Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1990-10-28 / 43. szám

» u/i^cí i/v hú ±uici im uMUbtiH ^o. A reformáció igéi Szabadságunk ürügyén Galata 5,13. VAN „MÁSFAJTA SZABADSÁG” IS - ez a re­formáció egyik legfontosabb üzenete. Az a szabadság ugyanis, amit nem kezünk- eszünk, nem fegyverünk, emberi döntésünk szerez meg, hanem amire Isten hi­vott meg minden embert Jézus Krisztusban. Amit nem „mi választottunk”, hanem amivel Ő ajándéko­zott meg minket. - Ennek a szabadságnak alapja Jézus Krisztus bűntörlő vére, nem a mi „véráldoza­tunk”, - tartalma pedig Isten bocsánatából élő, s a magam önzésétől megszabadított élet. Azért miközben hálaadással vesszük Isten kezéből a kibontakozó „szabad életünk” egyre izmosodó „külső” rendjét, nekünk egyre többet kell foglalkoz­nunk életünk „belső”, „felülről való” szabadságával. Mert csak a bűnök, félelmek és megkötözöttségek alól felszabadult ember tud megfelelni azoknak az új fel­adatoknak, amiket célul tűztünk magunk elé. - Isten­nel és emberekkel szembeni rossz lelkiismerettel; irigység, hazugság, vagy harácsolás bűnében élve; a különféle „mámorok” rabjaként, mindezektől meg­kötözve, - hogyan tudnánk egy valóban szabad, tiszta élet építőköveit lerakni? Csak akiket a „Fiú megsza­badít”, azok tudnak szabadon alkotni rombolás nél­kül, gyógyítani úgy, hogy ne okozzanak újabb sebe­ket. - Nekünk most erre van szükségünk! Isten most Jézusban ezt ígéri, erre hív meg minket! Talán nem felesleges, ha még egy pillantást vetünk „modern korunk” babonáira, a jóslások és félig vallá­sos „csodaszerek” lélekvesztő zsákutcáira is, hogy igazán értsük és megbecsüljük Isten ajándékát a Re­formátorunk bizonyságtételét: „A keresztyén ember hite által mindenek szabados ura és nincsen semminek alávetve!” VAN „SZABADOSSÁG” IS - ezt régen nem Pál apostol s ma nem az „egyház” találja ki, hanem ez a valóság, - amit elsősorban nem másokban, hanem magunkban kell keresnünk! Amikor erről beszélünk, nem fékezni, nem korlátozni akarjuk szabadságun­kat, vagy a bizalmatlanság, a kételkedés csíráit egy­más szivébe elvetni, - csak egymás szemét szeretnénk nyitogatni: bűneink, botlásaink felismerésére. - „Tes­tünk” = „ó-emberünk” - a hit által való megújulá­sunk után is naponként visszahúzná, Isten munkáját naponként lerombolná bennünk. - Pál intése ezért indokolt. S a reformátori tanítás az egyszerre igaz és egyszerre bűnös emberről” ezért nagyon kijózanító és naponként önvizsgálatra, megtérésre indító. — A „nagy elbukások” akkor szoktak bekövetkezni, amikor akár egy egyes ember, akár a nagyobb közös­ségek önkontrollja, önvizsgálata elalszik s a szabadsá­got a „szabadosság” váltja fel. Nem kell nekünk „erkölcscsősznek” lennünk, sem maradi, ásatag gondolkodásúnak, ha akár a csalá­dunkban, a gyülekezetünkben, de más közösségek életében is: nevén nevezzük a szabadosságot. Ami nem épít, hanem rombol, nem emberségre szabadit, hanem el-embertelenít! SZABADSÁGUNKBÓL SZERETET SZÜLE­TIK - amikor ugyanis Isten £ hit által önmagához köt, akkor a Jézus Krisztusban elhozott szeretetét ajándékozza nekünk. A szeretet nem „új parancsolat” abban az értelemben, hogy a régi „tíz” helyett vele kényszerítene Isten az embertársam mellé, - hanem olyan új út, ahol Jézus útját járhatom ma „szabadon”, hálaadással családomban, gyülekezetemben, hazám életében. A reformációban Istennek ezt az ajándékát köszön­jük, amikor a szabadság nem „ürügy”: kibújni a sze­retet alól, hanem „alkalom”: szolgálni vele. Csizmazia Sándor Egy új bibliafordításról - Merítsünk az írás tiszta forrásából! (A javított új fordítás