Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1989-02-12 / 7. szám

Evangélikus Élet 1989. február 12. % Csak egy év múlva leszünk újból együtt? Békéscsaba Közösségépítés - Egy test Krisztusban Az imahét előtti napok egyikén az Evangélikus Lelkészi Hivatal­ban ült össze a nyolc igehirdető: Szabó Géza református, Juhász Já­nos római katolikus, Papp János baptista és Táborszky László, Ko­vács Pál, Kutyej Pál, Bakay Péter és Aradi András evangélikus lelké­szek. Egy éve voltunk így együtt - testvérek az Úrban. A bevezető be­szélgetés után a beosztás kerül na­pirendre. Az imahét nyolc estjén öt különböző helyen hol jövünk ösz- sze, minden este más lelkész szol­gálatával. Baráti, testvéri a légkör, nincs főnök-beosztott, idős-fiatal, nagy és parányi gyülekezet közti feszültség, „csak” szolgatársak va­gyunk együtt szeretetben, évről év­re növekvő őszinteségben és biza­lomban. Javaslatok, kívánságok most is vannak, s természetesen meg is valósulnak. Figyelünk egy­másra. Megjelenésében jelentékte­len, de egyháztörténeti jelentőségű kis füzet kerül az asztalra: Énekfü­zet az Ökumenikus Imahétre. A nem evangélikus kollégák most látjáR először, s örömmel veszik kézbe. Meg is egyezünk abban, hogy már a mostani imahéten min­denhol ebből énekelünk, egy kivé­tellel. Szabó Géza testvérünk ra­gaszkodik az eddig - éveken át - használt stencilezett lapokhoz. A reformátusoknál tehát abból énekelünk még az idén. Abban egyek vagyunk, hogy ha eddig so­ha sem mondtuk az Apostoli Hit­vallást az imaheti alkalmakon, most minden este elmondjuk az új fordítást - végre együtt. Egysége­sek vagyunk abban is, hogy min­den lelkész a saját egyháza gyakor­latának megfelelően alakítja az összejövetel rendjét, liturgiáját. Találkozónk az imahétért, a test­véri egységért, a gyülekezetekért mondott imádságokkal zárult. A nyitó alkalom az evangélikus Kistemplomban volt. Most azért nem a gyülekezeti teremben, mert az tele van az erdélyi menekültek­nek szánt ruhával. Az igehirdető Szabó Géza. Mintegy 350-en jöt­tünk össze. Az Énekfüzetek mind elfogynak. Soha nem tapasztalt él­mény: az oltárí szolgálatot végző lelkész is és a gyülekezet is olvas­sák a Hitvallást és a Miatyánkot, de együtt és ugyanazt a szöveget mondják. A kitartóbbak a hét vé­gére félig már kívülről mondják. Az imahetet Békéscsabán többen ’zima hétnek hívják. (Zima szlová­kul telet, hideget jelent.) A tél bi­zony sokszor megpróbálta már a hűséges résztvevőket. Az idén köd­ben, csontig hatoló nyirkos hideg­ben és sárban mentek minden este más helyre s teltek meg ennek elle­nére minden este az összejöveteli helyek. Kedden este a sűrű ködből tűnt elénk az erzsébethelyi gyüle­kezeti ház, mely szépségével még három év után is megragadja az embert. A város túlsó 'Végéről is látok arcokat a hívek közt. A ház­ban egyetlen ülő alkalmatosság sem maradt üresen. Papp János baptista lelkész az igehirdető, aki nagyon gyakorlati mondanivaló­val szól a hívekhez. Szerdán este ő a házigazda szép, modern, nemrég épült imaházukban. Pénteken este a római katolikus templom telik meg a négy felekezet híveivel, hogy meghallgassák Kutyej Pál igehir­detését. íme néhány találomra ki­választott pillanatkép Békéscsabá­ról. Kint hideg volt, de bennünket a testvéri szeretet melegített belül­ről, s egy kérdés fogalmazódott meg sokunkban: csak egy év múl va leszünk így együtt újból? Aradi András ÜÜJ ttn /aamals Csorvás- Gerendás Harta Kiengesztelődés, megbékélés Istennel és egymással Ökumenikus sajátosságok Kölcsönadtuk a harangszót Az igazi egység nem hobbi, nem keresztyén különcködés, valami újdonság keresése, hanem az élő Isten múltbeli, jelenbeli és jövőbe­ni AKARATA. Az Istennek nincs felekezete. Az Ő Országába is csak azok jutnak be, akik fehér ruhát nyertek a megtérés és újjászületés által. Isten akaratának engedel­meskedve imádkoznak évek óta az igazi egységért a csorvási és geren- dási keresztyének is. Békés megyé­ben talán az átlagosnál is jobban eltávolodtak az emberek Istentől és egymástól. Ezért is van kiemel­kedő jelentősége annak, hogy az idén először Csorváson és Geren­dáson is az imahét záró alkalma engesztelési istentisztelet volt. Hat felekezet lelkészei és hívei kérték Isten és egymás bocsánatát a törté­nelmi és a közelmúlt bűneiért. Ro­mán, szlovák, német és magyar származásúak, római katolikus, román ortodox, görög katolikus, Fotó: Galló János református, evangélikus és baptis­ta imádkozott, énekelt együtt a ki­engesztelésért, az erdélyi ügyért, a keresztyének megtéréséért, a bé­kességért. A hirdetett Ige mellett az alkalom csúcspontja az volt, amikor a lelkészek és a hívők szó­val és tettel is kimutatták, hogy készek bocsánatott kérni és meg­békélni Istennel és egymással. Is­ten jelenlevő népe egy akarattal jelentette ki: Legyen békesség köz­tünk mindenkor! Új kihívások előtt a keresztyén békemunka Kézfogás és békecsók pecsételte meg a jézusi Újszövetséget. Szeverényi János Az ökumenikus mozgalom a lel­ki, egyházi áldásain túlmenően je­lentős társadalmi, közösségi értéke­ket akkumulál. Nevezhetnénk ezt ma „társadalmi ökumenizmusnak” is, de ennek Hartán mély történeti gyökerei vannak. Az 1723-ban alakult német nyel­vű evangélikus gyülekezet kebelén belül élt közel 100 évig a helyi ugyancsak német nyelvű reformá­tus gyülekezet. Mivel nem volt sa­ját lelkészük, s a szomszéd falu, Dunapataj magyar nyelvű refor­mátus gyülekezetéhez tartoztak egyházjogilag, már nem értették a magyar szót. Ezt a nyelvi kulturá­lis életközösséget az egyházi veze­tés is jóváhagyta! A második világháború után a ki- és betelepítések következtében erős változások következtek be az addig viszonylag zárt közösség, a község életében. Magyar katoliku­sok betelepítésével a felekezeti ará­nyok is átrendeződtek, de még ma is az evangélikus, gyülekezet jelen­tős szerepet tölt be a község életé­ben. örvendetes, hogy nem lett széthullott településsé a falu, asszi­miláló és összetartó ereje érezhető mindennapjainkban is. A történelmi viharok után 1956- ban Palotay Gyula evangélikus lel­késznek is jelentős szerepe volt a békesség megőrzésében és munká- lásában) ugyan kialakult a hétköz­napi munka és élet területén együt­télés és közösség, de ennek ünnepi kinyilvánítása, a történelmi és fele­kezeti megbékélés szép pillanata volt az 1986. augusztus 9-i ökume­nikus közös béke imavirrasztás az evangélikus templomban, melyen résztvett a község lakosságának (4300 fő) mintegy tíz százaléka. Közeledve a mához említést ér­demel az, ami az elmúlt év során történt a Kalocsán tartott Szent Jobb ünnepséggel kapcsolatosan. Balassagyarmat A haftai katolikus plébános az ün­nepség reggelén kissé nyugtalan lelkiállapotban felkeresett, s meg­kért, hogy harangozzunk mi is ak­kor, amikor a Szent Jobbot Har­tán keresztül Kalocsára viszik. Természetesen ezt nem vállaltam az ereklyékkel kapcsolatos evangé­likus álláspont miatt. És mégis se­gítenem kellett... Dankó László kalocsai érsek ugyanis azt nyilatkozta a megyei lapban, hogy amikor a Szent Jobb Hartához, a kalocsai katolikus egyházmegye határához érkezik, harangszóval köszöntik. A katoli­kus templom harangjai azonban műszaki hiba következtében el­romlottak. .. Gyorsan kellett dön­teni. Tekintettel a körülményekre, a testvéri szeretet jegyében elnök­ségi döntés alapján ,,kölcsön ad­tuk” a harangszót. így amikor a motoros kormányőrök feltűntek az országúton, megszólaltak az evangélikus 4templom harangjai. Társadalmi ökumenizmus... Vallom, hogy elsőrendű felada­tunk az evangélikus gyülekezet építése, de akik igazán és jól tudják szeretni a sajátjukat, azok akkor tudják értékelni a másikét is. Aki szereti az édesanyját, az tiszteli a másik édesanyját is, aki szereti a testvérét, szereti a felebarátját is, aki szereti az egyházát, az megbe-' csüli a másik egyházát is, aki szere­ti a lakóhelyét, országát, népét, az szereti és megbecsüli a másik lakó­helyét, országát és népét is, vagy ha nem, akkor nem igazán, és nem jól szereti a sajátját sem... Az ökumenikus imahét idén is szépen látogatott sorozatának cél­ja és áldása ez volt: a hitbeli identi­tás megtartásával erősíteni az egy- ségetpmert'ez az identitásrazt is jelenti: egyetemes anyaszentegy- ház... Szabó Vilmos Béla Imádság és áldozat a menekültekért Jelentős egyházi tanácskozás színhelye volt Nyugat-Berlin január második hetében, öt kontinensről gyűltek össze a Keresztyén Béke- konferencia Nemzetközi Titkársá­gának tagjai. Huszonöt résztvevő ülésezett Ázsiából, Afrikából, Ame­rika két feléről és Európából. Meg­vitatták a tagságot alkotó egyhá­zak és csoportok tevékenységét az elmúlt félévben, és tanácskoztak a további programról. A Keresztyén Békekonferencia főtitkára, dr. L. Mirejovsky vázol­ta a nemzetközi helyzet és az öku­menikus békemunka pozitív jeleit világviszonylatban, de hangsú­lyozta a sokfelé növekvő ínséget, a katasztrófáktól sújtott emberek tömegeit. A KBK-nak mint nem­zetközi és ökumenikus mozgalom­Somlószőlősön ádventi isten­tiszteleten köszönte meg a nagy számban összegyűlt gyülekezet 35 éven át szolgáló lelkésze, Boros Lajos hűséges munkáját. Bogdpn József felügyelő meghatottan szólt lelkész és felesége maradandó em­lékeket állító szolgálatáról: az új lelkészlakás építéséről, ravatalozó és temetőkerítés készítéséről, vala­mint felnőttek és gyermekek kö­zött végzett eredményes bizony­ságtételről. Éppen 50 évvel ezelőtt kapott megbízást Takácsiban, hogy önálló gyülekezetét szervez­zen s lelkészlakás építésén, temp­lom felújításán munkálkodjon. A felügyelő arra kérte, hogy bár október 1-jével nyugdíjassá lett, maradjon velük s majd akkor vál­jon meg a gyülekezettől, ha ifjabb lelkésznek adhatja át a „pásztor­botot”, fejezte be köszöntését. László Gézáné a gyülekezet ajándékait nyújtotta át hálás tanít­ványként azzal az óhajjal, hogy Is­nak fontos feladata, hogy ébressze a keresztyének felelősségét, és ösz­tönözze az örvendetesen megin­dult békezsinati készülődést. A KBK. munkája hozzájárult, hogy az emberiség világszéles pár­beszéde új együttműködésbe tor­kolljék. Az együttlét legfontosabb fel­adata volt, hogy megtárgyalja a KBK állásfoglalásának tervezetét a május hónapban Bázelben tar­tandó Európai Ökumenikus Gyű­lés alkalmából. Ennek #0 témája: „A béke és az igazságosság”. A Nemzetközi Titkárság ülése fog­lalkozott a múlt évben Görlitzben tartott tanácskozás javaslataival, amelyek a KBK munkájának új formáit keresik. Ezek az új munka­formák azt lennének hivatva szol­jövőben is. - Márkus Géza presbi­ter a somlóvecsei filia köszöntését és adományát adta át s felidézte a lelkészházaspár közöttük végzett áldozatos munkálkodását. 1 A nagyközség nevében Kiss Já­nos tanácselnök emlékezett a köz­ségben végzett jó munkáról, a haza szeretetére és a becsületes munkára való nevelésről. E sorok írója Ezsaiás 46,8-13 alapján hirdette Isten igéjét „emlé­keztetve a híveket a régi időkre, amikor az egy igaz Isten cselekvő szava formálta híveket és lelkésze­ket, hogy a Szabadító Krisztus kö­vetőjeként tudtak élni gyülekezet­ben és hazában. Ez a Szabadító kopogtat most is a szívek ajtaján, hogy Ővele járva megszentelt le­gyen ünneplésünk, de hétköznap­jaink is.” Köszöntésében emléke­zett a szülőfalura Szakonyra, ahonnét indult, majd Sopronra, a Líceumra, Teológiára - közben Kolozsvárra. Mindenütt az „egy gálni, hogy a keresztyén békemun­ka megfeleljen a mai nemzetközi helyzetben jelentkező új kihívá­soknak. Ennek kapcsán a KBK elsőbbséget biztosít az ifjúsági és a női munkának. A Nemzetközi Tit­kárság ennek megfelelően tett ja­vaslatokat a KBK munkatervéhez a következő évekre vonatkozóan. A tanácskozás résztvevői szol­gáltak a helybeli protestáns Mar­tin Luther King gyülekezet isten- tiszteletén. A nyugat-berlini szená­tus fogadást adott a Nemzetközi Titkárság tiszteletére. A munkahé­ten részt vett Dusicza Ferenc ref. lelkész a KBK prágai irodájának igazgatója, valamint Lehel László, a Nemzetközi Titkárság tagja, a Magyarországi Egyházak Ökume­nikus Tanácsának főtitkára. és tanárok által, hogy gyermeke legyen, tanítványa Krisztusnak. Boros Lajos megköszönte a sze­reteted amely a köszöntésekben megmutatkozott, a sok segítséget a gyülekezeti szolgálatában és meg­ígérte, hogy amíg új lelkész nem érkezik - bízva a kegyelem Urában - nem hagyja abba a szolgálatot. Az ünnepi istentisztelet a Him­nusz éneklésével ért véget. *** Nemesgörzsöny községben már lehullóban voltak a megsárgult le­velek és hidegre fordult az idő­járás, amjkor az alig 120 lélek­ből álló evangélikus gyülekezet há­laadó istentiszteletre gyülekezett a református nagytemplomban. Megköszönni Istennek, hogy egy hívő lélek 1901-ben kis harangot ajándékozott a gyülekezetnek, de mert a fából álló harangláb tönk­rement, padlásra került. Csak most 1988 őszén készülhetett el az új állványzat a református temp­Dr. Karol Gábris köszöntése Dr. Karol Gábris, a Szlová­kiai Evangélikus Teológiai Akadémia dékánja, az újszö­vetségi tanszék professzora február 2-án volt 70 éves. Szü­letése napján egyházunk nevé­ben levélben köszöntötte őt dr. Nagy Gyula püspök-elnök és a Teológiai Akadémia Taná­ri Kara nevében dr. Fabiny Ti­bor dékán. anyagát Pethő Kálmán nemessza- lóki tsz-elnök ajándékozta, felállí­tását pedig nagyacsádi tsz-mühely dolgozói végezték. A hálaadó istentiszteleten szol­gált Nemes Kálmán ref. lelkész, aki a „harangok életéről” szólt, Boros Lajos evangélikus lelkész igehirde­téssel és e sorok írója - mint lelké­sze a szórványnak „a harang-sors” címen számolt be a 21 éven át né­maságra ítélt harang történetéről, hivatásáról. Márkus Géza somlóvecsei pres­biter bizonyságtétele után - Mit jelent nekem a harangszó? cimen - Király Andrea és Melinda, Benkö Bernadettel együtt szavaltak. Az ünnepséget gazdagította dr. Nagy- né Bárány Estilla gyermekeivel elő­adott zeneszáma. Az ünnepet szorgos asszonyi ke­zek munkájával gazdagon terített asztalok vendéglátása zárta és ez­zel köszönték meg, hogy újból megszólalt kis harangjuk. Amióta az ökumenikus kapcso­latok szorosabbra fűződtek, azóta egyre jobban átéljük a közös gpn- dolkodás és cselekvés áldásait. így különösen is nagy várakozás előz­te meg a Nógrád megyei római katolikus főesperesség és az evan­gélikus esperesség székhelyén, Ba­lassagyarmaton az imahét záróna­pi közös rendezvényét, melyet idén a római katolikus plébániatemp­lomban tartottunk. A szolgálato­kat 3-3 protestáns és katolikus lel­kész végezte. A közös énekek veze­tésén túl az evangélikus és katoli­kus énekkarok szolgálatai emelték az istentisztelet áhítatát. Róka Lajos református lelki- pásztor megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy idén a refor­mátus egyház a soron következő házigazdáidé ekkora gyülekezetét temploma nem tudna befogadni. Ez annál is inkább örvendetes, mert ma a világ üldözöttéiért, kü­lönösen is az erdélyi menekültekért könyörgünk az istentiszteleten, ahogy ezt korábban már a feleke­zetek meghirdették. Vigyázó Miklós plébános beveze­tő imádságát az ökumenikus kap­csolat lényege és felelőssége hatotta át. Ő egyébként Balassagyarmat vonzáskörzetében levő gyülekezeté­nek adományát nyújtotta át az erdé­lyi menekültek számára. A protes­táns lelkészek az irgalmas samarítá- nus történetét (Lk 10,25-37) feldol­gozandó, szólaltatták meg Isten igé­jét és irányították rá a figyelmet a fájdalmas erdélyi sebekre. Róka Lajos református lelkész emlékeztetett arra, hogy a példá­zatbeli „vérbe fagyott ember” szo­morú története a történelem során oly sokszor megismétlődött. Ez most is, mint mindenkor, az embe­ri bűn következménye. Akik ott­hont veszítettek, akik az ősi földről kiszakadtak, akik elszakadtak sze­retteiktől, akik sokszoros bizony­talanságban élő emberek, - itt van- nak közöttünk. Az irgalmasság Kalácska Béla esperes a példá­zatbeli pap és lévita magatartásán keresztül emlékeztetett arra, hogyv az élet országútján „elvonuló kö­zönyre” és a „nem az én asztalom” magatartásra nincs mentség. A példázatban az üdvösség elnye­rése kapcsolatba kerül a felebaráti szeretettel. Ezt nem lehet kikerülni és kijátszani. Az esperes a többi között hangsúlyozta, hogy az erdé­lyi nemzetiségek hátrányos helyze­te vallásuk gyakorlásában a leg­szembetűnőbb. „Természetbeni se­gítségünk elakad a határon, de imádságaink határok, nemzetek és földrészek fölött ívelnek át és jut­nak el mennyei Atyánkhoz.” Garami Lajos igazgató-lelkész a történet harmadik embertípusára irányította a figyelmet, az irgalmas samaritánusra. Ő értette meg és gyakorolta a szeretet kettős „nagy parancsolatának” nélkülözhetet­len összetevőjét, a másik ember szeretetét. Az irgalmasság gyakor­lását mozgató szeretet felette áll a faji, nemzeti, vallási és politikai el­lentéteknek. Az az igazi felebarát, aki megkönyörül a másik embe­ren. Jézus azt mondja a törvénytu­dónak : „Menj el, te is hasonlókép­pen cselekedj.” Sághy Ferenc kanonok Lk 18,1-8 alapján a szüntelen és közös imádságra helyezte a hangsúlyt. Erre az Úr Jézus adott példát. Pál/ apostol is kitartó könyörgésre buz­dítja a gyülekezeteket. Korunk embere időhiányban szenved. Mit tudunk ajánlani? Az Isten akarata szerinti munka is imádság, ezért „mindent Isten dicsőségére tegye­tek !” Az ima szoros köteléket fűz a keresztyének közé, amely, előse­gíti az óhajtott egységet. Az ökumenikus istentiszteleten ismét átéltük az egységtörekvés és a szolidaritás magasztos élményét. A korábbi, felekezetenkénti áldo­zaton túl, a közös alkalom 27 ezer forintot kitevő offertóriumát eljut- tattuk az erdélyi menekültek részé­A somlószőlősi gyülekezet köszöneté

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom