Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1989-02-12 / 7. szám

ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 54. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 1989. FEBRUÁR 12. BÖJT 1. VASÁRNAPJA Minden kísértésben Jézus legyen példaképed. Reá nézz s kövesd szívesen. Mert ő bátran ment át minden szenvedésen. Hozzá könyörögj: adjon Lelket és bátorságot, hogy te is megtanul­hass erős lenni a gyengeségben s megállni a nemszeretem napokon. Krisztus tehát nemcsak példaképünk, hanem bátorságát is belénk oltja, hogy mi is tudjunk tűrni. Luther V ___________________________________________________J In vocavit — böjti ígéret Urunk! Ígéreteddel lépünk be böjt kapuján. ígéreted Így hang­zik: „Segítségül hív és, én meg­hallgatom, így szól az Úr, és megláttatom vele üdvössége­met!" (Zsolt 91,15-16). Kéréseink, kéréseim meg­hallgatását Ígéred tehát. Imád­ságom nem pusztába kiáltó szó. Hallod és megérted félig kimon­dott szavaimat. Akkor is értesz, amikor „mélységes mélyből ki­áltok Tehozzád". Tudom, hogy egyedül Te tudsz rajtam segíte­ni, hiszen „nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat!" (Róm 7,19). Könyö­rülj rajtam, Uram! Hallgass meg és láttasd meg velem üdvösségedet! Ragyog- tasd fel előttem újra meg újra, mert a mindennapok közeli fé­nye elhomályosították. A Kísér­tő a kenyér, a vagyon és a ma­gam dicsőségének igézetével eltéríti gondolataimat az üdvös­ségről. Nem tudok fegyelmet tartani gondolataim között. A szükségesnél több energiát pazarolok a táplálék biztosítár sára, a szükségesnél többet ag­godalmaskodom miatta... Elé­gíts meg az Élet Kenyerével - az üdvösségre! Könyörülj és leplezd le a Kí­sértő mesterkedéseit közöttünk, aki az anyagiak hiányát vagy szűkösségét tartja gondjaink gyökerének. Az üdvösség fé­nyében hadd derüljenek ki er­kölcsi gondjaink, sok mulasztá­sunk, alkalmatlanságunk a jó­ra...! Láttasd meg velünk üdvössé­gedet! S benne azt, hogy a di­csőség a Tied, mi pedig szánal­masak vagyunk, mert folyvást fölébe akarunk kerülni ember­társainknak és Neked, s megfe­ledkezünk korlátáinkról. Segíts győzni Te, aki már győztél a Kisértő ellen! Mene­kíts szárnyad árnyékába, szere­teted rejtekébe! Add az üdvös­ség hitét: „Távol fénylik a cél, s ránk örök országod hajnala kél!" Ámen. Zászkaliczky Pál , Evangélikus böjt Mi végett ez a jelző? Nem volna elég, ha általában szólnánk böjt­ről, böjtidőről? Az ételtől, italtól való időleges tartózkodás vagy a földi örömöknek mérséklése meg­határozott napokon, ünnepeken sokféle vallásban szerepelt a ke- resztyénség előtt is. Magában a ke- resztyénségben is hosszú története vanj Van-e evangélikus böjt, szük­séges-e róla külön szólanunk? Bizony van evangélikus böjt. Ökumenikus hangú nemzedé­künkben ugyan nem lehet szándé­kunk régi vitákba elegyedni, de mégis csak illő őriznünk az evan­gélikus tanítást. S ki másnak kelle­ne gyakorolnia evangélikus böjtöt, ha nem nékünk? Legegyszerűbb, ha most Luther gondolataihoz fordulunk. Mert le- het; hogy nem mindenben, de böjt dolgában feltétlen a lutheri az evangélikus. Mélyen emlékezetébe vésődhe­tett Luthernak, ha ötvenéves korá­ban is még leírja, mit látott tizen­négy évesen saját szemével Magde- burgban, ahol diákoskodott. Lá­tott egy előkelő származású anhal- ti herceget amint mezítlábas barát­ként, kámzsában, zsák alatt gör­nyedve koldult az utcán. Ferences rendtársa mellette teher nélkül bal­lagott. Nyilván a herceget akarták mutogatni, aki a sok böjtöléstől, virrasztástól, önsanyargatástól már csont és bőr volt, halálsápadt s hamarosan meg is halt. És aki csak nézte, olvadbzott az áhítat­tól: micsoda szent ! Később maga Luther is megis­merte a szerzetesi életformát. Ko­moly igyekezettel gyakorolta a ke­mény aszkézist. Ám éppen ennek a kudarca s persze a Szentírás igaz­ságának fölismerése, hogy tudniil­lik nem a mi cselekedeteinkért, ha­nem Jézus Krisztus váltságáért, a Benne vetett hit által igazulunk meg - éppen ez juttátta el az „evangélikus böjt” igazságára és gyakorlására. Arról ugyanis szó sincs, hogy Luther mindenestül elvetette a ke­resztyén böjtöt. A keresztyén em­ber szabaddá lett a böjttől és a böjt­re! Szabaddá a századok óta fel­halmozódott szokásoktól, ember­alkotta reguláktól. De ha úgy tet­szik, szabad böjtölnie. Haj testé­nek, indulatainak megzabolázásá- ra szükséges, tartózkodhat ételtől, italtól, mindenben mérsékletet ta­núsíthat. A Szentlélek által megújí­tott keresztyén ember mindhalálig „test” is. Gyakorolja hát a fegyel­met, mégpedig akkor és úgy, aho­gyan éppen neki van szüksége reá, hogy testi élete hitbeli állapotához illő legyen. Arra azonban ügyeljen, hogy testét, szervezetét ne öldököl- - je halálra, hiszen azzal sem magá­nak, sem másnak nem válik hasz­nára. Böjt, virrasztás és munka (!) arra Való, hogy falánkság, heverés, tétlenség erőt ne vegyen rajtunk. Arról azonban szó sem lehet — Isten igéjének világosságában -, hogy ezen a módon szerezzen az ember Isten előtt megigazulást és szentséget! Böjt s aszkézis nem olyan ,jócselekedet” vagy éppen „érdem”, mely igazzá tesz Isten előtt. Nem tehetjük igazzá önma­gunkat. Egyedül Isten igazíthat meg kegyelméből. S ezt meg is tette, teszi Jézus Krisztus által. Ő a jóhír, az evangélium. Az tehát az „evangé­likus”, ha Őt befogadjuk. Az evan­géliumnak ez a hittel való befogadá­sa kelt bennünk igaz bűnbánatot, Isten jósága az, ami igazán megté­résre indít (Róm 2,4) Jézus Krisztus megtérésre hívó szava mintegy kö­rül van párnázva az evangélium­mal: „... közel van már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban" (Márk 1,15) A böjtölésnek nem szabad tehát pusztán külsőségesnek lennie. így könnyen hiú képmutatásba visz, akár a farizeusoknál Jézus korá­ban. A böjt legfeljebb szerény kül­ső jele lehet belső megváltozásunk­nak, Istenhez fordulásunknak az ő szavára. Elsősorban is nem az em­berek előtt, Isten előtt kell bán­kódnunk bűneink miatt. Milyen az evangélikus böjt? Bensőséges valami. Mint az Ágostai Hitvallás tanítja a megté­résről: töredelemből s hitből áll. Összetörettetünk bűneink súlya alatt, de hittel fogadjuk a föloldo- zó evangéliumot. Ez teszi öröm­mé ! „Kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat" mondja Jézus a böjtölőnek (Máté 6,17) Istenhez térni végül is nagy öröm! Az evangélikus böjt nem ismer érdemet, távol áll az önmegváltási kísérlettől, még burkolt formában is. Alávetjük magunkat Isten Ítéle­tének s megragadjuk hálával az in gyen kegyelmet. Az evangélikus böjt nincs bizo­nyos napokhoz kötve. Nincsenek regulák, melyek megszabják szá­munkra részleteit. Sohasem kény­szerből való, mindig csak önkéntes lehet. Az evangélikus böjt nem saját választásunk szerint való lemondás. Luther 1537-ben Schmalkalden- ben Jézus megkísérlésének törté­netéről prédikál (Máté 4,1-11) Találóan állapítja meg: Jézus azért böjtölt a pusztában, mert ott nem volt mit ennie; nem is maga válasz­totta ki azt a helyet, hanem a Szentiélektől vitetett oda, nem pe­dig valamely szerzetesi szabályt követve. S a továbbiakban kifejti: a keresztyén ember számára az az igazi böjt, amikor bajokat, beteg­séget, súlyos családi gondokat, csapásokat, amiket nem maga vá­lasztott (mint a külsőleg böjtölő hús helyett a halat) - mindezt hor­dozza Istenben vetett bizodalom- mal, türelemmel, reménységgel! Világló tanítás. Van evangélikus böjt? Bár len­ne: Scholz László Sík Sándor II. stáció Megroncsolt testtel, homloka tövisben, Indul az útnak az elitéit Isten, . Válláh a kereszttel. A kezemet. Uram, Jaj, a kezemet soha ne ereszd el! Hát én is immár idáig elértem! A teljeskorig most lett, hogy megértem: Jön, jön felém már a kereszt, Elment előttem a Fájdalmas Ember A nagy kereszttel és azt mondta szemmel: Itt van: szeresd! Érzem, hogy nő ki vállamból keresztem. Én nem kívántam, ó én nem kerestem: Ha fölsejlett a fájdalom, A színétől is félve oldalogtam, És dideregve bűnbánón vacogtam, Hogy nem bírom. És mostan imhol megtermett magától. A reggeltől-e, vagy az éjszakától? Mindennap újra megterem. Még álmomban sem láttam eddig arcát, És mégis-mégis: énnekem faragták, Megismerem. A történelem volt a faragója, A rámköszöntött getszemáni óra Vérizzadása szülte meg. Amitől eddig megóvtak a mennyek: A Benső Éjnek hogy mélyére menjek, - Most küldenek. Ó én kezdettől rámszabott keresztem! Elfogadom, Uram, de hogy szeressem? Tán igazabban ölelem, Ha engeded, hogy azoké lehessen, Akikért ezt az életet szerettem, A kegyelem. Hadd indulok hát a keresztes útnak! De a gyengének, de a nyomorultnak Uram Jézus, Te adj erőt, Vagy élbukom az első durva szónál. De hiszen minden stációnál Te jársz, Uram, szolgád előtt! ^ .. , Gyönyörködj az Gyöngyszemek ^ fc meJgadja a zsoltárokból szived kérésefL taníts minket . , n imádkozni! Nagy távlatot nyit meg előttünk a zsoltár ígérete. Imádkozásra biztat, ha nem is szólít fel rá. De távlatot nyit, amelyikben bátorítás van: érdemes imádkozni, hi­szen Isten meghallgatja azt, megadja, amit kérünk. Szívünknek mindig sok kérése van. Ezekre a választ Istentől várjuk, amikor imádságainkban megfogal­mazódnak. Ki is adná a megoldásokat, kéréseinkre a segítséget, ha nem éppen O, akinek mindenre hatalma van. Látszólag olyan ez, mint a mesebeli csodalámpa. A mesék hőse csak meg­dörzsölte, s egyszerre minden kívánsá­ga teljesült. A zsoltár szerint nekünk is csak imádkozni kell. Összetenni a ke­zünk, s nekünk is minden kérésünk tel­jesül, hiszen az -Úr megadja szivünk kéréseit. E biztatás azt sugallja, hogy nincs korlát előttünk. Ezeket pedig mindnyájan jó) ismer­jük. Nemegyszer keserű tapasztalatok­ká válnak az imádkozás kudarcai. Sok­szor imádkoztunk már. Talán kitar­tóan is, de mindenképpen hittel. Gyó­gyulásért? Szerettünk életéért? Vagy hogy boldogulásunk útján sikerüljön valami? Aztán nem teljesült, pedig a kérések a szívünkből törtek fel és on­nan jutottak Isten elé. Nem teljesült kérések tapasztalataiból tudjuk mind- ahányan, hogy az imádság nem korlát­Zsolt 37,4 lan hatalom. Nem varázsszer, ami min­denható hatalmat ad az ember kezébe. De nem is Ígér ilyet a zsoltárok kin­csesházának ez a gyöngyszeme sem. Abból is következik ez, hogy ez a mon­dat nemcsak ígéret, hanem felszólítás is. Ez a felszólítás mindjárt a kezdet, mintegy az imádsággal kapcsolatos ígéret előfeltétele: gyönyörködj az Úr­ban! Mintha ez a sorrendiség is mutat­ná, hogy minden már ezután jön, első a gyönyörködés. Ritkán használt szó ez Istennel kap­csolatban. A mindennapi életben akkor gyönyörködöm valakiben, ha nagy tet­széssel szemlélem, nézem. Ez pedig ak­kor történik, ha vágy van-bennem irán­ta, szeretet, szinte a rajongás mértékével is. Ha már az is boldoggá tesz, ha ránéz­hetek, ha egyáltalán tudom, hogy van, és közöm lehet hozzá. Ha „arcának varázsa csordultig betölt” - ahogyan Shakespeare fogalmaz egy szonettjében. így kell betöltenie szívemet Isten va­rázsának is. Az örömnek, hogy van, hogy szerethetem, hogy hihetek Benne. Hogy Ö lehet „mindig mindenben a minden” - hogy Ady End­re szavai is közelebb hozzák ezt a gyönyörködést. A szeretetnek ebben a kapcsolatábap is Jézus a mérték., Ismerjük jól, ho­gyan töltötte őt is csordultig az Istennel való kapcsolat. Számára igazán Isten volt „mindig mindenben a minden”. Én Istenemnek nevezte a kereszt kínjai között is, s Aty­jának, amikor szenvedései tetőfokán kilehelt lelkét az 0 kezébe tette. Még ebben a helyzetben is „gyönyörködött az Úrban” - a szeretet legizzóbb hőfo­ka töltötte be. Pedig az ő szívének is volt kérése: Ha lehet, múljék el tőle ez a keserű pohár. S_ szívének kérése telje­sítetlen maradt. És Jézus mégis Atyjá­nak nevezte itt is: „Atyám, ha lehet...” De a szeretetnek ebben a kapcsolatá­ban rábízta a döntést is: ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem ahogy te. Jó lenne mindig így kérnem bármit is, a szeretetlek ebben a kapcsolatá­ban. S akkor rá tudom bízni a megol­dásokat is. Akkor kéréseim elmondá­sakor ott van a szívemben: úgy add meg azokat, ahogyan jónak látod Uram, legyen meg a Te akaratod. Zászkaliczky Péter Nők Világimanapja Urunk, Március első péntekén (3-án) idén is megrendezésre kerül sokfelé ma­gyarországi gyülekezeteinkben a Nők Világimanapja. Örömmel lát­juk, hogy egyre több ökumenikus asszonyközösség kapcsolódik ehhez a világot átfogó mozgalomhoz. Több mint száz esztendeje indult el az Egyesült Államokban néhány mély hitű asszony kezdeményezé­sére ez a mozgalom, akik szilárdan hittek az imádság erejében. Feleke­zeti hovatartozás nélkül hívták nő­testvéreiket a közös imádkozásra, látva koruk sok nehéz szociális, gazdasági problémáját és a lelki sivárságot is. A mozgalom átkerült Európába is, ma pedig már a tá­vol-keleti szigetvilágtól Ausztrá­lián és Afrikán keresztül fel, egé­szen Amerika legészakibb vidékéig mindenütt ünnepük ezt a napot. Érdemes figyelni a Világimanap hitvallására: „informáltan imád­kozni és imádkozva cselekedni". A sokszor nagyon távol élő testvé­rektől kapott információk töltik meg tartalommal közös imádsá­gainkat. Azután az imádságra kul­csolt kezek segítségre nyílnak és teszik feladatukat. Évről évre más országból érke­zik az imanap programja. Ha csak a közelmúltra gondolunk: megis­merhettük karib-tengeri szigetvi­lágban, Indiában, Ausztráliában, Brazíliában élő testvéreink életét. Idén burmai testvéreink készítet­ték el a programot, és a téma: „Urunk, taníts minket imádkozni! Hívjuk Testvéreinket, hogy minél többen kapcsolódjanak be a vilá­got átfogó imádkozó közösségbe. Gyűljenek össze ökumenikus kö­zösségekben, újuljanak meg az imádkozás szolgálatában. Ismer­jék meg burmai testvéreink életét, örömeit, gondjait. Ebben az évben először az Ima­nap istentiszteletének teljes prog­ramját egyházi lapjainkban is fog­juk közölni, hogy minden felekezet asszonyai számára hozzáférhető legyen. Az a javaslatunk, hogy az isten- tisztelet offer tóriumát ajánljuk fel bajbajutott örményországi testvé­reink megsegítésére. Kérjük, hogy az így összegyűlt összeget a gyülekezetek az ökume­nikus Tanács irodájának címére juttassák el (1054 Budapest Sza­badság tér 2.). A befizetés piros postautalványon is történhet. Az offertórium eredményéről ol­vasóinkat tájékoztatjuk. Ökumenikus Tanács Női Bizottsága *** Következő két számláikban a bur- maiak programját közzétesszük

Next

/
Oldalképek
Tartalom