Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1989-02-05 / 6. szám
Evangélikus 54. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 1989. FEBRUÁR 5. ÖTVENED VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Elet ÁRA: 8,50 Ft Ha segíteni akarod testvéredet szeresd és imádkozz érte. Szívedben kell hordoznod őt a szeretet révén. Michel Quoist A lakótelepek vidéke Az újságírók, a humoristák és a szociológusok egy időben sokat írtak, tűnődtek és élcelődtek a lakótelepekről. Elmondtak róluk minden rosszat. Azt, hogy csúfak, embertelenek és voltak olyanok is, akik megkockáztatták: ezek a városrészek az idegbajosok rezervátumai és a bűnözés melegágyai. Mostanra mintha elcsitult volna az ilyesfajta megbélyegző megítélés. Elcsitult egyszerűen azért, mert nagyon kevés, a szükségesnél sokkal kevesebb épül ezekből a házmonstrumokból - növelve ezzel is a lakásra váró fiatalok amúgyis nagy számát. A megépült lakótelepek pedig állnak: a legtöbbjük valóban híjával van minden szépségnek és falaik sivárságát csak az évek múlásával megnövekedett fák lombjai takarják el jótékonyan. Gyakran piszkosak és elhanyagoltak: az ar- rajáró messzire elkerüli a kapualjakat, mert képtelen elviselni a kukák orrfacsaró bűzét, a városszéli szeméttelepekre emlékeztető lépcsőházi látványt. Mindezek ellenére azt állítom, hogy a lakótelepeket nem az épületek, hanem az ott élő emberek tették és teszik azzá, amivé lettek vagy lesznek: lakályos, otthontte- remtő vidékké vagy lakhatatlan környezetté. Amikor ezt állítom, akkor egykori önmagamat ismétlem, pontosabban: megerősítem annak az írásomnak a lényegét, amelyet lapunk néhány évvel ezelőtt közölt. Tehát: egy tízemeletes, hatvanlakásos házban élünk Óbudán, immár tizenöt éve. Ez a ház nekem olyan, mint egy kis falu vagy egy falusi utca, amely nem hosszában, hanem magasságában terjeszkedik. Falai megöregedtek és évekkel idősebbek lettünk mi is, de ezzel együtt, mélyebbé, igazabbakká lettek emberi kapcsolataink is. Azok a kapcsolatok, amelyek nem merülnek ki a liftben vagy a lépcsőházban való köszöngetésekben, hanem megnyilvánulnak abban is, hogy tudunk egymásról, számon- tartjuk egymást - örömeinkkel és gondjainkkal együtt. Ha kell, egymás segítségére sietünk: nyári szabadságunk alatt a szomszédok vigyázzák a lakásunkat, gondozzák a virágainkat, és mi is ezt tesszük, ha erre megkérnek. A felcseperedő unokánkat - noha a szomszédos lakótelepen él - ismeri az egész ház és figyeli testi-lelki gyarapodását. Persze, mi is ajnározzuk a házbéli csöppségeket, mintha a mieink lennének. Pedig nem vagyunk különleges emberek. Mindezek csak kiragadott példák, amelyek megerősítik állításomat : az ember határozza meg, formálja jóvá vagy rosszá a maga környezetét, nempedig az olykor gyarló külső körülmények. Még valamit, és számomra is a legfontosabbat: a lakótelepek - legyenek akár csúfak, akár szépek - az egyház, a helyi gyülekezet és a keresztyén ember számára missziói területet jelentenek.Misszionálást, csöndesen hívő életpéldát, a mindenki irányában adódó bizonyság- tétel és segítő szolgálat alkalmait. Ezt jelentik, és ennek valóságát személyes tapasztalatokkal is aláhúzhatom: ritkán nyíltak meg előttem fiatal anyák és apák úgy, mint amikor az unokámat sétáltattam. Kinyíltak előttem, várva a jó és igaz szót - mondhatom így is: az igét 1 noha soha, senkinek nem mondtam el, hogy evangélikus lelkész vagyok. Itt is igaz azért az, hogy az aratniva- ló sok, a munkás pedig kevés... Nekem ezt jelentik a régi óbudai és az új kaszásdűlői lakótelepek. Első tekintet a gyülekezetekre essen! Az új esztendő első munkanapján az Üllői úti tanácsteremben gyülekeztek az országos egyház és a két kerület hivatalában dolgozó munkatársak, országos munkaágak vezetői, a fővárosi két egyházmegye esperese és lelkészei. A hallgatóság „Néhány szóra megállunk: visz- szatekintünk és előrenézünk” - kezdte mondanivalóját dr. Harmati Béla püspök. Az elmúlt évet úgy jellemezte, hogy „munkás és eredményes esztendő volt”. Első tekintet a gyülekezetekre essen: megelevenedett az életük, különösen ott, ahol a gyermekekkel és ifjúsággal intenzíven foglalkoztak. Országos vonatkozásban is erősödött a katechetikai munka. Alapvető volt a gyenesi katechetikai munkakonferencia és biztató a hittankönyvek megjelentetése. Megmutatkozott a decentralizálás eredménye is, számos egyházmegyében voltak különböző rétegeknek szóló csendes napok, evangeli- zációk, konferenciák. A különböző testületek ülései megváltoztak, időben hosszabbak lettek, sokan hozzászólnak a témákhoz. Ez azt jelenti, hogy most jobban a gazda szemével nézik szolgálati területüket a presbiterek. Volt sok vita, de erősödött belső egységünk. Csak arra kell vigyáznunk, hogy nem szabad a szolgálat jelszavával uralkodnunk ! Szólt még a megfeszített külügyi munkáról és a társadalomban végzett szolgálatokról. Előre nézve fontosnak látszik, hogy egyes pontokon erősítsünk, így szükséges az infrastruktúra átszervezése - ésszerűbb munkaelosztás és gépesítés az irodai munkában. Több munkáskézre is szükség van minden területen! Diakó- niában, sajtószolgálatban, erdélyi menekültekkel való foglalkozásban keressük a hívő, buzgó evangélikusokat. Összefoglalva mindent, így fejezte be a püspök: „Nagy kapuk nyíltak, nagy kihívások értek bennünket. Mindez adott annyi eredményt, hogy ne csüggedjünk /és annyi kudarcot, hogy el ne bízzuk magunkat.” Dr. Nagy Gyula püspök-elnök az előttünk álló feladatokról szólt. 1989 nagyjelentőségű év lehet, ha hűséggel helytállunk! Ehhez elsősorban egység és együttműködés kell. Együttműködés a lelkészi generációk között is. Minden szinten igyekezzünk tanácskozások és beszélgetések útján sokakat bevonni. Szükségünk van arra is, hogy engedelmesen kitegyük magunkat Isten igéje hatásának. Bevonjuk a munkába azokat is, akik lelki sebeket hordoznak, akikkel keressük a megbékélést. Továbbépítésre is szükségünk van, szellemi és teológiai téren. Együtt kell gondolkodnunk a világegyházzal. Előttünk áll az LVSZ curitibai nagygyűlése, erre fel kell készülnünk közösen. Nyáfeladja nekünk a leckét, nem mindegy, hogyan élünk a lehetőségekkel. Reformok időszakában élünk. A társadalmi mozgás hat egyházunk életére is. Mi tudjuk: szenvedés nélkül nincs megújulás. Vigyázzunk a rendre. Egyházi életünk jó rendjét addig ne dobjuk oda, amíg az új nem léphet a helyére. Arra vigyázzunk, hogy minden dolgunk szeretetben menjen végbe! A résztvevők együtt köszöntötték az országos elnökség tagjait, a Weöres Sándor HA MAJD TESTEMRE ROG BORÚL Ha majd testemre rög borúi, tán szótlanúl beszél hozzám az Úr, tán szótlanul beszél hozzám az Úr a sorson messze túl És apró lángom énekel és így felel: „Híven végezni el mit rám bízol: sem távol, sem közel más vágyam nincs nekem. Ha ezzel szolgálnám javad: a poklokat, nem-múló kínokat, mikor tüdő, verőér, szív ugat, mind-mind lelkemre add. Ahol házadtól elszakadt léptem haladt: a te fény-járt utad? vagy sárkány-vágta ösvény, ferde, vad? - de ládd szándékomat. Vágyam csak ez - más semmi sem: hűségesen munkálni műveden, ahogy parány-erómmel érthetem. És mást ne adj nekem." Evvel a verssel a napokban elhunyt költőnkre emlékezünk. r Az Dr. Harmati Béla püspök köszönti az elnökséget Fotó: Batár B. ron finn-magyar-észt lelkészkonferencia lesz Finnországban, közeledik a báseli Igazságosság, béke és a teremtett világ konzultáció és az EVT VII. nagygyűlése (1991 Canberra, Ausztrália). Ezek mind teológiai feladatot jelentenek számunkra. Előttünk áll diakóniai intézményeink fejlesztése, a Lelki segély s az erdélyi menekültek között végzett segítő szolgálat erősítése. Rendkívüli anyagi terhek is nehezednek ránk, a Teológiai Akadémián megkezdett építkezés, a Teológus Otthon átalakítása, a Gimnázium rendbehozatala. Ez az év vezetők pedig áldást kívántak a jelenlévőkön keresztül egyházunk minden tagjának az új esztendő feladatainak elvégzésére. „EVANGÉLIKUS GIMNÁZIUM ALAPÍTVÁNY” állami részről engedélyezésre került. Ezáltal az alapítványra adott összegek az adományozó adóalapjából levonhatók. Az alapítvány csekkszámláját az OTP VII. kér. Lenin krt. 41. sz. a. körzeti fiókja vezeti. Számlaszám: 218-98316 / 25510-9 Az erre a számlaszámra 1988-ban feladott adományok már levonhatók. Az erdélyiek ügye a Parlament előtt A legutóbbi országgyűlésen nagy érdeklődés kísérte dr. Tóth Károly képviselő, református püspök felszólalását a hazánkba érkező erdélyi menekültek ügyében. A püspök az egyházak erdélyi menekülteket segitő szolgálatának tapasztalatairól szólva hangsúlyozta: az egyházak a legsürgősebb és legfontosabb feladatuknak tartják a menekültek helyzetének mielőbbi megnyugtató rendezését. Majd megállapította, hogy az egyházak a kormánynak a menekültek érdekében tett erőfeszítéseit értékelik, a nehézségeket látják és megértik. Az az észrevétel azonban, hogy a gyors és hatékony segítségnyújtásnak számos bürokratikus akadálya van. És ezek közül néhányat kiemelt: 1. központi intézkedések (lakásügy, hitelnyújtás stb.) lassan vagy egyáltalán nem jutnak el vidékre, 2. a nem magyar anyanyelvűek továbbutazásának ügye, 3. meg kell gyorsítani a külföldről érkező segélycsomagok vámolási eljárását, 4. rendszeres tájékoztatást kell adni a menekültekre váró nehézségekről, hogy a menekülni szándékozók ne ringassák magukat illúziókba. Az ugyancsak erdélyiek ügyében felszólaló Bánffy György és dr. Tóth Károly interpellációjára válaszolva a belügyminiszter türelmet kért és ígérete szerint a kormány a következő ülésen számot ad a szóba került kprHpgpkrnl ü1 . j . __________________________ Mo dem korunkban alig van tapasztalatunk a sötétségről: amikor semmit sem látunk. A be- idegzett mozdulatok ilyenkor nehézkessé válnak, lépést lépéshez ragasztva tapogatunk előre. Még az ismerős otthoni környezetben is elbizonytalanodunk, elveszítjük az irányt. Félelem bénít meg. Rettegünk az eleséstől, az ütés fájdalmától. Hirtelen szomjasak leszünk a fényre. A legcsekélyebb világosság is reménységet szül. A megvilágítástól is függ, milyennek látjuk a tárgyakat, az arcokat. A neon rideg fényénél egy barátságosan berendezett szoba is tartózkodóvá tehet. Az alulról megvilágított arc félelmet, rémületet kelt. Csak a Nap természetes fényénél látjuk egy szövet valódi színét. Minden évszak, napszak más fényt mutat. A nyári hőség vakító fénye, a téli havon szikrázó nap kápráztatja a szemet. A fény irányától függ az árnyék is. Kis tárgy árnyéka is óriásivá növekedhet. Sokszor hull ránk hamis fény. Szívünk mélyéről fényhozóként tör fel az öndicséret lidérce. Pöf- feszkedő énünk elhiteti velünk fontosságát. Mindent ez világít be. Ha Én nem lennék, megállna az élet, kudarc fenyegetné a vállalatot, még a gvíilelfP7i»t is romokban hwGyöngyszemek a zsoltárokból Uram, nálad van az élet forrása, a te világosságod által látunk világosságot. Zsolt 36,10 verne „tartóoszlop-énem” nélkül. Istent se látja meg ez a fény. Az édenkerti lázadás óta fenyeget a trónra emelt Ész lidérce. Petőfi Sándor így vall erről: Nyomorít ész. Ki fénynek hirdeted magad, / Vezess, ha fény vagy. / Vezess csak egy lépésnyire! \ Nem kérlek én, hogy átvilágíts / A másvilágnak fá- tyolán, I A szemfedőn. / Nem kérdem én, hogy mi leszek? / Csak azt mondd meg, hogy mi vagyok / S miért vagyok?... A bűn lidérce lápba csalogat. „O, jaj, nincs kegyelem!” - énekli egy elhibázott élet terhe alatt a Magyar mise szólistája. Nincs új kezdet, nincs reménység, nincs megtérés - rémiszti riadt szivünket a bűn. Emberlétünk pislákoló fényénél elviselhetetlennek látszanak a szenvedések. Káromkodó betegek, megtépett idegek bizonyítják ennek igazságát. ___A halál sötétsége véekénn megtö r minden emberi fényt. Hiába a lángoló szeretet, összeroppan az önfeláldozás, pillanatok alatt megfakul a pénz ragyogása. Átvilágíthatatlan éj borul ránk. A zsoltáros Isten fényében látja azéletet. Árnyékai nem híznak ijesztővé, vonásai hitelesen rajzolódnak ki. Sokat tudunk ma már születésünk titkairól. Mégsem adhatunk megnyugtató választ: miért éppen én születtem meg? Biológiai törvények vad sodrása dobott partra, vagy valakinek célja van velem? „Nálad van az élet forrása." Életünk legnagyobb célja: megtalálni helyünket Isten tervében. Ehhez az Ő világossága szükséges. A kereszt adja az éltető, meleg fényt. A célt tévesztett életre a bűnbocsánat fénye hull. „Tűnnek az árnyak, virrad reggelem." - énekeljük szép esti énekünkben. Az isteni gondviselés külön csodája, hogy húsvét hajnalban történt, mikor erősödik a fény. Ebben a fényben fürödhetünk, ezzel tölthetjük életünket csordultig. A szenvedés árnyéka megmarad, a halál sötétje is fenyeget, de helyes megvilágításba kerül. Csak ezzel a fénnyel lehetünk világító lámpás. Akit a világ világossága áraszt el ragyogással, csak az tud valódi fényt továbbadni... ____ A'__'»•L •' -___________T.ahnrryi CZÁwm '.iiairisnibailfMtIiTIIÍHIl
