Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1990-12-09 / 49. szám

■iiimh—miminiiriiinr • 'in ;■ -jh. i11 nm n Ev angélikus Élet 1990. december 9. NAPRÓL I I Egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közele- j dik megváltásotok ideje. Lk 21,28 » VASÁRNAP Uram, eléd tártam ügyemet. Jer 11,20 (Ef I 6,10; Lk 21,25—33; Jak 5,7-8; Zsolt 1) „Szerencsések” I vagyunk, hogy lehetőségünk van rá, hogy bármi ügyünket I valaki elé vihessük, hogy van valaki, akihez minden dol­II gunkkal odamenekültünk, olyan problémákkal is, ame­■ lyekből csak Tőle várhatunk szabadulást. De miért csak a I bajban forduljunk hozzá? Elé vihetjük akár egész életün- I két; lehetővé tette, hogy életünk minden pillanatát szemei I .elé teltessük. Lehetővé tette, és ez akkora lehetőség, hogy I' nem szabad nem kihasználni. • | I HÉTFŐ Milyen szép, ha feltűnik a hegyeken az örömhírt I hozó lába. Békességet hirdet, örömhírt hoz, szabadulást I hirdet. Azt mondja Sionnak: Istened uralkodik! Ézs 52,7 I (ÍJn 1,3-4; Zsid 6,9-12; Ézs 51,-24) Mi az az örömhír, I amit a hírhozó hirdet? Mindössze annyi, hogy az Isten I uralkodik. Őrajta múlik tehát minden. Vagyis nem azokon I a dolgokon, amelyek látszólag meghatároznak minket, I meghatározzák sorsunkat. A szabadulás híre ez, mert ez ■ azt jelenti, hogy nem vagyunk kiszolgáltatva körülménye- I inknek, nem vagyunk kiszolgáltatva magunknak és saját I bűneinknek. j KEDD Te pedig ujjongani fogsz az Úrban, dicsekedni I fogsz Izráel Szentjével. Ézs 41,16 (Lk 1,46-47; Zak I 2,14-17; Ézs 7,1-9) Manapság néni szoktak ujjongani az ■ emberek, talán azért is, mert úgy gondolják, hogy kevés I okuk van rá. A modem ember lassan már azt a képességét I is elveszti, hogy az apró örömöknek örülni tudjon. A nyo- I masztó körülmények, az újfatermelődő problémák köny- I nyen elvezetik odáig, hogy csak a gondok kötik le a gondo- I latait. De még ha valóban vari is okunk a gondterheltségre, I van valaki, aki soha nem hagy magunkra terheinkkel való I küzdelmeinkben. Olyan pártfogót tudhatunk magunk mel- I lett, akivel minden helyzetben dicsekedhetünk, emiatt van ■ okunk az ujjongásra. Mert kinek van oka rá, ha nem I annak, aki az Istennel dicsekedhet? í SZERDA Olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de I most megtértetek lelketek pásztorához és gondviselőjéhez. lPt 2,25 (Zsolt 105,4; Hagg 2,1.3-9; Ézs 7,10-17) Sokan bolyonganak pásztornélküli juhokként a világban. Keres­ve azt, amiről nem is tudják, hogy mi is az valójában, de egy tudattalan érzés jelzi, hogy nincsenek a helyükön, hogy kikerültek valahonnan, ahová igazából tartoznak. De, mint ahogy a juhok sem találnak vissza maguktól az akol­ba, úgy a mi emberi kutató munkánk sem járhat sikerrel, mert nem mi vesztettünk el valamit, hanem mi magunk vesztünk el. Hogy valóban visszataláljunk örök idő óta számunkra elkészített Helyünkre, amelyre csak a mardosó hiányérzet emlékeztet, ahhoz a Pásztornak kell megkeres­nie minket, és nekünk pedig hallgatnunk kell a szavára. CSÜTÖRTÖK Hiszen nem kívánom én a bűnös ember Halálát - így szól az én Uram az ŰR -, hanem azt; hogy megtérjen útjáról, és éljen. Ez 18,23 (lTim 2,5-6; Mk 13,5-13; Ézs 8,1-8) Amint egy másik igéből tudjuk; a bűn zsoldja a halál. A halál nem csak büntetése, hanem szinte törvényszerű következménye a bűnnek. Isten azonban mégsem akaija, hogy ez a jogos és igazságos következmény elérje a bűnöst. Mert ő nem a halálra, hanem az életre teremtette az embert. PÉNTEK Tekintsetek föl a magasba, és nézzétek: ki te­remtette az ott levőket? Előhívja seregüket szám szerint, néven szólítja mindnyájunkat. Ézs 40,26 (Róm 1,20; Zsid 10,32-39; Ézs 8,11-18) A teremtett világ, a természet min­den ember számára csodálkozást, sőt csodálatot válthat ki. A keresztyén ember számára azonban ezek nem csak eszté­tikai élményt nyújtanak, hanem arról is tanúskodnak, aki mindezt létrehozta. Minden pillanatban adott a lehetőség, hogy úgy nézzünk szét a világban, hogy körülöttünk min­den a teremtőt dicséri. §20MBAT Mit is ér a bölcsességük, ha megvetették az UR igéjét?! Jer 8,9 (lKor 2,5; Mt 24,1-14; Ézs 8,23-9,6) A bölcsesség mindig a legpozitívabb csengésű fogalom volt az emberiség számára, és joggal. A világnak szüksége van az emberi bölcsességre. De van valami, ami felülbírálja ezt is, és ez az Isten igéje. Ha viszont az Igét próbálja felülbírál­ni az emberi bölcsesség, akkor nem segít az emberen a bölcsessége, sőt annak áldozata lehet. B. András Szilárd «BfianrssgaBNBaaEaHnNBna ÉBRESZTŐ IGEHIRDETÉS Szedjük csokorba az ébresztő igehirdetés feltételeit. Ezek mind az igehirdető szemé­lyével kapcsolatosak. Van ugyan, aki a feltételeket szefetné mástól is függővé tenni; jobb egyházkor­mányzattól, más történelmi és tár­sadalmi körülményektől, még fe­hérebb gabonamezőktől. Ám a jó­zan igazság az, ,hogy , az ébresztő ^igehirdetést egy s más történelmi erő előmozdíthatja,"bátorságosab- bá teheti, de az maga független tőlünk. Én például meg vagyok győződve, hogy a háború előtt is lehetett volna már bármely gyüle­kezetben ébresztő igehirdetést kez­deni, s annak lehetett volna olyan áldása, mint ma a legmegáldot- tabb helyen. Az ébresztő igehirdetés első fel­tétele a Krisztusban elnyert üdvbi­zonyosság. Hozzátehetném, hogy nagyon élénk üdvbizonyosság. Ör­vendező, az egész életünket besu­gárzó üdvbizonyosság! Ez az éb­resztő igehirdetés ábcjének első be­tűje. Második feltétel; bőséges s ál­landó olvasással felfrissített biblia­ismeret. Nem exegézis, nem kom­mentárismeret. Inkább arról való ismeret, hogy a különböző igék mit végeztek egyesek szívében, is­merősök és ismeretlenek szívében, főleg olyanok szívében, akik a lelki életben legmesszebbre vitték. Ki melyik ige nyomán indult meg, éb­redt fel, s nekem magamnak mely igék zörgettek rá az alvó szemhé­jakra, s adták a szemgyógyító írt! Ezzel már át is mentem a harma­dik feltételre: életrajzok. Alig van érdekesebb dolog, mint egy lélek útja a Krisztus megragadásáig. Báj megvannak a lelki élet azonos törvényei, a kibontakozás a sokfé­leségnek olyan gazdagságát hozza, hogy. a legveszedelmesebb dolog lenne a magad esetét elégnek tarta­ni, s azt másra általánosítani. Negyedik feltétel: mély emberis­meret. Ennek az emberismeretnek két oldala van. Az egyiken azt ta­láljuk, ami mindenkiben ugyanaz: az elveszett, a megromlott, a gyá­va, az önző, a nagyravágyó, a két-, felé sántikáló, az önmagát minden áron szépíteni akaró, s összetörni, megalázkodni, engedelmeskedni nem hajlandó embert. Azt, akiben nincsen semmi jó. Az ember ilyen oldalának a kiismeréséhez sok el- csendesedés és szeretet kell. Az emberismeret másik oldalán azt kell nyilvántartanunk, ami minden emberben más. Kor, vér- mérséklet, foglalkozás, műveltség, világnézet, múlt és származás mind olyan rubrikái az emberismeret­nek, amit a gyülekezeti ébredés igehirdetője nem nélkülözhet. Ha rá tudunk tapintani a hallgatók speciális vonásaira, megérzik, hogy valaki olyannal állnak szem­ben, aki valóban ismeri szívüket, s így ismerheti annak szükségleteit is, több hitelt adnak olyan megál­lapításoknak is, melyekben min­den ember egyforma. ,,, irná4kfízó élet a lelkekért való felelősség, a fel­adattal szemben érzett tehetetlen­ség jegyében. Más szóval: állandó közösség az Úrral. így az evangéli- zálás sohasem gépiesül el az, amit nyújtasz, nem lesz mindig ,ugyan­Az Evangélikus Élet szeptember 30-i számában elgondolkoztató című közlés je­lent meg: „Sikertelen ateista propagan­da”. Én kérdőjelet tettem volna a cím után. A közölt adatok ugyanis nagyon megkérdőjelezték a címbe foglalt állítást. Arról értesültünk, hogy „a szovjet állam és a kommunista párt több mint hét évtizedes propagandáját nem koronázta nagy siker. Egy, a közelmúltban végzett szociológiai felmérés adatai szerint a megkérdezettek 53,1%-a mondta magát ateistának, 41 %-a keresztyénnek.” Nem is folytatom az idé­zetet, bár további elszomorító adatok is következtek. Visszatérek írásunk címéhez: Mit ér az ember, ha keresztyén? Tudom, hogy más szövegezésben és tartalommal vált közismertté ilyenszerű kérdés, de in­dokoltnak érzem így is feltenni. Különö­sen az idézett számok után. Ezek ugyanis azt a választ sugallják: nem sokat. Nem nagy veszteség, ha belőlük a fele elvész. Az ateista propaganda kudarcaként könyvel­jük el, hogy a keresztyéneknek csak a felé­vel sikerült megtagadtatni hitét, Istenét. Vajon így vélekedne-e egy hadvezér, ha katonáinak a fele átállna az ellenség olda­lára? Sikertelenség-e az, ha hívő szülők két gyermeke közül csak az egyik lesz hi­tetlenné? Megnyugodhat-e az a lelkész, akinek 500 lelkes gyülekezetéből csak 250 lett templomkerülővé vagy az az egyházi vezető, akinek 500 000-es taglétszáma csak 250 000-rel csökkent? Ugyan ki tud­ja az ilyen „eredményt” az ellenfél kudar­cának tartani? Nem tudom, hogy nálunk csináltak-e efajta felmérést, amiről a No- vosztyi tudósít, de alig hiszem, hogy a ná­lunk folyt négy évtizedes ateista propagan­dát sikertelennek lehetne tartanunk. Ne annak a receptnek a recitálása. Az a bizonyságtétel, amellyel a lelkek elé állsz, mindig a lelkekért való tusakodás új darabja lesz. Mindig jobban át leszel hatva a szolgálat felséges voltától te magad is. Aki ébresztő munkát végez, le­gyen annak az Úrral nagy és erős közössége! Vájjon nem erre mu- a,^.y^ az első missziói útról jövő tanítvá­nyokat józanítja: „Ne azon örülje­tek, hogy a lelkek engednek nek­tek, hanem annak, hogy neveitek fel vannak írva a mennybe.” t Gáncs Aladár, 1929 legyünk naivak az elhitetlenedés mértékét illetően, és ne becsüljük le az ellenoldal erejét. Főként pedig ne áruljuk el, hogy csak ennyire értékeljük elveszített hívein­ket, testvéreinket. Jogosan fájlaljuk, hogy olyan sok áldozatot követelt a háború em­berekben. Nem fájhat-e ugyanúgy a lel­kekben végbement veszteség, ami a hit har­cának frontján történt? Próbáljunk az áldozatok szivével is érezni, fejével gondolkodni. Mit veszített az, aki elszakadt Istentől? És mi ellenérté­ket kaptak azért, amit feláldoztak? A kér­désre nem kell keresni a feleletet. Elég ma­gunkba tekintenünk, és szemünket a kör­nyezetünkön körülhordoznunk. Mennyi hiány és milyen üresség! Elsősorban nem megélhetési dolgokban, hanem az igazi élet értelmében, tartalmában, céljában és szépségében. Pedig nem kellene ennek így lenni. Nin­csen magára, erőtlenségére és tanácstalan­ságára hagyva a ma embere sem. Erős kéz nyúl utána és jogos ura, tulajdonosa vallja magáénak: „Áron vétettetek meg: ne le­gyetek azért emberek rabszolgái. Minden­ki abban maradjon meg Isten előtt, amiben elhivatott.” lKor 7,23-24. „Hű az, aki ígéretet tett.” Zsid 10,23. „Neveden szólí­tottalak, enyém vagy!” Ezs 43,1. Imádkozzunk az életük értelmét, célját, Istenbe vetett hitüket elvesztettekért. Szol­gáljunk nekik minden adandó módon Jé­zus nevével, evangéliumával, életpéldánk­kal, örömünkkel, békénkkel, szeretetünk- kel. Legyünk fáradhatatlanok a bizony­ságtételben, biztatásban, gyermekek okta­tásában, fiatal családok lelki gondozásá­ban. Csepregi Béla Róm 15,4-13 I Isten népének ádventi útján nincs egye- I be, csak az Ige: „amit korábban megir- I tak, a mi tanításunkra írták meg.” Az j Ige egyháza vagyunk. Ez a legfőbb kin- I esünk. A „csak” szócskát szándékosan I használtam. Első hallásra ugyan nyelv- I tanilag valami egyszerűséget, szegény- I séget fejez ki. Jelén esetben azonban a I legnagyobb gazdagságot és korszerűsé- I get jelenti. Hit és üdvösség dolgában a I Krisztus követése útján nem akarunk I másról tudni, mint egyedül a Szén tírás- I ról, mert számunkra az írások az egye- I dűli mérték. A Szentírás tartalmazza I ugyanis a nagy örömhírt az Isten szere- I tétéről, amire minden embernek égető I szüksége van. Hisszük, hogy minden I benne van, amit Isten közölni akart és I akar velünk, emberekkel. Az ádventi I úton ezért nem nélkülözhetjük az Isten I Igéjét. Azt is megtudjuk belőle, hogy az J ádventi úton együtt kell mennünk! Ezen j az úton ugyanis nem szokás és nem | divat magányosan járni. Isten bennün- ■ két nem csak a Fiával való közösséggel I ajándékoz meg, de agymással is! Isten j népe, a gyülekezet, a szentek közössé- ] ge, a communio sanctorum. Azok kö- I zÖssége, akiknek azonos az Uruk, akik 1 ugyanabból az irgalomból és bocsánat- I ból élnek, akik közösen vallják meg I hitüket és egy szívvel és egy szájjal di- I csőitik az atyát. Az első idők keresztyé- jj neiről olvassuk, hogy napról napra áll- jj hatatosan egy szívvel és egy lélekkel voltak a templomban... dicsérték Is­tent és kedvelte őket az egész nép. (Csel 2.) Napjainkban a közösségi élet meg­élésének egyik legnagyszerűbb alkalma az istentisztelet. Krisztus érkezésének, várásának szent idejében nyomatéko­sabban szabad kérdeznünk: mennyire vágyódunk az istentiszteleti közösség után? Ha nem is naponta, de legalább hetente egyszer?” Templomunk drága vagy nekünk, Itt hangzik Isten igéje, Itt imádságunk, énekünk, Hogy nevét áld­ja, dicsélje. Ide vár minket Istenünk És szövetséget köt velünk, Kegyelmet ad, békességet.” Ádventben különösen is lehet újat kezdeni. Mindekit hív az ád­venti harangok szaván keresztül is. He­lyünk biztosítva van, sőt a régi helyün­ket is bátran megkereshetjük! De az ádventi úton nem csak az Isten dicsére­tét tanuljuk és gyakoroljuk, hanem meg kell tanulnunk egymást befogadni, elfo­gadni! Nem csupán a magyaros ven­dégbarátság értelmében, 'hanem mint Krisztus is tette közénk jövetelében: a bűnösök közé alázta magát. Elfogadott bennün­ket úgy amint voltunk és ma is elfogad, ahogy éppen vagyunk. A korai római SAJTÓOSZTÁLYUNK AJÁNLATA Karner Károly: APOKALIPSZIS A Jelenések könyvének magyarázata Ára: 170,- Ft D. Carl Witte-Szabó József: JER ÖRVENDJÜNK KERESZTYÉNEK Luther írásaiból mindennapi áhítatra Ára: 150,- Ft Karácsonyi ajándékozásra igen alkalmas. Veöreös Imre: A harmadik egyházi út (1948-1950) - ára 130,- Ft Konfirmációi Káté - ára: 40.- Ft Rövidesen megjelenik': Ferenczy Zoltán: Gyógyíts meg Istenem (Imádságok betegség idején) Scholz László: Fények s felhők alatt (versek) - ára: 160,- Ft Megrendelhető és megvásárolható a Sajtóosztályon. HITOKTATÓKAT TOVÁBBKÉP­ZŐ TANFOLYAM. lesz Piliscsabán december 27-30-ig. Jelentkezéseket kéijük december 18-ig a Pesti Esperesi Hivatalba küldeni. (1152’Bpest, Juhos u. 28.) A Keresztyéndemokrata Fiatalok Szövetsége (KDFSZ) Világnézeti Aka­démiájának következő előadását dr. Lukács László piarista, az Új Em­ber és a Vigília főszerkesztője tartja: A mai Magyarország fő világnézeti irányvonalai címmel. 1990. december 10-én, hétfőn 19 órakor. A rendezvény helye a KDNP XI. kerületi szervezeté­nek előadóterme: Bpest, XI. Karinthy Frigyes u. 9. (A Móricz Zs. tértől 1 percre) Imavezérfonal: Még mindig az evangélizációért 2. Mit ér az ember, ha keresztyén? „...nem a magatokéi vagytok. Áron vétettetek meg.” lKor 6,20 gyülekezet élete sem volt probléma- mentes. (Problémák nélküli gyülekezet és egyháztest sosem volt és nem is lesz) A szakadások jelei mutatkoztak még pedig nem valami jelentős kérdések miatt. Ezért is .találkozunk gyakran Pálnál az egységre való intéssel. Szün­telenül hangsúlyozza: Krisztusban mindenkor egység van az ellentétek, különbözőségek felett i%! Mai gyüleke­zeteinkben, vagy egyházunk mai életé­ben is mutatkozó különbözőségek, ne­tán ellentétek ezért nem vezethetnek szakadáshoz. Az istentiszteleteken tör­ténő közös hálaadás és magasztalás az elfogadott ajándékokért, amelyeket Krisztussal együtt kaptunk és kapunk szüntelenül - alkalmas arra, hogy a veszélyeztetett egységet újra és újra megtaláljuk és megbizonyítsuk! Rajta hát! Az ádventi úton egyedül az Igéből tanulhatjuk és táplálhatjuk a mindenkor nélkülözhetetlen reménységet! Mert Isten ádventi népe egyben a re­ménység népe is! Reménységgel tekin­teni előre nem csak az ítélet, vagy a beteljesedés, az örök élet, mint végső cél, hanem addig is: útközben. Re­ménységgel és teljes nekifeszüléssel vé­gezni feladatainkat, nem csüggedten, rezignáltan, mint .valami vesztes sereg katonái.” Föl, barátaim, Drága. Jézus zászlaja alatt! Bátran! Bátran! Segede­lem diadalmat ad!” - énekeljük szom­batonként gyermekgyülekezetünkben. Istenünk annyi sok és szép feladatot adott és ad élénkbe mostanáig, hogy csak győzzük! Az istentiszteleti alkal­mak mellett a növekvő hitoktatást, az­után a sok templomon kívüli lehetősé­get: fiatalok, megtévedtek, testi-lelki betegek közötti mentő szolgálatot, tá­borhelyek, konferencia-telepek létesí­tését, rendbehozatlát, menekültek, hontalanok, állást-veszítettek felkaro­lását stb. Mindezt abban a bizonyos­ságban és reménységben tehetjük, hogy nagy szükség van az irgalommal kö-. zénk jövő ádventi Királyra, Jézusra, hogy legtöbb esetben más nem segít életünk bonyolulttá vált, vagy váló helyzeteiben. Föl tehát evangélikus né­pünk ! Isten bizonyosan használni akar mindnyájunkat! Ilyen jó munkában várjuk Urunk visszatérését, amiről ugyancsak az Igéből értesülünk és tu­dunk! - Imádkozzunk! Bármerre já­runk, ó, Urunk, Legyen otthonunk szent házad!Töltse még mindig teinp- lomynk-.picsérst, hála. imádat! Su ha szivünk itt mar nem dobog, Társuljon égi templomod, Hol néped örökké áld­hat. Lábossá Lajos „Eljutottál-e a tenger forrásáig?” (Jób k. 38. 16.) Ifjúsági csendesnap 1990. december 8- án 10.00 órától a Budai Szeretetott­honban (Bp. II. Báthory L. u. 8.). A szervező MEVISZ-Bárka vendégei: Tekusné Szabó Izabella és Kovács Im­re lelkészek. (Megközelítés: a Moszkva tértől az 56- os autóbusszal.) Madocsai Miklós Csillagfény című igehirdetés-gyűjteménye 65,- Ft-os áron kapható a Sajtóosztályon, vagy megrendelhető a szerző címén: 1015 Ostrom u. 15. MEGHÍVÓ December 15-én, szombaton de. 10 órától a Somogy-Zalai egyházme­gye ifjúsági vezetőit, munkatársait hívjuk szeretettel találkozóra, a za­laegerszegi Evangélikus Lelkészi Hivatalba. Ságvári u. 1. Szeverényi János ifjúsági lelkész ÉNEKELJETEK AZ ÚRNAK... Gitárkísérő ifjúsági énekeskönyv meg­jelenése várható kb. 150 énekkel. 1 pél­dány ára 125-150 Ft, a megrendelés mennyiségétől függően. Érdeklődni, megrendelni lehet: Hikisch Zoltán, 1123 Bp. Győri út 8/b. Tel.: 156-8486. Hal4lozú8 Danhauser László nyugalmazott bu- dahegyvidéki és bakonycsemyei lelkész 84 éves korában hazatért Urához. Hamvasztás utáni temetése december 10-én, hétfőn 14 órakor lesz a Bp. Far­kasréti temetőben. „Én vagyok a feltá­madás és az élet...” Karácsonyi kórusgyfijtemény gyermekkaroknak Szép, színes, kottás kiadvány látott napvüágot e hetekben a Cecilia Egye­sület gondozásában. A füzet címe „Csillagfényes éjszakán”. Ádventi és karácsonyi művek gyűjteménye gyer­ISTENTISZTELETI REND Buda postán, 1990. docombor 9-én I. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván de. 10. német istentisztelet de. 11. (úrv.) dr. Nagy Gyula du. 6. Herczog Csaba n. Toroc- kó tér de. fél 9. Szilas Attila D. Modort u. 6. de. fél 10. Csizmazia Sándor. Pesthidegkút, □. Báthory u. 7. de. fél 11. Csizmazia Sándor Csillaghegy, ID. Mátyás kir. út 31. de. fél 10. Donáth László Óbuda, III. Dévai Bírd M. tér 1. de. 10. Nagy István Újpest, IV. Leibs- tück Mária u. 36-38. Blázy Lajos V. Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Pintér Károly de. 11. (úrv.) Brebovszky Éva du. S. szeretetvendégség: Pintér Károly VII. Gorkij fasor 17. de. 11. (úrv.) Fodor Viktor du. 6. Muntag Andorné VIII. Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza VIII. Karácsony Sándor u. 31-33. de. 9. Ker­tész Géza VIII. Rákóczi út 57/b. de. 9. szlo­vák istentisztelet: Cselovszky Ferenc, déli 12. magyar istentisztelet: Kertész Géza. VIII. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Fabiny Tamás. IX. Thaly Kálmán u. 28. de. 11'. Ré- dey Pál. Kőbánya X. Kápolna u. 14. de. 10. Fabiny Tamás. X. Kerepesi út 69. de. 8. Zász- kaliczky Pál Kelenföld XI. Bocskay u. 10. de. 8. (úrv.) Missura Tibor de. 11. (úrv.) Missura Tibor du: 6. (ifjúsági) Ferenczy Erzsébet XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre Buda- hegyvidék, XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. (úrv.) Kőszeghy Tamás de. 11. (úrv.) Kő- szeghy Tamás du. fél 7. Böröcz Enikő XIII. Kassák Lajos u. 22 de. 11. if}. Kendeh György, du. 4. szeretetvendégség: Gáncs Pé­ter XIII. Váci út 129. de. negyed 10. ifj. Ken­deh György. XIII. Frangepán u. 43. de. 8. ifj. Kendeh György. XIV. Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Pál XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Zászkaliczky Pál Pestújhely, XV. Maxim Gorkij tér de. 10. Bízik László Rá­kospalota, Nagytemplom, XV. Régifóti út 73. de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály XVI. Hősök tere de. 10. Cinkota XVI. Kultúrház u. de. fél 11. Szalay Tamás. Mátyásföld, XVI. Prodám u. 24. de. 9. Szalay Tamás. Rákos­hegy, XVII. Tessedik tér 9. Detre János Rá­koscsaba XVII. Péceli út 146. de. 9. Kósa László Rákoskeresztúr, XVII. Pesti út 111. de. fél 11. Detre János Rákosliget XVII. Gő­zön Gy. u. de. 11. Kósa László Pestszentlő- rinc XVII. Kossuth tér 4. de. 10. Szépfalusy István Pestszentimre, XVIII. Rákóczi út (Re­formátus templom) de. háromnegyed 8. Szép- falu^ István Kispest, XIX. Bajcsy Zs. tér de. 10. Széli Bulcsú du. 5. Győri János Sámuel XIX. Kispest, Wekerle-telep, de. 8. Széli Bul­csú Pestszenterzsébet XX. Ady Endre u. 89. de. 10. Pintémé Nagy Erzsébet. Csepel XXI. Katona J. u. de. fél 11. Mezősi György. Bu­dafok XXn. Játék u. 16. de. 11. Benkő Fe­renc Budaörs, de. 9. Rőzse István. Advent 2. vasárnapján az oltárterítő szí­ne: lila. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk 21,25-36; az igehirdetés alap­igéje: Róm 15,4-13. Advent II. Az Egyház tekintetét a hata­lomban és dicsőségben eljövő Úrra irá-. nyitja, akire biztos reméységben, állan­dó vigyázással, a jegyes vágyódásával vár, miközben egyedül az Isten Igéjére hagyatkozik. Evangélikus istentisztelet a rádióban. December 23-án reggel 7.05 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió. Igét hirdet: Szebik Imre püspök. mekkarok számára. A változatos ösz- szeállítás szerkesztői Urbán Péter és Horváth István. (A fóti kántkorképző- sök jól ismerik őt, tanfolyamaink egyik zeneelmélet-tanárát.) Van ebben a gyűjteményben két- és háromszólamú kórusmű kíséret nélkül, egy- és kétszó- lamú gyermekkar orgona- és kamara- zenekari kísérettel. A kötetnek elsősorban karácsonyi anyagát ajánljuk evangélikus istentisz­teleti használatra. E művek közt szere­pel a Csendes éj, az Ó, gyönyörű szép, a Rossz a Jézus kis csizmája vagy az A kis Jézus megszületett kezdetű közis­mert énekek feldolgozása. Az énekkari füzet megrendelhető Demján Sándornál (2151 Főt, Berda J. u. 3.), a kiadvány ára 130 forint. HARMÓNIUMOT, még javithatót kere­sünk hitoktatáshoz megvételre. Jelige. „Oki. hitoktató”. Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: TÓTH-SZÖLLÖS MIHÄLY Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 138-2360 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index; 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: Fényszedő Központ Kft. (900072/20) Nyomás: rotációs ofszetnyomás 90.20048 PETŐFI Nyomda. Kecskemét Felelős vezető: BIRKÄS BÉLA vezérigazgató Előfizethető az Evangélikus Elet Kiadóhivatalában közvetlenül vagy postautalványon. Templomi terjesztés az Evangélikus Elet Kiadóhivatala útján. Előfizetési díj: fél évre 220 Ft, egy évre 440 Ft. Csekkszámlaszám: 516-20412 , Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk viaszai !i I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom