Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1989-05-28 / 22. szám
ORSZÁGOS EVÄNGEÜKÜS HETILAP 54. ÉVFOLYAM 22. SZÁM 1989. MÁJUS 28. SZENTHÁROMSÁG UTÁN 1. VASÁRNAP ÁRA: 8,50 Ft----------------------------------------------------------------------------------------\ Azt mondod: meg akarom érteni a hittitkokat, hogy higgyek. Én azt mondom, higgy, hogy megérthess! A megértés a hit jutalma. Ezért ne keress megértést, hogy higgyél. Hanem higgy, hogy mindent megérthess! Augusztinusz v __;___________________J NE MESKÉRI NAP Tizedik alkalommal rendezte meg egyházunk az ősi artikuláris hely műemlék templomában a Nemeskéri napot. Ez a jubileumi esemény sem volt kisebb jelentőségű az eddigieknél sem a részvétel, sem a tartalom szempontjából. Viharos, csípős szél fújt azon a napon, de „nem tudta szétfújni” az egybegyűlteket. Kitartottak végig. Északnyugat-dunántúl gyülekezeteinek küldöttei mellett találkozhattunk sok fővárosival, sőt távolabbról érkezettekkel is. A szomszédos ausztriai Burgenlandból pedig sokan eljöttek Pinkafeldről, Wep- persdorfból, Holzschlagból és Eisenstadtból. Két énekkar szolgált délelőtt is, délután is: Pinkafeldről jöttek a burgenlandiak és Budapest Bécsikapu-térrőI a Schütz-kórus. Művészi élményt nyújtott éneklésével Faragó Laura, aki liturgikus énekeivel éppúgy, mint a klasszikusok interpretálásával szolgálta áhítatunk elmélyítését. Fájdalmas I944 tavaszán mindössze ötéves voltam. Akkor nem tudhattam, mi történik a világban, Európában és a választott nép fiaival s leányaival. Amikor megnyílik a történelem morajló eseménysorozata a serdülő ifjú előtt, akkor eszmél rá arra, ami gyermekkorában körülötte történt. , Sárgacsillaggal a kabátjukon százezrek indultak a haláltáborokba. Iszonyatos gondolat, kipusztítani egy népet-éppen Isten választottad - mert zsidónak születtek. Május első napjaiban a Lutheránus Világszövetség Egyház és Zsidóság bizottsága éppen Lengyelországban tartotta évi konferenciáját. Auschwitztól 50 km-re együtt imádkoztunk azért, hogy Isten őrizzen meg mindnyájunkat az indulatok pusztító szándékától, az értelem őrületétől és a Gonosz elhatalmasodásától a világban. Meglátogattuk, a közel félévszázad múltán is megrendítő emlékű haláltáborokat Birkenauban és Auschwitzban. Csupán e két helyen 400 000 magyar zsidó veszítette életét pokoli kínok gyötrel- mes lelki próbái után. Annyian pusztultak el, mint ahány testvért a mi hazai egyházunk számlál. Amikor emlékezünk, keresztyékként sohasem szabad feledemlékezés nünk, hogy akiről neveztetünk, - Jézus Krisztus, - maga is zsidó volt. Izrael népe adta a világnak a Megtartót. Róla írja a magyar származású Vermes Géza oxfordi professzor: Jézus, a zsidó című könyvében: „senki sem múlta felül abban, ahogy a spirituális igazság legbensőbb magvát napvilágra tudta hozni, - jellemének nagyságánál és gondolkodásának mélységénél fogva a legnagyobbak közé tartozik.” A zsidó nép, amely választottsá- gát nem veszítette el akkor sem, amikor Isten minden népre kiterjesztette szándékát, puszta létével is Isten tanúja a történelemben. Visszatérő pogromok, megsemmisítő szándékú holocaust ellenére is önálló ország, nemzeti otthon adatott nékik éppen 40 évvel ezelőtt. Zsidó testvéreinkkel egybekapcsol az Ószövetség szent könyve. A Tóra, amely rendet kinál életünkben, a próféták, akik Isten szent akaratának meghirdetésével a szív szerinti belső kötődést prédikálják az Úr iránt és előre mutatnak arra, aki látásunk szerint eljött, s akire a választott nép vár, a Messiásra. Legyen áldott a várakozásunk az újra érkező Messiás eljöveteléig! Rogate vasárnapja volt, az imádság vasárnapja. Dr. Nagy Gyula püspök Mt 6,6-13 versei alapján a Jézustól tanult imádság mondatairól prédikált. Rámutatott a bevezetés kezdőszavainak fontosságára. Isten nem félelmetes és láthatatlan hatalmasság, aki személytelenül, vak sorsként dönt sorsunkról és ki vagyunk neki szolgáltatva. Isten nem világszellem, embertől idegen örök hatalom, hanem Isten a mi Atyánk, aki az emberre szeretettel és irgalommal tekint, és akihez gyermeki bizodalommal fordulhatunk. Csodálatosan van felépítve a hét kérés. Az első három Isten felé fordul, azután van egy átvezető híd, a mindennapi kenyér kérése, mely az ember világa felé fordul, majd befejezésül a három utolsó kérés a földi világ kérése. Arányos, csodálatos felépítés, majd az egyház válasza Isten dicsőítése. Sorra vette az igehirdetés ezeket a kéréseket. Amikor Istenre vonatkozik is kérésünk tulajdonképpen a magunk számára kérünk: legyen szent az ő neve gondolatainkban, szavunkban és cselekedetünkben; jöjjön el országa itt és most közénk és majd egykor részesei lehessünk az örökkévalóságnak; és akarata teljesüljön a hit által már most és valósuljon meg teljességgel az örökkévalóságban. A mindennapi kenyér kérése szerénységre és alázatra tanít. Nem luxus élelmezést kérünk, hanem a legegyszerűbb eledelt. Ha ez megvan, minden van, hiánya miatt ma milliók halnak meg a világban. Igényesség helyett megelégedésre tanit Jézus imádsága. Adós szolgákként, bűnbánó bűnösökként állunk Isten elé. De van kime- nekedés, van bocsánat. Aki elfogadta Isten bűnbocsánatát, annak hálába! meg kelfbocsátania határ és vég oé\w . és szüntelen. Földi életünk tele f m próbatételekkel, Isten megengedi a kísértést. Ha kezét fogjuk, nem szakít el tőle sem a szenvedés, sem a próba, sem a halál. Ezekre a kérésekre hangzik az egyház, a gyülekezet válasza: Istené az ország, a hatalom és a dicsőség! Ha ezt nem tudjuk énekelni, nem vagyunk a követői sem. Inkább egész földi életünkben és az örökkévalóságban is zengjük együtt az ő dicséretét. A Miatyánkról szóló tanítás méltóképpen adta meg Rogate vasárnapjának üzenetét a hatalmas gyülekezet számára. Ebéd után folytatódott a nap programja. Három előadás hangzott el: Bárány Gyula esperes megnyitó szavaiban a Nemeskéri napok üzenetét összegezte, dr. Gustav Reingrabner szuperintendens (Kismarton-Burgenland) „A magyar-osztrák egyháztörténeti kapcsolatok múltjából” villantott fel képeket, majd Szebik Imre budavári esperes „Képek a nemeskéri gyülekezet múltjából” címmel tartott előadást. Valamennyi előadás igen értékes volt, a két utóbbit a következő számunkban fogjuk ismertetni. Bárány Gyula esperes az elmúlt Nemeskéri napok témáját úgy összegezte, hogy azok mind túlnőttek a gyülekezet és egyházmegye határán. Három szóban foglalható össze hatásuk és eredményük : emlékezés, kapcsolatteremtés és kite kintés. Az emlékezés ma napirenden van, félelmetes arra gondolni, hogy ez a múlthoz fordulás menekülés a jelen nehézségei és a jövő kilátástalansága elől. Isten az emlékezés ajándékát éppen a jelen és a jövő érdekében adta. A mi emlékezésünk azt hirdeti, hogy Isten mindig nagyobb volt, mint az emberi csüggedés és reménység. Az élni akaró egyház erőt merít a múltjából. Ma is istentisztelettel kezdtük a napot. Kapcsolatteremtés, közösség az Istennel és egymással igehallgatásban, imádságban, énekben és az úrvacsorában. Legyőzött ez az igény távolságokat és határolhat. Már Ádám és Éva érezte, nem jó egyedül lenni. Ma talán még fokozottabb az igény. Isten megajándékoz, hogy közösségünk legyen vele és egymással. De erősiti felelősségünket is, hogy nem élhetünk önző önmagunknak. A kitekintés talán nem jó kifejezés arra, hogy itt jelen volt és van az egyházi zene és ének is, írók, költők és művészek nélkül nem tudjuk elképzelni ezeket az alkalmakat. Ezeket az előadásokat, a művészi ének- és zeneszámokat nem kíváncsiságunk kielégítésére adja Istenünk. Nem tőle idegen dolgok, mert ezek is áldott eszközök lehetnek kezében. Szolgálatunk nemcsak a belső lelki világ, hanem az élet minden területe. Az evangélium szolgálatának nem lehet akadálya sem tér, sem idő. A délelőtti istentiszteleten is, a délutáni ünnepélyen is gazdagodhatott a gyülekezet a művészetek Istendicséretével. A szép hangzású műemlék-orgonát Szebik Ildikó zenetanár szólaltatta meg. Kiegyensúlyozott, Szép orgonajátéka nem hivalkodott, hanem belesimult az istentisztelet mondanivalójába. Különösen szép egység volt az úrvacsoraosztás alatt az orgonajáték és a Schütz-kórus éneke. Szinte zökkenőmentesen váltották egymást és hívtak bűnbánatra, vagy örömre a megszólaló énekek. Mindkét alkalommal megszólalt a Pinkafeldi Gyülekezet énekkara is. Sajátos énekeikkel egyrészt bizonyságot adtak énekkultúrájukról, másrészt a kétnyelvű gyülekezet minden tagjának áhítatát emelték mindkét kórus számai. Külön kell szólnunk Faragó Laura énekmüvésznő szolgálatáról. Már szinte hagyományos közöttünk művészetének megszólalása. Most is sokat adott. Az istentisztelet liturgiájában énekelt glóriája finomságával emelte szívünket Isten dicsőítésére. A délutáni műsorban pedig megmutatta művészetének sokoldalúságát, amikor klasszikusokat és középkori énekeket egyaránt énekelt és kifejezte azt, amit hitünk szerint válaszolnunk kellett Isten sok ajándékára. A tizedik Nemeskéri nap megfelelt a hármas feladatnak; emlékeztetett a régi időkre, teremtett kapcsolatot az igehirdetés és az úrvacsoraosztás útján Istennel és egymással, és adott művészi élményt, elcsendesítő perceket, amikor szólóének és énekkarok éneke vezette az imádságot, hálaadást és Isten dicsőítését. Szebik Imre AFRIKA-VASARNAP Keresztyén Békekonferencia szeretettel hívja minden tagegyházát, >gy május 28-án vegyenek részt az Afrika-vasárnap megtartásában, nely már tíz éve afrikai testvéreink iránti szeretetünk és segítségünk .egnyilvánulása. Amikor ezen a napon összegyűlünk, hogy Isten igéjét hallgassuk, ondoljunk imádságunkban és adományainkban afrikai férfiak, asszo- yok, gyerekek millióira, akik éhségtől és betegségtől, terrorizmustól és áborútól, faji megkülönböztetéstől és környezetszennyezéstől szenved- k. Adjunk hálát Urunknak és Megváltónknak Igéje erejéért, azért, hogy ;yre több afrikait hív el egyháza tagjává. Imádkozzunk, hogy az egyre 5vekvő keresztyén népesség együtt tudjon élni más hitet vallókkal ékességben és kölcsönös megértésben, ellenségeskedés, gyűlölet nélkül. Mint az elmúlt években, úgy az idén is az Afrika-vasárnap minden idománya a Keresztyén Békekonferencián keresztül jut el Afrika keresztyén tanácsaihoz és egyházaihoz, hogy megszűnjön az éhezés és felszámolják az írástudatlanságot. ,Akinek két ruhája van, adjon annak, akinek nincs, és akinek van ennivalója, hasonlóan cselekedjék.” Az új vallásügyi törvény irányelvei Lk 3,11 Kinek lehetne közülünk két ruhája? - csodálkozhatott Keresztelő János egyik-másik hallgatója. De az is, akinek egyáltalán nincs ennivalója, elkezdhet valamit megosztani a másikkal. Indiában járt barátom mondta el, hogy egy hindu templom udvarán hogyan tanították a koldusokat kapni és adni. Sorban vonultak a kása-osztókhoz: tenyeréből mindegyiknek csészét kellett formálnia, s abba kapta meg napi adagját. Azután elindultak egy másik sorral szembe, s csészéjéből mindegyik odaadta eledele felét más éhezőnek. Megy ez így is, ha elég szegények vagyunk, és ha szükségleteink ilyen egyszerűek... De mégis másként van itt a hideg északon. János nem adhatna már ilyen egyszerű tanácsot a fejlett nyugati rendszerek keresztyénéinek. Hogy is van? Fejlett keresztyén logikánk azt tanácsolja, hogy ha két ruhám van, abból az egyiket, a birtokomban levőnek felét, adjam oda a másiknak. De ha van tíz ruhám, szoknyám, könyveim, fürdőszobás lakásom... akkor illő adnom egy százalékot, a sajátom századrészét. (Adok-e egy teljes százalékot önként szükséget látó felebarátom támogatására. Isten országa evangéliumának terjesztésére?) Nem tudjuk a nevét annak a fiúnak, aki a Galileai-tó partján odaadta Jézusnak útravalóul kapott kenyerét és halát. Helyes, hogy csak Jézusra emlékezünk. Az ő kezével megtört és megáldott kenyérre, a tanítványoknak és a mögöttük ágaskodóknak szétosztott kenyérfala tok ra. Az a fiú nem is képzelte, hogy ilyen nagy dolgoknak lesz elindítójává. Ha sejtette volna, ha a helyzetet éppoly reálisan, átgondoltan, éppoly felnőtte- sen tudta volna felmérni, mint a tanítványok, akkor talán nem is mondott volna le kivételesen szükségesnek ítélt elemózsiájáról. De így: minden további nélkül kibontotta tarisznyáját. Az adásról prédikált egyszer Hro- mádka József cseh professzor, aki abban látta küldetését, hogy társadalmi köröket elválasztó fal megbontásán munkálkodjék. „Ha résnyi ajtó nyílik előttünk, nem késlekedhetünk - mondta -, hanem amink van, azzal a kevéssel kell kezdenünk. Használnunk kell azt a talentumot, amit Isten már adott. Az élet mindig abból a kevésből születik, amink megvan. így küldetünk mindannyian : fiatalok és idősek, tanultak és tanulatlanok, hogy szolgáljuk az embereket a már - vagy még - meglevő kévésünkkel. így, és nem másként tudunk aztán növekedni. Nemde növünk is csupa kegyelemből, akár a növények a napsugárból. „Az egész evangélium az elfogadás és az adás parancsolata. Csak adás közben tanúsítja a keresztyén ember, hogy ő már előbb elfogadott.” Anna-Maija Raittila Közel egy év óta többször hallottunk már arról, hogy készül az új vallásügyi törvény. Most már arról adhatunk számot, hogy elkészültek a törvény irányelvei. Ez még nem a megszövegezett törvény, de ennek alapján kell azt elkészíteni. A kormány jóváhagyása után készül el a törvény szövege, melyet széles körű társadalmi vitára fognak bocsátani. Szeretnénk, ha ebben a vitában egyházunk minden fóruma, egészen a gyülekezeti presbitériumokig részt vehetne. Reménységünk szerint a törvény szövegét majd teljes egészében közölni fogjuk, hogy minden olvasónknak kezében legyen, hozzászólhasson és így a széles körű demokratizmus egyházunkban is biztosított legyen. Aki ezen irányelvekhez kíván hozzászólni, kérjük, mielőbb küldje be szerkesztőségünkbe észrevételét, hogy időben továbbíthassuk. Alábbiakban az irányelvekből idézünk néhány fontosabb szakaszt:- Meg kell határoznia a lelkiismereti szabadság, a vallás szabad gyakorlása jogának tartalmát és meg kell teremtenie az érvényesülésükhöz szükséges garanciákat. Szabályoznia kell az állam és az egyházak, vallásfelekezetek, vallási közösségek (a továbbiakban együttesen: egyházak) viszonyát. Biztosítania kell az egyházak autonóm működésének feltételeit.- A törvény célja az is, hogy elősegítse az alapjog gyakorlása során a különböző világnézetű, meggyőződésű állampolgárok együttműködését a kölcsönös türelem, a humanista eszmék közös védelmének szellemében.- Fogalmazza meg, hogy a lelkiismereti szabadság a vallásszabadságon túlmenően biztosítja az egyén számára a világnézet szabad megválasztását, hogy az állampolgár bármilyen vallást gyakorolhat, azt megváltoztathatja, vallási meggyőződését el is hagyhatja. E jog lehetővé teszi, hogy az egyházak és tagjaik vallásos tanításaikat teijeszt- hetik híveik megtartása, új hívők megnyerése érdekében, mint ahogy megengedi a materialista és ateista világnézet teijesztését is.- A törvény mondja ki az egyházak egyenjogúságát. Az egyházak közötti mindenfajta megkülönböztetés tilos, azokat azonos jogok illetik és kötelességek terhelik.- Nyüvánitsa ki a törvény, hogy világnézete, meggyőződése, vallásos hite miatt senkit, semmiféle hátrány nem érhet, és semmiféle előny nem illet meg. Az állampolgárok egyházhoz való tartozását az állami nyilvántartások nem tartalmazhatják.- A törvény határozza meg az egyházak alkotmányjogi minősítését (jogál- lását), ismerje el jogi személyiségüket.- Ismetje el a szülőknek (törvényes gyámoknak) azt a jogát, hogy az állam által létesített iskolák (nevelési intézmények) mellett, más iskolákat (nevelési intézményeket) válasszanak, hogy gyermekeik vallási és erkölcsi nevelését saját meggyőződésükkel összhangban valósíthassák meg.- A törvény nevesítse az egyházügyeket koordináló állami szervet. Határozza meg, hogy mely alkotmányos tényezőknek legyen alárendelve.- A törvény szabályozza az egyházak állami elismerésének eljárását. Nyilvántartásba vételük alapfeltételeként kívánja.meg, hogy kinyilvánítsák: működésük során tiszteletben tartják a Magyar Népköztársaság Alkotmányát.- Az állami szuverenitás védelme érdekében a törvény mondja ki, hogy - az egyházak autonómiájának tiszteletben tartása mellett - azon egyházak vezető tisztségeinek betöltéséhez, amelyek a magyar joghatóság alá nem tartozó szervek hatáskörében vannak, az államfő előzetes hozzájárulására van szükség.- Az önálló nemzeti egyházak korlátozás nélkül saját törvényük (szabályzatuk) alapján választják tisztségviselőiket.- A törvény mondja ki, hogy az állam anyagi támogatást nyújthat az egyhá- zal( számára, az állami támogatás általános szabályai szerint.- A törvény biztosítása az alap- és középfokú oktatás keretében a tanulók részére a hittantanítás lehetőségét.- A törvény nyilvánítsa ki, hogy az egyházak oktatási és nevelési intézményeket jogosultak létesíteni és fenntartani, a papi utánpótlás biztosítására, valamint a köznevelés és közoktatás feladataiban való közreműködésük érdekében. Az oktatási intézmények állami érvényességű bizonyítványok kiadására jogosultak, oktatató-nevelö munkájuk felett a művelődési miniszter hitelvi kérdésekre ki nem teijedő szakfelügyeletet gyakorol.- Az egyházak karitatív-szociális munkájuk végzésére - összhangban az állami szociálpolitikával - intézményeket hozhatnak létre és működtethetnek. A szociális és egészségügyi intézmények állami szakfelügyeletét a szociális és egészségügyi miniszter látja el.- Fogalmazza meg, hogy a vallás gyakorlását a szociális-egészségügyi és ifjúságvédelmi intézményekben gondozottak, a katonai szolgálatot teljesítők és a büntetésvégrehajtási intézetekben fogva tartottak számára lehetővé kell tenni.- A törvény mondja ki, hogy a benne- foglalt szabályozás valamennyi egyház számára egységes jogi norma. Az irányelvek elfogadása után a törvényjavaslat teljes szövegének társadalmi vitája ez év. második felében várható.
