Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1989-07-23 / 30. szám

r I ] I <11 n I ii j ! I <> i! i< si <1 II «) i1 ti j| ji Evangélikus Élet 54. ÉVFOLYAM 30. SZÁM 1989. JÚLIUS 23. SZENTHÁROMSÁG UTÁN 9. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 8,50 Ft — Az egész evangélium semmi mást nem tanít, csak a hitet az Istenben és a szeretetet ember­társaink iránt. Luther _______________________________________________________) Siklós József HEGYRŐL, HAZAFELE (MÁTÉ EV. 5-7. RÉSZ) Szelíd leszek, ha megaláznak. Nem gyötörnek emésztő vágyak, nem diadalt: - békét kívánok s a mennyek országára várok. Naponta célom: azt keresem, mi igaz s elveszíthetetlen. Valódi gazdagságra vágyva építem házam kősziklára, lelkemben szent szavak égnek, hazamegyek hát - sónak, fénynek, s ha árad felém szitok, átok: őszintén mindent megbocsátok. Nem törekszem fénylő babérra. Szolgálni rejtve: lelkem célja. Homlokomon nincs gond-barázda, ráhagyatkozom hű Atyámra. őre madárnak, liliomnak: kezében jó helyen a holnap. Szívemben béke, számon zsoltár a keskeny utat vállalom már. Más hintón vágtat? Gyalog baktatok. És mint még soha, oly boldog vagyok. V __________________________________/ „ A ngyalt küldök előtted, hogy megőrizzen az úton, és bevigyen arra a helyre, amelyet kijelöltem. Vigyázz magadra előtte és hallgass a szavára! Ne szegülj ellene, hiszen az én nevem van jelen benne.” ■■■MH 2Móz 23,20-21 Isten ígéretei félelmet keltők. Vigasz­talás, reményt keltés van bennük, de felelősségre hívás is. Nem azért, mivel szédítően nagy dolgokra hívnak, na­gyobbakra, mint amik tőlünk telhet­nek, hanem azért, hogy könnyen meg­feledkezhetünk róluk, s akkor az enge­detlenség, a tagadás lelke kerít bennün­ket hatalmába. Hallatlanná tehetjük Istennek éppen a nehéz időkre adott ígéreteit, s akkor máris lecsúsztunk az általa tanácsolt keskeny útról, a kivá­rás, a hosszútürés ösvényéről, s benne találjuk magunkat a csalóka érzések és szavak késélén átcsapó hullámokban. Ezért kell hallgatnunk az angyal sza­vára, akit az Úr küldött el előttünk. Az ő hangja talán nehezen vehető ki a megkeseredés harcizajában. Az talán tényleg csak ösvény a zúgó tengeren, amint Ezsaiásnál olvashatjuk (43,16). De járható annak a számára, aki elin­dul rajta. Isten ígéretei mindig békessé­get kínálnak a hullámokon is - már akkor, amikor a partnak még halvány vonala se látszik. „Létek szerint járjatok, és a test kí­vánságát ne teljesítsétek!" (Gál 5,16). Uram, a te szavad újra meg újra járásról beszél. Köszönjük Neked, hogy Te ma­gadjársz velünk és a te akaratod végbe­megy minden helyzetben. Nem elérhe­tetlen eszményként. Nem születésem előtt készre formált tervként. Hanem egészen mellettem. Velem botladozva, irányt keresve. Megmutatva mindig az éppen nekem szánt irányt. Újrakezdést is, mikor egyedül a te bocsánatod mélysé­géből meríthetek erőt az újrakezdéshez. Atyám, ébressz rá engem ma is ezzel az erőddel akaratod teljesítésére. Báto­ríts, amikor menekülni szeretnék. Táij ajtót, amikor én legszívesebben be­csuknám magam előtt. Adj teli kezed­ből olyankor, amikor én már visszauta­sítanék vagy rosszul választanék. Mele­gítsd át a rügyeket kinyitásra, őrizd a gyümölcsöket teljes érésig. Hivd elő az élet új ágacskáit kivirulásra, amikor emberi kilátás szerint én csak letörnék,' és másokat is összetörnék - édesgess magadhoz gyermeki engedelmességre. Csendesíts el Jézus arca előtt, amikor önzésemet szeretetnek vélem, vagy a mások bajáról való megfeledkezést sza­badságnak. Lelked játjon velem olyan valóságo­san, hogy egyetlen porszem-élet se tér­jen el attól az iránytól, amelyet Te adtál neki. Anna-Maija Raittila EURÓPAI ÖKUMENIKUS NAGYGYŰLÉS - BASEL 1989 Május 15-21 között a svájci Baselben találkoztak Európa egyházainak képviselői. Először az egyház történetében találkoztak egymással nemcsak a protestánsok, hanem a római katolikusok és az ortodox keresztyének is. Hétszáznál több küldött és többezres érdeklődő sereg figyelte az előadásokat, énekelt és imádkozott együtt. Béke és igazságosság a világ számára volt a jelszó. Albánia kivételével minden európai ország képviseltette magát egyházain keresztül. A genfi Európai Egyházak Konferenciája és a Római Katolikus Európai Püspökkari Konferenciák rendezték a nagygyűlést. A tagegyházak beküldött hozzászólásai és a konferenciai előadások nyomán megszületett egy olyan teológiai irat, amelyik összefoglalja és elemzi a keresztyének feladatát gyülekezeteinkben, egyházainkban és a világban. Ez a dokumentum megjelenik majd magyar fordításban is. Egyik delegátusunkkal - Keveháziné, Czégényi Klárával - beszélgetünk Baselról Szerkesztő - Kérem, mondjon valamit általánosságban a nagy­gyűlésről. Keveháziné: Elsőízben éltük át azt, hogy teljes volt az ökumené. Közös rendezés volt katolikus és valamennyi más felekezet részéről: Hatszázon felül volt a delegátusok száma, ebből 40% nő és fiatal. Mintegy hatszáz újságíró is jelen volt és tudósított az eseményről. Európán kívül Latin-Amerika, Afrika és India képviseltette ma­gát. Szerkesztő - Mi mindennel foglalkozott a nagygyűlés? Keveháziné: Húsz munkacso­portban dolgozott a résztvevők tá­bora. Abból a tényből indult a be­szélgetés, hogy krízisben van a vi­lág. Nagyon közel van ahhoz, hogy elpusztítsa önmagát. A fel­halmozott fegyverek mennyisége és minősége óriási felelősséget ró minden emberre, különösen is a hívőkre. Szükség van a közeledésre és az őszinteségre, belátni azt, hogy mennyi mindent tettünk A nagygyűlés jelvénye tönkre. - Külön téma volt az em­berijogok kérdése. Alapvető köve­telmény, hogy mindenki használ­hassa saját anyanyelvét. Sok szó esett a menekült-ügyről. Az emberi jogok terén néven nevezték Dél- Afrikát, szó esett Albániáról és a romániai helyzetről is, de a két utóbbiról nem történt szavazás. Magyar részről Reuss András pro­fesszor szólalt fel a plenáris ülésen. Szerkesztő - A plenárison és munkacsoport megbeszéléseken kivül milyen más programja volt a nagygyűlésnek? Keveháziné: A programfüzet tartalmazta azokat a lehetőségeket melyeket a különböző tájakról ösz- szegyűlt sok látogató számára ké­szítettek. Minden napnak volt egy „vezér-igéje”. Ez megszólalt reggel- délben-este különböző áhítatokon. Általában a spiritualitás volt a ba- seli napok főerőssége. Ezek az áhí­tatok ökumenikusait, zenés-énekes alkalmak voltak és mindig zsúfol­tak. Céljuk a Szentlélek segítségül hívása volt, hiszen sem a békét, sem az igazságosságot nem tudja az'em- ber magától megteremteni. Basel különböző templomaiban előadá­sok, viták, dialógusok voltak a té­makörben és ezen bárki résztvehe- tett. Egyházunkból dr. Prőhle Ká­roly professzort hívták meg ebbe a programba. Volt ebben a keretben külön program nőknek és fiatalok­nak. Általában pedig ezeken az összejöveteleken sokat énekeltünk, az ének a legközérthetőbb közös nyelv a különbözők között. Szerkesztő - Hogyan fogadta Basel ezt a színes, tarka vendég­sereget? Keveháziné: Azt mondhatom, hogy Basel lázban égett. Házaknál szállásoltak el, igen nagy volt a ven­déglátó szeretet. Nyitottak voltak mindenki felé, könnyű volt az ismer­kedés. Befogadtak a családok és ami jó érzéssel töltött el, együtt mentünk velük, ill. ők is jöttek velünk a kü­lönböző templomi programokra. Szerkesztő - Mondjon vala­mit a „békemenetről”! Keveháziné: Ez a csütörtöki program volt. A hármas határ- háromszögben zajlott le. Svájcból indultunk NSZK-ba, onnan Fran­ciaországba és vissza Svájcba. A 30 fokos hőség ellenére mintegy tízez­ren vállalkoztak az útra. Mindhá­rom országban megvendégelték az érkezőket, útközben és a pihenők alkalmával bőven volt lehetőség beszélgetésekre és mindenütt ige­hirdetések hangzottak. Jelképes menetelés is volt ez: határokon át, vízum nélkül, barátságban, testvé­ri beszélgetésen, az ige és imádság összetartó erejében. Köszönöm a beszélgetést. Imádkozzunk új közösségért! Azután Jézus asztalnál ült a Lévi házában, sok vámszedő és bűnös is együtt ült Jézussal és tanítványaival, mivel sokan voltak és kö­vették őt. Mk 2,15 Micsoda szivet melegítő lát­vány: vámszedők, különféle bűnö­sök együtt Jézussal és az ő tanítvá­nyaival! Asztalközösségben, a leg­bensőbb, egymással mindenüket megosztó közösségben, teljes egy­ségben. Nem kell magyaráznunk, hogy ezt a sokban különböző, ad­dig szembenálló, ellenséges cso­portokat alkotó sokaságot Jézus békítette össze. Jézus követése egyesítette. Pedig a tanítványok között is volt különbség, sőt ellen­tét is. Az egyházak között is van. De Jézus személyéből, a benne va­ló hitből, engedelmes követéséből kiengesztelődés, megbékélés, egye­sítő erő árad. Ez az, amire az egyházaknak, kisebb és nagyobb hivő közössé­geknek, minden hívőnek elenged­hetetlen szüksége van. S ez az, amit csak Jézus adhat, de ad is szemé­lyével, váltságával, bűnbocsánatá­val együtt minden hívőnek. Nem lehet Jézusévá lenni úgy, hogy ne higgyem teljes reménységgel, hogy a másik is az övé lehet, bármilyen messziről vagy mélyről kell is elin­dulnia. Ez ad szárnyat az evangéli- zációnak, hívogató szerepnek ép- penúgy, mint a megtérésre hívó igehirdetői szolgálatnak. Lévinek is ez volt a hite, amikor boldogot- boldogtalant, bűnösnél-bünöseb- bet meghívott erre a lakomára, csodálatos szeretetvendégségre. Lévi vendégei között bizonyo­san többen is voltak, akiknek a vámszedő házában az volt a ta­pasztalata, amiről az elmúlt na­pokban ismételten is hallottam személyes beszámolóként, hogy ők hitrejutásukkor úgy jártak mint Sába királynője, akit Salamon ki­rály bölcsességének és gazdagságá­nak a híre hosszú útra indított, de megérkezve azt kellett mondania, hogy hírvivői a felét sem mondták el annak, amit ő a helyszínen sze­meivel látott: „te meghaladtad bölcsességgel és jósággal a hirt, melyet hallottam felőled." (lKir 10,7). Mi is ezzel a hittel és reménység­gel hívhatunk akárkit a Népsta­dionba, bármely evangélizációra vagy igehirdetésre, Jézushoz, hogy a mi szavunk, bármi emberi szó kevés annak a kifejezésére, mit je­lent Jézussal találkozni, életünket Jézusnak adni. Legfeljebb Fülöp példáját követhetjük, aki a kétke­dő Nátánaelnek azt mondta: „Jer és lásd meg!" (Jn 1,47). A valóság mindig sokkal több, mint a legéke­sebb szavú kifejtése a Jézussal való találkozásnak. Adjunk hálát Istennek, hogy Jé­zusban megbékítette magával a vi­lágot, s aki Krisztusban van, új teremtés az, a régi elmúlt és új jött létre (2Kor 5,17). Köszönjük meg, hogy ez az evangélizáció is ökume­nikus lehet - és sok ezután követ­kező is Magyarországon. Minden keresztyén találkozik benne egy­mással és a Jézushoz jövő legkü­lönbözőbb újakkal is. Valljuk meg hitetlenségünket, szeretetlenségünket, türelmetlensé­günket, önigazságunkat, amely miatt darabokra szakadva él az egy, keresztyén anyaszentegyház, és a világ azért nem hiszi, hogy Jézust az Atya küldte el a világba mindenek megváltójául (Jn 17,23). Könyörögjünk az egység Leiké­ért, a megbocsátás és a szeretet indulatáért, egymás vállalásáért, hogy az egyház betölthesse külde­tését ebben a nagyon darabokra tépett világban. Hogy Billy Gra­ham szolgálata is ezt az egységet munkálhassa a mai Magyarorszá­gon. Csepregi Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom