Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1989-02-26 / 9. szám
Evangélikus míetí ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP r 54. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 1989. FEBRUÁR 26. BÖJT 3. VASÁRNAPJA ÁRA: 8,50 Ft Csak a Krisztus halálára nézz és életet találsz. Luther Szemeim az Úrrá néznek szüntelen: fordulj felém és könyörülj rajtam! (Zsolt 25,15-16) Urunk! Te teremtetted látó szemünket (Péld 20,12). Rácsodálkozhatunk világod ezernyi szépségére, szemünk a felénk áradó információk egyik kapuja. Ugyanakkor lelkünk tükre is, kifejezhet örömet és kétkedést, haragot vagy fájdalmat. Sajnos, vétkezik is szemünk. Befogadja a csábító látványt és kifejezi a megfogant kívánságot. Gonosz tekintetünk árulkodik: megkívántuk azt, ami nem a miénk! A szem bűnös kívánsága nem Tőled, hanem a világtól van (1Jn 2,16). Fiad szigorú parancsát - kívánsággal telt szemünk kivájá- sáról - bizony régen végre kellett volna hajtanunk! Most azonban Rád néz szemünk! Szüntelen várakozásban élünk. Tekintetünket Rád függesztjük. Ahogyan gyermekként az ajtó nyílását lestük - semmi mással nem törődve - úgy nézünk Feléd. Siettetünk - jöjj hát! Biztatunk - szólj! Sürgetünk - szükségünk van közelségedre! Szemünkben lásd meg sóvárgásunkat Utánad! Az a reménységünk, hogy ismét felénk fordulsz. A legnagyobb büntetés az, hogy elfordultál. Tudjuk, hegy ezt is megérdemeljük. Megtörtént, hogy mi fordítottunk hátat Neked. Ne légy haragtartó! „Forduljon ismét felénk fényes orcád...!” Nézz ránk a Gazda elnéző tekintetével! Könyörülj rajtunk. Elhagyatottak, szegények és árvák vagyunk nélküled. Kegyelmezz: osszad meg velünk életedet. Kegyelmezz: részesíts végtelen szerete- tedből. Tudjunk belőle kapni és továbbadni, élni és másokat éltetni, vigasztalódni és vigasztalni, felbátorodni és felbátorítani. Tisztítsd meg szemünket is, és segíts; szeretnénk mások tekintetét is Rád irányítani! Ámen. Zászkaliczky Pál Év eleji esperesi értekezlet Három téma, kétnapos tanácskozás, jó hangulatú esperesi értekezlet volt február 8-9-én az Üllői úti székházban. Nem feszes parancsadás, rendeletek tudomásul vétele, hanem megbeszélés, vita és véleménycsere jellemezte a tanácskozást. Az első téma helyzetünk felmérése volt. Ezt dr. Nagy Gyula püspök-elnök előterjesztése után beszélte meg az értekezlet. Megújuló demokratizálódó társadalmunk magán hordozza a must forrásának jegyeit. Ebben a társadalmi mozgásban erősödik az egyház megbecsülése, de szaporodik feladata is. Egyesületek alakulnak, s ezeknek a gyülekezeti munka segítése, fiatalok és minden korú emberek összefogása kell legyen a célja. Erősíteni kell a spirituális vonalat. Evangelizációk kellenek: lelkészeknek, papnéknak, presbitereknek. Tovább kell mennünk a múlt vétkeinek és mulasztásainak felszámolása útján, bocsánatot kérni és megbocsátani kell tudni. A megújulás figyelmet fordít az egyházi törvényekre is. Új törvények kellenek, megkezdjük a zsinati előkészületeket. A törvényalkotás segítésében sok segítséget várunk lelkészektől és hívektől. Csak egyre kell vigyáznunk: amíg a zsinat nem alkot újat, a régi van érvényben ! Ha ezt nem tartjuk meg anarchiába torkollhat életünk. Vannak azonban dolgaink, melyeken már most segíthetünk. Ilyen a munka terhének igazságosabb elosztása. A hitoktatás, ifjúsági munka az eddigieknél nagyobb terheket tó a lelkészekre, különösen ott, ahol társult gyülekezetekben, több szórványban kell azt végezni. Az igazságos elosztás mellett most van igazán szükség a levelező tagozaton végzett teológiai hallgatók szolgálat vállalására. Szóba kerültek életünk belső kérdései, fájó sebei is. Indulatosság, egymás elleni áskálódások, generációk vetélkedése előfordulhat, de az a baj, hiányzik a megen- gesztelődés, a tisztázódásra való igyekezet. A teológiai egység még akkor is drága, ha valljuk a sokszínűséget és keressük a megegyezést különböző kegyességi irányzatokkal. Új problémaként került megbeszélésre a lelkészeknek a pluralista társadalomban való magatartása. Egyrészt bátran álljunk a reformokat erősitő szándék mellé. Másrészt az alternatív mozgalmak párttá alakulása felveti a kérdést, hogyan viszonyuljon a lelkész a pártokhoz. Mi nem vagyunk hívei a keresztyén pártoknak. Jó ha a lelkész nem köti le magát egy párthoz, hiszen hívei más és más pártok tagjai lehetnek. Nagy érdeklődést és hosszú beszélgetést váltott ki a második téma, melyet dr. Harmati Béla püspök és dr. Frenkl Róbert felügyelő terjesztett, elő az Evangélikus Gimnáziumról. Szóltak az épületben jelenleg dolgozó Országos Pedagógiai Intézet helyzetéről és jövendőjéről. Ennek elhelyezése folyamatban van, némileg késlelteti a tárgyalásokat, hogy vezetőváltás van az intézetnél, de az átadási szerződés még teljesíthető. Az OPI ügyével kapcsolatosan zavart okozott néhány napilap cikke. Az egyház tartja magát a minisztériummal korábban kötött megegyezéshez. Az épület gimnáziummá való visszaalakítása előzetes költségvetés szerint 35 millió forintba, berendezése, felszerelése újabb 30-35 millió forintba kerül. A legutóbbi tárgyalások során ennek nagy részére megkaptuk a fedezetet (30 millió forintot). A többit saját adományainkból kell fedeznünk, ezért kérjük az 1989. évre szóló megajánlásokat lehetőleg az év első felében elküldeni és ehhez várjuk még külföldi testvéreink adományát is. Ehhez a témához szólt hozzá dr. Gyapay Gábor mb. igazgató is. A tanulók kiválogatásánál az egyetlen szempont a rátermettség volt. Elsősorban evangélikusokat vettek fel és egy református ún. „vendég osztályt”. Ennek tanulói a később megnyíló Budapesti Református Gimnáziumba mennek majd át. Végleges, hogy öt első, két második és egy harmadik osztály indul szeptemberben. A felvettek között a főváros és a vidék aránya: 75%-25%. A harmadik téma dr. Karner Ágoston és Szemerei Zoltán előterjesztésében anyagi helyzetünk felmérése és tervezése volt. Szóba került a lelkészi illetmények 4-5%-os emelése, ami eddig is évenként szokásban volt. Bejelentették az államsegély összegének emelkedését. Felhívták a figyelmet az adóbevallások részleteire és a társadalom- biztosítási járulék 43%-ra történt felemelésére. Részletes beszámolót adtak a kerületek és az országos egyház zárszámadásáról. Megnőtt az anyagiakban való felelőssége az egyházmegyéknek és gyülekezeteknek. Befejezésül Lehel László ökumenikus főtitkár kapott szót. Beszámolt az erdélyi'menekültek ügyében tanúsított ökumenikus összefogásról, az ifjúság és a nők között véglett ökumenikus feladatokról. A jó hangulatú, eleven, „beszélgető” értekezletről „nagy csórna got” vittek haza az esperesek to vábbgondolkodásra. PALYAZAT1 FELHÍVÁS A Magyarországi Evangélikus Egyház pályázatot hirdet a Budapesti Evangélikus Gimnázium tanári állásainak betöltésére. Pályázhatnak evangélikus vallású, egyházhű, pedagógiai elhivatottsággal rendelkező tanárok, megfelelő képesítéssel, akik tudományos munkát végeznek, legalább két idegen nyelven beszélnek és a gimnáziumi tanári és nevelő munkát élethivatásuknak tekintik. A következő szaktárgyakra lehet jelentkezni: magyar-angol, magyar-német, magyar-francia, latin-görög, olasz-spanyol-latin, finn, szlovák (a nyelvek más kombinációban is szerepelhetnek) történelem-művészettörténet, matematika-fizika, kémia-biológia, kémia-fizika, ének—zene, testnevelés (női és férfi), technika-informatika. Apályázatok 1989. március 1-ig nyújthatók be a Budapesti Evangélikus Gimnázium irodájában (1071 Budapest, Gorkij fasor 17-21., fszt. 26.). A pályázatnak tartalmaznia kell az erre a célra kibocsátott „Pályázati lap”-ot (beszerezhető a gimnázium irodájában); önéletrajzot; a tudományos és pedagógiai tevékenység bibliográfiáját; tanítói és nevelői tevékenységének elvi elképzelését (ez utóbbit maximálisan 1 oldalnyi terjedelemben). A bűnbánat és békéltetés szolgálatában a budahegyvidéki gyülekezetben „Bocsásd meg a mi vétkeinket” Az elmúlt évtizedek során a budahegyvidéki gyülekezet lelkészei és presbiterei közül is többen szenvedtek és hordoztak igaztalan sérelmeket. Danhauser László, a gyülekezet első és alapító lelkésze, 1959-ben, az akkori egyházi vezetés döntése alapján gyülekezete elhagyására kényszerült, és szolgálatát az akkor pásztor nélkül maradt bakonycsemyei bányászgyüleke- 'zetben folytatta. Azóta harminc esztendő telt el. Ma a nagy társadalmi és politikai változások korát éljük. Ezek őszA Lutheránus Világszövetség elnöke Budapesten Február 2-5. között Budapesten tartózkodott dr. Johannes Hanselmann müncheni evangélikus püspök, a Lutheránus Világszövetség elnöke, feleségével együtt. Részt vett a Leuenbergi Egyezmény Bizottsága dél-európai csoportjának nemzetközi teológiai konferenciáján. Látogatása során Hanselmann püspök találkozott egyházunk két püspökével és felkereste Miklós Imre államtitkárt, az Egyházügyi Hivatal elnökét. Február 4-én dr. Nagy Gyula püspök-elnök és dr. Harmati Béla püspök .ünnepi ebéden látta vendégül a Lutheránus Világszövetség elnökét és feleségét, valamint a konferencián részt vevő dr. Jan Michalko szlovákiai vezető püspököt és feleségét, dr. Vladislav Kiedron sziléziai püspököt, Andrej Beredi jugoszláviai evangélikus püspököt és a tanácskozás több más evangélikus résztvevőjét. tönöznek a bűnbánatra, lehetőséget nyitnak egyházunkban ip személyes sérelmek orvoslására amennyire ez ilyen hosszú idő után még lehetséges. Isten kegyelmének köszönhetően, a nyolcvanharmadik életévébe lépett Danhauser László- lelkész esetében, aki már tíz esztendeje nyugdíjban van, az őt ért sérelmek miatti bűnbánatra és kiengesztelésre most sor kerülhetett azon az istentiszteleten, amelynek szolgálatát dr. Nagy Gyula püspök örömmel vállalta és végezte, a szeretet és megbékélés jegyében. A lelkésze kényszeráthelyezését és az azt követő évek kiábrándító eseményeit átélt gyülekezet tagjai közül többen elszakadtak, szétszéledtek. De ez az örömteli esemény sokakat hívott újra a „régi otthonba”, amely évtizedek óta nem látott a falai között ilyen népes gyülekezetét. A püspök keresztyén életünk egyik kulcsigéjét választotta erre az alkalomra, mindennapi imádságunk, a Miatyánk, ötödik kérését: „Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek". Életünk középpontja - kezdődött az igehirdetés - Istenhez való viszonyunk. Ennek a viszonynak alapvető eleme a bűnbánat. Isten bocsánatából élünk. Ez tesz igazi tanítványokká, Jézus követőivé. Nem nagyon dicsérő ez a zsoltárvers az ember értéke tekintetében. Vannak, akik elutasítják a Biblia ilyen vélekedését, és megbotránkoznak rajta. Mégis mielőtt kérdésessé tennénk ezt a véleményt, hadd idézzek előbb egy eltérő önértékelést is. Ezt is a Bibliából. Simon. .. ámulatba ejtette Samária népét, mert valami igen nagynak állította magát. Gyermekektőlfelnőttekig mind hallgattak rá, és ezt mondták: ö az Istennek nagy ereje, amelyet Nagy Erőnek neveznek. (ApCsel 8,9-10) Hogy aztán mivé lett ez a maga nagyságával eltelt ember, azt mindenki megtudhatja, ha elolvassa a 24. versig terjedő történetet. Sokkal közelebb kerül hozzánk ez a zsoltárvers, sőt az egész 39. zsoltár, ha egy másik bibliai szereplőbe, Pál apostolra is emlékezünk, aki azt írta, hogy „legszívesebben az erőtlenségekkel dicsekszem." (2Kor 12,9). Pedig az ő írásaiból is gyűjthetnénk össze akár egy seregre valót, melyek alapján szinte önkéntelenül kerülne szájunkra: ő az Isten nagy ereje. Pál mégis szívesebben mondja magáról: én csak kár és szemét vagyok (Fii 3,7-8). « ELŐ VIZ Gyöngyszemek a zsoltárokból Uram, arasznyivá tetted napjaimat, életem ideje semmiség előtted. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember, aki él. Zsolt 39,6 Minden azon fordul meg, mihez vagy kihez hasonlítjuk magunkat. Pál is Krisztus ismeretének páratlan nagysága előtt ítél kárnak és szemétnek mindent saját értéktárában. Ha már Pál apostol vallomásáig jutottam, hadd legyek egy kissé személyessé is. Finnországból kaptam nagyon kedves, lelki életemben sokat jelentő testvértől levelet, amelynek nagyon meglepett mindjárt a kezdete, ahol hitbeli növekedésem feletti örömét fejezte ki. Honnan veheti ezt a gondolatot - tépe- lődtem -, amikor én csak kudarcaimról, gyengeségeimről írhattam neki? Folytattam a levélolvasást: „Mert te is úgy vagy, mint a mi kedves testvérünk, Pál, aki először azt mondta magáról, hogy én vagyok a legkisebb az apostolok között (2Kor 15,9), azután minden szentek között a legeslegkisebb (Ef 3,8), végül a bűnösök között első (lTim 1,15). Látom, hogy te is egyre kisebbé és még inkább kegyelemre szorulóvá leszel” - értékelt a kedves levélíró. Na de térjünk vissza a zsoltárhoz. Az Ótestamentum kegyesének is megvolt a hasonlítási alapja, amelyben állva elmondja a fentebb leirt verset. Add tudtomra, Uram, életem végét... hadd tudjam, milyen múlandó vagyok! (5. v.) Csak az igazán nagy mellett lesz az ember valóban kicsiny, az örökkévalóhoz mérten arasznyi létü. Az elbizako- dás vagy alázatosság mindig elárulja az ember Istenhez való viszonyát. Az önhitt, a hatalmaskodó sohasem csupán alárendeltjeinek ártott, hanem mindig Istennel is harcba szállt. A mi nemzedékünk sok nagyzoló bukását látta, és beképzelt dicsekedő szégyenteljes végét is megérte. Ezért illik ajkunkra a zsol- táros könyörgése: Hallgasd meg imádságomat, Uram, figyelj segélykiáltásomra! Könnyem láttán ne tégy néma, mert jövevény vagyok nálad, zsellér, mint minden ősöm. (13. v.) Csepregi Béla / ■ „Amikor a budahegyvidéki gyülekezet és sok sérelmet elszenvedett lelkésze Isten színe előtt újra találkozik, legyen ennek a találkozásnak az alapja a kegyelem, amely hordoz minket”. A püspök Isten szeretetéről és törvényéről szólva elmondta, hogy e kettő alatt élve igazságosságnak kell érvényesülnie közöttünk. Törvénye alapján rendeznünk kell egymással dolgainkat. A jóvátétel a keresztyén élet tartozéka. Ezt a rendezést jött szolgálni a budahegyvidéki gyülekezetbe. Igehirdetésének záró mondataiban a püspök arról szólt, hogy akinek a szívében Isten bocsánata van, az megbocsátó szeretetet hordoz mások iránt is. Ezért békés és boldog ember. Ez az, amiért naponként kell odajárulnunk Isten bocsánatához. Az igehirdetést követően a gyülekezet énekkara szolgált Rezessy László karnagy vezetésével. Utána közgyűlés következett, amelyet Csonka Géza felügyelő-helyettes nyitott meg. Megemlékezett a gyülekezetben történt eseményekről, amelyek nagy károkat idéztek elő a budahegyvidéki evangélikusok életében. Ordass Lajos püspökről, aki visszavonultságában csendes gyülekezeti tagként vett részt az istentiszteleteken. Emlékezett Ruttkay Elemérre is, akinek hűséges lelkészi munkája ellenére csak az elmarasztalás és háttérbe szorítás jutott osztályrészül, aki már az erkölcsi elégtételt sem élhette meg. Ez a nagy gyülekezet most élő .tanúja akar lenni ennek a kiengesztelésnek. A püspök Danhauser Lászlót köszöntő szavaiban utalt arra, hogy legújabbkori egyháztörténetünkben sok olyan sajnálatos esemény történt, amely súlyos sebeket okozott lelkészeknek és híveknek. Feladatunk ezeknek a sebeknek a gyógyítása, az okozott sérelmek megbocsátása. Ő is emlékezett az érdemtelenül háttérbe szorított Ordass Lajos püspökre, aki idejárt istentiszteletekre. Danhauser László, a gyülekezet első lelkésze hatalmj intézkedésre kényszerült elhagyni a gyülekezetét. Kifejezte az egyház vezetősége nevében: „Ami őt és a gyülekezetét érte, mélyen fájlaljuk”./Kérte, hogy a gyülekezet megbékélt szeretettel forr dúljon Danhauser László felé, ő (Folytatás a 3. oldalon) Oculi — böjti bizakodás
