Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1989-01-08 / 2. szám

Evangélikus Élet 1989. januAr 8 Egyházunk anyagi helyzete KÜLFÖLDI TESTVÉREINK ANYAGI SEGÍTSÉGE Egyházunk anyagi életét vizs­gálva már szóltunk a saját bevéte­leinkről és az állami támogatásról. Most szólnunk kell arról az anyagi segítségről, amelyet külföldi hit­testvéreink juttatnak egyházunk­nak. E kérdés taglalása nem abból a szempontból jelent nehézséget, hogy esetleg egyházunk vezetősége ezt „tabu”-ként kezelné. Sokkal inkább a téma sokrétűségéért és bonyolultságáért. A Lutheránus Viágszövetség mintegy 30 esztendeje rendszeres anyagi támogatást biztosít egyhá­zunknak. Ez a támogatás elsőren­den az építkező gyülekezetek meg­segítésére szolgál. Talán nincs is egyházunkban olyan gyülekezet, amely ne kapott volna LVSZ- segélyt. Ezen kívül az LVSZ anya­gilag is támogatja a lelkésztovább­képzést, a sajtómunkát, és a konfe­renciák költségeihez is ad segítsé­get. Tehát úgy is mondhatjuk, hogy az LVSZ kimondottan meg­határozott célokra, elsőrenden a hitélet gyakorlásának a biztosítá­sára ad anyagi támogatást. Ennek az évi összege változó. 1987-ben ez az LVSZ-támogatás kereken 2 mil­lió forintot tett ki. Ezen kívül éven­te rendszeresen kapunk anyagi tá­mogatást a diakóniai munkások és a nyugdíjas lelkészek, lelkészözve­gyek részére, karácsonyi segély ki­fizetésére. Ennek összege 1,6 millió forint. Tizenhat esztendeje egyházun­kat rendszeresen támogatja az NSZK-beli Gusztáv Adolf Egye­sület. E szervezet elsőrenden: épít­kező, tatarozó gyülekezeteket, a szórvány munka megkönnyebbíté­séhez gépkocsivásárlást, valamint a diakóniai szolgálatunkat támo­gatja. Gyülekezeti célokra évente 60 ezer DM-t biztosítanak. Ezen­kívül 15 ezer DM forintösszegét nyújtják szórványgépkocsik vásár­lására. A diakóniai célokra jutta­tott segély összege változó. Átlag­ban azt lehet mondani, hogy 30-40 ezer DM közötti összegről van szó. Ez az összeg sokban függ attól is, hogy mennyi adomány érkezik er­re a célra a GAE pénztárába. Immár 16 esztendeje, hogy a Ba­jor Diakóniai Egyesülettel egyhá­zunk partnerségi kapcsolatba lé­pett. Ennek „eredményeképpen” a DWB évente rendszeresen 15 ezer DM összeggel támogatja diakóniai intézményeinket. Ezen felül azon­ban az elmúlt néhány esztendő óta évi 60-80 ezer DM segélyt is folyó­sított a kislétszámú s templomát tatarozni szándékozó tolna-bara­nyai gyülekezeteknek. Ugyancsak rendszeres anyagi támogatást kap egyházunk a Lu­ther Márton Szövetségtől (Martin­Luther-Bund) is. Ez az NSZK-beli egyházi szervezet gyülekezeteknek és egyházi _munkaágaknak nyújt segítséget. így pl. évek óta - az osztrák MLB-vel együtt! - a fóti Kántorképző Intézetünk részére nyújtott igen nagy összegű támo­gatást. Ezen kívül több NSZK-beli tar­tományi egyház (elsőrenden a vesztfáliai egyházra gondolunk!) nem rendszeresen, de visszatérő- lég, bizonyos célokra nagyobb ösz- szegű támogatásban részesíti egy­házunkat. (Gondoljunk itt pl. a diakóniai intézményeink korszerű­sítésére, a Teológiai Akadémia épí­tésére, bizonyos felszerelési tár­gyak vásárlására stb.). Ezen túlme­nően esetenként más nemzeti egy­házak, egyházi testületek vagy cso­portok, egyes gyülekezetek, szemé­lyek is támogatják egyházunkat. Mindezért a támogatásért hálá­saknak kell lennünk. Mert minde­gyik mögött testvéri szeretet és ál­dozat húzódik meg. Az is kétségte­len, hogy néhány egyházi objek­tum nem épülhetett volna fel a kül­földi testvérek áldozata nélkül. Az 1987-es esztendőben több mint 10 millió forintnak megfelelő anyagi támogatást kapott egyhá­zunk. (LVSZ, GAE, MLB, DWB, osztrák MLB, finn gyülekezetek­től, de ebben az összegben nincs benne az új Teológiai Akadémia építésére, valamint az erdélyi me­nekültek megsegítésére érkezett külföldi segélyek összege). Ez a tá­mogatás tehát évenként, eseten­ként és épülő objektumaink szá­mától függően változik. Ezért ne­héz erről a kérdésről szót ejteni. Hiszen éppen ezekben az eszten­dőkben a Budai Szeretetotthon, a Teológiai Akadémia, a siófoki templom építésével, a soproni templom tatarozásával stb. kap­csolatosan a külföldi testvérek ál­dozata igen megnövekedett. Itt említem meg a finn-magyar test­vérgyülekezetek kialakulásának anyagi vonzatát is. E kapcsolatok révén - beleértve az épülő siófoki templomra nyújtott áldozatot is 1988-ban 4,6 millió forintnyi finn segély érkezett. Bármennyire is magasnak ítél­jük saját híveink anyagi áldozatát, mégis - sajnos jelenleg még ezek nélkül, a külföldi testvérek áldoza­ta nélkül, nem tudjuk elképzelni egyházunk rendezett gazdasági háztartását. Hiszen a növekvő épí­tőipari és szolgáltatási árak nem teszik lehetővé, hogy gyülekezete­ink saját erejükből, híveink áldo­zatkészségéből templomokat, lel­készlakásokat tudjanak tatarozni, szórvány gépkocsikat vásárolni. Karner Ágoston Imaház-renoválás ’88 A lehetetlenség és a reménység szorításában 1988. december 4-én ünnepi is­tentiszteleten adott hálát a marok­nyi siklósi gyülekezet felújított és megnagyobbított imaházáért. Az igehirdetést dr. Harmati Béla püs­pök végezte. Oltárunknál Lackner Aladár esperes, Mogyoróssy Gyula ny. lelkész és Németh Pál gyüleke­zeti lelkész szolgált. Együtt örült velünk Szarka Árpád a város taná­cselnöke, Ormos Elek ny. mohácsi és Balikó Zoltán pécsi lelkész, vala­mint a helyi és a környékbeli refor­mátus és katolikus lelkészek nagy számban. Velünk ünnepeltek a társgyülekezetek tisztségviselői, gondnokai és felügyelői is. , A maroknyi siklósi gyülekezet és lelkésze 12 352 Ft-tal, 1988 elején belefog imaházának teljes felújítá­sába és rtíé^Hágyobbitásába. A Siklósi Evangélikus Missziói Gyülekezet 1938-ban vált ki és ön­állósodott a dél-baranyai Magyar- bóly anyagyülekezetből. Istentisz­teleteit évekig a helybeli reformá­tus gyülekezet templomában tar­totta. A két felekezetet ezekben az években sok baráti szál kötötte össze: a közös - ma úgy monda­nánk ökumenikus - vasárnapi is­kola, a reformációi istentiszteletek, teadélutánok a nőegyletben. Mégis saját hajlékra vágytunk. Apáink nemzedéke templomot akart építe­ni. Már a telket is kiválasztották, végül a háború okozta infláció meghiúsította a tervet. Megvettek egy tágas épületet a vár mellett, papi lakás és gyülekezeti terem cél­jára. 1945 után a lélekszámban és anyagiakban megtizedelődött gyü­lekezet ismét filia lett, papja Ma- gyarbólyból látta el és hamarosan sor került a nagy épület eladására is. A lelkészi teendők jobb ellátásá­ra, került az árából egy kis Zaszta- vára, s a maradékból Siklós Ady utcájában egy koldusszegény, néha zsidó szabómester házának utca­frontos részére: ez a mai imahá­zunk. Az első átalakítás hősi kor­szakában akkori lelkészünk, Zász- kaliczky Pál nálunk tanulta a „szakma alapfogásait” ma már nyugdíjas kőműves-gondnokunk, Lovescher Gyuri bácsi mellett. Szép volt tervezni, oltárt építeni, ott­hont teremteni gyülekezetünknek. Jó húsz év elteltéydl, a teljes fel­újítás életkérdéssé vált. 1988 tava­szára már minden együtt volt. A belső építési terv, gyülekezeti tagjaink adományából az új, cso­daszép tetőcserép, a szigetelő­anyag, a hozzávaló folyami ho­mok, s a Gusztáv Adolf Segély- szolgálat adománya. Osztottunk, szoroztunk. Ha kőművest foga­dunk fel, s minden egyebet társa­dalmi munkában végzünk, ha szi­gorúan fontossági sorrendben ha­ladunk, akkor - talán. Gyülekezet és lelkész nagy munkába fogott. Hol a pénz fogyott el, hol meg a tégla, segítő kéz, s a segítő szán­dék. De Isten kimérte mindennapi kenyerünket. Fogyó hitünket, s kasszánkat újra töltötte... Állított ügyünk mellé segítőket, gyülekeze­tünkből, más felekezetekből és a magyar evangélikusság nagy csa­ládjából valókat egyaránt, így érkezett el 1988. december 4-e, amikor lelkészünk Németh Pál a hófehér falú piroscserepes kis imaház előtt fogadta dr. Harmati Béla püspököt. Az öröm és a lét­szám túlcsordult a kicsi termen, de a szomszéd iskola tornatermébe kiszorult vendégek - a hangosítók jóvoltából - az imaházbeliekkel együtt, egy szívvel énekelhették az „Erős várunk...” és a „Tebenned bíztunk..ősi dallamát, s hallgat­hatták a püspök igehirdetését és a köszöntéseket. A püspöki igehirdetés Lukács 21,28 alapján szólt. „Többféle templom van a világon, sokféle is­tentiszteleti hely. Es lehetne azt kérdezni: melyik az első, melyik a legszebb, és melyik a nagy, és me­lyik a kicsi... Én azt gondolom, amikor rangsorba állítjuk az isten- tiszteleti helyeket és templomokat, akkor minden gyülekezetnek a magáé a legkedvesebb. És így kell, hogy legyen! A siklósi gyülekezet­nek ez a hely a legkedvesebb, ahol ma ezen az ünnepi alkalmon meg­szólal Jézus szava: emeljétek fel fejeteket, mert közeledik megvál­tástok ideje! - Ne lefele nézzünk, a szédítő mélységbe! Ne csak a sa­rat, a földet, az élet nehézségeit lássuk, hanem lássunk mást, töb­bet, Isten akaratát, útmutatását és vezetését! Nézzünk fölfelé, Arra, Aki jön, Akire az ádvent figyel­meztet!” Igehirdetése után dr. Simor Fe­renc felügyelő köszönte meg a püs­pöknek, hogy sokirányú elfoglalt­sága mellett is vállalta a mai szol­gálatot, egy kis szórványgyüleke­zet meglátogatását. És kérdezik tő­Alkoholizmus és HÁTRÁNYOS HÍREK A GIMNÁZIUMRÓL December 17-én fejeződtek be a felvételi vizsgák az 1989/90-es tanévre. 641 tanuló jelentkezett a három első, két második, egy harmadik osztályba. Ez azt jelenti, hogy az első osztályokban négyszeres volt a túljelentkezés. A jelentkezők 20 százaléka volt vidéki, a többi pedig budapesti és környéki. A felvételik eredmé­nyéről minden érdekelt még karácsony előtt értesítést kapott. Folyik a különböző szertárak előkészítése és fölszerelése. Több helyről kaptunk könyvadományokat és akadtak intézmények, amelyek felszerelési tárgyakat (mikroszkóp, szemléltető eszközök stb.) ajánlottak fel. Elkészültek az épület eredeti állapotába való visszaállításra vo­natkozó tervek. Kisebb építési munkák, pl. válaszfalak eltávolítása mellett szükség lesz az épület elektromos vezetékeinek felújítására is. Az átalakítási munka megkezdése már az év első felében is lehetséges (elektromos vezetékek cseréje, fűtésszerelés). Az Országos Presbitérium döntése értelmében a Gimnázium ügyeit ideiglenesen a Gimnáziumi Bizottság intézi dr. Harmati Béla püspök és dr. Frenkl Róbert felügyelő elnökletével. A tanári kar összetételéről, a gimnázium felügyeletéről, működési szabályzatá­ról az Országos Presbitérium márciusi ülésén tárgyalnak majd. Megemlékezés a negyvenéves Egyezményről Az Országos Egyház december 8-án tartott rendkívüli közgyűlése kezdetén dr. Nagy Gyula püspök­elnök megemlékezett az 1948. de­cember 14-én a Magyar Köztársa­ság kormánya és a Magyarországi Evangélikus Egyház zsinati elnök­sége között aláírt Egyzemény negyvenéves évfordulójáról. lünk, hogy 1988-ban miért szüksé­ges megnagyobbítani egy'imahá­zat? - Erre pedig ezt felelem: re­ménység kényszere késztetett ben­nünket. Azé a reménységé, ami meghívónk mottójaként áll az ézsaiási idézetből: Napkeletről visszahozom gyermekeidet és nap­nyugatról összegyűjtelek. Balikó Zoltán pécsi lelkész azzal biztatott bennünket, hogy nem a létszám, nem a mennyiség számít. Nem azon kell keseregni, hogy mennyien mentek el Siklósról, ha­nem hányán nem jöttek még ma sem el ide. Annak kell örülni, hogy ennyien vagyunk. „Legyen ez a hely a siklósi gyü­lekezet számára azzá, ahonnan te­kintetüket felemelhetik azokra a hegyekre, ahonnan a segítség jön. A Sinai hegyre, ahonnan eligazí­tást kaphatnak a mindennapi élet­hez és a Golgota hegyére, ahonnan segítséget kaphatnak az élet terhei­nek elhordozásához” - mondta Lackner Aladár esperes. Mogyo­rósi Gyula ny. lelkész, gyülekeze­tünk tagja bensőséges imádsággal zárta az oltár körüli szolgálatot. Németh Pál lelkész köszönetét mondott Isten után minden külső és belső emberi segítségért, a pécsi gyülekezet énekkarának és Kapi Zoltánná hegedűtanárnak szolgá­latukért. A sok szorgos asszony­kéznek a finom falatokkal terített asztalokért, majd az ünnepséget imádsággal zárta be: „Áldunk ke­gyelmedért, hogy meghallgattad kéréseinket, hogy eredményessé tetted fáradozásainkat és teljesítet­ted szivünk vágyát. Köszönjük, hogy örvendhetünk megszépült haj­lékunknak. Áldd meg irgalmas je­lenléteddel ennek az imaháznak a szolgálatát minden időben, hogy a Te szent neved dicsőittessék itt e helyen és mindennapi életünkben. Simor Ferencné Részletesen ismertette az Egyez­mény tartalmát, és négy pontban jelölte meg annak előremutató, történelmi jelentőségét egyházunk életének következő évtizedei szá­mára. 1. Igen részletesen megjelöl­te és kodifikálta a szabad vallás­gyakorlat minden elvi és gyakorla­ti követelményét, az egyház tevé­kenységeit. 2. Egyházunknak a magyar közoktatás története so­rán szerzett érdemeit elismerve, egy-egy budapesti fiú- és leánykö­zépiskolát hagyott meg (ezek - egy közös gimnázium fortaajában - a Fasorban 1989 szeptemberében kezdik meg újra szolgálatukat). 3. Anyagi támogatást biztosított egy­házunk számára 1968-ig, csökkenő mértékben (közismert, hogy a kor­mányzat ezt az államsegélyt az egyházaknak mind a nai napig fenntartotta). 4. Végül, ígéretet tett egy új, részleges vallásügyi törvény kidolgozására (ez most van meg­valósulóban.) A negyvenéves Egyezmény meg­kötésének és tartalmának jelentős része volt abban, hogy a kezdeti hibák és nehézségek után hazánk­ban később olyan kedvező irány­ban alakult az állam és az egyházak viszonya, és ma állam és egyházak között őszinte jó viszony és kölcsö­nös megbecsülés van - mondotta a püspök megemlékezésében. Dr. Nagy Gyula tiszteletbeli professzor Az Országos Presbitérium az Evangélikus Teológiai Akadémia november 23-i ülésén hozott hatá­rozati javaslata alapján december 8-án tartott ülésén egyhangúlag jó­váhagyta, hogy az Akadémia D. dr. Nagy Gyula püspök-elnök szá­mára - több mint negyedszázadon át végzett tanszékvezetői tanári munkásságának és világviszony­latban is elismert tudományos munkájának elismeréseképpen - a „tiszteletbeli professzor” címet adományozza. kábítószerfogyasztás A bor csúfolódóvá tesz, a részegítő ital lármássá, senki sem bölcs, aki attól tántorog. (Péld 20,1) Az öngyilkossághoz hasonlóan az alkoholizmus is régóta súlyos probléma a magyar társadalom­ban. Az alkoholizmus tekintetében ugyan nem állunk a világranglista élén (öt-hat ország megelőz ben­nünket), de az alkoholizmus szin­tén körülbelül az 1950-es évek kö­zepe óta folyamatosan emelkedett és azóta becsülhetően öt-hétszere- sére emelkedett a súlyos alkoholis­ták száma (kb. 300 ezer). Némi reményt kelthet, hogy az utolsó években talán megállt a növeke­dés. Az európai kultúrájú orszá­gok nagyobb részében azonban az 1970-es években nem csak megállt a növekedés, hanem egyes helye­ken némileg vissza is esett. Ha a jelenlegi ivási szokások fennma­radnak, akkor arra' számíthatunk, hogy minden hatodik-hetedik ma­gyar férfi alkoholistává válik élete folyamán. A nők között ez az arány jóval alacsonyabb, de a nö­vekedés sokkal gyorsabb volt. Kit tekinthetünk alkoholistának vagy az alkohol okozta problé­TÁRSADALMI HELYZET •- SZEGÉNYSÉG - TÁRSADALMI BEILLESZKEDÉSI ZAVAROK (IV) Az alkoholizmussal ellehtétben a kábítószerfogyasztás egészen új probléma hazánkban. Az 1960-as évek végén figyeltek fel először ar­ra, hogy fiatalok körében kábulat előidézésére különböző vegyszerek (különösen bizonyos ragasztók) gőzét lélegzik be, továbbá gyógy­szereket szednek, némely esetben alkohollal kombinálva. Áz 1980-as évek közepén 30 ezerre becsülték azoknak a számát, akik egy év alatt kapcsolatba kerülnek valami­lyen kábítószerrel. Pontos adatunk azonban nincs. A vegyszerek belé­legzése („szipuzás”) inkább a ti­zenévesek és a szegényebb fiatalok körében, a különböző gyógyszer­alkohol kombinációk és egyéb sze­rek (egyelőre ritkán) inkább a hu­szonévesek és idősebbek és a jobb- módúak körében fordulnak elő. Andorka Rudolf mákban szen­vedőnek? Két­féle definíciót lehet adni. Or­vosi értelemben alkoholista az az ember, aki nem képes már ivásán uralkodni, tehát vagy nem képes lemondani arról, hogy újra és újra (a betegség súlyos szakaszában már minden reggel) italt fogyasszon, vagy ha egyszer elkezdett inni, akkor nem képes a teljes lerészegedés előtt abbahagy­ni az ivást. Az alkoholnak az a különleges tulajdonsága van, hogy hosszabb nagy mennyiségű fo­gyasztás után szinte biztosan kia­lakul az a „függőség” vagy depen- dencia. A szociológiai definíció szerint alkoholista az, akinek életé­ben - családjában, munkahelyén, egészségi állapotában - az ivás sú­lyos problémákat okoz. A legtöbb alkoholista mindkét definíció sze­rint annak minősül, mert éppen a függőség következtében jelentkez­nek az említett viselkedési és egyéb problémák. Az Egyházi Elnökség évzáró ülése Egyházunk elnöksége december 16- án tartotta az 1988. esztendő utolsó tanácskozását. A püspökök beszámol­tak a novemberi ülés óta történt leg­fontosabb eseményekről: az Evangéli­kus-Református Dialógus Bizottság budápesti tanácskozásáról, a magyar egyház vezetőinek esztergomi megbe­széléséről, az ökumenikus Tanács köz­gyűléséről, az Evangélikus Gimnázium ügyében hozott újabb fontos határoza­tokról és az erdélyi menenkültek egy­házi segítő-akcióinak koordinálásáról, a pécsi és budapesti tárgyalásokról. ökumené itthon Örömmel üdvözölte egyházi elnök­ségünk a hazai egyházak vezetői között Esztergomban tartott tanácskozás eredményeit. Elfogadta a Magyaror­szági Egyházak Ökumenikus Tanácsa közgyűlésének határozatát a Miatyánk és az Apostoli Hitvallás közös ökume­nikus szövegének alternatív bevezeté­séről addig is, amíg erről az Országos Presbitérium határozatot hoz (a római katolikus és a református egyház már elhatározta az új közös szöveg haszná­latát). Felhívja a gyülekezeteket és a lelkészeket, hogy a január 15-én kezdő­dő ökumenikus imahéten, amelynek megnyitása a budapesti Szent István Bazilikában lesz dr. Paskai László bí­boros-érsek részvételével, valamennyi hazai egyházzal együtt vegyenek részt. Valamennyi hazai egyház közös talál­kozót tart ez év tavaszán Budapesten. Megalakul a Keresztyén-Zsidó Ta­nács, a jó kapcsolatok erősítésére a ha­zai izraelita hitközösséggel. Egyházi feladatok Részletesen foglalkozott az ülés az Országos Presbitérium és a rendkívüli közgyűlés határozataival. Elhatározta, hogy egyházunk elnöksége intézzen fel­hívást a határainkon kívül élő magyar evangélikusokhoz, testvéri közösségre és együttműködésre kérve őket egyhá­zunk, magyar népünk jövőjéért. Az Evangélikus Gimnázium január­ban már a fasori épület néhány helyisé­gében kezdi meg a gimnázium szervezé­si munkálatait, és készül fel az épület átalakítására, hogy szeptemberben megindulhasson a tanítás. Ehhez azon­ban még gyülekezeteink, híveink jelen­tős anyagi áldozataira van szükség. Foglalkozott az országos elnökség az elmúlt évtizedek során igaztalan sé­relmeket elszenvedett lelkészek erkölcsi rehabilitációjával, amelyet az Országos Presbitérium mondott ki legutóbbi ülé­sén, és a maga részéről is kérte őket, hogy egyházunk megbecsült lelkészei­ként vegyetek részt közös feladataink végzésében. Az erdélyi menekültek kérdésében is fontos határozatok születtek. A nem­zetközi segélyszervezetek bécsi tanács­kozásán elhatározták az egyházak ha­zai segítőmunkájának koordinálását. Folyamatban van egyházunk új, mene­külteket segítő központjának kialakí­tása Budapesten. A Sajtótanács legutóbbi ülésének ja­vaslatára az Országos Elnökség - meg­köszönve Lehel László ökumenikus fő­titkárnak a könyvkiadásunk terén vég­zett szolgálatát - 1989 január 1-től egy évre Tóth-Szöllös Mihály szerkesztőt bízta meg a könyvkiadói munkakör ellátásával is. Jóváhagyta az elnökség, hogy az Evangélikus Élet ára január 1-től - a lapok általános áremelése miatt - számonként 8,50 Ft, évi előfize­tése 440 Ft legyen, kérve továbbra is híveink támogatását egyházi lapunk iránt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom