Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1990-10-07 / 40. szám

Evangélikus Élet 1990. október 1. „az Úrtól lett és csodálatos a mi szemünkben” Hétköznapok a gyülekezetben 200 ÉVES A TORDASI EVANGÉLIKUS TEMPLOM Ünnepi zenés áhítatra és jubileumi hálaadó isten- tiszteletre hívta meg a tordasi evangélikus gyülekezet mindazokat, akik az 1790-ben épített templomuk fel­újításához adományukkal és önkéntes munkájukkal hozzájárultak. Szeretettel hívta a gyülekezetben ko­rábban szolgálatot végző lelkészeket, segédlelkésze­ket, valamint a Fejér-Komáromi egyházmegye lelké­szeit és gyülekezeteit. 1990. szeptember 8-án este 6 órakor zsúfolásig me­télt a templom az ünnepi zenés áhítatra. Az oroszlányi gyülekezet ének- és zenekara felejthetetlen élményben részesítette a megjelenteket. Ezen az estén Lábossá Lajos esperes, püspökhelyet­tes lKor 3,9-15 alapján hirdette az igét. „Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épüle­te vagytok.. Az oroszlányi énekkar Másnap, szeptember 9^én vasárnap délelőtt 11 óra­kor jubileumi hálaadó istentiszteletre gyülekeztek a hívek és a kedves vendégek. Szebik Imre püspök a 26. zsoltár 8. verse alapján hirdette az igét : „Uram szere­tem a te házadban való lakozást és a te dicsőséged hajlékának helyét.” A püspök igehirdetésében emlékeztetett az 1713 óta fennálló gyülekezet hitére, önfeláldozó szeretetére, amellyel a két tűzvészben elpusztult templom helyett 1790-ben már a harmadik templomot építették fel. Felhívta a gyülekezetei a nagy áldozatkészséggel fel­újított templom szeretetére. A templom helyreállítása mellett, a gyülekezet lelki házzá történő felépítésének fontosságát hangsúlyozta, hogy az ősök hite utódaik­ban is tovább éljen. Az istentisztelet a kívül és belül felújított templom felszentelésével folytatódott, amit Szebik Imre püs­pök a jelenlevő lelkészekkel végzett. Megható és fel­emelő volt, amikor meszólalt ajkukon az ősi énekes imádság, a Confirma: „Erősítsd meg Istenünk, amit cselekedtél értünk.. Az ünnepi istentisztelet záróakkordja az úrvacsorái közösség volt, ahol a gyülekezet feltámadott Urával találkozhatott. Az istentiszteletet jubileumi közgyűlés követte. Varga Sándor felügyelő megnyitó szavai után köszön­tötte a megjelenteket, Homoki János presbiter pedig a gyülekezet rövid történetét olvasta fel. Szemerei János lelkész „Tordasi csoda” címmel ismertette a renoválás előzményeit, történetét és annak anyagi mérlegét. Hangsúlyozta, hogy „sokkal több valósult meg, mint ami az előzetes tervekben szerepelt”: Az, hogy a 200 éves templom külső és belső renoválása mellett sor került a parókia teljes felújítására, a gyüle­kezeti terem kibővítésére, a gázfűtés bevezetésére, olyan csoda, amire senki nem számított a munkák kezdetén. A NORVÉG MISSZIÓ ÁLTAL FENNTARTOTT ÉS A MONTE-CARLÓI TRANS WORLD RADIO ÁLTAL KISUGÁRZOTT MAGYAR ADÁSOK MEGVÁLTOZOTT HULLÁMHOSSZA A téli időszámítás bevezetésével, 1990. szeptem­ber 30-ától, vasárnaptól kezdve megváltozik az eddig a 31-es rövidhullámsávon hallható magyar adások hullámhossza. Ettől az időponttól kezdve szombatonként és vasárnaponként este 6-kor a 41 méteres rövidhullámsávon hallhatók a norvég misz- szió által támogatott és Monte-Carlóból kisugár­zott magyar adások, amelyek frekvenciája szep­tember 30-ától kezdve 7355 kHz. Minden hónap első szombatján külmissziói ne­gyedóra szerepel az adások műsorán, a következő szombatokon alapvető bibliai tanítások ismerteté­se, levelesláda műsor, ifjak, ill. gyermekek számára előkészített adások kisugárzása következik. Ezek­hez csatlakozik este 6.15-kor egy áhítat, amelyet Pátkai Róbert londoni lelkipásztor tart. Ezt az adást az Evangélikus Laikusok Nemzetközi Egye­sülése tartja fenn. - Vasárnaponként este 6 órakor egy rövid istentisztelet keretében tartott igehirde­tés zárja az ünnepnapot. s_________________________________________* A nagy anyagi áldozatvállalás mellett példamutató összefogással számos elvégzendő szakmunkát, és min­den segédmunkát a gyülekezet tagjai végeztek el tár­sadalmi munkában. így az elvégzett munkák értéke a ténylegesen pénz­ben kifizetett számlák kétszeresét tették ki, amely így összességében majdnem elérte a 2 millió forintot. Bár a gyülekezet többfelől kapott külső segítséget az LVSZ-től 100 ezer, a GAS-tól 50 ezer forint pénz­beli segélyt, a szarvasi evangélikus gyülekezettől és a helyi tsz-től állványlétrákat ingyen - mégis az igazi nagy áldozatot a 450 lelket számláló tordasi gyüleke­zet hozta meg. A lelkész elérzékenyülve Mt. 21,48-cal fejezbe be beszámolóját: „Az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben.” A közgyűlés további részében Szebik Imre püspök, Lábossá Lajos esperes püspökhelyettes, Farkasházi Ferenc egyházkerületi és egyházmegyei felügyelő és más vendégek köszöntötték a gyülekezetét. A köszöntések sorában nyílt alkalom arra, hogy Szebik Imre püspök az Országos Egyház és a tordasi gyülekezet nevében köszöntse Bottá Istvánt, a gyüle­kezet korábbi lelkészét, és megköszönje, hogy a legne­hezebb időkben 27 éven át hűséggel gondozta az Isten tordasi népét. Az Ünnepi Közgyűlés Szemerei János köszönő sza­vaival és a himnusz eléneklésével zárult, mely után a gyülekezet gazdagon terített asztaloknál látta vendé­gül a megjelenteket. ... Zsakó László es Szemerei Janos Lelkésziktatás Nagykanizsán és Sandon (Folytatás az 1. ódáiról) mozdulatait látjuk. Fontos, hogy aki ezt hallja, vala­mit megérezzen, elinduljon. Nemcsak a családban tartozunk ezzel a bizonyságtétellel, hanem a gyüleke­zetben is. Jézus kezébe teszünk le mindent az indulás­nál és tőle kapunk erőt a véghezvitelre is. Gerencsér József felügyelő nyitotta meg a közgyű­lést. A távozónak hálás köszönetét mondott, az érke­zőt melegen köszöntötte, külön gondjaiba ajánlva az ifjúság lelkigondozását. Dubovay Géza esperes a tá­vozó hűséges lelkigondozói munkáját említette és ál­dást kívánt az új szolgatársnak. Köszöntött még dr. Blázy Árpád egyházmegyei felügyelő, Buczkó József rk. plébános, Smidéliuszné Drobina Erzsébet és a közös tanács nevében Tánczos Sándor. Pat - harangavatás A kis páti gyülekezet Sand flliája. Az alig száz lelkes fília igen szép bizonyságot tesz egyház- és templom- szeretetéről. Két éve újította meg templomát és most a meghasadt harangot öntette újra. Vasárnap estére itt gyülekeztek a templomban a helyiek és környékbe­liek, hogy a harang avatását és hálaadásukat megtart­sák. Igehirdetésében a püspök is kiemelte, hogy itt min­dig történik valami és van hálaadás is. Lk 10,23kk versei alapján tette fel a kérdést: Érdemes-e robotolni, sokat fáradni. Itt most így lehet felelni: Nincs más üzenet, nézzünk fel Jézusra é? 'hallgassunk a harang szavára. Ide hív, Jézushoz. Őreá pedig mindig szüksé­günk van, mert a szeretet rászorul a megújulásra. Hívjon ez a harang mindig a hálaadásra és könyörgés­re. Bertók Pál felügyelő röviden elmondta, hogy való­ban mindig történik valami ebben a kis gyülekezet­ben, de összefog és összetart a kicsiny nyáj és mindig tesznek valamit a közösségért. Száznegyvenötezer fo­rintért öntették újra a harangot. Itt, ezen az estén is elhangzottak a köszönő szavak a távozó lelkésznek és a reménység és várakozás hangjai a beiktatott lelkész­nek. A püspök zárszavában annak az örömének adott kifejezést, hogy ismét sikerült két gyülekezetben a szolgálat folytonosságának biztosítása. tszm Sok alkalommal jegyezték meg lapunk olvasói, hogy mindig a gyülekezetek ünnepnapjairól, jubileu­mairól adunk tudósítást. Reálisabb és jobb lenne a gyülekezetek hétköznapi életét megismerni, hogyan viaskodnak gondjaikkal, hogyan sikerül legyőzni nehéz akadályokat. Talán ebből a sorozat­ból tanulhatunk egymástól és reménységet is kapunk saját gyülekezeti problémáink megvívására. Pusztaföldvár Három gyülekezetben szolgálok, s azok egyformán közel állnak a szí­vemhez. Most - kihasználva a ka­pott lehetőséget - mégis egyről, a leggyengébbről szeretnék szólni. Egy évtizede élek Pusztaföldváron és szeretem ezt a népet. Szeretem, pedig a másik két gyülekezetben szűk három év alatt is több a szá­mokkal felmutatható eredmény, mint itt kerek tíz esztendő alatt. Megszerettem, pedig már idejöve­telemkor arra biztatott a falu ak­kori plébánosa, hogy - véleménye szerint legalábbis - „jobb sorsra érdemesként”, még időben álljak tovább. Maradtam, de bevallom, amikor az általa jelzett kudarcok sorban jelentkeztek, sokszor fü­lembe csengett féltő szava. Mégis maradtam, azaz maradtunk kis családommal együtt, akikkel - anyagi fedezet híján - magunk közt osztjuk meg a gyülekezet harangozói-kántori-gondnoki, s egyéb teendőit. Maradtunk, s ha visszagondolok, talán éppen az eredménytelenség tartott itt ben­nünket, amelybe nem tudtunk be­lenyugodni. S amelynek legalapve­tőbb oka, ennek az igazi „viharsar­ki” népnek a félelme, bizonytalan­sága volt. Mert mint oly sok felé Békésben, az emberek itt is féltek. Féltek okkal és féltek ok nélkül. S ez a kettő valahogy elválasztha­tatlanul eggyé olvadt. Féltették a munkahelyüket, a kenyerüket, gyermekeik előmenetelét. Féltek, hogy a vallásosság bélyege - mint az gyermekkoromban Békéscsa­bán velem is megtörtént - nyomot hagyhat az ejgyébként kitűnő bizo­nyítványon. Szeretni lehet ezt a né­pet, pedig, miközben a másik , gyü­lekezetben egy kétmillió forintos templomtatarozás befejezéséhez közeledünk, itt szép neogót temp­lomunk javítására, több kezdemé­nyezésre is csak pár ezer forintot tudtunk gyűjteni, s azt is felemész­tette már a gyülekezet mindennapi megélhetésének gondja. Hiszen e célra is, mint minden egyébre, min­dig csak a néhány „mégis” bátor, a kevés mégis hűséges adakozott. Ők, akik néhányan vállukon vise­lik a gyülekezet gondját, de akik lassan elfogynak a templompa­dokból. Ők néhányan, akik 70-80 évesen is rendszeresen kitakarítják a templomot, s télen is friss virág­gal díszítik az oltárt. Ők, akik évente csak perselypénzként leg­alább ezer forintot áldoznak cse­kélyke nyugdíjukból. Ők, akik minden évben emelni szerettek vol­na a lelkészfizetésen, a kötelező of­fertóriumokon és járulékokon, ha lett volna miből. Ők tartanak itt bennünket, mert hűségesek. Na meg a többiek: az elkallódott, meg­félemlített fiatalok és idősek. Értük is itt vagyunk és a gyülekezetbe vár­juk őket. A gyermekeik, unokáik egy része ugyanis már megérkezett. Ma már harminc gyermek ül az iskolai hittanórákon. Tudom, akik eddig is százakat taníthattak, azok nem biztos, hogy átérzik a néhány bárány feletti pásztori örömöt. Bennünket békési lelkészeket azonban ezek a kis számok tanítot­tak meg Isten előtti alázatra és há­lára. Persze nem elégszünk meg a kis számokkal. Hívjuk és várjuk a többieket is. Azért nem mentünk még el, azért szolgálunk még itt most is. Azért, mert a pusztaföld­vári gyülekezet gyengén bár, de él és élni akar. A templom - tataro­zásra várva ugyan, de áll. A nagy­harangja pedig, meghibásodás miatt jelenleg csak kötéllel műkö­dik, de rendszeresen megszólal. Újra meg újra megkondul, hogy szívhez szóló hangjával elűzze a pusztaföldvári emberekből a ma­radék félelmet, hitetlenséget is, hogy a megmaradt kevesek közé hívja a többieket. Lászlóné Házi Magdolna Lessing: BÖLCS NÁTHÁN Drámai költemény 5 felvonásban Fordította: Lator László Szereplők: Szaladin szultán....................Bitskey Tibor Szittah, a húga ...............Sunyovszky Szilvia Ná thán, gazdag jeruzsálemi zsidó . Darvas Iván Recha, a fogadott lánya...Malek Andrea Da ja, Recha társalkodónője. . . . Venczel Vera Ifjú templomos lovag....................Safranek Károly Dervis....................................Pathó István A jeruzsálemi pátriárka.....Pataky Jenő Sze rzetes barát........................... . Bánffy György Tö rténik Jeruzsálemben, a XII. században Rendező: UDVAROS BÉLA 1990. október 27-én szombaton 19 órakor a József Attila Gimnázium (XI. Villányi út 27.) a Magyarok Világszövetsége patronálásában és a Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület rendezésében. Belépés díjtalan! Önkéntes hozzájárulást köszönettel fogadunk. /------------------------------------------------------------% Ró nay György AJÁNLÁS Nellinek Most, halálom napjaiban mégegyszer összegyűjtöm, amit a földön kaptam, barátságot, szerelmet, hűséget, örömet, szeretetet, ragaszkodást, szépséget, tisztaságot, ’* jóságot, önfeláldozást - és egy utolsó lendülettel fölmutatom az égnek — Egyetlen vagyonom ­Fogadjátok szívesen, Mennylakók. ^________________________________________* Hálaünnep Hűvösvölgyben „Hogyne dicsérném az Istent Zengedező énekkel, Ki dolgában oly bölcs, oly szent, És jót tesz mindenekkel!”- énekeltük szept. 5-én, a Budai Szeretetotthon családi ünnepén. Varga Jánosnét, Mariska nénit kö­szöntöttük 100. születésnapján. Nyolc éve a Szeretetotthon lakója. Külföldön élő fiai hűségesen, gyakran írnak édesanyjuknak, s ha tehetik, látogatják. Ketten most is köztünk voltak, csak a középső nem jöhetett betegség miatt. S vol­tak itt rokonok Németországból, Erdélyből, Budapestről. így - a Szeretetotthon lakói, családtagok, az otthon munkatársai - együtt adtunk hálát Mariska néni életé­ért, s köszöntük meg Urunknak mosolygó arcát, békés, türelmes természetét, bizonyságtévő életét. Beszélgetéseink során többször hallottam tőle „minden, az egész életem kegyelem.” Pedig az élete igazán nem volt könnyű. Egyedül nevelte gyermekeit. Sok segítséget kapott a Fébé diakonisszák közös­ségétől, melynek ő is kültagja volt. Fiai úgy gondolták, hogy édesany­juknak könnyebb, boldogabb öregséget tudnak biztosítani kül­földön. Éveket élt Mariska néni Amerikában, de nem tudott ott gyökeret verni, hazakívánkozott. Azt vallja ma is „az Úr bölcsen elrendezte életem, hiszem itt szere­tettel körülvéve élhetek.” Igen - Mariska nénit mindnyá­jan nagyon szeretjük. Nincs hara­gosa, nincs rossz viszonyban sen­kivel. Születésnapja reggelén mo­solyogva így szólt „ma mindenki­nek megengedem, hogy örömet szerezzen.” Valóban, ezen a napon mindnyájan különösen is meg akartuk mutatni Mariska néni felé szeretetünket. Szebik Imre püspök köszöntő szavai Zsolt 103,1-5 versei alapján szóltak a mindnyájunkat, s Maris­ka nénit is körülvevő isteni szeré­téiről, irgalomról és gondviselés­ről. A nagy szeretettel elkészített ünnepi ebéd, torta és virágkosár mellett a püspök felesége szólóé­nekkel, a Fébé testvérek meleg sza­vakkal, áz otthon fiatal dolgozói versekkel és kórusénekléssel kö­szöntötték az ünnepeltet. Felcsen­dült Mariska néni kedves éneke is „Nagy vagy Te Isten, nagy a Te hatalmad...”, „A pislogó kis mé­cset el nem oltád, S a megtört nád­nak megkegyelmezél”. Drága Mariska nénit köszönjük Istenünknek, nekünk is ajándék, hogy közöttünk van. Áldja őt meg a Mindenható itt a földi életben, s vigye be egykor az örök élet kapu­ján. Tudom, hogy Mariska néni oda készül. ZPné Olvasói levél Tisitelt b. 1.! „Az orgona és porszívó” remekműve utolsó bekezdése ellen tiltakozom. Tel­jesen téyes amit Peskó Zoltánról meg­állapít. Á valóság az, hogy 1948-ban az ország középiskoláiban megszűnt az énekoktatás. Édesapám, hogy a fasori gimnáziumban maradhasson, átképez- tette magát biológia szakra. Mint orgo- náművész zenetanár bárhol elhelyez­kedhetett volna! A „humor kedvéért” ízléstelen és go­romba megállapítás volt, mert a fenti tény Peskó Zoltán életének nem humo­ros de végzetes tragédiája volt. Kár az ilyen hazug, hamis poé­nért! Peskó György Megállapodás ’ a Kőszegi Mezőgazdasági Szakközé­piskola főépületének tulajdonjogáról és további hasznosításáról. Az Északi Evangélikus Egyházkerü­let püspöke: Szebik Imre, a Vasi Evan­gélikus Egyházmegye esperese: Fehér Károly, valamint Vas Megye Tanácsa elnökhelyettese: dr. Szele Ferenc és Kőszeg Város Tanácsa elnöke: Prei- ninger Ferenc 1990. augusztus 27-én megbeszélést folytattak a Kőszegi Me­zőgazdasági Szakközépiskola főépüle­tének az Evangélikus Egyház részére történő visszaadásáról. A tárgyaló felek egyetértőén kinyil­vánították, hogy az épület tulajdonjoga az Északi Evangélikus egyházkerületet illeti. Ennek visszaadására az Országy- gyűlés által megalkotásra kerülő tör­vény rendelkezései szerint kerülhet sor. Az Evangélikus Egyház a visszaka­pott ingatlant nem hasznosítja oktatás­ra, hanem bérbe kívánja adni az inté­zetnek, illetve az intézetet fenntartó ön- kormányzatnak. A tárgyaló felek egyetértettek abban, hogy az épület továbbra is a mezőgazda- sági szakemberképzés céljait szolgálja. . i mmwtMU >lt: ffl IBESÉIS ölül- HSü iSE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom