Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1990-09-23 / 38. szám

Evangélikus Élet 1990. szeptember 23. HÁLAADÁS NAGYKANIZSÁN Fasori Öregdiákok országjárása 1990 augusztusában „... Külön dobban meg minden kicsi kő, És mégis-mégis egy ütemre vernek, Egy óriási templom-dobbanással. Isten, ha akarja, a köveket Dobogtatja meg a szívek helyett, így szól hozzánk a templomépítő.” így beszéltek ma hozzánk a kövek. Reményik Sándor: Kövek zsoltára c. költeményé­nek sorai síin te végig kísérték a Fasori öregdiákok Baráti Körének észak-északkeletmagyarországi útját: a történelmi és protestáns emlékhelyek s hazánk ter­mészeti szépségeinek megismerését. Az augusztusi forróságban jól esett az évszázados műemlékek, régi templomok hüs falai között megpihenni, gyönyör­ködni múltunk történelmi és művészeti emlékeiben- A templomlátogatás a feldebrői román kori, XII. szá­zadi római katolikus altemplommal kezdődött, mely­nek kriptafalain a hazaiakhoz semmiben sem hason­Széphalom: a Kazinczy emlékmúzeum előtt Boldogkő vára templom s a VIZSOLYI BIBLIA utunk egyik leg­szebb élménye volt. Széphalom Kazinczy sírjával, s az emlékmúzeummal, Sárospatak a Rákóczi várral idéz­ték történelmi múltunkat. Nagykállóteí. templomá­nak középkori eredetű tornya egyike legszebb alföldi tornyainknak. Ötödik napunk jelentős eseményei kö­zé tartozott a máriapócsi görögkatolikus templom, a nyírbátori református templom felbecsülhetetlen érté­kű barokk berendezésével, s végül a debreceni refor­mátus nagytemplom, a Déri Múzeum gazdag anyaga, mellyel hatodik napunk kezdődött. „ Hat napon át „beszéltek hozzánk a kövek”, de nemcsak a templomi kövek, erről gondoskodott dr. Vitális György, akinek bőséges magyarázatával meg­ismertük a visontai külfejtést, a markazi víztározót, a siroki riolittufa kőbálványokat, az egerszalóki édesví­zi mészkőképződést, a szalajkai Fátyolvízesést, az ómassai őskohót, Bors vezér földvárát, a rakacaszendi márványfejtőt, Boldogkőújfalu kőtengerét. Bárhol jár­tunk, bárkinek a magyarázatát hallgattuk, kitűnő ve­zetőnknek, a történész dr. Gyapay Gábornak mindig- mindig volt - feljegyezni és megjegyezni való - néhány kiegészítő mondata. A történelmi és természeti kincsek mellett egysze­rűbb „élmények”-ről is gondoskodtak: megismertük az abasári bormúzeumot és számos kávézót, cukrász­dát, a hortobágyi 9 lyukú híd körüli vásárt. Röviden: 6 nap alatt teljesítményünk autóbuszon 1100 km, kis- vasúton 10 km, gyalogosan - pl. a 16-os Evangélikus Gimnázium cserkészcsapata táborának látogatása ­Látogatás a 16-os cserkésztáborban Fotók: dr. Pellérdy László né ki-ki mennyit bírt (ez utóbbi szív és láb kérdése volt 30-35 °C hőségben). Az értékes, sokatadó szép úton többször gondol­tam arra: vajon a Fasori öregdiákok országjárásán nem vehetne részt az Evangélikus Gimnázium egy-két fiatal tanára is, hogy átvegyék és majdan tovább tud­ják adni az összetartásnak, a diákköri együvétartozás- nak ezt a sok színt, sok örömet, szépet adó példáját? Gondolom ez csak a gimnázium fiatal tanárain múlik. Sebeiken Pálma r-----------------------------------------------------------------N ISMERETLEN SZERZŐ ZSOLTÁRA 1. Boldog, aki a gonoszt megveti, A bűnök útját sose követi, A csúfolódók közé nem vegyül el, De lelke az Úr szavában merül el, S éjjel-nappal azon elmélkedik, Hogy jóval, széppel töltse meg a hit. Olyan lesz ő, mint dúsan termő fa A patak partján, zöld lombkorona Bujtatja édes, zamatos gyümölcsét, S a levelét se hullatja sosem szét, Áldás lesz rajta, bármit is terem, Megóvja őt az égi kegyelem. Ám a gonoszt, ki csak a bűnnek él, Mint könnyű pelyvát szórja szét a szél, Szívének bolond dölyfe nem segíti, Minden vihar a porba leteríti; Az ítélet előtt ő meg nem állhat, Az igazak közt helyet fiem találhat. Mert Isten, ki a mennyekben figyel, Az emberről szemét nem veszi el: Boldogságot oszt az igaznak, jónak, Kárhozatot a gonosznak, csalónak, - Mindaz, ki vele szembeszállni kész, Annak útja a semmiségbe vész. Bókay János fordítása K ___________________________________________/ OR GONA ÉS PORSZÍVÓGÉP Egy nagy teológus levele egy középiskoláshoz A bibliai teremtéstörténet és a származástan „ellen­tételéről” érdeklődő unohahúgának 1965. február 18- án kelt levelében a nagyhírű bázeli teológus: Barth Károly: „Kedves Christine! - Szörnyű, hogy ilyen későn válaszolok december 13-án kelt leveledre. - Nem vilá­gosított fel benneteket senki a szemináriumban afelől, hogy a bibliai teremtéstörténetet olyan kevéssé lehet egybevetni a származástan természettudományos el­méletével, mint mondjuk egy orgonát egy porszívó- géppel ! - hogy egyezésről épp oly kevéssé lehet beszél­ni mint ellentétről? - A teremtéstörténet a kezdetről tesz bizonyságot, az Istentől különböző valóság létre­jöttéről, mégpedig Istennek később Izrael népével kapcsolatos tettei és szavai fényében - természetesen a monda és a költészet formájában. A származástan ezt a valóságát belső összefüggéseiben kísérli megma­gyarázni - természetesen a tudományos hipotézis for­májában. Ä teremtéstörténetben arról van szó, hogy honnan erednek a dolgok, tehát Isten kinyilatkoztatásáról. Ez a tudomány számára hozzáférhetetlen. A származás- tan a már meglett dolgokkal foglalkozik amint ezek a megfigyelés és a kutatás számára' feltárulnak és magyarázatot igényelnek. Vagy-vagy szerű állásfogla­lás a teremtéstörténet és a származástan között csak abban az esetben lehetséges, ha teljesen elzárkózik valaki a kinyilatkoztatással szemben, vagy ha nincs bátorsága (vagy alkalma se) a természettudományos magyarázathoz.” Csupán a humor kedvéért érdekes megemlíteni, hogy Peskó Zoltán orgonaművész, fasori gimnáziu­munk zenetanára, az iskola államosítása után nem tudott zenetanárként elhelyezkedni és ezért biológia szakra képeztette át magát. j>. 1. A nagykanizsai gyülekezet lelké- szi naplójában ez olvasható 1990. augusztus 5-e száraz krónikája­ként: Fónyad Pál lelkész búcsú­istentisztelete. A rideg adatok azonban nagyon meleg, bensősé­ges eseményt takarnak. Dr. Stand László, új megválasztott felügyelő ezt érzékeltette, amikor így kezdte ünnepi beszédét: - Nem búcsúzni jöttünk, hanem hálát adni. Beszé­de további részében először Hor- seczky Jenő leköszönő felügyelő több éven át végzett hűséges mun­káját méltatta, majd nagy szeretet­tel köszönte meg Fónyad Pál 39 évi nagykanizsai lelkészi szolgála­tát. Az ünnepeltek közül először Horseczky Jenő mondta el évtize­deken át végzett egyházi szolgála­tainak rövid foglalatát az ifjúsági vezetőtől a gyülekezeti felügyelőig, ezzel buzdítva mindenkit a gyüle­kezeti munkában való aktív rész­vételre. Fónyad Pál azzal az igével kezd­te emlékezését, melyet 59 évvel ez­előtt lelkészszentelési igéjeként ol­vasott fel Kapi Béla püspök: „Én is, amikor megérkeztem hozzátok testvéreim, nem úgy érkeztem, mint aki ékesszólás vagy bölcses­ség fölényével hirdeti nektek az Is­ten bizonyságtételét. Mert úgy ha­tároztam, hogy nem tudok közöt­tetek másról, csak Jézus Krisztus­ról, róla is mint a megfeszített­ről...” (lKor 2,1 kk). Ez az ige vezette, tanácsolta, erősítette őt ezalatt az 59 év alatt mindkét gyü­lekezetében, Iharosberényben és Nagykanizsán. Ez az ige volt az, amit minden körülmények között érvényesnek tartott önmagára és próbált megtartani, még akkor is, ha ezért sokszor kellett hátrányos megkülönböztetést elszenvednie, élete irányán kényszerűen változ­tatnia. Gyülekezeteit sohasem a megélhetés forrásainak tekintette, hanem az Istentől kapott szolgálat áldott lehetőségeinek. Ezeket a gondolatokat hagyva örökségül, búcsúzott a nagykanizsai gyüleke­zettől, az, aktív lelkészi szolgálat­tól, hálát adva Istennek, hogy ed­dig megtartotta, és erőt kérve Tőle, hogy nyugdíjasként is Őt szolgál­hassa. Hiszen az elhivatás nem csak a nyugdíjig, hanem a hazahí­vásig szól. A gyülekezet ajándékának átvé­tele után az ünnepelt végezte az úrvacsorái liturgiát, majd átadva helyét fiának, ifj. Fónyad Pál bur­genlandi és Tamásy Tamás iharos- berényi lelkésznek, a gyülekezet tagjaival együtt vett úrvacsorát. Az Úr testéből és véréből, a bűn­bocsánat jegyeiből, melyeket 59 éven át az ő keze által vehettek a nagykanizsai és iharosberényi híi vek, most velük egy sorban része­sedett olyan kezek által, melyek együtt jelképezték a múltat és a jövőt: a szeretett gyülekezeteket és az apáról fiúra szállt lelkészi szol­gálatot. Végül álljon itt ismét néhány száraznak tűnő számadat, amelyek mögött azonban rengeteg szeretet, melegség, küzdelem, nehézség, öröm, bánat és reménység húzódik meg láthatatlanul és mégis tetten- érhetően. Fónyad Pál 59 évi aktív lelkészi szolgálata alatt 9366 prédi­kációt mondott, 1272 alkalommal osztott úrvacsorát, 837 gyermeket keresztelt, 610 fiatalt konfirmált, 516 párt esketett és 939 testvért kísért el utolsó útjára. Mindannyian kívánjuk nyugdí­jas lelkésztestvérünknek, hogy ezek a számok még növekedjenek, mire az Élet könyvében örök rög­zítésre nem kerülnek. Tamásy Tamás Elgondolkodtató tények az ifjúsági munka területéről Vége az 1990-es nyárnak. Mint minden évben, így idén is a szünet időszakában sűrűsödtek az esemé­nyek. Ismereteim szerint júniustól augusztusig a mérleg: 3 kántor- képző tanfolyam, kb. 10 egyház- megyei ifjúsági tábor, 15 országos tábor, illetve konferencia, több gyerektábor. Gyönyörű számok. Szédítőek. Mégis, nem árt egy ki­csit mögéjük nézni. ... Nem tartom most feladatomnak magasztos beszámoló írását. (Ezt megteszik mások, máskór.) Hadd figyeljünk ma csak az árnyoldalak­ra. Érdemes lenne összeszámolni, hogy a fent említett több, mint 30 alkalmon hány ember fordult meg összesen. Ha mindegyikre 60 főt számolok, az még mindig csak 1800. A duplikálások miatt ez a szám nem több 1000-nél. Ennyi fiatalt tudunk csak elérni?! A szervező-előadók. Olyan veze­tő, aki felelősen vinni tud egy ügyet nem volt több (becslésem szerint) 25-nél. Többen több tá­borban is voltunk. Az átfedések itt is jelentősek. Hát nincs ebben az egyházban legalább 100 olyan lel­kész, levelezős, aki negyven év alatt van? Kik alkotják majd a kétezres évek egyházát - aminek ők papjai lesznek -, ha ma nem figyelnek az „utánpótlás” felne­velésére? X egyházmegyében a megyei tá­bort szervező lelkésznek a szom­széd egyházmegyéből kellett maga mellé segítséget hívnia, mert a saját háza táján nem akadt senki, aki mellé álljon. Y egyházmegyében a tábor lai­kus szervezője, aki nem is lakik ott, egyetlen segítséget kapott a lelké­szek közül. 10 felkérő levelére egy pozitív és egy negatív választ ka­pott. Az árakról. Egy gyenesi hét 1200 Ft, egy háromhetes fóti tanfolyam 3600 Ft. Mit tehet egy szülő, aki esetleg 2-3 gyermekét is küldené valamilyen nyári alkalomra? És mit kapnak ezért a pénzért a gyere­kek? Az ellátásra mindkét helyről több panaszt is hallottam. Fele­baráti szeretetből mindent meg lehet etetni, kevéssel is jól lehet lakatni sokakat? Valóban ennyi­be kerül egy résztvevő ellátása? És ha marad felesleg, az mire fordítódik? Ezzel szemben a MEVISZ 8 na­pos gitáros tábora 600 forintba ke­rült. Étteremben ebédeltünk (á/40 Ft), a reggelit, vacsorát magunk oldottuk meg, részben hozott élel­miszerből. Hasonló (vagy még jobb) számokat hallottam a me­gyei táborokról is. Véleményem szerint egy egyházi tábor költsége nem lehet több annál, amit egy szülő otthon is a gyermekére költe­né. Mi hát a megoldás a felvetett kérdésekben ? Ki kell építeni az ifjúsági mun­kások felelős, aktív hálózatát. Tö­rekedni kell a jobb, hatékonyabb munkamegosztásra. Érdekeltté kell tenni a fiatal lelkészeket az if­júsági munkában való részvételre. Fel kell kutatni azokat a laikuso­kat, akik segíteni tudnának. (Eb­ben a kérdésben a MEVISZ-nek már vannak szerény eredményei.) Nagyobb hangsúlyt kell helyez­ni a gyülekezeti ifjúsági munkára is. Csak ilyen háttérrel lehet to­vább élni. Minden egyházmegyé­ben kell rendszeres helyi alkalmat szervezni. Az egyházi ifjúsági munka tá­mogatására állami pénzeszközöket kell igényelni (pl. pályázat a Nem­zeti Gyermek- és Ifjúsági Alapból való támogatásra). A KISZ egyko­ri pénzeit ma annak utódszerveze­Az Ige, a név és az adatok egy­befonódtak és így adták egy em­berélet tartalmát. Ez az élet nem öncélú élet volt. Ő ezt nem ismerte. Családja, a reábízott gyülekezet és minden közösség, amelyhez tarto­zott, részesült önzetlen szereteté- ből. Tudása, széles látóköre, olva­sottsága, a teológiai irodalom is­merete emelte őt fölébe kicsinyes emberi dolgoknak. Magyar evan­gélikus egyházunkban mindenkor az Igéhez és a hitvallási iratokhoz kötöttnek vallotta magát. A ne- mespátrói gyülekezetben is, ahol 44 évet élt és szolgált, ez volt ige­hirdetői és lelkipásztori munkájá­nak a forrása és éltető ereje. „A jóság és hűség”, amely őt hazánk legnehezebb éveiben is vezette, a nemespátrói gyülekezetben is sok rászorulónak szolgált vigasztalá­sával. Családi és szolgálati életé­tei kapják javarészt, mert ők tud­ják, kitől és mikor kell kérni. így csökkenthetők lennének a magas részvételi díjak. Az ifjúsági munka pénzeszkö­zeit el kell különíteni minden más­tól. Nem szabad engedni, hogy az itt befolyó összegek másra fordí­tódjanak. Egy idős, falusi felügyelőtől hal­lottam a következő szavakat, ami­kor az egyik táborral a gyülekeze­tében jártunk: Mi is el szoktunk '“ntlötmü az egyházmegyei gyűlések­re. A múltkor is T.-n voltunk, ke­vesebben is, mint maguk itt most. De szinte mind öregek voltunk, el is aludtak közben többen. Viszont maguké a jövő. Ilyen, és ezekhez hasonló szám­talan aggasztó jellel valóban a mi­énk? Mindezek felett a legfontosabb az, hogy az Evangélium ereje jár­jon át minél több fiatalt, és késztes­sen az Ügy szolgálatára. Jaj ne­künk, ha mi vagyunk gyarlósága­inkkal ennek akadályai. ben voltak fájdalmas események: halálesetek, sérelmek, de ő mindig megmaradt Ura csendes gyerme­kének. így tudott nagy maradni. Amikor nyugdíjazása után e sorok írója a nemespátrói gyülekezetben helyettesítési megbízást kapott, az a 63 éves barátság, testvéri kapcso­lat, ketten lettünk szeretett nemes­pátrói gyülekezetnek pásztorai. - Nyugdíjas éveit Nagykanizsán töl­tötte. Á gyülekezetben tisztelettel és szeretettel vették körül, a város közéletében is megbecsüléssel néz­tek reá. - Kívánsága szerint Ne- mespátró szép temetőjében helyez­ték el földi maradványait szeptem­ber 11-én. Az elhangzott búcsúsza­vak csak átmenetiek, mert hisszük, hogy a megváltottak gyülekezeté­ben együtt leszünk. Jézus mondja: „Jól vagyon, jó és hű szolgám...” Fónyad Pál *- ‘ I ii>úviA/iv»f~ ifj. Zászkaliczky Pál Lelkészvizsga az Északi Egyházkerületben Az Északi Egyházkerület lelkészképesítő Bizottsága előtt 1990. szeptember 6-án a következő segédlelkészek tettek eredményes lelkészvizsgát: Asbóthné Pécsinger Éva (Malomsok-Csikvánd) Béres László (Beled) Decmann Tibor (Lajoskomárom, Sárbogárd) Hanvay László (Kisbabot-Mérges, Mórichida-Árpás) Kovács Imre (Kemenesmagasi, Kemenesmihályfa) Tóth Melinda Anna (Ózd-Putnok). „Jól vagyon, jó és hű szolgám...” SZOMJAS KÁROLY ny. nemespátrói lelkész Vác 1905 - Nagykanizsa 1990 lítható falfestmények láthatók (Káin áldozata stb.). A Mátra délkeleti lábánál épült templom nemcsak hazánkban, hanem Európa szerte egyedülálló épít­mény. Hasonló nagy élményt jelentett hazánk egyik legrégibb és legkisebb ma is működő római katolikus temploma és különösen az altemplomi része Tarna- szentmárián. Románkori építészeti emlékeink nagy értéke. Másnapi utunk Egerből a bélapátfalvai apát­sági templommal, Magyarország egyetlen épségben megmaradt középkori ciszterci apátsági templomá­nak megtekintésével kezdődött - majd a szilvásváradi református körtemplomban folytatódott. Itt is igen jó vezetéssel, tartalmas magyarázattal. Volt mit fényké­pezni kívül-belül! Ezután Felsőtárkányban a szikla­szoroson haladtunk át, majd Lillafüred-Hámor száz­ötven éves kis hegyi templomában pihentünk meg; ezt követően a diósgyőri és a Diósgyőr vasgyári evangéli­kus templomban is jártunk. Harmadik napon Szalon­na XII-XIII. századi román stílusú ref. templomának három évszázad festészeti emlékei jelentették az él­ményt. Monokon Kossuth Lajos szülőházában órákat kellene tölteni! A Fasori Öregdiákok feliratos nemzeti színű szalagja is elkerült, mint Vizsolyba, illetve a gönci Károli Gáspár emlékműhöz. A vizsolyi ref.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom