Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1989-11-05 / 45. szám

Te azonban hidd ingadozás és kételkedés nélkül, hogy Isten tud is, akar is veled is nagy dolgokat cselekedni. Ez a hit él és hat, - áthat és megváltoztatja az egész embert. Kényszerít, hogy félj, ha maga­san vagy s vigasztalódj, ha mélyen vagy.________________________________________________________________________ ______________________________________ Lu ther Evangélikus Életi 54. ÉVFOLYAM 45. SZÁM 1989. NOVEMBER 5. SZENTHÁROMSÁG UTÁN 24. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 8,50 Ft Rohanás E kornak átka - írta máig érvé­nyesen a jeles ukrán költő, Jevtu­senko. Pazar költői érzékkel vázol­ta fel azt a szót, mondatot, amit nii profán módon így ejtünk ki: nincs időnk, futni kell a 'pénzünk után, szaladni elintézni dolgainkat, má­sod és harmad — és ha beleférne időnkbe, akkor negyedállások já­romszalagján futnánk. Talán utol szeretnénk érni a csalfa délibábot és valóban tempós lett az életünk. Ritmustalan, de tempós! Minden­ki siet, rohan, szalad, nem enged­hetjük el magunkat, nem szabad lazítani, dúl a kenyércsata: jaj, ne haragudj, ’ sietnem kell... bocsáss meg, rohannom kell... Rohanás e kornak átka... igen, a költő talált. Tudja, amit mi is tudhatunk: átok. Mert rohanva nem szövődhetnek mély barátsá­gok, kapcsolatok, lelki békesség. A rohanó ember számára nincs nyíló virág, felejthetetlen pillanat, mert rohan, mert nincs megállás. Annyi az állás, hogy nincs megál­lás. Száguldunk és így nem lehet meglátni a mező szép virágát, az erdő hallgatag mélyét, a madarak Ívelő röptét. Robog a vonat, az autó és nem vetünk egy pillantást sem az őszülő tájra, vagy csak futó látvány messziről a gyümölcsös kert. Annyi minden mellett robog el az életünk, hogy megnyerhessük a világot. Pedig rohanás közben elsikkad a mosoly, futva nincs si- mogatás és nincs kedvesen sutto­gott szó, csak kiáltás és kiabálás van. Rohanunk hétköznap, vasár­nap. Rohanás e kornak átka - átok, hiszen száguldó autók válnak gyil­koló eszközökké. Közben gro­teszk paradoxon: minél nagyobb sebességgel száguldunk, mintha annál messzebb lennénk a céltól... Iszonyú paradoxon: végül nem is tudjuk, elbizonytalanodtunk, van-e az egésznek célja, értelme? Régen elhunyt nagyszülők tanyai padlásán találtam gyermekkorom­ban hét közepes méretű bőröndöt: tömve pénzzel. Két bőrönd pen­gő... silány játékszerré értéktele­nedve. Érdemes lehetett érte küz­deni körömszakadtáig, örömtele- nül. Vagy lehet, hogy a rohanásért rohanunk? Felpörögtünk és képte­lenek vagyunk leállni? Közben el­rohanunk egymás mellett, elroha­nunk a szeretet mellett, s képtele­nek vagyunk adni és elfogadni. Futásunk, loholásunk csak begör­csölt aktív bénaság... Meghökkentőt olvastam egy bi­zonyos Rabbi Yiczakról. A rabbi békésen sétálgatott az utcán. Egy aktatáskás férfi sietett, csak előre nézett hegyesen, majdnem fellökte Rabbi Yiczakot.- Hová rohansz? - kérdezte a rabbi.- Megélhetésem után - felelte mérgesen és méltatlankodva az ak­tatáskás férfi. A rabbi csak ennyit mondott:- Honnan tudod, hogy előtted jár, amit keresel és nem mögötted? Innen fűztem tovább a képet, a gondolatot: hová rohansz? Hátha esetleg fölötted van, amit keresel? Hátha fölfelé kellene néznünk? Nagyon fontosnak érezhették az evangélisták Jézusnak ezt a szavát: „mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, de lelké­ben (= életében, önmagában) kárt vall/’ Fontosnak érezhették, mert a szinoptikusok egyaránt közük. Rohanás, hogy megnyerjük a vilá­got! Vajon megnyerhetjük-e? Mi- énk-e akkor, ha már anyagiak, si­ker, hírnév van? Nem kell-e egy­szer itt hagynunk? Utolsó szívdob­banásunkban nem lesz-e világossá, hogy nem nyertük meg a világot? Rohanunk és a Názáreti Mester is megkérdez: honnan tudod, hogy előtted van, amit keresel? Hátha feletted? Frissen operált betegnek mond­ta az ápolónő nővére, mikor ágyá­ból kiszállva erőtlensége miatt majdnem elzuhant: mélyeket léle­gezni és felfelé nézni! Legalább olykor-olykor szüksé­ges lenne megállni, mérlegelni: hátha nem is ez a világ a cél? Valljuk, hogy van egy örök, mennyei cél! Ribár János Az elrejtett Isten Lelkésziktatás Galgagután MEGHÍVÓ Az Északi Evangélikus Egyházkerület 1989. november 9-én csütörtökön du. 2 órai kezdettel tartja kerületi közgyűlését az Üllői út 24. sz. alatti imateremben. A közgyűlésre a jogosult tagokat és minden érdeklődőt szeretettel vár a KERÜLETI ELNÖKSÉG MEGHÍVÓ A Déli Evangélikus Egyházkerület 1989. november 10-én pénteken du. 2 órai kezdettel Budapesten, a Deák téri templomban (V. Deák tér 4.) tartja rendes közgyűlését Erre a közgyűlésre meghívjuk az Egyházi Törvények II. 85. §. szerint megjelölt közgyűlési tagokat, az egyház­megyék elnökségét és küldötteit. Minden hittestvért szeretet­tel hív és vár a KERÜLETI ELNÖKSÉG Sándor Frigyest, aki feleségével együtt már egy éve végzi lelkipász­tori munkáját a gyülekezetben, ok­tóber 7.-én iktatta hivatalába Ka­lácska Béla esperes abban a temp­lomban, melynek alapkövét 1775. október 7.-én rakták le. A községet a török megszállás idején, az 1540-es években eredeti­leg szerbek alapították, de őket rö­vid időn belül szlovák evangéliku­sok váltották fel. Az ősi jellegét máig hűségesen megőrző gyüleke­zet az utóbbi évek során kívül- belül megújította templomát és korszerűsítette parókiáját, és eb­ben az újjávarázsolt környezetben ad otthont 22. lelkészének és csa­ládjának. Az ünnepi alkalomhoz méltó nyitányként töltötte be a templo­mot evangélikus himnuszunk, me­lyet csillogó szemekkel énekelt a minden talpalatnyi helyet elfoglaló gyülekezet. Az ünnepi szolgálatot Kalácska Béla esperes, dr. Selme- czi János teológiai tanár és Ma­gyar László nyíregyházi lelkész vé­gezték. Az új lelkészt hivatalába beiktató esperes a Zsidókhoz írt levél 3,12-15 igét választotta ige­hirdetése alapjául, mert 20 évvel ezelőtt mint teológus már szolgált ezzel az igei üzenettel a gyülekezet­ben. Az ige kérdései, felszólításai és bizonyságtétele változatlanok maradtak, de a válaszaink és fel­adataink megváltoztak. „Mi az, ami az embert az élő Istentől el tudja választani? A világ kihivásai. És mi köt minket az élő Istenhez? Az, hogy részeseivé lettünk a Krisztusnak, aki meggyógyítja a kettétört életeket és sebeket; és gyengülő hitünket megerősítve ve­zet az élő Isten felé, aki a jövendő ígéreteit jelenné teszi számunkra.” Az esperes a bibüai példák mellett saját népünk példáira is utalt, ami­kor megemlékezett az 1849. októ­ber 6.-án kivégzett aradi vértanúk­ról. Az ő helytállásukra van ne­künk is szükségünk, hogy másokat is segítve mehessünk végig a krisz­tusi úton. Az új lelkész beiktatása a Szent- lélekisten segítségül hívásával vette kezdetét, és az elhangzott áldó igék sorát a 24 lelkész kézrátétele alatt hangzó Confirma Dei könyörgése zárta le. Ezután lépett a Szószékre Sándor Frigyes, hogy hivatalába beiktatott lelkészként első igehir­detését elmondja. I. Kor. 2,2 ige alapján. A veretes lutheri teológiát valló és művelő lelkész a Jézus Krisztus keresztáldozati halálából áradó erőről így fogalmazva val­lotta meg hitét. „A kereszt az a hely, ahol Jézus meghalt helyetted, hogy életed le­hessen; az a hely, ahol erőt merít­hetsz felvállalni saját keresztedet, ahol megtanulhatod: a szeretet mindig cselekszik.” Igehirdetését következőképpen fejezte be: „Néhány nappal ezelőtt meghí­vót kaptál egy gyülekezeti ünnepi istentiszteletre, egy lelkész beikta­tására. Eljöttél, és most itt vagy. Most egy másik meghivót kaptál az igén keresztül, amely a meghí­vón is szerepel. Ezt a meghívót Jé­zus, a megfeszített küldi; neked szól és egy új életre hív az Isten országába. Eljössz-e oda is? Adja a Mindenható Isten, hogy ma. akik itt vagyunk és hallgatjuk az O igéjét, mindannyian ott legyünk Is­ten országában! Ámen” A Lélek melege járta át mindannyiunk szí­vét, és az ünnepi közgyűlés végén meglepődve vettük észre, hogy már három órája vagyunk együtt. A köszöntések sorát dr. Nagy Gyula püspök levélben küldött üd­vözlete nyitotta meg, majd több mint húsz személyes hangvételű jó­kívánság hangzott el. Ezek sorá­ban különösen is emlékezetes Ro- szik Gábor köszöntése, aki az egy­kori otthon üzenetét tolmácsolta a gödöllői gyülekezet nevében; vala­mint Magyar Lászlóé, aki a nyír­egyházi gyülekezet egykori segéd­lelkészére kérte Isten áldását ezek­kel a szavakkal: „Istenre tekints, ne a téged dícsérőkre, mert Isten jelenlétének jele a kereszt, Isten szeretete nagyobb minden teher- nél.” Vass Ferenc helybeli baptista lelkész után Hugyecz Jánosné ta­nárnő a gyermekek hitben és szere- tetben való neveléséhez kérte a lel­kész segítségét, majd Bartos Pál tanácselnök a mellette levő Gerhát Sándor nyugalmazott lelkészre te­kintve a 42 évvel ezelőtti konfirmá­ciójára emlékezett. A gyermekek és fiatalok versben és énekben el­hangzott köszöntője után Puskely Mihály felügyelő átadta a gyüleke­zet ajándékát, és Jn.ev. 15,16 igével zárta le a köszöntések sorát. A gyülekezet új lelkésze, megkö­szönve a jókívánságokat, kérte, hogy az egymásért imádkozó sze­retet tartsa továbbra is egységben a gyülekezetei. Záró gondolata szerint az Édenben nem volt temp­lom és lelkész, és a mennyben sem lesz. De most mindkettő szüksé­ges, mert Isten ereje munkálkodik általuk. Köszönjük a szíves vendéglá­tást, és kérjük Istent, hogy még sok hasonlóan örömteü október 7.-i ünnepe legyen a Galgagutai Gyü­lekezetnek! Rezessy Miklós ÉLŐ VÍZ Megszorítások az imára való felhívásban „Nem rátok tartozik, hogy megtudjatok olyan időpontokat vagy alkalmakat, amelyeket az Atya a maga kizárólagos hatalmával állapított meg." (ApCsel 1,7) „Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg, és aki engem vet meg, azt veti meg, aki elküldött engem." (Lk 10,16) A „mikor?” és a „hol?” kérdése mindig izgatta az embert. Nemcsak Isten ural­ma megvalósulására - „mikor jön el az Isten országa?” Lk 17,20 - hatalma megtartására vonatkozólag - „Uram, nem ebben az időben állítod fel újra a királyságot Izraelnek?” ApCsel 1,6 -, hanem személyes életünket érintően is. Imádságaink nagy része éppen Isten beavatkozásának, ereje, kegyelme ki­nyilatkoztatásának a sürgetésére vo­natkozik: meddig kell még várnunk, bizonytalanságban maradnunk, kitar­tanunk? „Hamar szabadíts meg!” - „Oh Istenem, ne késsél!” - „Siess, hall­gass meg engem!” Zsolt. 31,3; 40,18; 69,18, stb. Isten végzései rejtve maradnak eb­ben a vonatkozásban is. Nem lehet cse­lekvésre köteleznünk, hasztalan sürget­jük. Alkalmakat, időpontokat önmaga határoz meg. Ha nem is siet, akkor sem késik el soha. „Küld idején segítséget” (380. ének 1. v.). Isten szándéka rejtett- ségének és uralma szabadságának ilyen ismerete és elismerése hagyja meg sze­münkben változatlan csodának Isten cselekvését. Nem szabad hozzászok­nunk, természetesnek tartanunk, hogy Isten hívható. De meg megütköznünk, elkeserednünk sem szabad azon, ami­kor várat magára. „Nem késik el az Úr, hanem hosszan tűr értünk, mert nem akarja, hogy némelyek elvesszenek, ha­nem azt, hogy mindenki megtérjen. De el fog jönni az Úr napja...” 2Pt 3,9-10. „A szél arra fúj, amerre akar, hallod zúgását, de nem tudod, hogy honnan jön és hová megy. így van mindenki, aki Szentlélektől születik.”Jn 3,8. Vagy ahogyan az Ágostai Hitvallásban vall­juk: „Az ige és a szentségek azok az eszközök, amelyeken keresztül a Szent­lélek hitet támaszt ahol és amikor Is­tennek tetszik, azokban, akik az evan­géliumot hallgatják.” (5. cikkely). Lehetne itt sok egyháztörténeti vagy a mai gyülekezet életéből vett eseményt felsorolni ennek igazolására, de most maradjunk meg csak egy mellett, ame­lyet Warmer Rózsa magyar izraelita, valamikori táncos- és színésznő mond el Isten órájáról saját életében: „Mély­ségesen gyászoltam apám halálát, és a Bibliában próbáltam vigasztalást ke­resni. Ez a vágyam vitt el Budapesten, szülővárosomban, egy összejövetelre, ahol először hallottam Isten Fiát elkül­dő szeretetéröl bűneim eltörlésére. Egyik pillanatról a másikra tárult elém Isten szentsége és a magam bűnös vol­ta. Késedelem nélkül átadtam maga­mat és bűneimet a Megváltónak, aki szeretett engem, és önmagát adta ér­tem. Ő viszont igazságát, békességét és örömét adta nekem, amit nem veszítet­tem el 12 havi koncentrációs táborban, sem 30 évi nehéz bizonyságtevő szolgá­latban, Izraelben.” Az elrejtett Isten a maga tetszése sze­rint lép elő élő valóságként a Biblia Írott vagy hirdetett szavaiból, ragad meg, s részeltet bűnbocsánatban és üd­vözlésében. Ezért vegyük biztatását mindig komolyan: „Kellemetes időben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. íme, itt a kellemetes idő, íme, itt az üdvösség napja!” 2Kor 6,2. Rejtve a perc is, amikor Megváltóm meg szabad végre színről-színre látnom, s a választottak közé térhetek. De nincs időm megállni tétovázva. A Vőlegény közel! Itt lehet már ma. Rejtve a perc. Hogy könnyen el ne bízzuk magunkat, és jogtalanul ne vonatkoztassuk ma­gunkra Jézusnak ezt-a kitüntető szavát, figyelnünk kell bizonyos megszorítá­sokra. Jézusnak nem ez az első szava tanít­ványaihoz. Lukács a tanítványokat ki­küldő beszéd végén közli ezt az ígére­tet. Kiérezhetjük ebből azt, hogy felté­telei is vannak annak, hogy ezt ma­gunkra vonatkoztathassuk. Jézus azoknak mondja ezt, akiket előbb fel­ruházott hatalommal a tisztátalan lel­kek felett, és megbízott az evangélium hirdetésével. Senki nem csaphat fel ma­gától munkásnak az Űr aratásába. „Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába!” Áll ez nem­csak mások elhívására, hanem magunk elhívatására is. Azt is Jézustól kell kér­nünk. Teljes kiszolgáltatottságot, Urukra hagyatkozást kíván Jézus tanítványai­tól. Csak így azonosítja magát velük. Különben nem volna érthető a kikötés: „Ne hordozzanak erszényt, se táskát, se sarut” (Lk 10,4). „Ingyen vettétek, ingyen adjátok. Ne szerezzetek ara­nyat, se ezüstöt, se rézpént a ti erszé­nyetekbe, se két ruhát, se pálcát...” (Mt 10,9-10). Aki a maga erején, s ma­ga hasznára megy szolgálatba, az ne számítson a Mester védelmére. Kötött szöveget bíz Jézus a tanítvá­nyokra: a békesség üzenetét, a gyógyí­tó szeretet szolgálatát, az evangéliu­mot. A követnek megvannak szabva a feltételek, melyek mellett megkötheti megbízója nevében a békét. Jézus se ígéri a tanítvány akármilyen beszédével kapcsolatban, hogy azonosítja magát szavaival. Aki nem tartja magát Jézus elgondolásaihoz, nem vonatkoztathat­ja magára ígéretét. Könnyen úgy járha­tunk, mint azok a prédikátorok, akik hasztalan hivatkoznak az utolsó napon a Jézus nevében mondott prédikációk­ra, mégis azt a választ kapják: „Soha­sem ismertelek titeket, távozzatok tő­lem, ti gonosztevők.” (Mt 7,22-23). Jé­zus szavának engedelmes fogadása és tovább adása mellett ott van a semmi- bevétel - megvetés - esetére szóló ítélet fenyegetése is. És ez nemcsak a szavunk hallgatóira áll, hanem mireánk, ma­gunkra is. Ezért kötelezzen bennünket a hűség és az engedelmesség még in­kább! Imatárgyak: Hűség az igeolvasásban, imádságban, az Úrra figyelő felkészü­lésben. Legyen türelmünk várni az Úr­ra, megszólalására, küldésére, útrava- lójára. Egyéni és közös elcsendesedések fontossága. Csepregi Béla „Azt halljam rólatok, hogy megálltok egy Lélekben, egy szívvel, együtt küzdve az evangélium hitéért. Fii 1 27.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom