Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)
1990-09-30 / 39. szám
Evangélikus Élet 1990. szeptember 30. E3 IAS GYERMEKEKNEK I 0 K N K A GONOSZ SZOLGA Megajándékozottak Olvassátok el Jézus példázatát Máté evangéliumának 18. részéből, a 23. verstől. Szilviké, kisfiam egyik kis iskolatársa itt lakik a szomszédságunkban. Szeretnek vele játszani a gyerekek, mert talpraesett ügyes és alapjában véve vidám természetű kislány. De sokat szomorkodnak is miatta. Ugyanis borzasztóan könnyen megsértődik. Ez nem is lenne olyan nagy baj, ha olyan hamar el is illanna a haragja, amilyen gyorsan jön. De nem, az ó haragja nem múlik el. Egyszerűen nem tud megbocsátani ! Persze nemcsak a gyerekeknek. Képzeljétek, a múltkor még az édesanyjával is haragot tartott két álló napig, mert nem tett a kedvére valamit. Nem, nehogy azt gondoljátok, hogy e nevezetes két nap sírdogálással telt el. Ó ugyanis ilyenkor nem szokott sírni, duzzogni szokott meg a maga igazát hajtogatni. Dehogyis tett volna ó szemrehányásokat az édesanyjának, ha egyszer is belegondolt volna már, hogy mi mindent vállalt is már óérette. Még a saját életét is kockáztatta, amikor ót a világra hozta. Azóta pedig mi mindent kellett eltűrnie, megbocsátania!? Hiszen gyermeke már a pólyában kezdte a huncutságot: addig oázott, amíg ölbe nem kapta. Később pedig! De bizonyára akkor sem lenne ilyen konok a fejecskéje, ha eljárt volna ide a szomszédba a gyermek-bibliaórákra, vagy a hittanórákra és megtanulta volna azt, amit ti már biztosan tudtok. Azt, hogy a Jóisten az édesanyánknál is többet tűrt és bocsátott meg már nekünk. Mert mi minden bűnünkkel elsősorban Óellene vétkezünk és csak másodsorban egymás ellen, emberek ellen. Mivel pedig Ó megbocsátja a mi felso- rolhatatlanul sok bűnünket, elkerülhetetlen, hogy mi is őszintén megbocsássunk egymásnak. Hiszen a Miatyánkban is eszerint imádkozunk: „Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek." Ez a kislány azonban nem járt a gyülekezetünkben lévő gyermekalkalmakra. De nehogy azt gondoljátok, hogy ezért haragszom reá. Dehogyis haragszom! Csak nagyon féltem. Attól féltem, hogy nem változik meg és akkor hamarosan magányossá válik. Az édesanyját ismerem, az ó szeretetében biztos vagyok. Ó mindig szeretni fogja, ó így is szeretni fogja. Persze a duzzogásaiért biztosan meg is bünteti. A gyerekek azonban elóbb-utóbb ki fogják maguk közül közösíteni. Igen, féltem ezt a kislányt, mert nagyon hasonlít valakire. Arra a szolgára, akit Jézus az egyik példázatában a gonosz szolgának nevez. Ez az ember egyszer nagyon sok pénzt kért kölcsön a királytól. Mivel nem tudta visszafizetni, a rabszolgasors fenyegette ót is meg a családját is. Addig könyörgött térdre esve a királynak, amíg az el nem engedte minden adósságát. Közvetlenül ezután találkozott az egyik szolgatársával, aki viszont neki tartozott, de csak egy csekélyke összeggel. S amikor az nem tudta megfizetni, hanem könyörögni kezdett, azonnal börtönbe juttatta. Amikor ezt a király megtudta, újra maga elé hívatta és így szólt hozzá: „Gonosz szolga! Minden adósságodat elengedtem, mert kö nyörögtél hozzám. Nem kellett volna neked is meg könyörülnöd társadon, amint én megkönyörültem rajtad?" S haragjában börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását. Jézus ehh'ez a történethez még ezt is hozzátette: „így tesz az én mennyei atyám is, ha szívetekből meg nem bocsáttok azoknak, akik ellenetek vétkeztek." Sót még azt is el mondta Jézus, hogy hányszor kell megbocsátani. Nemcsak hétszer, ahogyan azt az egyik tanítvány megkérdezte tóle, hanem hetvenszer hétszer is. Tudjátok, mit? Én ezt a példázatot sürgősen elmondom a Szilvikének is. Talán még meg tudja tartani a kis barátait, játszótársait. Meg titkon még abban is reménykedem, hogy ha látja, hogy Jézus milyen fontos dolgokra tud megtanítani bennünket, akkor ősztől a hittanórákra is beiratkozik az iskolában. Remélem ti is, mindannyian. Lászlóné Házi Magdolna & REJTVÉNY Ismét egy kis darab a képből. Mit ábrázol az egész? Még nem hiszem, hogy tudod, de semmi baj. Hétről hétre kiegészítheted a megjelenő új darabkákkal. Összesen kilenc darabból áll az egész. Ha már tudod, mi van a képen, keress három olyan bibliai történetet vagy igét, amelyikben ez szerepel. Jó munkát! 250 éve halt meg Krmann Dániel SZOLGALMA EREDMÉNYES - SORSA TRAGIKUS Az ellenreformáció megerősödése jelentette a hátteret az életéhez és munkásságához. Nagyszikláson született, 1663. augusztus 28-án. A kisfiú, apja tu- rolukai (Nyitra m.) parókiáján, láthatta a Habsburg-katolikus elnyomás alatt élt evangélikus lelkészek és gyülekezetek szomorú sorsát. Tanulmányait Szobotistén, Illa- ván, Trencsénben, Divékújfalu- ban, majd 4 évig a boroszlói gimnáziumban végezte; 1681 őszén a lipcsei, majd 1682 nyarán a wittenbergi egyetem teológiai karának a hallgatója volt. 1683 őszén visszatért hazájába. Rövid ideig illavai tanító volt, majd vallása és hazafias magatartása miatt kénytelen volt onnan elmenekülni. Ezalatt a katolikus klérussal ‘szövetkezett bécsi reakció felfüggesztette hazánk alkotmányát; Ampringer Gáspárt kinevezte katonai kormányzóvá, diktátori hatalommal, Szelepcsényi érsek pedig megkísérelte a hazai protestantizmust lelkészein és tanítóin keresztül megsemmisíteni, az ún. rendkívüli törvényszékek működésével. Nem rajta múlt, hogy sötét célját csak részlegesen érhette el. Thököly szabadságharca kissé felbátorította a hazafias erőket. Az ifjú Krmann félévi bujdosás után, 1684 végén a mosód iskola igazgatója („rektora”) lett. Néha igehirdetői szolgálatot is végzett. Egyre többen ismerték meg tehetségét. 1687-ben beteg édesapja mellett segédlelkész, majd halála után utóda, turolukai lelkész lett. A lelkészi szolgálatra Zábler Jakab szuperintendens (püspök) bocsátotta ki, alapos vizsgálat után. A kiújuló protestánsüldözésék következtében Turolukáról 1688 őszén elűzték, de a helytartótanács védőlevelével visszatérhetett; 1690 őszén a miavai gyülekezet lelkésze lett, majd rövid csejtd fogsága után sikerült elmenekülnie: Lau- sitzban, Drezdában, Wittenberg- ben tartózkodott. Ezt a kényszerű időszakot is tanulmányai folyta tására és tapasztalatszerzésre fordította. 1701 végén hazatérhetett Miavára. Három év múlva már a zsolnai gyülekezet lelkésze; 1706 tavaszán a 'bittsei egyházkerület és a bajmóci egyházkerület megmaradt gyülekezetei választották meg szuperintendenssé (püspökké). Zsolnai gyülekezetéből 1711- ben elűzte a katolikus földesúr. Régebbi gyülekezete, a tekintélyes miavai gyülekezet örömmel fogadta vissza lelkipásztorául a szuperintendenst. A Rákóczi-szabadságharc után a császári udvar teljesen a katolikus klérus befolyása alá került; egy áttérési ügyet ürügyként felhasználva, Krmann Dánielt meghurcolták, perbe fogták. Egy évnél tovább sínylődött a pozsonyi börtönben, amíg 1731. január 8-án megkezdték tárgyalni az ügyét. Hiába járt közbe érdekében maga Frigyes Vilmos, a porosz király is; Krmann szuperintendens 1740. szeptember 17-én bekövetkezett haláláig nem szabadult ki a börtönből. Halála után azt az alaptalan hírt terjesztették róla, hogy halálos ágyán állítólag áttért katolikusnak. Ez a rosszindulatú beállítás nélkülöz minden történelmi alapot. így akarták ellenségei életművét beárnyékolni. Legfontosabb művei: szlovák bibliafordítás (mások közreműködésével), agenda, énekgyűjtemény, „kettős” káté, üdvözlő versek, egy elégia, kéziratok, számos levél és körlevél, jegyzékek, kivonatok... stb. Síriratát latin versekben előre megírta börtönében, és levél kíséretében megküldte Bél Mátyásnak. Nagyszabású egyháztörténete kéziratban maradt. Egyházkormányzati téren: beutazta a gyülekezeteket, egyházkerületi gyűléseket tartott. A rózsahegyi zsinaton (1707. ápr. 3-10.) harcolt a pietisták ellen, és nem vette észre, hogy a pietizmus irányzata Spener és Francke nyomán, 1717. október 7-én, a reformáció kétszázéves évfordulójára körlevelet adott ki, részletes utasításokkal. Egyházkormányzó munkáját a bölcsesség és a célszerűség jellemezte, hazafias szellemben. A rózsahegyi zsinat előtt történt, hogy a zsolnai templomban Krmann 1707. március 8-án felszentelte a kuruc Czelder Orbán új csapatának 8 zászlóját, hazafiság- ra buzdító igehirdetéssel. Részben ennek a funkciójának a következménye volt, hogy földesura, Erdő- dy György üldözni kezdte evangélikus jobbágyait. II. Rákóczi Ferenc bizalmasa volt; amikor felkereste XII. Károly svéd királyt, politikai küldetést is teljesített. Összhangban tudta és látta a protestantizmus és a nemzetek sorsát. A magyar és a szlovák lutheránus egyházak közös múltjában fénylő példa Krmann Dániel eredményes szolgálata, és tragikus sorsa: hitük alapján, mit és hogyan kell tenniük. B. B. őrimagyarósdon július közepén egy hetet töltöttünk együtt állami gondozott fiúkkal. Ha egy mondattal kellene hírt adni a történtekről, akkor a fenti mondat keretbe foglalja táborunkat. Ugyanakkor azonban ez a soványka mondat rengeteg munkát, örömet, feszültséget takar el, és tanulságot, azt gondolom, hogy erről a hétről nem hallgathatunk, mert ami ott az Őrségben történt az nemcsak a mi ügyünk, hanem remélem - egyházunk ügye is. A tábort a Bárka csoportunk szervezte, de részt vettek benne más szakcsopórtjaink tagjai szövetségünkhöz nem tartozó evangélikus fiatalok is és jnég más feleke- zetűek is. Közülünk szinte senkinek sem volt alaposabb tapasztalata ilyen jellegű szolgálatban, kivéve a veszprémi munkatársunkat Judi- tot, aki már egy éve jár be az intézetbe és foglalkozik a fiúkkal (négy fiút a múlt év végén megkereszteltek, erről az Evangélikus Élet közelmúltban megjelent számában olvashatnak), és néhány pedagógus több-kevesebb tapasztalattal. Judit ez év februárjában választmányi ülésünkön meglepett azzal a képtelen ötlettel, hogy a nyáron rendezzünk tábort azoknak a fiúknak, akiket senki sem visz „haza” pyaranta, ugyanis szünidőben egykét hétre, esetleg egy hónapra a fiúk nagy részét szülők, rokonok, esetleg nevelőszülők elviszik. Ismerkedési célból még májusban egy kis lelkes csapat meglátogatta a fiúkat Balatonalmádiban. Később megtudtuk, hogy ezután a szombat után még a haza készülő fiúk egy része is úgy tervfezett, hogy erre a hétre el tudjon jönni a táborba v Áprilisban megkezdtük a tábor előkészítését a bejáratott keresztyén táborok fölkészülési' sémái alapján. Persze ez rengeteg ellentmondást szült és talán már itt kezdett egy-két munkatársunk annak a tudatára ébredni, hogy most valami teljesen szokatlanra, ismeretlenre készülünk, emiatt is.- többünkben a tábor előtti héten csúcsosodott a feszültség. Hozzájárult mindehhez még az is, hogy nem lehetett tudni biztosan hányán jönnek és mennyi idősek. Csak annyit tudtunk, hogy 6 és 12 év közötti lesz a fiúk többsége. |E? a bizonytalanság és a meg- nem-felelés érzése szülte szorongás elmúlt, ahogy megérkeztek a fiúk. A buszból való kiszállásuk már adott valamit az egyéniségükből, valamit előrevetített - így utólag nézve - az egész hétre. A kicsik sután, hónuk alatt a kis „batyujukkal” az egységcsomag nejlon reklámszatyrokkal elrebeg- tek egy csókolomot, örültek, ha találtak egy-egy ismerős májusi arcot a fogadásukra kisereglettek között. A nagyobbak keményen, zárkózottan léptek közénk, szemükben az „intézetisek” bizalmatlanságával, ugyanakkor várakozó álláspontra helyezkedtek, bemértek és felmértek mindent, bennünket is, mire számíthatnak, meddig mehetnek majd el? A feladat most már adott, nehéznek ígérkezik, de kézzel fogha-' tó, itt van negyvenkettő 6 és 16 év közötti állami gondozott fiú, őket szeretnénk megajándékozni, egy szép és tartalmas héttel, ráadásul azzal is tisztában vagyunk, hogy most nem egy könnyű nyári „időmorzsoló” kalandról van szó, ha- . nem valami másról, törődni a gyerekekkel, akikkel kevesen törődReggel Őrimagyarósdon nek, szeretni olyanokat, akiket kevesen szeretnek, adni olyanoknak, akiktől semmit el nem várhatunk, még köszönetét sem. Adni, de miből, amikor esetleg nekünk magunknak sincs elég mindabból amit várnak tőlünk, amikor mi magunk is kapni szeretnénk. Eny- nyiben mi is korunk gyermekei vagyunk, és most itt találjuk magunkat egy táborban, ahol olyanok vannak ránk bízva, akiknek még kevesebbjük van szinte mindenből, mint nekünk. Kivéve talán egy tulajdonságukat, ami helyzetükből adódik, hogy egyenesek és őszinték „ami a szívükön, az a szájukon”, és szomjazzák az igazságot, a szellemi javakat. Ők még képesek önmagukat adni, ha sokszor érdesen is és számunkra esetleg visszatetszőén, de igazi valójukat adják. Akinek sikerül a felületi durvaság és keménység „álarca” mögé férkőzni, annak valami egészen megrázó élményben lesz része, mert az alapvetően természetes emberivel találkozik. Prédikált nekünk az ő lelkűk egész héten át, az elementáris emberin keresztül az Istenről. Adni, szolgálni mentünk Őrima- gyarósdra valójában megajándé- kozottan, meggazdagodva érkeztünk haza a megszokott hétköznapjainkba, de ugyanakkor nyug-, talanul is, mert a kincset, amit kaptunk nem áshatjuk el, a fényt nem rejthetjük véka alá. Talán ők is kaptak tőlünk valamit, talán mi is hagytunk bennük valamilyen termékeny feszültséget, ami nem >bagyja őket nyugodni, ami majd Isten felé, önmaguk megtalálása felé viszi. A hét elején kedden egy jó előadással kezdett a mi csoportunk (a 11 nagy fiúval voltunk együtt) látványos kudarcot .vallottunk, volt még néhány előre kigondolt „pedagógiai” ötletünk, de ezekkel is hasonlóan megbuktunk. Közülünk aztán ki kedden, ki szerdán rájött arra, hogy itt nincs „rutinszerűség”, nincs a „partvonalról való bekiabálás”, hanem „pályára lépés” van, csak és kizárólagosan személyesség és hitelesség lehetséges. Mikor ezt a rejtélyt megoldót-. tűk - pontosabban engedtük, hogy segítsen az Isten -, akkor már nagy-nagy érdeklődéssel vettek részt a srácok a beszélgetésekben, akkor mpr Jézusról is és Istenről is beszélhettünk nekik. Mint a kiszikkadt föld úgy itták a szót, Jézus tanítását. A hét elején minden lágyabb dallamú és érthető szövegű humán töltetű dalt (pl. Beatles-dalokat) „olyan jézusos” minősítéssel elutasítottak. Aztán a hét második felében már elég sokan velünk énekeltek az Új énekek c. füzetből, sőt később tudtuk meg, hogy kicsiknek, nagyoknak egyaránt kedvenc jézusos dala. Vasárnap reggel, amikor a busz kikanyarodott velünk Őrimagyarósdról, maguktól- csillogó könnyes szemmel elkezdték énekelni „Maradj velünk Jézus, úgy kérünk...” Csoda történt ez alatt a hét alatt, mert ők megnyitottak bennünket, segítették levetni a keresztyén szerep-álarcot, és így mi is közel férkőzhettünk hozzájuk, sikerült megnyerni a bizalmukat. . Többünkben megfogalmazódott, hogy mi mai keresztyének Istentől kapott erőnket elveszítjük, ha bezárulunk, ha csak a belső (egyházi, gyülekezeti stb.) ügyeinket intézzük, viszont megújul a hitünk, ha a „világban” éljük meg az Úr parancsát; ha szeretjük a szegényeket, a ránk bízottakat és, ha vállaljuk a só szerepét. Jól tudjuk, hogy a munka neheze, a tábor befejeztével, most kezdődik el a számunkra, mert a megkezdett munkát folytatni kell. Tervezünk rendszeres havi programokat Almádiban, és együtt-ünnep- lést Karácsonykor, Húsvétkor. Kérjük egyházunk tagjait, hordozzák szívükben és imádságaikban ezt a vállalkozást. Várunk közénk mindenkit, aki bármilyen szinten erejétől, és idejétől függően, bekapcsolódna ebbe a munkába. A táborban egy szép terv is született, fiatal házaspárok vásárolnának, vagy bérelnének parasztházat, ahova szeretnének kivenni néhány állami gondozott fiút, akiket rendezett körülmények között nevelhetnének, megtanítva őket gazdálkodni és a ház körüli fontosabb teendők ellátására. Egy telepet, menedékhelyet szeretnének építe- - ni, ahova haza mehetnének azok, akiknek nincs hova haza menni. Ehhez is kérjük gyülekezeteink segítségét, üres parókia bérbeadásával, esetleg megürült parasztház megvételre történő felajánlásával. Végül említem, de nem utolsósor-“ ban kérem, hogy imádkozzanak ezekért a fiatalokért, hogy föl tudjanak készülni a szép szolgálatukra és, hogy bírják erővel. Szeretném megköszönni mind- annyiónk nevében az őrimagyar- ósdi gyülekezetnek, lelkészének és a községnek, hogy alkalmat adtak ezt a tábort megszervezni, és azt is köszönöm, hogy türelmesek és segítőkészek voltak hozzánk valamint „gyermekeinkhez”. Befejezésként álljon itt az az ige; amelyet a nagy fiúk kaptak a búcsú reggelén, ez az Ige fejezi ki a legjobban a hét lényegét: Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal. (1 Ján. 1:3) Bárdossy György Trajtler Gábor orgonaestje a Mátyás-templomban Rövid, kellemes séta után a Vár műemlékházai között — magam is beállók a hosszú sorba, mely várja péntek este 8 óra előtt a templomkapu megnyitását. Pár perc múlva ömlik befelé a tömeg Trajtler Gábor orgonaestjére. Tehát változatlanul tart az orgonarajongás. A zenetörténet szerint a 17. század hangszere az orgona volt, a 18. századé a csembaló... És milyen jó ma újra elmondani, hogy századunk kedvelt hangszere ismét az orgona lett. , Trajtler Gábor szeptember 14-i Mátyás-templomi műsorát jórészt francia szerzőkből állította össze. Kevésbé ismert szerzők is szerepeltek, és ezt csak helyeselni lehet, hiszen jó tágítani a nagyközönség látókörét. Másrészt a francia orgonairodalom alkalmat adott arra, hogy csillogtassa a néhány éve felújított orgona kiváló lehetőségeit, főleg a szelíd, színes nyelvjátékait. A bevezető mű Louis Nicolas Cle- rambault szerzeménye tömören, magasztosan, fenségesen indult. Szép, megnyugtató zene, amely azonnal lebilincseli a hallgatóságot. Tételenként más és más színeket, hangulatot vonultat föl. Bach korálpartitája (Ó én bűnös. ..) az igazi bűnbánat és alázat hangján szólt. Dicsérendő a művész mértéktartó, fegyelmezett, visszafogott regisztrálása. Nem külső, hanem belső hatásokra törekszik. Bach híres g-moll fantáziájában a monumentális plenumhangzás, a középrészekben pedig a lendületes tempó tűnt fel. Ez a hangzás porba sújt — Isten elé állít: „Oldd le a te saruidat, mert szent az a hely, ahol állasz...” (II. Mózes 3). A fúgában úgy áradtak, tornyosultak a szólamok, mint a tenger végtelen hullámzása. Az eget ostromló befejezés lenyűgöző, megrázó volt! Kellemes színt hoztak Marcel Dupré korálelőjátékai. Az evangélikus hallgató saját énekeit ismerhette fel az amúgy katolikus szerző műveiben. (Jézusunk a Jordánhoz ment, Hadd zengjen énekszó stb.) A tömör megfogalmazás jól érzékeltette a lutheránus korálok ízét, hangulatát. - Olivier Messiaen műve újszerű, érdekes hanghatásokat hozott. Ez is lehetett volna a címe: „Mit tud az orgona?” Nem sejtett hangzási lehetőségek. A meditációs, elmélyült hangulat után hatalmas fokozódás hozta a tetőpontot. Messiaen műveit többször kellene hallanunk, mert a meglepő effektusokon túl, van komoly belső mondanivalójuk is. Bach és a francia szerzők után a magyar Gárdonyi Zsolt „Grand Choeur”-ja hozta a befejező számot. Hatalmas lenyűgöző hangtömegeivel ez volt a jól sikerült orgonaest hatásos fináléja. Trajtler Gábor játéka, jól szerkesztett műsora, a kiváló orgonán mutatott virtuóz és elmélyült muzsikálása — maradandó élményt jelentett a nagyszámú közönségnek. Gáncs Aladár
