Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)
1990-02-11 / 6. szám
r Evangélikus Elet 1990. február n. GYERMEKEKNEK BEVEZETES Ha olvasol egy könyvet, az elején az írók rögtön, elveszik a kedvedet azzal, hogy előszót írnak. Sok olyan gyereket ismerek, aki az előszót átugorja, és csak az elsó'fejezettól olvassa ß. könyvet. Pedig az előszó - már a jó előszó - lehet érdekes is. Sok olyan dolgot közölnek, amit nem árt tudni. Esetleg olyan dolgokat is, amiket tudni kell ahhoz, hogy a regény eseményeit megértsd. Az istentiszteletnek is van előszava, bevezetése. A bevezetéshez tartozik az a mondat is, amiről már írtam: Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. Ezután azonban még egy hosszabb szakasz .is elhangzik a Bibliából. Ez a bevezetés hangol rá minket arra, hogy a szívünkkel, meghalljuk Isten szavát, aki az istentiszteleten szól hozzánk. Van egy gitárom. Néha szoktam másokkal együtt zenélni. Ilyenkor kell csavargatni a gitár végén levő csavarintókat. Ez változtatja a húrok hangzását addig, amíg a hangja nem lesz pont olyan, mint a többi hangszer hangmagassága. Ez az összehangolás. Az összehangolódáshoz elsősorban csend kell. Aztán egy alaphang, amihez hangolunk. A bevezetés az istentiszteleten is ilyen hangolás. Az Isten szava adja meg azt a hangot, amihez igazodnom kell. Ez persze csak csendben megy. Ez nehéz dolog. Hiába van ugyanis a témplomban csend, ha a szívemben és az agyamban még ott van az a zaj, amit kintről hoztam. A bevezetés csendet teremt belül is. Miről beszél a bevezetés? Általában ez az ige egy ősrégi ének vagy imádság szövege. így nevezik: zsoltár. Csodálatosan szép mondatok ezek. Hallgasd csak: Istenünk, tulajdon fülünkkel hallottuk, atyáink beszélték nekünk: hogy a te orcád világossága segítette meg őket, mert kegyelmes voltál hozzájuk. Ezért dicsérünk téged mindenkor, . „ nevedet magasztaljuk örökké. (44. Zsoltár) Ez lesz a következő vasárnapon a bevezetés. Szép, ugye? Vannak gyülekezetek, ahol éneklik a zsoltárverset. A mi gyülekezetünkben- az ifjúsági istentiszteleten a fiúk és a lányok felváltva olvassák. Sok helyen csak a lelkész olvassa egyedül. A bevezetés vasárnapról vasárnapra más és más. Minden vasárnap ünnep, Jézus feltámadására gondolunk örömmel. Az Isten így vezet minket ünnepről ünnepre. Minden alkalommal tovább és tovább. A bevezető bibliai ige, zsoltár megmutatja azt is, hogy mi a lényege annak az ünnepnek, amit azon a vasárnapon, istentiszteleten ünnepelünk. Olyan ez, mintha évről évre egy nagy kirándulást tennénk. A bevezetés jelöli az állomást, ahova megérkezünk. Vannak vasárnapok, amiket egyenesen a bevezető zsoltárról neveztek el. Tavasz- szal van egy vasárnap, amit így neveznek: örvendezzetek !- A zsoltár így kezdődik azon a vasárnapon: Örvendj Isten népe, és akik az Urat keresitek! Az igazi ünnep fontos dolog. Lehet úgy ünnepelni, hogy zászlókat lobogtatunk, de sokkal fontosabb az, hogy a szívünkben legyen ünnep. Legközelebb halld meg a bevezető zsoltárt is, és teremtsen Isten ünnepet szívedben. Koczor Tamás Postacím: 2373 Dabas-Gyón, Luther u. 14. j A ■ VASÁRNAP IGÉJE Máté 2o,i-i6 mmm Esélyegyenlőség a mennyek országában Ma egyre gyakrabban találkozunk olyan esetekkel, amikor valaki felnőtt korban hallja meg a Krisztusról szóló evangéliumot, úgy hogy az eljut a szívéhez, s ez'által lesz az ő tanítványává. Hamarabb nem volt lehetőség erre az életet formáló találkozásra. A gyülekezetek tagjai közt - elsősorban az idősebbek körében - többségben vannak azok, akik gyermekkoruktól fogva, neveltetésükből eredően is, benne élnek a gyülekezet közösségében. Olyanok, akik mindvégig kitartottak, egy életen át. A népegyházi keretekben élő gyülekezetekben ez utóbbi az általános és a természetes. De a mai korban egyre gyakoribbá váló szokatlan újdonság az, hogy valaki életének egy jelentős szakaszát teljesen Isten nélkül éli' és csak később lesz Krisztus-követővé, a gyülekezetek életén belül feszültségeket okozhat. Ezzel a kérdéssel csak az első keresztyének találkozhattak és találkozunk mi, a 20. században élők. Jézus tanításai sohasem „íróasztal mellett feltett” kérdésekre adtak választ. A gazdag ifjú komoly kérdése volt az örök élet elnyerése. Ezért ő sokat is tett, hiszen a parancsolatokat mind megtartotta, de azt, hogy vagyonát ossza el a szegényeknek, képtelen volt megtenni. Péter ezek után sietett megjegyezni: „Mi elhagytunk mindent és követtünk téged, mi lesz tehát a jutalmunk ?” Válaszként hangzik el Jézus példázata az esélyegyenlőségről, mert a mennyek országában ez a rend. Jézus helyre akar tenni mindent és mindenkit. Mi a magunk szemléletét és gondolkodását szeretnénk bevinni a mennyek országába is. A mi emberi világunkban az egyenlők között is vannak egyenlőbbek. Vannak szerzett jogok, vannak kiváltságok, vannak kivételezettek. Sokan vannak olyanok^akik ezt el is váiják. Jogosnak érzik, és sértődöttek és veszteseknek érzik magukat, ha mindezeket nem kapják meg. Ezt a szemléletet szeretnénk bevinni a mennyek országába is. A példázatban feszültség keletkezik az egész nap dolgozók és a csak egy órát dolgozók közt. Az egyenlő bér miatt. Feszültség keletkezhet az egy hosszú életen át kitartó és hűségesen dolgozók, keresztyén életet élők s az új keresztyének között. Mert az előbbiek számára nincs fenntartva egy elit, első osztályú mennyország. Csak egy van és nyitva áll azok számára is, akik mindössze egy órát munkálkodtak az Úr szőlőjében. Sőt az utóbbiak esetében lesz egészen nyilvánvalóvá az, hogy itt nem bérről van szó, a hűségért, a kitartásért, a szorgalmas munkáért járó jogos és elvárható ellenértékről van szó, hanem ajándékról, amely az ajándékozó - a gazda - szuverén akaratából, döntéséből indul ki. A javaimmal azt teszek, amit akarok - mondja a gazda. Lehet, hogy a mi szemünkben ez igazságtalanság, de ez az Isten igazsága. Az emberi gondolkodás annyira hatott a tanítványokra, hogy egyszerre nem is tudtak megszabadulni tőle. A példázat után Jézus haláláról szól három versben, s utána a Zebedus fiúk anyja megy hozzá kéréssel. Előnyt,' kiváltságot, rangot kér fiai számára. Jézus válaszában újból arról tesz bizonyságot, hogy nála, s azoknál, akik Őt követik, nem ez a rend. A mai napon és még két vasárnapon át böjtre készülünk. Igaz megtéréssel. Hátat kell fordítanunk evilági emberi gondolkodásunknak. Ahogy a mágnes rendezi az összevisszaságban szétszórt vasreszeléket, úgy Krisztus erőterébe kerülve a mi életünknek, gondolatainknak, szemléletünknek kell rendeződni. < Aradi András 0 IMÁDKOZZUNK Urunk! Szabadíts meg az Önhittségtől és taníts meg alázatra. Már most taníts meg arra az örömre, amely egyetlen bűnös megtérésén van a mennyben. A Te jóságod adja meg mindenkinek azt, amit Te akarsz. Ámen. A szomszéd népek jó kapcsolatának munkása FELHÍVÁS EGY PÜSPÖK, PROFESSZOR, TÖRTÉNETÍRÓ EMLÉKEZETE A 150 éve meghalt Fessler Árpád Aurélra emlékezünk Élete: viszontagságos volt, munkássága : jelentős. Zurányban (Moson megye) született, 1756. május 18-án; apja az osztrák hadseregben szolgált. A szülői házban szigorú, vallásos nevelést kapott. Pozsonyban és Győrött járt iskolába; korán kitűnt társai közül szellemi képességeivel. Már 12 éves korában egy latin nyelvű imakönyvet szerkesztett. 1773-ban, Bécsben belépett a kapucinus rendbe, és a következő évben rendi fogadalmat tett. Nagy hatással volt reá egy, 52 éven át föld alatti börtönben tartott szerzetes halála; a császárnak jelentette ezt az esetet, és II. József ennek nyomán törölte el a kolostori fogságbüntetést. Tevékenyen részt vett egy röpiratá- val az időszerű egyházpolitikai kérdések megvitatásában. Radikális nézetei miatt kolostorát el kellett hagynia. Szerzetesi minőségében egy évet Má- riabesnyőn töltött; itt írta meg a magyarok történetéről szóló nagy munkájának 2. kötetét. Ezután, már mint teológiai doktor, Martinovics Ignác kollégája, a keleti nyelvek professzora lett a lembergi egyetemen. Ezt az állását azonban egy szabadelvű színműve miatt elveszítette; Németországba menekült, áttért evangélikusnak és megnősült. A szabadkőműves irányzattal is foglalkozott. 1810-ben Szentpéterváron a keleti nyelvek és a bölcsészet professzora lett, de ezt az állását is t most a kantianiz- mus vádja miatt - már a következő évben el kellett hagynia. Ezután nevelőintézetet nyitott. 1820-"ban a Szaratovban és környékén élt német evangélikusok szuperintendense lett. 1833-ban visszakerült Szentpétervárra, mint az egész birodalom főszuperintendense (püspöke). Eb- ,ben a tisztében halt meg 1839. december 15-én. A magyar történetírásban kifejtett működésének elismeréséül, a Magyar Tudományos Akadémia 1831-ben levelező tagjának választotta. Jelentős Magyarország történetéről külföldön írt nagy műve (Die Geschichte der Ungarn und ihrer Landsassen; 10 köt., Leipzig, 1815-1825); emellett még jó néhány történelmi tárgyú munkája van, így pl.: Corvin Mátyásról, Attiláról önéletírása, kortörténeti adalékokkal, valamint kinyomtatott prédikációi, beszédei és értekezései. Belső vivódások, külső események kedvezőtlen alakulása nehezítették életét és tevékenységét, de: mint egyházunk, a történettudomány és a szomszéd népek közötti kapcsolatok eredményes munkására, tisztelettel és hálával gondolunk reá! B. B. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa szervezésében a hollandiai „Ifjúság Krisztusért" mozgalom a budapesti Ráday Kollégiumban katechetikai szemináriumot tart 1990. március 21., 22., 23-án. A szeminárium témája (holland vendégek előadásában, tolmácsolva): . - Ifjak megszólítása különböző korosztályokban- Áz ifjúsági vezetők képzése <- A művészet és zene szerepe az ifjúsági misszióban- Az ifjúsági csoportok és a gyülekezet kapcsolata A szeminárium március 21-én, szerdán de. 10 órakor kezdődik és március 23-án, pénteken du. 5 órakor fejeződik be. A vidékieknek szállásról és ellátásról korlátozott számban gondoskodnak a szervezők. A szomszédos országokból is várnak jelentkezőket. Jelentkezési határidő: 1990. március 5. Jelentkezésnél kérjük az életkort és az esetleges szállásigényt feltüntetni. Az előadók különösen a 15-30 év közötti korosztály kérdéseiről fognak szólni. A jelentkezést a következő címre kérjük: MEÖT 1054 Budapest, Szabadság tér 2. „Katechetikai Szeminárium" A korlátozott szálláslehetőség miatt az elfogadott jelentkezésekre értesítést illetve részletes programot küldünk. Szállást nem igénylők a napi előadásokon korlátozás nélkül részt vehetnek. Túróczy Zoltán igehirdetés-kötete A finn Kotimaa és Sana egyházi lapok kéthasábos cikkben ismertetik, hogy Budapesten az Evangélikus Teológiai Akadémia kiadásában megjelent Túróczy Zoltán Posztillás Könyve a magyar perikóparend evangéliumi sorozata alapján. A kötetet sajtó alá rendezte Kovács Géza ny. győri lelkész. Az 1952-53. egyházi esztendő teljes anyagát tartalmazza. A finn lapok hozzáfűzik, hogy Finnországban 1965-ben már kiadták „Aukene” (Nyilatkozzál meg) címen Túróczy Zoltán 1955-56-os egyházi esztendőben tartott prédikációinak egész évi anyagát (csak finnül jelent meg, magyarul mindmáig még nem). Remélik, hogy ezzel az anyaggal folytatódhat a magyar sorozat. A Posztillás Könyv kapható a Teológiai Akadémián, Sajtóosztályunkon, s a gyülekezeti iratterjesztésekben. „írok nektek, ifjak.. Hiteles egyházi jövőképért Beszélgetés a MEVISZ elnökével Bárdossy György Számos fiatal régi ismerőse, egyházi közéletünk szélesebb rétegeiben viszont még csak most tanulgatják nevét. A Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség tavaly novemberi közgyűlésén választotta elnökének Bárdossy Györgyöt. Beszélgetésünk célja nemcsak az ő személyének bemutatása, hanem ezen keresztül az ifjúsági szövetség terveinek ismertetése is.- Gyuri! Azok kedvéért, akik még nem ismernek, szólj néhány szót magadról! %- 1956-ban születtem Celldö- mölkön, 14 éves koromig a Vas megyei Csöngén, Weöres Sándor szülőfalujában éltem. Középiskolába és egyetemre már Budapestre jártam: előbb a Természettudományi karon végeztem matematikusként, majd a Bölcsészkaron szociológusként. Most a Közgazdasági egyetem szociológiai tanszékén dolgozom. Két fő kutatási területem a felnőtt fiatalok és szüleik kapcsolata, illetve az értékszociológia, erkölcsszociológia.- Milyen egyházi gyökereid vannak?- Kemenesalja hagyománya gazdag ^örökséget jelent számomra. Még egyetemista voltam, ami- kor' a^fh-es évelcvégérr a buda- hegyvidéki gyülekezetben presbiterré választottak, az országban talán legfiatalabbként. Néhány évvel később a Deák téri ifjúságban vállaltam munkát, ahol igen eleven, szellemileg friss, érdeklődő, nyitott társaság jött össze. Sokan aztán innen röppentek szét más mozgalmakba. Az egyház belső megújítása már akkor nagyon foglalkoztatott bennünket. Az évtized közepén a Diakonia folyóirat szerkesztőjétől lehetőséget kaptunk arra, hogy egyházi jövőképünket a lapban megfogalmazzuk: a 85 tavaszán megjelent írás nagy port vert fel akkortájt. Később is az egyházon belüli reformtörekvés jegyében dolgoztunk. 1986 nyarán egy kulcsosházban jöttünk össze Kisirtáspusztán, amely együttlét szintén egy mozgalom elindítója volt. Táborainkat - amelyek egyál-. talán nem voltak hivatalosak - egyfajta „zsinatolásnak” tekintettük, az egyház jövőjéért érzett felelősség jegyében. Talán nem véletlen, hogy az utóbbi egy-két évben alakult ifjúsági szervezetek vezetői között sok régi társ bukkan fel - talán ezért is lehet velük jó a kapcsolat.- Kik vettek részt ezekben a táborokban ?- Különböző kegyességi és teológiai irányzatok képviselői voltak jelen: ortodox lutheránusok, pie- tisták, liberálisok. Az első évben nagyon toleránsak voltunk egymás iránt: jól tudtunk együtt gondolkodni. Ezeket a különböző hátterű fiatalokat csakis az tartotta egybe, hogy a maga módján mindenki Jézusra figyelt.- Milyen volt a kapcsolatotok a gyenesi konferenciákkal?- Nagyon sajnáltuk, hogy korunknál fogva onnan már kinőttünk. Kár, hogy ott annak idején felső korhatárt kellett húzni. De ez egyúttal nagyobb mozgásteret is biztosított nekünk, például ökumenikus kapcsolatainkban.- Hogyan született meg ezek után a MEVISZ? t 1988-ra többünkben megfogalmazódott az igény autonóm, de egyházi ifjúsági szervezetre. Különböző elképzelések találkoztak azon a bizonyos szárszói konferencián. A megalakulást mindazonáltal fi magam részéről elhamarkodottnak éreztem: szívünkben erős volt a vágy az önálló szervezetre, de igazából még nem voltunk érettek erre. Sokak kezdeti nagy lelkesedése később nem bizonyult elég tartós elszánásnak. Mindmáig szervezetünk gyengéjének tartom a célrendszer és a lehetséges eszközök közötti szakadékot. Minderről azonban szerintem nem mi tehetünk, hanem elsősorban a körülményeink: nemigen éltünk megtartó közösségekben, nem tanulhattuk meg a demokrácia játékszabályait. Ezen önkritikám ellenére érzem, tudom, hogy szükség van ránk. Ma már ajándéknak tekintem, hogy létezik M*EVISZ. Ezért a kezdeti várakozó álláspontom után végül is vállaltam az elnökséget: a „felelősség” szóval nekem csapdát lehet állítani.- Mi a MEVISZ viszonya más ifjúsági mozgalmakhoz?- Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy az egyházban nemcsak mi végzünk ifjúsági munkát. Mindenkit becsülünk, aki a múltban vagy a jelenben fiatalok- kalfoglalkozik az egyházban. Nyitottak vagyunk mások iránt, készek vagyunk tanulni is. Ezzel egyidejűleg saját eszközeinket, lehetőségeinket is felajánljuk másoknak. Nem törekszünk monopolhelyzetre, ezért nevünkben a „magyarországi” az nem kizárólagosságot jelent, hanem az országos működési területet jelzi. Ha bennünket hívnak valahova, munkatársként szívesen csatlakozunk, ugyanakkor a mi munkánkba is bárki bekapcsolódhat. örvendetesnek érzem, hogy a gyenesi és a szárszói konferenciák szervezőivel igazán testvéri a kapcsolatunk, sőt a munkából is kive- hetjük részünket. Nem "szeretnénk, ha szervezeti formánk egyfajta lezártságot jelentene, ellenkezőleg: dinamikusak szeretnénk lenni. Az elmúlt esztendő programjai is ezt jelezték: ifjúsági evangelizáció és több csendesnap, hazafias ünnep és farsangi összejövetel jól megfért egymás mellett.- Mik a MEVISZ tervei a közeljövőre?- Még jobban előtérbe kívánjuk helyezni a hitépítést. Arra törekszünk, hogy a fiatal felnőtt korosztály választ kapjon kérdéseire. Szeretnénk, ha minden kegyességi és teológiai irányzat képviselve lenne nálunk. Erősíteni kívánjuk a vidéki szervezést - már alakulnak helyi csoportjaink -, mert eddig túlságosan a fővárosban zajlottak alkalmaink. Februártól diákistentiszteleteket készülünk rendezni egyetemistáknak és középiskolásoknak, amellett szeretnénk egy otthont, klubszerűén működő helyiséget. Február 16-án, péntek este MÉ- VlSZ-farsang lesz a Deák téri iskolában, majd február 19-21-ig ifjúsági evangelizáció Kőbányán. Továbbra is rendszeresen kiadjuk a* Hírmondót és készítünk elő csendesnapokat. A nemzetközi KIE- vel karöltve jelentősnek ígérkező vezetőképző szemináriumokat készítünk elő, a tavaly nyári táborok folytatásaként. Erdélyi testvéreinket személyesen látogatjuk, már eddig is jelentős segélyszállítmányokat vittünk ki, s ezt folytatni szeretnénk. Arra törekszünk, hogy a fiatalok ne tűnjenek el a konfirmáció után, az egyház ne hagyja őket magukra gondjaikkal. A kallódókkal, a perifériára szorultakkal pedig elsősorban Bárka csoportunk foglalkozik, nagy odaadással. Konzekvens, jó egyházi jövőképet szeretnénk kialakítani, választ nyújtva arra a kérdésre, hogy mi a keresztyén, evangélikus fiataloknak és az egyháznak általában a helye ebben a világban.- Köszönöm a beszélgetést. Fabiny Tamás