elé) Veszélyesen romló környezetünk legféltettebb kincse az iható víz. Ha valamit, akkor ezt mindenképpen biz­tosítanunk kell az eljövendő generáci­ók számára. Mert víz nélkül nincsen élet. Még gondolni is rettenetes arra, hogy mi lesz, ha az a víz, amellyel szomjunkat olthatnánk, amely az éle­tünket megtarthatná, helyrehozhatat­lanul károsítaná szervezetünket. De lelkünket is gyötrő szomjúság kí­nozhatja. Nekem ne mondja senki, hogy népünk igénye ma megrekedt az élelmiszeres pultok szintjén. Csak kö­rül kell néznünk csúcsidőben a tömeg- közlekedés járművein. Alig akad olyan utas, aki ne dugná fejét valamelyik új­ságba vagy könyvbe. A szó éhe és szomja hajt szinte mindenkit. Vállalko­zó szellemű betűvetők és alkalmi áru­sok alaposan ki is használják ezt, és elárasztanak minket olvasnivalóval. Mivel pedig a szomjas ember nem válo­gatós, kétes értékű szellemi italt is rá­sózhatnak. Vájjon megúszhatjuk-e a lelki és szellemi szomjúságnak ezt a rohamát maradandó károsodás nél­kül? A Biblia vasárnapja hadd emlékez­tesse Isten népét arra, hogy ebben a nagy és széles kínálatban jelen kell len­nie az élet vizével, a legtisztább forrás­sal, a Szentirással, úgyis mint fogyasz­tónak és úgyis mint ajánlónak. Miért hat reánk ez a könyv olyan üdítően, mintha kristálytiszta forrásvizet kor­tyolnánk? S ha valaki rákapott ízére, miért vágyakozik utána úgy, „mint a szarvas a hűvös patakra”? Pedig a Bib­lia semmiképpen sem sorolható a „fe­hér irodalom” alkotásai közé. Fehér irodalomnak minősitik az írók azokat az alkotásokat, amelyek eltakarják elő­lünk a szenvedély mélységeit, az élet érdes és durva oldalát. Én magam cso­dálkozom azon, hogy egy finnyás lelkű társadalmi bizottság még nem kötele­zett arra minket, hogy minden Biblia címlapjára feliijuk: csak 18 éven felüli­eknek ! Hiszen nincs az az élet mélysé­ges bugyraiból származó rettenet, amellyel Bibliánkban nem találkozhat­nánk : testvérgyilkosság, népirtás, vér­fertőzés, csalás, árulás, ördögi prakti­ka, halottidézés - szinte számba sem tudjuk venni, mi minden. És mégis tisz­ta forrás! Mert erre a kendőzetlen em­beri életre az Isten véleményének, tiszta igéjének fénye vetül, és elborzadunk ettől a mélységtől, hogy azután hálás szívvel kapaszkodjunk az atyai kézbe, magába az élő Istenben, aki ebbe a mélységbe szállt alá Jézus Krisztus ál­tal. A reformáció arra törekedett, hogy mindenki odaférhessen a forráshoz, hallhassa és olvashassa a Szentírásban Isten igéjét, és ne kelljen szomjúságát közvetítők által nyújtott, másodkézből vett és azért elkerülhetetlenül szennye­zett lelki itallal csillapítania. Héberül és görögül, a Szentírás eredeti nyelvein azonban csak kevesen tudtak. Égető szükség volt tehát a Biblia fordításaira. Természetes, hogy minden reformátor­nak a leghőbb vágya volt, hogy ezt a szolgálatot a tiszta lelki ital után vá- gyakozóknak megtehesse. Ezért nem mulaszthatjuk el ezen a Biblia-vasárna­pon, hogy hálát ne adjunk Istennek Károli Gáspárért és munkatársaiért, akik éppen 400 évvel ezelőtt adták a magyar nép kezébe a Szentírás első tel­jes magyar nyelvű fordítását! Ha valaki rákapott az írás forrásvi­zének az ízére, egyre igényesebbé váli annak tisztasága iránt is. Szeretné mi­nél jobb fordításban olvasni a Könyvek Könyvét. Hiszen nincsen blyan fordí­tás, amely teljes tisztaságban visszaad­ná az eredeti szöveget. Ezért tartja az egyház feladatának, hogy újra és újra megpróbálkozzon a lehetetlennel: visz- szaadni magyar nyelven a Szentírást eredeti tisztaságában és erejében. Ter­mészetesen jól teszi, ha valaki ragasz­kodik az évtizedek óta szívéhez nőtt Károli-forditáshoz, vagy pontosabban annak nem túl szerencsés 1908 évi át­dolgozásához. De mint minden igazi szeretet, a Biblia iránti szeretet is kielé­gíthetetlen. Olyan magyar fordítást kí­ván magának, amely a bibliakutatás által felfedezett régibb és megbízha­tóbb görög szövegekre támaszkodik, és követi a magyar nyelv folytonos válto­zásait. Ezért adta a Magyar Bibliata­nács 1975-ben az olvasó kezébe az új protestáns bibliafordítást. Azóta másfél évtized eltelt. A forrás tisztasága utáni vágy nem csillapult a bibliaolvasóban. Lelkészektől és nem lelkészektől ezrével érkeztek a Bibliata­nácshoz a még jobb fordításra tett ja­vaslatok. Ezért a protestáns egyházak felelős vezetői elhatározták, hogy elké­szíttetik az „újfordítás" javított, revide­ált változatát. 1987-ben két bizottság alakult. Egy az Ó- és egy az Újszövet­ség magyar nyelvű szövegének átfésü- lésére. A bizottságok tagjai közül néhá- nyan már a korábbi fordítói munkában is részt vettünk. Az eredeti szándék az volt, hogy az új fordítású Biblia javított szövege mél­tó ünnepi ajándékul a Vizsolyi Bibliá­nak, Károli Gáspár nagy hatású fordí­tásának négyszázadik évfordulójára, tehát még ezekben a hetekben a biblia­olvasó kezébe kerülhessen. így az idő szorításában kellett dolgoznunk. Re­méljük, hogy a sietős munka ellenére is sok öröme lesz ebben a mai magyar nyelven hozzánk szóló kiigazított for­dításban mindazoknak, akik szomjas szívvel merítenek az Istenben gyökere­ző élet vizének forrásából. Cserháti Sándor REFORMÁCIÓ ÉS ISKOLA Többszörös hídverés Beszámoló egy nem-mindennapi lelkészkonferenciáról NÉMETORSZÁG VÁROSAIHOZ - a polgármesterekhez és a tanácsosok­hoz - mindjárt a reformáció első évei­ben fontos felhívást intézett Luther Márton. Az 1520-ban megjelent írása szomorú képet fest korának műveltsé­géről. Rohamos pusztulásnak indultak a kolostorok, a szerzetesrendek és az alapítványi intézetek. Nyers őszinte­séggel írja, hogy „nemcsak az evangé­liumot felejtették el, hanem a latin és német nyelvet is megrontották... Sem németül, sem latinul nem tudnak helye­sen beszélni vagy írni, sőt majdhogy nem természetes eszüket is elvesztet­ték”. Panaszolja, hogy a barátok kezén „a latin nyelv tönkre silányult” és sehol sem nyílt alkalom sem valamely derék iskolának, sem valamely tannak vagy módszernek a tanulmányozására. Miként akart segíteni Luther ezen a helyzeten? Újszerű javaslatot tett: a világi felsőséget szólította fel színvona­las iskolák szervezésére. Úgy vélte, an­nak a feladata a magasabb műveltség előmozdítása és ezzel az egész társada­lom felemelkedésének elősegítése. „Ab­ban van a város igazi java, felvirágzása, üdve és ereje - írja - hogyha minél több művelt, tudós, értelmes, tiszteletre mél­tó, jól nevelt polgára van." E nemes cél érdekében elsősorban iskolák és könyvtárak szervezését sür­gette. Úgy vélte, csak így érhető el, hogy a fiatalok a történelem, irodalom, művészet és minden tudomány ismere­te révén egykor alkalmasakká váljanak a városok és az állam kormányzására. Javasolta, hogy a német műveken kívül a klasszikus nyelveken írt könyveket is - köztük nyelvtani, mértani, zenei, földrajzi, jogi és orvosi műveket - gyűjtsenek össze a könyvtárak. Az ifjú­ságot pedig biztassák és serkentsék ezek olvasására, függetlenül attól, hogy a szerzők keresztyének vagy po- gányok voltak. Csak így látta remélhe- tőnek a régi, papos életeszmény meg­újulását és az egész nemzet szellemi műveltségének a felemelését. A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN is hamar felfigyeltek ezekre a reformja­vaslatokra, amelyek összhangban vol­tak az iskolaügyet különösen is szívén viselő Melanchthon elképzeléseivel. Talán részben ennek is tulajdonítható, hogy az ő egykori pforzheimi iskolatár­sa, a magyar fővárosba került Grynae- us Simon „in schola ecclesiae Beatae Mariae Virginis”, tehát a budavári Bol­dogasszony-iskolában 1521-23 között, mint rektor nemcsak a görög irodalom és tudomány ismeretére képezte az ifjú­ságot, hanem „a magyar fiatalság leiké­be bőven cSöpögtette bele a Luther könyveinek olvasásából merített újhitű tanítást”, - amint egy korabeli forrás­ból így olvashatjuk. A Mohács előtti Magyarországon ez az intézmény képviselte a városi huma­nista iskola első változatát. Helyét is pontosan tudjuk: a Mátyás-templom előtti, akkor sűrűn beépített Szenthá­romság-téren működött. Már Grynae- us elődje, Pannóniái Bertalan rektor is rokonszenvezett állítólag a reformáció eszméivel. Diákjaival ismeretünk sze­rint két latin nyelvű színdarabot is ada­tott elő: a népszerű plautusi komédia változatát (A tücsök, eredetileg Come­dia Grylhis) és Az Éberség és a Tunya­ság vetélkedését. Úgy tűnik, a lutheri eszmékkel való rokonszenve miatt kel­lett Budáról Selmecbányára távoznia. Maga Grynaeus is börtönbe kerül 1523-ban „eretnek” eszméi miatt és csak magas rangú budai pártfogóinak köszönhette szabadulását. Budáról Wittenbergbe ment, majd a heidelbergi s utóbb a bázeli egyetemen tanított. Ha a Kárpát-medence többi iskolái­nak a fejlődését vizsgáljuk, megállapít­hatjuk, hogy bármilyen gyorsan terjedt is nálunk a reformáció, nem tudott mindjárt új iskolatípust létrehozni. In­kább a korábbi városi-plébániai isko­lák élték tovább életüket evangélikus hitben gondolkodó iskolarektorok ve­zetése alatt. A legjelentősebb iskolareformot Me­lanchthon másik személyes ismerőse, Stöckel Lénárd Bártfán hozta létre. Bi­zonyára ösztönzést kapott Germánja Tanítójának 1528-ban megjelent „Un­terricht der Visitatoren’’ című művéből is, amely három tagozatos humanista iskolatípust javasolt. Ezt valósította meg Bártfa, amelynek rendje nemcsak egész Sáros vármegye, hanem csaknem minden protestáns iskola pedagógiai mintaképe lett. A bártfai iskola Stöckel által 1540-ben kiadott törvényei (Leges scholae Bartphensis) mottóként írják tanárok és tanulók szívébe az Igét: „A bölcsesség kezdete az Úr félelme”. Az alsó, közép és felső tagozatos rendtar­tásban az iskola vezetője - ludimagister vagy praeceptor - mellett már segédta­nító - hypodidascalus - lesz a nagydiák, és megfelelő jogkört kap a szenior is. Az oktatás ebben az időben két sza­kaszban történt: az első reggel 5 óra­kor kezdődött (!), közben mind átvo­nultak a templomi istentiszteletre, és 10 óráig tartott. A mendikánsok ekkor indultak el az adományok összegyűjté­sére, amit azután az iskolában fogyasz­tottak el. A tanítás 12 órakor folytató­dott, szombatonként pedig csak ének­tanulás volt a vasárnapi istentisztelet érdekében. Hazánk protestáns iskolaügyének egészére kihatott a Stöckel által megfo­galmazott gondolat: „Az iskola Isten­nek különleges otthona, ahonnan azo­kat a doktorokat veszi, akik által fenn­marad a világban az ö tisztelete, s ahonnan kiválasztja a jó közéleti és gazdasági szakembereket..." Északon Pozsony, Lőcse, Késmárk, Selmec- és Besztercebánya, Sárospatak és Debrecen, Erdélyben Kolozsvár, Az elmúlt nyáron egy olyan svédországi gyülekezetben szolgál­tam négy hétig „nyári-káplán­ként”, amely a Stockholmtól kelet­re húzódó szigetvilágban találha­tó: Gustavsbergben. Azelőtt ezen a vidéken, az úgynevezett Skárgár- dem szigetei között csak vízi forga­lom, csónak- és hajóközlekedés volt lehetséges, legfeljebb kemény tél idején, amikor befagyott a nagy beltenger partközeli vize tudtak át­menni a szigetlakok egyik szigetről a másikra a jégpáncélon. Ma sok szigetet hid köt össze. Sok-sok hí­don suhannak át a személygép­kocsik és járnak a menetrendsze­rű buszok. A hidak megváltoz­tatták az egész környék életét. Életfontosságú volt a sok híd felépítése. Ez jutott eszembe többször is, amikor résztvettem Országos Egy­házunk dísztermében azon a Lel­késztovábbképző Konferencián, október 3-4-én, amit a Norvég Egyházi Izraelszolgálat rendezett Brassó és Nagyszeben lett a reformáció iskoláinak fellegvára. Hazánk mai területén az egyik első ilyen szellemű oktatás az azóta elpusz­tult csepregi iskolában folyt. Az egykori rektor díjleveléből idézek: „A schola- mesternek tiszte az, hogy a diákokat szép szertartásban tartsa, mind fizeté­sen valókat, mind az öregeket, s mind a kisdedeket, akik nem fizetnek is, és az öregek közül a kisdedeknek informáto­rokat válasszon, akik őket tanítsák. És a scholamester híre nélkül senki közü­lük scholán kívül ne járjon, és senkinek kárt ne tegyenek.. Dunántúli evangélikus iskoláinkat zömmel a reformációt pártoló patró- nusok áldozatkészsége támogatta. Sopronban a városi tanács vált - még Melanchthon életében - lutheránus többségűvé, így 1557-ben Hummel Kristóf polgármester nevéhez fűződött az új, immár evangélikus szellemű latin iskola megszervezése. A reformáció szellemét képviselte mindig azzal a meggyőződéssel, hogy nincs szentebb emberi tevékenység a növelésnél. A szü­lők semmivel nem „érdemelhetik ki” jobban az örök üdvösséget, mint azzal, hogy istenfélő, becsületes és munkasze­rető gyermekeket nevelnek. Ennek pe­dig záloga a fegyelmezett és erkölcsös családi élet. Ebből indulhat csak ki a lelki javak megbecsülése éppúgy, mint a munka szeretete és a kötelességek tisztelete. A reformáció e pedagógiai alapelvei soha nem yoltak jobban időszerűek, mint napjainkban. Fabiny Tibor egyházunk közreműködésével. Két napig tartó hídverés volt ez a javából. Nem csupán két part kö­zött, egyszerre több hidat is ver­tünk szigetek között, hogy javul­jon az élet, hogy emberek közelebb kerüljenek egymáshoz. Evangéli­kusok és zsidók között, evangéli­kusok és reformátusok között, Magyarország és Izrael között, múlt és jövő között folyt a híd­verés s hiszem egyre könnyebb lesz átmenni egyik szigetről a másikra. A konzultáció mindkét püspö­künk benyomást keltő köszöntőjé­vel indult mindkét reggelen és ige­olvasással, áhítattal zárult. A két munkanap alatt két érdekes biblia­tanulmányt hallgathattunk, az egyiket Helge Aarflotya a konfe­rencia vezetője tartotta Róm 1,16 alapján (zsidónak először azután görögnek), a másikat Róm 11,13-27 alapján Muntag Andor az Ószövetség professzora, dékán. - Hallottunk előadást a magyar Beküldendő a vízszintes 1., valamint a függőleges 1. és 14. sorok megfejtése. VÍZSZINTES: 1. Az idézet első ré­sze. 12 __görbe, szabálytalan görbüle­tek et mutató. 13. Hosszú szártagú ka­paszkodó növényi hajtás. 15. Ábel test­vére. 16. Földforgató szerszám. 17. Az egyik szülő. 18. Remélők. 19. Idegen tagadószó. 20. Lakatmárka. 21. A ter­mészet titkos erőinek úrnője a görög mitológiában. 22. Belga és svéd gépko­csik nemzetközi jelzése. 23. Járművek összeütközése. 25. Címerállat. 26. Mu­lasztás, kifogásolható tett. 27. Ilyen ál­lat a rák. 28. Lécekből álló elsötétítő berendezés. 30. Papírra vet. 31. A tízes alapú logaritmusjele. 32. Kopasz. 34. Omladozó. 35. Éles nyilallással járó fájdalom jelzője. 37. Csupa, tiszta. 38. -nak párja. 39, A szarvassal rokon er­dei állat. 40. Ételízesítő. 41. Híres svájci téli üdülőhely. 42. Nem a fölé. (A fölé ellentéte). 44. Színültig. 45. A bencés szerzetesrend latin nevének rövidítése. (Ordo Sancti Benedicti). 48. Románia déli szomszédja. 50. Vas megyei köz­ség. 51. Ruha folytonossága megszű­nik, rongyossá válik. 53. Angliát lakó kelta nép tagja. 54. Széles nyüású. 55. Város Törökorsszágban. (SERIK). 56. Hóhér. 57. A fa szálirányára merőlege­sen vágott felület. 58. Az öt tó egyike. 59. Szóösszetételek előtagjának a vele összetett fogalomnak magában való, egyedi voltát jelöli. 60. Ószövetségi próféta neve. 61. Van elég hely szá­munkra. FÜGGŐLEGES: 1. Az idézet máso­dik része. 2. Csúszós. 3. Szállítóoszlop idegen szóval. 4. ... hal, békaporonty. 5. Tiltó szó. 6. Ismétlődő dísz. 7. Arra a helyre. 8. A dúr skála hatodik hangja. 9. Vonatkozó névmás többes számban. 10. Hőemelkedése van. 11. Mely időtől fogva? 14. Az idézet hamadik, befejező zsidóság történetéről Szebik Imre püspöktől, a templom és a zsina­góga kapcsolatáról Raj Tamás fő­rabbi beszélt. Élénk, más témákra is kiterjedő eszmecsere követte sza­vait. Két kitűnő bibliateológiai előadás is elhangzott AI. Kvarme főtitkár szolgálataként. Világossá lett, hogy mennyire csak az Ószö­vetség képeire, kifejezéseire tá­maszkodva lehet csak megérteni az Újszövetséget általában, a pünkös­di eseményt például különösen, de az egész cselekedetek könyvét is. Külön szint képviselt az az óra, amiben Baruch Maoz számolt be a Zsidó Keresztyének Izraelben cí­mű előadásában az ottani protes­tánsok életéről. Ő egyenesen Tel- Avivból érkezett hozzánk és egy egészen ismeretlen világot tárt fel előttünk a mintegy 30 Izraelben élő keresztyén gyülekezet szolgála­táról, istentiszteleti életéről, örö­méről, nehézségeiről. - A távolle­vő, de jelentős dolgozatot beküldő Ferenczy Zoltán nagy anyagot fel­REFORMÁCIÓ IGÉJE része. 17. Roham előérzete, előjele or­vosi szóval. 18. Jegy nélkül beszökik valahova. 20. amiről nem szabad be­szélni, amit nem szabad említeni. 21- A posta madara. 23. Kilogramm a gya­korlati nyelvhasználatban. 24. Néma bál! 26. Alig hallható. 29. Sem betűi keverve. 30 Lekvár. 32. A sivatag „ha­jója”. 33. Román gépkocsimárka. 35. ...-Arábia, Irak déli szomszédja. 36. ölelő előadása „a Zsidókból lett keresztyének Magyarországon” Nagy Lajos király korától (14. sz) a mai napig érdekes történeti átte­kintést nyújtott. A mintegy 18-20 állandó résztvevő ebédjét és útiköltségét a Norvég Egyházi Szolgálat biztosította szállásról mindenki maga gondos­kodott. Ez a konferencia különben már a második volt a sorban, ép­pen egy esztendővel ezelőtt rendez­tek norvég testvéreink hasonlót itt Budapesten. Amikor ma Magyarországon, hol izgatottan, hol tárgyilagosan, de újra meg újra beszélnek az antisze­mitizmus kérdéséről, jelenségéről, akkor nagyon hasznos egy ilyen nyugodt hangú, tartalmas, nem­csak a felületen maradó konferen­cia, igazi gyógyító hatású párbe­széd. Sokirányú hidverés volt ez, hogy a szigetek között megindul­hasson az egészséges életet jelentő közlekedés. Hgfenscher Károly Vés. 37. Via __, J. Knittel regénye. 39. Hí m őz. 41. Kalóriaszegény üdítőital márka. 43. Kétszer: ötven római szám­mal. 44. Három hangszerre írt zenemű. 46. Se ...., se száma; nagyon sok van belőle. 47. Súlypont. 49. Árkot ás. 50. Ördög, nagyon gonosz ember. 52. Kel­lemes látványt nyújtó, vonzó táj. 54. Tüllből készült balettszoknya, vagy né­piesen a szeszesital. 56/Óriáskígyó. 57. Éjjeli mulatóhely. 59. A magnézium vegyjele. 60. Asszonynév-képző.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom