Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1988-12-25 / 52. szám

világban Karácsony Karácsony Angliában •¥ /tkJuKo.­SÍI A karácsony az isteni gondvise­lés legszebb példája. Jézus Urunk elhagyta a mennyet és emberré lett. Az Ige testté lett. A szeretet ezen ünnepe világot átfogó, nemzetkö­zi. Minden nép a maga „nyelvére” fordítja a testbe öltözött isteni mondanivaló üzenetét. Karácsony az angolok számára a jótékonyság gyakorlásának kü­lönösképpen is fontos - bár nem egyedülálló - időszaka. Talán nincs még olyan nép, ahol a szemé­lyes áldozat kérése annyira termé­szetes lenne, mint a Sziget- országban. A jóléti állam nem pat- rónusa minden segítő törekvésnek. Ellenkezőleg: történetileg kimu­tatható, hogy szociális felkarolást jelentő és igazságosabb társadalmi változásokat igénylő kezdeménye­zések: magánszemélyek, egyesüle­tek és egyházak feladatai voltak és maradtak. Nem véletlen, hogy Charles Dickens emberséget igény­lő írásai, megfilmesített művei, ka­rácsonyi történetei ilyenkor külö­nösen is előkerülnek. Jól ismerik őket. De azt is tudják, hogy a jó példa ismétlése, fontos és közössé­get épít. Talán itt jellemezhető legjobban az angol karácsonyi lelkűiét: a kö­zösségi tudat. Náluk nem összpon­tosul a családi ünneplés a szentesti „titokrg”, a kedves előkészített meglepetésekre. Karácsony előes­téje nem úgy családi ünnep, mint nálunk, inkább olyan, mint a mi újévet váró alkalmaink. Ellenben, jóval az ünnepek előtt tereken és magánházakban kivilágított és dí­szített fenyőfák adnak előkészítő hangulatot. Az ünnep közeledtével a helyi gyülekezetek vegyeskórusai _n^Nem... könnyű, meghatározni, hogy mi teszi karácsonyt, igazán Karácsonnyá Ausztráliában. Ha valahol, akkor ebben az Európa nagyságú országban érvényes az „ahány ház, annyi szokás” igazsá- \ ga. Hiszen a 16 milliónyi lakosság több mint negyedrésze nem auszt­ráliai születésű, és nem angol az anyanyelve. Ez a 4 milliónyi tömeg európai, ázsiai és afrikai hátterű telepesek­ből tevődik össze, s az ázsiaiak kö­zött alig van keresztyén. A gyakorlati szempontból vett „őslakosság”, a 200 év alatt idete­lepült angol-skót-walesi-ír, álta­lában „európai” szokásokat ho­zott magával, mégha ezeket az idő­járás és az évszakok különbözősé­ge miatt ésszerűen nem is alkal-' mazhatja. Igyekeznek megtartani a karácsonyfát, bár az itteni (szin­tén „bevándorolt”) nem alkalmas a díszítésre. Ahol még ez se talál­ható, ott a pusztai „woolly-bush” jelentkezik helyettesnek. Puha tű­levelei vannak, kisebb karácsony­fának alkalmas, kisebb gyertyákat is elbír. Egyéb külsőségekben amerikai behatás érezhető. Legtöbbször még ádvent előtt, november köze­pén kivilágítják a városok köz­pontját farsangi jellegű fényekkel, díszekkel, és nem szedik le sokszor január közepéig sem. Karácsonyeste, gyertyagyújtás mint odahaza csak közép-európai bevándorló családoknál található, egyre kisebb mértékben. A meleg, sokszor kánikulai időjárás inkább a tengerpartra csábítja a városi la­kosságot, és a második vagy har­„Noel, Noel, Noel, Noel! Born is the King of Israel.” Három éve már, hogy ösztöndíjaskéntAmeri- kában töltöttem a karácsonyt, de ez a szentesti dallam azóta is ben­nem muzsikál. Hallani vélem a ha­talmas gyülekezet ajkán felcsendü­lő tiszta éneket, újra látom az át­szellemült arcokat. Amerika'ünne- pel. Mert a sugárzó optimizmus hazájában ehhez nagyon értenek: legy&p szó gazdasági, diplomáciai vagy sportsikerekről, technikai fej­lődésből vagy Mickey Mouse szü­letésnapjáról. Vagy éppen Jézus születéséről. S a bajok számomra éppen ’itt kezdődnek. Walt Disney esténként házról-házra járva éne­kelnek. Páratlanul gazdag, igen ritmikus templomi és népi jellegű énekekkel hirdetik a testbe öltö­zött szeretet üzenetét. Mindehhez tipikusan karácsonyi ízek is járul­nak. Az ünnep szinte elképzelhe­tetlen töltött pulyka, a vele járó körítés és a karácsonyi puding nél­kül. Ez utóbbi többféle mazsola, fűszer és mandula keverékéből ké­szült gyümölcskenyér, amit vajból és konyakból készült meleg öntet­tel szolgálnak fel. Rendszerint kis ezüstpénzt is rejtenek bele. Nagy a család izgalma: ki lesz, aki megta­lálja, mert a hagyomány szerint ő a szerencse fia. Karácsony napja az istentiszte­letek ideje. Ilyenkor még azok is keresik az Isten házát, akik év köz­ben nem sűrűn koptatják küszö­bét. Hagyományszerű a kilenc prófétai es beteljesedést jelentő bibliai rész felolvasása, melyek mindegyikére a gyülekezet örven­dező énekkel felel. E tradíciót min­den felekezet beépíti a maga litur­gikus rendjébe, köztük a magyar evangélikus gyülekezetek is, a gyertyafényes szentesti istentiszte­leten. A nap reggele a családban esemény. Mivel a karácsonyfának magyar értelemben nincs jelentő­sége, a gyermekek az ágyuk köze­lében elhelyezett csizma alakú ha­risnyában találják (ha jók voltak, ami érdekes módon ilyenkor min­dig így van) Karácsony Apó (Téla- ó) ajándékait. Más nép, más szo- ás. De az Istenfiúban elénk jövő megelőző szeretet itt is utat keres, mint máshol is. Pátkai Róbert madik generáció amerikai jellegű karácsony-reggeli ajándékbontást részesít előnyben, melyet szélesebb körű családi ebéd követ. Az 1950-es évek füstölt birka­sonkája nem főétel már. Inkább a lacipecsenye-sütés helyettesíti, és a; éghajlatnak megfelelő sörözés. A meghitt családi körben tartott karácsonyeste kihalóban van. De újabban részben a „régi, hazai” szokásokra emlékezve, részben egy kisebb fajta ébredési mozgalom eredményeképpen egyre több egy­ház vezeti be a karácsonyesti isten­tiszteletet, és hagyja el, nem egy­szer, a főünnepi szolgálatot. Kará­csony másnapját egyáltalán nem ünnepük. Általános, „kötelezőnek” szá­mítható szokások nem alakultak ki, az éghajlati viszonyok radikális különbözősége miatt. Nyugat- és Dél-Ausztráliában számíthatunk 32 fok körüli száraz hőségre, a ke­leti partvidéken, Új Dél-Wales és Queensland tropikus párát tálal­hat fel, Victoria és Tasmania nem egyszer 14-16 fok körüli nyirkos­sággal ajándékozza meg az ünnep­lőket. Ilyenkor látja a bevándor­lónak papja, hogy mennyire éghaj­lat által befolyásolt volt az egyko­ri, hazai karácsony. De ugye karácsony nem külső­ségekben van, hanem a szívekben. Nem szokásokban, hanem az evangélium, a Krisztus születésé­nek híre feletti örömben, és ez az egyénektől függ. Nem rossz hogy a tömeg-varázs hiányzik, mert azt kérdezi meg karácsony az egyén­től : Megszületett-e neked is a Megváltó? kedves egérkéje és a világ Megvál­tója azért mégsem említhető egy lapon. Mire gondolok? A kará­csonyi istentisztelet keretében bü­fétálcán begördítettek a templom­ba egy hatalmas emeletes tortát, rajta számtalan gyertyával, miköz­ben a gyülekezet boldog átszelle- mültséggel énekelte az ezerszer el­csépelt születésnapi köszöntőt, a „Happy birthday to you”-t. Ab­ban a világban, amely tudatosan termeli ki a sztárokat, a csillago­kat, s ahol Jézusról is mint Super- star-ról énekelnek, könnyen elhal­ványul az igazi, a betlehemi csillag fénye. Általánosítani nem akarok, de hangot kell adnom az amerikai ünnepleskultúrával kapcsolatos fenntartásaimnak. (Ugyanezt per­sze megtehetném hazai vonatko­zásban is.) A teológiai szemináriumban és az egyetemen megszervezték, hogy az ünnepekre hazautazni nem tudó külföldi diákok amerikai csalá­doknál tölthessék a karácsonyt. Magam ezúttal nem éltem a lehe­tőséggel, bár a másik nagy családi ünnepen, Hálaadáskor (november végén) felejthetetlen hétvégét töl­töttem egy illinois-i farmercsalád­nál. Az első clevelandi magyar gyülekezet hívott ugyanis meg ka­rácsonyi szolgálatokra - a szemé­lyes kapcsolatokon túl már csak azért is, mert jelenleg nincs lelké­szük. Az aranyos Molnár házaspár vendégszeretetét élveztem, miköz­ben több alkalommal prédikáltam magyarul és angolul. (Szomorú, hogy az amerikai magyarság e ha­gyományosan jelentős központjá­ban is mind kevesebben értik már a magyar szót.) Az éjszaka tartott ún. gyertyafényes istentisztelet nagy hatást gyakorolt rám: min­denki meggyújtott egy szál gyer­tyát, s a templompadbán ülve éne­keltük a szép dallamokat. Ezzel Mi a tipikusan német az itteni karácsony ünneplésben? Két cso­portba foglalhatjuk a választ. Külsőleg legszembetűnőbb a nagy karácsonyfa-kultusz. El sem tudja képzelni a német ember a ka­rácsony ünnepét a fa nélkül. Még idős emberek is, akiknak a fa be­szerzése, felállítása és feldíszítése fizikailag gondot okozna, nem tudnak róla lemondani. Ennek a kultusznak első írásbeli emléke Strassburgból, 1539-ből való. S ahogy a nemetek szétszó­ródtak az egész világra, kivándo­roltak vagy elmenekültek a szélró­zsa minden irányába, úgy vitték magukkal a karácsonyfa-kultuszt is és ismertették meg a helyiekkel (egy cinikus kultúrtörténész sze­rint ez az egész világot átfogó, leg­szimpatikusabb német export !)f- ’ Igen fontos a sokszor az ország­határokon messze túl is ismert „karácsonyi vásár” (Weihnachts­markt). Még Venezuelában is azt kérdezte tőlem valaki, hogy lát­tam-e már a nürnbergi „Christ- kindlmarkt”-ot, az egyik leghíre­sebb német karácsonyi vásárt? Az ilyen piacok elmaradhatatlan ter­méke a ádventi koszorú a 4 gyer­tyával, a mindennap kinyitható ablakú karácsonyi házikó vagy naptár, a fából faragott körhinta­szerű vagy gúla alakú betlehemes (Krippe). Feltétlenül külön kell azonban megemlíteni az egyre népszerűbbé váló szentesti vagy karácsony éjjeli istentiszteleteket. Vannak falusi gyülekezetek, ahol szinte kivétel nélkül ott szorong ezeken a falu apraja-nagyja. A nagyvárosi ano­nimitásban pedig sokszor ez az egy istentisztelet az egyetlen gyűjtőhe­Az itthoni télben visszaidézve a brazil karácsony emlékeit, az jut legelőször is az eszünkbe, hogy a latin-amerikai keresztyénnek vélt társadalom körében lényegében milyen sekély is a gyökere ennek az ünnepnek. Bár az északi Amazo- nas-torkolati Belém annyit jelent: Betlehem, egy másik nagyváros Natal meg a Karácsony nevet kap­ta, mégis ezeken a területeken ta­láljuk a legtöbb afrikai szokást', babonát és kultuszt. A sáo paulói 16 milliós világvá­rosban is ennek az ünnepnek csak a külső jelenségeit láthattuk, érzé­szemben egy másik magyar gyüle­kezetben - egy másik városban - lehangoló tapasztalatokat szerez­tem. Ott a karácsonyi ünneplés fénypontját a hatalmas lakmaro- zás jelentette, személyenként 6 dol­lárért. Mindenekelőtt a töltöttká­poszta volt hivatva a magyar jelle­get biztosítani. A kézbeadott isten- tiszteleti és ünnepi forgatókönyv­ben - ilyen „bulletin”-t minden templomi rendezvényen adnak - ott szerepelt a Magyar Himnusz szövege is, ám ékezetek nélkül és tele helyesírási hibával... Szólhatnék még a borzasztó mértékben elterjedt műanyag ka­rácsonyfáról, a gyakorlatiasság e kézzelfogható jelképéről, amelyet ráadásul - az illúzió kedvéért - fenyőillatú spray-vel fecskendez­nek be. Leírhatnám az ízléstelen karácsonyfadíszeket és a szörnyű üdvözlőkártyákat, mesélhetnék az ünnep elüzletiesedéséről, a reklám- dömpingről vagy a karácsonyra kibővített ünnepi menedékhelyek­ről. Most mégsem ezekre akarok emlékezni, hanem az ünneplő gyü­lekezetek hálás tagjaira, a viliódzó gyertgyafényre és főleg a karácso- nyi dallamokra. Noel, Noel... F. T. lye az egyébként teljesen egymás mellett, élő, egyeseknek, Bensőségessé és meleggé persze nem ezek a külső jelek teszik a németek karácsonyát. Hanem az az íratlan törvény vagy inkább ki nem mondott vágy, hogy a kará­csonyt együtt ünnepelje a család. Az ország legtávolabbi csücskéből, sőt külföldről is eljönnek a tagok, csakhogy együtt lehessenek szent­estén. De ha nem is jönnek távoli vendégek, a szűkebb család is gya­korolja már ezt a közösséget: se szeri, se száma az együttes ügyessé­gi játékoknak, barkácsolásoknak es közösségi érzést formáló együtt- léteknek már az ádventi időben is. S különösen is a közösségteremtés szolgálatába állítják a németek az átlagon felüli zenei érdeklődésüket is. Egyik munkatársam mondta el, hogy hattagú családjában csak egy testvére nem játszott hangszeren. Viszont szépen énekelt. S az így adódó együttes már szeptembertől kezdve gyakorolt a családi „kará­csonyi házihangversenyre”. Közmondásos alaposságukkal és precizitásukkal, no me'fe törhe­tetlen akarattal ki is tartottak hó­napokon át és meg is tartották a hangversenyt. S ahol már 3-4 énekes együtt énekel, egészen biztos, hogy előbb- utóbb keres magának egy öregott­hont vagy fogyatékosok intézetét, hogy énekével megörvendeztesse azokat is, akik már kiesőben van­nak a közösségből. Soha nem su­gárzik annyira a konfirmandusaim szeme, mint, ha elmentem velük öregekhez és betegekhez énekelni ádventben. S nem csak a kapott ajándékok miatt... Gémes István kelhettük. Itt ahány népcsoport él, az mind át akar menteni minél töb­bet a múltjából. Már novemberben csillogtak, villogtak a felhőkarco­lók szép előkertjeiben lévő pálma­fák, díszfák a színes villanykörték­től. Az üzletek és a TV mind a 12 csatornája dömping-reklámjai hir­dették azt a tényt, hogy a kereske­delemnek szüksége van a kará­csonyra. Az olaszok, milliószám élvén itt, „panettoni” nevű mazso­lás és szárított gyümölccsel ízesí­tett mézes kuglófjai ott vannak minden brazil család asztalán és ezt a legegyszerűbb is ajándékozni egymásnak. Fenyőfa híján az eu­rópai származásúak egy brazil cip­rusféleséget, mely hasonló a mi ka­rácsonyi fenyőnkhöz, díszítenek fel. Csodásak a díszek, de a szalon­cukor alig ismert. Furcsa az is, hogy á TV-ben divatos szektapré­dikátorok a drága műsoridőben is hirdetik templomi rendezvényei­ket. Szép szokás, hogy a pápai éjfé­li misét egyenes adasban közvetí­tették Rómából évente. A mi szerény, de szép kápolna- templomunkban is ott állt heteken át a feldíszített műfenyő az oltár­nál. A karácsonyi istentisztelet messzi földről is összehozott ma­gyar híveket egymás mellé. Cserké­szeink az ünnep előtt autókkal, szervezetten járták betlehemezve a magyar családokat, műsorukat be­mutatták a templomi ajándékosz­tó ünnepségen is. Bent a belvárosi katedrális előtt nagyméretű szoborcsoportozat ábrázolta szemléletesen a karácso­nyi esemény emlékét. Az afrikai gyökerű egyszerű emberek milliói számára az ünnep mondanivalójá­nak ez a megközelítése a legkézen­fekvőbb. Sajátos néger spirituálék dallamai keverednek városszerte a A város már karácsonyi díszébe öltözött. A nagy parkban színes lámpák gyúltak alkonyatkor, és az életnagyságú betlehemet a gyere­kek csodálattal állták körül. Á ki­rakatok hívogatón intettek az ut­cán tolongó emberek felé. A jár­dán szinte lépni sem lehetett a tö­megben, sokan a földön ülve ren­dezgették csomagjaikat, szoptat­ták csecsemőjüket. Már csak egy hét volt hátra karácsonyig, a leg­több üzem léállt már, s a több száz­ezer, városban dolgozó munkás megindult vidéki otthona felé. Fe­lesegük, gyermekeik, szüleik és számos rokon várta őket, akiket «okán közülük hónapok óta nem láttak, mert több száz kilométerre dolgoznak tőlük. Most majd együtt lesz a család, s az ünnep tiszteletére levágnak egy kecskét, hiszen csak az az igazi ünnep, ahol hús is van. Aztán istentiszteletre mennek, vagy féktelen, vad törzsi táncot járnak, meglehet, hogy mind a kettőt. Ntombehle is haza készülődött. Ezt az esztendőt itt töltötte- Bula- wayóban, a gépíró iskola első évét végezte el. Ámíg összeszedte né­hány ruhadarabját, mankói na­gyokat koppantak kis szobája ri­deg kőpadlóján. Ntombehle lábai' bénák voltak. Nagy tervekkel jött a gépíró-iskolába. Ha befejezi, a közeli missziós központban mun­kát kaphat - így ígérték neki. Ha befejezi...! De a januárban kezdő­dő második év tandíját nincs pénze kifizetni. A tandíj igen nagy pénz. Semmi remény, hogy ezt az össze­get, kétszázhat dollárt elő tudná teremteni! Most hazamegy, de el­képzelni sem tudja, miből fog élni. Béna lábaival nem képes dolgozni a kukoricaföldön, s szüleinek elég Az Egyenlítőtől délre épp ellen­kező az éghajlat, mint Magyaror­szágon. Argentínában nagyon me­leg időjárás az uralkodó karácsony táján. A legtöbb ember ott nem is ismeri még télidőben sem a havat, a fagypont alatti hideget csak azok, akik Argentína deli részén laknak, közel az Andok hegylán­cához, azoknak van fogalmuk ar­ról, hogy milyen az európai tél, csakhogy ők azt júniustól augusz- tusik tapasztalják. Argentína nagy részében nem is­merik a gyertyával, díszekkel éke­sített karácsonyfát. Inkább bethle- hemi jászol-jelenetet a kis Jézussal a bölcsőben, mögötte Máriával és Józseffel, előtte pedig a térdeplő pásztorokkal, akik kenyeret, saj­tot, kis bárányt nyújtanak aján­dékként. Népviseletbe öltözött bennszülöttek pengetős (csarangó) és fúvós (quéna) hangszereik zené­jére körültáncolják a kis Jézust és szüleit, utána pedig következik ugyanott az evés és ivás, azt köve- toleg pedig a durrogtatás és mula­tozás. Csendes éj európai hangvételű dal­lamával. Mindez a legnagyobb trópusi' nyárban beleolvad a sok népből álló emberkohónak az ajándék mi­att érzett örömébe - ami ilyenkor eléri a magyar Szeretetotthont is - úgyhogy a város sokszor zúg, zeng a petárdák robbanásaitól és min­dez megszakításokkal, de eltart Szilveszterig, hogy elérje a csúcsát az Újév hajnali tűzijátékban. Ilyenkor a belvárosi felhőkarco­lókból is kidobálnak az utcára, a fák tetejére tonnaszám minden fe­lesleges papírt, kacatot, hogy ezál­tal is tiszta lapot kezdjenek. Távol a hazától, bensőséges ka­rácsony híján, az egymás megaján­dékozásának örömén túl áldott szolgálat volt a karácsony monda­nivalójának örömteli tartalmát: - hogy Az Ige testté lett; Megváltó született a világra - megszólaltatni magyarul. Felemelő érzés volt mindig, ami­kor utolért bennünket Szilveszter este helvett az Újév esti első szol­gálat halaadási és újat kezdő örö­mének az alkalma. * Benkő István eltartani nyolc kisebb testvérét. Az otthona felé tartó busz zsúfolt volt, de mindenki boldogan vállalta a kellemetlenségeket az elkövetke­zendő szép napok reményében. Az autóbusz tetejére erősített csomag­tartó roskadásig volt rakva tás­kákkal, ládákkal, dobozokkal, még kerékpár és kecske is akadt ott. A városból mindenki ajándé­kot visz haza családjának. Cukor­ral, margarinnal, édes keksszel le­pik meg azokat, akik egész éven át vízben főtt kukoricaliszten éltek. Ntombehle nem vitt haza sem­mit. Az útiköltségre is nagyon ne­héz volt megszerezni a pénzt. A buszmegállótól a kunyhóju­kig vezető út végtelennek tűnt. Szinte vonszolta magát mankóin a kibírhatatlan forróságban. Jézusra gondolt, aki emberré lett, s aki is­meri az emberi lét földig sújtó problémáit. Anyja a kunyhó előtt várta. Nem volt szükség szavakra, magyarázatokra, olvasott lánya arcából. Szeretettel magához ölel­te, s csak suttogta: „Ne félj Ntom­behle, majd megélünk valahogy!” A lány arcán forró könnycsepp gördült végig. Egy hét múlva, karácsony nap­ján a család kicsiny faág körül a megszületett Megváltóról énekelt. Az ének végén az anya kis boríté­kot nyújtott át Ntombehlének.- Ezt a levelet neked küldte va­laki és csak annyit üzent, hogy ka­rácsony este adjam át neked. Ntombehle remegő kézzel tépte fel a papírt. A borítékban kétszáz­hat dollárt az iskola befejezéséhez szükséges összeget találta. Szívét végtejen hála töltötte el.- Édesanyám! Jézus nagyon szeret minket - mondta csendesen. Bálintné Kis Beáta A városokban, az ottlakó euró­pai bevándorlók hatására a tere­ken nagy, élő fenyőfát szoktak fel­díszíteni sokszínű lámpákkal, eset­leg díszekkel. Karácsony napján e fák alatt legfeljebb műanyagból készített bábu-szereplőkkel bethle- hemi jelenetet mutatnak be és hangszalagról karácsonyi dalokat közvetítenek. Az ajándékozás, a népet magával ragadó program ja­nuár 6-án kerül sorra. Akkor jön­nek a keletről érkező királyok, ők hárman hozzák az ajándékokat, akkor van éneklés, ajándékozás, papi áldás a népre. Az argentínai családok kará­csony estéjén parázson sült laci- pecsenyét, vagy ahogy ők nevezik „aszádót” készítenek, bőven esz­nek és isznak (Argentínában kivá­ló a marhahús és a bor), majd gi­tárkísérettel énekelnek és táncol­nak. Minthogy ilyenkor nagyon meleg szokott lenni, akinek fürdő- medencéje van a kertjében, azok­nál sok vendég verődik össze és fürdőruhára vetkőzve ünnepelnek. (Folytatás a 8. oldalon) Karácsony Ausztráliában Karácsony az Egyesült Államokban Brazil karácsony A fa és a közösség Mi teszi meghitté a németek karácsonyi ünneplését ? Zimbabwei karácsonyi történet (Afrika) Karácsonyi ünneplés Argentínában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom