Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1989-10-08 / 41. szám
A hálátlanság jótettekre ösztönző erőt tartóztat fel a világban. Albert Schweitzer Evangéliku Élei V L 54. ÉVFOLYAM .41. SZÁM 1989. OKTÓBER 8. SZENTHÁROMSÁG UTÁN 20. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGEÜlWS HETILAP ÁRA: 8,50 Ft ■BHK5 SORSDÖNTŐ IDŐK ÁRJÁBAN 1. VALÓBAN SORSDÖNTŐ időket élünk. A pártok és az országgyűlés tanácskozásain, családi és társadalmi vitákban a szabadabb és emberibb jövő útjait keresi népünk. Milliók várják reménykedve - vagy talán már reménytelenül -, lesz-e időnk és erőnk végre a viták tüzében is megtalálni a közös utat és egymás kezét? Vagy érvényesül-e megint rajtunk a történelmi „magyar átok”: csoport- és egyéni érdekek szilánkjaira hull szét nemzetünk? FÉLMILLIÓS EGYHÁZUNK életében is sorsdöntő ez az időszak. Lesz-e elég hitünk az annyit idézett belső megújulásra, a múlt tévedéseiből és vétkeiből okulásra? Megtaláljuk-e a békés, közös egyházépités útját a szüntelen egymást vádolás és csoportokra szakadás helyett? DÖNTŐ ESEMÉNYEK UTÁN ÉS ELŐTT vagyunk. Amit kevesen mertek hinni, de amiért sokan fáradoztak, az Isten kegyelméből valósággá vált. Megnyílt újra az Evangélikus Gimnázium. Sok gond és új feladatok között is boldogan látjuk a fiatalok százainak örömét, a tanárok dinamikus munkáját egyházi gimnáziumunk régi falai között. Új, nagy és modern Teológiai Akadémiánk megnyitása előtt állunk. Épül és bővül a Teológus Otthon. Felénk fordul az evangélikus világcsalád tekintete: hogyan lehetséges ez a „kettős csoda” a közismert gazdasági krízis, a történelmi átalakulás minden nehézsége közepette? 2. EZEK ÉS HASONLÓ KÉRDÉSEK szerepeltek a közelmúlt közérdeklődést keltett két tanácskozásán. Fontos volt valamennyi egyház vezetőjének részvétele az MSZMP elnökének meghívására tartott parlamenti találkozón. És kiemelkedő jelentősége volt az Evangélikus Egyház négy vezetőjének találkozása a kormány elnökével szeptember 20-án. AZ ELSŐ TALÁLKOZÁSON valamennyi egyház vezetői részt vettek. A legfontosabbnak azt láttam, hogy országunk egyházai és vallásfelekezetei egyértelműen kívül kívánnak maradni a pártpolitikai vitákon; mert az egyház és a lelkész küldetése mindenkinek szól. Híveink természetesen szabadon, lelkiismereti döntésük szerint vesznek részt és foglalnak állást a pártok és társadalmi szervezetek vitáiban. Valamennyi egyház egyértelműen vállalja viszont a hit és a keresztyén szeretet felelősségéből következően a közös küzdelmet társadalmunk, annak tagjai lelki-erkölcsi megújulásáért enélkül nincs igazi társadalmi, gazdasági és politikai megújulás, sem nemzeti jobb jövő! A lélek üdvössége szolgálatával ve- lejáróan vesznek részt az egyházak a földi élet, a család, az emberi jogok, a kultúra és a szociális segítés sokféle feladatában, az iskoláktól a betegek és idősek, a menekültek és a veszélyeztetett társadalmi rétegek segítéséig. A MÁSODIK TANÁCSKOZÁSON hálásak voltunk Németh Miklós kormányelnök elismerő, meleghangú értékeléséért egyházunk nagyértékű történelmi öröksége és jelenlegi sokoldalú erkölcsi és társadalmi szolgálata iránt, a magyar nép és a hazai nemzetiségek között is. Ezután szóba kerültek az állam és egyházunk viszonyában ma előtérben álló, legfontosabb kérdések. A SZABAD VALLÁSGYAKORLAT és az egyházak teljes függetlensége, ön- kormányzata következetes érvényesítését kértük a törvényalkotásban és a társadalom életének minden szintjén. Kifejeztük: mi a gazdasági, társadalmi és politikai megújulás, az igazi demokrácia kulcskérdésének az emberek belső, lelki-erkölcsi megújulását tartjuk, a személyes, a családi, a hivatásbeli és a közéletben egyaránt. Felajánlottuk ebben egyházunk szélesebb körű szolgálatát a televízió, a rádió és a sajtó tömegeket elérő eszközein keresztül. AZ OKTATÁS ÉS NEVELÉS területén nagy örömünk az Evangélikus Gimnázium újramegnyitása. De vannak gondjaink is: elsősorban a nagyon hiányzó kollégiumi épület és az átalakítások befejezésének anyagi terhei. Reménységünk, hogy a kormányzat segíti egy épület átadását az országos hatósugarú gimnázium kollégiuma céljára. Az elrejtett Isten „Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg, éjjel is, és nincs nyugalmam." Zsolt 22,3 Kinek ne lenne tapasztalata meghall- ga tat lan imádságról? És hányán vonják le ebből azt a következtetést: talán nincs is, aki meghallgassa és teljesítse kéréseinket. Nincs Isten. 1944-ben Norvégiában, a német megszállás idején, a Gestapo kezére került a hazafias ellenállás egyik harcosa, Petter Moen. Bebörtönözték, s nem sok reménnyel kecsegtető sorsát egy ideig az oslói börtön egyik cellájában hordozta. Később más rabokkal együtt hajóra rakták, hogy Németországba szállítsák. A hajó aknára futott és elsüllyedt. Petter Moen is a tengerbe veszett. A háború után börtöncellája szellőző nyílásában különös naplóra akadtak. Ebből kiderült, hogy Petter Moen kereste az Istent, és szeretett volna megbizonyosodni létezéséről: „Nagyon szeretnék élni, de még inkább vágyom arra, hogy megtaláljam Istent. Az Istenben való hit több-e vajon, mint az emberi lélek sóvárságának a kivetí- tődése? Lehet-e bizonyítani Isten létezését, vagy a vigaszt kereső lélek csak hinni kényszerül?” A súlyos gondolatok megrögzítése is különös volt. Más nem állván a fogoly rendelkezésére, kötőtűvel szürke WC- papírra nyomtatott betűket lyuggatott, amelyek megőrizték egy kétségek között vergődő ember erőfeletti próbálkozását az Isten valóságáról való megbizonyosodás dolgában. Sajnos nem jutott megnyugtató eredményre. A 189. papírlapra ezeket a sorokat szurkálta: „Be kell vallanom magamnak, hogy kudarcot vallottam. A vallás csupán emberi erőlködés egy vágyálom megfogalmazására. Tudom, hogy maholnap kivégző osztag elé kerülök, mégsem tudom magamra erőltetni a hitet. Megpróbáltam, de eredmény nélkül.” (Eero Permi) Petter Moen küzdelme és kudarca nem ismeretlen előttünk. Tépő kérdése és fájdalmas csődje sok mai embernek is gondja: van-e Isten? És ha igen, hol lehet megtalálni? Nem üres-e a menny, és nem üres-e a lélek? Van-e ezekre a kérdésekre felelet? Ugyanabban az oslói börtönben raboskodott sok társával együtt Eivind Berggrav norvég evangélikus püspök is. Áz ő őreit gyakran kellett lecserélni, mert előbb-utóbb hívő kereszténnyé lettek. Mikor a háború után a püspök is kiszabadult, azt mondta: „Most már tudom, hogy mi az a kéz, amellyel Isten a legnehezebb időben és helyzetben is megtarthajta az embert. Ez a kéz a Szentírás.” Petter Moennak nem volt Bibliája. Isten nem tartozik a mi tapasztalati eszközeinkkel érzékelhető világba. Lehet, hogy a legforróbb vágyakozás és a legőszintébb keresés is átsiklik felette. De a meg nem hallgatott imádság példájául választott zsoltárversnek - ugyan sok keserű panasz és fájdalmas tapasztalat után - ilyen folytatása is van: „Isten nem veti meg, és nem utálja a nyomorult nyomorúságát, nem rejti el orcáját előle, segélykiáltását meghallgatja.” (25 v.) A tengerbe vesző, norvég ellenálló is a kifürkészhetetlen Isten kezébe hullott. Elrejtett élet! Kegyelemből támadt! Titka az újjászületés útjának. Keresztyéneknek belső élete: mit megérteni a világ nem képes, mert Isten műve, mert új teremtés ez, s elrejtve van. (Evangéliumi énekek 96,2) Csepregi Béla A teológiai képzés 1950-ig az egyetemek munkájának része volt. A lelkészképzésnek más tudományokkal való kapcsolata és szintjének emelése érdekében fontosnak tartjuk a volt teológiai egyetemi karok mielőbbi visszaállítását. EGYHÁZUNK SZÁMOS SZOCIÁLIS INTÉZMÉNYÉVEL és az időseket, betegeket, a menekülteket és a veszélyeztetetteket segítő diakóniai mu- kájával kapcsolatban szóba került az evangélikus diakonisszaszolgálat visz- szaállítása és a volt egyházi épületek kérdése. A miniszterelnök kifejezte: a kormány arra törekszik, hogy az egyházi iskolák és az egyházi szociális intézmények a hasonló célú állami intézményekkel egyenlő anyagi támogatást kapjanak. VÉGÜL SZÓBA KERÜLTEK az állam és az egyházak közötti új kapcsolat szervezeti kérdései is. A kormányelnök újból megerősítette: a kormányzat törvényben is, a gyakorlatban is mindenben biztosítani kívánja a vallásgyakorlat teljes szabadságát és az egyházak teljes önkormányzatát. Az időközben felvetődő kérdések közös rendezését egy új tanácskozó testület, a Vallásügyi Tanács, lesz hivatva biztosítani az átmeneti időszakban. Ebben egyenlő szinten vennének részt az egyházak és a szakminisztériumok képviselői. 3. REMÉNYSÉGEK ÉS NÉHA A FÉLTÉS ÉRZÉSEI KÖZÖTT figyeljük népünk életének gyors, mélyreható átalakulását, amelynek során szinte minden nap új fordulatokat hoz. Imádsággal és felelős cselekvéssel veszünk részt a nagy átalakulásban, vállalva a magunk egyházi szolgálatát. EGYHÁZUNK MINDEN TAGJA - híveinktől a lelkészeken és világi tisztségviselőinken át az egyházvezetés terheit viselőkig - csak egyet tehet ma: a maga helyén hűséggel helyt állva, a közös felelősségben részt vállalva, az igazság és a szeretet iránti belső elkötelezettséggel végezze feladatait, Pál apostol igéje szerint: „Igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével” (Ef 4:3). Sorsdöntő, hitet és felelősséget próbáló időket élünk: népünk is, egyházunk is. Arra vigyázzunk, hogy egyházunk és a magunk élete ne sodródjék a tömeg vagy a részérdekek árjában, hanem tudjunk a Szentlélek árjában, sodrásában élni: hitünket megtartva, a reménységet el nem veszítve, az igazság és szeretet iránti feltétlen elkötelezettN.J, (.yl> DR. FRENKL RÓBERT AZ ORSZÁGOS EGYHÁZ ÚJ FELÜGYELŐJE Szeptember 26-án az Országos Egyház székházában a kiküldött bizottság felbontotta az országos felügyelői tisztségre leadott szavazatokat. Á bizottság tagjai voltak: dr. Karner Ágoston országos főtitkár, a bizottság elnöke, Szebik Imre és 7a- borszky László esperesek, dr. Lutbár Jenő országos jogtanácsos és Húsz Róbert országos egyházi presbiter. Beérkezett összesen 226 szavazat. Ebből érvénytelennek kellett minősíteni hatot. Az érvényes szavazatok száma 220, ezek megoszlása a következő: dr. Frenkl Róbert - 118; dr. Sólyom Jenő - 89; dr. Stúr Dénes - 13. A bizottság megállapította, hogy az országos felügyelői tisztségre DR. FRENKL RÓBERT egyetemi tanárt, a Déli Egyházkerület felügyelőjét választották meg a gyülekezetek. Beiktatása a december 6- ára tervezett országos közgyűlésen történik meg. JÉZUS KRISZTUS NEVERE KERLEK TITEKET..., IGAZODJATOK EGYMÁSHOZ Országos Esperesi Értekezlet Évi egy-két alkalommal találkozik egymással Országos Egyházunk elnöksége, országos munkaágak vezetői és egyházunk 16 esperese. A legutolsó ilyen találkozás szeptember 13-án volt. Egy egész napos értekezletről lehetetlen néhány sorban igazán beszámolni. Egyházi életünk minden területéről szó esett, ahogyan „reMEGHIVO AZ EVANGÉLIKUS TEOLÓGIAI AKADÉMIA ÚJ ÉPÜLETÉNEK ÉS KIBŐVÍTETT TEOLÓGUS OTTHONÁNAK ÜNNEPÉLYES FELAVATÁSÁRA 1989. október 21-én, szombaton délelőtt 11 órakor kerül sor. Ebből az alkalomból az Akadémia zuglói templomában (XIV., Lőcsei út 32.) HÁLAADÓ ISTENTISZTELETET tartunk. Az igehirdetés és felavatás szolgálatát DR. NAGY GYULA püspök-elnök végzi. Délután 16 órai kezdettel tartjuk a Teológiai Akadémia tanévnyitó ünnepi ülését, amelynek keretében történik meg ÚJ TISZTELETBELI TEOLÓGIAI DOKTORAINK FELAVATÁSA. Hétfőn, október 23-án 9 órai kezdettel az akadémiai épület ünnepi megnyitása alkalmából NEMZETKÖZI TEOLÓGIAI KONFERENCIÁT tartunk. Az Evangélikus Teológiai Akadémia tanári karának nevében dr. Nagy István dékán Szarvasi örömünnep Dr. Harmati Béla püspök augusztus utolsó vasárnapján Szarvasra látogatott, ahol a vasárnap délután kezdődő ünnepen Szarvas-Újtemplomban kettős ünnepet ült a népes gyülekezet. Egyrészt a 92 éves templom renoválás utáni újraszentelését, másrészt a második lelkészi állás betöltését, Deme Zoltán né lelkésziktatását. Az ünnepi istentiszteletet megelőzően dr. Szántosi Antal városi tanácselnök meghívására a püspök, Pintér János esperes, valamint a szarvasi lelkészek kíséretében látogatást tettek a szarvasi tanácsházán, ahol kötetlen beszélgetés alakult ki a találkozón résztvevők között. Az ünnepség kezdetére már csak a karzaton lehetett helyet találni. Az ottani rossz látási viszonyok miatt viszont inkább a lenti padsorokban kerestek helyet a vendégek. így történhetett meg, hogy még a lelkészeknek fenntartott helyeket is elfoglalták. A Luther-himnusz eléneklése után a püspök a 103. Zsoltár 1-2. verse alapján hirdette Isten igéjét. „Álldjad én lelkem az Urat... és ne feledd el mennyi jót tett veled!” „Szóljon az ige egyrészt a templomról az egész gyülekezetnek, másrészt szóljon a beiktatandó lelkésznek... Legyen ez a templom továbbra is a lélek otthona, ahol Isten megfedd- het, de kegyelmét is hirdetheti... Tu- dunk-e csendben lenni Isten előtt, és meghallani az ő szavát? Itt a renovált templomban mindez megtörténhet, ezért renoválta a gyülekezet templomát... Deme Zoltánná szolgálatát ismeri a gyülekezet, hiszen évek óta szolgál Szarvas-Újtemplomban, mint segédlelkész. Őérette is hangozhat a gyülekezet hálaadása a zsoltáríró szavaival: Áldjad én lelkem az Urat! Isten áldja meg a templom és a beiktatandó lelkész szolgálatát, Isten áldja meg a gyülekezet életét!” A püspök igehirdetése után megszólalt a gyülekezet négyszólamú énekkara. Következett a lelkésziktatás. A püspök mellé az esperes és Deme Zoltán lelkész álltak az oltártérbe. A lelkésziktatás szolgálatát követően - melyet Pintér János esperes végzett - egymás után hangzottak a lelkészek részéről az áldó igék a beiktatott lelkésznek. Ezt követően Deme Zoltánná igehirdetésében Ézsaiás 30,18. alapján elmondotta, hogy nem állna a Szarvas-Újtemplom szószéken, ha Isten nem ítélte volna meg egyszer mélységesen az életfolytatását. De Isten egy szolgája által hirdetszortjaik” szerint arról dr. Nagy Gyula és dr. Harmati Béla püspökeink, dr. Kamer Ágoston főtitkárunk beszámoltak. „Jegyzőkönyv” helyett álljon itt néhány szó, amibe talán a találkozó belesűríthető. Változások. A legnagyobb változást „kontextusunk” adja: a rendkívüli gazdasági és társadalal- mi változás. Amikor mi is azon vagyunk, hogy az átalakulás valósuljon meg visszarendeződés helyett, látnunk kell egyházi feladatainkat is: az erőtlenek és elesettek védelmét, a türelem megélését és hirdetését, belső megújuláson keresztül erkölcs nyújtását és hirdetését is. Egyházunkon belül is változások tanúi lehetünk, ennek jelei a különböző egyházunkon belüli társulások és csoportosulások, azok megnyilvánulásai. Minden megszólalást nagyon komolyan kell venni, ez nem mindig volt. Ugyanakkor vigyázni kellene arra is minden oldalon, hogy saját hangunkat ne akarjuk abszolutizálni. Elkezdődtek - talán nálunk egyedül - a rehabilitációk, folyamatban is vannak, de komoly feladat a 40 év komoly, józan, kritikai elemzése is. (Folytatás a 3. oldalon) NEMETH MIKLÓS MINISZTERELNÖK TALÁLKOZOTT EGYHÁZUNK VEZETŐIVEL Németh Miklós miniszterelnök meghívására szeptember 20-án a Parlament Nándorfehérvár-termében egyházunk püspökei és kerületi felügyelői fontos tanácskozást folytattak a kormány elnökével. A másfél órás beszélgetés során a miniszterelnök kifejezte a kormány megbecsülését az Evangélikus Egyház múltbeli, történelmi és a jelenünkben végzett szolgálata iránt. Kérte egyházunk vezetői, lelkészei és hívei támogatását népünk mai, sorsdöntő időszakában, a nemzeti és társadalmi megújulás kérdéseiben. Egyházunk vezetői kifejezték egyházunk Isten és emberek előtti felelősségét népünk jövőjéért, és azt, hogy ezért készek minden erejükkel részt vállalni jövőnk építésében, mind lelki-erkölcsi területen, mind a kulturális és szociális élet területein. Kifejezték köszönetüket a kormányzat eddigi intézkedéseiért az egyházak teljes függetlenségének és önkormányzatának, a hívők szabad vallásgyakorlásának biztosítására, külön is kiemelve az Evangélikus Gimnázium megnyitásához nyújtott támogatást. A közös megbeszélés során szóba kerültek egyházunk kibővült, sokoldalú szolgálatával kapcsolatos kérdések, ennek külső feltételei, és a kormányzatjavaslata egy új tanácskozó testület, a Vallásügyi Tanács létrehozására. te neki Jézus Krisztust, az Ő ítéletét, és mindenek fölött való kegyelmét, szere- tetét. A megítélt, de megkegyelmezett bűnös ember örömével szeretne szolgálni a gyülekezetben, most már mint beiktatott, teljes jogú és kötelezettségű lelkész. A befejező oltári szolgálat keretében dr. Harmati Béla püspök két gyermeket is megkeresztelt. Áz egyik gyermek keresztapja az a Gombár Pál, aki a templombelső festésének, aranyozásának gyönyörű munkáját végezte munkatársaival. Az istentiszteletet követő közgyűlést Roszik György gyülekezeti felügyelő nyitotta meg, köszöntve a vendégeket, és megköszönve a lelkészházaspár szolgálatát, az utoljára 52 éve renovált templom felújítási munkálatainak irányításában. Deme Zoltán lelkész név szerint köszöntötte az ünnepre jött magasrangú vendégeket, a püspökön és esperesen kívül az állami és társadalmi élet vezető személyiségeit, mesterembereket, közöttük is Dér Istvánt, az orosházi gyülekezet képviselőtestületi tagját, mint a szigetelési, állványozási és kőművesmunkák szakavatott irányítóját, Gombár Pál és Zalán Mihály festőket, vala- (Folytat ás a 3. oldalon) IMS P5E IP «Hp Mitel