Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1988-10-16 / 42. szám
Evangélikus élet Somogy-Zalában Somogy-Zalai Egyházmegye huszonhárom gyülekezetei számlál, tizennyolc lelkész gondozza, s mint neve is mutatja két megyére terjed ki. Nagy gyülekezet nincs ezen a területen, általában kétszáz-nyolc- ' száz lélek alkot egy-egy gyülekezetei. Kérdéseik, problémáik megegyeznek más kis gyülekezetekével, szórványgondjaik különösen ott mutatkoznak, ahol fél megyényi területen kell gondozni a híveket. Evangélikus Élet 1988. október 16. Keszthely — egyházmegyei nap Szeptember 10-én ezzel kezdődött a Somogy-zalai eseménysorozat. A keszthelyi templomban gyűlt össze az egyházmegye gyülekezeteinek küldötteiből az a közösség, mely mintegy 120-130 tagból állott. Dubovay Géza esperes bevezetőjében elmondta, hogy már évtizedes múltja van annak, hogy szeptember első vagy második szombatján találkoznak ilyen módon valamelyik gyülekezetben és közösen készülnek az ősszel kezdődő munkaévre. Mindig választottak valamilyen aktuális témát. Most a nyár elején kiküldött püspöki körlevél néhány mondatát ismertetve Mt 28,20 alapján ezt a témát választották: Tanítsunk és tanuljunk. Ma hangsúlyossá lett az egyház tanítói munkája. Dr. Harmati Béla püspök volt a nap előadója. Két vonalon fejtette ki a témát: Istentől taníttatunk és Istenről tanítunk ez az egyik vonal, és a másik : egymástól tanulunk és egymást tanítjuk. Isten tanít minket, s ehhez az egyház struktúrái (alkalmai) adják a lehetőséget. Ezeket kell megbecsülnünk és felhasználnunk. Minden nemzedéknek újra kell Tanulni Istentől és Istenről. A megkereszteltek csak úgy juthatnak el hitre, ha megismerik Jézust. Első királyunk idejében parancsra ment a keresztelés, de követte azt a templomok építése, a prédikálás, tanítás. Luther - amikor látta, hogy menynyire tájékozatlan a nép a hit dolgaiban -, úgy segített, hogy megírta a Kis- és Nagy Kátét, kézbeadta, hogy a szülők és lelkészek tanítsanak, a háznép pedig tanuljon belőle. Ma sem elég, ha csak a lelkész tanít, minden szülő, minden keresztyén kell, hogy tanítson, becsületre, tisztességre, az élet értelmére. Isten nem a fejünket akarja megváltoztatni, hanem elsősorban a szívünket. Ha a szívünket megragadta, az majd irányítja a fejünket és egész magatartásunkat. Tanuljuk és tanítsuk a Krisztusban kapott bölcsességet! Az előadást vallomások követték. Lelkészek, gyülekezeti munkások vallottak szolgálatukról. Ötvenhét éve szolgáló - az egyházmegye legidősebb lelkésze - arról számolt be, hogy miként tanít ma is gyermekeket és hogyan foglalkozik az ifjúsággal. Szavaiból kiérződött, azért nem fáradt el a szolgálatban, mert mindig voltak fiataljai, akik között taníthatott. Az egyházmegye legfiatalabb segédlelkésze azon igyekszik, hogy kallódó fiatalok gyülekezetre találjanak és ebben kérte gyülekezeti tagok segítségét. Most felavatott lelkésznő arról tett bizonyságot, milyen jó és milyen nagy öröm gyermekek közösségében lenni. Gyülekezetében két csoportja is van és a nagyobbakat igyekszik szolgálatba állítani a kicsinyek között. Nagy szórvánnyal rendelkező városi gyülekezet lelkésze gondjairól vallott, mert kevés a fiatal, a csupa apró szórványgyülekezettel foglalkozó lelkész azzal a nehézséggel áll .szemben, hogy a falvanként egy-két fiatalt milyen nehéz összegyűjteni. Ugyanakkor érzik azt, hogy nem a számbeli sokaságban van az erő. A délután fórum-beszélgetéssel telt el. Itt alkalmam nyílt arra, hogy lapunk törekvéseit ismertessem és bemutassam, hogyan lehet felhasználni az Evangélikus Életet otthon a család tanítására. A kérdések nagy része az új vallásügyi törvény témakörébe tartozott. Legyen biztosított a pedagógusok és gyermekeik számára is a vallásgyakorlat - tisztázódjon, hogy közület-e az egyház vagy sem, ez különösen adóügyekben fontos. Milyen módon történhetnek a különböző adomány gyűjtések a gyülekezetben? A kérdések másik csoportja az ifjúság részvétele körül forgott: legyen több fiatal presbiter a gyülekezetben és tegyük olyanná istentiszteleteinket, hogy nagyobb legyen a fiatalok részvétele. Valós gondok és pozitív megoldás kell reájuk. Az utób-' _biakgál.csak.rajtunk, gyülekezeteken és vezetőkön múlik, hogy több legyen .a. fiatal, erő! Közben egy-egy beszélgetés végén pihentető orgonamuzsika, Drágics Anikó (Kaposvár) szép éneke és az Iha- rosberényi Gyülekezet Énekkarának, valamint a Zalaegerszegi ökumenikus Énekkarnak lelkes szolgálata segítette a gondolkodást, meditálást. A lapunkra vonatkozó észrevételeket abban ösz- szegezték a jelenlévők, hogy elégedettek lapunk szolgálatával. Dr. Blázy Árpád egyházmegyei felügyelő zárszava indította el hazafelé a gyülekezetek küldötteit. Az útmutató aznapi igéjét olvasta és ennek alapján mondta: „Jó hogy gyermekek vagyunk és nem vagyunk árvák. Jézus jött el hozzánk!” tszm Somogy és Zala határán, a zalai oldalon pár száz lelkes kis község Pat. Azok közé az aprófalvak közé tartozik, melyekből elment a tanács, nincsenek pedagógusok, még a tsz központja is a szomszédban van. Maroknyi - alig 80 lélek - az itt élő evangélikusok száma. Nem volt soha helyben lelkészük. Leánygyülekezet volt mindig, lévita tanítók szolgáltak hosszú időn keresztül. De templomuk régtől fogva van. Már 1433-35-ben éltek jobbágyok e helyen - 13 jobbágy telekről szól a történelem. 1750-től élnek evangélikusok a faluban, a Festetichek segítik őket. 1724-ben jön az első tanító közéjük: Tálas Ferenc. Többször szerettek volna anyagyülekezetté lenni, de nem tudtak lelkészt kapni. Korábban Iharosberény leánygyülekezete, 1895 óta Sandhoz Vése — lelkészavatás Siófok - templomépítő gyülekezet Lelkészi Munkaközösségi ülésen voltunk együtt Siófokon. Józsa Márton, a gyülekezet megbízott lelkésze mielőtt szólt volna hozzánk, kérte, hogy énekeljük el a 380. énekünk 1. versét. Nem tudtuk, miért éppen ezt? Megmagyarázta. Amióta a gyülekezet új temploma építésébe kezdett, ez az énekvers a jelszavuk és himnuszuk. Különösen is a negyedik sora: Hozd idején segítséged. Azután elmondta, hogy ezt a segítséget tapasztalják napról-napra az építéssel járó sok nehézségükben. Isten adott mindeddig: telket, tervet, engedélyt, téglát és cserepet, finn testvérgyülekezet segítését, egymás után érkeznek a szállítmányok és gyönyörű faanyagot kapnak a testvérektől, megoldódott a szállítás kérdése is. Mindig idején... mindent idején. A templom terveit Makovecz Imre Ybl-díjas építész készítette el. Józsa Márton szavai szerint: a templommal Krisztus hajóját kívánja lehorgonyozni Siófokon. A templom mellé papiak és gyülekezeti terem is épül, mely egyúttal hívogató otthonként lesz az üdülők szeme előtt. Siófok város tanácsa és elöljárósága messzemenően segíti a tervek megvalósulását, többek között azzal is, hogy egy központi fekvésű parkban telket ajándékoztak az épülő templom számára. A munka folyamatában láttuk a készülő templomot, ezt mutatja fényképünk is. Korábbi számunkban már bemutattuk a testvér- városról elnevezett Oulu-parkot is. 1987. augusztus 15-én megtörtént a templom alapkövének lerakása. Az ebben elhelyezett okmány az építkezés alapigéjét ÍJn 4,8/b versét tartalmazza: az Isten szeretet. Ez évben már elvégezték az egész épület alapozását - saját kétkezi munkával. A rossz idő beálltáig szeretnék elkészíteni a faoszlopok felállítását, a főfalak felhúzását és a papiak alapjainak lerakását. A közeli napokban az esperesek levelet fognak kapni a siófoki gyülekezettől. Ebben az egyházmegyék gyülekezeteinek szóló körlevél és postautalvány lesz és kérik a gyülekezetek támogatását. Amint az év elején felkaroltuk országosan a soproni templomot, úgy most a siófoki templomépítést ajánljuk a hívek áldozat- készségébe. Ezt a templomot sok magyar evangélikus meg fogja látogatni. Akik a nyári pihenésüket a Balaton-part ezen részén fogják tölteni, ide térhetnek be majd a lelki eledelért. De van még egy fontos szolgálata Siófoknak. Korábbi évben egy norvég missziói lelkész ezt a címet adta beszámolójának, melyben megemlékezett egy üdülőcsoportjuknak itt töltött esti együttlétéről: Evangéliumot a turistáknak is! Valóban. Ennek az idegenforgalmi központnak erre is kell gondolnia, hiszen az ideérkező német, skandináv turisták nagy része evangélikus és az evangélikus templomot keresik. A jelenleg használt Fő utcai épület kicsi és kopott. Még a 300 lelkes helyi gyülekezetnek sem elegendő, hát még az itt nyaraló, olykor százezer vendégnek. Isten szeretet! Az O nevében indítják el a kérést és kopogtatnak a szívek ajtaján. Bíznak abban, hogy himnuszuk most is igaz lesz. Isten, a gyülekezetek szeretetéből adott áldozatokon keresztül ismét idején hozza a segítséget! tszm Szepetnek — örömünnep Lelkészhiánnyal küszködő egyházunkban nagy ünnep, ha valakit kibocsáthatunk a szolgálatra. Még nagyobb ünnepe volt a Somogy megyei Vése gyülekezetének, hogy templomukban avatta lelkésszé és szolgálatra odaküldte dr. Harmati Béla püspök, Tamásy Tamásné Szabó Erzsébetet, aki teológiai tanulmányait eredményesen elvégezte. Nem volt még lelkészavatás a vései templomban. A hatalmas gyülekezet most szemtanúja és részese lett annak, amit végtelen hosszú láncként az apostolok koráig, Krisztusig visszavezethetünk, az apostoli szolgálat továbbadásának. Lelkészcsaládból indult a szolgálat útjára. Emlékszem reá abból az időből, amikor mint kisiskolás leányka jött édesapjával Dunaegyházára. Édesapja mellett nőtt bele a lelkészi szolgálatba. Az új énekeskönyv megjelenésekor ő tanította az ismeretlen énekeket felnőtteknek és fiataloknak. Ifjúsági munkában segített. Kísérte, olykor helyettesítette is édesapját a szolgálatban. Találóan mondotta a püspök igehirdetése bevezetésében: „evangélikus parókiákról indult gyermekek - fiúk és leányok - azzal a többlettel indulnak, hogy hoznak valamit már otthonról, áldást hoznak, gyakorlatot hoznak, gyülekezettel való foglalkozást.” A vései határban a gyülekezet vezetősége fogadott és onnan kísértek a falu közepén álló templomhoz. Itt már nagy gyülekezet várt, a véseiek mellett sokan a szomszéd gyülekezetekből és elkísérték ide a papi család leányát a dunaegyháziak is, mert a szeretet arra indította őket, hogy az avatásnál ők is együtt könyörögjenek áldásért. Az avatási szolgálatban a püspök segítője dr. Cserháti Sándor prodékán és az avatandó édesapja, Szabó István dunaegyházi lelkész voltak. Az igehirdetés alapigéjét Gál 2,20-ból vette a püspök. Ebben az istentiszteletben Isten áldását kell látnunk. Apáról leányára száll tovább az áldás. Áldott legyen minden olyan család, ahol tovább tudják adni a hitet. Ehhez nem kell teológiai végzettség. Hadd kérjek mindenkit: ne tartsa meg magának az áldást, adja tovább! Pál ott sem volt a keresztre feszítésnél, mégis vallja, hogy Krisztussal együtt keresztre van feszítve. Any- nyira magáévá tette Krisztus életét. Sorsközösség van a tanítvány és Jézus között. Különös király Jézus, aki nem alattvalói vérét, életét, adóját, pénzét jött összegyűjteni és elragadni, hanem 0 maga jött életét és vérét adni másokért. A lelkésznek áldoznia kell tudni. Hét végén, amikor más ember pihen, a lelkész elindul prédikálni. Időt, erőt, fáradtságot kell áldozni, emberek terhét felvállalni, vigasztalni. „Krisztus áldozatos életét kell magadra venni, hogy krisztusivá legyél, sorsközösségben.” Jó, hogy nincs hiteles képünk Jézusról, így ki-ki saját képében, önmagában jelenitheti meg őt újra. A lelkész is, de minden keresztyén legyen a maga helyén Krisztust megjelenítő, Krisztust hordozó. így élhet Krisztus bennünk ma. Sokan köszöntötték a fiatal lelkésznőt az istentiszteletet követő szeretet- vendégségen. Cserháti Sándor prodékán a számyrabocsátás, Dubovay Géza esperes a közösségbe való befogadás szavaival. A helybeli gyülekezet gondnoka, felügyelője, a községi tanács elnöke, Varga István megyei egyházügyi titkár valamennyien reménységgel, néztek a fiatal lelkésznő szolgálata elé. Megható volt az édesapa útra bocsátó, megáldó beszéde és a dunaegyháziak nevében Dudla Imre felügyelő köszöneté és bátorítása. Az iharosberényiek boldogan jöttek el a szomszéd gyülekezetbe, hiszen náluk a lelkésznő félje szolgál lelkészként. Papnéjuk egyben közöttük is végez szolgálatot Énekkaruk szolgált az istentiszteleten Dobri Margit vezetésével, majd boldogan mentek haza azzal a tudattal, hogy náluk és a szomszédban jól fognak menni a dolgok, hiszen olyanok végzik közöttük a szent szolgálatot, akik életüket szánták oda, akik vállalnak minden terhet és munkát, mert az a hitvallásuk, hogy Jézus követei legyenek a rájuk bízottak között. tszm A megújított templomok sorában, szeptember utolsó vasárnapján a sze- petnekiekkel örülhettünk együtt. A gyülekezet felügyelője Szantner Ferenc és a lelkész a falu határában fogadta dr. Harmati Bélát, majd a templomkertben Kelemen Éva az iskolások és templomba járó gyermekek nevében szólt az érkező kedves vendéghez. E jeles napra nemcsak a faluból, hanem az egész környékről jöttek mindazok, akik örülni tudnak az örülőkkel. A díszbe öltözött templom legszebb ékessége a tömött sorokban ülő és álló, igére figyelő emberek voltak. Az egybegyűlteknek Ef 4,11-16 alapján hirdette Isten üzenetét a püspök. Elmondta, hogy mindig rendkívüli az az esemény, ami a régmúltat és a jelent köti össze. A múltra tekintve hajtsuk meg 'tisztelettér fejünket, mert talaj és háttér nélkül nincs növekedés, ez pedig fontos. A háttér a kiindulópont a betlehemi rongyos istálló, ahova az elhívottak minden nemzedéke visz- szatekint. A nemzedékek láncolatában állunk Urunk hívása elér minket is. A növekedés a múlt talajában kezdő-' dik, de művelés nélkül nem sokat ér. Mit ér a legszebb kert, ha nincs aki jó magot vessen és dolgozzon benne. A környéken lakók szeretik, megművelik, megdolgozzák ami a kezük alatt van, de tudni kell, hogy mindez nemcsak a kertre, hanerh a lélekre és a szívre is vonatkozik. Kell a munka a művelés, hogy kiskorúakból nagykorúak legyünk. Szülők a legnemesebb értéket kapják, hogy Isten segítségével műveljék, segítsék növekedéshez, tanítsák is- tenszeretetre és emberszeretetre az új nemzedéket. A dudvát azonban kapálni kell. A jót szükséges előrevinni, átadni. Isten szavának ismeretében kell növekednünk Szepetneken, Zalában, Somogybán. Ez a növekedés szeretetben kell hogy megtörténjen, mindenkinek adottságainak megfelelően. Volt idő, amikor azt gondolták, hogy Budapesten jól tudják mi jó Szepetneknek, Nógrádnak vagy Békés megyének. Pál helyes politikát mutat, mert mindenki maga tudja mi a jó, a helyes, mik az adottságai és ezek alapján felelős. A szeretetben való növekedés akadálya gyakran bennünk van. Újra hangsúly kerül a tanításra- nevelésre. Ezért indul 1989 szeptemberében a Fasori Gimnázium. Régen az volt az elv, hogy minden templom mellé épüljön iskola, ami a tudás háza a növekedés helye. Ahol át kell adni, ami fontos múltból, jelenből, jövőből. Növekedni kell a szeretetben, hogy tudjunk adni azoknak, akik hozzánk jönnek mert életük, nyelvük és kultúrájuk nincs biztosítva otthon. Legyen ez a gyülekezet olyan nemes kert, ahol az igaz szó kivirágzik és megtenni a jó gyümölcsöt. Isten vezessen Pat — megújult a 125 éves templom tartoznak. A mai templomot 1863-ban avatták fel. Ha belépünk a templomba, azonnal észreveszi az avatott szem, hogy itt lévita-tanítók szolgáltak. Az orgona a templom hajóban az oltár mellett épült, jelezve azt, hogy a tanító nem a karzatról jött le, hanem „rövid úton”, az orgonától pár lépéssel lépett az oltárhoz vagy a szószékre és végezte a lelkészi, igehirdetői szolgálatot. Megtók József gondnok lakásáig. Innen indult a templomba a püspök és kísérete, dr. Cserháti Sándor prodékán, Dubovay Géza esperes, e sorok írója, lapunk szerkesztője, dr. Blázy Árpád egyház- megyei felügyelő és számos lelkész az egyházmegyéből. Örömtől könnyes szemekkel énekelték az ünnepi éneket és hallgatták a püspök igehirdetését, aki a vasárnap evangéliuma alapján becsülték múltjukat, amikor kikutatták az 1948-ig szolgáló léviták neveit, adatait és a templom bejáratánál márványtáblán örökítették meg emléküket. A második világháború után 1945- ben újra kellett felépíteni rommá lett templomukat, 1967-ben is volt egy renoválás, majd mögt az utolsó négy évben újították meg igen szépen és ízlésesen kívül-belül a kis templomot. Mindezt a gyülekezetét jelenleg is gondozó sandi lelkésztől Teke Zsigmondiéi tudtuk meg az ünnepi közgyűlésen. Ma nincs lévitájuk, de van közülük való agilis, a közösségért élő és dolgozó gondnokuk: Berták József, aki jó gazdaként gondoskodik arról, hogy a templom megújuljon és egy kicsit pásztora, összefogója is a kicsiny nyájnak. Az ő beszámolójából tudtuk meg, hogy 1984 őszén még elődjével Szabó József gondnokkal határozták el a renoválást, mert „a falak vakolata kívül-belül omladozott, a toronykereszt elferdült, a palafedés hiányos volt, beázások által megrongálódtak a falak, faanyagok.” Elhatározták a kijavítást, bár még nem volt pénzük. ígéretet kaptak segély dolgában, de a gyülekezetnek is ki kellett venni részét az áldozatból. 1986-ban összegyűjtöttek több, mint 100 000 Ft- ot, ehhez kaptak segélyt a kerülettől és egyházmegyétől. Először a tetőt újították fel, majd a nyílászárók, padok javítása kövekezett. 1987-ben nagy gond szakadt rájuk: a torony felállványozásánál derült ki, hogy a sisak gerendái elkorhadtak. Teljesen le kellett bontani és újat készíteni. A maroknyi gyülekezet kétségbeesése fokozódott, „de akkor is kaptunk Istentől erőt, ami a mai napig is éltet bennünket” - mondta a gondnok. Kivetették önmagukra a hozzájárulás mértékét, személyenként 2000 Ft-ot. És a. nyolcvan egynéhány embertől összegyűlt 170 000 Ft. Újabb segélyek érkeztek és elkészült a templom. Végeredményben a 750 000 forintos munkához a gyülekezet közel 320 000 Ft-tal és 100 000-t meghaladó társadalmi munkával járult hozzá. Érthető volt az öröm a hálaadás vasárnapján. Régen lovasbandériummal várták a püspököt, ha valahová érkezett. A pátiak most négy gépkocsival jöttek az érkező dr. Harmati Béla püspök elé a szomszéd falu főteréig, és kísérték Ber(a naini ifjú feltámasztása) biztatta őket. Jézus ma is mellénk lép, megszán és mondja: Ne csüggedj! Itt vagyok! Segítek! Ez a templom a tiétek, hely az imádságra. Nőjjön a szívetekhez és épüljön benne egy családdá a gyülekezet. Jézus látogatása után mindig történik valami: Kelj fel! Kezdj újat! Ez a mai ünnep válasz a kételkedésre és a csüggedésre. Lehet újat kezdeni! Erről beszél a néhány név a templom falán. S ahogy Nainban együtt dicsőítették Istent az eset után, úgy dicsőíti ma ez a gyülekezet Istent a munka befejeztével. Gerencsér József felügyelő nyitotta meg az ünnepi közgyűlést, melyen a beszámolók után Dubovay Géza esperes a köszönet hangját, Cserháti Sándor dékán a reménység hangját szólaltatta meg, rámutatva, hogy ez a gyülekezet is azt hirdeti tettével, hogy kell az arató! Balogh Tibor református lelkész és a jelenlévő lelkészek egy-egy igével köszöntöttek, dr. Blázy Árpád egyház- megyei felügyelő arról szólt, hogy ma úgy látszik, a fejlődés törvénye az, hogy kis települések meghalnak. Isten törvénye más: Krisztusban új életet ad. Figyelemre méltó volt Tóth László egyházügyi titkár üdvözlése, aki az összefogást és egységet, Tánczos Sándor a nagyközségi közös tanács képviselője a közöny megszűnését és az emberek hitének visszaadását emelte ki a patiak munkája nyomán. Kálóczi Mátyás elöljáró és a galamboki tsz vezető a béke, szeretet és megbecsülés nagy eredményének tartotta a falubeliek felekezeti és világnézeti különbség nélküli összefogását. A közgyűlésen köszöntötték Hildebrand Elekné tanító özvegyet, aki félje helyett és Teke Zsigmondnét a lelkész feleségét, aki féijének megbetegedése idején végzett kisegítő szolgálatot önzetlenül a kis gyülekezetben. Amikor az emléktáblát felavatták a templom falánál, nekik, az élőknek és szolgálatban segítőknek is jutott a hála virágaiból. Találó volt a püspök összegzése az ünnepség végén: A gazda szemével nézték a dolgokat, mindenki úgy nézett e feladatra, mint a magáéra. Együtt cselekedtek, bárcsak máshol is így mennének a dolgok, és ahol szeretet van, ott áldozat is van. tszm minket, hogy meg tudjunk újulni ezzel az imádsággal: Uram változtasd meg a világot és kezd el rajtam. Az igehirdetés és mozgó úrvacsora után Gerencsér Ildikó mondta el Túrmezei Erzsébet Itt és most című versét. A díszközgyűlésen először a falu, a gyülekezet és templom történetét hallhattuk, majd vallomást a jubiláló lelkésztől. Ä település már jóval a rómaiak előtt lakott volt, bár az első Írásos emlék a XII. sz-ból való. Sok harcon, nehézségen vezette útjukat a történelem. A Burgenlandból áttelepült hívek Surdra jártak templomba, de már 1825-ben el is szakadtak az anyagyülekezettől. A szepetneki evangélikus templom most felújítottan ünnepli 166 éves születésnapját. Sok-sok fáradtság, adomány és a segélyek tették lehetővé a látható szép eredményt. Varga Árpád itt több mint 3 évtizedes lelkészi szolgálatra tekint vissza. Nehéz időkben jó és rossz napokban végezte munkáját jó szívvel, feleségével együtt. A köszöntések sorát Dubovay Géza esperes nyitotta, megköszönve a püspöknek, hogy Somogy-Zalába most kilencedszer látogatott el. A lelkészcsaládhoz szólva emlékeztetett a súlyos betegségre, amiből a szolgálattevőt kivezette, erőt és hűséget adva neki. Német József tanácselnök tiszteletének és megbecsülésének adott hangot, ecsetelte a falu fejlődését és örömét, hogy az evangélikusok ehhez hozzájárultak, lelkészükkel együtt. Az egyházmegyei felügyelő dr. Blázy Árpád arra figyelmeztetett, hogy az anyagi megújulás akkor igazi, ha Jézus kegyelme által lelkileg is újulunk. A jelenlevő lelkészek igével köszöntötték az ünneplőket. Ebből a sorból ki kell emelni Tihanyi János meleg szavait, hiszen ő a helyi lelkész előde, aki a lelki renoválásra tette a hangsúlyt. A HNF részéről Zsovár László elmondta: az ilyen közösség erős oszlop, s azt kívánta a jelenlevőknek, hogy nyissanak ki minél több virágot Isten kertjében. A rk. esperes-plébános levélben kívánt áldást az újult templomra. Az üdvözléseket dr. Harmati Béla zárta. Kiemelve a hűséget, áldozatot mely- lyel a lelkész és felesége végezte itt a munkát. Kincset kaptak és osztottak. Jó lenne, ha e próbált gyülekezet eszköz lenne, hogy az eirfberek megértsék egymást. Ebben a templomban nemcsak magyarok ünnepeltek, hanem a német anyanyelvűek is, akik szintén „hazajöttek” külföldről, hozzájuk németül szólt a püspök, őket is biztatta az oltár fölé németül irt igével: Az igének ne csak hallgatói, hanem cselekvői is legyetek. A megértést egymás megbecsülését munkáivá lehet csak élni, épülni itt és egész Európában, így lehet múltra és jövőre nézni. A templomi ünnep a szepetnekiek szeretetéből, jóvoltából a gazdagon megtérített asztaloknál folytatódott. Testiekben és lelkiekben gyarapodva távozhattunk Szepetnekről. Smidéliuszné Drobina Erzsébet * * * Folytatás a 4. oldalon
