Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1988-10-30 / 44. szám

reformátoraink Evangélikus Élet 1988. október 30. Heltai Gáspár .nehéz munka mellett, olykor a fáj­dalom könnyéi között, de a szive­ket megtölti az Isten . békessége. Vannak ellenségei is, de egyre töb­ben csatlakoznak hozzá. Egyik kortársa azt irja, hogy messze föld­ről gyűlik hozzá a nép. Folytatja ezt a módszert, ami­kor 1551-1558-ig Tolnán lelkész. A páduai tanulásnak van egy má­sik haszna is. Az itáliai korai szín­játszás élménye is emlékezetében él. Tolnán adva van egy kiváló is­kola, amely már a reformáció isko­lája. Megszületik a szívében a re­formáció terjesztésének egy újabb módszere: színdarabok által szólni a néphez. Az egyik színdarab egy tényleges hitvita élményéből szüle­tik. A reformációt képviselő prédi­kátor legyőzi a szerzetest, akit ki­gúnyolva kergetnek el. A papok házassága című darab így válik ági táti vvá, amikor a végén egy gyermek summázza a tanulságot, a protestáns papok helyesen és Is­ten rendje szerint járnak el, amikor tisztes házasságban élnek és abban példát mutatnak. A másik hasonló darabja az Igaz papság tüköré. Itt is a vita eredménye, hogy a protestáns párt fényes győzelmet arat. A Pápa el­megy napszámosnak, a. püspök a kovácsmesterséget választja, a vi­kárius vargává lesz, Böröc pap tí­márnak áll, Lukács fráter szénége­tőnek megy. Van azonban ebben a színdarabban több is, olyan anti- feudális mondanivaló is, ami ak­kor a szegény, dolgozó ember, job­bágy életében belső elégtételt adott. Hiszen a színdarab végén a dolgozó ember kikacagja a dolog- talant, a kapálni küldött pápát, a kovácsmesterségre kényszerült püspököt. Az ilyen derűben végző­dő színielőadás érlelte a különben sem írni, sem olvasni nem tudó emberekben, hogy amikor mint mezővárosi polgár nyilatkozhat, milyen papot kíván a gyülekezeté­be, akkor a reformáció ügye mel­lett voksoljon, mert az az 0 ügye is. Innen érthető, hogy ezek a szín­darabok azonnal eljutnak Erdély­be, ahol Kolozsvárott nyomtatjak ki őket, de ugyanakkor a királyi Magyarország területére is, és ott is nyomtatják. Sztáray ugyanak­kor verseiben Akháb királyról szólva, a Bécsben lakozó Ákhábra céloz (I. Ferdinánd) és a másik Ák­hábra is, aki barátból lőtt király (Frater György), mindkettő felé el­végzi a hűséges Isten szolgálat el- kötelezését, az ige feddő szavát. 1558 után ismét Laskón szolgál, majd Gyulán és végül Pápán. Ha­lálának ideje talán 1575 tavasza. Élete ma is tanít igeszolgála­tunkban hűségre, népünk életkér­dései közötti felelősségre, Istentől kapott tehetségeink teljes odaszá- nására, egyházunk építésére. Sólyom Károly Stöckel Lénárt Ahogyan Melanchton Fülöpöt hálás német népe a „Praeceptor Germaniae” címmel, úgy a bártfai evangélikusd iskola megszervező­jét népünk a „Praeceptor Hungá­riáé” azaz Magyarország tanítója titulussal tüntette ki. Miben állt igazán a nagysága? Az azonos nevű bártfai édesapa a kovácsmesteri szakmából küz­dötte fel magát városi bírónak. 1510-ben született hát gondos ne­velésben részesítette: a bártfai is­kola elvégzése után Kassára íratta be. Ide akkor érkezett az angol származású Melanchthon-tanít- vány, az addig Lőcsén tanító Cox Lénárt mester. Nagy tudományá­val, világlátottságával és a refor­máció szellemében kifejtett műkö­désével ő volt először nagy hatás­sal az ifjú Stöckelre. Ezután csaknem egy évtized kül­földi tanulmányút következett. Rövid boroszlói (wroclawi) tartóz­kodás után Wittenberg, ott is első­sorban Melanchthon vonzásába ke­rült. A kezdetben tanári-tanítvá- nyi, később baráti-kartási kapcso­latnak kettős jelentősége lett. A re- formátori, humanisztikus, szelle­mű tudományok ismeretének ala­pos elsajátítása volt az első. Ám ezzel szorosan összefüggött az a kölcsönhatás, amely a két szellemi nagyság között létrejött. Ezt Stöc­kel már wittenbergi nevelői megbí­zatása, majd eislebeni iskolaigaz­gatói tisztségé során gazdagon ka­matoztatta. Ugyanakkor pedig Hungarus volta, magyar, német és szlovák hitsorsosainak a hányatta­tása egy életre szólóan meghatá­rozta Melanchthonnak, s vele együtt Luthernak is a magyar nép iránti rokonszenvét és együttérzé­sét. Apja halála után Stöckel haza­tért szülővárosába, Bártfára. Va­lószínűleg Eislebenből hozta ma­gával azt az iskolai rendtartást, amely saját keze írásában maradt fenn. Hadd idézzük kezdő sorait: A tanárok legfőbb gondja legyen az istenfélelem, amely a bölcsesség kezdete. Istent pedig akkor féljük igazán, ha Igéjében gyakoroljuk magunkat, és annak tanácsához igazítjuk minden ténykedésünket, tanúskodásunkat, tanácsainkat, ta­nulmányainkat és egész életünket. Stöcícel iskolájának sajátsága • ^ v*r/> Nyír«****«. /r«r«Ly -■ V*/ , /h 4m 4/ J'Ly,. mCÜ £ mki •* •: f%rt inj 4 ni K>m(* fx 4í* Ja* tmtxr M»ta*1 Jfiwfrr r**»» fr+k/t* (%lUtf'fj rfir , t% tuirftér 4»Spí*'«» . Hm (•/•L-hnmfe lafcr fa *»t <•/•!* . At iff* /»III Jri f**'>-*M VJ* |A*<*«*f cL’tméii tc*V«£. vf/rr« 1 • t d’a «V «^7t**»*r*. llkid* » t* «r« ‘A JriK C**yi /.mm hixm, *1» imhr v.i H«t/ií btt'u /,»,*. ii f r• N«« Jt» |*«a. Melanchton levelének részlete a bártfai tanácshoz volt, hogy ő, mint rektor volt az egyedüli felnőtt pedagógus: segítő­társai a nagydiákok közül megbí­zott segédtanítók voltak (ez a tiszt­ség volt a „hipodidascalus”). Az oktatás naponta két váltás­ban folyt. Az első reggel 5 (!) óra­kor kezdődött, közben mindnyá­jan átvonultak a templomi isten- tiszteletre. A délelőtti tanítás 10 óráig tartott, a „mendikánsok” ek­kor adományok gyűjtésére indul­tak. A tanítás déli 12 órakor - szer­dánként csak 2 órakor - folytató­dott. Szombaton mindig csak az éneket gyakorolták a vasárnapi is­tentisztelet alkalmára. Melanchthon sűrű levelezésben állt Stöckellel és a bártfai tanács tagjaival. Egyik levelét Levéltá­runk őrzi, hasonmása a Múzeu­munkban megtekinthető. Stöckel iskolájának messze vidé­ken nagy híre volt. Tanítványai között ott találjuk a Révay, Serédy és Perényi családok fiait is. Ugyan­csak ő szerkesztette az öt Szabad Királyi Város Hitvallását 1549- ben és sokat tett a bártfai nyomda érdekében is. 1560-ban halt meg. Emlékét. Szlovákiában is, ná­lunk is kegyelettel őrizzük. Fabiny Tibor Ozorai Imre . A magyar reformáció legelső munkásainak egyike volt Ozorai Imre. Életútja csaknem ismeretlen a történészek előtt. Nem tudjuk a születési idejét, de azt sem, hol és mikor halt meg. Az egyik egyetem adataiból ismert, hogy a Tolna me­gyei Ozorán születtett. Ez a telepü­lés vidéki központnak számított a 14-16. században, hiszen nemcsak plébánosa, hanem monostora is volt, ahol az iskola működött. In­nen indulva iratkozott be a krakkói egyetemre 1530-ban, majd 1531 ta­vaszán a wittenbergi egyetem diák­jai közé írták be. Külföldi útja után Szatmárban, Szilágyságban, a Körös és Maros környékén - főleg Békés megye te­rületén működött. Magyar nyel­ven megjelent könyvében részlete­sen ismertette a gyulai egyházi vi­szonyokat, ezért feltételezzük, hogy Gyulán is működött. Haza­hozta nemcsak Wittenberg tudo­mányát, hanem Luther tanítását magáévá téve hirdette az evangéli­umot. így vált a magyarországi re­formáció úttörő munkásává. Ez a szolgálat azonban a maga korában nemcsak az evangélium világossá­gának terjesztését jelentette, ha­nem kora katolikus egyházával is állandó küzdelmet kellett vívnia. 1550 előtt halt meg. Erre is csak közvetett adatunk van. Amikor könyvét új kiadásban jelentette meg Szenterzsébeti Márton kolozs­vári prédikátor, az előszóban a né­hai reformátort „Krisztus szerel­mes barátjának” nevezte és így ajánlotta olvasásra, a könyvet. Gondolatban tekintsünk most bele mi is ebbe a könyvbe, amely Ozorai Imre munkásságáról ad hű képet a mai kutatóknak is. Az elő­ször 1546-ban megjelent könyv cí­me: De Christo et eius Ecclesia item de Antichristo eiusque Ecclesia (Krisztusról és egyházáról, vala­mint az Antikrisztusról és az ő egy­házáról.) Bár a cím latin, a cím mögötti oldalakon azonban 'ma­gyar nyelven olvashatták a 16. szá­zad közepén a magyarországi re­formáció irodalmának és a magyar irodalomnak is az első fennmaradt önálló tartalmú termékét! Tehát Krisztusról és az Antikrisz­tusról írt Ozorai Imre. így mutatta be a reformáció egyházát és a hamis egyházat. Kényszerű óvatosságból nem emlitette meg a pápát. A könyv címéből következően azonban az olvasóra bízta a következtetések le­vonását: melyik egyházat látta az Antikrisztus körül. így ez a könyv teológiai vitairat. De nem a szokásos formában, hi­szen olyan egyszerű nyelven fordult Ozorai Imre a magyar olvasókhoz, ahogyan Jézus beszélt a palesztin viszonyok között élő emberekhez az evangéliumokban. A legbonyo­lultabb teológiai tételeket is példa- beszédszerűen hozta közel olvasói­hoz. De ezekben a példabeszédek­ben a wittenbergi mesterek: Luther és Melanchthon tanítványa szólalt meg. Nem szolgai módon utánozta a mesterek gondolatait, hanem sa­játosan magyar módon, helyes, biblikus történelemszemléletteí, a nép oldaláról nézve alkalmazta a reformáció igazságait igehirdetői munkásságában is. Mindezt abban a korban látta és hirdette, amikor a mohácsi vész után a vallásosan gondolkodó tö­megek Isten ítéletét látták a mohá­csi katasztrófában, a korabeli kato­likus papság pedig úgy vélte, hogy a régi hit elhagyása és az új hit teije- dése okozta az‘ország romlását. Detre János Huszár Gál Feltehetően 1512-ben született, s hazai iskolázás után 1532-ben a krakkói egyetemen szerzett maga­sabb képzettséget és sajátította el a nyomdászat művészetét. A re­formációt pártfogó Thurzó család birtokán, a csallóközi Vízkeleten (ma Cerni Brod) volt lelkipásztor. 1552-ben, majd 1553-ban,. mint eretneket kiközösítették és kiát­kozták az egyházból. A Habsburg királyi család birtokán, Magyar­óváron lelt menedéket. Itt nagy­arányú munkát kezdett. Iskolát alapított lelkipásztorok képzésére, akiket a török hódoltságbeli Tol­nán püspökösködő Sztárai Mihály avatott fel, s Huszár Gál küldött a gyülekezetbe. Bécsben beszer­zett nyomdáján 1558-ban kiadta az első magyar nyelvű prédiká- ciós könyvecskét az úrvacsoráról, Krisztus kereszthaláláról és feltá­madásáról. Ebben az évben a győri prépost immár harmadszor is ki­közösítette, de Miksa király tekin­télye megvédte a súlyos következ­ményektől, s ő tovább folytatta te­vékenységét. Megjelentette Sztárai evangélikus püspökségek állításá­ra buzdító művét, Az igaz papság­nak tükörét, az első magyar drá­mát. Kiadta Buliinger Henrik züri­chi reformátor magyarok számára írt hittankönyvecskéjét. Elkezdte énekeskönyve nyomtatását. A ki­rályi családban kiéleződött politi­kai és vallási ellentétek miatt azon­ban Miksa király már nem tudta tovább védelmezni, ezért elfogad­va a kassaiak meghívását, a város magyar papjává lett. Verancsics Antal egri püspök rendelkezésére Zay Ferenc kassai kapitány 1560 októberében letartóztatta Huszár Gált. A diakónusként mellette szolgáló Bornemisza Péter a kato­naság és polgárság segítségével ka­rácsony harmadnapján kiszabadí­totta börtönéből, s Debrecenbe menekítették, ahová előzőleg nyomdáját már elszállították. Itt adta ki énekeskönyvét, Kálmán- csehi Márton reggeh istentiszteleti rendjével együtt. Ez lett alapjává máig a magyar evangélikus es re­formátus . énekeskönyveknek. Debrecenben magát „száműzött”- nek tekintve, Méliusz műveinek nyomtatásával tartotta el család­ját. 1562 márciusában a nagy- szombatiak hívására az érseki székhelyen, az „oroszlán torká­ban” folytatta lelkipásztori szolgá­latát. Betűkészletét Debrecenben hagyva, megalapozta a város nap­jainkig működő nyomdáját, de a kliséket és díszeket magával vitte. Nagyszombati üldöztetése miatt elfogadta Paksi János komáromi kapitány hívását, s az ottáni „csaj- kások”, naszádosok papja lett. Oláh Miklós érsek letartóztatási parancsot eszközölt ki ellene, de a parancs megérkezése előtti éjsza­kán, 1563. február 5-én visszatért Nagyszombatba. 1565 január vé­gén Ferdinánd király elrendelte a Ä KÉRÉSZ í C'YWLEKEZ ETÜ.E Oft lo Itteni diczeretcc es lmad^,v« " ,UgOCÍ-:.v' . . V m'K •• ■ ■ ■.. . »V-, - .*• .-• JK h,. * PSALMO CXLIX. .' Diczeretet mondgyatoc IftennecS fzenteknec eyülekezetiben. ____M- D- LXXIIIlS^frl Éne kes- és imakönyvének címlapja reformátor elűzését. A polgárok a városhoz tartozó Rózsavölgybe mentették. A jezsuiták azonban húsvét után onnan is elűzték. Ez idő tájt fogadta oltalmába Forgách Imre a Nyitra megyei Komjáti me­zővárosában. Oláh érsek 1568-ik évi halála után Huszár Gál lett Csallóköz-Mátyusföldre reformált gyülekezeteinek első püspöke. Ä nyomtatást is újra elkezdte. Elő­ször Bornemiszának segített, majd mint püspök, tisztének megfelelő program megvalósításához kez­dett. Perikópás könyvet, ádventi és karácsonyi prédikaciós füzeteket adott ki, majd megjelentette 1574- ben Graduálját két részben, pár lap híján 500 lapon. Az első rész isten- tiszteleti rendtartás énekekkel, a második népénekeskönyv. Művé­vel megalapozta a magyar evangé­likus istentiszteletek rendjét. 1574- ben Sztárai Mihály, akkor pápai lelkész Sopronba pályázott, ezért a pápaiak Huszár Gáít hívták meg lelkészüknek, akinek Dávid fia már előzőleg a híres pápai iskola rektora volt. Pápán is a dunántúli evangélikus gyülekezetek püspö­keként munkálkodott. Itt ragadta el őt az élők sorából - bizonyára szenvedő hívei istápolása közben - az országos pestisjárvány, aligha­nem tanitómesterehez, Lutherhez hasonlóan 63. életévében. Erre cé­lozhat Forgách Imrének az orvos- tudományi jövendölésre utaló naplójegyzete, amely egyben a re­formátor legszebb jellemzését nyújtja: Huszár Gál, az én második atyám és mindenek köpött legked- - vesebb barátom, nagyképzettségű teológus, Isten evangéliumának ki­váló hűségű és fáradhatatlan hirde­tője, a jóknak nagy gyászára és fáj­dalmára Pápa városában 1575. ok­tóber 23-án pestisben meghalt, azon a napon, amelyet ez a legjobb és csaknem szent férfiú jóval azelőtt, ép és egészséges állapotában utolsó napjaként nem egyszer előre megjö­vendölt. Bottá István A lutheri tanok oly gyors és szé­les körű elterjedésében a prédiká­torok lelkes igehirdetése mellett kétségtelenül nagy szerepet ját­szottak a szép számmal keletkezett könyvnyomtató műhelyek is. így Heltai Gáspáré is, amely nyomda az 1550. évben kezdte meg műkö­dését Kolozsvárott. Heltai 1543-ban 23 évesen irat­kozott be a wittenbergi egyetemre, ahol Melanchton irányítása mel­lett tanult. Hazatérve a kolozsvári szász gyülekezet hívja meg főlelké­szének. Itt és ebben a minőségben műve, amely a magyar történelem­mel foglalkozik, a Chronica az Magyarocnac dolgairól... Mátyás király udvari történetírójának, Bonfini művének kiegészített át­dolgozása. Heltai halálának évé­ben 1575-ben jelent meg. A nyom­dát ezután az özvegy, majd a fiú vezette. Legismertebb s ma is köz­kézen lévő műve Heltainak a Száz fabula című ezópusi mesegyűjte­mény átdolgozása. Sok kiadást ért meg ez a mű is, amelyben Heltai az ezópusi tanítás mellé sok keresz­tyén oktatást is rejtett. 7f Inclcnkoron áldom az en Vramot.kí* r tói varom cn minden otalmamot ben* ne vetem minden bizodalmamot, mindenkoron diczcrem mint Vra­mór* válik a reformáció eredményes szószólójává. Hatására a környék szász nemzetiségű lakossága is el­fogadja a reformáció hitigazságait. Heltai lelkes ügybuzgóságára vall, hogy Luther egyik legelterjedtebb munkája, az 1529-ban írt Kis Káté­ja magyar nyelven az ő nyomdájá­ban látott először napvilágot. Ez­zel áldott eszköz lehetett a szülők kezében a családi hitoktatás szá­mára. De szívügye volt Heltainak a Biblia fordítás is. Ne csak hall­gassák, de saját anyanyelvükön ol­vashassák az emberek a Szentírást. Tudós társaival 1551-től dolgozott ezen a nagy munkán. Néhány ószövetségi könyv kivételével el is készült a nagy mű 1556-ban, majd­nem megelőzve Károlyi Gáspár va­lóban teljes magyar nyelvű Bibliá­ját. A külön kötetben megjelent Újtestamentumot jótevőjének Ná- dasdy Annának, Majláth István né­hai erdélyi vajda özvegyének aján­lotta. További teológiai munkái közül jelentős az Agendája, Vi­gasztaló könyvecskéje, Magyar Cathekizmusa. Hasznosan segítet­te elő a reformáció ügyét azzal is, hogy kiadta Tinódi Lantos Sebes­tyén Históriás énekeit, Heltai nagy Heltai Gáspár sok talentummal megáldott, sokoldalú, humanista műveltségű alakja korának. Érde­kes sokszínű, figyelemreméltó egyéniség. Anyanyelve német volt. Ifjú korában tanult csak meg ma­gyarul, de magyarul írt és fordított és ezt oly tökéllyel tette, hogy a mai kor irodalomtörténetének kri­tikája szerint: ö a magyar próza- irodalom korabeli legnagyobb mű­vésze. Isten iránti hálával gondolha­tunk mi is, ma is, a nagyon válto­zatos és sokszor válságos egyházi- és nemzetikorban élő Heltai Gás­párra. Annak ellenére, hogy nem tartozott főerényei közé a meggyő­ződéséhez való állhatatosság. Nyomdájában és irodalmi alkotá­saiban lutheri, majd kálvini, végül unitárius, azaz a Szentháromság- tanát tagadó munkák jelentek meg. Annak megfelelően hogy ak­kor melyik irányzathoz tartozott. Tudása, jószándéka, anyanyel­vűnk és históriánk iránti mélységes szeretete, az egyetemes műveltség terjesztése iránti mindenkori kész­sége, nem múló tiszteletet kell, hogy ébresszen bennünk. Zoltán László Bornemisza Péter Elsősorban az irodalomtörténe­ti kutatásnak köszönhető, hogy alakja és működése széles körben ismert. Személyválogatást nem is­merő szókimondása, igazságszere- tete részesül elsősorban dicséret­ben. Hatalmas írói teljesítmény az ötkötetes és az egykötetes prédiká­ciógyűjteménye, valamint énekes­könyve, naptára, néhány vitairata; a legnagyobb nyilvánosságot azonban fiatalkori színműve: a Magyar Elektra kapta, mely nem egyszerűen fordítása a világhírű ógörög drámának, hanem szabad átköltese annak, abból a célból, hogy korának időszerű kérdéseire válaszoljon. Ebben a megközelí­tésben azonban elsikkad az a tény, hogy egész életében a reformáció­nak, az evangélium ügyének volt elkötelezett munkása, érte vállalta a gyakori üldöztetést és kockáza­tot. Életéről azt tudjuk, hogy 1535 februárjában született Pesten, ahol vagyonos szüleinek háza volt. A zavaros politikai helyzet követ­keztében - Budát 1541-ben csellel elfoglalta a török! - árván maradt, s főúri családok udvarában neve­lődött. így jutott el Sárvárra is, később pedig Kassára. Itt az alig felserdült ifjúnak vallási nézetelté­rése támadt Feledi Lestár kapi­tánnyal, fogságot is szenvedett. Kiszabadulása után hosszú időt töltött külföldön, Bécsben, Velen­cében és Páduában. Közben hirde­ti az igét „alkalmas és alkalmatlan időben”, valahol - talán Itália földjén - újabb fogságot szenved, s Bécsben is kellemetlenségei tá­madnak abból, hogy a Magyar Elektra színre került. 1563 táján avattatja magát prédikátorrá is, mert a reformáció ügyét így kíván­ja szolgálni. Általában nagyúri családok pártfogását élvezi: ifjú­korában a Nádasdiak, később Ba­lassi János, Salm Julius és Balassi István udvari papjaként működik. Nemcsak munkabírása, tekintélye is nagy. 1573 táján püspökévé vá­lasztja a Felső Dunamelléki egy­házkerület (Pozsony vidéke). Egyik prédikációs kötete, az Ördö­gi Kísértetek nagy vihart kavar; az erősödő ellenreformáció - Oláh Miklós érsek - nyomására szolga­társai elfordulnak tőle, s akkori ura - Salm Julius - is kiutasítja birtokairól. Élete nemcsak az ál­~er— M«. «MÍ. -y n-»» ~zr~- «, ■‘l -fi-—- /- ­un .ra , 4. -y f.!. Jf. f* *~-f— OK-w­U*> f-u1— —A» -----<f lJ, Lu.I .t— J-rt1-*-. Mfc -a. a. •fi «JC. .— les 1 «-,#-/_ wrmmm _j/„ lottüb V. -T *'—*■ «M- mi,WI vs* ’^mm./ettme. Jf —W-41 -*r X—/C—■, ^ ... „ tarUif, Amm «feA. (>■■«* ■-/>— -■>-• -r— « t— tofu*, ex* AyyT -4 "á- — -A r t ./ti*—fcf m~j~ A KV-. 4 —** YfT' — At, — éjim. A ^ -y * M77 •* *--­I f (?*? t f ! • Sopronban írt levele 1580-ból landó zaklatások miatt vált ennyi­re mozgalmassá, hanem azért is, mivel maga is keresi az evangélium terjesztésének új meg új útjait. Szolgálati helyei ezért változnak olyan sűrűn. Még nincs 50 éves, amikor a halál elragadja. Érdekes, hogy csak megközelítő dátumot is­merünk: 1584 márciusa és júniusa között. Jelképes is lehet szamunk­ra: a mozgalmas élet végét jelző - határkő ismeretlen az utókor szá­mára. Bornemisza Péter olyan korban élt és működött, amikor nemze­tünket a török hódítás, valamint a belső pártharcok bénították. Az evangélium megszólaltatásával a lehető legnagyobb szolgálatot tette egyházunknak, de nemzetünknek is. Nemcsak feddés bűneink miatt, hanem a megerősödés és vigaszta­lás is hangsúlyt kapott az evangéli­umi prédikációkban. Az a tény pe­dig, hogy nyomdája segítségével írásban is hozzáférhetővé tette a bibliai mondanivalót, térben is, időben is kitágította a kereteket és kiszélesítette a területet az isteni üzenet számára. Életművét a mai világi történe­lem és irodalomtörténet nagyra ér­tékeli, mi pedig hálásan megkö­szönjük Istennek, hogy harcot, nélkülözést, csalódást, 'rengeteg munkát vállaló szolgájával kora egyházának éppúgy, mint mine­künk nagy segítséget adott. id. Magassy Sándor Perényi Péter patrónus arcképe Részlet a kolozsvári énekeskönyvéből

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom