Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1988-08-21 / 34. szám

Evangélikus Élet 1988. augusztus 21 A SZENT ISTVÁNI ÖRÖKSÉG - EVANGÉLIKUS SZEMMEL Lelkésziktatás Kondoroson Szent István evangélikus tisztelete? A magyarok első királyának, az államalapítónak és az állam meg­szervezőjének évfordulóját ünnep­li az ország. Istvánét, aki államfér­fiúi bölcsességgel és a helyzet jó­zan mérlegelésével az európai né­pek családjába tagolta bele né­pünket, így biztosítva megmara­dását ezen a földön. Az ünneplés­ben evangélikusokként is résztve- szünk, hiszen állampolgárai va­gyunk az egykor István király ál­tal alapított országnak. Megbe­csüléssel tekintünk arra, aki úgy szerezte meg és úgy gyakorolta hatalmát, hogy 9S0 év múltán is áldásnak mondhatjuk, s uralkodá­sában Isten történelmi gondosko­dását ismerhetjük fel. Az idei megemlékezések és ün­neplések kezdeményezője a római katolikus egyház, s a katolikus ün­neplések hangsúlyosan emelik ki István király művében azt, hogy a keresztyénség terjesztője volt, nem prédikációval, hanem az egyház megszervezésével. Nem egyszerűen az volt a helyzet, hogy István pusz­tán politikai megfontolásokból állt volna a keresztyénség pártjára, ha­nem minden jel szerint belső meg­győződéssel, mondhatjuk: hittel. Evangélikusokként is résztveszünk a megemlékezésben, hiszen István király apostoli ténykedése nyomán magyar népünk nem az egyik fele­kezetihez csatlakozott, hanem az akkor még osztatlan, egy keresz- tyénséghez, hiszen csak később (1054) következett be a nyugati (latin) és a keleti (görög) keresz­tyénség szakadása. A magyar n keresztyén hitre térítése a mi ei házunknak is története. Az elmondottak alánján te! vallásos vagy nem vallásos - ember egykori használati tárgyait vagy földi maradványait féltőn őrzi és kegyelettel veszi körül az utókor, hiszen arra emlékeztetnek, akinek életét, müvét megbecsülik. A kato­likus dogmatika is megállapítja, ogy a szentek, képeik és ereklyéik szteletében, tiszteletünk tárgya nem lehet okunk arra, tóhgy elvá$3§j|jináig Istennel, illetve Krisztussal sük nagy királyunk tiszteidét. bensőséges kapcsolatuk és üdv­vallásaink alapján mégiszerepük (Előd István), ponton kérdéseinket fel meghatározás tiszta és elfő­nünk. az evangélikus hivő 1. Nevezne)jük-e első kM^^^sJ^man úgy tapasztalja, hogy az kát eudpBroB|teént önálló életet élnek és ol^nlti sztélé t ben részesülnek (a egV^^^tctkht:^'fefft6.eTOket:tekte^' | •'■S2Úr(téfec1el egj^üttj. mely Krisztus „hősit ezt a: akiket is, hogy Kjanűvét homá­madik kérdésünk. §jagMH|Í^pi^-^Sftek és erek- Íyékífizteletén ?Az evangélikus hi­z(us :k^dj&KÚbéú: SÍ«, gítségünkre ‘ fömaí Jk^oJ^uitften tisztele daképek, de é: írás szerint Istttp- '^égs^tefö: if- ereklye tisztéivé nenysak elho- galma elérhet :s ,htíígséút mályosítja, hányná háttérbe szo­es lesz valaki pél®k^.í Há '|údátQ- sítjuk, hogy a szemékrí^ nem a szó bibliai vissza maradéktaMmti^c nyugodtan alkalma^^mik át egy­ház szentjeire is. JSga 2. Hogyan Szent Ist­ván legnevezetesew^Mklyéjére, a Szent Jobbra? Bármely nevezetes ­R||i H ^katolikus taní­^psfghatározá- litfb&gaz cgyc- ást a szen­rítja/3r Egyszülött Fié^tiszteletét. Jtiül Istennek tek kultuszág ismeri, ban vagyÜÉ nyilván ulásaiban életétől, de el- agasztalások- állásosság meg- mindez „néha” nem így érvényesül. Mi, evangéli­kusok, úgy érezzük és fájlaljuk, hogy az említett torzulásokkal na­gyon gyakran találkozunk, s hogy emberek, példás emberek neve, tisztelete úgy elburjánzik, annyira beszövi, befutja, eltakarja Jézus Krisztus egyedül üdvözítő nevét, hogy az már aggodalomra ad okot. ApCsel 4,12 és lTim 2,5 igéje alapján, hogy csak ezt a két példát említsük, nem tudjuk semmikép­pen sem elfogadni azt a katolikus dogmát, hogy a szentek segítségül hívása, képeik és ereklyéik tisztele­te megengedett és üdvös, amint a tridenti zsinát tanítja. Evangélikus hitvallásaink sze­rint a szenteket tiszteletben kell ré­szesíteni, s ez a tiszteletadás há­romféle lehet. Először: hálaadás Isten irgalmasságáért, melyet ilyen példákon mutat meg, és egyházát tanítókkal és példás emberekkel ajándékozza meg. Másodszor: hi­tünk megerősítése azáltal, amit Is­ten e nagy keresztyéneken egykor tett és velünk is tenni akar. Har­madszor pedig hitük és példájuk követése. Szent Istvánra emlékezve növe­kedjünk mindannyian abban, amit a 11. századi Hartvik-legenda mond róla: Krisztust hordozta aj­kán, szívében, cselekedeteiben. Reuss András Templomtér avatás Hartán Külső rendezettség — belső békesség Templomtér avatás volt július I egyik vasárnapján Hartán. A do­log úgy kezdődött, hogy a gyüleke­zet négy egymás közelében létesült épületét egy kis utca, községi köz­terület választotta el egymástól. Ezt a közterületet, valamint a templomhoz és kántoriakhoz tar­tozó kert egy részét térnek képez­ték ki és parkot építettek. A mun­kát a gyülekezet végezte el saját erőből, jórészt társadalmi munká­ban, mintegy fél milliós értékben, a nagyközségi tanács ötvenezer fo­rintos hozzájárulásával. Nem em­lékezem, hogy ilyen közös akcióról tudósíthattunk volna. Egyház és tanács, gyülekezet és társadalom fogott össze, hogy pihenő parkkal, rendezett térrel emelje a község külső képét és megajándékozza a faluközösséget. Szabó Vilmos Béla lelkész kö­szöntötte a megjelenteket és szá­molt be a munkákról. Méltó kör­nyezetet szerettek volna adni a mű­emlék templomnak, a néhány éve épült modern imaháznak és a két szolgálati lakásnak. A presbitéri­um a térkialakítás és parkosítás mellett szavazott. A tanács az anyagiakon kívül gépi és építő­anyag támogatást adott, - így ké­szült el „saját erőből” a térrende­zés. Avató beszédében többek kö­zött ezt mondta: Érdemes úgy dol­gozni, hivatásunkat úgy végezni, hogy mindig szemünk előtt tartjuk az egészet. A globális ügyek figye­lembevételével kell végezni minden­napi munkánkat... Ez a felelősség hajtott bennünket, — a gyülekezet vezetőit és egész tagságát, amikor elkezdtük ezt a munkát, hogy olyan teret alakítsunk ki, mely vonzó, ott­honteremtő legyen és aki ide jön, jól érezze magát. Azért fontos ez, hogy a külső rendben megtaláljuk azt a belső békességünket is, melyre oly nagyon vágyunk, - hiszen ezek az épületek ezt a célt szolgálják. Szokola Imre tanácselnök örö­mét fejezte ki, hogy egy új létesít­ménnyel gyarapodott a faluközös­ség. Értéke, hogy közös erőfeszí­téssel valósult meg, közösségi célt szolgál és követésre méltó, ugyan­akkor kifejezi a állam és egyház közötti kapcsolatot helyi szinten, a lakosság szolgálatában. Seremet László a Hazafias Nép­front Megyei Bizottságának mun­katársa abban látta a létesítmény nagy jelentőségét, hogy ez kifejezi azt a konkrét együttműködést, melyre most különösen nagy szük­ség van, amikor hazánkban az új reform gondolatok megvalósításá­hoz komoly társadalmi összefo­gásra van szükségünk. Dudla Imre egyházmegyei fel­ügyelő arról szólt, hogy a hartai gyülekezet nemcsak a múltat ápol­ja, hanem a jelennek és a jövőnek épít és alkot. Felemelő pillanata volt az ün­nepségnek, amikor Seremet László és dr. Leiten János helyi HNF el­nök kitüntetéseket adott át. A har­tai gyülekezet ezért a példamutató munkájáért megkapta a Hazafias Népfront Országos Tanácsának Ki­váló Társadalmi Munkáért plakett­jét. Első alkalommal kapta meg egy gyülekezetünk! Érdemes Társadal­mi Munkás jelvényt kapott öt gyü­lekezeti tag az építők közül. A gyülekezet ajándékozta meg a jó munkáért Helfrich Salamon kőmű­ves mestert és Helfrich Márton fel­ügyelőt, akik mindvégig hordoz­ták a munka terhét. Az ünnepségen vendégként vett részt a Kiskőrösi Evangélikus Énekkar, Lupták György és Kiss Sándor vezetésével adtak elő több énekkari számot és messziről jött vendégek is szolgáltak: a NSZK- beli Bad Oeynhausenböl lelkészük vezetésével eljöttek a gyülekezet fúvósai és több számot adtak elő. Az ünnepség záróáhítatát is Wolf­gang Schade lelkész tartotta, aki kiemelte a közös találkozás örö­mét, és árról tett bizonyságot, (Folytatás az 1. oldalról) tűk mire képes az ember, egymást elpusztítani, s reménységét fejezte ki, hogy nem képtelenség megfé­kezni a gonosz indulatokat. Most közelebb van a világbéke, mint akár csak néhány évvel ezelőtt, a nagyhatalmak sem látnak más al­ternatívát. Felhangzott az énekesköny­vünkben is megtalálható (775. lap) modern imádság: Uram! Ne en­gedd, hogy valaha is elfeledjük Hi­rosimát, hogyan hullott ott a bom­ba, hogyan pusztultak anyák, gyer­mekek és férfiak halomra, hogyan sorvadt a megmaradt élet is, és a sugár veszélyben lassan minden hal­dokolt. .. Megszólalt az ősi evangé­likus ökumenikus könyörgés és zú­gott rá a hívek hangos szava fele­letként: Halgass meg minket Úris­ten! hogy „az Úrban való öröm a ti erősségetek!” Jó volt látni az egész ünneplő, örvendező közösségben ismerős arcokat, Polgár István megyei egy­házügyi titkárt, Fábián Sándor, VB titkárt, Szőnyi Károly HNF tit­kárt, a gyülekezet volt lelkészét, Sárkány Tibor miskolci esperest és feleségét, Pintér János orosházi es­perest és a szomszédok közül Sza­bó István dunaegyházi lelkészt, va­lamint a két hartai testvérgyüleke­zet lelkészét, Pungur Béla reformá­tus és Pribitek László rk. lelkészt. Amit még feltétlenül hozzá kell tenni a beszámolóhoz: köszönet illeti Szabó Vilmos Béla lelkészt, aki lelkes indítója és végig lelke volt ennek a magas elismerést ka­pott munkának, a terv megvalósí­tásának. tszm Istók Klára Jézus-hívó szóló éneke és az alkalomhoz illő gyász­dalt idéző orgonaszó segítette me­ditációnkat. A szomszédos refor­mátus testvérgyülekezetek - a Kál­vin téri és a Szabadság téri gyüle­kezetek - képviselői is szóltak, ta-. nítottak, bizonyságot tettek: dr. Riták Zsigmond professzor, gyülekezeti gondnok és Kovács Pé­ter missziói gondnok szolgált. Az Országos Béke Tanács szó­rólapján található versek és próza gondolatai összecsengtek imádsá­gunk zárószavaival. A jövő nagy lehetőség: életre vagy megsemmi­sülésre. Istenünk, Te magad beszélj velünk háborúról, békéről e mai kettős lehetőségről. Isten előtti el- csöndesülésünk jó alkalom arra ezen az emléknapon, hogy meg­halljuk Urunk életet igenlő szavát. H. K. Harta nagyközség Bács-Kiskun egyik nevezetes faluja. Kezdettől fogva jól dolgozó tsz-ekben talál boldogulást a község népe. Rendezett utcái, szobrokkal díszített főtere, a közeljövőben megvalósuló első községi kábel- televízió előmunkálatai, mind a városiasodó nagyközség velejárói. A német nemzetiségi nagyközség három gyülekezete (evangélikus, református és római katolikus) rendezett körülmények között, jó ökumenikus együttmun- kálkodásban él. Most az evangélikusok tettek olyasmit, amivel új színt vittek a gyülekezet és a falu társadalma közös munkájának egyre jobban szélesedő területére. A templomtéren a kiskőrösi énekkar Beiktatták Keresztes Szilárd megyéspüspököt Július 30-án Nyíregyházán ünnepélyes istentisztelet keretében iktatták tisztségébe Keresztes Szilárd hajdúdorogi megyéspüspököt. Az iktatáson jelen voltak a Magyar Katolikus Püspöki Kar tagjai valamint a magyar- országi testvéregyházak képviselői. __ A megyéspüspök beiktatásán részt vett Miklós Imre államtitkár, az Állami Égyházügyi Hivatal elnöke. Keresztes Szilárd megyéspüspök életére és szolgálatára Isten áldását kérjük. Uram ne engedd, hogy valaha is feledjük Hirosimát... Hirosima emléknapi imaest a Deák téren Ünnepi esemény színhelye volt a csárdájáról nevezetes Békés megyei nagyközség, Kondoros, 1988. július 3-án, vasárnap délután. Ezen a napon iktatták be lelké- szi szolgálatába a gyülekezet egy­hangúan meghívott új lelkészét, Sztojanovics Andrást. id. Deme Károly nyugalomba vonulását követően egy évig várt a gyülekezet erre az alkalomra. Ké­szültek is rá a kondorosiak. A gyülekezet reménysége telje­sült. Ä püspök - feleségével együtt- eljött Kondorosra, és megérke­zett oda elnöktársa, dr. Frenkl Ró­bert egyházkerületi felügyelő is. Mindhármukat virágokkal kö­szöntötték. A zsúfolásig megtelt templom­ban a püspök Ef 2,8 alapján a‘rról szólt, hogy az egyház rendje szerint a gyülekezet hiv lelkészt, hogy biz­tosítsa a lelkészi szolgálatot. Való­jában Isten hív és állít szolgálatba.- Az elhívás mindenkinek szól, hogy az Isten színe előtt azt élje, mondja, amit tanult az igéből. El vagyunk híva szeretetre és békes­ségre, megbocsátásra és igazságra.- Jézus a szívünket akarja megtisz­títani. Azt akarja, hogy rend le­gyen a lélekben, a szívben. Ha va­laki boldog akar lenni, akkor nem­csak arra kell néznie ami ma van, hanem arra is, ami múltbeli szelle­mi, erkölcsi örökségünk. Ez az örökség kötelez, hogy gyermekein­ket megtanítsuk imádkozni, Isten akarata szerint együtt-egymásért élni. Az iktatást Táborszky László es­peres végezte, aki régebben tizen­három évig volt a kondorosi gyü­lekezet lelkésze, és az új lelkészre várás közel egy évében békéscsa­bai kollegáival és másokkal gon­dozta a kondorosi gyülekezetét. Az iktatáson közreműködött id. Deme Károly, az új lelkész közvet­len elődje. Felemelő érzés volt, amikor a Új hallgatók felvétele a Teológiai Akadémiára Az Evangélikus Teológiai Aka­démia Felvételi Bizottsága június 27-i ülésén a következő fiatalokat vette föl az Akadémia hallgatói so­rába: Albert Gábor Budapest - Deák tér, Aradi András Békéscsaba, Bruhács Tamás Pécs, Halmosi Györgyi Balassagyarmat, Hvizsgyalka György Felsőpetény, Jánosa Attila Vönöck, Karsay Lajos Beled, Krámer György Sopron, Kutyej Pál Gábor Békéscsaba, Németh Zoltán Győr, Ördögh Endre Budapest-Deák tér, Pángyánszky Agnes Budapest- Zugló, Rátz András Beled, Schermann Gábor Miskolc, Szpisák Attila Sámsonháza, Thuránszky István Budapest-Deák tér, Vilmos Andrea Budapest-Pestújhely, Zatykó Éva Orosháza. Az Unitárius Egyházzal való meg­egyezés alapján felvételt nyert még Szolga Tőkés Sándor unitárius jelent­kező. Két további jelentkező felvételé­ről a hiányzó iratok beérkezése után pótfelvételi bizottsági ülésen dönt az Akadémia. Sztojanovics András jelen levő 24 beöltözött lelkész egyenként áldást mondott, s azt követően felcsendült ajkukon az ősi liturgikus ének, a Confirma, amit a gyülekezet áhítattal hallga­tott. A beiktatott új lelkész, Sztoja­novics András igehirdetésében azt hangsúlyozta, hogy a Jézus Krisz­tusban hívők feladata világítani, szolgálni ebben a világban Isten szeretetével. » Az istentiszteletet gazdagította a békéscsabai és az orosházi evangé­likus ifjúság éneke és Győri Gábor lelkész orgonajátéka. Az istentisztelet utáni ünnepi közgyűlésen köszöntötte a gyüle­kezetét és annak új lelkészét dr. Harmati Béla püspök, dr. Frenkl Róbert egyházkerületi felügyelő, dr. Kiss István egyházmegyei fel­ügyelő, Táborszky László esperes, Vaskor Mihály gyülekezeti fel­ügyelő, id. Deme Károly ny. lel­kész, Balicza Iván lelkész, Veres Miklós baptista lelkész, Mező Pál, a helyi katolikus gyülekezet gond­noka, Kepenyes György a Szarvas ótemplomi gyülekezet gondnoka, valamint a sámsonházi gyülekezet gondnoka. Részt vett az istentiszteleten meg a közgyűlésen és felszólalt Mokrán Mátyás a Kondoros Nagyközségi Tanács elnöke. A templomi ünnepséget követő­en a gyülekezeti házban gazdagon megtérített asztalok várták a sok­félül érkezett kedves vendégeket. Július első vasárnapján forrón sütött a nap Kondoroson. De nemcsak a nap heve, hanem a sze­retet tüze, és a mindenkin átsugár- zó öröm is hevítette sok száz ember szívét a kondorosi templomban. A helybeli hívek és a távolabbról érkezett testvérek meggyőződéssel mondották: Nagyon szép ünne­pünk volt. - Áldassék érte az Úris­ten! T. L. Falu Tamás VALAKI Itt valaki vigyáz rám, Elsimítja a párnám. Fölemel, ha elestem, Megtámasztja a lelkem. Világosban, sötétben Irányítja a léptem. Érzem szívem táján át Daktiloszkópiáját. A szélben száll, mint porszem, Mindenütt van, s sehol sem. Ha majd lehull az est rám, ö fújja el a gyertyám.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom