Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1988-08-14 / 33. szám

Evangélikus Élet 1988. augusztus u. GYERMEKEKNEK Egyháztörténeti arcképcsarnok 11. István király és Gellért püspök • Kettős arckép előtt állunk most. Az I első magyar királynak és Kelet-Ma- I gyarország első püspökének az arcké­• pe előtt. Fehérvár 1015 István király magánki­hallgatáson fogadja Gellért velencei I származású, körülbelül 25 éves bencés I szerzetest. Gellért számára sorsfordító I ez a találkozás. Véletlenül került a ma­■ gyarok országába, csak úgy útközben. S azután végleg itt marad és sorsa életre-halálra összefonódik a magya­I rokéval. Gellért a Szentföldre indult: a I Szentsírnál, Jézus sírjánál szeretett vol- I na imádkozni, és apjának a sírját meg­• keresni, aki zarándokként a szeldzsuk törökök támadásának esett áldozatul. 1 Gellért tengeri vihar miatt volt kényte- I len megszakítani útját és ez a vihar I térítette útját Pannónia felé. István ki- I rály pedig tartóztatja a bencés szerze­• test: mondjon le útjának folytatásáról, maradjon a magyarok között. Sok itt még a pogány, akiket Jézus hitére kell ' téríteni. Gellért azonban mindenkép- I pen tovább akar utazni, mert szíve a I Szentföldre húzza. Ekkor a király olyan • feladatot kínál, aminek bencés szerze­tes nem tud ellenállni: legyen a király 1 egyetlen - fiának, Imre királyfinak, a • trónörökösnek a nevelője. Gellért fan- i táziáját felgyújtja a nagy lehetőség: I emberré, keresztyénné, államfővé ne­■ vélni egy új európai nép, egy új keresz­tyén nép leendő uralkodóját. Marad 1 tehát, és nyolc éven át tanítómestere és ' lelkiatyja Imre hercegnek. I Bakony 1023 A trónörökös nevelésé- I nek befejeztével Gellért visszavonul a • királyi udvartól, sőt még a szerzetesi közösségtől is és remete lesz a Ba­1 konyban. Elege volt a magyarokból? • Nem valószínű, hiszen akkor tovább I mehetett volna s ha késéssel is, de eljut t a Szentföldre. Elege volt a királyi udvar­■ ból, esetleg a keménykezű uralkodó­ból? Ez már inkább elképzelhető. Mert 1 könyvet ír a bakonyi remete arról a ' három hívő ifjúról, aki nem engedel- I meskedett Babilon királyának és ezért I tüzes kemencébe vettetett. I Marosvár 1030 Ha volt is talán ellen- tét István és Gellért között, mégsem 1 szakadtak el egymástól. István új fel- ' adatot kínál Gellértnek, amikor Ajtonyt, I a Tisza-Marosszög hatalmas urát le- I győzte és azt az országrészt is uralma ■ alá vonta. István király ajánlata: legyen Gellért a Marosvidék püspöke. Gellért 1 ismét nem tud ellenállni az ajánlatnak. ■ Bencésnek való missziói munka vár itt I ________________________________ Is tván király szobra rá: pogány magyarokat Jézus hitére téríteni és a még csak látszatkeresztyé­neket Jézus követésére szelídíteni. El­vállalta. S hogyan végezte szolgálatát? Úgy, hogy sem gazdagságot, sem erő­szakot nem vett igénybe. Barátcsuhá­ban, gyalog vagy korongkerekú pa­rasztszekéren járja be kerületét. Amikor a környék előkelői értékes bőröket, pré­meket és ékszereket vittek püspökük­nek ajándékul, akkor azt így utasította vissza: Nem akarlak én titeket javaitok­tól megfosztani, hanem én akarok nek­tek ajándékot adni. Azt, amit én is Isten­től kaptam: az evangéliumot. Térítő­munkáját nem azzal kezdte Gellért, hogy keresztelt, hanem azzal, hogy pré­dikált és tanított. Senkit sem keresztelt meg, akinek előbb nem hirdette Isten­nek Jézusban megmutatott szeretetét. Pesti rév 1046 Gellértnek nem csak az életpályája, hanem a halála is szo­ros kapcsolatban volt Istvánnal. 1031- ben meghalt Imre, herceg. 1038-ben meghalt István király fiúutód nélkül. Belháború tört ki a trónutódlás körül. Geltért békíteni próbált a két szemben­álló párt között. Békekövetségben, ment Fehérvárról Velencés Pétertől a száműzetésből hazatérő Vazul-fiak elé. A Pesti révnél pogány portyák rohan­ták meg a küldöttséget. Gellértet kétke­rekű kordéra kötözve taszították a Du­nába arról a hegyről, amit ma őróla Gellért-hegynek nevezünk. Amíg még szabad volt a keze, megáldotta a reá- támadókat és így imádkozott: Uram Jézus ne számítsd be ezt nekik bűnül! Kovácsházi Zelma--------------------------------------------------1 Evangélikus el­beszélők írásai je­lentek meg nem­rég ezzel a címmel az Evangélikus Sajtóosztály ki­adásában. A 38 írás szerzői: Bo- zóky Éva írónő, Fabiny Tamás lel­kész, Gyarmathy Irén írónő, Jakus Imre lelkész, Ko­ren Emil lelkész, Mátis István lel­kész, Sághy Jenő lelkész. Bozóky Éva írása már teije- delmével is - 76 oldal - kiemelkedik a kötetből. Az Evangélikus Élet olvasóinak nem kell bemutatni, hiszen cikkei gyakran jelen­nek meg lapunkban. Mostani elbeszé­lése, mint Claudia című regénye is, a keresztyén ókor egyik alakját eleveníti fel. Sebastianust, Szent Sebestyént, a római testőrkapitányt, egyik első vér­tanút. 0 jelenik meg egy nagybeteg, halál révén álló mai bírónak éjszakán­ként, hogy mintegy megszemélyesült lelkiismereteként végigbeszélje vele éle­tét. A pattogó párbeszédek, melyekben nincs üresjárat, szüntelen feszült figye­lemre késztetik az olvasót. Olyan írás ez, amit nem lehet letenni. Az ókori hitvalló s egy hitéért vívódó kortársunk együtt keresik a feleletet az élet nagy, fájdalmas kérdéseire. Amikre néha nin­csen is igazában felelet, de meg kell Csepp tengerben tanulnunk együtt élnünk velük. A többi írók egy kivételével - Gyarmathy Irén - mind lelkészek, s közülük is csak egy, Fabiny Ta­más, aktív szoF gálatban álló, a többiek már nyugállományban vannak. írásaik élményanyagát lelkészi szolgála­tuk tapasztalatai, javarészt régmúlt emlékei adják. Ezt mutatják a rövid, 3-8 oldalas írások címei is: pl. Az utolsó úrvacsora. Adeste fide les, Címzés: Mennyország, Szeret engem az Isten, Egyedül a temp­lomba, Tera néni karácsonya. Konfir­máció a Répce mentén. Éppen ez a sze­mélyes átélés teszi őket meleggé, hite­lessé, a szó legjobb értelmében építővé. Ez akkor is így van, ha a tárgy kifeje­zetten nem is vallásos, mint a Két ku­tya, Elnézem őt a régesrégi társat..., A búzaszem. Gyarmathy Irént sem kell lapunk olvasóinak bemutatni. írásainak olva­sótábora van, amely szinte hétről hétre vária azokat a megszokott helyen. Érzékelhető hiányt tölt be ez a kötet, amelyhez dr. Nagy Gyula püspök írt előszót. Örömmel vesszük kezünkbe és hálásan tesszük le. Groó Gyula i A ^ VASÁRNAP IGÉJE ÍJn 2,1-2 Mindig kegyelemre szorulunk Reformátorunk élete vége felé sokat vívódott. Gyakran tette fel magában a kérdést, csakugyan azt kellett tennem, amit megtettem? Méltó voltam arra a feladatra, amit munkatársaimmal véghezvittem? Lelkivilágát jól tükrözi az a mondata, melyet utolsó írásos emlékként hagyott reánk: Bizony, koldusok vagyunk, ez az igazság. A halálos ágya melletti asztalon találták ezt az utolsó lutheri gondolatot. Kol­dusok vagyunk, mindannyian kegyelemre szorulunk. Nincs olyan ember a földön, aki elmondhatná, nem szorulok kegyelemre! Min­dent úgy tettem és végeztem, hogy az a Mindenhatónak tetszett. A keresztyén ember élete újra meg újra Isten kegyelmére szorul. Nem volt ez másképpen az első keresztyének életében sem. János apostol, a szeretet apostola ugyanabban a levelében, melyben a Szere- tetről, az Isten Szeretetéről oly teljességgel ír, találjuk azt a verset is, hogy Gyermekeim,... ne vétkezzetek! A bűn valóság az életünkben. A Kísértő egy embert sem kerül el, nemegyszer diadalmaskodik rajtunk. Örök harcban kell hogy álljunk vele. Erre János apostol egyenesen felszólítja az övéit és bennünket. Hogyan szoktunk vétkezni? Ágendánk gyónóimádsága, mely majd minden úrvacsoravételkor felhangzik így vall erről: Vallom előtted, szent és igaz Isten, hogy vétkeztem ellened és embertársaim ellén gondo­lattal, szóval és cselekedettel. Sok jót elmulasztottam, sok rosszat elkövettem. Nem vagyok méltó kegyelmedre, 'méltó vagyok ítéletedre. Amikor János arra ösztönöz bennünket, hogy ne vétkezzünk, ebben benne foglaltatik mind a három, ne vétkezzünk se gondolattal, se szóval, se cselekedettel. Ezek közül talán legnehezebben az teljesíthe­tő, hogy gondolattal se vétkezzünk. A felsorolásban ezért áll ez az első helyen. Ki az közülünk, aki azt merné mondani, hogy ő még soha nem vétkezett gondolatban, hogy soha nem gondolt még valakire gyűlölet­tel, soha nem idegesítette fel még senki és semmi, soha nem került az életében olyan helyzetbe, hogy megharagudott volna valakire. Ne vétkezzetek! Elszántan, erős önfegyelemmel kell harcolnunk bűnös gondolataink, szavaink és cselekedeteink ellen. János jól tudta magá­ról, hogy emberileg ennek az elvárásnak eleget tenni tulajdonképpen lehetetlen. Amennyiben csak a magunk erejére, elszántságára hagyat­kozhatnánk, akkor helyzetünk nagyon kilátástalan és reménytelen. Nem állhatunk meg Isten előtt. Am Isten nem hagyta magára az embert. Segítőt rendelt és rendel mellé ma is! Ez a Segítő, Pártfogó, ahogy János nevezi Őt, nem más, mint Jézus Krisztus. Jézus Krisztus az igaz, a segítő, a felkaroló és engesztelő érettünk. Az első húsvétkor azért történt Krisztus kereszthalála, hogy kegyelemre való rászorult­ságunkra még jobban ráébredjünk. Jézusban Isten lépett a világ felé, engedte fiát a kereszten meghalni, hogy felnyissa szemünket, hogy reménységünk legyen, hogy meglássuk a kegyelem forrását. Krisztus keresztje a kegyelem kezdete és forrása! Ezen keresztül ébredhetünk rá arra, hogy mégis szeret az Isten, az Isten szeretet. Jóllehet harco­lunk és küzdünk bűnös gondolataink, szavaink és cselekedeteink ellen, ennek a küzdelemnek mégis csak azért van értelme, mert Jézus mindvégig hű maradt. Jézus keresztje az a pecsét, melyhez újra meg újra megtérhetünk és újat kezdhetünk. Emlékezzünk csak Jézus sza­vaira Máté evangéliumának 18. fejezetében. Péter kérdezte Tőle, hányszor bocsáthatunk meg egymásnak, talán még hétszer is? Jézus így válaszolt: nem hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is. Ilyen hetvenszer hétszeres Isten kegyelme, melyben egész életünkben teljes szívünkkel bízhatunk és reménykedhetünk. Ahogyan reformátorunk kegyelemre Való rászorultságából kifolyólag ezt írta: Bizony, koldu­sok vagyunk, ez az igazság, úgy vele együtt mi is mindig kegyelemre szorulunk! Blázy Árpád IMÁDKOZZUNK Mennyei édesatyánk! Láttasd meg velünk, hogy a magunk erejéből nem vagyunk képesek teljesíteni a szeretet parancsát. Legyél áldott, hogy nem hagytál bennünket magunkra, hanem van pártfogónk, az igaz Jézus Krisztus, a te egyszülött Fiad! Légy áldott, hogy általa ma is kegyelmesen felénk lépsz! Ámen „írok nektek, ifjak...” MÓZES ÉS A BÁRÁNY ÉNEKE Ökumenikus könnyűzenei fesztivál Ősagárdon A pazar fekvésű nógrádi falu parókiájának kertjében több száz fiatal kuporog lócákon, székeken vagy épp a földön, a verandából kialakított színpadon egymást váltják a zenekarok. A másfél napos, 250 zenészt megmozgató monstre-program vége felé tudok a fesztivál szervezőjével és házigazdájával, Győri János Sámuel lelkésszel beszélgetni.- Mondd el légy szives, mi zajlik itt ezen a hétvégén?- A Kallódó Ifjúságot Mentő Misz- szió egy korábbi zenei pályázata nyo­mán határoztuk el - már másodszor -, hogy összehívjuk azokat a keresztyén zenészeket, akik ezt a műfajt képvise­lik. Érdekelt, hogy az egyes felekeze­tekben hogyan terjedtek el a moder­nebb, illetve a simulékonyabb, klasszi- cizáló irányzatok.- A színpad fölötti hatalmas transz­parensen Jelenések 15,3 nyomán ez a mondat olvasható: „Énekelték Mózes és a Bárány énekét". Ez az idei mottó­tok?- Igen, s ezzel utalunk arra, hogy a zene számunkra csak eszköz az Ó és az Újszövetség üzenetének mai tovább­adására. Idén a korábbinál jobban fi­gyeltünk az énekek tartalmára.- Elégedett vagy a dalok szövegével? Nem érezted őket olykor sablonosnak?- Érdekes módon ott találkoztam jobb szövegekkel, ahol a zene nem volt annyira eredeti, örülnék, ha a kettő gyakrabban találkozna: igényes zene és tartalmas szövegek. Ez utóbbiakat nem is annyira irodalmi, hanem inkább teo­lógiai szempontból kell megítélnünk. Közönség a parókia kertjében- Közben mellettünk folyik a közön­ségszavazás. Te kiket emelnél ki a fellé­pők közül?- Az eltérő stílusok miatt nehéz rangsorolni. A kemény zene általában megnyerőbb, mindig nagyobb tapsot kap. Én viszont komoly munkát érez­tem például az orosházi Paraklétosz együttes teljesítménye mögött: modern művükbe nagyszerűen dolgoztak be egy régi koráit. Fantasztikusan énekelt még egy katonaságtól jött teológus, Füke Szabolcs. Magas szintet képvisel a Vándorok, vagy nagyon tetszett az Agape zenekar: baptistáktól korábban elképzelhetetlen volt ez a kemény hangzás. Külföldi fellépők is gazdagí­tották a műsort: óriási sikert aratott az amerikai Randy Weiss, aki zsidóból lett keresztyén, vagyis Mózes énekét is kép­viselte. Újszerű volt a norvég Liv Ler- vik műsora; most a szünet után pedig majd a Jubilate énekkar lép fel. Ma­gunkat nem akarom dicsérni: elektro­nikus zenére koreográfiás műsort állí­tottunk össze, sokat készültünk rá a gyerekekkel.- Hogyan zajlott a délelőtti istentisz­telet?- Ennek is táncos liturgiája volt, de Koreográfiás liturgia 125 éve született Ki ne olvasta volna az Egri csil­lagokat vagy A láthatatlan em­bert? Ám az iskolai olvasmányo­kon, a kötelező penzumokon kí­vül már kevesen tudják a 125 éve született Gárdonyi Gézáról, hogy regények, novellák mellett verse­ket, drámákat, nép- és nyelvmű­velő cikkeket, tudományos és is­meretterjesztő dolgozatokat is írt; hogy szépen hegedült, jól orgo­náit, szenvedélyes sakkozó volt, szeretett festeni és pipázni. A vi­lágról alkotott nézeteit, ötleteit, saját összeállítású magyar szótá­rát titkosírással jegyezte fel napló­jába, melyet csak fél évszazad múltán sikerült megfejteni. Az Is­ten rabjai című történelmi regé­nyének megjelenése után, mikor megkezdték a margitszigeti apáca- kolostor feltárását, az ő tanácsára akadtak Szent Margit kútjának nyomára, melyet úgy takart be az évszázadok hulladéka, mint a Nyulak szigetének utait-ösvényeit az őszi avar. A nagy nyomorban segéd-, majd kántortanítóskodó Gárdonyi olyan lámpás volt, mint egyik re­gényhőse; minél inkább világít má­soknak, annál inkább fogyasztja önmagát. Megreformálta az ábécés könyvet, s a kezdetben egyedül írt Tanítóbarát című folyóiratban szorgalmazta a tanítók méltányos fizetésének, nyugdíjának bevezeté­Gárdonyi Géza sét, tisztes életfeltételük megterem­tését. 1885 őszén, mikor búcsút mon­dott a tanítói pályának, újságíró­ként még több ember nevelésére vállalkozott. A Népművelés című folyóirat cikkeiben, tanulmányai­ban gyakran kifejtette, miért olyan elmaradott a falvak népe. Pirulva említette, hogy hazánkban akkor még száz ember közül negyvenhét nem ismerte a betűt, s igy Magyar- ország az írástudatlanságban Észak-Amerika néger lakosságá­nál is hátrább került. A századvégen az ellenzékkel küzd a halaszthatatlanná vált pol­gári reformért, és politikai esszéi­ben az egyenlőség eszményét hang­súlyozza. A sok nemzetiségű Ma­gyarország minden nációját egyen­rangúnak tekintette, s az Aggyis- ten, Biri című regényében a kiván­dorolt magyarok hányatott életé­nek, erkölcs- és lélekpróbájának, teremtő erejének pusztulását sirat­ta. A regényeket író Gárdonyi szándékait vizsgálva hamar kivi­láglik az örök tanítói alkat: az Egri csillagokban az önzetlen hazafiság példájával akar hatni, Az öreg te­kintetesben a dzsentri tartalmatlan életével figyelmeztet. Még az Isten rabjai is saját korának feszültségei­ről beszél: IV..Béla és fia, V. István között az ellentét a századelő poli­tikai csatározásainak hangulatát idézi. Ám éppen ezekben, legjobb regényeiben a legkitűnőbb nevelők módszerével tanít: a nagy eszmék észrevétlenül tapadnak az olvasó­hoz, aki belefeledkezhet a török kor kalandjaiba, a hunok minden­napjaiba, a középkori kolostori életbe. Áz Isten szolgálatára fel­ajánlott, a domonkos apácák kö­zött nevelt királylány aszkézisét bemutatva Gárdonyinak arra is ki­terjedt a figyelme, hogy a vallások­tatás módszertani hibáira figyel­meztessen. Felekezetek fölött álló vallásosságának a türelem volt a sarokköve. Az első világháború értelmetlen­sége az emberiség jövőjéért harco­ló író szenvedélyei izzítja fel. A há­gai békepalota elé művészi szobor- csoport helyett monstruózus akasz­tófát állítsanak - írta. - Arra kös­sék fel, aki ezentúl háborút indít. Békeszeretete a nyugatos nem­zedék legkiválóbbjaival rokon, írásművészetét pedig az új kor új poétája, Ady Endre így méltatta: Soha és senki ilyen könnyen, ilyen összetett filozófiával, ilyen kedvesen magasról, ilyen poétasággal ma­gyarul nem mesélt. Az 1922-től Gárdonyi hamvait is őrző egri vár ezért nem csak a hős katonák és bátor asszonyok emlékhelye számunkra. Nigicserné Bodrog Beáta az evangélikus istentisztelet menete szerint: egyenruhába öltözött ősagárdi lányok díszítették fel zenére mezei vi­rággal az oltárt. Különböző felekezetű lelkészek és laikusok szolgáltak. Sza­badtéren tartottuk; nagy örömömre itt volt szinte az egész gyülekezet, pedig Ősagárdon most málnaszezon van... Láthatod, még most is több fejkendős néni ül itt a fiatalok között. Nem szabd kijelenteni, hogy a könnyűzenét nem szeretik az egyházban az idősek. A mi részünkről az a kérdés, hogy megma­gyarázzuk-e, az ő részükről pedig az, hogy egyáltalán mennyire tűrik a fiata­lokat.- Egy személyes kérdés. Te magad mióta vagy az egyházi rockzenében, s mire jutottál?- 15 éves koromban, 1965-ben hoz­tam az NDK-ból egy gitárt, s lényegé­ben ezzel indult a mi együttesünk, a Hermons. Meghatódva gondolok nagyanyámra, Gáncs Aladárnéra, a belmissziós evangélizátor özvegyére: ő adta nevünket. Egy beatzenés egyházi zenekar nevét - akkor még a Beatlesek uralkodtak - egy hívő özvegyasszony adja meg, Hermon hegyéről. Azóta sok mindennel foglalkoztam: a Hallelúják feldolgozásával, spirituálékkal és ke­mény rockos oratóriummal is. Ez utób­bi ilyen fesztiválon nem mutatható be, de egyszer, az eddigiekhez hasonló ökumenikus keretben szeretném újra előadatni. Megmondom őszintén, a ke­mény rockból talán kezdek kifáradni.- Mit érzel most, e fesztivál végén ?- Jóleső fáradtságot, és örömöt. Örülök, hogy közösség jött létre! Itt közösséggé formálódtak a zenekarok, közösség jött létre az egyes zenekarok között is, valamint a zenekarok és a hallgatóság között. Legfőképpen pe­dig, reméljük, Istennel is!- Köszönöm a beszélgetést. Fabiny Tamás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom