Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1989-02-12 / 7. szám
ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 54. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 1989. FEBRUÁR 12. BÖJT 1. VASÁRNAPJA Minden kísértésben Jézus legyen példaképed. Reá nézz s kövesd szívesen. Mert ő bátran ment át minden szenvedésen. Hozzá könyörögj: adjon Lelket és bátorságot, hogy te is megtanulhass erős lenni a gyengeségben s megállni a nemszeretem napokon. Krisztus tehát nemcsak példaképünk, hanem bátorságát is belénk oltja, hogy mi is tudjunk tűrni. Luther V ___________________________________________________J In vocavit — böjti ígéret Urunk! Ígéreteddel lépünk be böjt kapuján. ígéreted Így hangzik: „Segítségül hív és, én meghallgatom, így szól az Úr, és megláttatom vele üdvösségemet!" (Zsolt 91,15-16). Kéréseink, kéréseim meghallgatását Ígéred tehát. Imádságom nem pusztába kiáltó szó. Hallod és megérted félig kimondott szavaimat. Akkor is értesz, amikor „mélységes mélyből kiáltok Tehozzád". Tudom, hogy egyedül Te tudsz rajtam segíteni, hiszen „nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat!" (Róm 7,19). Könyörülj rajtam, Uram! Hallgass meg és láttasd meg velem üdvösségedet! Ragyog- tasd fel előttem újra meg újra, mert a mindennapok közeli fénye elhomályosították. A Kísértő a kenyér, a vagyon és a magam dicsőségének igézetével eltéríti gondolataimat az üdvösségről. Nem tudok fegyelmet tartani gondolataim között. A szükségesnél több energiát pazarolok a táplálék biztosítár sára, a szükségesnél többet aggodalmaskodom miatta... Elégíts meg az Élet Kenyerével - az üdvösségre! Könyörülj és leplezd le a Kísértő mesterkedéseit közöttünk, aki az anyagiak hiányát vagy szűkösségét tartja gondjaink gyökerének. Az üdvösség fényében hadd derüljenek ki erkölcsi gondjaink, sok mulasztásunk, alkalmatlanságunk a jóra...! Láttasd meg velünk üdvösségedet! S benne azt, hogy a dicsőség a Tied, mi pedig szánalmasak vagyunk, mert folyvást fölébe akarunk kerülni embertársainknak és Neked, s megfeledkezünk korlátáinkról. Segíts győzni Te, aki már győztél a Kisértő ellen! Menekíts szárnyad árnyékába, szereteted rejtekébe! Add az üdvösség hitét: „Távol fénylik a cél, s ránk örök országod hajnala kél!" Ámen. Zászkaliczky Pál , Evangélikus böjt Mi végett ez a jelző? Nem volna elég, ha általában szólnánk böjtről, böjtidőről? Az ételtől, italtól való időleges tartózkodás vagy a földi örömöknek mérséklése meghatározott napokon, ünnepeken sokféle vallásban szerepelt a ke- resztyénség előtt is. Magában a ke- resztyénségben is hosszú története vanj Van-e evangélikus böjt, szükséges-e róla külön szólanunk? Bizony van evangélikus böjt. Ökumenikus hangú nemzedékünkben ugyan nem lehet szándékunk régi vitákba elegyedni, de mégis csak illő őriznünk az evangélikus tanítást. S ki másnak kellene gyakorolnia evangélikus böjtöt, ha nem nékünk? Legegyszerűbb, ha most Luther gondolataihoz fordulunk. Mert le- het; hogy nem mindenben, de böjt dolgában feltétlen a lutheri az evangélikus. Mélyen emlékezetébe vésődhetett Luthernak, ha ötvenéves korában is még leírja, mit látott tizennégy évesen saját szemével Magde- burgban, ahol diákoskodott. Látott egy előkelő származású anhal- ti herceget amint mezítlábas barátként, kámzsában, zsák alatt görnyedve koldult az utcán. Ferences rendtársa mellette teher nélkül ballagott. Nyilván a herceget akarták mutogatni, aki a sok böjtöléstől, virrasztástól, önsanyargatástól már csont és bőr volt, halálsápadt s hamarosan meg is halt. És aki csak nézte, olvadbzott az áhítattól: micsoda szent ! Később maga Luther is megismerte a szerzetesi életformát. Komoly igyekezettel gyakorolta a kemény aszkézist. Ám éppen ennek a kudarca s persze a Szentírás igazságának fölismerése, hogy tudniillik nem a mi cselekedeteinkért, hanem Jézus Krisztus váltságáért, a Benne vetett hit által igazulunk meg - éppen ez juttátta el az „evangélikus böjt” igazságára és gyakorlására. Arról ugyanis szó sincs, hogy Luther mindenestül elvetette a keresztyén böjtöt. A keresztyén ember szabaddá lett a böjttől és a böjtre! Szabaddá a századok óta felhalmozódott szokásoktól, emberalkotta reguláktól. De ha úgy tetszik, szabad böjtölnie. Haj testének, indulatainak megzabolázásá- ra szükséges, tartózkodhat ételtől, italtól, mindenben mérsékletet tanúsíthat. A Szentlélek által megújított keresztyén ember mindhalálig „test” is. Gyakorolja hát a fegyelmet, mégpedig akkor és úgy, ahogyan éppen neki van szüksége reá, hogy testi élete hitbeli állapotához illő legyen. Arra azonban ügyeljen, hogy testét, szervezetét ne öldököl- - je halálra, hiszen azzal sem magának, sem másnak nem válik hasznára. Böjt, virrasztás és munka (!) arra Való, hogy falánkság, heverés, tétlenség erőt ne vegyen rajtunk. Arról azonban szó sem lehet — Isten igéjének világosságában -, hogy ezen a módon szerezzen az ember Isten előtt megigazulást és szentséget! Böjt s aszkézis nem olyan ,jócselekedet” vagy éppen „érdem”, mely igazzá tesz Isten előtt. Nem tehetjük igazzá önmagunkat. Egyedül Isten igazíthat meg kegyelméből. S ezt meg is tette, teszi Jézus Krisztus által. Ő a jóhír, az evangélium. Az tehát az „evangélikus”, ha Őt befogadjuk. Az evangéliumnak ez a hittel való befogadása kelt bennünk igaz bűnbánatot, Isten jósága az, ami igazán megtérésre indít (Róm 2,4) Jézus Krisztus megtérésre hívó szava mintegy körül van párnázva az evangéliummal: „... közel van már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban" (Márk 1,15) A böjtölésnek nem szabad tehát pusztán külsőségesnek lennie. így könnyen hiú képmutatásba visz, akár a farizeusoknál Jézus korában. A böjt legfeljebb szerény külső jele lehet belső megváltozásunknak, Istenhez fordulásunknak az ő szavára. Elsősorban is nem az emberek előtt, Isten előtt kell bánkódnunk bűneink miatt. Milyen az evangélikus böjt? Bensőséges valami. Mint az Ágostai Hitvallás tanítja a megtérésről: töredelemből s hitből áll. Összetörettetünk bűneink súlya alatt, de hittel fogadjuk a föloldo- zó evangéliumot. Ez teszi örömmé ! „Kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat" mondja Jézus a böjtölőnek (Máté 6,17) Istenhez térni végül is nagy öröm! Az evangélikus böjt nem ismer érdemet, távol áll az önmegváltási kísérlettől, még burkolt formában is. Alávetjük magunkat Isten Ítéletének s megragadjuk hálával az in gyen kegyelmet. Az evangélikus böjt nincs bizonyos napokhoz kötve. Nincsenek regulák, melyek megszabják számunkra részleteit. Sohasem kényszerből való, mindig csak önkéntes lehet. Az evangélikus böjt nem saját választásunk szerint való lemondás. Luther 1537-ben Schmalkalden- ben Jézus megkísérlésének történetéről prédikál (Máté 4,1-11) Találóan állapítja meg: Jézus azért böjtölt a pusztában, mert ott nem volt mit ennie; nem is maga választotta ki azt a helyet, hanem a Szentiélektől vitetett oda, nem pedig valamely szerzetesi szabályt követve. S a továbbiakban kifejti: a keresztyén ember számára az az igazi böjt, amikor bajokat, betegséget, súlyos családi gondokat, csapásokat, amiket nem maga választott (mint a külsőleg böjtölő hús helyett a halat) - mindezt hordozza Istenben vetett bizodalom- mal, türelemmel, reménységgel! Világló tanítás. Van evangélikus böjt? Bár lenne: Scholz László Sík Sándor II. stáció Megroncsolt testtel, homloka tövisben, Indul az útnak az elitéit Isten, . Válláh a kereszttel. A kezemet. Uram, Jaj, a kezemet soha ne ereszd el! Hát én is immár idáig elértem! A teljeskorig most lett, hogy megértem: Jön, jön felém már a kereszt, Elment előttem a Fájdalmas Ember A nagy kereszttel és azt mondta szemmel: Itt van: szeresd! Érzem, hogy nő ki vállamból keresztem. Én nem kívántam, ó én nem kerestem: Ha fölsejlett a fájdalom, A színétől is félve oldalogtam, És dideregve bűnbánón vacogtam, Hogy nem bírom. És mostan imhol megtermett magától. A reggeltől-e, vagy az éjszakától? Mindennap újra megterem. Még álmomban sem láttam eddig arcát, És mégis-mégis: énnekem faragták, Megismerem. A történelem volt a faragója, A rámköszöntött getszemáni óra Vérizzadása szülte meg. Amitől eddig megóvtak a mennyek: A Benső Éjnek hogy mélyére menjek, - Most küldenek. Ó én kezdettől rámszabott keresztem! Elfogadom, Uram, de hogy szeressem? Tán igazabban ölelem, Ha engeded, hogy azoké lehessen, Akikért ezt az életet szerettem, A kegyelem. Hadd indulok hát a keresztes útnak! De a gyengének, de a nyomorultnak Uram Jézus, Te adj erőt, Vagy élbukom az első durva szónál. De hiszen minden stációnál Te jársz, Uram, szolgád előtt! ^ .. , Gyönyörködj az Gyöngyszemek ^ fc meJgadja a zsoltárokból szived kérésefL taníts minket . , n imádkozni! Nagy távlatot nyit meg előttünk a zsoltár ígérete. Imádkozásra biztat, ha nem is szólít fel rá. De távlatot nyit, amelyikben bátorítás van: érdemes imádkozni, hiszen Isten meghallgatja azt, megadja, amit kérünk. Szívünknek mindig sok kérése van. Ezekre a választ Istentől várjuk, amikor imádságainkban megfogalmazódnak. Ki is adná a megoldásokat, kéréseinkre a segítséget, ha nem éppen O, akinek mindenre hatalma van. Látszólag olyan ez, mint a mesebeli csodalámpa. A mesék hőse csak megdörzsölte, s egyszerre minden kívánsága teljesült. A zsoltár szerint nekünk is csak imádkozni kell. Összetenni a kezünk, s nekünk is minden kérésünk teljesül, hiszen az -Úr megadja szivünk kéréseit. E biztatás azt sugallja, hogy nincs korlát előttünk. Ezeket pedig mindnyájan jó) ismerjük. Nemegyszer keserű tapasztalatokká válnak az imádkozás kudarcai. Sokszor imádkoztunk már. Talán kitartóan is, de mindenképpen hittel. Gyógyulásért? Szerettünk életéért? Vagy hogy boldogulásunk útján sikerüljön valami? Aztán nem teljesült, pedig a kérések a szívünkből törtek fel és onnan jutottak Isten elé. Nem teljesült kérések tapasztalataiból tudjuk mind- ahányan, hogy az imádság nem korlátZsolt 37,4 lan hatalom. Nem varázsszer, ami mindenható hatalmat ad az ember kezébe. De nem is Ígér ilyet a zsoltárok kincsesházának ez a gyöngyszeme sem. Abból is következik ez, hogy ez a mondat nemcsak ígéret, hanem felszólítás is. Ez a felszólítás mindjárt a kezdet, mintegy az imádsággal kapcsolatos ígéret előfeltétele: gyönyörködj az Úrban! Mintha ez a sorrendiség is mutatná, hogy minden már ezután jön, első a gyönyörködés. Ritkán használt szó ez Istennel kapcsolatban. A mindennapi életben akkor gyönyörködöm valakiben, ha nagy tetszéssel szemlélem, nézem. Ez pedig akkor történik, ha vágy van-bennem iránta, szeretet, szinte a rajongás mértékével is. Ha már az is boldoggá tesz, ha ránézhetek, ha egyáltalán tudom, hogy van, és közöm lehet hozzá. Ha „arcának varázsa csordultig betölt” - ahogyan Shakespeare fogalmaz egy szonettjében. így kell betöltenie szívemet Isten varázsának is. Az örömnek, hogy van, hogy szerethetem, hogy hihetek Benne. Hogy Ö lehet „mindig mindenben a minden” - hogy Ady Endre szavai is közelebb hozzák ezt a gyönyörködést. A szeretetnek ebben a kapcsolatábap is Jézus a mérték., Ismerjük jól, hogyan töltötte őt is csordultig az Istennel való kapcsolat. Számára igazán Isten volt „mindig mindenben a minden”. Én Istenemnek nevezte a kereszt kínjai között is, s Atyjának, amikor szenvedései tetőfokán kilehelt lelkét az 0 kezébe tette. Még ebben a helyzetben is „gyönyörködött az Úrban” - a szeretet legizzóbb hőfoka töltötte be. Pedig az ő szívének is volt kérése: Ha lehet, múljék el tőle ez a keserű pohár. S_ szívének kérése teljesítetlen maradt. És Jézus mégis Atyjának nevezte itt is: „Atyám, ha lehet...” De a szeretetnek ebben a kapcsolatában rábízta a döntést is: ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem ahogy te. Jó lenne mindig így kérnem bármit is, a szeretetlek ebben a kapcsolatában. S akkor rá tudom bízni a megoldásokat is. Akkor kéréseim elmondásakor ott van a szívemben: úgy add meg azokat, ahogyan jónak látod Uram, legyen meg a Te akaratod. Zászkaliczky Péter Nők Világimanapja Urunk, Március első péntekén (3-án) idén is megrendezésre kerül sokfelé magyarországi gyülekezeteinkben a Nők Világimanapja. Örömmel látjuk, hogy egyre több ökumenikus asszonyközösség kapcsolódik ehhez a világot átfogó mozgalomhoz. Több mint száz esztendeje indult el az Egyesült Államokban néhány mély hitű asszony kezdeményezésére ez a mozgalom, akik szilárdan hittek az imádság erejében. Felekezeti hovatartozás nélkül hívták nőtestvéreiket a közös imádkozásra, látva koruk sok nehéz szociális, gazdasági problémáját és a lelki sivárságot is. A mozgalom átkerült Európába is, ma pedig már a távol-keleti szigetvilágtól Ausztrálián és Afrikán keresztül fel, egészen Amerika legészakibb vidékéig mindenütt ünnepük ezt a napot. Érdemes figyelni a Világimanap hitvallására: „informáltan imádkozni és imádkozva cselekedni". A sokszor nagyon távol élő testvérektől kapott információk töltik meg tartalommal közös imádságainkat. Azután az imádságra kulcsolt kezek segítségre nyílnak és teszik feladatukat. Évről évre más országból érkezik az imanap programja. Ha csak a közelmúltra gondolunk: megismerhettük karib-tengeri szigetvilágban, Indiában, Ausztráliában, Brazíliában élő testvéreink életét. Idén burmai testvéreink készítették el a programot, és a téma: „Urunk, taníts minket imádkozni! Hívjuk Testvéreinket, hogy minél többen kapcsolódjanak be a világot átfogó imádkozó közösségbe. Gyűljenek össze ökumenikus közösségekben, újuljanak meg az imádkozás szolgálatában. Ismerjék meg burmai testvéreink életét, örömeit, gondjait. Ebben az évben először az Imanap istentiszteletének teljes programját egyházi lapjainkban is fogjuk közölni, hogy minden felekezet asszonyai számára hozzáférhető legyen. Az a javaslatunk, hogy az isten- tisztelet offer tóriumát ajánljuk fel bajbajutott örményországi testvéreink megsegítésére. Kérjük, hogy az így összegyűlt összeget a gyülekezetek az ökumenikus Tanács irodájának címére juttassák el (1054 Budapest Szabadság tér 2.). A befizetés piros postautalványon is történhet. Az offertórium eredményéről olvasóinkat tájékoztatjuk. Ökumenikus Tanács Női Bizottsága *** Következő két számláikban a bur- maiak programját közzétesszük
