Evangélikus Élet, 1990 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1990-07-08 / 27. szám

FIATALOKNAK Hä jfts GYERMEKEKNEK A KIT SZERET A MENNYEI ATYA? A stadion zsúfolásig van né­zőkkel, folyik a világbajnoki mér­kőzés. Izgalmas a játék, mindenki a pályán futó huszonkét játékost figyeli. Egy-egy szép mozdulatot felzúgó taps, durvaságot fütty­koncert kísér. Nemcsak a mezek, a reklámok és a fények, de a sze­mek is csillognak: boldogok, hogy részesei lehetnek a nagy küzdelemnek. Néhányan azon­ban szomorúan figyelik a játékot: a kispadon ülő cserejátékosok. A vezető edző bizalmáért folyta­tott harcban ók alulmaradtak: nem biztos, hogy pályára léphet­nek, hogy megmutathatják, mi­lyen jól tudnak futballozni. Lassan kezdődik a hittanóra, egyen-kettenként szállingóznak a hittanterembe a gyerekek. A szemfülesebbek mindjárt le­csapnak azokra a székekre, ame­lyek közelebb vannak a tisztelen­dő bácsi helyéhez. Hadd irigyel­jék majd őket a többiek I A ké­sőbb érkezőkkel szemben, ha kell, akár verekedés árán is meg­védik a helyüket, hiszen egyálta­lán nem mindegy, hogy ki ül kö­zelebb az asztaliéhoz. Voltatok már lakodalomban? Ha igen, akkor bizonyára emlé­keztek arra az asztalra, amelyik­nél a menyasszony és a vőlegény ülnek. Ez az asztal mindig egy kicsit díszesebb mint a többi, ide kerül majd a legszebb torta, és a terem legjobban megvilágított, legfeltűnőbb helyén áll. Az ifjú pár mellett a szüleik, közeli roko­naik és legjobb barátaik szoktak ülni ennél az asztalnál. A terembe belépő azonnal láthatja, hogy ók állnak a legnagyobb becsben, ók a lakoma díszvendégei. Talán van, aki egy kicsit csalódottan ül le egy távolabbi asztal mellé, és azt gondolja magában: engem nem szeretnek, nem becsülnek a meghívóim annyira, mint azokat, akik a főhelyeken ülhetnek. Jézust gyakran meghívták la­komákra, ahol megfigyelhette, hogyan válogatják a meghívottak a főhelyeket, hogy irigységet kelt­senek maguk iránt. Egy ilyen alka lommal példázatot mondott arról a lakomáról, ahol a meghívó ma ga a Mennyei Atya. Erre a lako­mára is bizonyára ezzel a gondo lattal mennek sokan: majd igyek­szem jól helyezkedni, haddJássák a többiek, hogy a Mennyei Atya engem mennyire szerffT! Hadd lássák, milyen nagy becsben tart! De Jézüs óv ettől: vigyázz, ne törekedj arra, hogy mások sze­mében megbecsült légy, mert le­het, hogy a Mennyei Atya szé­gyenszemre az utolsó helyre fog ültetni! Hanem foglald el bátran az utolsó helyet, és ha az Atya szeret és becsül téged, akkor a többiek előtt így szól hozzád: ba­rátom, te alábecsülted magad, kérlek állj fel, és ülj közelebb a főhelyhez! Kit szeret a Mennyei Atya? Azt, aki nem mindenáron emberek előtt akar irigyelt és megbecsült lenni, hanem azt, akinek szíve tiszta, és igazán szereti társait. És biztos lehetsz benne: Ó látja, mi lakik a szívedben. -í - s MEGFEJTÉSEK ÉS MEGFEJTŐK Elfödött lábnyom Március 25. Vasárnap. Aznapi szolgálatomat elvégezve Budapest­nek veszem az irányt, hogy állandó lakhelyem szavazókörében voksol­jak. Luther-kabátom, fekete za­kóm, aktatáskám a kocsi hátsó ülé­sén. Józsefvárosi lakásunkon rövid pihenő, majd indulás vissza, mert hétfőn Keszthelyen temetnem kell. A kocsihoz lépve kellemetlen meg­lepetés : a hátsó ajtó ablaka betör­ve, Luther-kabátomnak hűlt he­lye. .. Az idő szeles, a hőmérséklet fagyponthoz közel. Kétszáz kilo­méter hiányzó ablakkal: „vezeke­lek”. Közben van időm elmélkedni: ki, milyen céllal lop ma Luther- kabátot? Ki tudja... Június 11. Hétfő. A parochia előtt parkoló kocsiról fényes nap­pal levették a tükröt. Június 14. Csütörtök. Tapolcán beteget látogatok. Másfél órát idő­zök a családnál. Amikor kijövök, az aszfalton találom a leszerelhe- tetlenül rögzített új tükröt. Csak letörni tudták, - így hasznavehe­tetlen. Nekem ismét 300 forint kár, no meg a bosszúság. De mi haszna a rongálónak?! Elgondolkodom. Valaki talán „tiborci” indulatát kí­vánta levezetni. Szegény „Tiborc”, ki rögtön lebukik, ha garast rabol, míg azt senki sem firtatja, hogy egyeseknek miből telik autóra! Hi­szen nem tudhatta, hogy a Skoda egyházi tulajdon. És ha tudta vol­na?! Egy kínos kérdés ötük fel A 2. forduló megfejtései (ApCsel 1-3) A tizenkettedik apostolt sorsolással vá­lasztották ki József és Mátyás közül. A ta­nítványok haza mentek Jeruzsálembe és ott egy épület felső szobájában gyülekez­tek. Péter beszél arról, hogy Júdás földjét Vérmezőnek nevezték el. A pünkösdi ün­nepen a népek felsorolása között nem szerepelnek az avarok. A Szentlélek eljö­vetelekor hatalmas szélrohamhoz hason­ló zúgást hallottak a tanítványok. Utána kimentek az utcára és olyan nyelven be­széltek, amit mindenki megértett. Azzal vádolták őket, hogy részegek, de Péter igehirdetése nyomán 3000 ember keresz- telkedett meg és a nép kedvelte őket. A kilencedik óra délután volt, mert a nap fölkeltétól számolták az időt, ezért az azo­nos a mi három óránkkal. Ekkor gyógyí­tott Péter és János. így kezdte: Nézz ránk! A kiküldés igéjét a Máté evangéliumában olvashatjuk. Valóban hozzá kapcsolunk még egy Márk evangéliumából való mon­datot. A helyes tipposzlop: 2x1 1 1 x 2 2 1 2x1x1 A 3. forduló megfejtései (ApCsel 4-9) Anániás és Szafira félretettek a gyüleke­zetnek szánt pénzből, ezért Péter szavára meghalnak. István, miután elmondta vé- dóbeszédjét, megkövezés által hal meg. A kivégzők ruháira Saul vigyázott. Simon mágus pénzért akart a Szentlélek erejé­hez jutni. Az etiópiai — ez az ország Afriká­ban van — az ézsaiási képben bárányról olvasott. Hintón utazott hazafelé. Saul megvakul és Damaszkuszban az Egyenes utcában lakott. Anániás ment oda hozzá. A tanítványok, először féltek tóle. Később egy kosárban menekítették a zsidók elöl. A helyes tipposzlop: x 1 2 2 12 2 1 1 2x221 A harmadik forduló szinte mindenkinek hibátlanul sikerült. Vagy túl könnyű volt vagy ti jöttetek bele. A második forduló hibátlan megfejtői: Vincze Katalin Szom­bathely Varga Ferenc, Bakonytamási Sumitz István, Dunaegyháza Tekus András, Győr Merényi Mária, Ózd Hegedűs Márton, Nyíregyháza Bogár István, Pomáz Tóth Péter, Perkáta Zalán András, Bp, Vili. kér. A harmadik forduló hibátlan megfejtői: Zimmermann Erna és Dániel, Szügy Pityer Gabriella, Sopron Fellner Zoltán, Bp, XII. kér. Szabó Gergő, Bp, XIV. kér. Donáth Ferkó, Ózd Illés Adél, Egyházasdengeleg Deák Mónika, Dunaegyháza Merkva Attila, Dunaegyháza Sumitz István, Dunaegyháza Hegedűs Mária, Nyíregyháza Adámi Mária, Nyáregyháza Vincze Katalin, Szombathely Tóth Péter, Perkáta Kovács Orsolya, Ászár Szántó Szilvia, Bp, II. kér. Merényi Mária, Ózd Varga Ferenc, Bakonytamási Zalán András Bp, Vili. kér. Az összetett verseny győztesei: Bajnok: TÓTH PÉTER, Perkáta 42 pont 41 pontos: Illés Adél, Egyházasdengeleg Varga Ferenc, Bakonytamási Zalán András, Budapest VIII. kér. 40 pontos: Donáth Ferkó, Ózd Merényi Mária, Ózd 39 pontos: Szántó Szilvia, Bp, II. kér. A jutalmazást a bajnokon kívül sorsolás­sal döntöttük el. így a következők kapnak könyvjutalmat: 1. forduló: Illés Adél 2. forduló: Sumitz István 3. forduló: Pityer Gabriella Összetett: Donáth Ferkó, Merényi Mária, Szántó Szilvia, Zalán András, Varga Fe­renc. A következő számban új játék indul. Ne­héz és bonyolult játék. Készüljetek! A mostani teljesítményetekhez gratulálok I Koczor Tamás- Tolvaj! kiáltotta rekedten a lesben álló eladó a közértben. Az öreg rémülten pislogott. Karját erőteljesen megragadták. Lebu­kott hát, amikor szatyrába próbál­ta csúsztatni a húsz dekás kávét.- Tolvaj! - terjedt szájról szájra: némelyek felháborodottan, mások gúnyosan adták tovább a szenzá­ciót. Tolvaj... Ujjal mutogatunk a nénikére, de közben nem gondo­lunk azokra, akik nem ötven forin­tom értéket tulajdonítanak el, ha­nem százezreket és milliókat lop­nak, ám akiket senki sem ragad taron. Kacsalábon forgó, ízléste­len paloták, csillogó autócsodák, rétes eredetű aranyláncok: há­nyán, de hányat szereztek ezek kö­zül becstelen úton?!, Az M7-es autópályát újra és új­ra le kell zárni egy szakaszán, mert annak idején az építők kilopták belőle a cementet. A vadonatúj Daciát használat előtt valósággal össze kell szerelni, mert a gyárban kilopták belőle az alkatrészek jó „Ne lopj!” bennem: negyven éven át nem csu­pán a „Tiborcok” garaslopásait ostorozta az egyház, amikor Isten hetedik parancsolatát hirdette?! Már nem is tudok haragudni az ismeretlen „Tiboréra”... Viszont eszembe jut a 20. századi magyar „Tiborc-jelenségnek” egy sokkal szimpatikusabb megtestesítője. Egy 1987-ben elhangzott, - nyom­tatásban is megjelent - rádióri­portból idézek.* Riporter: Hol dolgozik? Meós: Egy malomi üzemben dolgo­zom, mint minőségi ellenőr. Ellen­őrizni kell a búza minőségét, tisz­taságát, mennyi benne a bogarak száma. Ez a zsizsik. Egy ilyen ga­bonakártevő, borzasztó ronda fe­kete bogár... Riporter: Előfordult tehát, hogy maga kifogásolta a búza minősé­gét, mint-meós, ...és a búzát mégis átvették?... Meós: Igen. Igen. Igen. Nem is egyszer... Riporter: ...Körülbelül hány em­ber evett zsizsikes búzából készült hsztből sütött kenyeret? Meós: Hát a helybeliek és a kör­nyékbeliek, körülbelül százötven- ezer ember... Riporter: Végül is ezért hagyta ott őket? v * Kaposy Miklós - dr. András Ferenc: Ablakon a pénzt - Gazdasági ke­sergő — Képmeditáció — részét. Ezeket a tolvajokat ki kapja majd el? S mit mondjunk azokról, akik nem húsz deka kávét, nem is pár kiló cementet vagy néhány csavart lopnak, hanem emberek hitét, esz­méit, ábrándjait? akik mások be­csületét rabolják meg?! Akik fiatal Meós: Ezért is. Riporter: És akik elrendelték... azok most is ott dolgoznak? Meós: Azt hiszem, igen. Riporter:, Mondja, nem lesz ne­künk abból valami bajunk, hogy ország-világ elé tártuk a zsizsikes búza történetét? Meós: Hát azt nem tudom... Min­denesetre, amikor én eljöttem a malomból, az üzemvezető , négy- szemközt felhívta a figyelmemet, hogy amit itt tapasztaltam, azt se­hol senkinek elmondani nem sza­bad. Üzemi titok. Szerintem van más is, például a tisztesség... Hát végül is azért jöttem el, mert én ezzel egyáltalán nem akarok cin­kosságot vállalni. Én szeretnék lel­kiismeretesen dolgozni. Olyan munkahelyen, ahol mindenki be­csülettel elvégzi a munkáját. Tény­leg így érzem. És nem kellene har­colni az ilyen emberek ellen... És én is szeretnék egy első fecske len­ni, aki el tudja hozni az emberek számára a nyarat. Biztos, hogy sok ilyen fecske van, csak nem tudják, hogy ők azok, és mi sem tudjuk a másikról, hogy ő is fecske. És össze kéne hozni valahogy ezt a sok fecs­két, és akkor boldogan élhetnénk. Nem? Lehet, hogy ez a „pozitív Ti­borc” megértett valamit Isten hete­dik parancsolatából? Véghelyi Antal éveinket lopták meg, miközben agymosásnak vetettek bennünket alá?! A közértben lefülelik a nénit - de ki bukkan azok nyomára, akik álmainkat rabolták el? Fabiny Tamás Vámos József: EZEKIEL KÖNYVE I. „Emlékek, rohanó csillagok” (Szabó Lőrinc 1900-1957) Kis láng, napvilágon meg se látnánk És milyen drága vagy éjjel a sötétben. (Szabó Lőrinc: Egy csillaghoz) A költő születésnapja, március 31 óta sokan és sokféleképpen em­lékeztek korunk kiemelkedő líri­kusára, a költőre és műfordítóra, kitérve életrajzi adataira, értékelé­sére. Abban a szerencsés helyzet­ben vagyok, hogy én Szabó Lőrinc meg nem született verssoraival, ki­mondatlan gondolataival, önma- \ gával emlékeztethetek a költőre, idézhetem az olvasók elé nemcsak a költőt, hanem az embert, az ön­magával vívódó, hívő, de kétségek között élő, töprengő és bizakodó embert: Nem értem magam, hogy lehet egyszerre gyűlölni és szolgálni, a világot megvetni * * * Uram! a nehéz napokban sokat próbáltam. Uram! nekem sok minden idegen, amit Uram, kipróbáltam. 1957 tavaszán néhány délutánt a költő budai otthonában töltöttem. A Gyorsírók Lapjában készültem bemutatni a „gyorsíró” költőt, aki tudásával parlamenti gyorsíró is lehetett volna és aki első állásába „Az Est” lapokhoz mint gyorsíró került. Mulatságos volt tréfás gyorsírásos játéka, a gyorsírásos jelek különös felhasználása, ame­lyekkel már előzőleg hozzám írt leveleit is teletűzdelte. Tudott ar­ról, hogy én sokat foglalkozom Kosztolányi gyorsírásos kéziratai­val, sőt éppen Kosztolányi miatt tanultam meg a régi, századeleji Gabelsberger-Markovits féle gyorsírási rendszert, amelyet 1870- től költőink, tudósaink rendszere­sen használtak. „Hátha egyszer az én gyorsírásos kézirataimat is megfejti” - mondta 1957. május 14-én, amikor Eső c. versét kézí­rással és gyorsírással is leírva ne­kem adta... Akkor még nem gon­doltam, milyen élményt jelent gyorsírásos kéziratainak, töredé­keinek megfejtése. Töredékek? El­gondolkoztató sorok, hirtelen ki­pattant, papírra vetett vallomások, sóhajok, amelyekből kész, befeje­zett versek lettek volna, ... de így töredékként is elgondolkoztató szavak, sorok: Mindig az a fontos, ami nincs Sose az a fontos, ami van, és mindig nem fontos, ami van, de fontos lesz, ha elveszett. * * * Ragaszkodom emlékeimhez, nem szeretek eldobni semmit, még a legkisebb értéket sem. Aztán mégis eldobom, mert hir­telen jön a halál és elveszi tőlem a legértékesebbet is. ♦ * * ... porszem. ... sohasem, ... azonkívül, azonkívül sehol sem! * * * Csak az önző önzetlen és nemes, mert a saját érdekein túl tökéletesen megismeri és megérti a többi embert és igazságot tud tenni. * * * Krisztus! Szenvedtél: ez az áldozat (a) közért. Érzem, hogy én is keresztény vagyok. * * ♦ Uram, hitetlen és önző vagyok, Ezért kérek most szent hitet: Ne hagyja el számat hazug szó, Nevaz legyen, ami nekem jó, Hanem, ami mindenkinek. Amikor májusban a Magyar Tudományos Akadémia kézirattá­rában ismét a költő gyorsírásos hagyatékát lapozgattam és szava­kat, mondatokat próbáltam „kiol­vasni”, megfejteni, - egy tervezett vers befejező soraira akadtam. Az első rész érthetetlen, talán még a költő sem találta meg a vers hang­ját, hiányoznak szavak is, de annál mélyebb értékűek a megfejtett so­rok. Fejtés közben úgy éreztem, nagyon ráillenek valakire: a meg­fejtést néki ajándékoztam. Most, hogy újból olvasom, hasonlítom Szabó Lőrinc gyorsírásos soraival, azt hiszem zaklatott korunk, sok­szor lélektelen mindannapjaink válságos pillanataiban mintha so­kaknak, mindnyájunknak útmuta­tói lehetnének a költő - ötvenes években - papírra vetett sorai: ... Hol vagyok? Ha pillámat lezárom: testem ízekre hullva száguld zavaros, sötét óriás körökbe, s ha lassan újra felnézek : felettem hűvösen ragyog és teremt Isten, az értelem s a rend. (első közlés) Sebeiken Pálma Ezékiel a legismeretlenebb nagypró­féta, akinek szimbolikus képektől ter­hes látomásai sokszor talányosak a mai bibliaolvasók előtt. Vámos József pro­fesszor útikalauzunkul szegődött újabb könyvében. Nem tudósoknak szánt, sok filológiai, kortörténeti adattal ter­helt munkát tett az asztalra, hanem olvasmányos, a bibliaolvasót érteni és gondolkodni segítő könyvet, ami ma, a Biblia utáni érdeklődés megelevenedé- sének a korában hasznos szolgálatot tehet. Műfaját, tartalmát a könyv alcí­me ltja körül a legjobban: „Magyará­zatok és elmélkedések a próféta köny­vének 1-24. fejezete alapján”. Ezékiel neve azt jelenti: „Isten meg­erősít” vagy „Erős az Isten”. Ezt a név­be rejtett életprogramot nehéz volt i.e. 570 körül vállalni. Ezékiel, Bűzi pap fia (így maga is pap volt) Jehojákin király- lyal és mintegy harmincezer honfitársá­val egyidőben, özvegy emberként ke­rült fogságba és az Eufrátesz csatorná­ja, a Kebar mellett, a későbbi Teli Ab- hib közelében telepedett meg, valószí­nűleg egy Nippur városa közelében lé­tesített koncentrációs táborban, amit a száműzötteknek hoztak létre. Itt házat is szerzett (8:1), és'valószínűleg az ön­tözőrendszernél dolgoztatták mint kényszermunkást. Hitvese, akit .„sze- mefényé”-nek nevezett, röviddel Jeru­zsálem ostroma előtt, 588 januárjában hirtelen veszítette el életét (24:15—18). Német László egyik, 1954-ben kelt írásában így ír Ezékielről: „...a fogság prófétája, a néma, aki akkor szólal meg s kezd vigasztalni, amikor Jeruzsálem elestének hírét meghozzák neki”. Ezért már a rabbinikusok is megjegyezték, hogy könyve pusztulással kezdődilí és vigasztalással végződik, a reménytelen­ségből a reménység felé tart. Vámos József könyve a próféta mű­ködésének első időszakából származó próféciákkal ismertet meg, amelyek 593 és 587 között estek meg a prófétá­val. Ezekben az Úr Ítéleteit hirdeti meg Jeruzsálem fölött. A reménységgel ele­gyített jövő tudósa Ezékiel, aki Isten ítélő történelmi cselekedeteit kutatja. A szöveghez fűzött magyarázatok és a megértéshez szükséges ismeretek feltá­rásán túl inkább meditációk, Isten ke­gyelmes ítélete fölött töprengő gondo­latok, mint száraz, tudós kommentá­rok. Ez a műfajbeli „másság” már a könyv ajánlásából is kiderül. „A hívő keresztyén ember Isten igé­jéből él, abból táplálkozik, abból nyer útmutatást, innét kapja a hitét, az ideig és örökké tartó kegyelem ígéretét (...) A magam élete, életsorsa úgy alakult, úgy alakította Isten, hogy személyes, hitbeli kérdéseimen túl a Szentirás va­lamikori és jelenbeli megértésére, meg­értetésére ösztökélt, és ezt a szolgálatot bízta rám evangélikus egyházam is. Most már majd négy évtizedet töltöt­tem el ebben a megértő és megértető szol­gálatban. Felejthetetlenek voltak ezek az évek, és ezért, mintegy köszönetképpen, viszonzásként kíséreltem meg átadni mindazt, amit Ezékiel próféta könyvéről elmondani, leírni képes vagyok.” így a címzettek mi vagyunk. Adja Isten, hogy célba találjon az üzenet. t Szigeti Jenő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom