Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1989-03-19 / 12. szám

Evangélikus Élet 1989. március 19. Ä kiengesztelődés sorában Értelmi fogyatékosok ép műalkotásai Szép ünnepe volt a nyáregyházi gyülekezetnek böjt első vasárnap­ján. Régi lelkészük, Lupták Gyula volt vendégük feleségével együtt. Egy régi, kedves ismerősük temeté­sére érkeztek, de a gyülekezet lel­késze Adámi László felhasználta az alkalmat és megkérte a vasárnapi istentisztelet igehirdetésére is. De ez az alkalom nemcsak a nyáregy­házi gyülekezet ünnepe volt, ha­nem egész egyházunk alkalmává is lett a most folyó kiengesztelődések sorában. A gyülekezet jelenlegi lel­késze is megemlékezett a régi lel­kész szolgálatáról, az egyházme­gye esperese pedig felolvasta dr. Harmati Béla püspök levelét, ugyanis a püspök már egyházi szolgálata miatt nem tudott az ün­nepen jelen lenni. A levél és üzenet a következőképpen hangzott: Szeretett Gyülekezet, kedves Testvéreim a Jézus Krisztusban! Meghívást kaptam a mai, 1989. február 12-i istentiszteletre a gyü­lekezetbe, amelyen a gyülekezet ré­gi lelkésze, Lupták Gyula lelkész úr hosszú idő után először újra hirdeti a,z igét. Sajnos, más gyüle­kezeti elfoglaltságom miatt nem tudok ma jelen lenni, ezért írom ezt 1 a levelet. Ismeretes a gyülekfezet számára, hogy Lupták Gyula lelkész úr ko­rábbi szolgálatát nem önszántából fejezte be Nyáregyházán, hanem belső egyházi feszültségek között, az egyházkerület korábbi püspö­kének utasítására, kényszerből, az egyház hagyományos szokásait és törvényes rendelkezéseit sértő eljá­rás után. A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériumá­nak 1988. december 8-án tartott ülésén a Presbitérium határozata szerint mindazok, akik a elmúlt időszakban az egyházban igazság­talanságot szenvedtek és törvény- sértő módon, önkényesség alkal­mazásával voltak kénytelenek el­hagyni gyülekezetüket és egyházi tisztségüket, nyilatkozat formájá­ban, határozatilag együttesen kap­tak elégtételt, rehabilitációt. E ha­tározat vonatkozik Lupták Gyula lelkész úrra, aki jelenleg nyugdíjas lelkészként, gyülekezeti szolgála­tokat is vállalva él az Északi Egy­házkerületben. Kérem a Gyülekezetei a mai na­pon, mint az Egyházkerület püs­pöke, fogadjja szeretettel korábbi lelkészét, fejezze ki iránta való tisz­teletét, nagyrabecsülését. Imád­kozzanak együtt megbocsátásért és kölcsönös szeretetért, egyhá­zunk egységéért. Isten áldását kérem a Nyáregy­házi Gyülekezet tagjaira, Lupták Gyula lelkész úrra és Családjára,'a gyülekezetben jelenleg szolgáló Adámi László lelkész úrra és csa­ládjára. Isten adjon békességet és reménységet, szolgáló hitet mind­nyájunknak. Lupták Gyula meghatottan kö­szönte meg a kiengesztelő szava­kat, elmondta, hogy egyházának töretlenül igyekezett szolgálni, sőt úgy érzi és vallja, hogy Isten még ezt a rosszat is javára fordította. Reménységünk szerint a szép ünnep valóban az engesztelődés al­kalma volt. MŰVÉSZEK STETTENBOL A Csalogány utcai Általános Iskola Gyermekkórusa Fotö: Batar b Magyar-Finn Társaság alakult A Magyar-Finn Társaság nem megalakult, csak alakult. Hiszen 1937-ben még aktívan működött. A háború éveiben s utána szünetelt a működése. A kölcsönös vonzó­dás, sőt szeretet egyik oldalról sem szűnt meg. Nem is egyszerűen csak folytatta, hanem a meglévőt összefogja. Az országban ma 18 finn-magyar ba­ráti kör már jóideje működik. Ezek­nek összefogó szerveként lépett ez élre a Magyar-Finn Társaság, amely a 28 vidéki és budapesti helyi baráti kör küldötteinek igen népes gyülekezete előtt alakult meg. A Társaság elnökévé Pozsgay Imre államminisztert választotta, kultu­rális alelnökké Hajdú Péter akadé­mikust, társadalmi alelnökké Gáti Tamást, titkárrá Révay Valériát. Közös nyelvi örökség, hagyo­mányos barátság, az országok kö­zötti kapcsolatok ápolása és erősí­tése az alulról kezdett törekvésekre épülő Társaság célja, amely önálló társadalmi szerv, de tagjai közé bi­zonnyal beépül annak a finn-ma­gyar, több mint 35 evangélikus testvérgyülekezet-pár kapcsolatot építő, s évek óta folyó kölcsönha­tása is, amely része finn evangéli­kus egyházzal 1924 óta töretlenül fennálló kapcsolatunknak. (Folytatás az 1. oldalról) embereket igyekszünk bemutatni. Az emberek általában ezt a fajta „más”-ságot nem tudják tolerálni. Szükségünk van arra, hogy mégta­nuljunk kulturáltan együtt élni a fogyatékosokkal. Anne Dore Spel- lenberg szólt arról, hogy az NSZK-ban ezt úgy igyekeznek megvalósítani, hogy a súlyos ese­tektől eltekintve nem veszik ki a családból a fogyatékos család­tagot, hanem lehetőséget teremte­nek számára, hogy együtt éljen a családdal. így kerülik el, hogy a hasonlók között ne szűküljenek be, hanem a családban az szsé- gesek között természetesnek talál­ják életüket. Nem kirekesztettek, hanem családban élők. Peter Schlaich lelkész igen jelentősnek mondta, hogy ez a kiállítás eljutha­tott fővárosunkba. Nemcsak poli­tikusoknak és tudósoknak kell épí­teni a kapcsolatot a két nép között, a fogyatékosoknak is joguk van erre. Fontos cél, hogy őket írni, olvasni megtanítsuk, de azt is tud­nunk kell, hogy Jézus nemcsak a bölcsekért halt meg, hanem a sze­gényekért, gyengékért, fogyatéko­sokért is. A modern társadalom­ban mindenkinek egyenjogúnak kell lennie. Schlaich lelkész különben vi- szontlátogatásra hívta meg Budai Szeretetotthonunk lakóit ill. mű­vészi alkotásaikat NSZK-ba. Csiz- mazia Sándor igazgató a megnyi­tón megköszönte jövetelüket és a kiállítást hazai toborzónak nevez­te. Fiatalokat toboroznak, akik élethivatásszerűen vállalják fogya­tékosok segítését, gondozását. „Az emberi lélek kincseket rejtő mély kút; erőszakra bezárul, de ember­ségre megnyílik." A Csalogány Utcai Általános Is­kola Gyermekkórusa Kodály- és Mozart dalokkal emelte a megnyi­tó élmény szerűségét. Március 25- ig még megtekinthető a Nagyvá­rad téri orvosegyetem galériáján a 100 kép. Különösen ajánljuk fiata­loknak! Passióhallgatás evangélikus füllel... Nagyhét küszöbén vagyunk. Módunk lesz. valahol meghallgatni Bach passióit. Ebben a kis írásban szeretném egy-két szempontra fel­hívni a figyelmet, ami jellegzetesen evangélikus vonás Bach passióiban. A Máté és a János passió a lu­theránus egyházi zene páratlan al­kotása. Az evangélium szövegét eleven zenével adják vissza, amely követi a passió cselekmény min­den rezdülését. Az áriákban és fő­Dr. Luthár Jenő 60 éves Dr. Luthár Jenő az Országos Egy­ház jogtanácsosa 1989. március 6- án töltötte be 60. életévét. Ebből az alkalomból az Országos Elnökség dr. Nagy Gyula püspök-elnök ve­zetésével köszöntötte az ünnepel­teti Dr. Luthár Jenő 1929. március 6-án született Grazban. Középis­kolai tanulmányait a híres soproni Líceumban végezte, ahol 1947-ben tett érettségi vizsgát. Jogi tanulmá- _ nyait Budapesten végezte, ugyanitt tett ügyvédi vizsgát, s jelenleg is ügyvédként dolgozik. Dr. Luthár Jenő régi evangéli­kus családból származik, nagyapja és édesapja különböző egyházi tisztségeket töltöttek be a volt Du­nántúli Egyházkerület területén. 0 maga is korán bekapcsolódott az egyházi életbe. A Budapest-Fasori Gyülekezetnek évtizedek óta pres­bitere, majd jogtanácsosa volt. Egyházunk Országos Közgyűlése 1985-ben választotta meg az Or­szágos Egyház jogtanácsosi tisztsé­gére. További életére és szolgálatára lapunk olvasói nevében Isten áldá­sát kérjük. Felvétel a Teológiai Akadémiára Evangélikus egyházunk lelkészeinek képzése a budapesti Teológiai Akadémián történik. Aki a Teológiai Akadémiára felvételüket óhajtják, felvéte­li kérvényüket az Akadémia Felvételi Bizottságához címezve, az Akadémia Dékáni Hivatalának (1147 Budapest, Lőcsei út 32.) 1989. június 10-ig nyújtsák be. Az akadémiai felvételi kérvényhez a következő okmányo­kat kel! mellékelni: 1. születési bizonyítvány; 2. a legmaga­sabb iskolai végzettségről (érettségi bizonyítvány); 3. helyha­tósági vagy más bizonyítvány, amely a kérelmező lakását, szo­ciális helyzetét, szülei foglalkozását és keresetét, Hl. szociális viszonyait feltünteti; 4. orvosi bizonyítvány, amely igazolja, hogy a jelentkező főiskolai tanulmányokra és lelkész pályára alkalmas; 5. keresztelési bizonyítvány; 6. konfirmációi bizo­nyítvány; 7. részletes, önéletrajz, mely feltárja a kérelmező családi és társadalmi körülményeit, valamint a lelkészi szol­gálatra jelentkezés okait; 8. esetleg egyházi működésről szóló bizonyítvány. “ A felvételhez szükséges az illetékes lelkész bizonyítványa, mindenesetre annak a lelkésznek ajánlása a jelentkező lelké­szi pályára való alkalmasságáról, aki a folyamodónak az utóbbi időben a lelkipásztora volt. Ezt a bizonyítványt a lelkészi hivatal a kérvénnyel egyidejűleg küldje meg külön levélben közvetlenül az Akadémia dékánjának címezve. Az okmányokat eredetiben kell beküldeni, de indokolt esetben hiteles másolatban is lehet mellékelni. A másolat „egyházi használatra" megjelöléssel az egyházközségi lelkész által is hitelesíthető. Az akadémiai tanulmányi idő öt esztendő. Az Akadémia hallgatói kötelezően lakói a Teológus Ott­honnak, ahol lakást és teljes ellátást kapnak. A jó tanulmányi eredményt elért és rászoruló hallgatók ösztöndíjban is része­sülhetnek. A Felvételi Bizottság döntését felvételi vizsga előzi meg. Ennek időpontja 1989. június hó vége. A pontos időpontról írásban értesítjük a felvételire jelentkezőket! A felvételi vizsga anyaga a kővetkező: írásbeli zárthelyi dolgozat után szóbeli vizsga következik, mindkettő a következő anyag ismeretéből áll: 1."Ált alános bibliaismeret (a négy evangélium és Mózes öt könyve); 2. Luther Márton Kiskátéja; 3. Enekeskönyvünk - Luther-énekei; 4. A Hitünk-életünk c. hittankönyv, valamint dr. Prőhle Károly: Az evangélium igazsága c. tankönyv anya­gának ismerete; 5. Dr. Fabiny Tibor: Egyházismeret c. jegy­zet, amelyet kérésre megküldünk; 6. Az Evangélikus Elet, a Lelkipásztor, a Theológiai Szemle és a Diakonia 1988. és az ez évi anyagának vázlatos ismerete; 7. A magyar történelem; 8. Magyarnyelv és irodalom. A fenti anyaghoz esetleg szükséges segítségért a jelentkező forduljon bizalommal gyülekezeti lelkipásztorához. Kérjük a lelkészeket, hogy a fenti hirdetményt mielőbb, majd húsvét ünnepén is olvassák fel a gyülekezetekben. * Fabiny Tibor dékán leg a korálokban a gyülekezet vá- laszol a passió történetére illetve az Igére. Ez a „válaszolgatás” teszi lutherivé, lutheri istentiszteletté a két passiót. így lesz a passió a gyülekezetnek szóló igehirdetéssé, amely nem gyönyörködtetni akar — hanem megtérésre, hitre szólítja fel a gyülekezetét. A kor divatja már mellőzi a passiókban a bibliai és énekeskönyvi szöveget. Bach azonban visszahozza, sőt piros tintával Írja a partitúrába - kieme­lés végett a bibliai szöveget. Az eredeti bibliai szöveg és 3. korálok által újra liturgikus közelségbe hozza a gyülekezethez a passió cselekményét. A passió történés egyes pontjain úgy szövi bele a ko­rátokat, hogy azok jelképesen be­levonják az eseményekbe a hallgató gyülekezetei. Sok magyarázó mutat rá a két passió különböző jellegére. A Má­té passió gyengédséget és szeretetet áraszt elsősorban. A János passió Krisztusát a fenséges nyugatom és szentség jellemzi. Jó a passiót Bibliával a kezünk­ben hallgatni és követni az evan­gélium szavait. Ha a szövegre nem figyelünk, a lényeget veszít­jük el. Itt a szöveg és a zene együtt mondja el a lényeget. Min­dig tudnunk kell, hogy most ép­pen hol tart a passió története, cselekménye. Gáncs Aladár KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS AZ EVANGÉLIKUS GIMNÁZIUMRÓL II. Szerkesztő: A kérdések egymás­ba kapcsolódnak. A fasori szellem kérdése természetesen veti fel a ta­nári kar összetétele kérdését. Néz­zük tehát, mit mondhatunk a jö­vendő tanári karról? Harmati Béla: Az első feltétle­nül az, hogy még semmiféle tanár- választás és hitoktató kijelölés nem történt. (A beszélgetés óta megje­lent lapunkban a pályázati felhí­vás, mely bizonyítja, hogy március 1 -ig kellett beküldeni a pályázato­kat, nyilván ezután történik a vá­lasztás. Szerkesztő.) Gyapay Gábor: Az a 12 ember, aki a felvételi vizsgán közreműkö­dött, még nem választott tanár, csu­pán felkért személy volt. Az viszont a korábban megjelent cikkből (Frenkl R. cikke) is kiderül, hogy a szülők szimpátiával fogadták és a visszhangokból megtudtuk, hogy pontosan érezték az emberek azt, hogy itt evangélikus és egyházhű emberek beszélgetnek és kézzelfog­hatóvá vált, hogy emberszámba vettük a jelentkezőket. Ez egyéb­ként a fasori szellem jellemzője. Érdemes egy kicsit a régi forrá­sokhoz is visszanyúlni. Luther 1524-ben ezt írja: „Krisztusnak és a világnak ügye fordul meg azon, hogy mi az ifjúságnak segítünk és lendítünk, s ezzel voltaképpen raj­tunk is és mindeneken segítünk és lendítünk.” Az által, hogy az egy­ház iskolát csinál, önmagán segít és önmaga megújulását segíti elő. Luther még azt is hozzáteszi: „Mennyi mindent költünk utakra, hidakra, gátakra és egyéb dolgok­ra, hogy a városok békességét biz­tosítsuk. Hát miért ne költhetnénk ugyanannyit a szegény elhagyatott ifjúságra is, hogy egy vagy két ügyes embert adhassunk mellé­jük.” A mai ifjúság szegény és lel­kileg elhagyatott. Nekünk éppen az a legfontosabb feladatunk, hogy ezt a lelki elhagyatottságot orvosoljuk és a felvételikről az utó­lagos reagálásból az derül ki, hogy fantasztikus hatással volt a gyer­mekekre a felvételi bizottságnak a viselkedése. Tehát akik ezt a mun­kát elkezdték, azt hiszem magas nívón csinálták. Frenkl Róbert: Ami a tanárokat illeti, teljesen egyetértek Zászka- liczky Péterrel. 0 jól kifejtette, én nem ismételem meg rosszabbul. Úgy érzem, hogy egyértelműen nyi­tott kaput dönget. Most már azt is mondhatom, hogy annak a munka- csoportnak, melyet az egyházveze­tés megbízott a gimnáziummal kapcsolatos konkrét tevékenysé­gekkel, van erkölcsi alapja. Most már nemcsak előkészítő munka fo­lyik, hanem túl vagyunk a munka nehezén, a felvételin, ahol sikerült azokat a szempontokat érvényesí­teni, melyeket az egyház kívánt. A gimnáziumimai kapcsolatosan négy fogalmat szeretnék elmonda­ni és ezekkel tudom összefoglalni azt, amit e kérdésekben mint saját véleményt megalkottam magam­nak. Az első az illúzió fogalma. Két értelemben is használnám. Po­zitív értelemben, mert egy viszony­lagos dermedtségből magához térő egyházi életnek olyan óriási kifeje­zési formája az iskola újraindulá­sa, hogy érthetők az illúziók még akkor is, ha nyilvánvaló, hogy el kell határolni, mi az, ami az iskolá­ra^ tartozik és mi az, aminek az egyházi élet egyéb területein kell megvalósulnia. Ennek az illúzió­nak megvan az az objektív igazsá­ga is, ha a missziói oldalát nézem. Nem a hitoktatásra gondotok elő­ször, hanem arra a missziói hatás­ra, amit a családi életekre, nemze­dékek közötti beszélgetésekre gya­korolt. Miért nem kereszteltettük meg gyermekeinket, miért nem hallgattunk a nagyszülőkre, miért nem törődtünk a lelki neveléssel? Önvizsgálatra ébresztett embere­ket és családokat. Negatív illúzión azt értem, hogy vannak, akik még most sem hisz­nek abban, hogy érdemben meg­változott az egyházban a stílus, a munkastílus, az emberek közötti kapcsolat és a döntési mechaniz­musok hozatala. Gyapay Gábor: Ami a családok­ban történt, az Luthert igazolja. Ugyanúgy a családokhoz kell visz- szamenni, amikor az ifjúság neve­lésének kérdései égetnek. Frenkl Róbert: Szeretném még röviden összefoglalni a másik há­rom fogalmat. A második fogatom a tradíció. Röviden ez azt jelenti, hogy nem 1952-ben kell folytatni az iskolát, hanem 1989-ben, de úgy, mintha e 37 év alatt is lett volna iskola. A legnemesebb értelemben vett folyamatosságot kell vállalni. Magas szintű legyen az iskola neve­lő funkciója, valláserkölcsi nevelé­se és magas szintű legyen a képző funkciója. Hiszem, hogy a tanárok­nál el lehet érni, hogy evangélikus, egyfiázias és hitünk szerint hívő tantestület legyen. De ez a tantestü­let a maga egyértelmű képző és nevelő funkciója mellett toleráns és nyitott legyen, olyan embereket ké­pezzen, akikben ma hiány van a társadalomban, akiknek van tartá­suk, önállóan gondolkodnak, probléma megoldó képességük van és konfliktuskezelő képességgel rendelkeznek. A harmadik fogatomként a nosztalgiái emlitem meg. Ez éppen a tradíció miatt mély érzelem - nem valami búsongás, hogy haj­danában miként volt hanem az, ahogyan előjöttek a legkülönbö­zőbb időpontban érettségizett még élő öregdiákok és érzelmileg hihe­tetlen módon egyöntetűen gondol­kodnak. Ez az érzelmi kötődés rendkívül fontos és csak remélni lehet, hogy megtalálható lesz majd az új diákok életében is. Végül a negyedik fogatom, amit emliteni szeretnék, a színvonal. Erről sokat kellene konzultálni lelkészek­kel, pedagógusokkal és más sza­kemberekkel, hogyan tudjuk a 15- 18 éveseknél elérni azt a követel­ményt - nevezzük akár tradíciónak is - amit egy 11-18 éves fiatalokat képző régi gimnázium reprezentált. Ez az igazi probléma, hogy most nekünk - az akkcelerációt is figye­lembe véve -, nem gyerekeket, ha­nem felnőtteket kell nevelni és ké­pezni. Kialakult embereket, ráadá­sul koedukált iskolában, melynek az a koncepciója, hogy együtt érjenek a gyerekek és legyen természetesebb a két nem kapcsolata, szabadabb és modernebb a szó jó értelmében. Szerkesztő: Összefoglalva az ed­dig mondottakat, úgy látom, hogy a gimnázium újraindításában nem­csak egyházi, tantestületi feladat van, hanem egy speciális gyüleke­zeti és lelkészi feladat is. A gimná­ziumért való felelősség a gyüleke­zetek és hívek oldaláról nem csu­pán abban van, hogy adakozzunk a fenntartásához. Ez kétségtelenül a gyülekezetek és hívek dolga. De van egy spirituális feladat is. Fel­készíteni azokat a fiatalokat, aki­ket a gimnáziumba akarunk felvé­tetni majd a jövőben, felkészíteni a magas tanulmányi követelményre, de erre az emberré válásra is. Cselőtei László: Egy-két gondo­latot szeretnék az eddig hallottak­hoz hozzáfűzni. Hadd kezdjem egy élményemmel. A hatvanas évek elején, mikor dékán voltam, részt vettem az egyetemi felvételiken. A helyzet akkor egészen más volt, mint ma. Jöttek hozzánk egyházi gimnáziumokból, Debrecenből, Pannonhalmáról és máshonnan. A bizottság ezeknek az egyének­nek a szemléletét próbálta megfog­ni. Meg kell mondani, hogy ezek a fiatalok mindig többet tudtak mondani a marxista felfogású té­mákról, mint az állami gimná­ziumból jövők. Egyiküknek feltet­tük a kérdést: Maga hiszi, amit mondott? Azt néni - de ismerem és tudok vele vitatkozni felelte. Volt szemlélete, saját véleménye a dologról, volt nyitottsága a világ­ra, bele tudott épülni és tudott vi­tatkozni. Én azt hiszem-, hogy ami­ről Frenkl Róbert barátom beszélt, ez a toleráns, liberális szemlélet volt annak idején a Fasor egyik legfontosabb tulajdonsága. Tudott olyan evangélikus értelmiségieket nevelni, akik nem kinyilatkoztat­tak, hanem élték a mindennapi életben erkölcsi világnézetüket. (Folytatjuk) i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom