Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1989-03-19 / 12. szám

Evangélikus Élet fill március 19. „írok nektek, ifjak... a GYERMEKEKNEK Osszeteszem két kezemet -18. „Jézusnak! - Zsuzsi” Hittanosaink a múlt héten levelet kaptak Attilától. A nevelőotthon­ból irta, ahova hónapokkal ez­előtt elvitték. Re­méli, hogy nyárra majd hazajöhet­nek testvérével együtt, de még minden olyan bi­zonytalan. Addig is, míg újra közöt­tünk lehetnek, folytatjuk értük az imádkozást. Valaki kitalálta: írjunk Jé­zusnak levelet I Bulcsú (gy címezte meg levelét: „Kedves Úrnak és egyszülött Fiának”. Még bélyeget is rajzolt rá „magyar pos­ta" felirattal. A levél így szól: „Istenem, kérlek, hogy segíts Attilán és Balázson, hogy minél többet találkozzanak. Bo­csásd meg nekem és testvéremnek hogy verekedtünk és szerhtelenked- tünk szüléinkkel. Kérlek segíts rajtuk, hogy ne szomorkodjanak és minél előbb haza mehessenek. Jézus nevé­ben. Ámen" Zsófi azt Irta: „Kedves Jézus! Köszö­nöm, hogy együtt lehetek a szüleimmel és testvéreimmel. Bocsásd meg, hogy rossz voltam, veszekedtem a testvé­reimmel. Köszönöm Jézus, hogy ma ■nem olyan sokat rosszalkodtam. Sze­retettel: Zsófi”. A borítékon ez olvasha­tó: „Feladó: Zsófi - Föld" Emese 11 éves. Azok közé tartozik, akiket az év elején saját kérésükre ke­reszteltünk meg. Barátnője hívta el a hittanórára. Néhány óra után azt mondta: „Én nem vagyok megkeresz­telve. A szüleim azt akarták, hogy majd én döntsék ebben, amikor nagy leszek. De én így akarom. Meg tetszene engem keresztelni?" Emese most együtt imád­kozik a többiekkel: „Én Istenem, jó Iste­nem, arra kérlek téged, hogy ne történ­jen semmi baja családomnak, bará­taimnak és nekem sem. Köszönöm, hogy van«rendes családom, van szép otthonom. Kérlek, hogy akinek nin­csen, segíts rajtuk, vigasztald meg őkel. Akik rosszat akarnak tenni, té­rítsd jobb útra őket. Nagyon kérlek, bocsásd meg vétkeimet Kérlek, hogy olyan szép legyen életem, mint a gyer­mekkorom. Köszönöm, ha megteszed. Ámen." Zsuzsi hétéves, négyen vannak test­vérek. Ö is levelet írt Jézusnak: „Édes Jézus kérem, hogy a Balázs és az Attila kerüljön ki az intézetből és jó legyen ez a mai nap. Köszönöm, hogy együtt le­hetek a szüleimmel és a testvéreimmel. Köszönöm, hogy kaptam három ötöst és a bizonyítványomban csak egy né­gyesem volt. Kö­szönöm* hogy nem csúfoltak ki az iskolában. Ké­rem, hogy az Esz­ter gyógyuljon meg. És bocsásd meg, hogy rossz voltam és vesze­kedtem. Nem csi­náltam azt, amit az anyu mondott. Kérem, hogy jó legyek ezentúl. Ámen.” Zsuzsi összehajtotta le­velét és kívülre azt írta: „Jézusnak - Zsuzsi". Réka negyedik osztályos. Ö ezt írta: „Én Istenem kérlek legyél velem ma és add, hogy kedves, jószívű gyerek le­gyek, hogy szeressenek a többiek, mert ez nékem nagyon fontos. Kérlek Iste­nem, segíts az olyan rossz sorsra jutot­takon mint Attila és Balázs, legyél velük egész nap és nyugtasd meg őket. Jó Istenem kérlek legyél az egész nap folyamán családommal, és testvé­rem jó jegyeket kapjon, ha megérdemli, és^a szüleim időben érjenek be a mun­kahelyükre, és a nagyszüleim ne legye­nek szomorúak, és mindenkinek, min­den embernek minden sikerüljön. Köszönöm Istenem, hogy ilyen jó emberek közt élhetek, és hogy a csalá­dom mellettem élhet és bocsásd meg, hogy sokszor veszekedtem testvérem­mel és szemtelen voltam, de ígérem, hogy megpróbálok kevésbé ilyen lenni. Istenem, kérlek, hogy minden nap legyél velem, óvj meg szent kezeddel és hallgasd meg kérésemet!" Végül álljon itt Zsuzsa írása, aki egé­szen pontos címzést írt levelére: Isten Mennyek országa Dicsőség u. 3. Amikor átadta Istennek címzett leve­lét megkérdezte tőlem: „Ugye tetszik 'tudni, hogy miért 3. a házszám?” Be kellett vallanom, hogy nem jövök rá, mire a felfedezés nagy örömével mond­ta: „Atya, Fiú és Szentlélek". A levélben ez áll: „Kedves Istenem!!! Nagyon szé­pen köszönöm, hogy együtt lehetek szüleimmel és a testvéremmel. Köszö­nöm, hogy van szép lakásunk. Bo­csásd meg nekem bűneimet! Köszö­nöm, hogy egészséges vagyok, Iste­nem kérlek, hogy Attila és Balázs ha­mar hazamehessenek és ne legyenek szomorúak.” így imádkoznak Óbudán a gyerekek. Attiláért és Balázsért, szeretteikért és önmagukért. A „Mennyek országába” küldött levelek mind eljutnak a címzett­hez. Ferenczy Erzsébet Templomi csönd? X Áhítat jele, vagy lehetősége a templomi csönd ha van. Ha tiszteletben tartják. De most nem alkalmi érdeklődőkre gondolok, akik esetleg istentisztelet közben sétálnak be, és fesztelenül meg is beszélik, amit látnak, zavarva ezzel azt, ami végett van tulajdonképpen a templom. Nehéz szívvel írom le több éves tapasztalatomat: nem egyszer a rendszeres templomba járók közül ke­rülnek ki azok, akik néhai mintha tár­salgóban éreznék magukat. (Ahol ilyesmi elképzelhetetlen, örüljenek.) Mondjuk: néhány perccel korábban érkezünk, s vagyunk is már jó néhá- nyan. Mielőtt felhangzik az orgonaelő­játék, imádkozni szeretnénk, s erre a legalkalmasabb a templom. De tőlünk pár méterre csevegni kezd két barátnő. Lehet, hogy azt hiszik: ezt csak ők hall­ják. De mennyire tévednek! Sokkal messzeb hallatszik sustorgásuk, mint gondolnák. Aligha számolnak azzal - pedig kellene hogy „beletársalog­nak” mások csendes imádságába, akik­nek a testtartásán talán nem is látszik, hogy fohászkodnak > (hiszen ez nem testtartás kérdése, hanem lelki alapál­lásé). Aztán megszólal az orgona: prelú­dium segít ráhangolódni Isten énekkel dicsőítésére, igéjének meghallására. Ám a jelek szerint ez mintha zavarná a beszélgetőket: egy kissé „rákapcsol­nak” hangerejükre, ami egy-egy hirte­len szünetben annál feltűnőbb. Pedig - főleg ha művészi az orgonajáték, de különben is - azt bizony csendben illik hallgatni, mert az nem asztali zene vagy háttérmuzsika, amely mellett kel­lemesebb szót váltanunk. így viszont az orgonaszó nem egészen méltó „kísé­retet” kap, s utóbbi aligha szolgálja az áhítat növelését. Akadhatna a beszé­des kedvű hittestvémek olyan hozzá­tartozója, ismerőse, akitől elfogadná a finom figyelmeztetést, ami igen jó szol­gálat lenne, és semmiképp sem „szere- tetlenség”. Talán nem vagyok kicsinyes, ha azt is megemlítem: nem nagy fáradság 3 perselypénzt előre elkészítenünk, hogy azt ne az offertóriumi ének alatt csör­gessük - vagy ejtsük el - akaratlanul is. Apróság? Sok ilyen „apróságtól” lesz az élet szebb vagy kevésbé szép. Nem akarok merev szabályt fabri­kálni. Ha valakinek sürgős közölniva­lója van a mellette illővel, akkor azt teljesen a füléhez hajolva és tényleg igen halkan, s röviden megmondhatja, és így senkit sem zavar. Nevessen ki, aki akar: még „köhögés” időkre is van egy jó módszer. A kellő pillanatban szánkra szorított zsebkendő jelentősen tompítja a hangot, s az igehirdetést sokkal kevésbé fenyegeti az a veszély, hogy „szétköhögjük”. Mindenkire jellemző, hogy feleba­rátja házában hogyan viselkedik. Nem merev szertartásosság, ha úgy éreztük: az „Isten házára” ez fokozottan érvé­nyes. • B. M. VIRÁGVASÁRNAP IGÉJE Zsid 2,5-9 A RANGREJTETT KIRÁLY Virágvasárnap megszokott igéje, Jézus jeruzsálemi bevonulásának története helyett ma ezen az igén keresztül találkozunk Jézus Krisz­tussal, mint az eljövendő világ Uralkodójával, ő az, akinek „adatott minden hatalom mennyen és földön”. Mit láttak ebből Jézus kortár­sai? 'Jézus királyi hatalmából, világ feletti uralmából nagyon keveset láttak azok, akik akkor éltek, amikor ő eljött ebbe a világba. A szent író is azt vallja: Most ugyan még nem látjuk, hogy minden uralma alatt áll. Amikor Jézus gyermekként beleszületett a világba, senki sem gondolt arra, hogy a betlehemi jászolbölcsőben az Isten Fia, a világ Ura szunnyad. Csak Isten tudta, aki angyala által hirdettette: Üdvözí­tő született ma nektek, az Úr Krisztus (Lk 2,11). Názáretben is, ahol felnevelkedett, csak József, az ács és Mária fiát látták benne. Amikor szamárháton, a halászokból és vámszedőkből lett tanítványainak dísztelen kiséretével bevonult Jeruzsálembe, „Sión leányai" sem tisz­telték királyukként. Az őt ünneplő sokaság legtöbb tagja sem tudta, hogy benne a messiási prófécia teljesedik be, mert „rövid időre kiseb­bé lett az angyaloknál”. Jézus világ feletti hatalma emberségének tényébe rejtetett. Isten Jézust „dicsőséggel és tisztességgel" koronázta meg. Ez a koronázási szertartás nagyon eltért a megszokottól. Jézus kínos szen­vedése és kereszthalála volt királlyá koronázásának fenséges aktusa. A keresztfája lett királyi trónjává. Koronája a töviskorona. Sokan bukásnak tekintették halálát. Pedig halála győzelem volt a legna­gyobb ellenség, a halál felett. Ezzel Jézus bevonult a halál birodalmá­ba is. így kapta meg Istentől a hatalmat a mennyeiek, a földiek és a „földalattiak” (Fii 2) felett. Krisztus királlyá koronázásának szertar­tása húsvétkor fejeződött be, amikor Isten feltámasztotta őt a halál­ból. Ezzel teljesedett rajta a zsoltár: Dicsőséggel és méltósággal koro­náztad meg (8,6). Mit látunk mi ma Krisztus királyi hatalmából? Jézus világ feletti uralma ma is rejtett uralom. Az egykori szemtanúk látásán keresztül mi is ráláthatunk a keresztre, Krisztus halálára és húsvéti feltámadá­sának csodájára. Azonban látjuk azt is, hogy Jézusnak a bűnökért bemutatott áldozati halála óta is terjed a bűn és megakadályozza a legszebb emberi elképzelések megvalósulását, megrontja a családok, társadalmak, népek életét. Látjuk azt is, hogy Jézus feltámadása óta is arat a halál. Ebben a világkorszakban most a „telet” éljük át, amikor mindenen az elmúlás jegyeit látjuk. Ámde ahogyan a látszólag élettelen természet a tavaszra készül, a talajban titkos erők mozdul­nak, majd a tavasz első hírnökei, a kicsiny hóvirágok hamarosan megjelennek, ugyanilyen csendben, alig észrevehetően munkálkodik a szívekben Krisztus kegyelme. Figyelő szem kell ahhoz, hogy a természet világában a zöldellő kicsiny levelek között meglássuk az apró virágokat. De aki ezeket észreveszi, az szinte már látja a tavaszt. Aki a hit látásával látja a szivekben munkálkodó kegyelmet, az tudja, hogy az eljövendő világ hatalmas Ura jár itt és nyomában élet, reménység és az üdvösség bizonyossága fakad. Tapasztaljuk-e ezt magunkban és látjuk-e másokban? Ha igen, akkor tudjuk, hogy az eljövendő világ Urának hatalma alatt vgyunk. Pintér János IMÁDKOZZUNK Ür Jézus Krisztus! Hatalmadat láttasd meg velünk és fogadj be bennünket abba, bogy már itt szolgáljunk neked, egykor pedig mennyei dicsőségedben is részesüljünk. Amen. NAGYCSÜTÖRTÖK IGÉJE Jel 19,9-10 MEGHÍVÓ Nagyon kell figyelni egy meghívó elkészítésekor. Tartalmaznia kell a meghívó fél nevét, címét (ha van, telefonját, vagy más távközlési eszköz számát), az alkalom jellegét - családi, hivatalos stb., ez utóbbi esetben a tárgysorozatot, programot is. Természetesen nem maradhat el az időpont sem. Ha fontosnak tartják minél több, lehetőleg az összes meghívott jelenlétét, a következő mondatot írják a végére: megjelenésére feltétlenül számítunk. Ha kevésbé: kimentéseket a kö­vetkező címen/telefonszámon kérünk. Mennyiben „felel meg” mai igénk a fenti kivánalmaknak? Meghí­vó: a Bárány, Jézus Krisztus. Címe? A meghívóban nem szerepel, de nincs is rá szükség. Könyvünkben kicsit odébb ezt olvassuk: KIRÁ­LYOKNAK KIRÁLYA ÉS URAKNAK URA - nem lehet, nem szabad eltéveszteni. Az alkalom jellege? A létező legszélesebb körű: „...azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére..." (ITim 2,4) mégis családi: a Bárány menyegzője. Az időpont? Ezt nem jelöli meg közelebbről, helyette így szól: „Ezek a szavak igazak, az Isten igéi.” Végül: mennyire fontos a részvétel? Lehet-e kimentést kérni? Ha mostani igénkben nem is, de van rá eligazítás: „Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe..." (20,15). Mennyire fontos tehát a részvétel? A meghívottak megjele­nésére feltétlenül számít a küldő, mert „boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára”. Ez az egész meghívás annyi, mint a földi, közönséges meghívókon nem mindig szereplő, többnyire elhagyható utolsó mondat. Pedig ez a legfontosabb: a meghívó min­denképpen számít ránk, azt akarja, hogy ott legyünk. Erre figyelmez­tette tanítványait is annak idején, az úrvacsora szerzésekor: „...nem iszom mostantól fogva a szőlőnek ebből a terméséből ama napig, ame­lyen majd újat iszom veletek Atyám országában". Kérdésünk a fentiek után helyesen igy hangzik: mennyiben fele­lünk meg mi, a címzettek az említett, nem minden (de minden szüksé­ges) eligazítást tartalmazó meghívónak? Annak, amely páratlan, sem­mihez sem hasonlítható alkalomra szól. Egyszerűen: komolyan vesz- szük-e? Az, hogy miképpen fogadunk egy meghivást, elsősorban attól függ, mennyire tartjuk fontosnak a meghívó személyt, vagy testületet. A meghívó annyira fontosnak tart, hogy még az életét sem kímélte az alkalomra méltatlan meghívottakért. Boldogan fogadjuk tehát ezt a hívást! Eljön az ideje - amikor az idő véget ér. Addig pedig könyö­rögjünk, hogy bennünk is legyen meg a Jézus bizonyságtétele. Addig: az úrvacsorában fogadjuk örömmel és hálaadással Jézus Krisztus testét és vérét. Lehet-e ennél nagyobb boldogság, mint hivatalosnak lenni a Bárány menyegzőjére?! ' Szentpétery Péter IMÁDKOZZUNK Megnyerni mennynek örömét Készíts el Jézusom! , Te értem hullott véredért Vár engem irgalom. Mi jó most áment mondani, És mindörökké áldani Ég és föld Istenét. Ámen. GONDOLATOK 1989. MÁRCIUS 15-ÉN Az igazságosság felmagasztalja a népei, a bűn pedig gyalázatukra van a nemzeteknek. (Péld 14,34) Boldog nép az, amelynek az ür az Istene! (Zsolt 144,15b) A keresztyén hit Zavartalan forrá­sán megtisztult erkölcsi jó a leg­egészségesebb és leghosszabb élet­időt ígérő alapja a nemzetnek. (Széchenyi: Hitel) Vannak keresztyének, akik a nemzeti kérdést, a hazaszeretetet, így az ezzel kapcsolatos márciusi ünnepet is „politikai” területnek fogják fel, amelyhez Isten gyerme­keinek semmi köze. Az a tapaszta­lat, hogy az érzékeny kérdésekben a keresztyének általában szélsősé­gekbe esnek, és ezzel Isten ügyének artanak. Az tény, hogy sokunk­nak, akik mai magyar evangélikus keresztyén fiataloknak tartjuk ma­gunkat, elegünk van a konformista teologizálásokból, megnyomorí­tott élettelen „vallásoskodásból”. De természetesen nem esünk a már fentebb jelzett szélsőségbe sem, amely buzgóságos kegyességében nem érez keresztyén felelősséget földi nemzetéért. Hiszem és val­lom, hogy Isten rendelte el földi lakozásunk idejét és helyét. Ez a világ ma is Isten tulajdona. Isten szereti ezt a tőle elfordult, istente­len világot. Isten számára minden egyes ember olyan fontos, mintha csak az az egy ember létezne az egész kozmoszban. Istennek ma is az az akarata, hogy MINDEN EMBER ÜDVÖZÜLJÖN, ÉS ELJUSSON AZ IGAZSÁG (vagyis az igazi valóság) MEGIS­MERÉSÉRE ! Nincs olyan emberi vagy ördögi erő, hatalom, ideoló­gia, amely az élő Istent kizárhatná a világ bármely területéről. Hang­súlyoznunk kell azt az egyébként nagyon is egyértelmű igazságot, hogy Jézus Krisztus a világ egyet­len Megváltója, Szabadítója, Re­ménysége. Ha ezt nem hirdetem szóval és valóságos cselekedettel, akkor antikrisztusi alaphelyzetben vagyok. A magyarság és Magyar- ország tragikus állapota mögött is a sok tudatos vagy jószándékú ha­zugság és az ebből fakadó hamis cselekedet van. A sok felületi keze­lés, mellébeszélés, politikai és egy­házpolitikai manőver. Egyházunk szolgálata ma ott kezdődik, ha te­ret enged Isten jogos ítéletének sa­ját múltjában és jelenében, ha rá­szakadnak valóságos bűnei és mu­lasztásai. Ehhez hadd adjon evan­gélikus hitelődünk, Bonhoeffer se­gítségét, aki nem csupán prédikál­ta Isten országát, hanem bizonyí­totta is életével és áldozatával is: „Az egyház megvallja, hogy ige­hirdetése az egy Istenről, aki magát Jézus Krisztusban minden időkre kijelentette és aki maga mellett más isteneket nem tűr meg - nem volt kellően nyílt és meggyőző. Megvall­ja félénkségét, a nehézségek elöli kibúvásokat, veszedelmes engedmé­nyeit. Néma maradt, amikor kiálta­nia kellett volna, mert az ártatlanok I vére az égre kiáltott. A hittagadás- j nak nem állt - akár vére ontásával is ellene, igy vétkes a tömegek isten- telenségében. Az egyház megvallja,’' hogy meggyalázta Jézus Krisztus nevét azáltal, hogy szégyellte azt a világ előtt és hogy nem állt kellő I eréllyel ellen, amikor gonosz célt követve, e névvel visszaéltek. Felis­meri, hogy Isten nem hagyja büntet­lenül azt, aki nevét - mint tette az I egyház - ily módon meggyalázza. Csak.az egyház Isten előtti megiga- zulásában, amely az egyházat teljes I bűn vallásba és a keresztre feszített­nek alakjába vezeti, létezhet meg- igazulás a Krisztustól elpártoltak m számára”. A magyarországi ke- I resztyénség súlyosan hozzájárult a I mai kaotikus állapotokhoz. Vétke- I sek vagyunk minden öngyilkos- I ságban, válásban, abortuszban, 1 iszákosságban, narkózásban, hi- I tétlenségben, tömegek megalázá- I sában, megfélemlítésében. Aki eze- 1 két túlzásnak érzi, az szembehe- I lyezkedik Istennek a Golgotán ki- I mondott halálos ítéletével. Ő még j mindig „igaznak” tartja magát, akinek nincs szüksége megtérésre. Az ő végük rettenetes lesz. Isten ezzel az írással lehetőséget akar ad­ni a teljes, igazi bűnismeretre, bűn- bánatra, az óember halálára, hogy valóban feltámadhassunk egy egé­szen új életre, szolgálatra. Ä halá­los ítélet előbb vagy utóbb min- denkit elér. Vagy a mában én is Jézussal együtt megfeszíttetek minden egyes bűnömmel vagy ma­rad a végső ítélet. Voltak, akik a ji múltban azzal nyugtatták'magu­kat, hogy nehezebb élni az egyhá- j zért, mint meghalni. Ez így önma- !] gában hazugság. Igenis mindenki­nek halálra kell adnia önmagát, ahhoz, hogy Isten Élőként hasz­nálhassa. - .9 Az egyház a világnak csak azt» adhatja, ami a sajátja, a lényege, ) ami csak rá bízatott. Éz pedig az® evangélium. Az emberek mentése * az örök élet számára. Isten minden | egyes lélekért el fogja az egyházat számoltatni. Természetesen a ke­resztyének nem csupán kötetlen módon evangelizálnak a világban. Szükség van az evangélium által ' meghatározott tanárokra, munká- ; sokra, politikusokra. De idáig csak úgy juthatunk, ha előtte az a mun­kás, tanár vagy politikus az Isten- 1 hez tér. császárnak csak akkor 1 fogom tudni, hogy mikor, mit, ;j mennyit kell adnom, ha előtte Is- j tennek megadtam azt, ami az övé: ÖNMAGAMAT! Magyarország- j; nak Istenre van szüksége! Ahol az I Úr Lelke, ott a szabadság. (2Kor l 3,17) Szeverényi János | Jancsó Miklós filmje: A hajnal Lehet-e Káinná Ábel Tilalomfákon olykor kiegészítő felirat olvasható: „kivétel...” A tízparancsolat egyike mellett sem olvasható ilyen értelmű kiegészítés. Az ötödikhez az emberi kénytelenség biggyesztett kivételt, s ez az önvédelem; a társadalom pedig a háborút. A történelemben sokan és sokfélekép­pen vallották az erőszakmentesség magasabbrendűségét, de aligha tévedek, ha föltételezem: legtöbbjük erőszak áldozata lett. Azon is csak tűnődöm: vajon a szelídek vagy a hadakozók vitték előbbre az emberiség életét? 1 Mindenesetre a Nobel-díjas Elie Wiesert irodalmi életműre ihlette, hogy marosvásár­helyi származású családját kiirtották a náci haláltáborokban, ő pedig, túlélő, úgy dön­tött: nem felejt. Regényét, amelynek címe: A hajnal, más adta Jancsó Miklós kezébe, őt pedig megragadta a történet, még inkább a benne rejlő mély kérdés: miért olyan a világ, amilyen, miért érdemes mégis élni, s milyen áron érdemes élni? Dőlt betűvel ezt a három szót - mégis, milyen áron - azért emelem ki, mert ezek szegezik nekünk az igazi kérdése­ket. ' A regény alapján (francia-izraeli közös vállalkozásban) készült film tragikus hőse egy fiatalember, Elisa, családjának egyetlen túlélője, f gy áll be az Izrael Állam megterem­téséért akkor, közvetlenül a háború után küzdők közé, s így kapja a szörnyű felada­tot: barátjuk és harcostársuk kivégzéséért végezzen ő egy túszul ejtett brit tiszttel. Ez a tiszt - ártatlan (legföljebb vétkesek közt cin­kos). Ma már nyilvánvaló: az öldöklés folya­matossá tétele, a terrorista módszerek lánco­lata meghozta ugyan a független Izrael álla­mi létét, de nem békességét és háborítatlan­ságát. Sőt: az eszkaláció mindmáig tovább tart. Ennek a fiatalembernek a leikébe tekint (és tekintett) be Jancsó. A helyzet kénysze­res : vagy megöli a túszt Elisa, vagy bosszú- latlan hagyja barátját, akit a britek ölnek meg. Szörnyű ez a vagy-vagy, kivált, mert a történelem tanúsága szerint a bosszú nem célravezető. Szemembe kérdezhetik: s ha nincs bosszú? Szívesen felelnék hitem sze­rint, hogy tisztes és erkölcsös a bosszú nem lehet, hogy az ötödik parancsolatot feltétel és kivétel nélkül meg kell tartani - de tudom, elutasítható ez a válasz, mert a népe szabad­ságáért küzdp másik fiatalember bosszúlat- lan maradó megölését újabb kivégzések kö­vetnék, a láncolat nem szakadna meg, csak egyszálú volna. • Lehet-e Káinná Ábel, kérdezem (a film hatására), szomorúan, mert lehajtott fejjel el kell ismernem: lehet. Csak éppen lehetetlen helyzetbe kell őt hozni. Olyan választás elé állítani, amely két rossz közé kényszeríti, s nincs harmadik lehetősége, az egyedül jó le­hetőség. De csakugyan: ilyen áron Ábel ma­rad-e Ábel, érdemes mégis élni, gondolkozni, örülni, örömöt szerezni? Erőt kell vennem magamon, mert az emberiség történelmével szemben s halkan, túlságosan halkan mond­hatom : mégis más megoldást kellene keresni, a kardokat helyére tenni, hiszen aki kardot fog, kard által vész el maga is. Arra kell törekedni, hogy az ember el ne vesszen... Zay László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom