Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)
1990-08-26 / 34. szám
Emlékezetes volt egy éjszakai esküvő Istennek szentelt 80 esztendő Kedves, meghitt pillanat színesítette a mosonmagyaróvári. gyülekezet július 15-i istentiszteletét, amikor a gyülekezet lelkésze köszöntötte a 80. születésnapját ünneplő Zámolyi Gyula nyugalmazott lelkészt. Életét Istennek szentelte. Ha végigkövetjük szolgálatának fontosabb állomásait, kibontakozik előttünk egy Krisztus szolgálatra küldő szavának alázatosan engedelmeskedő életút. Az elemi iskolát Csíkvándon végzi, majd Pápára kerül a református kollégiumba. Teológiai tanulmányait is ott kezdi és Sopronban fejezi be. 1936. június 21-én Győrben avatja lelkésszé D. Kapi Béla püspök. Nagysimonyiban kezdi szolgálatát. Házról házra járva gyűjt egy felépítendő imaházra. 1936 decemberében Gecsén fizetés nélküli segédlelkészi beosztást kap, ahonnét Sokoray József állás nélküli tanítóval a „Harangszó” c. újság terjesztője lesz. Vésé- től Paksig járják a Somogy-Tol- na-Baranyai egyházmegye gyülekezeteit előfizetőket gyűjtve. Rövid győri helyettesítés után egyetemi könyvtáros lesz Sopronban. Az ezt követő időszak a segédlelkészi szolgálatok időszaka. Körmend, Gecse, Csurgó, Surd az egymást követő szolgálati helyek, mígnem a surdi gyülekezet egyhangúlag meghívott lelkésze lesz. Beiktatására 1941. április 19-én kerül sor. Tizenhárom esztendeig tartó surdi szolgálat után megpályázza a mosonmagyaróvári lelkészi állást, amelyet elnyer. 1953. november 22-én iktatják be óvári lelkészi állásába, ahonnan harmincegy esztendei hűséges szolgálat után 1984. október 1-jén vonul nyugdíjba.- Kik voltak azok, akik segítették hitének elmélyítésében, kikre gondol vissza szeretettel?- Hitem elmélyítésében nagy szerepet játszott gimnáziumi osztályfőnököm dr. Szabady Béla, aki az első és utolsó óra keretében mindig »bibliát-olvasott. De -szere- tettel és hálával emlékezem Fad- gyas Aladár .hitoktatóra, későbbi komáromi lelkészre, a teológiai professzoraim közül: Prőhle Károlyra, Kiss Jenőre, Deák Jánosra. A nehéz segédlelkészi szolgálatok időszakában pedig Szabó József és. Turóczy Zoltán kísérte figyelemmel és pásztori szeretettel utamat.- Melyek voltak szolgálatának örömteli és kritikus időszakai?- Elérzékenyülve tudok csak gondolni a surdi évekre. Komoly ébredés jellemezte a gyülekezet életét. Vasárnap esténként házról házra, családról családra járva tartottam a házi áhítatokat. Előfordult néha, hogy 100-110 ember vett részt ezeken az alkalmakon. Szívesen és örömmel gondolok vissza evangelizációs szolgálataimra is, különösen a gyenesdiási és fóti konferenciákra. Szolgálatom későbbi időszakában a 200 éves rajkai és a 100 éves óvári templom renoválása jelentett további szolgálatra erőt adó örömöt. Nemcsak szolgálatomban, hanem életemben azonban mégis a legnagyobb örömöt az jelentette, hogy feleségemben Nagy Etelkában, aki az akkori gecsei lelkésznek Nagy Kálmánnak leánya volt, igazi társat találtam. 1941. július 29-én kötöttünk házasságot Pápán. 1936 óta szolgálunk együtt. Feleségem énekkart, bibliakört szervezett, vezetett. A mai napig is végzi az óvári gyülekezetben a kántori szolgálatot. Voltak azonban nehéz, kritikus időszakai is életemnek. Talán a legnehezebbek azok a napok voltak, amikor az 1956-os forradalom mosonmagyaróvári eseményei zajlottak. Október 26-án egyetemistákból és munkásokból álló menet indult a mosoni városrész felé, míg egy másik a határőrlaktanya irányába. Én a Moson felé haladó menetet kísértem, amikor fegyverropogást hallottunk a határőrlaktanya felől. Később megtudtuk, hogy a határőrök belelőttek a fegyvertelen tömegbe. Hamarosan--megéri keztek a kórházba az első sebesültek. Borzalmas-látvány volt a lovaskocsik platójára kiterített halottak és vérző, jajgató sebesültek látványa. Később mi a parókia bezárt ajtói, ablakai mögött sírva hallgattuk a lincselni akaró tömeg kiáltozását. Egy orosz ágyú csöve épp a papiakra volt irányítva, mi az éjszakákat a földszinti egyházfi lakásban töltöttük imádkozva és virrasztva. A határőrlaktanyánál elesettek földi maradványait október 28-án egy tömegsírba temették, ahol evangélikus részről én'végeztem a szolgálatot rendkívüli biztonsági intézkedések közepette. Ez az időszak más tekintetben is nehéz volt. Kijárási tilalmat léptetlek életbe. Délután 4 óra után nem lehetett az utcára lépni. Az esti istentiszteletek elmaradtak. Emlékezetes volt egy éjszakai esküvő. Nem mertünk a templomban lámpát gyújtani, csak az oltárgyertyák égtek. A menyasszony a pénztárszobában öltözött fel. Szomorú és tragikus napok voltak azok.- Hála Istennek, az az időszak elmúlt. Szomorú emlék maradt csupán. Ma más körülmények között kell a szolgálatot végezni. Van-e valami, amit a mai, fiatal lelkészgenerációnak a hosszú és nehéz szolgálati évekkel a háta mögött útravalóul adni tud és akar?- Az elmúlt évben nyolc hónapig végeztem helyettesítési szolgálatot Lébényben. A tapasztalat mondatja velem, hogy nagy vágyódás van a gyülekezetekben az ige után. Örömmel kereszteltetik és konfirmáltatják meg a szülők gyér mekeiket. Ma öröm a lelkésznek szolgálni. De éppen ezért komoly hűségre van szükség a szolgálatban. Ahogy tanúja vagyok egyházunkban a vitákkal megterhelt kibontakozásnak azt tudom mondani: Senki ne feledje, hogy egy lelkész nem embereket szolgál, hanem az élő Krisztust. A mai lelkész sem vallhat jnásként a szolgálatról, mint ahogy Pál vallott az Ap Csel. 20.24-ben: „De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem pályafutásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek Isten kegyelmének evangéliumáról.” Kiss Miklós Diósgyőr Július 29. vasárnap. Már reggel érezni, hogy igencsak kulminál, tetőfokára hág a kánikula. Csapatostul igyekeznek a miskolciak a diósgyőri várfürdő felé. De a híres vár alatt szerényen meghúzódó - hatalmas fenyőktől átölelt templomunkba is lelkileg felüdülni sietnek a helybeli híveken kívül Mis- kolc-belvárosiak, vasgyáriak, ar- nótiak. Nagy eseményre, hiszen itt még nem volt soha lelkészavatás, most pedig részben saját neveltjüket, Béres Tamást indítja el a szolgálat útjára az egyházkerület püspöke. Szárnyal az ének: Dicsértessék, Uram Örökké szent neved... Ez az ének-itt született még a 17. század végén. Büszkén emlegetik a diósgyőriek. Éneklése jeles alkalmakkor soha nem is marad el. Szebik Imre püspök Cserháti Sándor professzorral és Sárkány Tibor esperessel véfezi a lelkészavatás ünnepélyes aktusát. Isten háza- népének együttes öröméről beszél. Sok az elbizonytalanodás és a kiútkeresés nyomasztó helyzetekből. Sok az aratnivaló, de kevés a munkás. S nagy öröm, hogy megfáradt vagy elhunyt szolgatársak helyébe - ha lassan is - új munkásokat állíthatunk. Az egyház, Isten háza- népe végre nem érzi idegennek magát, mai társadalmunkban építő és előrevivő módon akar részt vállalni az építésből, apostolok és próféták hosszúra nyúló, folyamatos sorában. Jézus Krisztus a sarokkő, akiben mindannyian Isten lelki templomaiként élhetünk a Lélek által. Az ünnepi istentiszteleten néIttzés Mihályné: Reményik Sándor hazament Eltávozék és elváltozék... Köntöse, mit itt lent ezer bánat tépett, MikériTá Kő,'"ragyogó fehér lett. Ki téli tölgylevélen sra Nagykő havasán, Mindig látta Mestere nyomát: Színről színre Szemtől szembe Lát már - odaát... ... Hazamentéi. A nyertes te vagy, tied a győzelem. És nekünk bárhogy fáj is a szívünk, Vigaszunk ez és ebben mi hiszünk: Téged, ki hárfádon csak Neki daloltál, Téged, ki alázatos hangszere voltál, Téged, ki „két fény közt” éltél idelenn: Hazahívott, . Magához ölelt Megtartó szent öleléssel Az örök - Kegyelem! 1941 gyen osztották az Úr szent vacsoráját (már az új lelkész közbejöttével), utána pedig a templom előtt szinte véget nem érő sorban köszöntötték a hívek püspöküket, aki most is „hazajött” közéjük. A szűk körű, fehér asztal melletti együttlét színfoltja itt is a kötetlen beszélgetés volt. A forró nyárban lebarnult régi arcok egymásra mosolyogtak, ismerkedtek Béres Tamás szüleivel, messziről érkezett családtagokkal, a püspök pedig igen meleg hangnemben mondott áldást rájuk, beszélt az ifjú szolga- társ három lélekformáló műhelyéről: a családi otthonról, a pannonhalmi bencés gimnáziumról és a teológiai Akadémiáról. Sokan éreztük, hogy ugyanakkor maga Isten formálta rajtuk keresztül az Ő gyermekét, aki testi életet gyógyító orvos szeretett volna- lenni, s most a lelkek orvosa lehetett. Adja Isten, hogy szolgálata nyomán minél többen hallják meg a drága biztatást: „Én vagyok az Úr, a te gyógyítód!” Pásztor Pál Nagyveleg Nagyveleg, ez a kedves bakonyal- ji község 1783. október 29-én nyerte el a „Felséges Helytartó Tanácstól az Ekklésiának felállítására való szabadságot”. Azóta van tehát itt önálló evangélikus gyülekezet. De már „ezen szabadságnak kinyerése előtt élt a gyülekezet oskolamesterekkel”, vagyis tanítók irányították és vezették az akkor mintegy 550 lelket számláló evangélikus gyülekezet életét. így emlékezik meg egy régi, 1814-ből való egyházlátogatási jegyzőkönyv a gyülekezet múltjáról. A későbbiek folyamán azután sok neves lelkész szolgált ebben a gyülekezetben. Néhány jelentős egyházi személyiséget is adott ez a gyülekezet egyházunknak, így pl. Kovács Sándor püspök és teológiai tanár a község szülöttje volt. Lelkészavatás azonban eddig még nem volt ebben a gyülekezetben. Szebik Imre, az Északi Evangélikus Egyházkerület megválasztott új püspöke azért érkezett júüus 21- én Nagyvelegre, hogy lelkésszé avassa Szabó Magdolnát, aki ebből a gyülekezetből indult el a teológiai tanulmányok elvégzésére, s azok elvégzése után most már a lelkészi szolgálat útjára. A nők lelkésszé avatása annak a jele egyházunkban, hogy megbecsüljük a teológiai tanulmányokat végzett nőket, s a teljes jogú szolgálat végzésére adunk felhatalmazást. Gyülekezeteink is egyre jobban megszeretik és értékelik a munkájukat hűségesen ellátó női lelkészeket. A püspök igehirdetése a felavatandó lelkész által választott és a meghívóra nyomtatott Ige (És 58,11) alapján arról szólt, hogy hogyan lehet a lelkésznek szolgálatát jól betöltenie, és Isten akaratát teljesíteni. Ezeknek a feltételeknek a teljesülése nem önmagunkban rejlik. Az Úr vezet, az Úr erősít meg, az Úr öntöz. Ez ment meg a tanácstalanságtól, az erőtlenségtől, a kiszáradástól. Sőt forrássá teszi bensőnket, hogy tudjuk tovább adni az evangélium éltető vizét. Keresztyén életünk, szolgálatunk csodája az, hogy oszthatjuk,amit kapunk, s nem lesz az kevesebb, hanem inkább sokasodik. Az Úr * ígérete: „Olyan leszel, mint a jól öntözött kert, mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz”. A felavatott lelkészt a Fejér- Komáromi Egyházmegye nevében igével és kedves ajándékkal köszöntötte Lábossá Lajos esperes, azután Farkasházi Fereúc mint egyházmegyei felügyelő, majd Németh István gyülekezeteti felügyelő. Érezhető melegséggel vette körül a köréből szolgálatba induló új lelkészt eddig környezete, aki a Bakony és Vértes vidékéről a távolabbi nagy, többlelkészes nyíregyházi gyülekezetbe ment, hogy ott végezze a kiterjedt szórványterületet gondozó lelkészekkel együtt a szolgálatot. Egyházunk rendje szerint az avatást követő vasárnapon az egyházkerület templomaiban imádságba foglaltuk új szolgatársunk nevét, s kértük továbbra is számára Jürunk^vezetését. Vető Béla Esztergomi szuvenír című cikkünkbe, ami az augusztus 12-i számunkban jelent meg, sajnálatos, értelemzavaró sajtóhiba csúszott be. A cikk második hasábjának közepén a helyes bekezdés így hangzik: „Kiderült, hogy Paula nemcsak a város küldötte, de az egyik espoo-i gyülekezetnek az egyháztanácsosa is. Hetek múlva eljött Pekka Kuus- niemi, a Kanta-Espoo-i gyülekezet lelkésze is, nem is egyedül. És nem is csak egyszer. A szó szoros értelméMindannyian boldogok vagyunk, ha csak egyetlenegy is megismeri Gazdánkat a tőle távol élők közül. Még nagyobb az örömünk, amikor tiszta szívvel, nagy sokaságban, kétkezi munkásokkal, diákokkal, értelmiségiekkel, katonákkal és kormánytisztviselőkkel együtt énekelhetjük a Krisztus dicséretét. Bármely tisztességes közösségnek joga, sőt kötelessége, hogy az őt körülvevő világot az általa megismert igazság szerint rendezze be. A kisebbség és a személyiség tisztelete már viszonylag gyenge egységek számára is lehetővé teszi befolyásuk erősítését. Még inkább így áll a helyzet, amikor a nyilvánvaló többség demokratikus jogainak érvényesítéséről van szó. Országunkban ismét bebizonyosodott, hogy a többség keresztyén alapelvek alapján kívánja életét berendezni, és számára az Európához tartozás a keresztyénség újra- felvételét és annak kiteljesítését is jelenti. Lehetne teljesen új elhatározás. Most azonban egy ezeréves futam új szakaszát teljesítjük csupán. Az előzőek alapján fontos volna, hogy mindazok, akik nem kívánnak egyetlen elvet, szemszögünkből: hitelvet előnyben részesíteni, különösképpen