Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1988-11-27 / 48. szám

Evangélikus Élet 1988. november 27. Külmisszióba készült - szolgál Jövőre lesz ötven éves a dunakeszi templomunk. Tervezésekor az építész - tekintettel arra, hogy a templomtelek mélyebben fekszik, mint a környező házak - azt tanácsolta: „Emeljük ki a templomot a mélyből!” És alagsort tervezett a templom alá. Az akkori lelkész Mezei József, aki Újpestről gondozta a fiókegyházat, a presbitériummal elfogadta ezt a tervet. Már régóta tudjuk milyen jól tették. Később, Ma tűz László lelkész szolgálata alatt a kis gyülekezet hozzákezdett a lelkészlakás építéséhez. Amikor később e sorok íróját helyezte a püspök Dunakeszire, befejeztük az építkezést, sőt bővítettük a lelkészlakást. Tizenhat boldog éven át ez volt az otthonunk. Hét éve Bohus Imre fóti lelkész kapott megbízást a lelkészi munka végzésére. Most október 9-én Nyíró Olga le­velező teológiát végzett testvé­rünk, mint gyülekezeti munkatárs kezdte el szolgálatát. Az ő beikta­tására mentünk mindazok, akik szeretjük ezt a gyülekezetét és örü­lünk annak, hogy akkor, amikor az arató kevés, valaki szíwel-lélek- kel beáll az aratásba. A kedves fogadtatás után Har­mati Béla püspök, Keveházi László esperes és Bohus Imre lelkész vé­gezték az istentisztelet szolgálatát. A püspök a vasárnap evangéliu­máról Mt 9,1-8 prédikált. Igehir­detésében először mindenkinek hirdette: Bízzatok! Új kapuk tá­rulnak előttünk, szélesebb körben szólalhat meg a bűnbocsánat, a szeretet szava. Másodszor a duna­keszi testvérekhez szólt. Hálás szivvel emlékezett a gyülekezet sze- retetére, amit a gyülekezettől a lel­készhelyettesítések során kapott. Kifejezte örömét, hogy a gyüleke­zet bizalommal fogadta Nyirő Ol­gát, akinek tudása és szíve ezután itt kerül szétosztásra. Harmadszor Nyirő Olgához szólt. Kelj fel! Cse­lekedj ! Bízzál! - hogy szolgálatod nyomán a gyülekezet dicsérje az Istent. A közgyűlésen dr. Terray Barna köszönte meg Bohus Imre hét évi szolgálatát, akinek szerető gon­doskodásában Jézusra a jó Pász­torra ismertek. Válaszában a bú­csúzó lelkész arra kérte a gyüleke­zetei, ne neki, hanem Jézusnak kö­szönjék meg az elmúlt hét évet. Karvai Ottóné a gyülekezet ne­vében köszöntötte az új szolgálat­ba állót, majd a Teológiai Akadé­mia nevében dr. Fabiny Tibor dé­kán fejezte ki örömét azért, hogy a több mint száz levelező teológiát végzett hallgató közül Nyirő Olga példamutatóan vállalja a szolgála­tot. E sorok írójának köszöntése után Villányi tanácselnök szólt az együttmunkálkodás fontosságá­ról, majd Hafenscher Károly sze­mélyes hangú köszöntését hallhat­tuk. Elmondta, hogy nem véletle­nül vannak itt sokan a Deák térről. Harminckét éve ismeri Nyirő Ol­gát. Emlékszik amikor fiatalon misszionárius akart lenni, de ak­kor erre semmi rernény nem volt. Most mégis megvalósult. Éveken át szolgált a Deák téren verssel, énekkel, gyerekek között, magá­nyosak körében. Életében ritkák az ünnepélyes pillanatok. Benne kincset kap a gyülekezet. Harmati püspök köszöntésében arról szólt; mi a titka annak, hogy jobb legyen társadalmunk, egyhá­zunk élete. Az egyik a munka, a másik a jó közösség kialakulása. Ezután Krajczár István felügyelő emlékeztetett a templom jövőre esedékes templomszentelési jubi­leumára és kérte a tatarozási mun­kák elvégzéséhez az egyháztagok anyagi segítségét. Nyirő Olga kifejezte azt a remé­nyét, hogy kapcsolataik a helyi társadalmi szervekkel, szomszéd gyülekezetekkel erősödni fognak, külön köszönte, hogy Szálkái La­jos református lelkész betegsége el­lenére is részt vett istentiszteletün­kön, majd így folytatta: „Nagyon köszönöm, hogy mindig úgy mehet­tem a D.eák térre mint aki haza­megy. Nagyon köszönöm a Teoló­gia tanári karának amit ott tanul­hattam. Nagyon köszönöm püspök úrnak, hogy — most tudtam meg igazán — milyen kedves neki ez a gyülekezet. Köszönöm a gyüleke­zetnek, hogy szeretetébe fogadott." Keveházi esperes meleg szeretet­tel köszöntötte a beiktatott lelkészi munkatársat és édesapját Nyirő József nyugalmazott szentgotthár­di lelkészt. Volt a beiktatásnak egy nagyon kedves mozdulata. Amikor a sok Luther-kabátos lelkész áldásra emelt kézzel a Confirmát énekelte az első sorban ülő idős, beteg édes­apa is sírva áldásra emelte kezét. A családias együttlét az alagsori gyülekezeti teremben folytatódott terített asztalok mellett. Urunktól gazdagon megáldott szolgálatot kívánunk Nyirő Olgá­nak Dunakeszin. Bolla Árpád /-------------; n MI NDEN Advent Minden ádvent kegyelem: vétkem jóvá tehetem. Minden ádvent vigalom: Isten Gr a viharon! Minden ádvent érkezés: átölel egy drága kéz! Minden ádvent alkalom: győzhetsz saját magadon! Minden ádvent ítélet: így kellene - s így élek! Minden ádvent remegés: Isten felé epedés! Minden ádvent ima is: Uram, fogadj be ma is! Minden ádvent szeretet: Betlehembe vezetett, Köszönd meg hát a csodát: a világ karácsonyát! v_________________________/ Ne mzetközi „családkongresszuson” Bécsben Ezrek özönlöttek október 20-án reggel a bécsi Austria Center duna- parti, hatalmas-hipermodern épü­letébe a 12. Nemzetközi Család­kongresszus gazdag programú négy napjának kezdetére. Honnan lett ez? Évekkel ezelőtt Venezuelá­ban egy anya és egy nevelőnő igen­csak szívére vette a mikor-mitől elárvult, utcárá került, teljes elzül- lésnek és korai halálnak kitett (no meg a fogyatékos) gyermekeknek az ügyét. Mintha csak Schweitzer Albert kijelentését vették volna ko­molyan: Az a kevés, amit megte­hetsz, sok! Hitben és szeretetben erős buzgóságuk másokra is átra­gadt, a katolikus egyház is támo­gatta őket. Mozgalmuk nemzet- és felekezetközivé lett. Fő céljuk a családok hívő hordképességének növelése, mert a normális emberré nevelkedés első és pótolhatatlan helye a kiegyensúlyozott család. V. E. Franki, a világhírű lélek­gyógyász orvosprofesszor tartotta az első előadást, magas korát meg­hazudtoló lendülettel hangsúlyoz­va: Tartalmas, önzetlen cél nélkül üres az emberi élet; a belső értéke­ket valósággá kell élni, akkor hat­nak - elsősorban a családban! Utána szintén neves pszichotera- peuta következett: Christa Meves, aki nagyon kiemelte, hogy a meg­bízható, szerető édesanyát a leg­jobb erők sem pótolhatják, kivált­képp nem a gyermek első életévei­ben. (Az apa idővel lesz majd mind jelentősebb, csak legyen ideje gye­rekei számára.) Egy jugoszláv szer­zetes azt javasolta a csemetéikkel otthon maradó anyáknak: ha megkérdik őket, dolgoznak-e, azt feleljék, hogy „én olyan főiskolán tanítok, amelyen ha kudarcot val­lók, akkor az összes többi iskolát becsukhatjátok.” (Óriási tapsot kapott.) Világos: a család a gyere­kek lelki egészségének, hitének, emberi tartásának megalapozásá­Mostanában sokat beszélünk, hallunk szegénységről, egyéb társadalmi hátrányokról, valamint az úgyneve­zett társadalmi beilleszkedési zavarokról (öngyilkos­ságról, mentális betegségekről, alkoholizmusról, kábí­tószerfogyasztásról, bűnözésről). Mindezek a proble­matikus jelenségek természetesen különösen érdekesek az egyházak, gyülekezetek és gyülekezeti tagok számá­ra, hiszen az egyházi szeretet szolgálatok régóta, tulaj­donképpen az első jeruzsálemi gyülekezet óta próbálták az ilyen bajokba jutott embereken segíteni. Ebben a cikksorozatban megpróbálom összefoglalni, hogy a ma­gyar szociológia és más társadalomtudományok közel­múltbeli kutatásai alapján mit tudunk ezekről a jelensé­gekről. HÁTRÁNYOS TÁRSADALMI HELYZET- SZEGÉNYSÉG- TÁRSADALMI BEILLESZKEDÉSI ZAVAROK (I) Ha egy férfi- vagy nőtestvérünk­nek nincs ruhája, és a mindennapi eledel nélkül szűkölködik, valaki pedig ezt mondja nekik közületek: Menjetek el békességgel, meleged­jetek meg, és lakjatok jól, de nem adjátok meg nekik, amire a testnek szüksége van, mit használ az? (Jak 2,15-16) Az 1930-as években a falukutató írók körében Magyarországot a „három millió koldus országának” nevezték. A második világháború után egy ideig (nemcsak hazánk­ban, hanem a legtöbb hasonlóan fejlett országban) azt tartottuk, hogy a szegénység fokozatosan el­tűnik. A Központi Statisztikai Hi­vatal 1967. évi családi jövedelem vizsgálata alapján figyeltünk fel ar­ra, hogy egy millió ember él 600 forintnál kisebb egy főre jutó havi jövedelemből, tehát kénytelen na­ponta 20 Ft-ból megélni, és továb­bi másfél millió él 600 és 800 Ft közötti havi összegből. Az ezt vég­zett létminimum számítások sze­rint havi 620 Ft volt a szegénységi küszöb, és 830 Ft körül volt az az Szegénység összeg, amelyből társadalmilag még elfogadható szinten lehetett élni. Ezt követően egészen 1978-ig kezdetben gyorsabban, később lassabban emelkedtek a jövedel­mek, így a szegénységi küszöb és a társadalmilag, elfogadható mini­mum alatt élők száma csökkent. 1978 óta az úgynevezett reálbér index, vagyis az átlagbér vásárló- értéke kissé csökkent. Az egy főre jutó összes jövedelem és fogyasz­tás még lassan növekedett, mert a lakosság más forrásból, elsősor­ban a munkaidőn kívüli többlet- munkákból (főleg mezőgazdasági kistermelésből) kipótolta a ki­esést. 1987-ben azonban már nem nőtt, 1988-ban pedig várhatóan csökken az egy főre jutó reáljöve­delem, tehát az életszínvonal, sőt ez a tendencia minden valószínű­ség szerint jövőre is folytatódik. Ez azt jelenti, hogy a szegénységi küszöb alatt élők száma növek­szik. Az 1987-re vonatkozó létmini­mum számítások eredményeit is­mét közzétették (Heti Világgazda­ság, 1988. júl. 9.). A létminimum vagy szegénységi küszöb 2810 Ft, a társadalmilag elfogadható mini­mum 3410 Ft volt, azóta természe­tesen az áremelkedéssel párhuza­mosan nőtt. Mivel az 1987-re vo­natkozó családi jövedelem vizsgá­lat eredményei még nem állnak rendelkezésre, nem tudjuk ponto­san megmondani hányán élnek e küszöbök alatt. Számuk azonban lényeges lehet, mert például 1986- ban a nyugdíjak 29 százaléka 2500 Ft-nál kisebb volt. Lényegesen megváltozott a sze­gény réteg összetétele. Korábban elsősorban a falvakban volt töme­ges a szegénység, az utóbbi időben azonban falun csökkent (a háztáji termelésnek köszönhetően), a vá­rosi szakképzetlen munkások és nyugdíjasok körében viszont nőtt a szegények aránya. Andorka Rudolf val többet adhat# társadalomnak, mint amennyit a társadalom vala­ha is adhat a családnak. Igen éles kritika illette az abor- tusz-„nagyüzemet”, amely egyre több országban tíz- és százezer­szám pusztítja el az anyaméhben a meg nem születésre ítélteket, akik nem mondhatják: „Anyám, téged nem ölt meg édesanyád, te miért öletsz meg engem?” Susan Stan­ford kanadai lélekgyógyásznő sok éves tapasztalatáról beszámolva mondta el, hogy a magzatukat el­vétető nők általában előbb-utóbb felbukkanó bűntudattal, depresz- szióval vagy más lelki zavarokkal küszködnek, s bajosan van szá­mukra más kiút, mint a bűnbocsá­nat kérése. Rangos orvosi előadók szükség esetére az ún. „természetes születésszabályozást” ajánlották a fogamzásgátlók helyett, a különfé­le lehetséges komplikációk miatt. Óvtak a szexuális felvilágosítás meggondolatlan, a gyermek lélek­tani adottságaival nem számoló, olykor durva formáitól, amelyek a nemiség lelki odalára vakok, s ez­zel későbbi komoly zavarok mag- vát hintik el. Pedagógusok, papok, újságírók, filozófusok, közgazdászok mond­ták el aggályaikat, tanácsaikat, biztatásaikat, tettek hitet meggyő­ződésükről - összesen jó 12 000 ember előtt, akik 79%-a 45 év alat­ti volt, s ezeknek is erős többsége 20 év körüli. (A szocialista orszá­gokból 300-400-an voltunk.) Bizo­nyos témákat az esténkénti fóru­mokon beszéltünk meg. A prog­ram kissé zsúfolt volt; a szervezés (pl. a gyerekmegőrzés) kitűnően működött, rengeteg fiatal segítsé­gével. A záróalkalom középpontjában látszólag a világ legszerényebb No- bel-díjasa, a Kalkuttában bámula­tos szeretetszolgálatot végző Tere­sa anya, a kongresszus fővédnöke volt. Szemre olyan, mint akárme­lyik magyar faluban egy töpörö­dött, hajlott hátú anyóka. Egyszerű mondataiból a hitnek és szeretet­nek olyan ereje áradt, amelynek nincs szüksége nagy szavakra. Ez a sugárzás azt a Jézus Krisztust állította a középpontba, aki többek között családi problémáinkban - botladozósaink közepette is - út, igazság és élet. Bodrog Miklós r En vagyok az Alfa és az Omega Jel 22,13 Igaz a mondás, hogy minden kezdet nehéz: Nehéz a gyermeknek átlépni az iskola küszöbét, ahol addig ismeretlen feladatokkal és elvárásokkal találja szembe magát. Nehéz a fiatalnak a pályamódosí­tás, akár belső, akár külső ténye­zők kényszerítik erre. Nehéz az átállás a nyugdíjas életstílusra is. Az egyre torlódó napjaink, éveink során új küszöbök átlépésekor hányszor éljük át, hogy minden keidet nehéz. Ám van olyan is, ami lehetetlen. Pedig nekifeszülve, gyürkőzve próbálkoznánk azzal is, hogy éle­tünket rendbe tegyük, hogy lángra lobbanjon, ami elhamvadt, színek­be pompázzék, ami szürkeségbe veszett, kitisztuljon a zavaros, egésszé legyen, ami darabokra tört, rendeződjék a kuszaság, elsi­muljon az egyenetlen és mosoly váltsa fel a könnyeket, hogy simo­gatni tudjon az ökölbe szorult kéz, és a káromló szavak imává csönde- sedjenek, hogy a bűn bilincsei le­hulljanak, és lázadások, kételkedé­sek görcsét a hit bizodalma oldja fel, az üres tartalommal telítődjék és az elérhetetlennek tűnő messze­ségből szívünkbe jöjjön az Isten. Lehetetlenül nehéz kezdet ez. Fel is kellene adnunk, ha Jézus ott nem állna e kezdet kezdetén, mint az alfa a görög ABC elején. Megvál­tásunknak, életünk belső megúju­lásának szent kezdete maga Jézus Krisztus, akinek szeretete nem is­mer lehetetlent. De nemcsak a kezdet nehéz... Elintézetlen, félbemaradt dol­gaink terhét hordozzuk. Megkez­dett bábel-tomyok csúfolódva me­rednek elénk. Eltorzult Júdás- arcok mementói rémítenek. Lesz-e, és mi lesz a folytatás? A cél helyett csak a véget látjuk, amit jó lenne feledni, s amit feledni mégsem tu­dunk. Csak arról vallhatunk, lehe­tetlen, hogy a töredékes teljességre, a rész szerint való tökéletességre jusson. A múlandó hogyan érhetné el az örökkévalóságot, a bűnös a szentséget, az ember az Istent? Lehetetlenül nehéz a célba érke­zés is. Nincs is más reménységünk, mint egyedül Jézus Krisztus, akivel tovább lehet „betűzni” az életet, az Alfától mind az utolsó Ómegáig, ahol nem a dermesztő vég vár, ha­nem megváltó Urunk s vele, benne boldog beteljesedés mindannak, amit ő kezdett, s amit lehetetlent nem ismerő szeretete győztesen juttat a céljához. Ezért hát tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennün­ket megkörnyékező bűnt, és állha­tatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesitőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gya­lázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és Isten királyi székének jobbjára ült. Gondoljatok arra, aki ilyen, ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüg­gedjetek. (Zsid 12,1-3) Madocsai Miklós Csillaghegy de. fél 10. - Donáth László Ez az információ olvasható az Evangélikus élet budapesti istentiszteleti rend közléseiben már régóta. Október 23-án Szebik Imre esperes dr. Nagy Gyula püspök igehirdető szolgálatával beiktatta gyülekezetébe az új lelkészt. A püspök-elnök Zsolt 25,4-ről tartott útmutató igehirdetését, a beiktatás ünnepélyes szertartását s az új lelkész Mt22,15-22alapján mondott áhítatát a közgyűlés követte, melyen a lelkésztársakon kívül köszöntötte a beiktatot- tat Pánczél Sándor, a Budapest III. kér. Tanács elnökhelyettese, Mező Lajos HNF elnök, Deák Zoltán és Riskó János református, Antal János és Neszményi József római katolikus lelkészek, valamint Kaposráry Vilmos ny. csillaghegyi lelkész, Takács Jósze/hémásodfelügyelő, dr. Felkay Vilmos felügyelő, dr. Muntag Andor teológiai tanár és Hegedűs László világi munkatárs. A közreműködő kamaraénekkart Muntag András vezette. Mivel nyilvánvaló, hogy egy ilyen eseményről szóló híradásban két dolog fontos: a gyülekezet és a lelkész, efelől kérdezgettük a beiktatott lelkészt. hoto Horvath Dávid- Mi a gyülekezeted sajátossá­ga?- Csillaghegyről, mint település­ről tudni kell, hogy a főváros köz­pontilag egyik legkevésbé támoga­tott kerületei közé tartozik. A la­kosság szinte minden területfej­lesztést önerőből yégez, annak elle­nére, hogy nagyrészt idősek lak­ják. Más a helyzet a gyülekezet más területein, Békásmegyeren a lakótelepen, Rómaifürdőn s ismét más a helyzet a szórványokban, Solymár, Üröm, Pilisvörösvár és Piliscsaba községekben.- Régi a gyülekezet?- A harmincas években alakult/ egy villaépület központtal, mely­nek alsó része istentiszteleti célra kialakított, az emeleti szint pedig a lelkészlakás, jelenleg azonban még nem tudunk ott lakni, Kelenföld­ről járok be.- Mekkora a gyülekezet ?- Bár a címjegyzékben négyszáz fölötti név szerepel, az anyagi hoz­zájárulást fizető egyháztagok szá­ma ennek csupán a fele. Igen gyors a fluktuáció, azaz az elköltözések okozta kicserélődés, aminek nap­rakészen tartása nem kis feladat.- Miért örülsz, hogy itt vagy lel­kész s melyek a gondjaid?- Örülök, hogy végre önállóan dolgozhatok egy áttekinthető nagyságrendű, jó légkörű gyüleke­zetben itt a fővárosban, melynek embereit szeretem és ismerem, hi­szen itt születtem s nőttem fel.- Terveid különböző távokon? Rövidtávon jobban meg kell ismernem a gyülekezet tagjait csa­ládlátogatásokkal, s meg kell pró­bálnom megfiatalítani az elkötele­zettek körét. Középtávon olyan sokrétű alkalmakat szeretnék láto­gatottá tenni, melyeken mindenki otthon érzi magát. Hosszútávra nem nagyon merek tervezni, tu­dod, az egyházban eddig ezt nem nagyon próbálhattam ki.- Mikor végezted a Teológiát?- Tizedik éve, hogy lelkésszé avattak. Ezt az időt gyakorlatilag végig káplánkodtam. Kelenföl- dön, Budavárban, Miskolcon, Óz- don, Sajókazán...- Van még?- Van. Egy év heidelbergi ösz­töndíj után Csepelen, Budahegyvi- déken szolgáltam, míg végre itt le­hetek.- Mi a profilod a teológiai tudo­mányokon belül?- Ami elsősorban érdekel az a judaisztika, azaz a keresztyénség megértéséhez elengedhetetlen hát­térkutatás, a zsidóság történelme, irodalma és bölcseleté. Ez az ér­deklődés egyrészt a magyar zsidó­ság speciális helyzetéből is indo­kolt, másrészt személyes motivá­ciót is jelent, hogy apai nagyszü- leim aktív zsidó hivők voltak.- Mondj valamit családodról.- Feleségemet, Muntag Ildikót - milyen furcsák a dolgok - épp a csillaghegyi strandon ismertem meg. Három gyerekünk Mirjam, Dávid és Anna- Még valami?- Lenne még, de hagyjuk. Aki kíváncsi, jöjjön el Csillaghegyre vasárnap de. fél 10-re,-az istentisz^ teletre. Bízik László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom