Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1989-03-05 / 10. szám

Evangélikus Élet ORSZÁGOS E^^ÉÜKÜS HETILAP 54. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 1989. MÁRCIUS 5. BÖJT 4. VASÁRNAPJA r ÁRA: 8,50 Ft Aki a haragra okot adott és felebarátját megsértette, ne csupán Isten előtt alázza meg magát és ismerje be hibáját, hanem felebarátja előtt is, és csak ezután remélje bűnei bocsánatát. Luther Laetare — böjti biztatás Urunk! Te magad is örömre biztatsz minket böjt kellős kö­zepén? Liturgiánk ősi szövege ugyanis ezt teszi: Örvendj Is­ten népe, és akik az Urat kere­sitek, jöjjetek és merítsetek vi­gasztalásának forrásából! Urunk! Ez a buzdítás re­ményt kelt bennünk. Szá­munkra ez azt jelenti: a kere­sőt megtalálod, a szomorko- dót vigasztalod, a szomjazót megelégíted. Irgalmas Úr vagy! Te mondtad: ... keressetek és találtok..., aki keres, ta­lál...! (Mt 7,7-8). Azt szoktuk keresni, ami hiányzik. Pótal­katrészt a boltokban, prakti­kus ajándékot szeretteinknek. De keresünk választ kínzó kér­déseinkre, megnyugvást fel­zaklatott lelkiismeretünk szá­mára... Keresünk irgalmas fe­lebarátot. S keresünk Téged. Nem is mindig tudatosítjuk, hogy Te hiányzol. Igazán em­lékezhetnénk már, hányszor emeltél fel, hányszor adtál fe­leletet, hányszor ajándékoztál meg önmagaddal! Urunk! Téged keresünk, se­gíts Rád találnunk! Vagy találj ránk Te magad. Hadd énekel­jük: Benned örvendez csupán én lelkem, mert benned békét s nyugalmat leltem... (372,2). Urunk! Ugyanakkor vigasz­talásodra is szorulunk. Vidíts' fel, amikor emberek rosszin­dulata miatt emésztjük ma­gunkat. Segítsd hordozni éle­tünk nehéz terheit. S ha igéd szomorít meg, ha tehát bű­neink miatt szomorkodunk, ajándékozd bocsánatod sem­mihez sem mérhető örömét! Szeretnénk meríteni forrá­sodból. Házadból fakad ez a forrás (Jóéi 4,18). Áldást csör­gedez: enyhet nyújt a szomja- zónak, erőt a vándornak, ter­mést a kiaszott földnek. Bi­zony, az élet forrása ez! (Zsolt 36,10). Urunk! Biztatásoddal báto­rítjuk magunkat is, egész né­pedet. Biztatásod tartós örö­möt jelent. Ámen. Zászkaliczky Pál Az erdélyi menekültekről Manapság mind többször hal- a menekültek megsegítésében. lünk és beszélünk róluk. Nemcsak hazánkban, hanem világszerte. Ta­lálkozunk velük a fővárosban és vidéken, a nagyobb városokban és a kis falvakban. Az ország külön­böző tájain, de főként a Romániá­val határos megyékben. Töredék részük útlevéllel érke­zett, de legtöbben illegálisan, ár- kon-bokron át menekültek. Jöttek forró nyári napokban''- volt aki mezítláb -, később kemény hideg­ben, a hóval borított földeken. Né- hányan családostól érkeztek, de a legtöbben egyedül, vagy családjuk egy részével. Jöttek a távoli Csík­ból, Gyergyóból, Háromszékből, s a közeli Arad és Bihar megyékből. Túlnyomó többségük magyar, de jócskán vannak szászok, svá­bok és románok is. Legtöbbjük, a magyarok, itt óhajtanak leteleped­ni, a németek és románok tovább akarnak menni Nyugatra. Néhány kivételtől eltekintve egy szál ruhá­ban érkeztek, üres kézzel és zseb­bel, telve szorongással, félelemmel és reménységgel. Az erdélyi menekültek jelenléte komoly kihívás a politikai hata­lom, a társadalom és az egyház simára. A politikai hatalom gondja, hogy egy testvérinek mondott, ma­gát szocialista köztársaságnak ne­vező, Magyarországgal egy szövet­ségi rendszerbe tartozó ország ál­lampolgárai menekülnek hozzánk. Olyan emberek, akik nemzetiségi, egyéni és kollektív emberi jogaik jelentős korlátozása, hagyomá­nyos életfeltételeik fokozatos fel­számolása miatt hagyták el szülő­földjüket. Mit tehet a hatalom? Nyilván­való, hogy nem ösztönözheti az áttelepülési, hiszen az nem jelent1 hét megoldást sem az erdélyi ma­gyaroknak, sem a román és német nemzetiségűeknek. De kötelessége befogadni a menekülőket, vállalva ennek sok terhét, kockázatát. Társadalmunk számára is nagy kihívást jelentenek a menekültek. A növekvő szociális gondok köze­pette kell rajtuk segíteni. A lakos­ság nagyobb része megértő rokon- szenvet, segítőkészséget tanúsít az áttelepültek iránt, de vannak olya­nok is, akik közömbösen, olykor ellenérzéssel viseltetnek irántuk. Mit tett és mit tehet egyházunk az erdélyi menekültekért? Egyhá­zunk kezdettől fogva részt vállalt A menekülteket segítő szolgálat­nak kialakultak a központjai : Bu­dapest, Békéscsaba, Bicske, Deb­recen. De nemcsak ezekben a váro­sokban, hanem az ország más helységeiben is végzi egyházunk a segítő szolgálatot. Sok ezer mene­kültet részesítettünk anyagi és lelki segélyben. Ez utóbbi fontossága egyre nyilvánvalóbb, mert a mene­kültek nagyon rászorulnak a lelki gondozásra, a megértő, segítő sze­rété tre. Isten népe, az egyház számára nem lehet kétséges, hogy a mene­külteknek segítenünk kell minden reqdelkezésünkre álló eszközzel. Minket a segítésre nem pusztán az emberi.szolidaritás, hanem a szere­tet krisztusi parancsa kötelez. Le kell küzdenünk minden restségün­ket, közömbösségünket, az itt-ott meglévő idegenkedést, olykor el- lenszénvet. Nem feledhetjük, hogy miközben végezzük a menekülte­ket segélyező munkát, küldetésün­ket teljesítjük. Krisztus Urunk az ítélet napján számon kér majd minket, hogy vállaltuk-e és húsé- i gesen végeztük-e az erdélyi mene kültek lelki és anyagi megsegítésé' nek nem könnyű, de nagyon fon tos, szép szolgálatát. Táborszky László Sajtótájékoztató a Honvédelmi Minisztériumban Teológusaink katonai szolgálatának rendezése A SAJTÓOSZTÁLY AJÁNLATA Elkészült a csökken tlátásúak- nak és idős testvéreinknek a? olyan sokszor kért nagybetűs Újszövet­ség. Nyolc kötetből áll, nagy ala­kú, jól olvasható, vastag betűs ki­adás. Az első öt kötet a négy evan­géliumot és az Apostolok Cseleke­detei könyvét tartalmazza, a mara­dék hárem kötetben az apostolok leveleit és a Jelenések könyvét ta­láljuk. Ara kötetenként 40 Ft. Rá­szorulóknak, betegeknek ajándék­ba adjuk. A befolyt összeget is a vakok missziójának küldjük el. Kapható és megrendelhető a Saj­tóosztályon (1088 Budapest, Pus­kin utca 12.), ugyanide küldhető a megváltás ára is. Múlt számunkban beszámol­tunk arról a látogatásról, melyet dr. Harmati Béla püspök és kísére­te tett Cegléden, ahol jelenleg teo­lógus-katonáink szolgálati idejü­ket töltik. Az ő kérdéseik között is szerepelt az, hogyan alakult ilyen kedvezően szolgálatuk ügye. Ko­rábban a 18 hónapi katonai szol­gálat miatt másfél évet - s mivel leszerelésük után, februárban be­iratkozni nem tudtak, így a követ­kező szeptemberig két évet - veszí­tettek. így az ötéves tanulmányi idővel együtt tulajdonképpen csak hét év után állhatták szolgálatba. A honvédelmi miniszter múlt év során módosította ezt a rendeletet, 12 hónapra szállította le a szolgá­lati időt, megegyezően az előfelvé- telt szerzett más főiskolás vagy egyetemre készülő fiatalokká!. Kedvezmény az is, hogy a tanul­mányok után kötelező hathónapos fegyveres szolgálatra már nem hív­ják be őket, és lelkésszé avatásuk után nem kerülnek tartalékos állo­mányba sem. Mindezekhez jó tud­ni azt, hogy a honvédelmi törvény szerint harminchat hónap a kötele­ző katonai szolgálat, ennek felét sorkatonaként, másik felét tartalé­kos állományban kell eltölteni. A tartalékosok 55 éves korig be­hívhatok. A fentiekből világos, hogy a múlt év őszén bevonult, és a szol­gálatukat most töltő fiatalok augusztusban leszerelhetnek és szeptemberben megkezdhetik teo­lógiai tanulmányaikat. A sajtótájékoztatón, - melyet dr. Mórocz Lajos vezérezredes, honvédelmi minisztériumi állam­titkár és Bukta László az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnök- helyettese tartott - szó Volt a hon­védelmi törvény közeli változtatá­sáról is. Fiataljainkat, de egész egyházi közvéleményünket is érde­kelheti az a kérdés-csomag, melyet általában e szavakkal jelölünk: al­ternatív katonai szolgálat. Február 5-iki számunkban közöltük a ME- VISZ állásfogalalását is ez üggyel kapcsolatban. A tájékoztatón a következőket tudtuk meg: a hon­védelmi törvény módosítása most van folyamatban, a tervek szerint az Országgyűlés az év első felében hagyja jóvá és - a második félév­ben léphet hatályba. A javaslat szerint a katonai szol­gálat ezentúl így alakul: fegyveres katonai szolgálat: 18 hónap + 18 hónap tartalék fegyver nélküli katonai szolgá­lat: 24 hónap + 12 hónap tarta­lék polgári szolgálat: 36 hónap egyvégtében. A szolgálat időtartama tehát mindhárom kategóriában 36 hó­nap, csak a megoszlása változó. A fegyveres és fegyvemélküli szol­gálat a honvédség keretei között, laktanyában töltendő; míg a pol­gári szolgálat az 1 ÁBMH által kijelölt valamilyen egészségügyi, szociális vagy környezetvédelmi jellegű munkahelyen történik, de ugyanolyan bentlakással és abban a rendszerben, mint a laktanyá­ban. Sajnálatos, hogy egyházi szo­ciális otthonokra a javaslat nem vonatkozik, ezért ezt továbbra is kérjük. Katonai egyenruhát nem . hordanak, az itt eltöltött idő nem munkaviszonynak számít, hanem szolgálati időnek, erre az időre jár nekik társadalombiztosítás, egész­ségügyi ellátás, munkabér helyett zsold, valamint ruhapénz. Kérdés lehet az, hogy mi módon lehet a három közül választani? A tájékoztatás szerint a sorozás után kérvényezni lehet vallási vagy lelkiismereti okból, a második vagy harmadik alternatívát. Bi­zottság fogja elbírálni ki jogosult ezekre a szolgálatokra. A bizottsá­got a megyei harckiegészítő és te­rületvédelmi parancsnokság hivja össze, s ebben a bizottságban figye­lembe veszik az illető családi és lakóhelyi környezetének vélemé­nyét, amennyiben a fiatal megne­vezi egyházát, amelyhez tartozik, úgy ennek az egyháznak képviselő­je is véleményt nyilváníthat, vala­mint állami igazgatási szervek is megkérdezhetők. A cél az, hogy igazolható legyen a kérelmező ko­rábbi életéből folyóan a vallási és lelkiismereti ok megléte. Ha a bi­zottság elutasítja a kérést, fellebez- ni lehet. A törvénymódosítás szövegén az Országgyűlés változtathat, de valószínű, hogy elveiben már nem változik. Teológusaink tehát a jö­vendőben is tanulmányaik meg­kezdése előtt 12 hónapos katonai szolgálatot teljesíthetnek. Egyszemélyes templomrenoválás ? Aki ismeri Reményik Sán­dornak a fenti idézetről írott versét, nehezen tud annak hatása alól szabadulni. Ez nem is szükséges, inkább hasznos segítség ahhoz, hogy igazán megértsük a szív fontosságát. Nem csu­pán a testünk egyik fontos tagja, hanem szellemünk, lelkünk élettevékenységének székhelye is. Gondolkodtasson el bennünket a .jószívű", „szívélyes", valamiiít a „szív­telen" kifejezés szóhasználata. A zsol­táridézet értelme éppen ez utóbbit jut­tatja eszünkbe - bár nem a mindennapi szóhasználat szerint. Itt nem vád hang­zik, hanem inkább panasz, és nem más­ra' vonatkoztatva, hanem saját ma­gunkra. Itt a zsoltár középpontjába, az imádkozó, a hívő ember legfájóbb hiá­nyának felismeréséhez érkezünk el: „a szívem is elhagyót lengem." ■ Mit jelent ez? Mit veszített el vele? Mi baj van abból, ha szívtelenek - szív nélküliek - vagyunk? Az előző sorokban bűnről, a bűnök sokaságáról van szó. Ezek felismerésé­nél van szerepe a szívnek. Hiányában |áttekinteni sem tudom őket". Nem tu­dom, mennyi a bűnöm, pedig „számo­sabbak hajam szálainál". A bűntudat, ELŐ VIZ A neves Sréter család Nógrád megyei birtokán 1767-1784-ig udvari káplá­nokat foglalkoztatott, akiknek gyermekeik nevelésen túl feladatuk volt a hívek gondozása is. Az udvari káplánok közül kiemelkedik Tessedik Sá­muel, aki kegyura, Sréter György halála után Szarvason folytatja szolgá­latát. 1787-ben fordulat következett be; a korábban Szügyhöz és Bánkhoz tartozó Surány (Cserhátsurány) és Terény anyagyülekezetté egyesült. A Sréter család biztosítja birtokán a lelkészi, tanítói lakást és az imaházat. Ez utóbbi egy korábbi sorházból lett kialakítva. 1818-ban a Sréter család buzgó anyagi támogatásával megkezdődött a templomépítés, a templomot 1821. október 7-én szentelték fel. Az építkezés, leszámítva a „kézi- és szekérmunkát" 9000 forintba került. A tornyot 1829-ben építették. 1909- ben a lelkészi székhely Surányból Terénybe került, mert a hívek zöme ekkorra már itt élt. Az evangélikusok száma a századfordulótól napjainkig Terényben mint­egy 30 főre csökkent. A templom romossá vált. Ez a pár ember képtelen felújítani, de a gyülekezet egy tagja, Benkó Mihály vállalkozott a lehe­tetlenre. Otthonában kerestem fel, hogy erről kérdezzem. Gyöngyszemek a zsoltárokból ... a szivem is elhagyott engem Zsolt 40,13 a bűnbánat helye a szív. Ezért nagy fogyatékosság a „szívtelenség”, mert nyomában mindjárt ott van a vélt bűn- telenség is. Tudom, hogy nem népszerű dolog bűnről, bűntudatról beszélni, de mennyivel jobb a szívtelenség. A szív­telen bűntelennek hiszi magát. De az-e valóban? Ha még egy sorral feljebb olvasunk a zsoltárban, ott azt olvassuk, hogy „bűneim büntetése utolért engem”. A szív tudja felfogni a bűn következ­ményét, az ítéletet is. És vajon nem nagyon fontos ez is? Mit ér, ha a bűnt már éppen elvállaljuk: hibáztunk, té­vedtünk, félreléptünk, de hát emberek vagyunk. A bűn nem marad következ­mény nélkül. ítélet követi. Biztosan, következetesen, kegyetlenül. Ne áltassa magát a bűnös, hogy megússza. Ha még itt nem is lepleződik le, lesz olyan Bíró, aki előtt mindenek nyílván van­nak. Persze ahhoz is szív kell, hogy az ítéletet vállal­juk. Szívtelenek vélik meg­kerülhetni az ítéletet, és pró­bálják másra hárítani bűnük következményeit. A szív kiált kegyelemért. Uram, ne vond meg tőlem ir­galmadat, szereteted és hűsé­ged őrizzen szüntelen! (12.v.) A bocsánatkérés mindig szívügy, s az Isten bocsánatá­nak kérése különösen is az. Más út pedig nem vezet ki a bűnből és az ítélet alól. Ez az út is a Golgotán át, ahol Isten Fia hordozta bűnünket és szen­vedte el ítéletünket. A szív kiált Jézus­hoz. Végül a szív tud bízni Isten bocsána­tában. Boldog ember az, aki az Úrba veti bizalmát. Uram, Istenem! Sok cso­dás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható. Szeretném hirdetni és elmondani, de több annál, amit fel tud­nék sorolni. (5-6. v.) Ahogyan Pál is mondja: Szívvel hi­szünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk. (Róm 10,10) Nagyon indokolt Reményik felkiál­tása: Úgy esedezem szívtelenül szívért! Csepregi Béla Amikor egyszemélyes templom­renoválási munkájáról hallottam, arra gondoltam, hogy személyében egy robusztus, „csak azért is" em­berrel találkozom. Viszont ön egy törékeny, mosolygós ember. Hány éves, mióta él itt? 45 éves vagyok, itt születtem és itt is kereszteltek ebben a temp­lomban - két családom van. Hány evangélikus él itt Cserhát­surány ban, akik a gyülekezethez tartozónak vallják magukat? Kevés. Talán 15 fő, 6-7 család­ban. Még a múlt században a település jelentős része evangélikus volt, ezért építettek templomot. A Sréter csa­lád anyagi háttere és a gyülekezet társadalmi munkája ezt lehetővé tette. Ma viszont nincs gyülekezeti háttér, de van egy romos templom. Mi mozgatja mégis, miért akarja a templomot renoválni? A templomban az oltárkép az Ür Jézus mennybemenetelét ábrá­zolja. Ha ránézek, akkor arra gon­dolok, hogy Ő elvégezte a maga szolgálatát értünk. Tehát nekünk is el kell végezni a magunk munká­ját. Jézus rákérdez életünkre, de erőt is ad a munkavégzésre. Egyéb­ként kőműves vagyok, és Budapes­ten dolgozom, hétvégeken és sza­badidőmben renoválom a templo­mot. Mit végzett idáig? Legelőször az elhanyagolt temp­lomi környezetet tettem rendbe. Gépi segítséggel terepet rendez­tünk, betonkerítést készítettem és bekerítettem a templom telkét. A templom lábazatát körbe reno­váltam és hozzá járdát építettéül a bejárati járdával együtt, majd gye­pesítettem és fenyőfákat ültettem a templom köré. Kutat furattam és elvezettük az áramot a templom­hoz, hogy a gépeket üzemeltethes­sük. Majd 80 ezer forintért meg­vettem a torony bádogozásához és (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom