk- ból: ...aki nincs ellenünk, az mel­lettünk van. Ezért lehetünk mi nyíl­tak mindennel szemben, ami nem akar elvonni Krisztustól, ami hasz­nos, enyhet, vagy éppen gyógyulást nyújt. Csak azt ne feledjük, amire az első parancsolat magyarázatá­ban Luther tanított: Istent minden­nél jobban kell félnünk és szeret­nünk, és csak benne bíznunk. Lehet, hogy a Nézz föl című könv olvasása közben benned más kérdések merülnek fel, de mi ezek­ről a kérdésekről beszélgettünk a nyáron ifjúsági táborokban. ifj. Bence Imre Evvel befejeződött, a Nézz föl c. sorozat. Hat részből állt. Az első­ben arról volt szó, hogy valós lehe­tőség fölnézni, és olykor ránk fér a buzdítás. A második az emberi szabadságról, a harmadik a haza­szeretetről, a negyedik egyhá­zunkról szólt. Az utolsó két rész pedig a horoszkóppal és a szá­munkra még érthetetlen jelensé­gekkel foglalkozott $jf hogyan vi­szonyuljunk ezekhez. Mint a soro­zat bevezetésében bátyám írta,, nem könyvismertetés vagy ajánlás akart ez lenni, hanem több beszél­KEDVES OLVASÓK! f etés gondolatainak közreadása. 'kkréthŐrik'j1KÚ1 fölyihttidtíáhák ezek a beszélgetések - várjuk a hozzászólásokat. S ha már így átvettem a szót, engedjétek meg, hogy más témára térjek. Elmúlt ez az év. Szilvesz­terkor talán nagy bulit csaptok, talán leültök a tv elé, talán csön­des, imádságos búcsút vesztek az óévtől. Ha van kedvetek, gondol­kodjatok el néhány kérdésen, amelyet magamnak s a velem le­vőknek az elmúlt években föltet­tem: az elmúlt évben kiket ismer­tem mg - és kiktől szakadtam el? Események, alkalmak| amikor valami nagyot kaptam (Istentől vagy emberek által) - és feledni- valók, mikor én bántottam vagy engem bántottak. Vágyak, ame­lyek beteljesültek, elért célok és tervek a jövőre vonatkozólag már amennyire qzt láthatom, sejt­hetem. És akárhogy is töltitek az év utolsó estéjét: boldog - jézusi értelem szerint boldog Újévet kí­vánok. Szeretettel: Bencze András áldozat Az ember ősidők óta érzi, hogy közte és Isten cözött nincs minden magától értetődően rendben. sIem azt cselekszi, amit jónak ismer és tenni akar, nem ragaszkodhat zavartalanul Istenéhez. Ápolnia cell az Istennel való kapcsolatot. Az áldozat révén törekszik a rendezésre: valamit ad és kap, az áldo­zat által megerősödik, megtisztul, félelmei elmúl­nak, magabiztosabbá lesz a gonosszal szemben. Az ember áldozat révén akarja elérni Istent, de sohasem érheti el igazán. Nem tud lemondani teljesen önmagáról, nem képes egészen nemet mondani a mindenütt-benne bujkáló rossznak, nincs mersze megüresedni, s csak Istentől várni: megtölti-e újra, vagy sem. Rabja önmagának, napról-napra újra meg kell próbálnia rendezni az Istennel való kapcsolatot, újra meg kell pró­bálni a számára lehetetlent. A teljes áldozatot egyedül az ember Jézus hoz­ta meg, aki lemondott magáról, s ezáltal meg is szabadult önmagától - felszabadult az Istennel való zavartalan egységre. Jézus értünk szabadult meg, s lett Szabadítónk, Isten előtt közbenjá­rónk. Felemeltetett, hogy mindeneket magához vonjon - Isten közelségébe. Jézus megismételhetetlen áldozatából annyit értünk meg, az számunkra annyi erőt és szabad­ságot hordoz, amennyire ragaszkodunk hozzá. Pál apostol szavaival: „az az indulat legyen ben­netek, ami Krisztus Jézusban is megvolt”; ha kell, hozzunk „áldozatot”, hogy követhessük őt. Gyermekkorom kedves, szép emlékei közé tartoznak azok az ádventi téli délutánok, ami­kor kis gyertyákkal megvilágított, legtöbbször maguk készítette betlehemmel járták a kis ele- misták a havas utakat, hogy karácsonyra, a kis Jézus születésére emlékeztessenek. Bebocsátást kértek az otthonokba, ahol évszázados rímes mondókájukat, köszöntésüket elmondván, al­mával, dióval, kolbásszal, apró pénzzel indultak tovább. A hófehér utak kicsiny vándorai kis csizmában, nagy bottal, kucsmában, kopott su­bában, kabátban, ragasztott hosszú szakállal kedves figurái voltak a karácsonyi várakozás­nak. Mai fiatalok és nagyok most kezdenek ismer­kedni az évtizedekig félretett szép hagyomá­nyokkal. Ezt a megismerést segíti a Molnár C. Pál Galériában Csillag Péternek^a mü vész uno­kájának szép összeállítású kiállítása. részben külföldi utazásai alkalmával vásárolt, részben magángyűjtőktől kölcsönkért betlehemek nem­zetek, népek hitében élő karácsonyi emléket idéznek. Hazai betlehemek mellett távoli orszá­gok elgondolásai: mexikói fehér porcelán ala­kok sok aranyozással, színes argentin figurák, csodálatos indián miniatűrök, prágai betlehem, szentföldi olajfából készített különálló alakok, Molnár C. Pál lombfűrésszel készített betlehemi színpada, Kerényi Jenő - korai korszakában alkotott - kis szoborcsoportja, B. Kopp.Judit változatos formákban készült kerámia jelenetei, kézműves munkák, Ligeti Erika érmei. Molnár C. Pál számos templomi oltárkép, freskó alkotó­ja maga is sokat foglalkozott a betlehemi jelenet megörökítésével. Több festményén ábrázolta a ibetlehemijászoltiaj3ásztorokmegérke^ Szent család kém egyik legkedvesebb képe az itt bemutatott , „Szent Család”, egyszerűségében, emberközelsé­gében is sokat mondó. Bár a kiállítás anyagáról még katalógus nem készült, a művészeti könyvek mellett azonban j egy nagyon kedves gyermekkönyvre akadtam: Ida Bohatta: Egy nap Betlehemben. A most 90 éves osztrák írónő csodálatos színes illusztráció­ival készült verses könyvecskéjét Csillag Éva ; fordításával a Kossuth Nyomda adta ki, az Offi­cina Nova gondozásában. Érdemes gyermekek kezébe adni, mint ahogy a kiállítás megtekinté­sével is szép élményt adhatunk kisebb és na­gyobb gyermekeknek egyaránt. (Megtekinthető január 6-ig kedd, szerda, csütrtök 15-18, vasárnap 10-13 óra kpzött, XI., Ménesi út 65.) ___,_____________ Sebeiken Pálma

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom