Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1989-11-19 / 47. szám
Mit használ, ha téged annak neveznek, ami nem vagy és nevét bitorolod? Ha büszkén vallód magadat keresztyénnek, légy büszke arra is, hogy teljesíted amit a keresztyénség kíván! Augustinus ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 54. ÉVFOLYAM 47. SZÁM 1989. NOVEMBER 19. SZENTHÁROMSÁG UTÁN 26. VASÁRNAP ■■■ AZ AMERIKAI EVANGÉLIKUS' EGYHÁZ VEZETŐ PÜSPÖKÉNEK LÁTOGATÁSA EGYHÁZUNKBAN November 1-3. között hivatalos látogatást tett egyházunkban dr. Herbert W. Chilström, az Amerikai (USA) Evangélikus Egyház vezető püspöke, feleségével, aki szintén lelkész, és dr. William G. Rusch külügyi igazgatóval együtt. A nemrég egyesült, ötmilliós nagy evangélikus egyház központja Chicagóban van. Chilström püspök dr. Nagy Gyula püspök korábbi meghívására látogatott most hozzánk, útban Közel-Kelet egyházaiba. Az amerikai egyházi küldöttség megbeszéléseket folytatott dr. Nagy Gyula és dr. Harmati Béla püspökökkel, találkozott az Üllői úti központban az egyházi elnökséggel, az országos munkaágak vezetőivel és két-két budapesti, illetve közeli egyházmegye esperesével. Dr. Gyapay Gábor igazgató kalauzolása mellett látogatást tett az Evangélikus Gimnáziumban, majd az új Teológiai Akadémián, ahol dr. Nagy István dékán, a tanári kar tagjai és a teológus ifjúság képviselői fogadták. A repülőtéren a Magyar Távirati Irodának adott nyilatkozatában Chilström püspök elismeréssel szólt a magyar állam és az egyházak között történt fontos változásokról, az egyházi szolgálat új lehetőségeiről, többek között a kultúra, az oktatás, a szociális munka és a kórházi szeretetszolgálat területén, valamint a társadalmi erkölcs fejlesztésében. Véleménye szerint az erkölcsi értékek hirdetésével és élésével az egyház fontos szerepet tölthet be a magyar nép és társadalom jövőjének alakításában. . Szólt arról is - közli a Magyar Távirati Iroda beszámolója hogy nagy hatással volt rá a Fasori Evangélikus Gimnáziumban tett látogatása. Az ott folyó munka jelzi — hangsúlyozta a püspök -, hogy az egyház Magyarországon újra betöltheti fontos kulturális, nevelő funkcióját is. Utalt arra is, hogy Amerikában az egyházak ugyancsak aktívan részt vesznek az ifjúság nevelésében. A svéd ősöktől származó püspök kiemelte, hogy ez a hagyomány Skandináviából jutott el Eszak-Amerikába, és az Egyesült Államok evangélikus egyháza ma 29 középiskolai kollégiumot és sok száz iskolát tart fenn. őrömmel vette tudomásul, hogy ez a tradíció Európában, így Magyarországon is elevenen él. A megbeszélések során - közölte Chilström püspök - szóba került az is, hogy kölcsönös látogatásokra kerül majd sor a jövőben, nemcsak az egyházi vezetők között, hanem a gyülekezetek, a hivők szintjén is. Elsősorban a fiatal nemzedék cserelátogatásaira számítunk - fejezte be a sajtó és rádió számára adott nyilatkozatát az amerikai egyházi vezető. NEMZETKÖZI TEOLÓGIAI KONFERENCIA Teológiai Akadémiánk ünnepélyes tanévnyitója és új tiszteletbeli doktorainak avatása alkalmával nemzetközi teológiai konferenciát tartott, amelyen tiszteletbeli doktoraink tartottak előadást. A konferencián az Akadémia tanárai, hallgatói és egyházunk lelkészei, valamint a Német Demokratikus Köztársaság budapesti követségének képviselői vettek részt. Az előadások három témakörben mozogtak. Az evangélikusság ökumenikus szolgálatával foglalkozott Dr. Karlheinz Stoll német püspök „Az evangélikus egyház önértelmezése” és Dr. Werner Lfeich thüringiai püspök „Az ökumenikus elkötelezettség evangélikus önértelmezésben” c. előadása. A lutheri teológiáról Dr. Paavo Kortekangas finn püspök „Luther kereszt- teológiája”, és Dr. Hecker Frigyes budapesti méto- dista szuperintendens „A kereszt teológiája ökumenikus szempontból” címmel tartott előadást. Végül korunk egyik nagy kérdésével kapcsolatban hangzott el két előadás: Dr. Kürti László református püspök „Az emberi jogok, mint a teológia kérdése”, és Dr Dietrich Gang, a Gustav Adolf Werk elnöke „Emberi jogok és diakónia”. A német nyelven folyó előadásokat élénk megbeszélés követte. A konferencia úgy döntött, hogy az értékes előadásokat, valamint azoknak a tiszteletbeli doktoroknak egy-egy tanulmányát, akik más elfoglaltságuk miatt nem vehettek részt ezen a konferencián, magyar fordításban megjelenteti a Lelkipásztor c. lelkészi folyóiratban. A konferencia nyitó áhítatát Akadémiánk rendszeres teológia professzora, Dr. Reuss András tartotta. Az egésznapos konferenciát Dr. Nagy Gyula püspök és Dr. Harmati Béla püspök vezette.-ma. Új professzor az Akadémián Beiktatták Reuss András professzort Alig pár nappal az új Akadémia felavatása előtt is volt ünnepi eseménye ennek az intézményünknek, és nem is jelentéktelen. A már egy éve helyettesként működő dr. Reuss Andrást okt. 16-án iktatták be rendszeres teológiai tanszékvezető tanárnak. A tanszék neve talán így ismertebb olvasóink előtt, hogy a dogmatika és etika tudományának művelése folyik e tudományág keretében. Az Akadémia életében egyik meghatározó tényező ez a tanszék. Külföldi egyetemeken nemegyszer neves teológusok a rendszeres teológiai tanszékeken végzett munkájukkal meghatározói egyes teológiai irányzatoknak. Nálunk is fontos rendszerező tevékenység jellemezte mindenkor e tanszék vezetőinek munkáját. Ilyen elődök nyomába lépett Reuss András, mint dr. Pröhle Károly (az idősebb), dr. Nagy Gyula, aki a püspöki tisztbe e tanszékről távozott, és a közvetlen előd, dr. Pröhle Károly, aki épp egy éve ment nyugdíjba. Neves elődök, egyéniségek nyomdokába lépni - tudjuk - nagy elkötelezettséget jelent. Az iktatás most is istentisztelet keretében történt. Igehirdetésében dr. Nagy Gyula püspök-elnök a tanári szolgálatról beszélt. 2Tim 4,5 alapján a professzori munkát is az evangélium továbbadásában jelölte meg. Igehirdetés és tanítás Pál korában még nem választódott széjjel annyira, mint a mi korunkban. A tanító szolgálat gyönyörűsége abban van, hogy kereső fiataloknak kell továbbadni az evangéliumot, melyet nem kevés kísértés és próba között kell elvégezni. De a teológus a próbák és bajok tüzé- bén „érik meg” és lesz alkalmassá a szolgálatra. A beiktatott professzor székfoglaló előadásának ezt a két szóból álló címet adta: Szent írás. Bevezetőjében magyarázta, miért mondja így a címet. „Amikor most, már nemcsak ténylegesen, hanem hivatalosan is, hozzálátok munkámhoz, tudatában vagyok annak, hogy szinte új hivatásba kezdek. Legutóbb az angyalföldi gyülekezet várakozásában és szeretetében, igehirdetöként és pásztorként szolgálhattam, most pedig Teológiai Akadémiánk tanáraként feladatom az igehirdetői és pásztori szolgálatra való felkészítés. 28 évi lelkészi szolgálattal a hátam mögött, tudva és tudatlanul sok mindent hozok magammal. Van olyan, mit hoznom kellene, de szűkölködöm benne. Van olyan, amit nem kellene hoznom, de nem tudok tőle szabadulni. A magammal hozottak közül egy dologról szeretnék itt szólni. Ez az egy valami a Szent írás... A szó használatával és a manapság sokkal általánosabb, megszokottabb Biblia szó elkerülésével most a keresztyénségnek, az egyháznak és keresztyén életünknek arra a kezdettől égető kérdésére utalok, mely abból adódik, hogy Isten igéje az emberi történelemben szólalt meg.” Ezután a történeti kutatás szükségszerűségéről szólt, különböző korok vizsgálódásait érintve és megállapította, hogy az ilyen kutatások pozitív értelemben gazdagították ismereteinket és a megértésben hatalmas segítséget jelentettek. Ugyanakkor a történet-kritikai módszer a kritikát, a rációt, az emberi értelmet tette az igazság mértékévé és ezzel megszegényítette, elfedte az evangéliumot. Ezért ez a megközelités nem kielégítő az üzenet mai megszólaltatásához. Az egyháznak meg van a joga, hogy a Bibliát Szent írásnak tartsa. Idézte Luthert: „a Szentírást úgy szemléli, hogy Krisztusról szól, Ígéretként az Ószövetségben, beteljesedésként az Újszövetségben. Krisztus egyrészt példakép, másrészt és mindenekelőtt azonban adomány, ajándék Istentől és neked személyesen". Akkor világos és egyértelmű a Szentírás, ha úgy foglalkozunk vele, mint a Jézus Krisztus evangéliumáról szóló igehirdetéssel, mint evangéliummal, melyben Isten megajándékoz, hogy új szövetség népe legyünk. A székfoglalóban elhangzottak azt a biztató reményt jelentik, a rehdszeres tanszékre megfelelő ember került. Ezt tükrözték dr. Harmati Béla püspök üdvözlő szavai is, amikor arról szólt, hogy a Szentírás megértése, magyarázása az egyháznak mindig fő feladata. Legalább négy feladatkört jelent ez: visszafelé nézni és összefoglalni a Szentírás értelmezését, előre nézni, újrafogalmazni tudományosan és egzisztenciálisan. Ez mindenkor a teológusok munkája és jó, hogy Reuss András képes erre. Az újonnan beiktatott profesz- szomak mindjárt akadt dolga is. Tanszékén nyújtottá be doktori disszertációját a nyugatnémet Helmut Esser lelkész, akinek munkáját minősíteni kellett. (Erről lapunk más helyén tudósítunk.) Sokan üdvözölték a helyszínen az új professzort. Kollégák, barátok, családtagok, angyalföldiek és külföldiek, hiszen sok-sok külföldi jó szolgálat is van mögötte, és az 1984-es világgyűlés szervezési munkáiban is sok barátot szerzett. E sorok írója lapunk nevében köszöntötte, mint a szerkesztőbizottság tagját, abban a reményben, hogy megnövekedett teendői nem fogják visszatartani attól a munkától, melyet most már mint a rendszeres teológia professzorától, lapunk teológiai színvonalának emelése tekintetében kérünk és várunk. Isten áldása kisérje minden szolgálatát! Tóth-Szöllős Mihály Imádkozzunk a nagyobb örömért! „Ne annak örüljetek, hogy engedelmeskednek nektek $ lelkek, hanem inkább annak, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.' (Lk 10, 20) Mire e sorok megjelennek, éppen véget ér a szüret, de nem ér véget a tanulság : szüreten szolgálhat az első meg az utolsó is, a nagy és a kicsi, a szakember és a hozzá nem értő is. Éppen így van Isten szőlőjében is. Mert él Jézus, és él az.ő szőlője is! A kórházi ágyam melletti ágy napok ' óta üres volt. Egyik délután idős zsidó férfit hoztak oda, akit meg kellett nyugtatni, sőt le is kötözni, mivel eszét vesztette, amikor feleségét kórházba hozta a mentő. Egyszerre rémület szállta meg. Úgy érezte, hogy Auschwitzban van újra, és most a második feleségét is elszakítják tőle. Amikor észrevette, hogy lelkész vagyok, követelte, hogy imádkozzam vele héberül. Nehezen törtek fel belőlem az ötven évvel ezelőtti héber kollokviumra megtanult szavak: asira na lididi, sirat dódi lő karmó... Az öreg elcsendesedett és éjfél után meghalt. Szobatársaimmal együtt ocsúdtam: a szőlő Ura él és szőlője is él! A kétezredik év közelében is él! Az Úr megengedte, hogy szőlőjének falait és kerítését itt-ott lebontsák, de drága tulajdonát nem engedte se lelegelni, se összetipomi mind a mai napig. Sokszor elküldte megtermékenyítő esőjét, és hisszük, hogy elküldi napjainkban is. Ebből az esőből táplálkozik az Élő Víz és az evangelizáció Jézus él és szolgálatba küld Mt 20, 1-16 minden szolgálata is. Igénk éppen e szolgálatról szól. A szőlő különös, jószívű Gazdájáról, akinek kedve van arra is, hogy egyeseket már jókor reggel, másokat pedig még későn, alkonyaikor utolsóként állítson munkába, és mégis egyforma bérrel fizessen nekik. Jézus szőlőjében mindig voltak elsők, akik valóban hordozták a nap terhét és elszenvedték a nap hőségét. És most kedvünk lenne az egyház történetéből vagy csak a mi kicsi magyar evangélikus népünk történetéből sorolni a neveket. Akikre nem voltunk méltóak és akik csillagokként ragyognak a keresztyénség egén. Mégsem sorolhatjuk fel őket, mert az igazi elsők sohase kívánták, hogy emlegessék és megörökítsék őket. Bízhatunk abban, hogy ma szőlőjébe is hívott vagy fog hívni Jézus elsőket, igazi úttörőket, akiknek acélos a hitük és mindent odaáldozó a szeretetük. Jézus szőlőjében mindig voltak utolsók is! De kik azok az utolsók, akikért á szőlő Ura ilyen érthetetlen és megmagyarázhatatlan hévvel száll síkra? Utolsók bizonyára mindazok, akiknek csak nagyon kevés idő adatott arra, hogy az Úr szőlőjében dolgozzanak. Id. Gáncs Aladár és Urbán Ernő munkaideje egyaránt szűkre volt szabva, ám az Úr az elsők helyére méltatta őket. Utolsók, akik olyan alázatosak, szerények és visszafogottak, mint amilyen Pál apostol volt amikor a szolgálatnak e megszállottja idétlennek és utolsónak mondja magát, akinek minden értéke és gazdagsága az Úrban van! Utolsókról szól Binde Frigyes könyve, felsorolva azokat a világ által figyelembe se vett, testi-lelki csonkaságban szenvedőket, akik minél hiányosabbak, annál gazdagabbak és sokakat gazdagítóak. A nemrégen látott és hallott Jonira gondoljunk, aki a Népstadionban a legvitathatatlanabbul hirdette, hogy Jézus él és éltet! Utolsók azok a gyermekek is, akik minél kisebbek, annál erősebbek, mert az Úr dicsőségét éppen a csecsemők és csecsszopók szája hirdeti. Siófokon e legkisebbek is templomot építenek. Asztalom körül van véve rajzolt daruval, amely téglát emel, agyagból formált toronnyal - megrepedt nádból kereszt készült az oltárra, itt van a Megfeszített Jézus töviskoszorúja és itt lengenek a Feltámadott győzelmi zászlói is, előre hirdetve a felavatás napját! Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked! Mert a Feltámadott Úr azzal dolgoztat, akivel akar! Józsa Márton Jézus szolgálata öröm - olvastuk ennek a fejezetnek előző verseiben. Ezt többféle formában tapasztalhattuk: segítésben, tehervállalásban, imameghallgatásban, a szeretet különféle gyakorlásában. Lehet, hogy lelkendeztünk is ezek felett a tapasztalatok felett, mint a hetvenkét tanítvány. Jézus figyelmeztetése - annak helybenhagyásával, hogy már most örömöt szerez hatalmának, segítésének tapasztalása - tovább akarja emelni tekintetünket a még nagyobb örömre, ami a mennyben vár ránk. Nem szabad elfelejtenünk, hogy földi szolgálatunk örömébe még üröm is vegyül. Kudarc, sikertelenség, megszé- gyenülés is várhat még bennünket utunkon. Vannak, akik nem érik meg imádságos kérésük beteljesülését. S mindez nem kérdőjelezheti meg Jézus szavának igazát, s nem veheti el kedvünket Jézus szolgálatától. Mi még csak az út rövidebb szakaszát látjuk. A sokkal rövidebbet. De tudjuk, hogy van folytatás is, s Jézus ígérete a folytatásra is áll. Azért jelent számunfcra nagy biztatást Pál apostol szava: „Nem csüggedünk. Sőt, ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. Mert a mi pillanatnyi kis szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, mivel mi nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideigvalók, a láthatatlanok pedig örökkévalók." (2Kor 4, 16-18). Az örökkévalóról pedig azt tudjuk, hogy „maga Isten lesz velük - ti. az üdvözü- lőkkel -, és letöröl minden könnyet az ő szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé.” (Jel 21,3-4). Jézus szava előre irányítja övéi figyelmét erre az örök örömre, ami akkor teljesül be, amikor végleg együtt leszünk vele, színről színre látjuk az ő dicsőségét, és magunk is részesülünk abban. „Dicsérjétek Istenünket, ti szolgái mindnyájan, akik félitek Őt, kicsinyek és nagyok... Halleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható! Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük Őt! (Jel 19,5-7). Ott és akkor veszi majd kezdetét a legnagyobb öröm. Imatárgyak: AtJézussal való közösség öröme, a hit öröme, a szolgálat öröme, az üdvösség öröme. Könyörögjünk azért, hogy a legszerényebb segítség- nyújtásban, melyet embertársainknak tehetünk, örömünk teljék, s az is dicsőségére legyen Jézus nevének; hogy tudjuk reménységgel várni a beteljesedést, a kereszten elkészített üdvösséget. Adjunk hálát Jézus haláláért és feltámadásáért, s az azt hirdető evangéliumért. Munkálkodjon Istep Szentlelke az igén és a szentségeken keresztül mindenütt gyülekezeteinkben! Csepregi Béla Az ígéret, melyet ő maga ígért nekünk, az örök élet 1 Jn 2,25
