Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1989-04-30 / 18. szám
Evangélikus Élek ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 54. ÉVFOLYAM 18. SZÁM 1989. ÁPRILIS 30. HÚSVÉT UTÁN 5. VASÁRNAP ÁRA. 8,50 Ft r Atyámfiái, imádkozzatok szívveí-száj- jal otthon is, templomban is, mert az imádság tartja a világot. Különben ugyan rosszul állna. Luther J IMÁDKOZZATOK Egyházunk és a munkásság „Tanulj meg Istenhez kiáltani, nem pedig önmagadban gubbasztani, vagy a lócán heverni, fejet lógatni-csóválni, gondolataiddal magadat emészteni, s töprengve kutatni, hogy miként szabadulhatsz meg?! Minek az örökös siránkozás: jaj nekem, jaj nekem?! Inkább rajta, lusta népség, térdre veled, kezeket, szemeket az égre, elő egy zsoltárt vagy miatánykot, s szükségedet, könnyes panaszodat vidd Isten elé!” Luthernak prédikációban elmondott szavaihoz aligha kell magyarázatot fűzni. A négyszázötven évvel ezelőtt elmondottak ma is meglepően elevenek, sokakat telibe találnak. Ro- gate, az imádkozás vasárnapján lehet-e megfelelőbb biztatást mondani, mint amit ez a latin szó jelent: imádkozzatok! Az egyház életének szerves része az imádkozás. Istentiszteleti rendünkbe magától értődőén beletartoznak az imádságok. Egyházi énekeink javarésze imádság. Énekeskönyvünk függelékében a hét minden napjára és különféle alkalmakra való imádságokat találunk. Közkézen forog számtalan régi és újabb imádságoskönyv. Mert nemcsak a gyülekezeti istentiszteletbe tartozik bele az imádkozás, hanem a keresztyén ember egész életébe is. A Biblia maga is tanúskodik arról, hogy azok, akik magukat Isten népéhez tartozónak vallják, mindig is imádkoztak. A Zsoltárok könyvén kívül is még számtalan imádságot találunk a Bibliában. Nem maguktól találták ki Isten emberei, hogy imádkozzanak. Nagyon sok sort kitenne, ha most felsorolnám azokat az igehelyeket, amelyekben Isten maga, vagy Jézus és az apostolok biztatnak, hogy imádkozzunk. Luther a fent idézett biztatását, és minden imádkozásra vonatkozó kijelentését (nagyon sokat írt és prédikált az imádkozásról!) arra alapítja, hogy „Isten parancsolja” az imádkozást, és azt ígéri, hogy imádságainkat meghallgatja. És amikor imádkozunk, akkor azoknak a seregéhez csatlakozunk, akik valaha is imádkoztak, és akik ma szerte a földön imádkoznak, azaz Isten elé viszik gondjaikat, kéréseiket, neki köszönik meg a megtapasztalt segítséget. Ennyi biztatás, buzdítás mellett mégis érezzük, hogy valami nincs rendben köztünk ezen a téren. Bizonyára vannak, akik minden napjukat azzal kezdik, és azzal fejezik be, hogy imádkoznak. Vannak, akik minden ügyes-bajos dolgukban Istent hívják segítségül. De mintha az élet hajszája miatt egyre kevesebb idő jutna az imádkozásra. Sokszor fáradtak vagyunk, reggelenként tovább alszunk, hacsak néhány perccel is, este meg hamar NEMESKÉRI NAP 1989 A nemeskéri evangélikus műemlék-templomban (Győr-Sopron megye) 1989 április 30-án, vasárnap dunántúli és burgenlandi evangélikus gyülekezetek részvételével egésznapos egyházi ünnepséget tartunk, amelyre minden érdeklődőt szeretettel hívunk és várunk. A gyülekezet vezetősége. Az ünnepség programja ISTENTISZTELET de. 11 órai kezdettel. Ünnepi szolgálatot végez és úrvacsorát oszt dr. Nagy Gyula, a Magyarországi Evangélikus Egyház püspök-elnöke. Az istentisztelet keretében a pinkafői gyülekezeti énekkar (Burgenland), Faragó Laura énekművésznő és a budavári Schütz-kamara- kórus szolgál. TEMPLOMI ÜNNEPÉLY du. 3 órai kezdettel. 1. Erős vár a mi Istenünk (254:1-2) 2. Megnyitó: Bárány Gyula győri esperes. 3. A magyar-osztrák egyháztörténeti kapcsolatok múltjából előadást tart dr. Gustav Reingrabner evangélikus szuperintendens, egyetemi magántanár (Kismarton - Burgenland). 4. Énekel a Pinkafői gyülekezeti énekkar / 5. Faragó Laura énekművésznő Bach, Mozart és Szokolay műveiből énekel, orgonán kíséri Szebik Ildikó zenetanárnő. 6. Képek a nemeskéri gyülekezet múltjából címen előadást tart Szebik Imre budavári esperes, püspökhelyettes. 7. Énekel a budavári Schütz-énekkar kamarakórusa, vezényel Csorba István karnagy. 8. Zárószót mond és imádkozik: dr. Nagy Gyula püspök 9. Himnusz. elálmosodunk, és természetessé vált, hogy ilyenkor legkönnyebben az imádkozás marad el. Meg aztán: az imádkozáshoz csend is kellene, a mi életünk pedig olyan lármás! Sokszor érezzük, mennyire szükségünk volna arra, hogy valahol félrehúzódjunk, csendben, nyugodtan legyünk néhány percre. Még jó, hogy vannak nyitott templomok, ahova betérhetünk, - ha van időnk, és ha turisták zsibongása nem zavar egy-egy szép templomban. De van még egy ennél is nagyobb probléma: egyáltalán komolyan vesszük-e az imádságot? Lunde János norvég püspök írja egyik gyermekprédikációjában, hogy amikor templomba menet találkozott egy emberrel, aki kérdezte, hova megy, és ő elmondta, hogy istentiszteletre, ahol prédikálni és imádkozni fog, az ember ezt kérdezte: Ugyan, mire való az az imádkozás? Az csak nem használ, ha az ember a levegőbe beszél!? - Nem kísért-e sokszor ez a gondolat? Nem azzal kezd megszegé nyedni imádságos életünk, hogy nem tudjuk komolyan venni, már lassan elképzelni sem, hogy az imádságban „Istennel beszélünk”? Rogate vasárnapján minden elhangzó prédikáció int és bíztat: „Szüntelen imádkozzatok”, „Kér jetek és kaptok”... Mert a keresztyén ember életéhez úgy hozzátartozik az imádkozás, mint a lélegzés. Gondoljunk erre ma különösen is! Muntag Andor EURÓPA KERESZTYÉNÉINEK IMÁDSÁGA A BÉKÉÉRT ÉS IGAZSÁGOSSÁGÉRT Az anglikán, az ortodox és a protestáns egyházakat tömörítő Európai Egyházak konferenciája, valamint az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa úgy határoztak, hogy az „Igazságos Béke” témáról ökumenikus nagygyűlést hívnak össze 1989. május 15-21 közölt a svájci Bázelben. Hívjuk Európa keresztyénéit - az Uraitól Portugáliáig, Izlandtól Görögországig -, hogy imádsággal és tettekkel készüljenek a nagygyűlésre, hogy az a béke tanujele és forrása lehessen. A bennünket egymástól elválasztó korlátok ellenére felismerni és elmélyíteni akarjuk egymással való közösségünket; együtt akarunk szembenézni azokkal a kérdésekkel, amelyeket Európán kívül élő testvéreink tesznek fel nekünk; vállalni és tudatosítani akarjuk közös felelősségünket. Alekszij leningrádi metropolita, az Európai Egyházak Konferenciája elnöke és Carló Martini kardinális, milánói érsek, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa elnöke kérik Európa keresztyénéit, hogy imádkozzanak a nagygyűlésért istentiszteleteiken, közösségeikben, családjaikban. (Az imádságot következő számunkban közöljük.) A tavasz rendszerint nem káprázatos ragyogással tör be. Többnyire ködös napok, vékony felhő mögül felcsillanó sugarak jelzik. Sokan azt mondják, így van ez jól. Az új növekedés gáttalan örömét könnyebb először ködön keresztül fogadni. Ezt először is azokra nézve gondolom, akik - legalábbis egyelőre - az igazságot nem bírják elviselni magukról, és akik természeti beállítottságuk folytán nem tudják kimondani az igazságot „szemtől- szembe a másiknak". Egy teológiai doktor kérdezte Szent Ferenctől, hogyan alkalmazható a napi életre Ezékiel próféta szava: „...ha nem fedded meg az istentelent az ö bűneiben, lelkét a te kezdedből kívánom." Ferenc sokáig hallgatott, majd így válaszolt: „Igen, Isten igaz szolgája ellenzi a bűnt, de elsősorban életével, viselkedésével, az igazsággal, melyet szavai felragyogtatnak. Példája útmutatásával, 9— VIZ „Akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok..." Ézs 40,31 Egy budapesti költő gólyához hasonlította magát, aki másokkal együtt a nagyváros problémái és csel vetései pocsolyájában gázol. Sokszor támadt kedve nagy feltűnést keltve tiltakozni, szárnyrakel- ni és „eltűnni a fényben”. De lemond róla: „nem vitatkozom többé, nem verekszem. Csendben melegszem, sugárzók. Ellene vagyok ennek a kornak. És benne maradok.” A halászmadár fiókái a hajóhí- Hnn fmhbasztottak. Három piszkos-fehér tollcsomó, padlóra ejtett, piros csőrök. Csak csipogásuk árulta el, hogy ébren vannak és éhesek. A fiókák fölött magasan keringtek a szülők. A csillogó szárnyak olykor a móló közelében csaptak le a tenger vizében rejlő halakra. De egyetlen halat sem hoztak fiókáiknak. Emeld fel fejed, tolipamacs. Vedd észre, mi van vállaidon: saját szárnyak, s melletted a tenger halban gazdagon... A tollcsomó mégsem mozdul. Gyerekcsapat rohan a hajóhidra. Egy szempillantás alatt levegőbe röppen a három tolipamacs. Első csodálatos kör aranyló szárnyakon, egyből kitárultak a szürkés tollak, a farok is szétnyílt vitorlaként. Emlékszem egy családanyára, akinek addigi élete elcsüggedések, nekibuzdulások és letörések sorozata volt. Most az egyik gyerek beteg, férje baleset következtében munkaképtelen. Leveléből mégis ezt olvasom: „Most helytállók érte is, bírom kettejük helyett." Régi novgorodi ikon tele van veszélyriasztotta nyeregtelen lovakkal. A száguldás közepette mégis csodálatos a fegyelem. Három lovas egymás mellett, és az ikon aláírása: „Mihály arkangyal átadja a gyeplőt Flórusnak és Lau- rusnak.” Az Atya így tanítja gyermekeit lovagolni, éppen a legveszélyesebb fordulatokban. De ő maga állandóan jelen van. Anna-Maija Raittila Az elmúlt évtizedekben soha senki nem mondta - legjobb tudásom szerint -, hogy az egyház és a munkásság - a munkásosztály - viszonyát, kapcsolatát feszegetni tabutéma lenne. Valahogy mégis az volt. Ritkán írtunk és keveset beszéltünk róla. Mintha a munkásságot „valaki” kisajátította volna, vagy önmaga választódott volna ki egy kizárólagos cél érdekében. Olykor egy-egy lelkészkonferencia fórumán előkerült és volt aki azt mondta; ne is várja az egyház a munkásosztály támogatását, és ne is gondoljunk valamiféle kap- csolatkeresésre, mert amikor 1919- ben 133 napon át élethalálharcát vívta a proletárdiktatúra, akkor az egyházak mintha nem is ismerték volna az irgalmas samaritánus bibliai történetét. A probléma azonban korábbi, összetettebb és nemzetközi. A reformátori teológia az Isten előtti megigazulás szerves részévé tette a földi hivatást. Luther szerint hitünknek földi hivatásunkban is gyümölcsöket kell teremnie. De az elsőbbség a hiten van olyan értelemben, hogy itt nem beszélhetünk érdemszerző jócselekedetekről. Ehhez járul - ha kell aszkézis- sel is - az „Isten dicsőségére” végzett munka kálvini eszméje. így nem véletlenül indul el a protestáns államok területén a gazdasági, ipari és kultúrális progresszió, mely rövidesen „kinövi” a társadalmi fejlődés korábbi szakaszát. Ma is az egy főre jutó nemzeti jövedelem ezekben az országokban a legmagasabb. A bűn viszont mindenhol jelentkezik - a munkában is. Az viszont nem szorul bizonyításra - bár a témának M. Weber könyvet szentel -, hogy nem a protestáns etika szülte a „kapitalizmus szellemét”. A reformáció a Szentírás kizsákmányolás mentes szociális igazságosságának eszményét a kapitalizmus kialakulásának korai szakaszától kezdve képviselte. Ezért harcoltak a hugenották és a puritánok az angol és francia bankházakkal és monopóliumokkal szemben, ahogy Luther is tette német földön. A történelmi egyházak ugyanakkor a múlt századi, század eleji ipari forradalmak időszakában súlyos mulasztásokat követtek el, amikor nem álltak kellően a munkások jogos bérkövetelései mellé, és az elviselhetetlen szociális igazságtalanságok megváltoztatása ellen nem emelték fel határozottan szavukat. Hogy ez miért volt így, bizonyára külön tanulmányt érdemelne. A munkásosztály számára magától értődő volt, hogy csak szervezetten léphet fel és szerezhet jogainak érvényt. A különböző eszméi áramlatok, amelyek a munkásság helyzetére és leendő boldogulására magyarázatot adtak és kivezető utat mutattak, gyorsan gyökeret vertek soraikban. Ezen eszmei áramlatok legelterjedtebbike a marxista-leninista ideológia. Hazánkban a marxizmus jelenlegi célja: „a szocialista eszme, a munkásosztály forradalmi világnézete, a szocialista erkölcsi értékek, az emberek közötti új típusú kapcsolatok, a szocialista hazafi- ság és internacionalizmus eszméi elfoglalják méltó helyüket a munkások, a dolgozók fejében és szívében” - mondja Földi Pál. Az egyház Krisztus tanítása alapján munkálja az új ember születését, a keresztyén erkölcsi értékeket, az ember belső békéjét és békét teremtő magatartását, a keresztyén hazafiságot és nemzetköziséget, a szolidaritást és a bajbajutottaknak a segítségnyújtást. Manapság különösképpen nem feledkezhetünk meg az egyház felelős szociáletikai küldetéséről sem, amikor a munka jogáért, a tisztességes bérért, a javak igazságos elosztásáért, a szegénység megszüntetéséért, és olyan igazságos társadalmi rendért szállunk síkra, amelyben minden ember, a munkás is honra lel e hazában. Kalácska Béla Felvételi hirdetmény Az Evangélikus Teológiai Akadémia 1989 őszétől újabb hároméves levelező teológiai tanfolyamot indít gyülekezeti munkások részére. A tanfolyamra elsősorban aktív gyülekezeti munkásokat, vagy olyan testvéreket várunk, akik a gyülekezeti szolgálathoz (gyermekmunka, hitoktatás, látogatás, szeretetszolgálat, szórványmunka stb) alaposabb ismeretekre szeretnének szert tenni. A felvételi kérelmeket június 1-ig kérjük az Akadémia dékáni hivatalába (Budapest, Lőcsei út 32 - 1147) beküldeni. A kérvényekhez az alábbi iratokat kérjük mellékelni: 1. Születési, keresztelési és konfirmációi bizonyítvány. 2. Érettségi (vagy ennél magasabb képesítést igazoló) bizonyítvány. 3. Sajátkezűleg írt önéletrajz, amely a személyi és családi körülmények leírásán kívül a jelentkező foglalkozásáról, és gyülekezetével való kapcsolatáról, esetleges terveiről is szól. Külön levélben kérjük a gyülekezet lelkészétől 4. A gyülekezeti presbitérium javaslatát, és igazolását a jelentkezőnek a gyülekezettel való kapcsolatáról. 5. Részletes lelkészi ajánlást. A jelentkezőket felvételi beszélgetésre fogjuk behívni, ennek időpontját levélben közöljük velük. Kérjük a lelkészeket, hogy a tanfolyamra való jelentkezés lehetőségét több alkalommal hirdessék a gyülekezetben.
