Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1990-12-02 / 48. szám

Evangélikus Élet 1990. december 2. £3 A n Ji*is GYERMEKEKNEK A Azután ezt mondta Isten: Pezsdüljenek a vizek élőlé­nyek nyüzsgésétől, és repdessenek madarak a föld felett, az égbolt alatt És megteremtette Isten a nagy vízi állatokat, a vizekben nyüzsgő különféle fajta úszó élőlényeket, és a különféle fajta madarakat És látta Isten, hogy ez jó. Azután megáldotta őket Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok és töltsétek meg a ten­ger vizét; a madár is sokasodjék a földön! így lett este, és lett reggel: ötödik nap. (Részlet Mózes első könyvének első részéből.) Lassan elkészül a világ. Talán éppen azért izgalmas az, amire most a fantáziádat kérem. Gondold el, milyen is lehetett az ötödik nap előtt a világ. Nem voltak állatok. Vannak olyan tavak, amikben nincs élet. Ilyen például a Bibliában gyakran szereplő Holt-tenger. Taszító és riasztó még elgondolni is. Hiába vetik ki a hálót a halászok, nincs hal a vízben. Hiába nézel föl az égre, nincs madár a levegőben, jó, hogy van az ötödik napi nyüzsgés, mert vízi állatok nélkül és madarak nélkül sivár lenne a világunk. A leírás már-már tudományos. Mintha az állatok törzs­fejlődése elevenedne meg a halak és a madarak sorrend­jében. Ez azonban most minket nem igazán érdekel. Sokkal fontosabb az, hogy Isten alkotja ezeket a csodá­kat. f Állok a kertben. Nálunk az udvaron hatalmas fák ván- nak. Most, hogy lehullottak a levelek, előbukkannak a nyáron jól rejtőző madarak is. Nagy zöld küllő csipeget hosszú csőrével a fűben. Vad kopogással serénykedik egy pirosfejű harkály. Cinegék röpködnek ide-oda. Sárga ha­suk jól látszik az ágak között. Aztán jön az egyik kedven­cem. Hatalmas varjú. Fekete ruhája élesen elkülönül a környezetétől. Nagy károgással húz el a fejem fölött. Aztán madarak sokasága. Pirosak, kékek, szürkék, barnák, színesek. Soknak a nevét sem tudom. Csak állók és né­zem ezt a vidám csapatot. Pedig nekik sem lesz könnyű a tél. Ideje kitenni az etetőt is. Ez a néhány perc, amit „velük" töltök, számomra a felüdülés ideje. Hálával telik meg a szívem. Lehet, hogy a biológiai láncolatról is tudna valaki szólni. Ismerem én is, hogy milyen hasznosak. Számomra azonban a szépségük is sokat jelent. Tovább­megyek, hiszen sok a munkám. A madarak szétrebben­nek, hirtelen elhallgat egy pillanatra zajos csivitelésük. I Köszönöm, Istenem, hogy Te ilyen szépre teremtetted világunkat. Hogy érted ezeket az igéket az ötödik nap utáni „Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekén hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a táplálékhál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk?" (Jézus szavai Máté evangéliuma szerint. 6. rész 25. vers­től) „Ugye öt verebet adnak két fillérért: mégsem feledkezik meg közülük egyről sem az Isten. Nektek pedig még a hajatok szálai is. mind meg vannak számlálva. Ne féljetek, ti sok verébnél értékesebbek vagytok." (Jézus szavai Lukács evangéliuma szerint. 72. rész, 6. verstől) CSALÁDI SZOKÁSOK r>m Ahogy a gyülekezetünkben körülnézek, az az érzésem, hogy sok családban meghaltak a keresztyén szokások. Ezért arra gondoltam, leírnék hétról-hétre néhányat. Azt gondolom, hogy ez talán a szülők kezdeményezésére indulhat el igazán, de lehet, hogy olyan kort élünk, ami­ben a gyerekek tanítják szüleiket. Ha vannak olyan csalá­dok, ahol élnek még jó szokások, örülnék, ha kaphatnék jó ötleteket. Természetesen ezeket közzé is tennénk. (Ide lehet ezeket küldeni: Koczor Tamás, 2373 Dabas-Gyón, Luther u. 14,) A mi családunkban az ádventi időszakban négyágú gyertyatartó áll. Tudom, hogy sok helyen ezek a gyertyák színesek: lila, a búnbánat — piros, a szeretet — fehér, a tisztaság - zöld, az örökélet, jelképei. Nálunk a gyertyák egyszínúek. Mi a vasárnapi ebédnél szoktuk meggyújtani, de lehet egy-egy csöndes estén is. Az első ádventi vasár­napon egy gyertyát gyújtunk meg, a másodikon kettő ég, a harmadikon három, a negyediken mind a négy. Szok­tunk ilyenkor énekelni vagy imádkozni. Ezek a gyertyák karácsony előfényei, várakozásunk világossága. I O K N K 0 AZ ÖTÖDIK NAPI NYÜZSGÉS Akit utolért Isten szeretete BESZÉLGETÉS SZEVERÉNYI JÁNOS IFJÚSÁGI LELKÉSSZEL- Egyházi ifjúsági alkalmakról nagyon sokan ismer­nek már téged, mégis azt kérem, mutatkozz be!- 31 éve születtem, egy 12 gyermekes békéscsabai családba, édesapám a megyei ifjúsági élet munkása volt. Tőle életre szóló hatásokat kaptam. Ma ezért hálás vagyok. Attól a vallásosságtól azonban eltávo­lodtam, sőt nemcsak az egyházi életet, hanem csalá­domat is otthagytam akkor. Belevetettem magam az . életbe, öt éven át fényképészként dolgoztam. Sok lelki küzdelem és hányatás után aztán a békéscsabai ifiben leltem otthonra és lelki testvérekre. Ez a közös­ség, Győri János Sámuel vezetésével, befogadott. Min­den ellenkezésem és tagadásom után utolért itt Isten szeretete. Győri János missziói beállítottsága fogott meg: megtalálta velem a hangot: nemcsak befoga­dott, hanem munkatársa is lehettem, hiszen sokat dolgoztunk, fotóztunk együtt. '- Hogyan kerültél aztán a Teológiára?- Fölismertem: Isten visszahív az általam elhagyott egyházba. Nem azért, hogy egyszerűén én kapjak valamit, hanem, hogy ezt megosszam másokkal is. Arra hívott el, hogy egy általam akkor omladozónak látott épületben, az ejgyházban „oszlop” legyek. A teológiai évek személyiségfejlődésemben fontos sza­kaszt jelentettek: hitbeli és filozófiai küzdelmeim nyo­mán lehettem ösztönös keresztyénből tudatosabb, megharcolt hivő. Isten csodájának tartom, hogy e küzdelmekben Ő megtartott engem. Egy nagyon érde­kes évfolyam tagja voltam az Akadémián. 16-an in­dultunk, de csak 8-an maradtunk a végére. Az igazság és a valóság keresése és a feltétlen összetartás volt jellemző ránk. Ez az egyházvezetéssel szemben konf­liktushelyzetbe is sodort olykor bennünket. Ma már kérkedésnek tűnhet arról beszélni, hogy végzős évfo­lyamként a kötelezettség ellenére nem mentünk el arra az országos ünnepi ülesre, amelyen Káldy Zoltánt köszöntötték 25 éves püspöki szolgálata alkalmából. A számunkra rosszízű protokoll helyett a Mátrába kirándultunk azon a nápon. A Teológián tárgyalás lett ebből, a püspök kirakatott a Tanulmányi Bizott­ságból, amelynek addig tagja voltam a diákság képvi­selőjeként. Kedvezményeinket, jutalmainkat, ugyan­csak a püspök rendelkezésére, letiltották.- Hol kezdted ezek után a lelkészt szolgálatot?- Bárhova szívesen mentem volna, csak Békés me­gyébe nem, de aztán magam kértem a püspököt, hogy éppen oda küldjön, mert eddig Jónásként menekülni akartam a szolgálat elől. Évfolyamunk minden tagját olyan levél kíséretében bocsátotta ki Káldy püspök, hogy az esperesnek külön gondja legyen ránk. Iktatá­somon az esperes fel is olvasta ezt... Hat éven át szolgáltam két önálló gyülekezetben, Csorváson és Gerendáson. Ezek tipikus viharsarki települések: kü­lönösen Csorváson volt nagy az egyhazüldözés és papellenesség. Felismertem, hogy a működésük mini­mumára korlátozott gyülekezetekben csak úgy szol­gálhatok hitelesen, ha ismerem, megértem és nagyon sftej'^nv.ezeket az einbereket. Teljesen új.h^ngvé^lt^.. és stílust kellett nogy jelentsen ez. Korábban éveken keresztül nem volt keresztelő, esküvő VŰjjy konfirmál" ció: rendszeres látogatással és a fiatalok megszólításá­val aztán sikerült egy kis csapatot összehozni. A félel­met és egyházellenességet sok esetben már a gyerekek­be is belenevelték, ezért rendhagyó programokkal is kísérleteztem: játék- és sportdélutánnal, kirándulás­sal, nyári táborokkal. Nagy segítségemre volt most mindaz a tapasztalat, amit azáltal szereztem, hogy korábban sok hiten és egyházon kívüli fiatallal voltam kapcsolatban. Feleségem is sokat segít, aki mindezek mellett négy gyermekünket is szépen neveli.- Hogyan kaptad mostani országos megbízásodat?- Néhány éve rendszeresen szolgálok a gyenesi és a szárszói ifjúsági konferenciákon, de azelőtt már sok „illegális”, vagyis az akkori vezetés által nem engedé­lyezett tábort is vezettem, gyakran ökumenikus kere­tek között. Egy éve tagja vagyok a MEVISZ elnöksé­gének is, amely szervezet a nemzetközi KIÉ (Keresz­tyén Ifjúsági Égyesület) támogatásával két éve több ifjúsági vezetőképző tanfolyamot is szervezett. Idén nyáron például négy ilyen táborunk volt, 240 résztve­vővel : még Szlovákiából, Kárpátaljáról és Erdélyből is jöttek fiatalok. A MEVISZ elnökségének javaslatá­ra magyar részről én vagyok felelős ezekért az alkal­makért, így a KIÉ-vel is elsősorban én tartom a kap­csolatot. Célunk az ifjúsági munka összefogása és segítése. Jól felkészített ifjúsági vezetőkkel lelkésze­inknek szeretnénk segítségére lenni. A táborok részt­vevőivel rendszeresen találkozom, nyolc körzetet is kialakítottunk területi találkozókra. Fontos, hogy a fiatalok tudjanak egymásról, a'vezetők össze tudják hangolni a programokat. Tanfolyamaink Krisztus- központúak: így Jézus életéről és általában a Bibliáról tanulunk, amellett az énektanítás és szemléltetés mód­szereit, játékokat, sportlehetőségeket ismertetünk meg a résztvevőkkel. E tanfolyamok mögött a KIÉ áll, de az én feladatom nem a KIÉ újraszervezése. Megbízatásomat is az Országos Presbitériumtól kap­tam: csoportoktól, szervezetektől és kegyességi-irány­zatoktól függetlenül szeretnék egyházunk egészének rendelkezésére állni.- Milyen terveid vannak már?- Mindenekelőtt szeretném felmérni a jelenlegi helyzetet, ezért fordultam levélben az esperesekhez es a lelkészekhez. Segítségüket ezúton is kerem. Ifjúsági mupkáspjcpak szánt újságunk, szemléltető anyagok­kal, Hamarosan megjelenik. Rendszeresen tartunk te­rületi" találkozókat "és ■ evangelizációkat. Országos szemléltető eszköztár létrehozását is tervbe vettük, ahol könyvet, kazettát, videót, diát lehetne vásárolni vagy kölcsönözni. Mindennapra szóló áhítatos köny­vet is tervezünk fiataloknak. További táborokat és sportszemináriumot készítünk elő. Munkatársképző tanfolyamaink teljesen nyitottak, azokra bárki jelent­kezhet ! Hiszem, hogy Isten megáld minket. Ezt már eddig is megtapasztalhattuk: amikor égetően szükség volt rá, akkor kaptunk Tőle segítséget, egy testvérün­kön keresztül, aki budapesti lakását felajánlotta iroda céljára. Óriási ajándék ez!- Addig is, amíg ez az iroda működni kezd, hol kap­hatunk több információt?- Az angyalföldi lelkészi hivatalon keresztül (Buda­pest, Kassák Lajos u. 22.), mert kisegítő lelkészként itt szolgálok.- Isten áldja meg munkádat és egyházunk ifjúságát. Köszönöm a beszélgetést. Fabtny Tamás ÁLARCBAN. ÁLRUHÁBAN , 1----------■-----------------------2-__________________________ > ’. v •• i Operák a Salzburgi Ünnepi Játékokon Kétoldalt árkádos épületszár­nyak, a háttérben a város, illetve az öböl túlsó része - hamisítatlan mediterrán levegő, ízlésesen natu- ralisztikus megvilágítás a napsza­kok jelzésére. Semmi sem hiány­zik Mozart operáinak kibomlásá­hoz Michael Hampe rendezésé­ben, Mauro Pagano díszletei kö­zött. Hihetetlen leleményesség és szépség jellemzi a fiatalon elhunyt Pagano színpadképeit, amelyek­ben benne van Itália sok-sok mű- ' emlékével, sajátosan erotikus iz­zásával. Közöttük új életre kék Mozart szintén könnyed, ugyan­akkor a legtisztábban klasszikus világa. Álarcot öltenek a gyilkost kere­sők a Don Giovanniban, amely ta­lányos mű marad a salzburgi ren­dezésben. Olyan, mint egy régi irodalmi mű jó kritikai kiadása: mindent megad az értelmezéshez, ami a szerzőtől származik, de a kérdéseket nyitva hagyja. A Don Giovannit alakító Samuel Ramey- ről és a Leporellót játszó Ferruc­cio Furlanettótöl csak jót lehet mondani. Hangi és színészi adott­ságaikhoz hozzájárul, hogy olyan jól ismerik egymást, a darabot, a színpadot, mint Don Giovanni és Leporello eevmást s a mediterrán várost, ahol ezen a napon - né­hány menekülést kivéve - semmi sem sikerül nekik. Ellentétben a Festspielhaus színpadával, ahol viszont minden. Edita Gruberová- nak is, aki az első szerelmi élmé­nyekor sdkkoló sebet kapott lányt, Donna Annát alakította mély drámaisággal - hol csendes pianókkal, hol erős fortékkal. Su­sanne Mentzer Zerlinája nem volt annyira kacér, mint az előző évek­ben, még Karajan idején Kathleen Battle-é, inkább azt sugallta: ra­vaszság, megfontoltság rejlik a szelídnek tűnő, introverziót sejte­tő külső mögött. Álruhát ölt a két vőlegény a Cosí fan tutiéban, hogy próbára tegyék menyasszonyaikat, a Mar­garet Marshall alakította Fiordili- git és az Ann Murray énekelte Dorabellát, akik remek hanggal és stílusismerettel azonosultak szerepeikkel. Kettejük eltérő lénye és azonos művészi színvonala iga­zi élményt nyújtott. Thomas Hampson határozott megjelenése, erős hangja jól illett a fiatal kato­na szerepéhez, Deon van der Walt hangja gyengébb és színtelenebb: az ensemble színvonalát nem ron­totta ugyan, de lemezen már zava- nHenn^ncetteiül^cözött^zillL különbség. Adelina Scarabelli szolgálólánya az évekkel ezelőtti előadások Kathleen Battle ját­szotta Despinájától eltérően nem csábító, természetáldotta vidám­ságot sugárzott, inkább egy egész­séges, dolgozó, s nem sokat gon­dolkodó, kacér, ugyanakkor da­rabos fehémép benyomását kel­tette. Don Alfonso filozófust Jósé van Dam után most Alessandro Corbelli alakította. Nemcsak tisz­ta éneklésével győzött meg, sajá­tos szerepképet is nyújtott. Ala­csony termetével, energikus játé­kával remekül jelenítette meg az életet magabiztosan ismerő s örö­meit nem szűnő módon élvező idős, de ereje teljében lévő medi­terrán férfi típusát. A két operát Riccardo Muti ve­zényelte gyors tempókkal, olaszos dinamizmussal, áttetsző hangké­pet s áttekinthető előadást nyújt­va. Míg Guglielmóra és Ferrandóra a szép menyasszonyok feletti kissé túl magabiztos büszkeség adta az álruhát, Beethoven Fideliójínak hősnője a diktatúra áldozatává lett félj iránti szeretet. Peter Brenner rendezése Günther Schneider- Siemssen színpadképével katarti- kus élményt jelentett - ami nem csekélység egy olyan mű esetében, amelynek zseniális, drámai zenéjé­hez dramaturgiailag néhol igen gyenge szövegkönyv társul, amely nagyon nehézzé teszi a színrevitelt. Az előadás a III. Leonóra Nyi­tánnyal kezdődik. Hatalmas se­lyemfüggönyön látjuk a Földet, melyet - mint holdjai a Szatur­nusz t - szögesdrót fon körül. A nyitány végén a függöny áttet­sző lesz s eltűnik. Óriási, szögletes vasfalak, vasrácsok. A hely s a ké­sőbb színre lépő bőrkabátos kato­nák egy KGB-börtönre emlékez­tetnek, s ha kétely ébredne a néző­ben az asszociáció helyességét ille­tően, azt eloszlatja egy pillantás Marzelline és Jacquino ruhájára, ők azért biedermeier figurák ma­radnak, miért is ne, hiszen közö­nyös kispolgárok bőven akadnak a GULAG-közeli településeken. Brenner kritikája nem is kerüli el őket: Marzelline - Marié McLaughlin remek alakításában szíve kimondhatatlan öröméről és a boldogságról énekel önfeledten, s észre sem veszi, hogy egy véres fali bilincsbe kapaszkodik, amely­hez láncolva udvarlója az imént egy rabot vert, s most ő is véres lett. Pár perc múlva mégis meglátja kezéiULAde sebai: a közelben egy takarításhoz készített vízzel te­li alumíniumvödör. Vér és nyomor nem zavarja őket, a zsarnok Pizzarót sem: őt a leleplezés veszélye aggasztja. Sze­repét Robert Hale remekül játszot­ta, de hangja a mélyebb fekvésben zavaróan gyenge volt, s így amúgy jó magas regisztereit sem tudta él­vezni az ember - annál inkább vi­szont Kurt Rydl erőteljes basszu­sát Rocco szerepében, akinek álru­hába bújt segédjét Gabriela Benac- ková alakította erősen, fényesen szárnyaló, Gundula Janowitzra emlékeztető, angyali tisztaságú szopránjával. Florestan nehéz sze­repét korrekten, de minden külö­nösebbet nélkülözve énekelte Tho­mas Moser - hiába, ahogy jó Wag- ner-tenort, úgy jó Florestant sem könnyű találni. Az előadás külön érdekessége, hogy Brenner olykor a mű első vagy második változatá­ból vett át részleteket. A karmes­ter, Horst Stein ezúttal sem aján­dékozta meg hallgatóit egyéni in­terpretációval - hacsak a kezdő duett nem igazán adekvát, lassú, tömör előadását nem vesszük ilyennek -, ugyanakkor végig jól összetartotta az előadói appará­tust. Verdi Álarcosbálját a próbák idején, tavaly elhunyt Karajan sze­reposztásában Sir Georg Solti diri­gálta, keményebben, feszitetteb­ben, mint Karajan, aki halála előtt fél évvel ugyanezekkel az előadók­kal lemezre vette a művet. John Schlesinger rendező és William jMsiL-MsMiääLJisiäm használta kl a széles színpadot. A svéd király könyvtárterme miért is ne lenne nagy és puritán? A megfagyott hitvesi kapcsolat és a fagyos északi éjszaka remek ké­pét nyújtotta Ankarström díszes faragású, rideg faháza, amelyet egyszerre látunk belülről (széles lépcső, nagy faasztal, fegyvergyűj­temény és a király képe) és kívülről (lassú hóesésben fázik egy őr). Ta­láló volt az utolsó két kép három színre való bontása is forgószín­pad segítségével. Plácido Domin­go t III. Gusztávként jól ismerni I lemezekről (Muti, Abbado, Kara­jan) - dicsérnem aligha kell, mind­össze azt jegyzem meg, a nézők 1 Domingo iránti rajongása és vára­kozása még átéltebbé tette az első képet, amikor feszülten várja a színpadon mindenki, mikor jelenik meg a király - király és a tenoris­ták királya: alap tudattalan azo­nosításhoz - reggeli audienciáján. Leo Nucci magas .színvonalon volt katona, barát, gyűlölettől izzó férj, bosszúfütötte ellenség - s végig re­mek Verdi-bariton. A jósnőt mély, de nem öblös, fényes, ugyanakkor nem éles hangjával csodálatosan jelenítette meg a fekete Florence Quivar, Josephine Barstow viszont szerencsétlen választás volt Amelia szerepére - kár, különösen ha Ka­rajan utolsó, amúgy igen jó opera­lemezére gondolunk. Az idei Salzburgi Ünnepi Játé­kokon az álarcos, álruhás alako­kat felvonultató operák igazi arca bontakozott ki.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom