Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1989-10-22 / 43. szám
; A keresztyén ember nem önmagában él, hanem hite által Krisztusban, szeretete által felebarátjában. Luther Evangélikus "Élet I 54. ÉVFOLYAM 43. SZÁM 1989. OKTÓBER 22. SZENTHÁROMSÁG UTÁN 22. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS ÁRA: 8,50 Ft VIVAT, CRESCAT, FLOREAT ACADEMIA NOSTRA! Isten iránti hálaadásra hívjuk újból gyülekezeteinket és híveinket, amikor új, nagy Teológiai Akadémiánkat és a bővítés alatt álló Teológus Otthont ünnepélyesen megnyitjuk. Tizennégy évvel ezelőtt, a Zuglói Gyülekezet temploma mögött, a régi szeretetotthon átalakításával építettük meg az akadémia épületét és a teológus otthont, melybe sok vándorlás után végre úgy költözhetett be egyházunk teológiai főiskolája, hogy itt végleges szállása lesz. Nem volt elég nagy a hitünk, hogy csak negyven-ötven hallgató befogadására számítottunk. Isten hatalmasabb volt, megmutatta, hogy neki több „aratóra” van szüksége, mert „a mezők fehérek az aratásra” (Jn 4,35). Két évvel ezelőtt határozta el egyházunk, hogy új, modern teológiai akadémiát építünk, melyben a tanítás, a tudományos munka folyhat, és átalakítjuk, mintegy háromszorosára bővítjük a régi épületet a hallgatók elhelyezése számára. A fővárostól kapott telekkel bővült ki az eddigi tulajdon, és ezen épült fel rövid két esztendő alatt - Tillay Ernő pécsi építész- mérnök szép tervei alapján - egyházunk új, modern, négyszintes akadémiai épülete. A Zuglói Gyülekezet temploma egyben az akadémia temploma is lett, új toronysisakot kapott, és most ez az épületegyüttes várja a jövendő lelkészeket, hogy e falak között teológiai munka, tudományos kutatás és lelkésznevelés egyaránt megvalósulhasson. Az akadémia új épülete arra is alkalmas, hogy helyet adjon tudományos üléseknek, teológiai konferenciáknak, belföldi és külföldi evangélikus és ökumenikus találkozóknak, és igy szolgálja egyházunk megújulásának és belső megerősödésének ügyét. Reménységünk van arra, hogy az állammal folytatott eddigi tárgyalások alapján akadémiánk egyetemi kar rangjára emelkedik. Itt méltó környezetben dolgozhat majd egyházunk egyeteme. Az elmúlt két év alatt erőteljesen folyt a munka, elkészülhetett az új épület, és befejezés előtt van az otthon átalakítása. Október 21-én, szombaton hálaadó istentiszteletre és avatási ünnepségre hívjuk egyházunk népét. Istené a dicsőség azért, hogy a Budapesti Evangélikus Gimnázium megnyitása után még ez évben megnyithatjuk új akadémiánkat is. Köszönetét mondunk gyülekezeteinknek és hiveinknek adományaikért és külföldi testvéregyházaknak és egyházi szervezeteknek, akik nagymértékben hozzásegitettek minket ahhoz, hogy felépíthessük akadémiánkat. Örömmel köszöntjük a felavatási ünnepségre hazánkba látogató küldötteket, az LVSZ és a testvéregyházak részéről. * Szolgálja az új akadémia Isten ügyét, hogy országának evangéliumát hirdető pásztorai felkészülhessenek és megerősödhessenek a teológia tudományában. Legyen Urunk áldása egyházunk új tanintézetén ! VIVAT, CRESCAT, FLOREAT ACADEMIA NOSTRA! ÉLJEN, NÖVEKEDJÉK, VIRÁGOZZÉK AKADÉMIÁNK! „Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint: azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örök- kön-örökké. Ámen.” (Ef 3,20-21) Budapest, 1989. október 21. Országos Egyházi Elnökség MEGHÍVÓ Isten iránti hálával értesítjük, hogy AZ EVANGÉLIKUS TEOLÓGIAI AKADÉMIA ÚJ ÉPÜLETÉNEK ÉS KIBŐVÍTETT TEOLÓGUS OTTHONÁNAK ÜNNEPÉLYES FEL A VATÁSÁRA 1989. október 21-én, szombaton délelőtt 11 órakor kerül sor. Ebből az alkalomból az Akadémia zuglói templomában (XIV. Lőcsei út 32.) HÁLAADÓ ISTENTISZTELETET tartunk. Az igehirdetés és felavatás szolgálatát D. DR. NAGY GYULA püspök-elnök végzi. Délután 16 órai kezdettel tartjuk a Teológiai Akadémia tanévnyitó ünnepi ülését, amelynek keretében történik meg ÚJ TISZTELETBELI TEOLÓGIAI DOKTORAINK FELAVATÁSA. Hétfőn, október 23-án 9 órai kezdettel az akadémiai épület ünnepi megnyitása alkalmából NEMZETKÖZI TEOLÓGIAI KONFERENCIÁT tartunk. Ezekre az alkalmakra tisztelettel és szeretettel meghívjuk. Az Evangélikus Teológiai Akadémia tanári karának nevében Dr. Nagy István dékán NORVÉG-MAGYAR TEOLÓGIAI TANÁCSKOZÁS BUDAPESTEN OKTÓBER 23. A Magyarországi Evangélikus Egyház és a Norvég Egyházi Szolgálat Izraelért képviselői október 2-án és 3-án közös teológiai tanácskozást tartottak az Üllői úti székház tanácstermében. A teológiai konferencia fő témái a keresz- tyénség és a Zsidóság közös bibliai gyökerei, történelmi és mai kapcsolatai voltak, elsősorban hazánkban. Norvég részről Kurt Hjemdal elnök, dr. Oskar Skarsaune teológiai igazgató és Helge Aarftot főtitkár, valamint Pósfay György és Terray László lelkészek, magyar részről dr. Nagy Gyula püspök, dr. Mun- tag Andor teológiai professzor, dr. Boleratzky Lóránd, a norvég egyházi szervezet hazai jogi képviselője, az Ordass Lajos Baráti Társaság elnöke, Donáth László, dr. Hafenscher Károly, Szabó Lajos lelkészek és Szebik Imre budavári esperes vettek részt a teológiai tanácskozáson. Ennek során négy magyar és két norvég teológiai előadás hangzott el és került beható megvitatásra. A teológiai találkozót követően újabb megbeszélésre került sor a Norvég Egyházi Szolgálat Izraelért tulajdonában lévő, Budapest, Gyarmat utca 14. sz. alatti épület közös egyházi felhasználásáról. A tervek szerint az épület helyreállítása után ott egy közös „Gisle Johnson Intézet” kapna elhelyezést, amelyet a norvég egyházi szervezet tartana fenn, a keresz- tyénség és zsidóság közötti kapcsolatok ápolására és közös teológiai munka végzésére ökumenikus jelleggel. A résztvevők - kapcsolódva a már évek óta tartó, hasonló tárgyalásokhoz - megegyeztek a tervezett új intézet alapszabály-tervezetében, melyet a két egyház illetékes testületéi elé terjesztenek. Az 1956-os népfelkelés mártíráldozatainak temetése június 16-án népünk gyászával és méltó megemlékezésével ment végbe. A több mint 30 évvel ezelőtti események emléke ma is lelkűnkben él. ebben az évben már egész népünk együtt emlékezik őszinte kegyelettel az októberi napokra, és nemzeti ünnepléssel keresi a megbékélés és gyógyulás útját. Egyházunk népe is kegyelettel emlékezik 1956 eseményeire, az elesettekre, a bebörtönzöttekre és a külföldre távozottakra. Abban a reményben tesszük ezt, hogy október 23-a a nemzeti gyász és a megbékélés napja lesz, összefogás a jelenlegi válságból való felemelkedésért. Valljuk azt, hogy ennek alapja a belső, lelki és erkölcsi megújul- lás és mi ezért szíwel-lélekkel együtt kívánunk munkálkodni népünkkel. Nemcsak emlékezünk tehát, hanem odaszánjuk erőnket a megbéklésért, a tiszta, erkölcsös életért, népünk jövendő boldogulásáért. Reformációi Emlékünnepély 1989. október 29-én, vasárnap este 6 órakor kerül megrendezésre az idei ökumenikus Reformációi Emlékünnepély a Baptista Egyház Nap utcai templomában. (Budapest VIII., Nap u. 40.) Az ünnepi megemlékezésen az igehirdetést Szarka Miklós református lelkész végzi, a Baptista Egyház Központi Énekkara, valamint a Fasori Evangélikus Gyülekezet kamarakórusa énekkari számokkal szolgál. A Reformációig Emlékünnepély előtt a helyszínen megvásárolható lesz az Ökumenikus Énekfüzet második kiadása 10 forintos áron. Erre az alkalomra szeretettel hívjuk és várjuk a budapesti és Pest környéki gyülekezeteket. Az elrejtett Isten Imádkozzunk az ige hatékonyságáért „Ha valaki kész cselekedni az Isten akaratát, az felismeri, hogy ez a tanítás Istentől való-e, vagy én magamtól szólok." (Jn 7,17) „Aki titeket hallgat, engem hallgat." (Lk 10,16) Fiatal hadifogoly szenvedett egy délkelet-ázsiai japán hadifogolytáborban all. világháború idején. Volt Bibliája, amelynek szorgalmas olvasása közben nagyon elgondolkoztatta Jézus szava: miről lehet megtudni, hogy tanítása saját vélekedése-e csupán, vagy Istentől rábízott üzenet. Töprengése közben egy ismeretlen szerzőtől származó szerény versre bukkant, amelyben többek között ezeket a sorokat olvasta: „Kerestem a lelkem, s üres maradt kezem. Kerestem Istenem, s ő elment mellettem. Kerestem testvérem, s mindhármat megleltem.” Elhatározta, hogy kipróbálja ezt a tanácsot. Rabtársai között felvette a legnélkülözőbbek gondjait: betegekét, vigasztalanokét s súlyos gondok miatt gyötrődőkét. Kész lett segíteni mindenkinek bármilyen módon. Hamarosan társai akadtak ebben az emberbaráti vállalkozásban. Baráti közösség alakult közöttük, nemcsak az egyféle gondolkodás kapcsán, a felelősség megosztásában, hanem a Biblia körül és az együttes imádkozásban is. Hívő gyülekezet formálódott belőlük a fogolytáborban. A háború befejeztével ez a fogoly is- Ernest Gordon - hazatérhetett az Egyesült Államokba, és ott teológiát tanult. Egyetemi tanulmányai befejeztével ifjúsági lelkészi munkát kapott. Tudományszomjas és tanulni vágyó fiatalok között gyakran találkozott komoly problémákkal vívódó hallgatósággal: milyen jövő vár ránk? Mi az igazi értelme az ember életének? Hol található meg Isten? Neki már meg volt a válasza ezekre a kérdésekre, s boldogan adta tovább: „Kerestem testvérem, s mindhármat megleltem.” Az embernek először felebarátját kell megtalálnia, s azután talál rá önmagára és Istenre is. Az egyéni élet apró vagy nagy kérdései nem elméletben oldódnak meg, hanem gyakorlat közben. Istenhez is embereken keresztül vezet az út, s magunkat is legöszintébben emberi kapcsolataink tárják fel saját szemünk előtt is. Isten gyakran emberekhez való viszonyunkból olvassa ki hozzá való viszonyunkat is. Gondoljunk csak ilyen nagyon ismert igére: „aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent, akit nem lát”. (ÍJn 4,20). A szere- tetben mindig döntő a másik elfogadása, az iránta való bizalom. Ha ezt megértjük, akkor már nem nehéz a szeretet- ről mondottakat a hitre is vonatkoztatnunk. A szemünk elől elrejtett, elrejtőzködő Istenhez való viszonyunkat elárulja a hozzánk nagyon közel álló, a velünk széles fronton érintkező testvérrel való kapcsolatunk. Nemcsak Isten parancsából folyó, hanem nagyon magától értetődő, hogy „aki szereti az Istent, szeresse a testvérét is”. (21. v.) És a legnagyob dolognak, csodának ilyen egyszerű a megvalósulása: „aki a szere- tetben marad, az Istenben marad, és az Isten is őbenne”. (16. v.) „Istent soha senki sem látta: ha szeretjük egymást, az Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk.” (12. v.) Rejtve az ösvény. Béna könnyen járja. Ki magában bölcs, meg sem is találja. Sánta szökdécsel rajt’ úgy, mint a gím. Nem téved el, ha nehéz is az útja. Megy, megy előre, bár maga sem tudja. Rejtve az út! (Evangéliumi énekek 96,4) Jézusnak ez a szava dokumentálja igazán, hogy az Ige testté lett. Nemcsak az idők teljességében, hanem azóta is újra meg újra. Legalább annyira mélyre szállt Isten örök Igéje, amikor a mi ajkunkon hangzik, mint amikor Jézus emberi testét öltötte magára. Mindig valami megrendítő, hihetetlen van abban, hogy Isten szava ennyire romlékony köntöst ölt. Nem csoda, hogy Jeremiás azt mondta: „A próféták miatt megkeseredett az én szivem, minden csontom reszket... az Úrért és az ő szent igéjéért.” (Jer 23,9) Ezsaiás is megrettent: „Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között születtem. ..” (Ezs 6,5). Nem csoda, hogy Mózes egyszeriben nehéz nyelvűnek, dadogónak érzi magát, amikor felfogja, hogy Isten rajta keresztül akarja kijelenteni magát népének. Pedig sehol sem olvassuk, hogy valaha is nehézséget okozott volna neki a beszéd, sőt: „tanítta- ték az egyiptombeliek minden bölcsességére, és hatalmas volt beszédben és cselekedetben” (ApCsel 7,22). Az egyiptomiak szerinti legnagyobb tehetség is dadogássá válik, amikor Isten akar megszólalni valakin keresztül. Gondold el: Jézus annak az ajaknak beszédét kész vállalni, amelyik annyit panaszkodott, sopánkodott, zúgolódott, rágalmazott és hazudott. Szállhat-e mélyebbre az evangélium, mint az én ajkamra? Jakab szerint nincs az embernek még egy olyan veszedelmes, mérgezett és fékezhetetlenül gonosz testrésze, mint a nyelv (Jak 3,1-12). Jézus mégis idehelyezi az ő igéjét. Az én szavam vállalja magáénak. Az Ige valóban testté lett. Jézus megdicsőülése után is, ebben a mostani világban is ilyen alázatos formában szólal meg. Tulajdonképpen Isten nagy ajándéka, az evangélium hatóerejének megmutatkozása, hogy Jézus belealázkodik a mi emberi szavunkba. Pál apostol is ezzel magyarázza a thesszalonikai gyülekezet megszületését: „mikor ti az Istennek általunk hirdetett beszédét vettétek, nem úgy fogadtátok, mint emberi beszédet, hanem mint a Isten beszédét - aminthogy valósággal az is -, amely munkálkodik is bennetek, hívőkben.” (IThess 2,13). Imádkozzunk kegyelmi ajándo- kokért a gyülekezetek, az egyház megújítására, ébresztő igehirdetés, megtartó pásztori szolgálat erőiért, lelki ajándékokkal felruházott tanárokért a teológiára, hitoktatókért a fiatalok közé. Kérjük Isten kegyelmét ahhoz, hogy egyházunk, az egyházak betölthessék rendkívüli feladatukat ezekben a rendkívüli időkben. Cscprcgi Bcla
