Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1989-05-28 / 22. szám

Munkatársakat keresünk a szeretetmunkában Mintha a Szentlélek körülölelte volna a várost Bizakodjatok, jó az Úr! Élmény forgácsok a Pécs-Taizé Európai Ifjúsági Találkozóról A szeretetszolgálat nincs korhoz, nemhfez, valláshoz vagy bármi egyéb feltételhez kötve. Hiszen mindnyájan végezhetünk szeretet­szolgálatot. Van aki ösztönösen, s van aki tudatosan. Kisfiam ösztö­nösen fut a nehéz csomagot cipelő néni elé s viszi csomagjait kerékpá­ron az ajtóig, - a nagyobbak, a felnőttek tudatosan segítik a segít­ségre szorulókat. Az egyik nem is tudja, hogy szeretetszolgálatot vé­gez, a másik nem gondol rá. Csalá­dunk, környezetünk példamutató, helyes értékítéletet kialakító neve­lésével itatja belénk a segítés lehe­tőségének felismerését, megérzé­sét. Evangélikus gyülekezeteinkben is folyik a szeretetszolgálat, immár hosszú idő óta. Idősek, betegek, sérültek, magukra maradottak vagy hagyottak felkarolása. Nem­csak a test lehet beteg. Életerős, fiatal is szorulhat gondozásra, s beteg idős ember is szolgálhat. Tenni másokért, tenni egymásért. Szolgálni szeretettel, szeretetből, önzetlenül, ellenszolgáltatás várá- sa nélkül. Tudni kell úgy tenni, hogy esetleg még köszönet sem lesz a viszonzás. Van aki hivatásnak választja ezt a munkát, erre is van bőven lehetőség szeretetintézmé- nyeinkben. Sok a munka, de hol vannak a munkások? Nincsenek talán? So­kan ezt gondolják. Én hiszem, hogy sokan vannak, naponta találko­zunk velük< csak nem ismerjük fel őket, vagy nem vesszük észre ben­nük a hajlamot a szolgálatra. Fel kell kutatni, meg kell találni őket* irányítani kell útjukat. Egy beszél­getés során, egy prédikáción ke­resztül. Minden lehetőséget meg kell ragadni. S a hívó szó nem ma­rad meghallgatás nélkül. Sokan se­gítenének, sokan vállalnának részt a terhek viselésében, csak nem tud­ják a „hogyan”-t. Ezért küzdenek az otthonok munkaerő „hiány- nyál". Mindenkinek, akár ottho­nainkban dolgoznak, akár máshol, több terhet kellene vállalni. Ne ke­vesek „kiváltsága” legyen a „meg­szakadás”. Fizikailag, és anyagilag egyaránt. Kérünk segítséget a napi terhek hordozásához. Nem ala­mizsnát, hanem igazi áldozatot. Aki pénzt tud adni, az adjon azt, hiszen otthonaink gondja szinte ugyanaz mint egy-egy családé, csak tízszeresen vagy húszszorosán nagyobb mértékben. Aki munká­ját tudja adni, az jöjjön segíteni. Szükség van állandó munkásokra, de alkalmankénti segítőkre is. Ta­vaszi nagytakarítás, kertrendezés, költöztetés és még lehetne sorolni a feladatokat. Évek óta katolikus teológusok jönnek hetente rendsze­resen egy-egy órára segíteni. Bár­mit megcsinálnak, amire szükség van. Rövid szabadidejüket feláldoz­va, önként, szívből. S beszerveznek bibliakörös gimnazistákat is. Ez is készülés hivatásukra, a szolgálat tényleges végzésével. így is lehet készülni egy életre. A tervező szaktudását adja a fel­merülő problémák megoldásához, a jogász utat mutathat a jogszabá­lyok sűrűjében. Kell a segítség, hogy ne csak sokat tudjunk tenni, hanem jól is. Milyen jó lenne, ha a természet­beni adományok gyűjtését szervez­né meg valaki jól! Nem évepte egy­szer, kampányszerűen, mert akkor nem győzzük hordani s képtelenek vagyunk tárolni. S ha megromlik a körte, az pazarlás. De az is, ha a hetekig tartó gyűjtés első napján már lekvárnak való szilvát hoz­nak. Mi lesz belőle az elszállításig? Ne csak ősszel gondoljanak ottho­nainkra, hiszen tavasztól őszig mindig terem valami a kertben. Sok kicsi sokra megy. Ha valakitől csak ünnepek közeledtével jön egy képeslap, annak vajon eszébe ju­tunk évközben, a hétköznapokon is? Pedig az ünnepekből van a ke­vesebb! Mi az év minden napján akarunk élni, szolgálni. Szeret­nénk magunk mögött érezni min­den gyülekezet szeretetét, támoga­tó gondoskodását. Egyenként, minden emberét, külön-külön is. Szeretnénk, ha a gondoskodás folytatódna egy-egy gyülekezeti tag, egy-egy falubeli szeretetott­honba kerülése után is. Látogatás­sal, kapcsolattartással. Mert érez- hetnék, elmenetelükkel nem tör­lődtek a gyülekezet névsorából. Szeretnénk érezni az összetarto­zást, hogy minél többen bekapcso- lódhássanak e szolgálatba, hittel, szeretettel tenni minden itt élő gondozottért s rajtuk keresztül szolgálni Jézus Krisztust. Munkatársakat keresünk - ez volt a cím. S lám, milyen sokan lehetnének. Imádkozzunk, hogy egymásra találjunk. Megleljük azt, aki tud szeretettel s hittel szolgálni, aki számára minden munka egy­aránt fontos. Aki cselekszik a ma­gyarázkodás, mentegetődzés he­lyett. Aki szavait tettekkel igazol­ja, azt keressük. Mert életünk így lesz tetteink által áldás. ifj. Mihácsi Lajos Szervezők és vendéglátók már nagyon vártuk azt a napot, amikor elkezdődik a nagyszabású ifjúsági találkozó. Sok-sok szervezés, imádság előzte meg ezeket a napo­kat. A város keresztyén közösségei egy emberként vállalták föl ezt a jó ügyet. Úgy gondoltuk, hittük, hogy Isten megáldja az imádságos együttléteket, hogy a keresők kap­nak, a zörgetőknek megnyittatik. Gyülekezetünk apraja-nagyja is ebben a feszült készülésben, vára­kozásban volt. Sokak szája ízét ke­serítette meg aztán a megnyitó előtti^ napon megjelent Evangéli­kus Életbeli cikk Göllner Pál és Farkas János tollából. Több tekin­tetben szeretetlen cikk volt. Fáj ezt így leírni, de sajnos igaz. Nem más Krisztust hirdettek, nem olvastak föl más vallások szent könyveiből, semmiféle vallásalapítóhoz nem imádkoztak... A teológiai véle­ménykülönbségeket nem itt és nem most kellett (volna) fölvetni. Mit akar valójában Taizé? A mozgalom vezetője Roger Schütz a burgundiai kis elnéptele­nedő faluban, Taizében otthonra lel. Itt próbálja 1949-től már több társával megélni és továbbadni az Örömhírt. 1982 Karácsonyán Li­banonba^!) Roger testvér beje­lentette a „bizalom világméretű za­rándoklatának” kezdetét, amely minden kontinensen találkozókon és látogatásokon át valósul meg, TEREMTÖM, pártfogolj! Éltemben fény Te légy! Vezéreljen szemed; Míg s?emem fénye ég... Szívem s minden tagom, nézd, Hozom szent áldozatként. Erőm Neked ajánlom: Ügyed hasznára váljon! Szívem Tied: boldog fogoly. Teremtőm, pártfogolj! MEGVÁLTÓM, moss Te meg Véreddel engemet! Oly sok csodát tesz az; Eltörli vétkemet. Vagyok tévelygő, árva, ölelj, karodba zárva! Ott el nem ér harag s vád, Ott vár igaz szabadság. Tenélküled bűnöm tömeg... Megváltóm, moss te meg! keresztyének és jóakaratú emberek között. Ennek a találkozásnak a célja az, hogy támogassuk egymást abban, hogy az evangéliumot kéz­zelfoghatóan megéljük, hogy a ke­resztyének közötti és az emberiség egész családjában való kiengeszte- lődés konkrét jeleit keressük, és megpróbáljuk enyhíteni a világ szenvedését. Pécsre is ennek szellemében ér­keztek a fiatalok, szinte egész Európából. Az utcákon hömpöly­gő hátizsákos, fegyelmezett, jóked­vű fiatalok sokasága meghökkentő volt. Nem borultak kukák, nem törtek kirakatok, nem kellett rend­őr. Pedig több mint tizenötezren voltak... Sok száz pécsi és Pécs környéki család nyitotta ki szívét és ottho­nát az érkezők előtt. A bizalom jelei... „Ilyen vendégszeretetet még sehol sém tapasztaltam” - nyilat­kozta Roger. 28-án, pénteken este elkezdődött az első imádság. Kö­szöntés, sok-sok ének, bibliaolva­sás, gyertyafény, imádság, a kö­zösség eleven tapasztalása jelle­mezte ezt az alkalmat, mint aztán a többi is. „Gyújts éjszakánkba fényt” - énekelte, imádkozta a többezres tömeg. Igaz is, a mi éjszakánk, a robotoló életünk, a szenvedélyek igazgatta napok Jézus, az igazi Vi­lágosság nélküli élet. Ki-ki végig­gondolhatta a saját éjszakáját, VIGASZTALÓM, siess, Ha kísért testi vágy, Irányítsd lelkemet, Ha vonzza a világ. Jézust mutasd be Annak Aki: élő Uramnak, Kegyelme titkát tudván, Hadd járjak keskeny útján. 0, minden jóságról híres Vigasztalóm, siess! ATYA, FIÚ, LÉLEK, Tied vagyok, Tied! Szent arcod vésni be Fogadd el e szívet! A lelkem kér epedve: Bár templomod lehetne! Ragyogj reám, szegényed Hadd tükrözhesse fényed! Hadd mondhassalak enyémnek, Atya, Fiú, Lélek! Fordította Szénási Sándor J. J. Rambach Könyörgés a Szentháromsághoz Dr. Karner Ágoston főtitkár kitüntetése Az Elnöki Tanács dr. Karner Ágoston országos főtitkárt 60. születés­napja alkalmából az egyház és állam közötti jóviszony több mint két évtizeden át való munkálásáért a Magyar Népköztársaság Csillagrendjét adományozta. A ritka kitüntetést május 16-án dr. Bugár Péter elnökhe­lyettes adta át a kitüntetettnek az Állami Egyházügyi Hivatalban. Országos Egyházunk elnöksége és a munkatársak az Üllői úti tanács­teremben köszöntötték a főtitkárt. Fónyad Pál köszöntése Nyugalomba vonult az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke Miklós Imre államtitkár saját kérésére, érdemei elismerése mellett nyugállományba vonult. Munkássága nagy mértékben járult hozzá az egyház és állam közötti jóviszony kialakulásához. Az Állami Egyházügyi Hivatal átszervezése folytán Sarkadi Nagy Barna eddigi általános elnökhelyettes kapott megbízást a hivatal vezeté­sére. Napirenden időszerű kérdések A Nagykanizsai Evangélikus gyülekezet istentisztelet keretében köszön­tötte Fónyad Pált, a még mindig szolgáló hűséges lelkipásztorukat 80. születésnapja alkalmából. Isten áldását kérjük további életére és szolgá­latára lapunk szerkesztőbizottsága nevében is. SAKARI LEHMUSKALLIO A Finn Evangélikus Szeretetszolgálat főtitkára április végén egyházunk vendége volt. Látogatása során hivatalában fogadta dr. Harmati Béla - Diakóniai Szolgálatunk vezető püspöke. Ezen a megbeszélésen megfo­galmazódott az a kölcsönös szándék, hogy az egyházaink közötti testvéri kapcsolatokat a jövőben, a diakóniai szolgálatok területén is tovább építjük. Vendégünk ezután körutat tett egyházunkban, melynek során megtekin­tette a kerepestarcsai, az alberti és a nyíregyházi szeretetotthonokat. Járt Győrben s megtekintette a soproni diakóniai üdülő építkezéseit. Egy délutánt pedig a Budai Szeretetotthonban töltött. Az egy hét eltelte után azzal a reménységgel búcsúztunk el Sakari Leh- muskallio-tól, hogy látogatása során épült, gazdagodott az egyházaink közötti jó, testvéri közösség. Ülésezett az Ökumenikus Tanács Elnöksége Több fontos napirenden lévő hazai és nemzetközi ökumenikus kérdésben ho­zott döntést az ökumenikus Tanács Elnöksége Dr. Tóth Károly elnökleté­vel a Ráday Kollégiumban május 8-án tartott ülésén. Meghallgatta Lehel László főtitkár be­számolóját a május 3-6. között Buda­pesten tartott Menekültügyi tanácsko­zásról. A hazai egyházak közel egy éve készül­nek a nagyfontosságú ökumenikus nagygyűlésre (Bázel, 1989. május 15-21.), amelynek ismert összefoglaló témája az Igazságos Béke. Ezúttal az elnökség meghallgatta a felkészülésről szóló utolsó beszámolót. Az ülés foglalkozott Billy Graham ma­gyarországi útjának (július 27-29.) elő­készületeivel, és e célból egy ökumeni­kus előkészítő bizottságot hozott létre. A hazai Ökumenikus programok kö­zött kiemelkedő feladatnak tartja az Egyházak Világtanácsa Hit és Egyház- szervezet Bizottságának budapesti (au­gusztus 8-21.) ülését. Előre a gyüleke­zetek figyelmébe ajánlja az augusztus 13-i vasárnapot, amikor találkozásra kerül sor a küldöttekkel Budapesti és környéki istentiszteleteken. A továbbiakban tájékoztatások hang­zottak el, így [többek között az első regionális női találkozóról (Miskolc, április 22.), melynek szervezését az ökumenikus Tanács Női Bizottsága látta el. A Miatyánk és az Apostoli Hitvallás közös ökumenikus fordítását az előké­szítő bizottság jelentése és terve kap­csán az elnökség szükségesnek tartja az ökumenikus szövegek mind teljesebb alkalmazását. 2-^VU.flg C l ir\ l/tO JL>£C- l 1303. IVIAAGUO d.O. Roger testvér a fiatalok között fiúk-lányok, tolókocsis rokkantak, keletiek-nyugatiak... Az evangé­liumolvasás, az ige vétel igazából iránytű, nincs más segítség csak Ő, csak Ő, de Ő segít. Az ajtó előtt áll és zörget, de meghallod a kopogta­tását? Maradj csöndben pár per­cig, csak Őrá figyelj, Aki a Biblia szavain keresztül Téged szólít meg. „Gyújts éjszakánkba fényt...” Sú­lyos csendek, a mi csendünk. Az ÉMBER csendje ISTEN előtt. „Ne féljetek, örüljetek, Krisztus győzelmesen feltámadt, Ne félje­tek”, bizony föltámadt! „Bizakod­jatok, jó az Úr”, „Jó az Úrban bizakodni”, „Jézus életem, erőm, békém, Jézus társam, örömöm, Benned bízom, Te vagy az Úr.” - énekeltük sokáig. Ezek a kedves dalok „kijöttek” a templomból, a sportcsarnokból az utcákra, terek­re. Még a 30-as buszon is zengett, „Jézus életem, erőm...” Mintha a Szentlélek körülölelte volna a vá­rost... Hiába esett az eső, fújt a szél, a szívekben kitavaszodott, va­lahogy mássá lett minden. A kis­Fotó: Kmczler Gy. csoportos beszélgetésekhez, meg­kapó rokonszenvtől kísérve, szinte a város valamennyi iskoláját és kollégiumát megkaptuk. Intim, mély beszélgetések kudarcról, bűnről, kegyelemről," újjászületés­ről, Jézusról, egymásról. Roger testvér Oroszföldi levele, tkp. hús­véti igehirdetése jelentette a beszél­getések fonalát. Több százan vál­laltak tolmácsolást, így nyelvi aka­dály sehol sem volt. Újabb csoda, ahol Jézus a központ, ott a Szent­lélek kipótol mindent, ami töredé­kes, emberi. A vasárnapi harangok a helyi gyülekezetek istentiszteleteire hív­tak. Minden templomban rengeteg ember,'nálunk is. Az úrvacsorázni, Jézussal találkozni vágyók véget nem érő sorokban jönnek és tér­delnek az oltár elé: magyarok, né­metek mindkét részről, osztrákok, svájciak, csehek, szlovákok, len­gyelek. Sokan sokfélék, de mind­annyian egyek Krisztusban! „Jé­zus életem, erőm, békém...!” Varsányi Ferenc Polgári szolgálat Magyarországon 1989. április 7-én és 8-án Budapes­ten, az Országos Béketanács ren­dezésében „Alternatív szolgálat: elmélet és gyakorlat” címmel nem­zetközi tanácskozásra került sor, melyen a Magyarországi Evangéli­kus Egyház képviseletében én is részt vehettem. A konfereriefá vitáin változó lét­számmal kb. 35 hazai és 15 külföl­di képviselő volt jelen. Az Orszá­gos Béketanács hosszú ideje állítja magáról, hogy megújult, ezen a konferencián a megújulás egyes je­lei végre láthatóvá is váltak. Ma­gyarországról igyekeztek minden­kit meghívni, aki a polgári szolgá­lat bevezetésében érdekelt. Külö­nösen az alternatív szervezetek és a katolikus bázisközösségek képvi­selőinek korlátozás nélküli részvé­tele volt feltűnő. Meghívták a Je­hova Tanúi gyülekezet képviselőit is, akik levélben indokolták távol- maradásukat. Az érdemi munka szempontjából nagyon fontos volt, hogy a polgári szolgálat szabályo­zását előkészítő Honvédelmi Mi­nisztérium, Szociális és Egészség- ügyi Minisztérium, Pénzügymi­nisztérium és az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal is képviseltet­te magát. A külföldiek között jelen voltak az ENSZ Emberi Jogok Bi­zottsága, az Amnesty Internatio­nal, a Pax Christi, a Kvéker moz­galom munkatársai, valamint az NSZK, Finnország, Ausztria, Olaszország és több szocialista or­szág különféle szervezeteinek kép­viselői. A nyugodt légkör alapját az ad­ta, hogy a konferencia idején a ka­tonai szolgálat megtagadása miatt Magyarországon már senki sem ült börtönben. A régebbi megta­gadókat szabadon engedték, az újabbak ellen megindított bünte­tőeljárást a polgári szolgálat beve­zetésének időpontjáig felfüggesz­tették. A katonai szolgálatot elutasítók száma a legtöbb nyugat-európai országban csak néhány százalékot tesz ki. Nem tömeges jelenségről van tehát szó, a probléma a kor­mányok számára mégis kihívást je­lent. Egy ország hatalomgyakor­lóira jellemző, hogy miként bán­nak ezzel az erkölcsileg aligha el­ítélhető kisebbséggel. A nyugat­európai vendégek szavaiból kitűnt, hogy általában hosszú küzdelembe telt, mire országuk törvényhozói is felismerték, hogy a polgári szolgá­latot végzők békés munkája a tár­sadalom szempontjából van olyan hasznos, mint a katonai szolgála­tot teljesítők tevékenysége. Több európai országban 10-20 éve beve­zették a polgári szolgálatot. Azóta rengeteg tapasztalat gyűlt össze, melyek egy részét a tanácskozás résztvevői is hallhatták. Remélhe­tőleg a magyar törvényjavaslat ké­szítői készek arra, hogy tanuljanak más országok eredményeiből és hi­báiból. Felelőtlenség lenne min­dent elölről kezdeni! Az Országgyűlés várhatóan jú­niusban tűzi napirendjére a honvé­delmi törvény módosítását, a pol­gári szolgálatot pedig a tervek sze­rint egyelőre 'minisztertanácsi ren­delettel szabályozzák. A magyar résztvevőket érthető módon leg­jobban a törvényjavaslat eddig nyilvánosságra került változatai­nak hibái foglalkoztatták. Dr. Fe­hér József alezredes megmagyaráz­ta, hogy mind a 36 hónapos, mind a 30 hónapos polgári szolgálatról szóló változat elvi alapját az adja, hogy a katonai szolgálat és a pol­gári szolgálat időtartama meg kell hogy egyezzen. Ezt az elvet min­denki elfogadta, de többen hang­súlyozták, hogy nagyon ritkán for­dul elő, hogy valaki hadköteles ko­rában 18 hónap - vagy akár az új javaslat szerint 12 hónap - tartalé­kos szolgálatot teljesítsen. A pol­gári szolgálat idejét a tényleges ka­tonaidőhöz kellene igazítani. 18 hónapos sorkatonai szolgálat és 12 hónapos elvi jellegű tartalékos szolgálat esetén a 24 hónap egyben letöltendő polgári szolgálat tűnik elfogadható kompromisszumnak. Voltak akik az ellen szóltak, hogy a tervek szerint a polgári szolgála­tot kérvényezőknek bizottság előtt szóban kell számot adniuk dönté­sük megalapozottságáról. Nyugat- Európában egyre több helyen tör­lik el ezeket a bizottságokat, az évek során bebizonyosodott, hogy nincs szükség rájuk. Az evangéli­kus egyház képviselőjeként több­ször hangsúlyoztam, hogy a tör­vénytervezet súlyos hibája, hogy azok számára, akik letették a kato­nai esküt, már nem teszi lehetővé, hogy később elutasítsák a katonás­kodást, és polgári szolgálatot telje­sítsenek. Emlékeztettem arra, hogy több katolikus férfit az el­múlt években azért ítéltek szabad­ságvesztésre, mert a 18 évesen alá­írt katonai esküjük, óta eltelt 6 vagy 30 év élményei hatására 24 vagy 48 éves korukra keresztyény hitük fontos elemévé vált az erő­szakmentesség, és megtagadták a sorkatonai vagy a tartalékos szol­gálatot. Ha a honatyák a törvény- javaslat jelenlegi változatát fogad­ják el, az említettekhez hasonló emberekre az elkövetkező években is börtönbüntetés vár. Úgy látom, hogy a következő hónapokban az evangélikus gyüle­kezetekben is foglalkozni kell ezzel a kérdéssel. A legfontosabb fel: adatnak a tájékozódást és a tájé­koztatást tartom. Ha van olyan evangélikus fiatal, akinek a kato­nai szolgálat teljesítése lelkiismere­ti problémát okoz, nem szabad, hogy információk nélkül magára maradjon. Gadó György Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom