Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1989-12-31 / 53. szám
Evangélikus Élet 1989. december 31 KARÁCSONY ÓÉV ÚJÉV UTÁNI VASÁRNAP ESTE NAPJÁNAK IGÉJE IGÉJE IGÉJE Gál 4,1-7 Lk 12,35-40 Lk 2,21 A LEGNAGYOBB AJÁNDÉK ÁLLANDÓ KÉSZENLÉTBEN NÉVNAPI KÖSZÖNTŐ Mit jelent törvény alatt lenni? Az Istentől elszakadt ember éli a maga életét. Valamilyen más szellem és indulat van benne, mint Isten törvényében. A törvényt csak külsőleg, kényszerből tartja meg úgy-ahogy, miközben a szíve mást kíván. A szíve nyugtalan és bizonytalan, mert érzi, hogy bensőleg állandóan, nap mint nap vétkezik a törvény ellen. A törvény csak leleplezi a bűnét, de a törvény nem ad erőt, hogy szabaduljon a bűntől. Ez a reménytelen, kétségbeejtő állapot az, amit Pál így nevez: „törvény alatt” lenni. Mi a fiúság? Karácsony hetében vagyunk. Ajándékokat adtunk, kaptunk. Ezek hangulata még ott van bennünk. Vannak kisebb-nagyobb ajándékok. De a legnagyobb ajándék Jézus, mert Őbenne újra Isten gyermekévé lehetünk. Milyen ajándékot kaptál?... Vájjon a Legnagyobbat elfo- gadtad-e már?! Elfogadni könnyű, - mi ezt gondoljuk, de ez nem egészen így van. Sok ember nem tud elfogadni anyagi segítséget sem. Talán az önérzete tiltakozik ellene. Jézus elfogadásához hosz- szú út vezet! Először mindenki tiltakozik ellene: — Nekem nem kell Szabadító! Nem kell Megváltó! Én nem vagyok olyan bűnös... Nekem nem kell az 0 uralma, vezetése, mert jó nekem a magam útja is. Vessük fel mégegyszer a kérdést: Mit jelent fiúnak lenni? Azt jelenti, hogy Istenben atyámat látom és mindenben bátran fordulok hozzá. János 1,12-ben olvassuk: „Akik pedig befogadták, azoknak megadta azt a kiváltságot, hogy Isten gyermekeivé legyepek...” így is mondhatjuk, hogy a fiúság lelkét kapták. Azt a bizalmat kapták, hogy 0 szeret. Karácsony Isten, szeretetét kínáljá. Bizonyára van sok szép ajándék, amely ideig-óráig boldogságot ad, de az igazi ajándék az Ő szeretete. Ezekben a napokban gyakran kérdezzük egymástól: - Milyen volt a karácsonyod? - vagy élesebben fogalmazva: - Volt-e karácsonyod? Ezt sokszor külső dolgokon mérjük le: egészség, vidám családi együttlét, jó hangulat, sok ajándék stb. De karácsony valójában csak annak van, aki találkozott Isten szeretetével. A mai vasárnap jellegzetes üzenete, amire figyelnünk kell az, hogy igénk szerint karácsonykor a törvényhez való viszonyunk is más lett. A törvény már nem kényszer - mert Krisztusban a benső idnulatunk lett más. Világítsuk ezt meg egy jól ismert bibliai példával. A tékozló fiú bátyja példája annak, aki . kényszerből engedelmeskedik. Otthon marad. Dolgozik- De / / szíve távol van az Atyától. És a történet végén felhánytorgat,,ja, hogy milyen rossz is neki otthon örökös munka, semmi szórakozás, szürke és unalmas az élet! A kisebb fiú miután hazatért már ismeri atyja szeretetét. Már szívesen marad otthon, szívesen engedelmeskedik, mert szívét betölti az atyja szeretete. Tudja, hogy minden kegyelem, ami körülveszi otthon. így is mondhatnánk az atyja szereteté- ben megismerte és megkapta a legnagyobb ajándékot. Gáncs Aladár IMÁDKOZZUNK Urunk! Köszönjük Neked a legdrágább karácsonyi ajándékot, hogy Jézusban gyermekeid lehetünk. Megváltjuk, hogy sokszor nincs bennünk ez a gyermeki lélek - magunkban, anyagi dolgokban, mulandók- ban bízunk. Add, hogy az újesztendőben á legnagyobb