Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1988-08-07 / 32. szám

A SZENT ISTVÁN! ÖRÖKSÉG - EVANGÉLIKUS SZEMMEL Szent István országépítése Amikor Géza nagyfejedelem „égi tanácsra” elhatározta az álta­la uralt területnek, Pannóniának állammá alakítását és gazdagítá­sát, végleg lezárult a balsikerű ka­landozások kora és megkezdődött egy „új irányvonal” kimunkálása. Egyházi történetírók néhány évti­zeddel Géza halála után úgy lát­ták, tervei megvalósítását nem ő vihette végbe, mert „keze emberi vértől volt szennyezett”, az állam kialakítása és az ország keresztyén hitre térítése majd fiára, Istvánra vár. Csakugyan így lett. Mielőtt szemügyre vennénk egyházszerve­ző tevékenységét és kora keresz- tyénségét, álljon előttünk az or- szágépitő Szent István alakja. A natal, megkeresztelt uralkodó tudta, hogy egy új állam politikai megszervezése több erőfeszítést és nagyobb körültekintést igényel» mint az egyházi berendezkedés. Az akkor mar csaknem egy évezredes európai keresztyénség több téren mintául szolgálhatott számára, ám politikailag kevésbé volt előkészít­ve a talaj, mint a térítés terén. Fel­ismerte, hogy bármely szomszédos államhatalom berendezkedésének szolgai átvétele az illető nemzettől való politikai függést vonhatta volna maga után. A nemzeti integ­ritás eszméje vezérelte, s mivel e tudta kerülni mind a maradiság mind a modernség örvényeit, ma ij{fó§ úgy tekinthetünk fel rá, mint korú; nak legnagyobb államszervezőjére}’ Tekintsünk bele kozeleSfitöl orj szágépítő munkájába. Ha eső tgöj vénykönyvét fellapozzuk, hogy gondosan figyelt a ,,régNf£^'?-'macs.» verethetett pénzt és övé volt a só- és fémbányák hozadéka is. Az államszervezés másik fóku- »ban azonban ott állt a munka- ak széles köre, élükön az udvar ^lj|Sifontosabb testületével, a királyi Í jMkjcs tagjaival. Nem véletlen, BnHlmre fiához írt Intelmei VII. 'ben nyomatékosan ír e Ta- ntosságáról. „A tanács állít uralkodók" szervező módsz^itf^^m^^kat, dönti el az ország sor- Talán az Ósz^etségeleveneHÁató^Ml.?vé^elmezi a hazát, csendesíti a előképey|^^p^jagvad^i^^ffl,icsa-tái,|^yőzelmeket ő arat, kerget hogvflMTO^i^^^^f^^i^^liivIiy^ttMhadat, behívja a barátokat, q rakat és ő ront le ellen­ni sef^c#|^|^^|p^^^$y:!r^€s^váFEfl^^^»^hpgy pedig a van, os­merev ' *t<ma, ^önfegkéoő ésllözépszerű nyugati én úgy rá 1 yságát."yélem, mit selber. Hatxem a tekinté­seit, amely senf^eM^mfeí&^^^^^k'é^Ó^fCjalTOlcsebbek meg nem semm^p^^^^ih^t^p|;é^Je^ég^áit^b;^Éiek ajkán mat, hanem azt ..” közé szorítja. _ . -fw ' aZ vl['«|f^ä^jkra - a Ezt az Al­kuszban akarta kirá­első közjogi téren a maga személyébei^áp^^^&t^^M|^^»0)^‘p|saff^Bácsadóit, Ipofnhh ínrv/>n\'hn~/u \nirAi j^óífaik egyhá­zak es vilaj — — legfőbb törvényhozói $&&& úri hatalmat. Neki pB^jbg! dekrétumokat alkotnM#i függött az igazságszolgáltatátfeaMpvedül ő rendelkezett az ord^^flegyveres erejével. Ezzel öséÉwög^ésben ő B _i| püspökök es tspa- >k, magyarok faj^pvevények. aradiak, ng||zfgjqek es konzer­vatív erők e«étájgt%' magatartását persze keyfäfytíafa.zz\ kellett le­győznie. Hiszen a régi magyar tár­sadalom részben területi - törzsi részben vérségi - nemzetségi - ala­pon épült fel. Le kellett hát dönteni a jövő érdekében a társadalomfej­lődés útjában álló falakat, fel kellett számolni a vérségi alapon fennálló nemzetségeket és az ezeknek kere­teket adó törzseket: enélkül nem valósulhatott volna meg az állam egysége. A vérségi alapon álló felépítés­nek a szétzúzásával Szent István szigorúan területi alapra helyezte a közigazgatást: így hívta életre a vármegyéket és a várispánságokat. Amikor Pannónián túl az egész Kárpát-medence uralma alá ke­rült, az egykori földvárak határát jelölő vármegyék száma 44 lett. Ezeket egy-egy nemzetség szállás­területén alakította ki, mégpedig oly módon, hogy a nemzetségi bir­tokok kétharmad részét kisajátí­totta, és azokat magántulajdon­ként híveinek adományozta. Kétségeién, hogy feudális örök­séget hagyott első királyunk elő­deinkre. Ám az is bizonyos, hogy ezzel nemcsak magyarságunk fenn­maradását, hanem az európai álla­mok nagy családjába való beillesz­kedésünket is biztosította. Fabiny Tibor Dr. Harmati Béla püspök Nagykanizsán Diakóniai Evangélizáló Konferencia Gyenesdiáson A lelkiismeret ébresztése A szeretetszolgálat munkásai, pártolói és azok, akik a jövőben szeretnének hivatásszerűen dol­gozni ebben a munkaágban - Gye­nesdiáson - konferenciára gyűltek össze. Nem a szokásos évi beszá­molási alkalom volt ez, hanem amolyan keresés, gyűjtés, hogy az intézményeinkben folyó életre, munkalehetőségekre és legfőkép­pen a munkáshiányra irányítsa a figyelmet, Isten igéje ébressze a lel- kiismefetet, hogy minél több gyü­lekezeti tagban ébredjen.a felelős­ség: az egyház diakóniai munkája nem sorvadhat el azért, mert el­szunnyadt a lelkiismeret és kihunyt a felelősségérzet. Mintegy negyve­nen jöttek össze az ország minden tájáról - Kőszegtől-Nyíregyhá- záig és Kiskőröstől - a nógrádi gyülekezetekig. Az ébresztés és a felelősség vál­lalásának irányába mutattak az igehirdetések, előadások. Isten el­indult értünk - szólt a prófétai ige reggelente Deme Dávid ostffyasz- szonyfai lelkész közvetítésével. A szolgálatra hívó szót az esti áhí­tatokon Missura Tibor kelenföldi lelkész hirdette, Jézus „életre hív" összefoglaló címmel. Á bibliakö­rökben Átok, vagy áldás? össze­foglaló címmel Tekusné, Szabó Izabella vezetésével arról folyt a beszélgetés, hogy Krisztus munka­társaként, mint elhívottak teljesít­jük-e a ránk bízott feladatot és mi­lyen eredménnyel? Bővíteni kell az ismereteket, tá­gítani a látást, tanulás nélkül nem lehet eredményes munkánk. Eb­ben adtak segítséget az előadások. Nem tudjuk valamennyit e rövid tudósításban ismertetni, de feltét­lenül meg kell említenünk dr. An- dorka Rudolf professzor előadását, Diakóniánk szociológiai összefüg- gései-gyökerei címmel. A szocio­lógia tudományának módszerével adott bepillantást a szegénységtől az alkohol- és drogfogyasztáson keresztül a bűnözés jelenségeinek megvalósulásáig 1 társadalmunk mai helyzetében. Megmutatta az egyházakra váró feladatokat: van­nak közöttünk szegények, öregek, betegek, alkoholisták es kábítósze­resek, öngyilkosságba menekü­lők, ezeken valahogyan segíteni kell! Állami és társadalmi oldalról kérik és várják a segítséget. (Elő­adása annyira érdekfeszítő volt, hogy vissza fogunk térni reá la­punkban cikksorozat formájá­ban.) A megbeszélésen az is felme­rült, hogy jó lenne egyházunkban is szociológiai kutatást-felmérést végezni. Ne legyenek ezek az ada­tok tabu-adatok, mert saját ma­gunkat vezetjük félre. Bozorády Zoltán nyíregyházi lel­kész előadása arra a kérdésre keres­te a feleletet: Hány kézre volna szükség? Egy kézre bizonyosan szükségünk van mindnyájunknak: Isten kezére! Oda tehetjük magun­kat, családunkat, gyülekezetünket, a rászorulókat. De az ő kezéből kapjuk vissza mindezeket a munka- területeket é$ itt sok kézre van szük­ség: lelkészekre és diakóniai mun­kásokra, gyülekezetekben és intéz­ményekben. Sokszor kell „szak­mán kívüli” munkát elvégezniük az intézményekben dolgozóknak, hogy ne legyen fennakadás. Ez el­veszi idejüket és erejüket speciális, saját munkájuktól. Kellenek az ön­kéntes munkások, segítők. A meg­beszélésen valóságosan is kifejezés­re jutott, hogy volt idő, amikor a nyári szabadságolásokat úgy tud­ták megoldani, hogy a gyülekeze­tekből jöttek önkéntes segítők né­hány napra és vállalták azok mun­káját, akiket ilyen módon helyette­síteni lehetett. Ugyancsak régi szo­kás volt, hogy egy-egy intézmény­ben néhány napos önkéntes mun­kával „szakipari tevékenységet” folytattak önként és ellenszolgálta­tás nélkül, hozzáértő emberek. (Magam is találkoztam ilyen segí­tőkkel évekkel ezelőtt Gyenesdiá­son.) Fel lehetne eleveníteni ezt a régi szokást, nagy szükség lenne rá! Bálint Éva előadásának címe is kifejezésre juttatta, hogy több in­formációt kell adni saját Intézmé­nyeinkről - őszintén. Ezt az infor­mációt lapunkban is szeretnénk továbbadni. Az őszi diakóniai számadás kapcsán sorozatban fo­gunk rövid, őszinte beszámolókat adni. tszm Június 19-én, Szentháromság ünne­pe utáni 3. vasárnap dr. Harmati Béla püspökünk meglátogatta a nagykani­zsai gyülekezetét Dubovay Géza esperes kíséretében. Megérkezésekor Horsetz- ky Jenő felügyelő mondott a presbité­rium nevében köszöntő szavakat. A helybeli és a környékbeli gyülekeze­tekből sokan eljöttek és resztvettek a 17 órakor kezdődő istentiszteleten, amelyen a püspök Lukács 19,10 alap­ján igét hirdetett. Bizonyságtétele Jézus mentő szeretetéről szólt. Az egyház, a gyülekezet, az „egy” ember és az egész emberiség az Ő mentő szeretetéből él. Szólt erdélyi magyar testvéreink szo­morú helyz^éíólu Az, Istentől kapott erő - a hit és szeretet cselekedeteinek bevetésére van szükség. Ezzel tudjuk Istennek irántunk való jóságát hálásan megköszönni. - Istentisztelet után a templomban Fónyad Pál helyi lelkész röviden ismertette a nagykanizsai gyü­lekezet történetét, szólt a jelenéről s ugyanakkor kifejezte nagy reménység­gel a jövőben is élni akarását. Püspö­künk közvetlen szavakban szólt ezek után a gyülekezethez az itthoni és a világon élő evangélikus egyház mai éle­téről, tájékoztatott a Fasori gimnázium kérdéséről, reménységének adott kife­jezést a lelkészutánpótlás jelenlegi álla­potának kedvező alakulásáról. A gyü­lekezet énekét Németh Béláné kántor vezette. Bányai Irén orgonaszámokkal és Vajda István segédlelkész trombita szólóval is emelte a gyülekezet ünnepi örömét. Az istentisztelet után a lelkészcsalád közösségében meghitt beszélgetés folyt. Mindenért legyen áldott Isten neve! F. P. Szolgálatunk az erdélyi menekültek között Evangélikus Élet ms. augusztus 7, Csodát láttunk? Már megszoktuk, nem is tartjuk csodának! Természetes, hogy a tanév végén lelkésszé avatják a végzett teológusokat. Ki gondol közülünk arra, hogy Isten megtartó szeretetét szemlélhetjük egy-egy avatási alkalmon? Isten hűsége hív el újra és újra fiatalokat, hogy megmaradjon Egyháza az idők végéig - ahogy azt Jézus ígérte. Fotó: B B. Ezt a visszatérő csodát éltük át július 2-án a kelenföldi templom­ban, amikor Isten új munkatársa­kat állított be evangélikus egyhá­zunkba. Ekkor avatta fel dr. Nagy Gyula püspök az északi egyházke­rülethez tartozó végzett teológuso­kat: Farkas Etelkát, Herdlicka Évát, Riczinger Józsefet és Tóth Attilát. Nemcsak azért volt tele a temp­lom, mert nagy volt a fiatalok ro­konsága, hanem azért is, mert so­kan jöttek el, hogy imádságukkal kísérjék és erősítsék a munkába állókat. Szükségük is van az imád­ságunkra, mert nem könnyű mun­kát végeznek. Ha könnyű lenne a feladatuk, biztos többen választa­nák élethivatásuknak a lelkipász­torkodást. Viseljetek tehát gondot maga­tokra és az egész nyájra, amelynek önzőjévé tett titeket a Szentlélek (ApCsel 20,28) - hangzott az alap­ige a püspöki igehirdetés előtt. Majd hallhattuk: Életünkben sok a megálló, az útjelző, de kevés az igazi határkő, amikor egészen új, döntő fordulat következik be. Ilyen határkő, döntő fordulat éle­tetekben a mai nap, ámikör oda­szánjátok életeteket Krisztus egy­háza szolgálatára, és elindultok a lelkipásztori hivatás szép és nehéz útján. Isten igéje két dolgot helyez a szívetekre: Viseljetek gondot ma­gatokra. Aki másoknak akarja vinni az élet evangéliumát, annak a saját szívében az evangélium kin­csével és a szeretet tüzével kell töl- tekezni. Ezért imádkozik Luther a papi imádságban napról napra, hogy tudjon kérni: hitet, erőt, Szentleiket. Ha ezt nem tesszük, elrontjuk életünket, de a mások életét is. Ez az utóbbi a nagyobb felelősség. Melanchton hármas ta­nácsot ad: oratio, meditatio, ten- tatio. Legyünk hűségesek az imád­kozásban, az ige fölötti elmélye- désben-elmélkedésben és fogadjuk el a megpróbáltatást. így érlelő­dünk igazi pásztorokká. A sorrendből világos, hogy nem a magunk megőrzése a legfőbb cél, hanem a gyülekezet, aminek őrzé­sére rendelt bennünket Jézus. Mostantól fogva ez a döntő határ­kő: Krisztus nyája lesz reátok bíz­va! Ez elviselhetetlen felelősséget jelent, ha csak magunkra nézünk. Mert tőlünk várnak útmutatást, tanítást, lelki vigasztalást. De ott van az igében az is, hogy a Szentlélek tett titeket vigyázzók- ká. Az egyház földi szolgálatán ke­resztül tehát a Szentlélek Isten munkálkodik. Ő indított el erre a szolgálatra titeket, Ő van veletek ebben a szolgálatban. Nem hagy minket magunkra. A püspök igehirdetése után az ősi papszentelési liturgia részeire, imádságaira, énekeire is feszülten figyelt a gyülekezet. A Jövel Szent­lélek kezdetű énekünket közös imádságként énekeltük és az áldást mondó lelkészek bibliai igéit is szinte velük mondtuk. Az istentisztelet után a sok vidé­ki vendéget, de a pesti érdeklődő­ket is a templomkertben várták a megterített asztalok. Még az időjá­rás is kedvezett ennek a napnak, mert elvonultak az esőfelhők. So­kan kérdezték Nagy Gyula püspö­künket, hogy nem nagyon fá­radt-e, hisz 24 órával korábban még Áfrikában, Etiópiában volt. A fiatal lelkészektől meg sokan azt kérdezték, hogy nem volt-e szokat­lan és nagyon meleg az új lutherka- bát. Püspökünket az lelkesítette és az adott erőt neki, hogy egy nehéz körülmények között élő, de igen eleven egyházat talált Etiópiában. Az új lelkészeket meg az a tudat segítette, hogy itt lehetnek Krisz­tus élő egyházának tanúi. A szép számú gyülekezet azzal a tudattal mehetett haza, hogy újra megtapasztalták Isten kereső és megőrző szeretetét, amivel Ő földi egyházáról gondoskodik, egy „ter­mészetes” csodát, isteni cselekvést láthattak. Missura Tibor Reménylk Sándor BÉKESSÉG ISTENTŐL Mert jövevény voltam és befogadtatok... Jézus szavait mindnyájan jól ismer­jük (Mt 25,31-46), s ha valaki farizeu­si módon visszakérdezne, hogy kik is hát Jézusnak azok a legkisebb jöve­vény atyjafiai, akiket be kellene fogad­ni, akkor az egyik ma érvényes válasz: a hozzánk érkező menekülteket. Azok az események, amelyek szemünk láttá­ra zajlanak, az idősebb nemzedékeket a háborús eseményekre emlékeztetik s ezért hatnak olyan megrázóan. Egy­kor is így indult meg a menekült­áradat, s a magyarok mellett szászo­kat és más nemzetiségeket, köztük ro­mánokat sodorva el otthonukból.A szeretetből fakadó segitségnyújtásból, a befogadásból csak az evangélikus egyház segélyszolgálatának egy részét szeretném megmutatni; azt, ami a ke­lenföldi és a rákospalotai gyülekezet­ben történik. A június végi adatok sze­rint több, mint ezren fordultak hoz­zánk segítségért. Vannak, akik már­cius 5-ike óta többször is megfordul­tak segélyhelyeinken. 26%-ban romá­nok, kb. 6%-ban szászok ill. németek s elvétve más nemzetiségűek, a többi magyar s köztük nagyon kevés evan­gélikus. Amivel segíteni tudunk, az a ruhane­mű, bizonyos anyagi juttatás, ami a Vörös Keresztnél és más segélyszervek­nél kapott adományt egészíti ki. Ele­gendő ruhanemű áll rendelkezésünkre. A palotai kistemplom a raktár és elosz­tó központ. Itt még további segítő ke­zekre lenne szükség! Ágyneműt, ház­tartási eszközöket szívesen átveszünk. Szükséges továbbá a bútor (bár. ezeket raktározni nem tudjuk, hanem szükség szerint a felajánlóktól szállíttatjuk el). Élelmiszer segélyt is szoktunk oszta­ni. Élelmiszerből nagyobb készletet azonban nem tudunk raktározni. A munkában a lelkészeket a kelenföldi és palotai gyülekezet nő tagjai segítik, van egy testvérünk Józsefvárosból is. Kérjük, támogassák - adományaik­kal is -, és imádságukban hordozzák az evangélikus egyház segélyszolgálatát! Rözse István Nem csak szavakkal... Örömmel írhatom, hogy egyházunk segélyszolgálata az erdélyi menekülte­kért „nem kullog az események után.” Az elsők között álltunk a segítségre szorulók mellé Békéscsabától Budapes­tig. Offertóriumok, egyéni pénz, és élel­miszer adományok érkeztek az ország minden részéről. Az LVSZ, a Gustav Adolf Segélyszervezet, külföldi hittest­véreink is gyorsan adtak. így vált lehe­tővé, hogy jelenleg öt többgyermekes családot helyezhettünk el 3-6 hónapra Ibusz lakásokban és fizetjük azok nem csekély bérét. Készül az első faház is valamelyik erdélyi családnak, hiszen a családegyesítés nehéz kérdése után a lakáskérdés megoldása a legégetőbb. Nagyszerű, -hogy több gyülkezetünk üresen álló lelkészlakását nyitotta meg erdélyi testvéreinknek. Egyházunk nyá­ri tábort rendez a hazánkba települt fiataloknak. Istennek tetsző tettek ezek. Le kell azonban írnom azt is ami nem tetszik. Nem tetszik, hogy a tonnaszámra érkező ruhák, cipők között vannak olyanok, melyek inkább a lomtalanítá­si akció sorába tartoznak. Nem tetszik, hogy sokan csak olcsó munkaerőt látnak bennük. Nem tetsze­nek a borsos áron kiadott albérletek. Nem tetszik, hogy egyesek szerint „ezek” előbb jutnak lakáshoz Pesten mint a régen lakásra várók. (Nem igaz, mert csak öt év budapesti állandó beje­lentkezés esetén lehet valaki lakás­igénylő.) Nem tetszik a csak szavakban meg­nyilvánuló magyarkodás. Július 3-án minden templomunkban erdélyi testvé­reinkért imádkoztunk. Többen Szoko- lay Sándor fohászával: Ima rontás ellen Erdély falvaiért. Hiszem, hogy néhány hét múlva már sok gyülekezeti énekka­runk fogja énekelni: Nemzetek orszá- goló Istene! ...egész világ magyarjait minden bajtól ójja. Bolla Árpád * * * Befejezésül álljon itt néhány adat Bencze Imre kelenföldi lelkész legutób­bi jelentéséből: Segélyezettek voltak júniusban: 250 személy (Újonnan jelentkezett). Közülük 180 magyar anyanyelvű, ro­mán 30, szász 6. Gyermek 34. így mun­kánk kezdetétől számítva több mint ezer személyt segélyeztünk. Június hónapban ev. gyülekezetek adománya 9000,- Ft egyének önkéntes adománya 29 000,- Ft • külföldiek adománya pedig 56 000,- Ft Június hóban kifizetett segélyek össze­ge H| 000,- Ft. összesítve: július elsejéig befolyt adományok összege 624 000,- Ft július elsejéig kifizetett segélyek 530 000,-Ft. Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - a szív, Amíg ver, mindörökre nyugtalan. De mindörökké nyughatatlanul, Istentől mégis Békessége van. Nyugalma nincs, de Békessége van. Békesség Istentől. Nincs nyugalom, nincs nyugalom, - vihar, Örök hullámzás a víz felszíne. De lent a mélyben háborítlanul Pihen a tenger s az ember szíve, Hadd hullámozzék a víz felszíne. Békesség Istentől. Nincs nyugalom, - s éz a Nyugtalanság, mint a járvány, ragad. Te sugarazd szét békességedet És szóval, kézfogással másnak add. Az Isten Békessége is ragad. Békesség Istentől. Reggel mondd délben mondd és este mondd A Feltámadott első, szép szavát. És ragyogóbbá lesz a reggeled És csillaghímesebb az éjszakád. És békességesebb az éjszakád. Békesség Istentől. Békesség Istentől: mi így köszönjünk, Hogy köszöntésünkben lélek legyen - Vihartépett fák - ágainkon mégis Vadgalamb búg és Békesség terem. Békesség: köszöntésünk ez legyen. Békesség Istentől.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom