Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)
1990-12-23 / 51. szám
Evangélikus Élet 1990- december 23 HIT ÉS POLITIKA NEM ELLENTÉTEI EGYMÁSNAK Interjú LUKÁTS MIKLÓSSAL, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkárával, országgyűlési képviselővel. . Hivatalában beszélgettünk néhány olyan kérdésről, mely kialakuló helyzetünkre és a kapcsolatkeresésünkre rávilágíthat. Szerkesztő: Első kérdésem amolyan bemutatkozást segítő, mit jelent a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkárának lenni, mi a feladata, munkáterülete?- A jelenlegi kormányfelállásban minden minisztériumnak van egy közigazgatási államtitkára, aki a minisztérium szakmai munkáját irányítja és egy politikai államtitkára, aki a minisztert távollétében pl. a parlamentben helyettesíti, helyette válaszol feltett kérdésekre. A miniszterelnöknek külön van egy közigazgatási és négy politikai államtitkára. Más és más feladatokat látnak el. A négy közül vagyok az egyik. Feladatom a tudománypolitikával való ^foglalkozás, kapcsolattartás az Állami Számvevőszékkel, a Magyar Közvéleménykutató Intézet felügyelete, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa tagegyházaival való kapcsolattartás. A római katolikus egyházzal és az izraelita felekezetid dr. Pálos Miklós államtitkár tart kapcsolatot. Feladatom még a kormány és a parlament kapcsolattartása. Ez elég nagy feladat, különösen így év végén, sok új tör-- vény születik ebben az időszakban. Mi a véleménye a párt(ok) és az egyház(ak) mai viszonyáról?- Egy-két évvel ezelőtt, amikor az ellenzék sorai kialakultak, úgy láttuk, hogy az egyházak tartózkodóak, nem foglaljak nyíltan állást az ellenzéki mozgalom mellett, igaz, - ellenükre sem. Az idők folyamán, különösen a parlamenti választások előtt oldódni látszott a tartózkodás. Kialakultak kapcsolatok, de ezek csak konzultációkra, véleménycserére szorítkoztak. A választás után felerősödött a kapcsolatkeresés. Amikor a pártok kidolgozták programjaikat és azokban az egyházak számára kedvező irányvonalak látszottak, megnőtt az érdeklődés. A koalíció pártjai ésetében ez a kapcsolat természetesen átment a kormány és az egyházak kapcsolatára is. Magam a Kereszténydemokrata Néppárt tagja vagyok, tagjaink a hívő emberek köréből toborzódtak. Nem vagyunk egyházi párt, felekezetektől független szervezet vagyunk. Kapcsolatot tartunk a nyugati kereszténydemokrata pártokkal. Kölcsönösség van ebben a kapcsolatban, mert nemcsak mi tanulunk tőlük, - és elég sok tapasztalatot szereztünk már eddig - de mint megvallják, ők is tanulnak tőlünk. Mindenesetre mi erősebben próbáljuk képviselni az egyházak dolgait. Öt erős nyugat-európai párttal van állandó kapcsolatunk: az osztrák, olasz, német, belga és a holland párttal. Utóbbi - helyzeténél fogva - modell értékű számunkra, mert ott is ökumenikus egymásra találás eredménye a közös munkájuk. Az előbb eljutottunk odáig, hogy a koalíció esetében a kormány és az egyház kapcsolatáról beszéltünk. Mi az állam és az egyház viszonyának képe ma?- A különböző országokban vizsgálva az állam és egyház viszonyát, nem lehet összehasonlítást tenni. Mindig fontos az, hogy milyen múltja és előzménye van. Az elmúlt 40 évben ennek a kapcsolatnak letéteményese nálunk áz ÁEH volt. Az állam ezen keresztül szólt bele az egyház életébe. Az új kormánynak ettől teljesen eltérő az álláspontja. Szétválasztani államot és egyházat, egyenrangú, teljesen kölcsönös kapcsolat legyen közöttük. Ezt az 1990. IV. törvény a lelkismereti és vallásszabadságról - mondja ki. Megszűnt az ÁEH, sőt a közben alakított Vallásügyi Tanács is, ezzel megszűnt a beleszólás is az egyházak életébe és dolgaiba. Vannak az államot és egyházakat egyaránt érintő kérdések, ezért szükség van személyekre, akik kapcsolatot .tartanak. Á Művelődési- és Közoktatásügyi Minisztériumban van egy Egyházi Főosztály, de mint előbb mondtam, nekem is feladatom ez. Ilyenek: a konzultálás és segítés, pl. anyagi ügyekben, a hitoktatás vagy az ingatlanok kérdésében. De hangsúlyozom, semmiképpen sem beleszólás, hanem segítés. Tudomásom van arról, hogy a közelmúltban két külföldi útja is.;, volt államtitkár úrnak, mely munkakörével összefügg. Á genfi és a dániai útjáról szeretnék hallani néhány benyomást, mi volt a célja és eredménye?- Genfbe az Egyházak Világtanácsa meghívására mentünk el dr. Pálos Miidós kollegámmal. Ők részletesen igyekeztek informálódni. Mi pedig betekintettünk a nagy egyházi világszervezetek életébe és munkájába. Természetesen voltunk a Lutheránus Világszövetség, a Református Világszövetség és az Európai Egyházak Konferenciájának tisztségviselőinél is. Mint lutheránusnak, nekem nagy élmény volt a. LVSZ-nél tett látogatás. Eddig csak a budapesti világgyűlés alkalmával volt találkozásom ezzel a szervezettel. Magam is dolgoztam az előkészítő bizottságban, a gyülekezetek meglátogatását szervező csoport munkájában. A személyek közül megemlítem Emilio Castro EVT főtitkárt és Hjelm Norman, az LVSZ- nél. Igyekeztünk megismerni munkájukat, ők pedig informálódtak a hazai egyházak helyzetéről. Dániába egyházam delegációjával jutottam el, egy korábbi dán látogatást viszonoztunk. Az én célom főleg a két kormány közötti kapcsolat felvétele volt, találkozni olyan személyekkel, akik a dán kormányban az egyházi ügyekkel foglalkoznak, elsőként Torben Re- hendorff egyházügyi miniszterrel. Eltérő a dánok helyzete tőlünk, ott államegyház van, nálunk állam és egyház szétválasztása. Mint érdekességet említem meg, hogy koppenhágai nagykövetünknél vacsorán vettünk részt, ahol dániai egyházi vezetők kaptak meghívást. A dániai római katolikus egyház egyik vezetője és az ortodox egyház vezetője egyaránt magyar származású, - könnyen megtaláltuk a közös nyelvet. Jó volt, érdekes a látogatás jó lenne tovább folytatni a kapcsolatot. Már az eddigiekben is elhangzott, hogy államtitkár úr egyházunk tagja, aktív tagja gyülekezetének. Hogyan él a politikus egyházában, gyülekezetében? Mit jelent a teológiával való foglalkozása? % Igen, a Bpest-fasóri gyülekezetnek vagyok tagja gyermekkorom óta. 1958-ban itt konfirmáltam, Koren Emil és Mezősi György voltak, lelkészeim akkor. 1971-ben lettem presbiter és 1979- ben a gyülekezet jegyzőjének választottak meg. Építészmérnök vagyok, de gyermekkorom óta vonzott a papi pálya. Most végre eljutottam a megvalósulásig. A Teológiai Akadémia levelező tagozatának második évfolyamát végzem. Amikor elkezdtem, még nem voltam államtitkár. Nem hiszem, hogy politikai munkám akadályozna ebben. A teológiai munkát nem akarom elhagyni. Remélem, hogy lesz érőn! hozzá. Sókszor teszik fel. a kérdést:. politizálhat-e a hívő ember? A politika nem valami más kategória. Rosszul teszik fel a kérdést. Inkább így kell feltenni: Baj-e, hogy valaki politizál és hívő ember? Nem baj, ha hívő emberek részt vesznek a politikai és közéletben. Más stílust visznek bele. Eddig még nem kerültem ösz- szeütközésbe hitemmel. Köszönöm a beszélgetést. Karácsony küszöbén kívánom államtitkár úrnak, a hívő embernek, hogy politikusi munkájában az a szeretet, melyet karácsonykor Jézusban kaptunk, adjon sok bölcsességet, erőt, segítséget, hogy jó teológus módján tudjon megállni felelősség- teljes hivatásában hazánk és egyházunk javára. Tóth-Szöllös Mihály A Soproni Evangélikus Gimnázium 1991. szeptember 1-jén megnyitja kapuit Az I. osztályba jelentkezni lehet 1991. január 15-ig a Berzsenyi Gimnázium igazgatóságánál. ÖRÖMDALOK HANGOZZANAK... A Kolozs megyei György Zsuzsannától származik az a bájos visszaemlékezés, amelyben gyermekkorának karácsonyait idézi. A néprajzi magnófeljegyzés a kántálás kezdősorait is közli, imigyen: „Eljött a vendég, kit a világ vára, - Megnyílt általa az egeknek vára. - Az áldott csemete az égből leszál- la, - Értünk az Atyához kezesnek beál- i la.” A megrendítőn jóízű elbeszélést amikor befejezi, megszólal a leánya. „Édesanyám, miért nincs máma olyan boldog karácsony? Én most megcsinálok mindent: tésztát sütök, a karácsonyfa a földtől a plafonig ér. Csak nincs meg,az a szeretet, csak a szeretet- lenség. Miért van ez így? Erre nem tud felelni a világon senki se.” Valóban: mondjátok, mért van így? >• Az én gyerekkoromban - városi gyerek voltam - nem volt kántálás. De a szenteste úgy kezdődött, hogy összeült a család, s elénekeltük az „Orömdalok hangozzanak” kezdetű karácsony éneket. Akkor még csak a csabai énekeskönyvben volt meg, de mi tudtuk, hiszen anyai ősöm, Haan Lajos békéscsabai lelkész fordította, valószínűleg a Tranosciusból, ezt az ősi; középkori latin karácsonyi éneket. (Mai énekeskönyvünk 153-ik éneke.) Ádvent utolsó hetében megtelt az otthonunk a szaloncukor édes illatával. Mert akkor még nem a boltban vettük meg ezt a karácsonyt ígérő édességet, hanem édesanyánk főzte meg a gyurmát, citrommal, vagy kakaóval ízesítve, kiöntötte a „kiskredenc” márvány lapjára, s amikor kellőképpen lehűlt, kockákra szeletelte. Mi pedig selyempapírt vettünk, megfelelő kockákra vágtuk, a szélét ollóval bevagdostuk s becsomagolva a cukrot, előkészítettük az „angyaloknak” a díszítéshez. Lesz nekik elég dolguk az ajándékok hozatalával. Diót és almát is aranyfüsttel bevontunk. Ezek húzzák majd kellőképpen le a fa ágait. Mindez boldog levegőt teremtett a várható napnak. S amikor az elérkezett, délután templomba mentünk, s mire hazaértünk, már zárva volt a szobaajtó. Az igazi izgalom ekkor kezdődött. Énekelgettünk... „Örömdalok hangozzanak”... s amikor csak úgy magától kissé nyílni kezdett az ajtó, csodás fények szürem- kedtek ki rajta, de még el kellett énekelnünk a „Mennyből az angyalt”, s csak utána léphettünk be. Fényben úszott a karácsonyfa a sok csillogó gyertyától, csillagszórók szórták a millió apró szikrát. Megilletődve, boldogan álltunk tágra nyílt szemmel, míg édesapánk olvasni kezdte a jól ismert szöveget: „történt pedig azokban a napokban. ..” Elmondtunk egy kisded Jézust köszöntő imádságot, s csak azután léptünk óvatosan a fa alatti ajándékokhoz, elmerülni az örömben. Bizony így volt ez akkor... Vacsorára borleves volt, főtt kolbász tormával és mákos guba. Tudom, másutt más szokás volt. Nálunk mindig ez. Azóta is. Minden népszokásnak háttere, oka van. Gondolom a borleves' a pompás csabai „Csabagyöngye” ízét hivatott hozni, a főtt kolbász a csabai híres disznótorokra emlékeztetett, a mákos guba pedig talán a pásztoreledel miatt került étlapra. Mind csabai gyermekkorom emléke, amit diákvárosomban, Szegeden is gyakoroltuk, s nem tértünk át a halételekre, pedig abból ott sok volt. A történelem kereke pedig forgott, s átvitt nagy zökkenőkön, kátyúkon is. A Ladoga keleti partjára, Pitkäran- tára, ahol hazulról távol) karácsonyomat töltöttem Karanko Joukoéknál, vittem magammal az Anni tátitői kapott „kicsi gyertyám” melegét az északi karácsonyfa tövébe, amelyen nincs talmi dísz, csak az égő kicsi gyertyák s hosszú tüll szalag a ráragasztott arany | betűkkel, az angyali üdvözlet szavai- yal. A Kárpátok tövén magányos szobámba munkácsi híveim lopták be meleg üdvözletül a feldíszített karácsonyfát, Ungváron pedig a parókiám magam tervezte kandallója köré ültünk le az ifjúsággal karácsonyi énekeket éne- kelni-dúdolni azokon a felejthetetlen havas karácsonyokon. Aztán, hogy kátyúba zökkent a történelem kereke, Budán találtuk magunkat, ahol szüleim lakásán állítottunk karácsonyfát s édesanyám itt is - életemben utoljára - kiöntötte a szaloncukor gyurmáját a kiskredenc márványlapjára. Szentestére Bomékhoz I voltunk hivatalosak Sztehlo Gáborék- kal, a svájci követségre. Hangulatfényes szoba, karácsonyfa dúsan, csend, Eljött a világra... Betlehem... Ha ennek a bibliai falucskának a nevét hallom a te neved jut eszembe Uram. Ott kezdődött szenvedéssel teli, földi életed. Gerhardt Pál éneksora csendül meg bennem: „Mi késztetett, hogy értünk elhagyd a mennyeket és vállald emberlétünk? A mentő szeretet. Örök emberi törekvésünk, hogy a mélyből a magasba emelkedjünk. Dicsőséget, tiszteletet, hatalmat vívjunk ki minden áron magunknak. Te fordítva jártad utadat. A magasból a mélybe. Áldlak érte Uram! Ha nem így cselekedtél volna, sohasem találkoztunk volna. Kevesen tudják, hogy milyen nagy áldozat volt a tiéd. Te, aki ott voltál már a kezdet kezdetén, mikor a világot formáltad, te, aki láttad legkedvesebb teremtményed - az ember - szörnyű bukását és annak minden következményét, nem szűntél meg szeretni soha. Téged a hatalom és a dicsőség nem tett rideggé és érzéketlenné. Már ott, a kezdetben, amikor úgy tűnt, hogy az Éden örökre elveszett, megígérted bukott ember-teremtményeidnek a megoldást. Nem tudták ők, nem tudják sokan és talán még mi sem tudjuk igazán, hogy ez milyen sokba került neked. Hiszen te vagy a láthatatlan Isten képe, aki minden teremtménynek előtte született. Rólad vall így az apostol: „Mert Őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár a hatalmasságok, mindenek Őáltala és Őreá nézve teremtettek; és O előbb volt mindennél és minden Őbenne áll fenn.” KoM,15-17. Dicsőséges, mindenható Úr! Mindenről lemondtál, hogy én mondhassam: Uram Jézus! S velem együtt még soksok ezer gyermeked. Te nem erőszakkal, vagy megjelenésed kápráztató fenségével lettél újra ura és birtokosa szívünknek. A Gyermek alázatával közeledtél hozzánk. Nem imádatunkat, hanem szeretetünket hiányoltad, és akartad visszanyerni Uram! CsodálaO szolgál nekünk tosabb módot nem választhattál volna! És mégis oly sokáig nem értettelek. Azt gondoltam, hogy nekem kell szolgálni téged. S csak lassan értettem meg, hogy ez mennyire lehetetlen. „Ki adhat tisztát a tisztátalanból?” Jób 14,4. Péter hevületét lehűtötted, amikor ajánlkozására azt mondtad; még nem követhetsz engem. „Ha majd megtérsz...” - mondtad neki. És tudtad, hogy Pétér életváltozásának, megtérésének föltétele a te szenvedésed, a kereszt. Idővel én is megértettem, hogy nem szolgálhatlak addig, amíg a te nagy szolgálatodat és alázatodat el nem ismerem és el nem »fogadom hálával. Ez a szolgálat ott, Betlehemben kezdődött és a Golgotán át, az üres sírkamrával, halált legyőző feltámadásoddal végződött. Minden embernek felajánlottad szolgálatodat, hogy valami módon újra szeressünk. Téged, és egymást. Igen, ezért jöttél, most már tudom Uram és szeretlek téged. Te tudod. Bár érzem, nem eléggé. Te mindent odaadtál, hogy megments, míg én haszontalan szolgaként még a kötelességemet sem teszem meg. Ez sokszor beárnyékolja szereteted fölött érzett örömömet. De te mindent tudsz és juhaid közé küldesz. Te, a pásztorok Pásztora. Betlehemben ők köszöntöttek először, a pásztorok. Hallották az angyalok dicsőítő énekét. Azoknak az angyaloknak az énekét, akik örvendeznek a mennyben egy-egy bűnös megtérésén. Ott is téged dicsérnek! Ezen a Karácsonyon is. Az ünnepek sok szolgálata közepette alig van időm figyelni erre az angyali énekre. Számomra a hétköznapok csendjében valahogy jobban hallható a téged dicsérő himnusz, mint az ünnep hamis fényű forgatagában. Időként az én lelkemben is megrezdül valami és elönt örökkévaló szereteted melege, öröme. Szívemmel éneklem dicséretedet. Örülök tebenned és tenéked, el nem múló örömmel. v Z. M. Isten valóságos testvérünkké lett „A gyermek, aki született - valóságos testvéretek” — írja Luther egyik karácsonyi énekében. A mi énekeskönyvünkben is megtalálható (Ékv 155,3).A wittenbergi professzor nem teológus hallgatóinak magyarázta ezzel a testetöltés csodáját, hanem édesapaként gyermekeinek énekszóval hirdette az evangéliumot: a gyermek, aki született - valóságos testvéretek. A reformátor családjában, gyermekeiben örömöt jelentett: testvérük született. Milyen egyszerű és mégis találó magyarázata ez karácsony csodájának! ■. Nekem sohasem volt testvérem - mégis lett testvérem, amint meghallottam és amióta hiszem az evangéliumot. Sőt azóta azt is tudom, hogy az emberek is testvéreim. Jézus egyszer hallgatóira mutatott így: „Ki az én anyám és kik az én testvéreim? - íme az én anyám és íme az én testvéreim” (Mt 12,47-50). Hallgatói új közösséget alkotnak, nagy családot Testvérünk, Jézus, testvéreket lát tanítványaiban, s az elsőszülött Testvér miatt mi is testvérnek tudhatjuk egymást. Nemcsak útitársak vagyunk, akikkel együtt utazunk Földünkön e nagy űrhajón, nemcsak bajtársak, akik nehéz próbákon, s bajokon együtt esünk át, nemcsak sorstársak, akikkel együtt viseljük korunk minden terhét, nemcsak barátok, akikkel jó- ban-rosszban osztozunk, hanem testvérek. Ember embernek farkasa - mondták keserűen már az ókorban, sok rossz tapasztalat után. Nem igaz: ember embernek testvére. Manapság gyakran beszélnek atya-nélküli embervilágról, ahol már nem lehet komolyan venni a gondviselő Atyát és ugyanilyen gyakran elmagányosodásról, ahol közömbös számmá, vagy érzéketlen, közömbös lénnyé silányul a másik ember. Nem igaz: aki naponta imádkozza a Miatyánkot az vallja, hpgy ma sem vagyunk árvák, van Édesatyánk és vannak testvéreink. „A megszentelő és megszenteltek mind egytől származnak - ezért nem szégyenli őket testvérnek nevezni” - olvassuk a Szentírásban (Zsid. 2,11). Az atya nélküli és testvémélküli világ rém- látomás. A valóságot karácsony óta és karácsony miatt ismerjük: van Atyánk és van Testvérünk. Testvéremért, Jézusért hiszem el, hogy a Testvér szó a legszebb a világon, ahogyan Reményik Sándor írta: „Testvér, testvérem a legszebb szó e világon, ahogy kitágul ősi jelentése és túlnő lassan véren és családon. De visszatér, mint gazdag bujdosó, lélekkel hintve meg s szentelve meg, mi vér szerint való” Jézus a mi Testvérünk. Bibliát olvasó őseink szívesen látták az ószövetségi József alakjában Jézus előképét, s József történetét úgy olvasták, mint, ami Jézus történetének sejtetése.' Józsefet testvérei eladták, irigyek voltak rá, nem tűrték meg ináguk között. Sőt, még a történet vége is-hasonló. József így szól: „Ti ugyan gonoszt gondoltatok ellenem, de Isten aztjóra fordította.” (I M 50, 20). így történt Testvérünkkel, Jézussal is: Gonoszát gondoltak és gonoszát tettek vele - de Isten jóra fordította, sőt a legjobbra: üdvösségünkre. A kivégzés és gyalázat fája - a megváltás fája lett. Jézust eladták testvérei, sőt halálra ítélték és kivégezték- de a gyilkosságból, a testvérgyilkosságból életforrást fakasztott az Atya. A kereszt titkáról is tudnunk kell karácsonykor, amikor a gyermek Jézust, Testvérünk születését ünnepeljük. Ki ez a Jézus? Testvérem a betlehemi jászol bölcsőben és testvérem a golgotái kereszten.- Jézusban testvér született a világra, nem egy újabb Káin - hanem egy új Ábel. 0 nem kérdezte felelőtlenül: Avagy őrizője vagyok e az én testvéremnek? Őrizője-pász- tora lett. Őt is megölték, mint Ábelt a testvérgyilkos Káin és az Ő vére is égre kiált, de jobbat és jobban kiált, mint Káin vére - hirdeti az írás. Az első és második világháború után volt a Vöröskeresztnek kereső szolgálata. A háború borzalmaiban egymástól elszakadt emberek kereshették egymást: feleség a férjét, édesanya a fiát, testvér a testvért - ezer reméríytelenség ellenére is reménységgel. Ma nincs világháború - úgy tartom, mégis folyik a kereső szolgálat: keresi g testvért az pmber. Karácsonykor azt hirdetjük: íme a Testvéred megszületett, itt van. A pilátusi szó: íme az ember - így formálható: íme a Testvér, testvérem. Nem kell tovább keresni. Ez a kereső szolgálat eredményes volt. Ő ránk talált, mi Őrá találhatunk. „A gyermek, aki született, valóságos testvéretek” Testvérem Jézus testvérszeretet- re tanít. „Nem gyűlölheti testvérét, aki Jézus világosságában jár, aki gyűlöl, embergyilkos az” - olvassuk a szeretet apostolánál és „aki jót tett akárcsak eggyel a legkisebb testvéreim közül - az velem tette meg” mondja Jézus félreérthetetlen példázatában. Jézus kistestvéreiben nem új'terhet, kínos társadalmi, gazdasági rendszerváltási „mellékterméket” látunk, hanem segítségre szoruló testvéreket (Ezen a karácsonyon Magyarországon kb. 100.000 munkanélküli, több ezer hajléktalan, sokezer mozgássérült, és ki tudja hány magányos testvérünk él... és csaknem 5 millió a létminimum alatt). Néhány éve Princetonban (USA) a nagynevű egyetemen díszdoktorrá avatták a kalkuttai Teréz anyát. A zsúfolásig megtelt óriási aulában az egyszerű száriba burkolt, ráncos arcú, öreg apáca zavartan nézett körül. Megpróbált mosolyogni. Amikor az emelvényen végre megszólalt, csak ennyit mondott : „Mennyi okos ember van itt! Mit tudnék én Önöknek mondani, amit Önök nem tudnának? Valamit azért mégiscsak mondok: Jegyezzék meg, kérem, szeretni kell az embereket!” Szava hiteles, ezt az egyszerű igazságot próbálta valóra váltani Indiában. Nem volt vita, hozzászólás, még kérdés sem. A jézusi szó és magatartás ilyen egyszerű, vitathatatlan. - Rajtunk nincs sok csodálkozni való, de szeretnivaló sem, de Testvérünkön van. Nemcsak a kisgyermeken, a felnőtt Testvéren is. Miatta értem az idézett Reményik vers befejező sorait is: „Testvériség: nincs szebb szó e világon. S én hinni, hinni vágyom, és minden széllel szemben hinni vágyom: ez az egy álom nem csalóka álom. Rendtárs, polgártárs, elvtárs, honfitárs: eltűnnek egyszer mind e szólamok és elvesznek a mélyben, parttalan semmiségben. S egy szó zeng majd csak a világ fölött Örök üdvözlégyké- pen: Testvér, Testvérem” Együtt éneklem hát Lutherral: „A gyermek, aki született, valóságos testvéretek” Hafenscher Károly nyugalom, s a béke reményére koccintottunk. Mire hazaértünk légnyomás döntötte le karácsonyfánkat, s a bomba darabokra tépte szobánk bútorzatát is. „Főtt kolbászunk is elfogyott” s „Kiskarácsony, nagykarácsony”, kisült ára a kalácsunk - szójalisztből. A történelem kereke ismét és folyton csak forgott. Megtelt az életünk hajszával. Nem volt semmire időnk. Karácsonyfáink alját feldúcoltuk játékkal, ajándékokkal, mi szem-szájnak ingere. A karácsony különösen egyetlen rohanás, ajándékok vásárlása. Csupa nyüzsgés az utca. Eszembe jut Erkki Kario barátom élménye. A nyüzsgő karácsonyi utcán, ahol az emberek üzletből ki, üzletbe be, csomagok a kézben, hón alatt, mindenütt, álldogál egy meglett férfi, s nézelődik. Megáll előtte egy autó. Ideges, zaklatott férfi szól ki a volán mellől: „uram, maga csak itt nézelődik, segítsen már nekem, mondja meg, adjon ötletet; mit vegyek a feleségemnek, mit a gyerekeimnek? Egész nap csak gürcölök, hogy nekik meglegyen mindenük. El is látom őket mindennel, a gyerekeim tele vannak játékkal, magnójuk, videójuk van, a feleségemnek ruha, bunda, ékszer, mivel ajándékozhatnám hát meg őket?!” A válasz meglepő volt: „Uram, ne vegyen semmit. Hiszen megvan mindenük. De ajándékozza meg őket önmagával. Legyen több ideje rájuk. És folyamatosan.'Jó szót és igazat a feleségének. Mosolyt, simoga- tást, és több mesét a gyermekeinek. Hiszen megvan ihindenük. Nem hiányzik nekik semmi. Csak maga. Éppen maga!” Igen, valahogy így! Ajándékozzuk meg egymást, szeretteinket önmagunkkal. Több időt egymásnak! Több jó szót, igazat! Több simogatást, szebb meséket, több törődést, őszintébb megértést. Akkor talán visszajön a szaloncukor illata, a főtt kolbász ize, a félig nyitott ajtók fénye; és szivünk igaz békessége. Koren Emil