ajándék öröme töltsön be. Ámen. Embere válogatja, kinek mit jelent a szó: készenlét. Mást az ügyeletes orvosnak, mást a karbantartó szerelőnek, mást a rendőrnek, mást a közműveknél dolgozóknak és ismét mást a lelkészeknek. Akik ilyen hivatásban vagyunk, beszámolhatunk arról, milyen teher, s ugyanakkor milyen izgalmas, érdekes az ilyen munka. Az imént csak jelzésszerűen említett foglalkozások elé kell állítani egy hivatást - a Jézus Krisztus által elhívott emberét - a tanítványi életet. Erre az életformára jellemző 1 jellemző kell, hogy legyen - az állandó készenlét. Mindig kísértés volt, s ma is az, hogy időszakos keresztyének legyünk. Lehet ez fellendülés és hanyatlás időszaka. Lehet ez nehéz időszak és örömteli pillanatok. Van aki ünnepnapon „szeret” keresztyén lenni, s a hétköznapokban más életet élni. Bizonyos helyzetekben komolyan venni a hitet, s máskor egy kis „kimenőt” tartani. A mentősnek, a több műszakban, ügyeletben dolgozóknak bizonyos időnként kell készenlétben lenni. Azon túl „leengedhet”, kikapcsolódhat, más életet élhpt. A keresztyén élet más. Folytonos készenlétet jelent. Nem túl nagy elvárás ez? Nem lehetetlent kér a mi Urunk? Nem tette elérhetetlen magasságba a mércét? Úgy gondolom, nem. Hiszen amikor megszólított, akkor nem néhány műszakra, alkalmi munkásnak, nem időszakos bedolgozónak hívott minket. Tanítványi életre invitált, amelynek lényege, életformája a készenlét. De mit is jelent e? - kérdezzük igénk nyomán. Valamiféle helybenjárást? Feszült, de passzív várakozást? Azt, hogy várjuk a riasztó csengő hangját, mikor kell mozdulnunk. S ha majd megszólal, akkor gondolkodhatunk azon, hogy mit tegyünk? Nem! Éppen ellenkezőleg! Aktiv szolgálatot, cselekvő életet jelent. Végezni a ránk bízott feladatot. S itt nem lehet általánosítani. A ház ura - az Egyház Ura - más-más feladattal bízta iheg szolgáit. Egyéni tennivalók, speciális küldetések hely, szituáció, életkor, környezet szerint. Készenlétben élni ezt jelenti: végezni a küldetésünket. Szeretni ott, ahol gyűlölet van. Jól dönteni, ahol tanácstalanság a jellemző. Utat mutatni, ahol csak tapogatózva botorkálnak. Világítani ott, ahol a szívekben, s az értelemben sötétség honol. Segíteni, ahol rászorulnak. Józannak lenni ott, ahol éljresztjk fjejijket az emberek. Érezni,ott, ahol kihűltek a szívek. Emberi szót ejteni, ahol elvadultak a kifejezések. Sok, rengeteg a tennivaló... Ennyi mindenhez érő, energia kell. Á mi erőforrásunk, elegendőt termelő erőművünk a reménység. Az a reménység, hogy a visszajövő Jézus Krisztussal, szerető Urunkkal találkozni lehet, együtt lenni, és együtt maradni. A múló időt éreztető szilveszter napján éljen bennünk ez a maradandó, s mozgósító reménység. IQ. Hafenscher Károly IMÁDKOZZUNK Köszönjük Urunk, hogy az elmúlt évben velünk voltál, kísérted utunkat. Hálát adunk ajándékaidért, megtapasztalt hűségedért, szereteted ezer apró jeléért. Kérünk a múlandóság pillanataiban irányítsd tekintetünket a maradandóra. Segíts, hogy "hűséges gyermekeid lehessünk! Ámen. Természetes, hogy szeretteinknek boldogságot kívánunk, ajándékot adunk nevük napján. Évről évre kedves alkalom lehet egy családban a névnapi együttlét. Ma újra együtt a család. S nem csak azért, mert más családok is ünnepelnek: újév napját, hanem azért, mert nálunk a családfőnek névnapja van. A mi új, most kinyitott naptárunk fejlécén az első név ez: Jézus. Őt ünnepeljük ma, őt szeretnénk megajándékozni, őneki szeretnénk örömöt szerezni. Minden szerda reggel örömmel hallgatom az alapos névmagyarázatot a rádió „Jó reggelt” műsorában. Nem tudom, ha ma szerda lenne, hogyan is hangozna ez a inagyarázat. Talán egészen röviden - s mégis sokat mondóan: ez a név azt jelenti, Isten megsegít. Talán részletesen. Nem jelentene problémát egy hosszabb magyarázó lista sem, hiszen az evangéliumok bőven adnak illusztrációt, mit jelent az „isteni segítség”. Isten segítségét érzi az újra mozgó béna, a látó vak, a megtisztult leprás, a normálissá vált ördöngös-idegbeteg, az elveszett, halott fiát elevenen visszakapó naini édesanya, s lehetne még bőven sorolni. Isten segített - nem csak egyes embereknek - akkor, s ott a 33 korlátok közé szorított esztendőben, hanem a golgotái kereszt sorsfordulója előtt és után élt minden embernek. Hiszen megoldódott a legnagyobb, legégetőbb probléma az ember életében: a bűn egyeduralmának problémája. Isten segítsége a legtöbbet jelentette az emberiség számára: Jézusban visszakaptuk az életet. A feltámadott, s ígérete szerint a világ végezetéig velünk levő Jézusnak ma nevenapja van. Új év napján - az ünnepelthez méltó módon Ő áll a középpontban? S a kérdés éppen úgy vonatkozik a mai istentiszteletre, mint egyéni, s családi életünkre... S ehhez kapcsolódik a másik nagy kérdés is: Mivel szerzünk örömöt az ünnepeknek? Öröm neki - s áldás nekünk, ha veié kezdjük az új esztendőt. Bizonyára elénk kerül imádságként, énekként az ősi évkezdő himnusz: Jézus legyen jelszavunk, midőn egy új évbe lépünk. A kezdet életünk minden területén döntő. Ki indít el az útra, ki teszi meg velünk az első lépéseket, ki ad ötleteket, ki biztat, bátorít, ki ad erőt, s útra valót. 1990 számunkra úgy kezdődhet, hogy Jézus indít, biztat és erősít. Öröm neki - de meglátjuk, ha vele kezdjük - még nagyobb öröm lesz nekünk. Örömöt szerzünk neki, ha tőle várjuk a jövőt. Sok mindent hozhat számunkra, magyar emberek számára az induló év. Ki formálja? Kezünkben van? Vagy politikai pártok kezében? Emberi hatalmasságok fogják alakítani, vagy a nemzetközi helyzet változása? Bele tudunk szólni, vagy tehetetlenül sodródunk? Mi evangélikus keresztyének Tőle vátjuk, s kezébe tesszük le a jövőt. Ha naponként tanítványai próbálunk lenni, ő segít útmutatásával a jövőt aktívan, felelősen formálni. Mivel szerzünk örömöt neki? Azzal, ha nem csak vele kezdünk, de vele is maradunk. Jézus ajándékozó szeretete mindent ad, s csak egyet kér: hűséget. Az előttünk álló idő nagy feladata, s nagy lehetősége.,a,,, ,,x hűség. Akkor teszünk jót hazánknak, akkor segítjük az embereket, akkor hozunk áldást családunkra, s akkqr lesz nekünk magunknak, ,, a legjobb, ha Őhozzá hűségesek maradunk. Sok kérdőjel áll előttünk ezen a napon. Van aki szorongva figyel a jövő felé, van aki nagy lendülettel indul, de érzi, hogy hamar fogytán az erő, van aki optimista, van aki hallgat, s vár, hogy majd csak lesz valami. Mi ünnepiünk, hiszen a családfőnek neve napja van. S azt szeretnénk, ha Tőle áldást elfogadva, aktív tanítványi életet élve az előttünk álló év az Úrnak (1990.) esztendeje lenne. IQ. Hafenscher Károly IMÁDKOZZUNK Jézus, tieid vagyunk: Ez évben is téged kérünk: Te légy hajnalcsillagunk, Te légy a mi bölcs vezérünk! Akkor áldott lesz utunk, Szép célunkhoz eljutunk. Ámen. (182. ének 4. v.) „írok nektek, ifjak.. NÉZZ FÖL! Megjelent egy régóta hiányzó könyv Egyháztörténeti arcképcsarnok v A TOTÓ EREDMÉNYHIRDETÉSE A fák törzse szinte összehajol és egy pont felé mutat, miközben a fény áttör a lombokon és koszorút von az erdő fölé. Sajtóosztályunk új kiadványát, Fa- biny Tamás és Tekusné Szabó Izabella: Nézz föl! c. könyvét kézbe véve már a címlap is meditációra késztet. Azután egy kép a könyvből (15. old.): ugyanaz az elrendezés, szinte ugyanaz a beállás, de nem a fák, hanem a kövek, nem a fény, hanem az ember áll a középpontban. Mi pedig lefelé nézünk a lányra. Nincsenek fák, nincsen fény, csak a kövek koncentrikus körei. Ez a könyv, úgy érzem, annak a lánynak íródott. És nekünk, akik oly ritkán érezzük a teremtés csendjét, oly ritkán látjuk a fákon áttörő fényt, akik mégis arra az élményre vágyunk, amit a címlap fotója megfogalmaz: örömre, szeretetre, Isten békességére, a fényre. Ez a meditációs kötet mentes minden mesterkéltségtől, minden formalizmustól. „Fiataloktól-fiataloknak-fiata- lokról: így lehetne összefoglalni munkánk célját, s ebben a megfogalmazásban mind a három szó hangsúlyos” - írják a szerzők. A kilencven oldalas könyv három részre osztódik. Mélység és magasság az élet, és ez a fiatal, talán újat, talán csak a saját helyét kereső, tervező emberre különösen is érvényes. De az ajtónak (1. kép) akkor is nyitva kell lenni, ha éppen abban a percben nem is lép be rajta senki.” A te nagy esélyed is ez. Egy ajtó sarkig tárva. Talán egy régi álmod ajtaja, talán egy ember ajtaja, talán egy otthon ajtaja, talán egy templom ajtaja. Lehet, hogy az kinyílik. Ha akarsz, lépj be rajta. De csak, _ ha akarsz! Ezt a kényszer nélküli lehetőséget fogalmazzák meg a szerzők. Soraikból érezzük az együttgondolkodás alázatát, de ugyanakkor a felemeléshez szükséges erőt is. A jól kiválasztott bibliai igehelyek pedig szinte felszólítanak: Nézz föl, mert az igazi erőt Istentől kapod! nézz föl, hogy tovább tudjál lépni. „Rácsodálkozunk a világra, és észre kell vennünk, hogy sokszor semmi nincs úgy, ahogyan elképzeltük, vagy megtanultuk... Egyáltalán lehetséges felkészülni az életre?” A kudarc mindig váratlanul ér. Derékba törik-e életünk, vagy megpróbálunk újra talpra állni?” Súlyos kérdések ezek, melyekkel oly sokszor kerülünk szembe mindannyian. Ebből a mélységből is van azonban út a titokzatos csúcsra, „amelynek tetejéről új távlatok nyílnak.” Az úton azonban oly fontos fölidézni a könyben is megtalálható Jörg Zink figyelmeztetést: „Az emberek között nem a pokol van, az emberek között Isten van." A könyv harmadik része nagyon őszinte, minden póztól mentes imádságokat tartalmaz. Csak két címet emelek ki: „Motorral és autóval”, „Indulás az érettségire”. Abban az élethelyzetben segítenek az imádságok, melyben a fiataloknak különösen is kell az erő. A tizennyolc fénykép nem illusztráció, hanem éppen úgy üzenetet hordozó meditáció, mint a szövegek, a képek készítői Bakonyi Márta, Bakonyi Péter, Batár Bea, Kinczler Gyula, Szeve- rényi János, Tekus András, a maguk gondolatát adták a képmeditációkkal. Tekus András képei különösen is elgondolkoztatnak. Mert ő nem veheti kezébe ezt a könyvet. Neve előtt kereszt. Mégis, akinek annyira szívügye volt az ifjúság közötti szolgálat, mint neki, most hosszú évek múlva is szól, képeivel üzen. „Örülünk, hogy filgyelemre méltatod ezt a kis könyvet.” - íiják első mondatként a szerzők. Mi pedig ezt válaszolhatjuk: Örülünk, hogy végre kézbe vehetünk Sajtóosztályunk kiadásában egy igazán fiatajoknak, és így persze mindenkinek, szóló könyvet. Nagy László GYERMEKEKNEK Kedves Gyerekek! Egyháztörténeti sorozatunkat ismét játékos TOTÖ-val zártuk. Örülünk, hogy sokan küldtetek be megfejtéseket. A helyes megoldás a következő volt: 2, X, 1, 1, 2, 1, X, 2, X, 1, X, 2, 1. A helyes megfejtést beküldők között sorshúzással döntöttünk. A szerencse a következőknek kedvezett: Majnek Ildikó (Budakalász), Rohn Hilda (Nagydorog), Zimmermann Erna (Szügy). Ok egy- egy Képes gyermekbibliát nyertek. Nemcsak nekik, hanem valamennyi győztesnek gratulálunk, köszönjük a játékot! A 13+1-es feladat az volt, hogy írjátok meg saját szavaitokkal, kinek a példája tetszett a legjobban. Az alábbiakban ezekből a nagyon élvezetes beszámolókból közlünk egy kis csokrot. „Nekem legjobban Johann Sebastian Bach élete tetszett. Én is nagyon szeretem a zenét. Bach mint muzsikus és mint evangélikus, példaként áll előttem. A zene szeretetén keresztül Isten végtelen szeretete nyilvánul meg. Kitartó tanulása, gyakorlása, tudása jó példa előttem. Próbákkal tele élete - gondolok itt arra, hogy korán árva maradt -, elismerés nélküli sok munkája, felesége korai halála, a sok koporsó (20 gyermekből 13 halt meg) - nem gyengítette Jézus iránti szeretetét, sőt csodálatos művei keletkezésének forrásai. Nekem is nagyon tetszik a János passió. Gyakran dúdolom. Tanultam zenét, de sajnos abbahagytam. A János passió egy-egy motívumát zongorázom. Úgy érzem, hogy a zene szeretete által figyeltem fel erre a kitűnő egyéniségre.” (Zimmermann Dániel, Szügy -13 éves) Kedves Danii Remélem, Bach zenéje sok titkot teltár még előtted. Külön örültem, hogy leveledet ilyen módon fejezted be: „Isten velünk". „Nekem XXIII. János pápa, eredeti nevén Angelo Giuseppe Roncalli példája volt a legizgalmasabb. Egy egyszerű család 13. sarja volt. Alighogy befejezi teológiai tanulmányait, doktori fokozatot is szerez. A háborút követően Rómába hívták, a missziói munka irányítására, majd csaknem tíz évig pápai küldöttként dolgozott Szófiában. Bulgáriában csupán egy kisebbségi katolikus egyház él, ortodox környezetben. Később Görögországban és Törökországban érvényesíti tudását. 72 éves, mikor Velence bíborosa lesz. XII. Pius halála után őt választották pápának. Akkor már 77 éves volt, és csupán négy és fél évig volt pápa. Azért volt számomra a legizgalmasabb, mert a kis parasztfiúból élete végére a Vatikán feje lett. De ezt az utat hosszú éveken át tette meg. Számorríra ő a kitartásban, a tudomány megszerzésében és az emberi kapcsolatok ápolásában a példakép.” (Horváth Mária - Medgyesegyháza) Kedves Mari! A „Vatikán feje” aligha leszel, ám annál inkább kívánóm, hogy benned is nagy legyen a kitartás és a tudásszomj, valamint hogy emberi kapcsolataidat és keresztyén emberhez méltón ápold. „Én Martin Luther King történetét tajáltam a legérdekesebbnek. Amerikai néger baptista lelkész volt, 4 gyerekkel. Nem gondolta, hogy a bőrük színe miatt megítélik őket. Még könyvet is írt, annyira szerette családját és gyülekezetét. King 1929-ben született Amerikában. Jómódú családban nőtt fel, mégis lenézték, mert fekete volt. Sokat küszködött az igazságtalansággal. Mindenkit nagyon szeretett. Mégis minden hiába volt. 1968. április 4-én kivégezték, mert gyűlölték. Igazságos, istenfélő ember volt.” (Rohn Hilda, hetedikes - Nagydorog) Kedves Hilda! Örülök, hogy Kingben az igazságos és istenfélő emberre figyeltél fel. Kívánom, Te is nagyon szeresd családodat és gyülekezetedet. Csak egy apróság: Kinget nem kivégezték, hanem orvul meggyilkolták. De a lényegen ez sajnos nem változtat. „Nekem legjobban Teréz anya élete és munkássága tetszett. Én is úgy gondoltam, hogy az Angyalok fehérek és szállnak. Ebből a történetből tudtam meg, hogy Teréz anya a szegények angyala, a maga kék szegélyes fehér ruhájával. Abbahagyta a kolostorban a gazdag lányok tanítását, és a szegények közé ment. Házat rendezett be az elesett szegényeknek és a petegeknek. Én is szívesen megosztanám az ennivalóm azzal a sok éhező kisgyerekkel. Anyukám segített a totó megoldásában.” (Zimmermann Erna, másodikos Szügy) Kedves Erna! Igazán önzetlen vagy, hogy ennivalódat Te is megosztanád a szegényekkel. Képzeld el, egyszer személyesen is találkozhattam Teréz anyával. Talán hallottál róla, hogy az utóbbi időben néhány 'munkatársa Magyarországon dolgozik. Külön köszönöm azt a gyönyörű rajzot, amelyet a levélben küldtél. Örülök a rajta levő angyalnak, a betlehemi csillagnak, a négy gyertyának, amely nemcsak Adventét jelenti, hanem négyeteket a családban. En is áldott ünnepeket kívánok Nektek. „Engem legjobban Martin Luther King példája ragadott meg. Az erőszak nélküli, bátor, önfeláldozó harca Krisztuséra emlékeztetett. Az a szörnyűség, amely kioltotta az életét, bebizonyította: a ma embere is megfeszítené Jézust. A szeretet most is áldozatul esik a gonosznak. Mégis King, a néger fiú, ezt tűzi ki maga elé célul, és győz. Martin Luther nevének felvétele is ezt jelzi: ő is a nagy reformátor nyomdokaiban akar haladni, de ő nem az egyházat, hanem ha ez lehetséges, az emberek szívét akarja megváltoztatni. Nem fél az életére állandóan leselkedő veszélytől, megy előre a Krisztus által kijelölt úton, és a harc már nem is tűnik olyan kilátástalannak! A hit és a szeretet ösvényére érve az emberek ráébrednek, hogy mindannyian egyenlőek, akár barnák, feketék vagy fehérek, zsidók, mohamedánok vagy keresztyének, valamennyien Isten gyermekei. Martin Luther King példája nemcsak a legizgalmasabb, de talán a legszebb is, mert a felebaráti szeretet a legfontosabb a ma élő emberiség számára.” (Pócze Márta, 13 éves - Budapest) Kedves Márti! Hosszabb leveled értékes gondolataiból most sajnos csak ennyit tudok idézni. Nagyszerű, hogy nem ragadtál le King bőrszínénél, hanem megtaláltad a mélyebb, krisztusi összefüggéseket is. Szívből kívánom; hogy Te is mindig ezen az úton tudj járni. „Nekem az összes életrajz tetszett. Például: Luther Márton életrajzából az tetszett, amikor a filozófiáról áttért a teológiára.” (Majnek Ildikó, Budakalász, szentendrei gyülekezet) Kedves Ildikói Tetszik nekem, hogy Neked minden tetsze(t... Kedves Gyerekek! Végül pedig hadd köszönjem meg ezen a mostani játékon túl, hogy szeretitek lapunkat. Amikor most közel két év után másoknak adom át a Gyerekrovat szerkesztését, azt kérem Tőletek, szülőitektől és lelkészeitektől, hog olvassátok mindig örömmel az e hasábokon megjelenő írásokat. Isten Veletek. Fabiny Tamás
