Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1989-10-08 / 41. szám

A hálátlanság jótettekre ösztönző erőt tartóztat fel a világban. Albert Schweitzer Evangéliku Élei V L 54. ÉVFOLYAM .41. SZÁM 1989. OKTÓBER 8. SZENTHÁROMSÁG UTÁN 20. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGEÜlWS HETILAP ÁRA: 8,50 Ft ■BHK5 SORSDÖNTŐ IDŐK ÁRJÁBAN 1. VALÓBAN SORSDÖNTŐ időket élünk. A pártok és az országgyűlés ta­nácskozásain, családi és társadalmi vi­tákban a szabadabb és emberibb jövő útjait keresi népünk. Milliók várják re­ménykedve - vagy talán már reményte­lenül -, lesz-e időnk és erőnk végre a viták tüzében is megtalálni a közös utat és egymás kezét? Vagy érvényesül-e megint rajtunk a történelmi „magyar átok”: csoport- és egyéni érdekek szi­lánkjaira hull szét nemzetünk? FÉLMILLIÓS EGYHÁZUNK életé­ben is sorsdöntő ez az időszak. Lesz-e elég hitünk az annyit idézett belső meg­újulásra, a múlt tévedéseiből és vétkei­ből okulásra? Megtaláljuk-e a békés, közös egyházépités útját a szüntelen egymást vádolás és csoportokra szaka­dás helyett? DÖNTŐ ESEMÉNYEK UTÁN ÉS ELŐTT vagyunk. Amit kevesen mer­tek hinni, de amiért sokan fáradoztak, az Isten kegyelméből valósággá vált. Megnyílt újra az Evangélikus Gimná­zium. Sok gond és új feladatok között is boldogan látjuk a fiatalok százainak örömét, a tanárok dinamikus munká­ját egyházi gimnáziumunk régi falai között. Új, nagy és modern Teológiai Akadémiánk megnyitása előtt állunk. Épül és bővül a Teológus Otthon. Fe­lénk fordul az evangélikus világcsalád tekintete: hogyan lehetséges ez a „ket­tős csoda” a közismert gazdasági krí­zis, a történelmi átalakulás minden ne­hézsége közepette? 2. EZEK ÉS HASONLÓ KÉRDÉSEK szerepeltek a közelmúlt közérdeklődést keltett két tanácskozásán. Fontos volt valamennyi egyház vezetőjének részvé­tele az MSZMP elnökének meghívásá­ra tartott parlamenti találkozón. És ki­emelkedő jelentősége volt az Evangéli­kus Egyház négy vezetőjének találko­zása a kormány elnökével szeptember 20-án. AZ ELSŐ TALÁLKOZÁSON vala­mennyi egyház vezetői részt vettek. A legfontosabbnak azt láttam, hogy országunk egyházai és vallásfelekezetei egyértelműen kívül kívánnak maradni a pártpolitikai vitákon; mert az egyház és a lelkész küldetése mindenkinek szól. Híveink természetesen szabadon, lelkiismereti döntésük szerint vesznek részt és foglalnak állást a pártok és társadalmi szervezetek vitáiban. Vala­mennyi egyház egyértelműen vállalja viszont a hit és a keresztyén szeretet felelősségéből következően a közös küzdelmet társadalmunk, annak tagjai lelki-erkölcsi megújulásáért enélkül nincs igazi társadalmi, gazdasági és po­litikai megújulás, sem nemzeti jobb jö­vő! A lélek üdvössége szolgálatával ve- lejáróan vesznek részt az egyházak a földi élet, a család, az emberi jogok, a kultúra és a szociális segítés sokféle feladatában, az iskoláktól a betegek és idősek, a menekültek és a veszélyezte­tett társadalmi rétegek segítéséig. A MÁSODIK TANÁCSKOZÁSON hálásak voltunk Németh Miklós kor­mányelnök elismerő, meleghangú érté­keléséért egyházunk nagyértékű törté­nelmi öröksége és jelenlegi sokoldalú erkölcsi és társadalmi szolgálata iránt, a magyar nép és a hazai nemzetiségek között is. Ezután szóba kerültek az ál­lam és egyházunk viszonyában ma elő­térben álló, legfontosabb kérdések. A SZABAD VALLÁSGYAKORLAT és az egyházak teljes függetlensége, ön- kormányzata következetes érvényesíté­sét kértük a törvényalkotásban és a társadalom életének minden szintjén. Kifejeztük: mi a gazdasági, társadalmi és politikai megújulás, az igazi demok­rácia kulcskérdésének az emberek bel­ső, lelki-erkölcsi megújulását tartjuk, a személyes, a családi, a hivatásbeli és a közéletben egyaránt. Felajánlottuk eb­ben egyházunk szélesebb körű szolgá­latát a televízió, a rádió és a sajtó töme­geket elérő eszközein keresztül. AZ OKTATÁS ÉS NEVELÉS terüle­tén nagy örömünk az Evangélikus Gimnázium újramegnyitása. De van­nak gondjaink is: elsősorban a nagyon hiányzó kollégiumi épület és az átalakí­tások befejezésének anyagi terhei. Re­ménységünk, hogy a kormányzat segíti egy épület átadását az országos hatósu­garú gimnázium kollégiuma céljára. Az elrejtett Isten „Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg, éjjel is, és nincs nyugalmam." Zsolt 22,3 Kinek ne lenne tapasztalata meghall- ga tat lan imádságról? És hányán von­ják le ebből azt a következtetést: talán nincs is, aki meghallgassa és teljesítse kéréseinket. Nincs Isten. 1944-ben Norvégiában, a német megszállás idején, a Gestapo kezére ke­rült a hazafias ellenállás egyik harcosa, Petter Moen. Bebörtönözték, s nem sok reménnyel kecsegtető sorsát egy ideig az oslói börtön egyik cellájában hordozta. Később más rabokkal együtt hajóra rakták, hogy Németországba szállítsák. A hajó aknára futott és el­süllyedt. Petter Moen is a tengerbe ve­szett. A háború után börtöncellája szel­lőző nyílásában különös naplóra akad­tak. Ebből kiderült, hogy Petter Moen kereste az Istent, és szeretett volna megbizonyosodni létezéséről: „Na­gyon szeretnék élni, de még inkább vá­gyom arra, hogy megtaláljam Istent. Az Istenben való hit több-e vajon, mint az emberi lélek sóvárságának a kivetí- tődése? Lehet-e bizonyítani Isten léte­zését, vagy a vigaszt kereső lélek csak hinni kényszerül?” A súlyos gondolatok megrögzítése is különös volt. Más nem állván a fogoly rendelkezésére, kötőtűvel szürke WC- papírra nyomtatott betűket lyuggatott, amelyek megőrizték egy kétségek kö­zött vergődő ember erőfeletti próbál­kozását az Isten valóságáról való meg­bizonyosodás dolgában. Sajnos nem jutott megnyugtató eredményre. A 189. papírlapra ezeket a sorokat szurkálta: „Be kell vallanom magam­nak, hogy kudarcot vallottam. A vallás csupán emberi erőlködés egy vágyálom megfogalmazására. Tudom, hogy ma­holnap kivégző osztag elé kerülök, mégsem tudom magamra erőltetni a hitet. Megpróbáltam, de eredmény nél­kül.” (Eero Permi) Petter Moen küzdelme és kudarca nem ismeretlen előttünk. Tépő kérdése és fájdalmas csődje sok mai embernek is gondja: van-e Isten? És ha igen, hol lehet megtalálni? Nem üres-e a menny, és nem üres-e a lélek? Van-e ezekre a kérdésekre felelet? Ugyanabban az oslói börtönben ra­boskodott sok társával együtt Eivind Berggrav norvég evangélikus püspök is. Áz ő őreit gyakran kellett lecserélni, mert előbb-utóbb hívő kereszténnyé lettek. Mikor a háború után a püspök is kiszabadult, azt mondta: „Most már tudom, hogy mi az a kéz, amellyel Isten a legnehezebb időben és helyzetben is megtarthajta az embert. Ez a kéz a Szentírás.” Petter Moennak nem volt Bibliája. Isten nem tartozik a mi tapasztalati eszközeinkkel érzékelhető világba. Le­het, hogy a legforróbb vágyakozás és a legőszintébb keresés is átsiklik felette. De a meg nem hallgatott imádság pél­dájául választott zsoltárversnek - ugyan sok keserű panasz és fájdalmas tapasztalat után - ilyen folytatása is van: „Isten nem veti meg, és nem utálja a nyomorult nyomorúságát, nem rejti el orcáját előle, segélykiáltását meg­hallgatja.” (25 v.) A tengerbe vesző, norvég ellenálló is a kifürkészhetetlen Isten kezébe hullott. Elrejtett élet! Kegyelemből támadt! Titka az újjászületés útjának. Keresztyéneknek belső élete: mit megérteni a világ nem képes, mert Isten műve, mert új teremtés ez, s elrejtve van. (Evangéliumi énekek 96,2) Csepregi Béla A teológiai képzés 1950-ig az egyete­mek munkájának része volt. A lelkész­képzésnek más tudományokkal való kapcsolata és szintjének emelése érde­kében fontosnak tartjuk a volt teoló­giai egyetemi karok mielőbbi visszaállí­tását. EGYHÁZUNK SZÁMOS SZOCIÁ­LIS INTÉZMÉNYÉVEL és az időse­ket, betegeket, a menekülteket és a ve­szélyeztetetteket segítő diakóniai mu- kájával kapcsolatban szóba került az evangélikus diakonisszaszolgálat visz- szaállítása és a volt egyházi épületek kérdése. A miniszterelnök kifejezte: a kormány arra törekszik, hogy az egy­házi iskolák és az egyházi szociális in­tézmények a hasonló célú állami intéz­ményekkel egyenlő anyagi támogatást kapjanak. VÉGÜL SZÓBA KERÜLTEK az ál­lam és az egyházak közötti új kapcsolat szervezeti kérdései is. A kormányelnök újból megerősítette: a kormányzat tör­vényben is, a gyakorlatban is minden­ben biztosítani kívánja a vallásgyakor­lat teljes szabadságát és az egyházak teljes önkormányzatát. Az időközben felvetődő kérdések közös rendezését egy új tanácskozó testület, a Vallásügyi Tanács, lesz hivatva biztosítani az át­meneti időszakban. Ebben egyenlő szinten vennének részt az egyházak és a szakminisztériumok képviselői. 3. REMÉNYSÉGEK ÉS NÉHA A FÉL­TÉS ÉRZÉSEI KÖZÖTT figyeljük né­pünk életének gyors, mélyreható átala­kulását, amelynek során szinte minden nap új fordulatokat hoz. Imádsággal és felelős cselekvéssel veszünk részt a nagy átalakulásban, vállalva a magunk egyházi szolgálatát. EGYHÁZUNK MINDEN TAGJA - híveinktől a lelkészeken és világi tiszt­ségviselőinken át az egyházvezetés ter­heit viselőkig - csak egyet tehet ma: a maga helyén hűséggel helyt állva, a kö­zös felelősségben részt vállalva, az igaz­ság és a szeretet iránti belső elkötele­zettséggel végezze feladatait, Pál apos­tol igéje szerint: „Igyekezzetek megtar­tani a Lélek egységét a békesség kötelé­kével” (Ef 4:3). Sorsdöntő, hitet és felelősséget próbáló időket élünk: népünk is, egyházunk is. Arra vigyázzunk, hogy egyházunk és a magunk élete ne sodródjék a tömeg vagy a részérdekek árjában, hanem tudjunk a Szentlélek árjában, sodrásá­ban élni: hitünket megtartva, a re­ménységet el nem veszítve, az igazság és szeretet iránti feltétlen elkötelezett­N.J, (.yl> DR. FRENKL RÓBERT AZ ORSZÁGOS EGYHÁZ ÚJ FELÜGYELŐJE Szeptember 26-án az Országos Egyház székházában a kikül­dött bizottság felbontotta az or­szágos felügyelői tisztségre le­adott szavazatokat. Á bizottság tagjai voltak: dr. Karner Ágos­ton országos főtitkár, a bizott­ság elnöke, Szebik Imre és 7a- borszky László esperesek, dr. Lutbár Jenő országos jogtaná­csos és Húsz Róbert országos egyházi presbiter. Beérkezett összesen 226 szavazat. Ebből ér­vénytelennek kellett minősíteni hatot. Az érvényes szavazatok száma 220, ezek megoszlása a következő: dr. Frenkl Róbert - 118; dr. Sólyom Jenő - 89; dr. Stúr Dénes - 13. A bizottság megállapította, hogy az országos felügyelői tisztségre DR. FRENKL RÓBERT egyetemi tanárt, a Déli Egyházkerület felügyelő­jét választották meg a gyüleke­zetek. Beiktatása a december 6- ára tervezett országos közgyűlé­sen történik meg. JÉZUS KRISZTUS NEVERE KERLEK TITEKET..., IGAZODJATOK EGYMÁSHOZ Országos Esperesi Értekezlet Évi egy-két alkalommal találko­zik egymással Országos Egyhá­zunk elnöksége, országos munka­ágak vezetői és egyházunk 16 es­perese. A legutolsó ilyen találko­zás szeptember 13-án volt. Egy egész napos értekezletről lehetet­len néhány sorban igazán beszá­molni. Egyházi életünk minden te­rületéről szó esett, ahogyan „re­MEGHIVO AZ EVANGÉLIKUS TEOLÓGIAI AKADÉMIA ÚJ ÉPÜLETÉNEK ÉS KIBŐVÍTETT TEOLÓGUS OTTHONÁNAK ÜNNEPÉLYES FELAVATÁSÁRA 1989. október 21-én, szombaton délelőtt 11 órakor kerül sor. Ebből az alkalomból az Akadémia zuglói templomában (XIV., Lőcsei út 32.) HÁLAADÓ ISTENTISZTELETET tartunk. Az igehirdetés és felavatás szolgálatát DR. NAGY GYULA püspök-elnök végzi. Délután 16 órai kezdettel tartjuk a Teológiai Akadémia tanévnyitó ünnepi ülését, amelynek keretében történik meg ÚJ TISZTELETBELI TEOLÓGIAI DOKTORAINK FELAVATÁSA. Hétfőn, október 23-án 9 órai kezdettel az akadémiai épület ünnepi megnyitása alkalmából NEMZETKÖZI TEOLÓGIAI KONFERENCIÁT tartunk. Az Evangélikus Teológiai Akadémia tanári karának nevében dr. Nagy István dékán Szarvasi örömünnep Dr. Harmati Béla püspök augusztus utolsó vasárnapján Szarvasra látoga­tott, ahol a vasárnap délután kezdődő ünnepen Szarvas-Újtemplomban ket­tős ünnepet ült a népes gyülekezet. Egyrészt a 92 éves templom renoválás utáni újraszentelését, másrészt a máso­dik lelkészi állás betöltését, Deme Zol­tán né lelkésziktatását. Az ünnepi istentiszteletet megelő­zően dr. Szántosi Antal városi tanács­elnök meghívására a püspök, Pintér János esperes, valamint a szarvasi lel­készek kíséretében látogatást tettek a szarvasi tanácsházán, ahol kötetlen be­szélgetés alakult ki a találkozón részt­vevők között. Az ünnepség kezdetére már csak a karzaton lehetett helyet találni. Az ot­tani rossz látási viszonyok miatt vi­szont inkább a lenti padsorokban ke­restek helyet a vendégek. így történhe­tett meg, hogy még a lelkészeknek fenntartott helyeket is elfoglalták. A Luther-himnusz eléneklése után a püspök a 103. Zsoltár 1-2. verse alap­ján hirdette Isten igéjét. „Álldjad én lelkem az Urat... és ne feledd el mennyi jót tett veled!” „Szóljon az ige egyrészt a templomról az egész gyülekezetnek, másrészt szóljon a beiktatandó lelkész­nek... Legyen ez a templom továbbra is a lélek otthona, ahol Isten megfedd- het, de kegyelmét is hirdetheti... Tu- dunk-e csendben lenni Isten előtt, és meghallani az ő szavát? Itt a renovált templomban mindez megtörténhet, ezért renoválta a gyülekezet templo­mát... Deme Zoltánná szolgálatát is­meri a gyülekezet, hiszen évek óta szol­gál Szarvas-Újtemplomban, mint se­gédlelkész. Őérette is hangozhat a gyü­lekezet hálaadása a zsoltáríró szavai­val: Áldjad én lelkem az Urat! Isten áldja meg a templom és a beiktatandó lelkész szolgálatát, Isten áldja meg a gyülekezet életét!” A püspök igehirdetése után megszó­lalt a gyülekezet négyszólamú énekka­ra. Következett a lelkésziktatás. A püs­pök mellé az esperes és Deme Zoltán lelkész álltak az oltártérbe. A lelkészik­tatás szolgálatát követően - melyet Pintér János esperes végzett - egymás után hangzottak a lelkészek részéről az áldó igék a beiktatott lelkésznek. Ezt követően Deme Zoltánná igehirdetésé­ben Ézsaiás 30,18. alapján elmondotta, hogy nem állna a Szarvas-Újtemplom szószéken, ha Isten nem ítélte volna meg egyszer mélységesen az életfolyta­tását. De Isten egy szolgája által hirdet­szortjaik” szerint arról dr. Nagy Gyula és dr. Harmati Béla püspö­keink, dr. Kamer Ágoston főtit­kárunk beszámoltak. „Jegyző­könyv” helyett álljon itt néhány szó, amibe talán a találkozó bele­sűríthető. Változások. A legnagyobb vál­tozást „kontextusunk” adja: a rendkívüli gazdasági és társadalal- mi változás. Amikor mi is azon vagyunk, hogy az átalakulás való­suljon meg visszarendeződés he­lyett, látnunk kell egyházi felada­tainkat is: az erőtlenek és elesettek védelmét, a türelem megélését és hirdetését, belső megújuláson ke­resztül erkölcs nyújtását és hirdeté­sét is. Egyházunkon belül is válto­zások tanúi lehetünk, ennek jelei a különböző egyházunkon belüli társulások és csoportosulások, azok megnyilvánulásai. Minden megszólalást nagyon komolyan kell venni, ez nem mindig volt. Ugyanakkor vigyázni kellene arra is minden oldalon, hogy saját han­gunkat ne akarjuk abszolutizálni. Elkezdődtek - talán nálunk egye­dül - a rehabilitációk, folyamat­ban is vannak, de komoly feladat a 40 év komoly, józan, kritikai elemzése is. (Folytatás a 3. oldalon) NEMETH MIKLÓS MINISZTERELNÖK TALÁLKOZOTT EGYHÁZUNK VEZETŐIVEL Németh Miklós miniszterelnök meghívására szeptember 20-án a Parla­ment Nándorfehérvár-termében egyházunk püspökei és kerületi felügyelői fontos tanácskozást folytattak a kormány elnökével. A másfél órás beszélgetés során a miniszterelnök kifejezte a kormány megbecsülését az Evangélikus Egyház múltbeli, történelmi és a jelenünk­ben végzett szolgálata iránt. Kérte egyházunk vezetői, lelkészei és hívei támogatását népünk mai, sorsdöntő időszakában, a nemzeti és társadalmi megújulás kérdéseiben. Egyházunk vezetői kifejezték egyházunk Isten és emberek előtti felelős­ségét népünk jövőjéért, és azt, hogy ezért készek minden erejükkel részt vállalni jövőnk építésében, mind lelki-erkölcsi területen, mind a kulturális és szociális élet területein. Kifejezték köszönetüket a kormányzat eddigi intézkedéseiért az egyházak teljes függetlenségének és önkormányzatának, a hívők szabad vallásgyakorlásának biztosítására, külön is kiemelve az Evangélikus Gimnázium megnyitásához nyújtott támogatást. A közös megbeszélés során szóba kerültek egyházunk kibővült, sokol­dalú szolgálatával kapcsolatos kérdések, ennek külső feltételei, és a kor­mányzatjavaslata egy új tanácskozó testület, a Vallásügyi Tanács létreho­zására. te neki Jézus Krisztust, az Ő ítéletét, és mindenek fölött való kegyelmét, szere- tetét. A megítélt, de megkegyelmezett bűnös ember örömével szeretne szol­gálni a gyülekezetben, most már mint beiktatott, teljes jogú és kötelezettségű lelkész. A befejező oltári szolgálat keretében dr. Harmati Béla püspök két gyerme­ket is megkeresztelt. Áz egyik gyermek keresztapja az a Gombár Pál, aki a templombelső festésének, aranyozásá­nak gyönyörű munkáját végezte mun­katársaival. Az istentiszteletet követő közgyűlést Roszik György gyülekezeti felügyelő nyitotta meg, köszöntve a vendégeket, és megköszönve a lelkészházaspár szol­gálatát, az utoljára 52 éve renovált templom felújítási munkálatainak irá­nyításában. Deme Zoltán lelkész név szerint kö­szöntötte az ünnepre jött magasrangú vendégeket, a püspökön és esperesen kívül az állami és társadalmi élet vezető személyiségeit, mesterembereket, kö­zöttük is Dér Istvánt, az orosházi gyü­lekezet képviselőtestületi tagját, mint a szigetelési, állványozási és kőműves­munkák szakavatott irányítóját, Gom­bár Pál és Zalán Mihály festőket, vala- (Folytat ás a 3. oldalon) IMS P5E IP «Hp Mitel

Next

/
Oldalképek
Tartalom