pedig ateista beidegződéssel, tartsák tiszteletben a kisebbségi evangélikus és a többségi keresztyén akaratot. Krisztushoz térésünk politikai KERESZTYEN KORSZAK következményeként azt szándékoljuk, hogy mások is megismerhessék tanítását, „a csak tizennyolc év után” terrorszövegét felváltsa a mindenkinek, aki képes megérteni” (Neh. 8) gyakorlat. Szóvá kell tenni a múlt szégyenteljes elemeit, mert ma is felvetődik a hamis liberalizmusnak, a társadalmi szabadosságnak az a kísértése, amely szerint nem helyes megzavarni a fiatalabb korosztály szemléletvilágát vallási, helyesen fogalmazva: krisztusi tanítással. Természetes és jogos, hogy a kommuna, a földrajzi körzet, a település, a helyi bank és szövetkezet vezetőjéül olyan személyeket kívánunk megválasztani, akik társadalmi szinten is kifejezik az egyének és családok akaratát, és az elvonásokból, az általunk termelt és átadott értéktöbbletből készek visszajuttatni a hitgyakorlat (pl. egyházi, keresztyén iskola) számára anyagi támogatást, és magától értetődőnek tekintik az erkölcsi megbecsülést, a céljainkkal való személyes azonosulást; hiszen magunk közül választottuk őket. Az evangéliumi útmutatások egyéni-családi-társadalmi érvényesítésekor a reformátori keresztyének - sem gyenge, sem erős korszakukban - nem kívántak erőszakot alkalmazni. A közelmúltban - üzenetünk birtokában és annak továbbadása során is, rendre elhordoztuk a proletárdiktatúra terheit, azonban magunk sohasem nyúltunk a kisebbségi terror fegyveréhez, és nem is ábrándoztunk az államhatalom erőszakszervei alkalmazásáról. Csupán szerették volna a velünk szemben állók, hogy missziói munkánkban ránk lehessen bizonyítani a fegyveres szervezkedés vádját, akár hamis fegyverek és tanúk állításával is. Csúsztatásokkal élő jelenkori ellenfeleink pedig szeretnék bénító hálóként ránk szuggerálni, miszerint erőszakos eszközök bevetését mérlegeljük az ateisták vagy a 'nemtörődöm, ún. életszemléleti semlegesek ellen, templomba, imára kényszerítve őket. Hatalomban, az evangélium hatalmában bízunk. Ez azonban nem államhatalmi eszköz. Mindenki jól tudja, hogy evangelizációinkon nem keresünk olyan embereket, akik hajlandók beleégetni hit nélkül élő testvéreik hátába a bélyeget: athé. Nem mérlegeljük a hatalmi struktúra teljes átalakítása esetére sem az államapparátus erőszakszerveinek igény- bevételét a hittanra küldés érdekében. Nem kívánjuk az iskolaalapítás jogát elvenni azoktól, akik imádság nélkül kívánják kezdeni a tanítást. De mint szabad állampolgárok bizony nagyon fontosnak tartjuk, hogy ne kelljen sem fizikai, sem erkölcsi félelem légkörében élnie annak, aki nyíltan megvallja Krisztushitét és igényli a Krisztustan (Christenlehre) nyílt, demokratikus és választottság esetén általános bevezetését, valamint e tanúságtétel bevezetését az általunk fizetett iskolák, egyetemek bizonyítványába, leckekönyvébe. Mint keresztyének elviseljük a többszörös hátrányt is és az ismételt újrakezdés keserveit, ha Gazdánkhoz tartozás az ok, és elembertelenedett a rendszer. Azonban mint állampolgárok visszautasítjuk az új rendben az olcsó ateista megbélyegezési kísérleteket, mintha az elmaradottság szolgálata volna jellemző a keresztyénekre vagy éppenséggel öreg bútorok tologatásában teljesedne ki az életük. Viszonylag könnyen megérthető, hogy negyvenévi korlátozást nemcsak meg kell szüntetni, de a lerombolt testi-szellemi épületeket helyre is kell hozni. Ezért nemcsak érthető, hanem indokolt is az az igény, hogy méltányos és értelem- szerű kártérítés járjon ezen ősi és mindig új szellemiség jogi és természeti képviselőinek. így nemhogy a krisztusi tanítás heti óráira, de megnövelt óraszámra van szükség ahhoz, hogy a hiányokat részben pótoljuk. Minthogy azonban magatartásunkat nem szigorúan a jog, vagy a megszerzett lehetőségek irányítják, hanem elsősorban a népünk iránti szeretet, másként gondolkodó állampolgár-társaink esetleges szeretetlenség érzéseinek a megelőzésére elsősorban a jövővel foglalkozunk: Bátorsággal állítjuk az álszentes gondviselés képviselőivel szemben, mint tettük mindvégig a korlátos szabadság éveiben, hogy a haladást a tisztességes eltérések dinamizmusa is szolgálja, jobban mint az uniformizálás vagy a fejét vettek halotti csendje, hamis nyugalma. Nem egyszerűen polgári nagylelkűség vagy nemes gondolkodás diktálja felfogásunk rendjét és magatartásunk szabályait. Bizalmunkat Istenbe vetjük. Az evangélium erejével, ezen belül a demokratikus társadalom adta lehetőségek, értelemszerű szervezési lehetőségek felhasználásával meg akarjuk tartani és növelni kívánjuk társadalmi befolyásunkat. Örömmel nyugtázzuk a templomlátogatók számának növekedését, ifjúsági konferenciáink szaporodását és a hitoktatói termek és tanerők elégtelen voltát. A hálaadás boldog szavai után a továbbfejlesztésen munkálkodunk. P. Bor Béla ben megfogták a szerszámok nyelét. Ok ásták ki a vízakna s a csatornák helyét. Szabó Lacival együtt." Nem csak azért helyesbítünk, hogy a hiányosan közölt szöveget kijavítsuk, hanem azért is, mert Pekka Kuusniemi, aki esztergomi gyülekezetünk finn testvérgyülekezetének, a Kanta-Espoo-i gyülekezetnek vezető-lelkésze, önzetlen és segítő szeretetéért megérdemli, hogy külön is hálás szeretettel emlékezzünk meg róla. A finn evangélikus egyház 1989. évi adatai általában enyhe emelkedést mutatnak az előző évihez képest. Az összes evangélikusok száma 4 374 550 (külföldön tartózkodókkal együtt 4 608 220), az összlakosság 88%-a. A kitértek száma 18 700 lélek, 7,6%-kal kevesebb, mint az előző évben, a betérők száma 5 963, 5,7%-kal nőtt. Megkereszteltek 57 266 lelket, 327-tel többet, mint 1988-ban. (Az élve születettek 90,3% -át megkeresztelték, ami 0,4% növekedést jelent az előző évihez képest.) 13 662-vel több a megkereszteltek száma a halottakénál. A házasság- kötések száma 23 760, ami 3,9% csökkenést mutat. A válások száma 13 444, ami szintén növekedés az előző évi 11 827-hez képest. Az 1987 évi adathoz képest a válások száma 43,5%-kal növekedett. Ebben nyilván a polgári házasságkötésekből eredő válások is szerepelnek. A legnagyobb gyülekezetek: Malmi 56 907, Jyväskylä 55 269, Rovaniemi 48 339 taggal, legkisebbek: Sottunga 128, Velkua 201, Iniö 242 taggal. A finn evangélikusok 8 egyházkerületben, 79 egyházmegyében és 599 gyülekezetben élnek. A kisebb gyülekezetek vannak többségben. Kotimaa Evangélikus Élet 1990. augusztus 26. Leik -ész avatások
