Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1989-01-15 / 3. szám

Egyházunk anyagi helyzete

Ml AZ, AMI SZÜKSÉGES?

Evangélikus Élet 19B9. január 15. Szükség van az Ökumenikus Tanács koordináló szerepére

Fontos közgyűlési határozatok- Jaj, tiszteletidé úr, én még tartozom magának - állítja meg lelkészét az utcán valaki.- Én nem tudok róla, mivel tartozna maga nekem? - hangzik a kissé csodálkozó válasz.- Hát még nem fizettem ki az idei egyházfenntartói hozzájárulásomat - mondja a gyülekezeti tag.

1 - Ha úgy érzi, hogy tartozik, akkor nem nekem tartozik, hanem gyülekezetünknek. A pénztárosunk készségesen átveszi majd egyházfenntartói hozzájárulását - fejeződik be a rövid párbeszéd.

Ez a beszélgetés valóban elhangzott egyik gyülekezetünkben. De, talán nemcsak abban a bizonyos gyülekezetben hangozhatott volna el, hanem sok másikban is. Emö- gött a vélemény mögött - kimondva vagy kimondatlanul - az a téves felfogás rejtőzik, hogy amit az egyház fenntartására adunk, az a lelkészé, illetve főleg a lelkészé. Pedig legtöbb gyülekezetünkben nem a lelkészi és a többi személyi járandóságok képezik a kiadások nagyobbik részét, hanem sok minden egyéb. Ennek megismerésére most ellátogatunk egy presbiteri ülésre, ahol eppen a gyülekezet költség- előirányzatát állítják össze, szám- bavéve a szükséges és várható kiadásokat és bevételeket.

A kiadások között először a lelkészek és egyéb alkalmazottak (kántor, egyházfi, harangozó, temetőőr, pánzbeszedő, stb.) illetménye szerepel. Ezt követik azok a törvényes terhek, amelyeket az illetmények után kell fizetni. Ezek részben a gyülekezetét terhelik, részben az illetményekből levont és továbbított személyi jövedelem- adók és nyugdíjjárulékok. Az úgynevezett dologi kiadások a gyülekezet lelki életének és szolgálatának, valamint hivatali munkájának külső feltételeit biztosítják. Sok minden tartozik ide: az adók, az épületek kötelező tűzbiztosítása, casco, irodai kiadások (papír, írószerek, postaköltségek, telefon), sajtó, gyülekezeti könyvtár és levéltár., takarítószerek, útiköltségek, fűtés, világítás, vízdíj, szemétdíj és több helyen az OTP kezelési költségek is.

' Az országos egyház, az egyház- kerület és az egyházmegye terheinek a hordozásában is részt vesz - szinte jelképesnek mondható ösz- szeggel - minden gyülekezetünk. A különböző célokra fordított of- fertóriumok (templomépitési,

gyógykezeltetési, egyházi sajtó, nyugdíjasok, bibliaterjesztési,

szórvány-gyülekezeteket segítő, diakóniai, erdélyi menekültek részére, stb.) is a nagyobb közösséghez tartozás tudatát erősítik, a nyilvánvaló anyagi segítés mellett. A közös összefogás évente megismétlődő szép példája a Gusztáv Adolf Segélyszolgálat áldozatában való részvétel. A gyülekezet gondolva arra, hogy az utána következő nemzedékek is szeretnének részesedni Isten igéjének áldásaiban, teológus ösztöndíjjal és szuppliká- cióval is támogatja a Teológus Otthont. A továbbítandó adományok és az iratterjesztés kiadásai pedig azt jelzik, hogy a gyülekezet tagjainak a szíve mennyire nyitott masok gondjai éi egyházunk sajtó- szolgálata iránt.

Az épületek állandó karbantartása minden gyülekezetnek nemcsak kötelessége, de saját jól felfogott érdeke is. Ezért erre a célra is minden esztendőben kell tervezni egy bizonyos összeget. Időnként

azonban elkerülhetetlenek nagyobb renoválások a templomon, a lelkészlakáson és egyéb egyházi épületeken. Ilyenkor különösen szükség van a hívek áldozatkészségére és társadalmi munkájára is.

Alig van olyan gyülekezetünk, amélyikhez ne tartozna kisebb- nagyobb szórványterület is. Ezek gondozása időhiány és a nagy távolságok miatt sok helyen csak gépkocsival oldható meg. Az üzemanyag és különösen a már öregedő gépkocsik üzembiztoskarbantartása egyre többe kerül. A templomban és a gyülekezeti épületekben lévő kisebb felszerelési tárgyak (fogyóeszközök) pótlása nem képezik jelentős részét a kiadásoknak, de azért erről sem szabad megfeledkeznünk, - szólal meg az egyik rendszerető presbiter. A szeretetotthonok támogatása és a gyülekezeti szeretetszolgálat még nem került elő, - teszi szóvá egy női presbiter. Nem feledkeznek meg erről sem, amint azzal is számolnak, hogy reprezentációra, az ifjúsági és egyéb konferenciákra, belmissziói, továbbá különféle, előre nem látható kisebb-nagyobb kiadásokra is kell biztosítani egy keretösszeget.

Amikor már úgy tűnik, hogy mindent számbavettek, megszólal a temető-gondnok: a temető kerítésének kicserélése már elodázhatatlan, a temetői bevételek nem fedezik, erre is kell egy jelentős ösz- szeg. A gondnok pedig elmondja, hogy a gyülekezeti terem székei már nagyon elöregedtek, nehezen javíthatók. A hívek szívesen adakoznak erre a célra, de valószínűleg az adományokat ki kell egészíteni a gyülekezet tartalék pénzéből. Az épülő új Teológiai AkadéAz Országos Presbitérium ülésének határozatai

AZ ORSZÁGOS PRESBITÉRIUM- hálás kegyelettel emlékezik meg Dr. Fekete Zoltán országos egyházi felügyelő életéről, aki 1973-1988. •között- a legmagasabb világi tisztséget töltötte be egyházunkban, és halálig tartó hűséggél végezte szolgálatát; ugyanakkor Isten áldását kéri az új országos felügyelő megválasztásáig helyettesként szolgáló Farkasházi Ferenc munkájára;- Istennek mond hálát a világunkban elindult, reményteljes fejlődésért, az atomfegyverek megkezdődött leszereléséért és megsemmisítéséért, a háborús veszély tűzfészkeinek fokozatos felszámolásáért, és a Szovjetunióban'és hazánkban elkezdődött belső társadalmi megújulásért, kérve Isten áldását azokig, akik a békéért és igazságosságért, világunk megőrzéséért fáradoznak a

népek világában és az Ökumené egyházaiban;- kéri lelkészeinket és gyülkekezeteink • tagjaitvhogy a maguk-helyén imádsággal, felelős magatartással, az Ige hirdetésével és a szeretet cselekedeteivel vegyenek részt népünk mai nehéz törté-, nelmi útszakaszán a közös áldozatvállalásban és társadalmi életünk megújulásában ;- felhívja a lelkészeket és világi munkatársaikat, hogy szolgálatuk terén külön is tegyenek meg mindent a gyermek- és ifjúsági munka a gyülekezeti és iskolai hitoktatás jó megszervezéséért és végzéséért, a diakóniai és egyházi sajtómunka támogatásáért és a lelkipásztori látogatások hűséges végzéséért; egyházi életünk megújulása csak a magunk lelki megújulásából és a reánk bízott szolgálat hűséges betöltéséből eredhet;- az igazságosság és a szeretet indítására teljes erkölcsi elégtételt kíván adni azoknak a lelkészeknek, akikét'egyházunkban az elmúlt évtizedek során igaztalan sérelmek értek családjukkal együtt, áthelyezések vagy más adminisztratív eljárások által; kéri őket, hogy a megbocsátás keresztyén lelküle- tével, megbecsült testvérekként vegyenek részt egyházunk, népünk jövőjének közös építésében;- kifejezi köszönetét a püspöki jelentésért, az egyházban végzett minden hűséges szolgálatért, és bizalommal kéri a szolgálatban állókra Isten kegyelmét, Szentlelke vezetését. Az országos presbitérium köszönetét és teljes bizalmát fejezi ki egyházunk vezetőségének. ígéretet tesz arra, hogy egyházunk megújulását szolgáló és egységét őrző felelősségteljes munkájában támogatja.

mia a mienk is, nekünk is hozzá kell járulnunk - mondja egy idősebb presbiter. És a jövő tanévben megnyíló budapesti Fasori evangélikus gimnázium fenntartásához mi mennyivel járulunk hozzá? -7 hangzik a kérdés.

A presbitérium nemrég választott sorai közé új tagokat. „Nem gondoltam, hogy ennyi terhe van egy gyülekezetnek. Jó lenne, ha erről nemcsak mi presbiterek tudnánk, hanem gyülekezetünk egésze

is. Egy közgyűlésen vagy még inkább szeretetvendégségen beszélgessünk arról, hogy mennyi feladata, terhe és kötelezettsége van gyülekezetünknek és egyházunk nak” - kéri a fiatal presbiterek egyike.

Mi is azért látogattunk el hozzájuk, hogy jobban megismerjük: mi az, ami szükséges gyülekezetünk és egyházunk szolgálatának a végzéseihez. Hogy megismerjük - a teljesség igénye nélkül - mivel „tartozunk” nem a lelkészünknek, hanem egyházunknak és önmagunknak. Sárkány Tibor

Kovács Imre

MIXTÚRA

VITAE

Nézd, a tisztában mennyi a szennyes és a szennyesben mennyi a tiszta és a jóságban mennyi gonosz-van és a gonoszban mennyi a jóság és az igazban mennyi hazugság és a hazugban mennyi igazság...- Nézet lesak,. a- nagyban mennyi a törpe és a kicsinyben mennyi a nagyság, lám csak, a fényben ott a sötétség és a sötétben ott van a fény is... Nézd csak, a hivő milyen hitetlen és a hitetlen mennyire hisz és az életben ott a halál és a halálban ott van az élet...

Társadalmunk fokozott figyelemmel tekint az egyházakra.

A gyakran emlegetett kihívások nem fogynak, inkább sokasodnak. Az ökumenikus Tanács évvégi közgyűlésén - december 12-én - dr. Tóth Károly püspök, az ÖT elnöke előterjesztésében csokorba kötötte ezeket. A hazai társadalmi, ökumenikus egyházi, világviszonylatban különböző egyházi és világi szervezetek részéről jönnek a kérdések, igények, segítségkérések. Vannak, amelyek egyenesen az egyházaknak szegeződnek és vannak, amelyek mindenkinek szólnak és kiváltják a mi reagálásunkat is. Ez utóbbihoz tartozik az a szovjet javaslat, melyet az ENSZ- ben terjesztettek elő és amely közvetlenül érint bennünket is, mert szovjet csapatok hazánk területéről való kivonását eredményezheti.

Újszerű volt a közgyűlés menete. Nem hosszú előterjesztések és előre felkért hozzászólások követték egymást, hanem nagyon jó hangulatú és tartalmas megbeszélés után alakult .ki a közös vélemény, feladatokat jelölő elhatározás.

A tagegyházak képviselői kifejezték egyházaik egyetértését és támogatását a hazánk társadalmi életét átalakító reformtörekvésekkel kapcsolatban. Különös fontosságot tulajdonítanak annak, hogy az egyházak alkotó módon vegyenek részt ebben a folyamatban hitbeli és erkölcsi értékeik kifejezésre juttatásával.

Történelmi jelentőségű volt az Ökumenikus Tanács tagegyházai vezetőinek a Római Katolikus Püspöki Kar vezetőivel való találkozása. Együttműködés kezdődött

az egyházak között. Ennek jele lesz az Imahét közös megrendezése, a megnyitó alkalma január 15-én du.

5 órakor a Szent István Bazilikában, és az, hogy a Miatyánk és az Apostoli Hitvallás közös ökumenikus fordítását valamennyi egyház elfogadja és használatba veszi.

A jövőben még fokozottabban fogjuk keresni a tagegyházak közötti új utakat. Ezt célozza az a terv,

1 hogy ez év tavaszán az összes hazai egyház részvételével találkozó lesz, amelyen az egyházakat és a magyar társadalmat érintő kérdéseket tűzik napirendre. Behatóan foglalkoztak a romániai menekültek hazai helyzetével. Megállapították, hogy a jövőben különösen is három területen kívánják fokozni a Római Katolikus Egyházzal együttműködve tevékenységüket:

a) a nemzetközi közvélemény tájékoztatásának fokozottabb elősegítése;

b) a menekültek jogi státusának - az egyházak által már korábban

“'javasolt módon történő - rendezése;

c) az Emberi Jogok Deklarációja 40. évfordulója alkalmából egy közös állásfoglalás kidolgozása a nemzeti kisebbségek jogának védelmére.

Üdvözölte a közgyűlés a hazai Keresztyén-Zsidó Tanács megalakulását és kijelölte alkotó tagjait.

Elhatározták a tagegyházak képviselői, hogy hatékonyan közreműködnek a világ egyházainak ökuménikus törekvéseiben. Felkészülnek a „Béke, igazságosság és a teremtett világ megőrzése” témával foglalkozó báseli tanácskozásra és az EVT 1990-ben tartandó Canberrái nagygyűlésére.

Osztrák Evangélikus Egyház

Bécsben minden hónap első vasárnapján 16 órakor éa. minden jeles ünnep első napján 10.30 órakor tart magyar istentiszteletet az Osztrák Evangélikus Egyház Magyar Lelkigondozó Szolgálata a Wien VII, Lindengasse 44 szám alatti kápolnában. Minden hónap első vasárnapján 18 órakor a Ma-, gyár Lelkigondozó Szolgálat művelődési intézménye, a Bomemisz- sza Péter Társaság irodalmi estet rendez. Ezen kívül a reformátusokkal közös vidéki szórványgyülekezetekben még Ausztria 14 helységében van magyar nyelvű istentiszteleti szolgálat.

A bécsi magyar evangélikus, református és római katolikus gyülekezetek az ökumenikus imahét keretében kb. 15 éve váltakozva megrendezik magyar ökumenikus istentiszteletüket. Idén 1989. január 22-én 16 órakor a Lindengasse 44 szám alatti nagytemplomban igét hirdet dr. Hans Hermann Groér, bécsi római katolikus bíboros érsek, Mag. Peter fCarner református országos szuperintendens és dr. Harmati Béla evangélikus püspök. Az istentiszteletet fogadás követi majd 18 órakor irodalmi estet tartanak. Előadást tart Csoóri Sándor A nemzet mi vagyunk címen.

AZ IGAZTALANUL MEGHURCOLTAKNAKIGAZSAGTETELRE VAN SZÜKSÉGÜK

É

rthető, ha nem is mindig helyeselhető, hogy önkéntelenül is gyakran keressük a párhuzamot a társadalmi és egyházi megújulási folyamatok között. Talán leghálátlanabb ebből a szempontból a szerény lehetőségű egyházi sajtónk helyzete. Életközelibb, mának szó- lóbb, színesebb lett szeretett hetilapunk, de hol van ez a világi sajtó szinte hihetetlen nyíltságától, változásaitól.

Mindezt a Karácsony előtti hetekben két élményem juttatta eszembevAz egyik éppen az Evangélikus Élet december 4-i számának írása, amelyben tanulmányi versenyt nyert evangélikus fiatalok vallanak önmagukról, munkájukról. Egyikük a „fordulat éve” egyházunkban témakört dolgozta fel. Egyszerű, józan, indulatmentes, ugyanakkor magas szintű tájékozottságot tükröző szavai erőteljesen jelzik, hogy az ő nemzedéke számára 1947/48 már valóságos történelem. - Nem így id. Kendeh György nyugdíjas lelkipásztornak, aki döbbenetes erejű „Nyílt vá- /a.íz"-ában saját sorsáról számot adva ír történelmet, egyháztörténelmet. - Egyházi fórumon kérdés hangzott el „ügyéről”, - nem volt jelen, „Nyílt válasz”-t írt, munkája igazolja, hogy egyházi közérdeket szolgál az írás, nem magánügy, ami vele történt.

Úgy vélem, ézt a „Nyílt válasz”-! nemcsak a kérdést feltevő Kotsis Iván kelenföldi másodfelügyelőnek, a gyülekezet, az egykell megismerniük, hanem minden felelős egyháztagnak. Nem sza- mizdatként kell terjeszteni, hanem - legyen bármennyire helyhiány -, újságunkban közölni. Nem szívesen hivatkozom a'világi sajtó imponáló törekvéseire, a távolabbi múlt és a közelmúlt eseményeinek, bennük a törvénysértéseknek a feltárására. Mert, ha nem így lenne, akkor is erős a késztetés arra,hogy szembesüljünk végre saját elmúlt 40 évi történelmünkkel, enélkül meg sem kezdődhet az igazi megújulás, de a világ változásainak a tükrében csaknem elviselhetetlen egyházi sajtónk hallgatása.

Bízva a közlésben (esetleg a Lelkipásztorban, a terjedelme miatt) nem összegzem mi történt és főként miért id. Kendeh Györggyel 1950- ben és 1962-ben. De ahhoz, hogy a „miért”-re tisztességesen válaszolhassunk, ahhoz szükséges feltárni, hogy mi történt. Mert talán a legfontosabb, hogy ártatlan emberek meghurcolása, a törvénysértő ítéletek, a félelem légkörének a megteremtése ne ismétlődhessék meg.

E sorok írásakor még csak reményem, igaz, biztató tényeken alapuló határozott reményem, hogy dr. Schulek Tibornak, az egyházi bíróság által 1962-ben igaztalanul elítélt lelkésznek egyházunk a szó minden értelmében teljes igazságot szolgáltat. (Karácsonyi számunkban már közöltük az Országos Egyházi Bíróság határozatát. Szerk.) Mi volt a bűne? Szót emelt, hivatalos lelkészi összejöveteleken a művi

r>UAr»ne»faVa11aw Q7P77P1 lfanpcrtla.

tos döbbenetes gyakorlatot nemzetgyilkosságnak minősítette. Bevallom, orvosként is sokat foglalkoztat az ügy. Schulek Tibor szava máig ható prófétai szó volt. Akkor azt hittem, hogy a törvény jó lesz megfelelő egészségkultúránk alkalmazásához. Ma már tudom, hogy kultúránk hiányosságai könnyebb kérdésekben is súlyos egészségügyi bajokhoz vezettek. A téma ma is él, állásfoglalásra késztet. Elviselhetetlen, hogy hazánkat ma példaként említik másutt, arra nézve, hová vezet a liberális abortusztörvény. Ahogy dr. Schulek^ Tibor megjósolta. Sokan elmentek már az elmúlt negyven év egyháztörténelmének nagy alakjai és szerényebb munkásai közül. De az élők adósak emlékeikkel. Elsősorban a ma fiataljainak és a további nemzedékeknek. Hallottam olyan véleményt is', miért kell nekünk is feszegetni a múltat, hiszen ezek a dolgok több, mint negyedszázada történtek és alig volt néhány erőszakoskodás, önkényeskedés. Szomorú minden egyéni, családi tragédia, de nem szabad csak ezeket látni a múltban.

A gondolatmenet vége igaz, de az okoskodás hamis. Nemcsak azért, mert ha csak egyetlen eset történt, azt is el kell vállalni, nyilvánosságra kell hozni, meg kell kísérelni igazságot szolgáltatni. De többről van szó. A félelem, a gyanakvás, a bizalmatlanság légkörének teljes felszámolásáról, a testvéri szeretet, a bizalom légkörének a helyreállításáról, Mert ez, ha ninpcpn^lr ic iiiaKK pcpIpIt ÁvtL.

zedekre sérül. Könnyebb valamit elrontani, mint helyrehozni. Nehéz, fájdalmas, olykor katartikus folyamat ez.

Azt a kárt pedig fel sem tudjuk mérni - és nem vigasz, hogy ebben is párhuzamos a sorsunk a társadalommal -, amit, az egyszerűség kedvéért nevezzük így, a kontra- szelekció okozott az egyház életében is. A természetes értékrend felbomlása az értéktorzulás, értékzavar, személyeket, közösségeket egyaránt sújtva.

Az igaztalanul meghurcoltak- nak igazságtételre, testvéri szere- tetre, az egyháznak megújulásra van szüksége. Ahhoz, hogy az utóbbit remélhessük, - ne maradjon a szavak szintjén - van szükség az előbbire, teljes értelemben.

Frenkl Róbert

# * * •»

E

gyházunk megújításának szükségességéről évek óta sok szó •hangzik el. 1988-ban valamit léptünk előre ezen az úton. A Déli Egyházkerület Presbitériumának novemberi ülésén dr. Hármati Béla püspök tett bejelentést arról, hogy május 8-án résztvett a Bpest-Zug- lói Gyülekezet istentiszteletén. Scholz László lelkész hirdette az igét s az igehirdetés után a püspök e szavakat mondta a gyülekezetnek: „Scholz László lelkész, aki 1941-től kezdve tizennyolc éven át szolgált a gyülekezetben, 1959. szeptember óta, a gyülekezetből való eltávozása óta most prédikál

_iiiro__plno7Är itt 7iif>1AKort__\ Lrlrrvr

inn

en Hatvanba távozott, ahol hosszú évekig szolgált, majd nyugalomba vonult. Nevét ismerjük, mint énekfordítóét és énekköltőét, hiszen 27 éneke van új énekeskönyvünkben. Néhány hete jelent meg Jót válj! című verseskötete Sajtóosztályunk kiadásában. Rendszeresen szolgál nyugdíjasán is, prédikál, ír, fordít, teológiai előadásokat tart.

Csak ide, Zuglóba úem jött el egyszer sem 1959. szeptember 20. óta! Azért nem, mert noha formailag és jogilag akkor ő mondott le a lelkészi állásról, e mögött lemondás mögött azonban az akkori egyházi vezetőség erőszakos kényszere húzódott meg. Őt akkor lemondatták, kényszerítették, megbántották, megalázták és ném kapott lehetőséget a védekezésre.

Ma azért jöttem el erre az isten- tiszteletre, hogy mjnt az egyházkerület püspöke elmondjam, az egyházi vezetőség akkori döntése Scholz László lelkész ügyében helytelen volt. Az ő lemondatása, ,megbántása, megalázása lemondást jelentett a törvényességről, megbántotta a gyülekezetét és lelkészét és megalázta egyházunkat.

Scholz László lelkész ma úgy jött el velem együtt a zuglói gyülekezetbe, hogy sem vádló sem vádlott, hanem tanú akar lenni, Krisztus tanúja. Arról a Krisztusról tanúskodunk, aki megújítja egyházát, megbocsátja bűneinket és mulasztásainkat és mindnyájunkat bűnbánatra és bűnbocsánatra hív.”

ben” történt, mintha kettejük, - a lelkész és a gyülekezet - magánügye lett volna. Most örömmel adjuk tovább a hírt. Az egyház ereje abban van, ha nemcsak hirdeti, mondja Isten akaratát, de cselekszi is azt. Most ez történt. Meglátva az akkori egyházi vezetés döntésének helytelenségét, volt ereje a mai egyházvezetésnek arra,hogy ezt megvallja, hatálytalanítsa, jóváte- gye. Az Országos Presbitérium előtt elhangzott püspök-elnöki jelentésben hallottuk a következőket: „A megújulás útját járva, elérkezettnek látjuk az időt egyházunkban arra, hogy az Országos Presbitérium is foglalkozzék azokkal az elmúlt évtizedek során történt sérelmekkel, amelyek becsülettel szolgáló lelkészeink egy részén súlyos lelki sebeket ejtettek és - amennyire ei annyi év után még lehetséges - erkölcsi elégtételt S?pl- gáltassúnk, nekik... Javaslom az Országos Presbitériumnak, adjon nekik teljes erkölcsi elégtételt; kérjük, hogy bocsássanak meg keresztyéni lélekkel az őket ért, igaztalan sérelmekért és kiengesztelt lélekkel, megbecsült testvérekként vegyenek részt egyházunk, népünk jövőjének közös építésében.” 1988-ban léptünk előre a megújulás felé vezető úton. Az új évben folytatnunk kell a megbocsátás, a kiengesztelődés, a bizalom légkörének helyreállítása irányában lépéseinket, közös erőfeszítéssel, építve a közösséget megbocsátással és önfeláldozó szeretettel!

mm