Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1989-07-02 / 27. szám
Evangélikus Élet 1969. július 2. Csaknem 700 év óta hangzik Isten igéje ezen a szent helyen Negyedszázados jubileum a Fasorban Hálaadás a béri műemlék templomban Van ideje ránk Bér település már az Árpád-ház kihalása (1301) előtt létezett. Eredetileg a Kökényes-Radnót nemzetség birtoka volt. 1322-ben e nemzetségből származott Radnót sógora, Simon birtokolja a települést. Mátyás király uralkodása alatt Báthory Istvánnal Szobi Mihály pereskedik a helység birtoklásáért. 1715-ben 24 háztartást írtak ösz- sze a faluban. 1770-1848 között az Es- terházy-család birtokolta a települést. A falu templomát egyházunk egyik legrégebbi későbarokk műemlék templomaként tartjuk számon. Az eredetileg itt állott középkori templom (XIII- XIV. sz.) egyes falcsonkjait - eredeti alappal - és szépen faragott kváderkö- veit az építkezésnél felhasználták. Az oromfal előtt álló torony emeletnyi magasságig XIV. századi építmény, melyed 1808-ban újra falaztak, meghagyva - újra építve - a „pivnicka” (pincécske) torony alatti részét. De felhasználták másodlagosan a koragótikus kőablakkereteket az új torony 1827-ben történő építésénél. A templom az utolsó nagy átalakításon 1896-ban esett át, amikor a támfalas kupolás apszis helyett sikfö- démü, szögletes, támfalak nélküli oltára, teret képeznek ki. Csaknem száz év telt el a legutóbbi nagy templomfelújítás után, mígnem Szentháromság ünnepén, erős kétéves áldozattal, az Országos Műemléki Felügyelőség irányítása mellett, felújított templom - soha nem látott szépségben, a templomdomb fái közül kiemelkedve - várta a hálaadó ünnepi gyülekezetei. A templom felszentelési szolgálatát dr. Nagy Gyula püspök-elnök végezte. A szentelési szolgálatban részt vett Kalácska Béla egyházmegyei esperes és Mátis András helyi lelkész. A nagy érdeklődésre való tekintettel az ünnepi gyülekezet jelentős része a templomon kívül csak hangszórón keresztül hallhatta a szertartást. A püspök a 138. Zsoltár 1-2 és 8. versei alapján hirdette Isten igéjét. Bevezetőjében szólt arról, áldjuk az Urat, mert a mai ünnepen láthatatlanul is itt vannak közöttünk a gyülekezetei alapító ősök, a templomot építő elődök, áldott és hűséges lelkipásztorok, presbiterek és gyülekezeti tagok. Lélekben itt vannak velünk azok is, akiknek életét eltéphetetlen szálak fűzik ehhez a templomhoz, de elkerültek innen. Láthatóan pedig itt van a templomát több éves áldozattal megújító gyülekezet. Hálaadás Isten hűséges gondviselő szeretetéért. Isten megőrizte ezt a templomot és gyülekezetét évszázadokon keresztül. A gyülekezet mai pecsétje az 1622-es évszámot viseli és így csaknem 360 év óta él itt evangélikus gyülekezet. A templom részbeni alapja, egyes falcsonkjai és építészeti jegyei az Árpádok korára nyúlik vissza. így legkevesebb 700 év óta hangzik Isten igéje ezen a szent helyen. Isten oltalmazta meg ezt a templomot évszázadokon keresztül a mai béri gyülekezetnek. Hálával kell gondolnunk azokra az elődökre, akiknek hite templomot épített és az évszá- . zadok zivatarai ellenére megőrizve továbbadták utódaiknak hitük és hűségük jó bizonyságaként. Amikor átadjuk a templomot rendeltetésének, legyen áldott a hitvalló ősök és elődök emléke. Keressük hitük példáját! Hálaadás Isten mai szeretetéért. Figyeljünk a Zsoltár szavára: „Magasztallak Uram,... mert mindennél magasabbra tetted nevedet és beszédedet.” Megköszönjük Istennek, hogy Bér megújult gyönyörű műemlék temploma ma is Isten élő háza és nem múzeum, hanem templom, ahol Isten neve és beszéde hangzik, ahol él ma is a gyülekezet. A templom igazi értékét Isten jelenléte adja igéjében és szentségeiben, ez független a templom korától és építészeti stílusától. Hálát kell adnunk azért, mert évszázadokon keresztül hangzott e falak' között Isten igéje, mely által újultak meg emberi életek mind a mai napig. Hálaadás, de hogyan? Akkor adhatunk hálát, ha az Isten valóban Istenünk itt a templomban és a hétköznapokban, ha őt féljük és szeretjük mindennél jobban. Legyen a mi hálánk ne csak templomi hálaadás, hanem isten- tisztelet az istentisztelet után a hétköznapokban. fgy adjunk hálát Istennek múltbeli, nemzedékről nemzedékre megújult szeretetéért és a megújult templom mai és jövendő szolgálatáért! A befejező oltári szolgálat során felemelő élményt jelentett a lelkészek által énekelt ősi Confirma, a régi falak között Ugyancsak élményt jelentett a közgyűlést megelőzendően Bodza Klára dalénekes, Czidra László furulyaművész és Lorenz Dávid gitárművész szolgálata. Az ünnepi közgyűlésen Mátis András beszámolt a gyülekezet, a templom és berendezéseinek történetéről. A gyülekezet meghatódva hallgatta a több mint negyven évig volt lelkészének, Révész Lászlónak köszöntő levelét, aki megalapozta a renoválást. A felújítás során a templom művészi alkotásokkal is gazdagodott. A restaurált oltárra, Kubányi festette oltárkép elé, Dávid Éva kerámikus művésznő tervezte gyertyatartók és vázák kerültek. Raymond Poissoneau francia festőművész munkáját dicséri az evangélisták üvegtáblán történő stilizált megfestése. A gyülekezet felügyelője, Szrna István - a renoválás motoija - Csömör János gondnokkal, beszámolt a felújítás történetéről. Volt idő, mondotta a többi között, amikor ide esett az eső, ahol állok, elfogyott a pénzünk, nem volt anyagunk, de a nap is kisütött, a presbiterek fejenként ötezer, egyes családok 20-30 ezer forinttal járultak hozzá a felújításhoz, és olykor félmilliót kitevő elvégzett munka fedezete is biztosítva lett. A 450 lelkes gyülekezet 1,7 millióval a központi egyházi támogatás (LVSZ, GYS) ez év végéig közel 400 ezer forinttal, az OMF pedig 100 ezer forinttal járult hozzá a renováláshoz. Ez a 2,2 millió forint fedezetet biztosított ahhoz, hogy a puszta falakig lebontott templom új templomsüveget, födémet, tetőt kapjon, és kívül-belül teljesen megújuljon berendezési tárgyaival, eszközeivel együtt. A gyülekezetét köszöntötte dr. Nagy Gyula püspök, Kalácska Béla esperes, Urbáh József egyházmegyei felügyelő, Tary Gyula elnök, a közös községi tanács, dr. Petravics András az OMF, Vass Ferenc lelkész, a baptista gyülekezet, Záborszky Csaba az LMK és özv. Mega Pálné a helyi presbitérium nevében. A béri gyülekezet a vendégeket gazdagon megterített asztalokhoz hívta a sziráki Kastély-szálló kertjébe. A Kastély-szálló dísztermében az est folyamán dr. Nagy Gyula püspök vezetésével gyülekezeti- és közigazgatási vezetők kölcsönös érdeklődésre számon tartó témakörökből kerekasztal- beszélgetésre gyűltek össze. Kalácska Béla Jónéhány éve már, hogy Szirmai Zoltán a Deák téri szószéken olyasvalamit mondott: a világ legnagyobb igehirdetője prédikál ma nekünk. Keresztelő Jánosról beszélt, aki Jézusra mutat. „íme az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit” - mondja János evangéliumában. így ábrázolta őt az utókor által Grünewaldként ismert rejtélyes festő is az isenheimi oltáron: hatalmas ujjával Krisztusra mutat. Június negyedikén a fasori templomban ünnepi istentiszteleten köszöntötte a gyülekezet, az igét hirdető dr. Harmati Béla püspök s jónéhány vendég Szirmai Zoltán esperest, aki huszonöt éve a gyülekezet lelkésze. Huszonöt éven át tette azt, amit a János evangélista fogalmazta mondat, a Grünewald festette kéz jelképez. Harmati Béla, aki Mt 11,28 alapján hirdette az igét - „Jöjjetek én- hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és terheket hordoztok, és én felüdítlek titeket” - még valami nagyon fontosat kiemelt emellett. Azt, ami ritka a huszadik században, ritka a történelmi egyházak gyülekezeteiben, ritka a városi egyházakban. A jubiláló lelkész gyülekezete családias. A Magyar Televízió vezetőségének meghívására június 15-én fontos tanácskozásra került sor egyházunk képviselőivel a Televízió székházában. A Magyar Televízió elnöke bejelentette, hogy társadalmi életünk demokratikus átalakulása során a jövőben jobb és közvetlenebb együttműködést kívánnak fenntartani a magyarországi egyházakkal és készséggel adnak több teret az egyházi vonatkozású adásoknak. Egyházunk részéről a megbeszélés során kérések és javaslatok hangzottak el több televíziós istentiszteletre, a hazai nagyobb egyházi eseményekről szóló tudósításokra, több képanyag átvételére fontos hazai és egyházi eseményekről, egyházi hangversenyek és zenei események nagyobb számú közvetítésére, értékes vallásos filmek felvételére a tv- programba, a Bibliáról és az egyházakról szóló ismetető sorozatokra, időszerű Az Országos Béketanács képviseletében dr. Sztanyik B. László egyetemi tanár, elnök és Barabás Miklós főtitkár látogatást tett egyházunk Üllői úti központjában. Megbeszélést folytattak dr. Nagy Gyula püspök-elnökkel, dr. Harmati Béla püspökkel és Lehel László evangélikus lelkésszel, ökumenikus főtitkárral, az egyházak és a magyar békemozgalom időszerű kérdéseiről. TáA wittenbergi városi templom id. Lukas Cranach festette oltárának predellája a prédikáló Luthert ábrázolja. Balja a Szentíráson pihen, jobbja, mint Grünewald képén Keresztelő Jánosé, a kép közepén látható megfeszített Krisztusra mutat. Balra a gyülekezet, köztük Luther Márton felesége és fia. Az ünnepi istentiszteletet követő közgyűlésen felszólalók szavaiból kitűnt, hogy Szirmai Zoltán nemcsak Krisztus hűséges hirdetője, hanem az is, hogy szereti a gyülekezete. „Van ideje ránk ” - mondta a gyülekezet felügyelője, Gálos Miklós. Pályi Emese, aki az ifjúság nevébeqj szólt, azért mondott köszönetét, hogy önálló egyéniségek közösségét segítette kibontakoztatni szombat esténként, s a hivő ember felszabadult örömére tanította őket. dr. Adorján József református esperes és Berták Ferenc római katolikus plébános, címzetes apát szavaiból a pesti egyházmegye esperesének ökumenikus nyitottságára, jószomszédi kapcsolatokat ápoló testvériességére következtethettünk, dr. Frenkl Róbert egyházkerületi felügyelő régi barátságukról s az elmúlt huszonöt év megbízható, viharok közt is etikai kérdések „ötpercére” a napi programban. Megbeszélés folyt a televízió rendkívül nagy, emberformáló hatásáról, elsősorban a gyermekekre és fiatalokra, és ezzel kapcsolatban egy tanácsadó társadalmi-etikai bizottság felállításáról az egyházak részvételével is, hogy a televízió jobban segíthesse népünk erkölcsi megújulását. Ilyen jellegű tanácskozás eddig még nem volt a Magyar Televízió és az egyházak között. Egyházunk részéről ezen a fontos megbeszélésen dr. Nagy Gyula püspök-elnök, dr. Harmati Béla püspök és Tóth-Szöllős Mihály szerkesztő vett részt. A Magyar Televízió részéről Be- reczky Gyula elnök, Vajda György első elnökhelyettes, Nemes Péter elnökhelyettes, Sípos József, az elnöki titkárság vezetője, valamint a TV 1 és a TV 2 programok vezetői voltak jelen a tanácskozáson. jékoztatták egyházunk képviselőit a magyar békemozgalom megújulási formáiról. Egyházunk képviselői szóltak az egyház belső elkötelezettségéről a béke egyetemes ügye iránt, és kifejtették: szükségesnek látják az egyházak ilyen irányú szolgálatának új, gazdagabb tartalommal s alulról építkező, mozgalmi jellegű szervezeti formákkal való megújítását. stabil munkájáról beszélt. Felszólalt még Sebestyén Gyula presbiter, Pintér Károly, a szomszédos Deák téri gyülekezet igazgató lelkésze, s a gyermekek üdvözletét átadó Bálint Gyöngyi. Sokat elárult Szirmai Zoltán hálaadó imádsága. Singularis és plurális, egyes szám első személy és többes szám első személy váltakozott benne, szépen mutatva, hogy magáénak érzi a huszonöt éve rá- bízottakat, akikre van ideje. Zay Balázs A Nagy Szerkesztő- bizottság ülése Több év óta első alkalommal találkozott az Evangélikus Élet úgynevezett „nagy szerkesztőbizottsága”, amelynek harminc tagja az egyházi sajtómunka vezetőiből, felelős munkatársaiból, valamint budapesti és vidéki lelkészekből és világi munkatársakból tevődik ösz- sze. A püspök-elnök igeolvasása és megnyitója után Szebik Imre budavári esperes tartott részletes kritikai értékelést egyházi hetilapunk legutóbbi öt számáról, kiemelve a pünkösdi ünnepi szám magas színvonalát, de megemlítve sok. kifogásolható megoldást is a legutóbi hetek lapszámaiban. Ezt követően csaknem kétórás, igen eleven eszmecsere indult meg, értékelve és bírálva egyházi hetilapunk tartalmát, formáját, rovatait. így például felvetődött egy feleakkora nagyságú, de nyolcoldalas lap kérdése is -, erről szívesen vesszük olvasóink véleményét is. Érdekes javaslatok hangzottak el új rovatok nyitására, rövidebb cikkekre, a lap tartalmi átrendezésére. Tóth-Szöllős Mihály szerkesztő válaszolt a felvetett kérdésekre és ismertette a következő negyedév lapszámainak tervezetét. A „nagy szerkesztőbizottság” legközelebbi ülésére az ősszel kerül majd sor. EGYHÁZUNK ÉS A TELEVÍZIÓ ki Országos Béketanács vezetőinek látogatása Reméljük, folytatódik a közeledés egymás jobb megismerése által TESTVÉREK ÚJRA EGYÜTT r Sajnos előfordul, hogy valós vagy vélt bűnök miatt testvérek évekig nem beszélnek egymással. Mindketten vágyódnak már a találkozásra, de nem tudják elkezdeni. így volt ez Isten népe történetében is. Az elmúlt évtizedben egyre erősebb lett a vágy, jó lenne közelébe kerülni azoknak, akik ugyan más liturgiával dicsérik az Urat, de Testvéreink. Közeledni úgy, hogy a valós bűnöket, amelyek messze taszítottak egymástól, tegyük le az Atya bűnbocsátó irgalmába. A vélt bűnökön pedig közösen derüljünk. Az elmúlt évben e vágy teljesülése elindultKiskőrösön. A városban élő protestáns felekezetekkel együtt ünnepeltük a reformáció ünnepét. A közös imahét után pedig elhatároztuk, hogy nem várunk egy évet a legközelebbi találkozásig. így került sor arra, hogy Húsvét utáni 6. vasárnap délután- . ra a baptista testvérek meghívtak bennünket. Gyülekezetünk énekkara, ifjúsága Jézus Krisztus szenvedéstörténetét elevenítették fel az evangélisták mondataival és ősi énekekkel. Az igehirdetés Jn 21,15-19 alapján szólt. Jézus kérdésére: „Szeretsz-e engem?”, ne csak a nagypénteki könnyes szem legyen a válasz. A mindennapi életünk tegyen arról bizonyságot, hogy szeretjük őt! Suba Páíné és Túrán Istvánná versben mondták el szívük örömét. Egy testvérünk, Ba András arról szólt, hogy számára egy napon milyen döntő lett a Biblia, s attól kezdve hogyan vezeti őt Isten az Igével. A befejező áhítat a nap Zsoltára alapján hangzott (Zsolt. 27,7) „Uram halld meg hívó hangomat !” A bajbajutott embernek egy lehetősége marad, segítségért kiáltani. A különböző gyülekezeti szokások mégis egy lehetőséget adnak mindnyájunknak: a bűneink súlya alatt Istenhez kiáltsunk. Amikor a magunk választotta úton veszélybe kerülünk, Istentől kérjünk segítséget. Mónus Dániel, a vendéglátó gyülekezet lelkésze megköszönte az alkalmat. A baptista testvérek számára a vasárnap délután egy különösen kedves alkalom. Ilyenkor hosz- szabb ideig vannak együtt. Bizonyságtételek, testvéri beszélgetések által erősítik egymást. Ezen a vasárnapon más jellegű volt az együttlét. Az is gazdagodás, ha megismerjük egymást, *s meglátjuk, hogy más felekezetű testvérek közösségében is munálkodik Isten. Reméljük, hogy folytatódik a közeledés, nem a sajátosságok feladása és a különbözőségek elmosása, hanem az egymástól elválasztó falak lebontása és egymás jobb megismerése által. A következő alkalmat a pünkösdista testvérek készítik elő. Sz. V. V Gát István MARADJ VELEM Maradj velem, ha utcák vadonéban, nyüzsgő tömegben társtalan bolyongok és összefog mindenki ellenem, bűn buktatóin ne botoljék lábam, védőn, mint vándort ráborúló lombok, takarj be s fordítsd befelé szemem. Maradj velem s klsértetes magányom rémségeit rámzúdúlni ne engedd, nincs hajladozóbb nádszál kívülem s ha lelkem tépelődve sok talányon testem törékeny cserepében szenved: szép szavaidra nyisd meg a fülem. Maradj velem, ha uttalan utakra terel a képzelet vad vágtatása, ha nyugtalan szív tétován vezet s kalandok fényei után kutatva nyugalma sirját esztelenül ássa: tedd homlokomra hűsítő kezed. Maradj velem, ha elragadna lázam, fékezz, ha vérem és vágyam csihol még, sötétre szürkit már az alkonyat, mind mélyebbre kell magamat alázzam s ha rossz ritmusra hamisan dalolnék: te szólj helyettem s vedd el hangomat. Maradj velem, ha éj sötétül kinn-benn és benne elmerül és semmivé lesz dal, ifjúság, barátság, szerelem, ha mindent elhagyok és elhagy minden: örök szépségre s ifjúságra élessz s maradj örökre Te, csak Te velem. Gimnáziumi beiratkozás után Bevallom, úgy vélem, június 20- án, délben már az Evangélikus Gimnázium újraindulása újabb nagy eseményének befejeztéről adhatok pontos képet, hiszen a beiratkozásokat június 19-20-án délelőttre időzítve, mintaszerűen előkészítették. Nyolc osztály osztályfőnökei várták a diákokat és szüleiket, a megválasztott tanári kar többsége részt vett az első közös, nagy feladat megoldásában. Hiszen nem egyszerű beiratkozásról, hanem találkozásról volt szó, sok-sok kérdés és válasz hangzott el. Lapzártakor már csaknem mindenki bairatkozott. Jó hír ez, de rossz annak a csaknem ötven családnak, akik még mindig reménykedve várták, hátha többen meggondolják magukat és lesz lehetősége pótfelvételinek, beiratkozásnak. Az öt első osztályban olyan magas lett eleve a létszám, a maximálisan kívánatos 40 helyett 46- 47, hogy mégha néhányan lemorzsolódnának is, nincs mód újabb felvételire. A tanári kar első ülésén komolyan felvetődött, hogy valójában nem öt, hanem hat első osztályt kellene indítani a megfelelő színvonal érdekében. A sok szóbeli tájékoztatás mellett minden tanuló írásban is eligazítást kapott a ruházattal, a tankönyvekkel (az első tanítási napon kerülnek kiosztásra), az étkeztetéssel (előreláthatólag viszonylag drága, 40 Ft lesz az ebéd, a közeli Allatorvostudományi Egyetemen főzik, de minősége tanárnak, diák- y nak megéri majd a ráfordítást), valamint a tanévnyitó ünnepségsorozattal kapcsolatban. Az elsősöknek olvasmányokat is ajánlottak a nyárra és minden tanuló írsában is útmutatást kapott a választható tantárgyakról, elsősorban a nyelvtanulási lehetőségekről. A legnagyobb gond még pillanatnyilag a vidékiek elhelyezése. Az alapelv közismert. Az Evangélikus Gimnázium az ország evan- gélikusságának az iskolája, nem fővárosi intézmény, ennek kell érvényt szerezni. Bizonyos, hogy minden vidéki tanuló megfelelően el lesz helyezve. Ez megnyugató. Több lehetőség közül a legjobbat keresik addig is, amíg - reméljük egy-két éven belül - végleges, jó megoldás születik. Az érintettek a közeljövőben tájékoztatást kapnak elhelyezésükről. Eddig berzenkedtem, ha nosztalgiának minősítette valaki buz- golkodásunk motivációját, fasori öregdiákok lelkesedését. Amikor június 20-án délben, dr. Gyapay Gábor igazgatóval megnéztük az első és második emeleten az iroda- helyiségekből már osztályokká, illetve szertár helyiségekké visszalakított termeket, évtizedek után belépve a sok-sok emléket őrző szobákba, bizony torkomat szorította a meghatottság. Pedig még üresek, többnyire festetlenek a termek. De immár karnyújtásnyira a megvalósulás. Ha ez a nosztalgia, bizony vállalom. Megerősítenek a boldogan csillogó gyermeki, szülői, sőt tanári szemek, amelyeket a beiratkozás vonzó nyüzsgésében láttam. Frenkl Róbert
