Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1989-07-30 / 31. szám

r ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 54. ÉVFOLYAM 31. SZÁM 1989. JÚLIUS 30. SZENTHÁROMSÁG UTÁN 10. VASÁRNAP „Csak az olyan erkölcsi valóságérzékből, $mely egyszerre tudja komolyan venni Krisztus szereteté- nek erejét és a tények világát, támad személyes éle­tünkben igazi megújulás, az egyházban a szolgálat lekülete, a körülöttünk élők, a világ számára szeretet és élet, és így lesz mindenekben Istené a dicsőség!" Bonhoeffer „ALVÓ SZÍVEM MEGGYULLADOTT' A HITOKTATÁSRÓL Nem titok. Az idézett mondatot Petőfitől kölcsönöztem. Páratlan szépségű életképének záró mondata komoly tényt állapít meg, egy folya­mat csattanós végét: „Alvó szívem meggyulladott.” Miközben dúdo­lom magamba a népdallá vált költe­ményt „Befordultam a konyhára...” - a mai helyzetre gondolok. Petőfi szavai jelképes értelmet öltenek. A záró mondatot megelőző szavak is: „Égő pipám kialudott”. Hát nem erre van szükségünk ma ? Annyi bajt okozhat a forró fej és a hideg szív. Józan fővel gondolkodó meleg szív­vel cselekvő emberek szükségeltet­nek ma. Hiszen, néha már csípi sze­münket a sok pipafüst. Látásunkat is zavaija. Mit tegyünk? A keresztyén embernek nincs a többi embertől elkülönítő, szaba­dalmazott programja. Legjobb be­látása, lelkiismerete szerint együtt gondolkozik másokkal, együtt kere­si a jó megoldásokat. Csupán az különbözteti meg másoktól, hogy élhet egy sajátos lehetőséggel. Ismét Petőfi szavait veszem kölcsön: be­fordulhat a konyhára... Van gyüle­kezete, van egyháza ahol az életün­ket rendbehozó, megigazító evangé­lium hangzik, ahol az igében és az úrvacsorái közösségben találkozhat az élő Jézussal, aki nem azért keres, mert problémáink vannak. Ezeket nekünk kell megoldanunk. Azért keres, hogy bilincseinket törje szét, hogy kötelékeink gúzsából üldöz­zön fel. Amikor gyülekezetébe lé­pek, az a döntő, hogy Ő rámnéz. .Szemei olyanok mint a tűzláng” Jel 1,14). Mégis szelíden néz rám. „Jól látja minden vétkemet”. Szemé­lyemet mégsem veti meg. Elítél és teleméi. Mindig új életttel ajándékoz meg. Követésére hív. A keresztyén embernek sajátos hiazafiúi felelősségét ezért három mondatban foglalhatjuk össze. 1. Becsüljük meg gyülekezetün­ket. Ma a kívülállók is inkább jelen­tőségét kezdik észrevenni s nem mu­lasztásait és vétkeit firtatják, örül­jünk, hogy „annyi balszerencse közt” és főleg „oly sok viszály után” ! állnak, élnek, szolgálnak gyülekeze­teink. Persze nem erős várak. Az „erős vár” más. Rászorulnak állan­dóan a renoválásra, megújhodásra. Csak - ismét Petőfit idézem -,.kony­hák”. Olyan konyhák azonban, amelyek tűzhelyén más tűz ég, mint a mi pipánkban. Más rakja, nem mi szítjuk,. Ezért érdemes oda „befor­dulni”. Ettől a tűztöl a leghidegebb szív, a szolgáló szeretet készségét nélkülöző holt hit is meggyulladhat, s újra loboghat. Persze, mi is égő pipáinkkal lép­jük át a konyha küszöbét. S most ne napjaink égető kérdéseire, a mind­nyájunkat lázban tartó nagy és szép feladatokra gondoljunk. Ezeket kár lenne kívül hagynunk és nem ma­gunkkal hoznunk. Az égő pipa: a bennünk izzó indulatok, rossz emlé­kek, bántódások és hántások. Olyan könnyen, sokszor olyan könnyel­műen mondtuk ki egymásra a meg­bélyegző szót: reakciós. Olyan könnyen, meggondolatlanul azt is: áruló, lefekvő, karrierista (s közben igénybe vettük segítségüket, bizton­ságba húzódhattunk hátuk mö­gött). Énünk, sértett énünk jelentő­ségének eltúlzása következtében vá­lunk égő, pipákká. Ahol azonban az alvó szív megyullad, kialszik az égő pipa. 2. Béküljünk meg Istennel. A Lel­két teszi ki ezért. Különben képtele­nek lennénk rá. Nem értjük: miért kellett annyit csalódnunk elképzelé­seinkben, emberekben, önmagunk­ban is. Hol vádlottaknak, hol vád­lóknak tartjuk magunkat. Pedig ta­núk lehetünk. Tanúi lehettünk Is­tennek a második világháborús ösz- szeomlásban: fejünkhöz verte régi utainkat, de új utakon vezetett ben­nünket Szendéikével. Rákényszerí- tett, hogy éljünk együtt, dolgozzunk együtt népünk javára azokkal, akik kritikusan, sőt ellenséges szemmel néztek ránk. Adott bátor embere­ket, akik nem értették, talán nem is érthették meg egymást. Akiket sok­szor mi sem értettünk meg, s talán most sem értünk. Nehezen törő­dünk bele, hogy az elmúlt közel fél évszázadot nem lehet kitörölni em­lékezetünkből és hálaadásunkból, de folytatni se lehet. Csak odaadó fáradozással tisztázhatjuk: mi a jó, a megtartható és megtartandó és mi a rossz, az elvetendő. Semmiből sze­retnénk új világot teremteni. Isten ennek mindig útját állja. Ez ellen lázadozunk. Ezért oly aktuális ma is a felhívás: „Béküljetek meg Isten­nel” (II Kor 5,20). Éz is hozzátarto­zik a keresztyének sajátos hazafiúi kötelességéhez. 3. Vegyük fel a keresztet minden nap. A keresztet úgy hívják ma, hogy: türelem. Ösztönösen lázado­zunk ellene. A türelem egymás el- hordozása szeretetben. Nélküle a sokat emlegetett pluralizmus üres szóbeszéd, az egyénieskedés és a pártoskodás melegágya. Nem könnyű. Egyedül nem megy. Fel kell zárkóznunk a Nagy Kereszthordo­zóhoz. Hozzáképest mi csak kis te- herhordozók vágyunk. Könnyen megfáradunk. Leszakadunk róla. Ő mégis más, mint a tömegek ismert vezérei, akik csak a célt nézték és nem törődtek a hátuk mögött levők­kel. ő - mint a katonanóta kapitá­ny-ura - „visszatekint az elfáradt bakákra”. Visszatekint, ránknéz és így szól:,Jöjjetek énhozzám mind­nyájan akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve” (Mt 11, 28). A megtérés ma: felzárkózni hozzá -azelőttünk járóhoz, a feltámadott- hoz, a diadalmashoz. „Veled én is győzhetek” - mondja egyik éne­künk. Hozzá felzárkózva új éneket, új életet kezdhetek: „Égő pipám kia- ludott, Alvó szívem meggyulla­dott”. Ez is egyik sajátos hazafiúi szolgálatunk. Nagyapám könyvkötő volt. Né­gyéves korában látta még Petőfit Mezőberényben. Később Orlai Pet­ries Soma beleültette abba a karosz- székbe, amelyben egykor Petőfi ült. Volt egy régi, salátává olvasott Pető­fi kötete. Bekötötte és egy évvel halá­la előtt, karácsonyi ajándékul küldte hozzánk. Még tízévesek se voltunk. A kötet lapjai azóta újra szétzilálód­tak. Most én kötöttem be. Azzal a reménnyel tettem, hogy unokáim is - olvasni fogják. Benczúr László Túróczy Zoltán püspök igehirdetéseiből kezdünk közölni egy öt tagú sorozatot, amelyet az Evangélikus Evangélizáció munkásai 1951. szeptember 25-27-én fóti csendesnapjain tartott. Ezek tudtommal nem jelen­tek meg nyomtatásban, hanem kéziratos jegyzetben maradtak fenn. Akkori eleven mondanivalójuk máig sem veszítették el időszerűségüket. Remélem, hogy nemcsak az ő feledhetetlen evangéüzációit gyakran hallgató idősebb nemzedék, hanem fiatalabb korosztályok is haszonnal és örömmel fogják olvasni. Cs. B. Új rendje van az iskolai hitoktatási jelentkezésnek. Eddig csak az iskolákban, meghatározott napokon lehetett a szülőknek hitoktatásra beíratni gyermekeiket. Most az illetékes lelkészi hivatalokban kell jelentkezni július és augusztus hónapban és a lekészek augusztus 25-ig jeleAtik majd be a gyermekeket az egyes tanintézetek igazgatói­nál. Nemcsak az általános iskolákban, hanem a közép- és szakiskolákban is lesz lehetőség a hitoktatásra. Most tehát a hitoktatás ügye a szülőkön múlik! Egyházunk kéri a szülőket, éljenek a lehetőséggel és írassák be iskolai hitoktatásra gyermekeiket. Természetesen továbbra is végezzük gyülekezeti keretek között a gyermek- bibliaórákat és istentiszteleteket és az ifjúsági munkát. Két jelentkező magatartási forma ellen kell fölvennünk a küzdelmet a hitoktatási behatással kapcsolatban. Az egyik a még mindig gyakori félelem. Aggódnak a szülők, mert hátha akkor, ha hittanra járnak a gyerekek, nem javasolják majd őket felsőbb iskolákba és hátrány éri majd őket a tanulmányi értékelés során is. Korábbi évtizedek tapasztalatai alapján érthető ez a félelem. Másrészt ott találjuk, a családokban a félelemnél is veszélyesebb közönyt, nemtörődömséget, sokszor óvatossággal is alátámasztva. Mindnyájunk felelőssége a következő nemzedékek élete, erkölcsi, emberi magatartása! Fölhívjuk az édesanyá­kat, édesapákat, nagyanyákat, nagyapákat, presbitereket, gyülekezeti tagokat, legyenek e jó ügy hírvivői. Szembe kell szállítunk a félelemmel és közönnyel. Gyermekeinket, Újainkat Krisztus követésére, jézusi magatartásra, az élet, a család, a másik ember megbecsülésére, Isten szeretetére és a másik ember szeretetére kívánjuk tanítani. Van még néhány napunk arra, hogy éljünk a lehetőséggel. Az a reményünk, hogy senkit sem ér hátrány azért, mert hitoktatásra járt. Minden hitoktatással kapcsolatos kérdésban az illetékes helyi vagy legközelebbi lelkész hivatalhoz lehet fordulni. Dr. Harmati Béla püspök Tanévkezdés az Evangélikus Gimnáziumban zata kereken 53 millió forint.A mű­Budapesti Evangélikus Gimnáziu­munk épületét június 30-án az or­szágos Pedagógiai Intézet a megál­lapodások szerint átadta az iskolá­nak. Amint arról már többször hírt adtunk, az épület átalakítási mun­kálatait az eredeti iskolai céloknak megfelelően a Kommunális Beru­házási Vállalat irányításával a Dö- mösi Építőipari Szövetkezeti Kö- zös Vállalat végzi. Ez év szeptembe­rében az épület olyan állapotban lesz, hogy ott a tanítás megkezdőd­het, egyes építési munkálatok, így az alagsor és az udvar átalakítása azonban áthúzódik a következő év­re. A munkálatok költségelőirány­velődési Minisztérium 30 millió fo­rintot utalt át az építésre. Felvételt nyert 328 tanuló, egyhar- madban lányok és kétharmadban fiúk. A fölvettek 25%-a vidéki. Ezek számára kollégiumi elhelye­zést igyekszünk biztosítani. Húsz teljes állású tanár alkalmazására került sor pályázat alapján augusz­tus 1-től, valamint hét szerződéses tanár is munkába kezd. Az iskola az állami tantervi keretek között működik majd, bizonyos kísérleti tantervi módosításokkal illetve a hittanórák beállításával. MAGYAR ÉS BAJOR EVANGÉLIKUS EGYHÁZI VEZETŐK TANÁCSKOZÁSA Neuendettelsau-ban, a nyugatné­met evangélikus diakóniai, misz- sziói és teológiai központban, a június végén tartott Európa- konferencia során fontos találko­zóra került sor a Bajorországi Evangélikus Tartományi Egyház és egyházunk vezetői között. Egy­házunk részéről dr. Nagy Gyula és dr. Harmati Béla püspökök, bajor részről dr. Johannes Hanselmann tartományi püspök, a LVSZ elnö- • ke, dr. Gerhard Strauss egyházfő­tanácsos és a. bajor egyház más vezető munkatársai vettek részt a tanácskozáson. A megbeszélés során egyházunk püspökei kifejezték köszönetüket a Bajor Evangélikus Egyház eddigi sokoldalú segítségéért, elsősorban a szórvány-gyülekezetek és a dia­kóniai munka területén. A bajor és magyar egyházi vezetők felmérték a meglévő egyházi kapcsolatokat és kifejezték kívánságukat a testvé­ri egyházi kapcsolatok további el­mélyítésére, elsősorban gyülekeze­ti csoportok kölcsönös cseréje, ösztöndíjasok és lelkészek kölcsö­nös látogatása, valamint a teoló­giai és diakóniai együttműködés területén. A Gimnázium megnyitásával kapcsolatos rendezvények a következők: szeptember 1. péntek, du. 18 ó: Budapest Deák téri templomunkban a tanári kar eskütétele istentisztelet keretében szeptember 2. szombat, de. 10 ó: Budapest-Fasori templomunkban tanév­nyitó istentisztelet szombat, de. 11 ó: tanévnyitó ünnepély a Gimnázium díszter­mében szeptember 3. vasárnap, du. 19.30 ó: ünnepi hangverseny a Zeneakadémia nagytermében Kérjük híveinket és gyülekezeteinket, hogy a Gimnázium javára tett ezévi felajánlásaikat mielőbb fizessék be a Gimnázium OTP csekkszámlájára (512-24606-0). . *».• Gimnáziumi Intézőbizottság Imádkozzunk a teremtett világ gyógyulásáért! Pál apostol evangélizádójának velejárói Filippiben: bot, börtön, kaloda ApCsel 16,16—25 Jézus így szólt hozzájuk: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy igazakat hívjak, hanem hogy bűnösöket." Ha elolvassuk a fent megjelölt igesza­kaszt, talán az lesz első gondolatunk: Mi nem így képzeltük el. Hiszen ez az euró­pai misszió kezdete. Itt lép kontinen­sünkre az evangélium. Ehhez jobban ille­nék tömegébredés. Legalábbis olyan, mint az angliai bányász-evangélizáció- nál, Wesley és Whitefield fellépésekor. Isten másképpen képzelte. Pál Isten elhivottja. A pogányok apostola. Ki­mondottan Európa számára. Isten tervé­ben megjelölt időpontban. A Szentlélek által kényszerítve, és egy álombéli make­dón férfi integető kezével bátorítva (4-9. v.). Isten övéinek azt Ígéri, hogy angyalok hárítják el az akadályokat (Zsolt 91,11-12), szerelmesének álmában ad eleget (Zsolt 127,2b), és előkészíti a talajt (Luk 10,1). Miért nem kezdődött az eu­rópai evangélizáció is nagy pünkösddel? Isten nem tartja meg az ígéreteit? Isten ígéretei nem jogforrások. Öt kö­tik, de bennünket nem hatalmaznak fel igényekre. Kegyelmi aktusból nem lehet jogot formálni. Ő könyörül azon, akin könyörül, és kegyelmez annak, akinek kegyelmez. (Róm 9,15). Isten ígéretei hit által a bizalom és a reménység forrásai lesznek, de sohasem jogforrások. Ha jog­forrást csinálunk belőlük, akkor már a Sátán igéivé válnak (Máté 4,6). Isten az övéit előre figyelmeztette arra, hogy az evangélizáció kísérő jele a kereszt (Ján 16,1-4). A sötétség nem fogadja be a világosságot (Ján 1,5). A világnak nem kell az evangélium, bár sóvárogva várja Isten fiai megjelenését (Róm 8,19). Az igazi evangéliumra mindig felbőszültén reagál a világ (Ján 15,18-20). Gyűlölet és üldözés a világ reagálása. Ahol ez elma­rad, félő, hogy nem a kereszt botrányát hirdeti az evangélizáció. Jaj, néktek, ha minden ember jót mond felőletek (Luk 6.26). „Ha még embereknek kívánnék tetszetni, Isten szolgája nem volnék” (Gál t,10). A kereszt nemcsak ismertetőjele, ha­nem egyik eszköze is az evangélizáció- nak. Isten sokszor veti kereszt alá szolgá­ját, hogy a szenvedés imponáló erejével hangozzék a bizonyságtétel. A világ és az evangélium egymásnak feszülése gyakran apró konkrétumokban robban ki. Kis villanyszikra idézhet elő nagy robbanásokat. Az evangélium szembekerül a világ érdekével (16,19), ez váltja ki az üldözést. A világ rendszerint tagadja, hogy önző érdekből lépnek fel az evangélizáció ellen. A filippi vádlók is idegen vallás teijesztéséről beszélnek (21., v.). Nem kell provokálni ézt az összeüt­közést, de ahol az evangélium megalku­vás nélkül hirdettetik, ott legtöbbször el­kerülhetetlen. Az evangéliumért való szenvedés tiszta esete nagyon ritka. Az evangélium hirde­tőinek szenvedése mögött rendszerint ott van a szolgák bűne is. A 18. v.-ben is ott van egy kicsiny árulkodó szó: „megbosz- szankodván”. Pálnál is emberi indulat lépett fel. Miért bosszankodott? A mun­kája nyomán tisztátalan lélek jelentkezé­se miatt? Ahol Jézus járt, ott mindig fel­tűnnek tisztátalan lelkek is. Mi akadályt jelentett Pál munkájában, hogy ez a lány kikiáltotta az igazat? Mi már eldönteni nem tudjuk. De Isten az ő szolgái által kiváltott szenvedést is fel tudta használni az evangélium teijesztésére. Hogyan ju­tott volna el a börtönőr és családja Jézus megismerésére? Vállaljuk-e munkaeszközül, szavunk hitelesítőjéül is a keresztet? „Aki fel nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó énhozzám” - mondta Jézus (Máté 10,39). Ma nagyon sokan és sokat beszél­nek a világ gondjairól, a természet romlásáról, betegségeiről éppenúgy, mintáz emberiségéről. Éhínség, gyó­gyíthatatlan betegségek réme, gon­datlanság és lelkiismeretlenség okozta katasztrófák traumája, jövő félelme nehezedik az emberi nemre, de pusztulnak az erdők, szennyeződ­nek a vizek, a levegő, újabb területe­ket hódít a sivatag, és kihalás fenye­get népeket és állatfajokat. Sokan fáradoznak a pusztulás megállítá­sán, de eddig nem sok javulás látszik. Általános a felismerés, hogy a természet pusztulása mögött az em­ber betegsége áll: a tudománnyal, a hatalommal való visszaélés, a termé­szet és a másik ember, másik nép kizsákmányolása, a féktelen önzés bűne. Gyógyíthat-e beteget az, aki maga is beteg? Segíthet-e a bűn áldo­zatán az, aki maga is a bűn rabja? A betegnek gyógyítóra van szük­sége Jézus éppen azért jött, hogy ezt cselekedje: az embert legbensőbb bajából gyógyítsa, szívében lelkében Mk 2,17 újjá teremtse. Hogy körülötte is gyó­gyuljon, újuljon minden: családban gyülekezetben, társadalomban, a népben és a népek viszonyában. Ehhez mérhetetlen segítő erőre van szükség: sok segítség, sok segí­tésben hasznos ember. Jézus ezért hív segítségül mindenkit, minden embert. Számára kezében nincs ha­szontalan, elvetendő. A társadalom tehertételeit, a köz- és önveszélyes vétkezőket is hívja. A bűnösöket! Roppant tágértelmű szó ez. Belefér mindenki. Hiszen elhordozta min­denki bűnét a kereszten, és vére meg­tisztít minden bűntől. Az ő megbo­csátása teljes életújulást jelent. Min­denkinek, minden bűnből. Micsoda kimeríthetetlen erőfor­rás tőke az egész embervilág, sőt a természeti világ megújulásához is, s micsoda nagyszerű biztatás, indítás az evangélizációhoz: a mostanihoz és az ezután következőkhöz! Hittel és bátorsággal tegyük le magunkat, embertársainkat, népünket és min­den népet, az egész embervilágot Jézus gyógyító, megtartó kezeibe! Adjunk hálát Jézusért, aki betegsé­geinket viselte és fájdalmainkat hor­dozta, s akinek sebeivel meggyó­gyulhatunk mi emberek és a terem­tett világ (Ezs 53). Köszönjük meg, hogy Jézus szavai most is, nekünk is az élő és éltető víz forrása (Jn 4,14. 5,68, 7,38). Valljuk meg, hogy bölcselkedé­sünkkel, erőlködésünkkel, kudarcra ítélt próbálkozásainkkal sokszor ás­tunk repedezett kutakat, amelyek nem tartották a vizet. Szégyenkezve valljuk bűneinket és ezek sokféle káros következményét. Könyörögjünk a Jézus-forrás bu- zogásáért ezen az evangélizáción és a többin minden szomjazó szív meg- elégülésére, hittel és Szentlélekkel telítődésére, olyan új szívek teremtő- désére, melyekből élő víz folyamai ömlenek gyülekezeteinkbe, egyhá­zainkba, népünk eltikkadt tagjaiba és Isten örök dicsőségére. Csepregi Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom