Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1988-01-17 / 3. szám

Evangélikus Élet 19W. január 17. Q jfts Budahegyvidéki Énekkar megalakulásának 50. évfordulóján GYERMEKEKNEK- Jn 2,1-11 Egy különös lakodalom Amikor a fiatalok elindulnak a házasélet útján, a rokonok és az ismerősök összegyülekeznek, hogy velük együtt örüljenek és ál­dást kívánjanak életükre. Ilyenkör vidám együttlétet tartanak.'Ezt az együttlétet lakodalomnak hívják. A mai vasárnap evangéliuma egy ilyen különös lakodalomról tudósit bennünket. Ez a különös lakodalom Kána nevű városban volt. Egyrészt azért volt különös, mert a lakodalomra meghívták Jézust, édesanyját, Má­riát és tizenkét tanítványát is. Jé­zusék el is fogadták a meghívást. Jó dolog, ha életünk nagy esemé­nyeihez mi is kérjük Jézus jelenlé­tét és életünk döntő szakaszaira az ő áldásával indulunk el. Ezért szoktuk például a tanévet is isten- tisztelettel kezdeni és az 1988. évre is Jézus segítségül hívásával in­dultunk el. De a kánai lakodalom azért is különös volt, mert a lakodalom közben elfogyott a bor. Úgy látszik, nem számoltak ennyi vendéggel. Jézus anyja, Mária észrevette ezt és jgy szólt Jézushoz: Fiam, elfo­gyott a bor. Segíteni kellene a há­ziakon. Jézus erre azt felelte, hogy ha eljön az ideje, nem fog késle­kedni a segítséggel. Mária ekkor arra kérte a szolgákat, hogy bár­mit parancsol Jézus, tegyék meg. Jézus nemsokára így szólt a szol­gákhoz: Van kint az udvaron hat kőből készült víztartó edény. Tölt­sétek meg ezeket színültig vízzel! Azután Jézus ezt parancsolta: Me­rítsetek belőle és vigyetek a nász­nagynak! Amikor a násznagy megkóstolta a közben borrá válto­zott vizet, így szólt a vőlegényhez: Micsoda dolog ez? Mások először a jó bort szolgálják fel, s később a gyengébbet. Te a jó bort a végére tartogattad? A víz borrá változtatása volt Jé­zus első csodája. Ezzel a csodájá­val Jézus nem csak a bajba jutott családon segített, hanem megmu­tatta dicsőségét is, vagyis' azt, hogy ő a megígért Üdvözítő. Selmeczi János Esküvő a családban Tegnap nagy esemény volt csa­ládunkban. Nővérem férjhez ment. Tegnap volt az esküvője. Nekem az egészből nővérem menyasszonyi ruhája tetszett a legjobban. Szép hosszú ruha volt, hófehér anyagból. Nővérem fejét mirtuszkoszorú díszítette hosszú fehér fátyollal. Én és unokahúgom vittük utána a fátylat, amint a templomban vonultunk az oltár elé. A vőlegénynek szép sötét ru­hája volt. Szépen szólt az orgona. Majd a tisztelendő bácsi prédikált. A vőle­gény és a menyasszony egy-egy gyűrűt kapott. Majd az oltár elé térdelve megesküdtek, hogy min­dig szeretni fogják egymást. Az es­küvő végén a tisztelendő bácsi ve­zette ki az új párt a templom bejá­ratáig. Ott azután a rokonok és az ismerősök gratuláltak nekik. Sok boldogságot kívántak egész éle­tükre. Az esküvő után az egyik ven­déglőben volt a lakodalmi ebéd. Nem voltunk sokan, csak a közeli rokonok vettek részt. Ebéd után nővéremék már nagyon 'siettek. A Mátrába mentek nászútra. Este lefekvés előtt édesanya így szólt hozzám: Ugye, te is szeret­néd, hogy a nővéred á férjével együtt nagyon boldog legyen? Eh­hez az kell, hogy mindig szeressék egymást. Azért tartottuk a temp­lomban az esküvőt és azért imád­koztunk, hogy a jó Isten ajándé­kozza meg őket szeretetével. Édes­apa még ezeket fűzte hozzá: Em­lékszel, mit mondott a tisztelendő bácsi, amikor a gyűrűket átadta nekik? Amilyen végtelen ez a gyű­rű, olyan végtelenül szeressétek egymást! Jézusunk! Te részt vettél a kánai mennyegzőn és megsegítetted a bajba jutott családot. Kérünk, se­gíts most meg bennünket is! Add a te szeretetedet nővéremnek és fér­jének, hogy mindig őszintén sze­ressék egymást és egész életük­ben nagyon boldogok legyenek! Közli: S. J. VÍZKERESZT UTÁNI 2. VASÁRNAP IGÉJE lTim 2,4-7 MINDENKIÉRT! Mekkora örömhír, micsoda evangélium cseng ki Pál apostol sza­vaiból ! Isten minden ember javát akarja. Akarata segítő, mentő aka­rat. Milyen örömüzenetként hangzott ez a hír abban a világban, ami tele volt a haragvó, büntető, féltékeny pogány istenek képzetével. Szabadulást hozott ez a félelmekből, megkönnyebbülést az istenek jóindulatának végnélküli, nyugtalan kereséséből. Hiszen olyan Iste­nünk van - hirdette Pál - aki jót gondol felőletek! Segíteni akar, hogy megismerjétek az igazságot. Azt az igazságot, hogy szeret benneteket. Milyen felrázó örömhír ez ma is: Isten jót gondol felőlünk. Hányán gondolkodnak ma is másként Istenről. Isten - ha van - büntető Isten, jogait számonkérő, szigorú úr vagy minket közömbösen magunkra- hagyó hatalmasság. Az apostol jól ismeri Urát. Tudja: Isten javunkat akarja, megmentésünkön fáradozik. Mennyire ki vagyunk éhezve néha az emberi jóindulat apró mor­zsáira. Saját életünk sáncai mögül bizalmatlanul méregetjük egymást. Isten elleni bizalmatlanságunkat sem tudjuk levetkőzni. Csak az evangélium jóhíre szabadíthat fel bennünket örömre: Isten segíteni akar, szeret minket. Isten akarata azonban nem maradt jóindulatú szándék. Jézus Krisz­tust adta oda, hogy embermentő szándékát bebizonyítsa, szeretetéről meggyőzzön minket. Emberként küldte el hozzánk emberekhez, hogy megmutassa, szereti és keresi az embereket. Ez a bizonyíték, hogy Isten nemcsak szeretne megmenteni minket, hanem Jézus Krisztus által ennek lehetőségét is megteremtette. Nem szabad azonban elfelejtenünk: Isten nemcsak értünk tette ezt, hanem minden emberért. Azt akarja, hogy mások is eljussanak az- igazság megismerésére, a Jézus Krisztusban való hitre. Pál szélesre tárja a horizontot Timóteus előtt. Nem egyesekben, nem is csupán gyülekezetekben, hanem világméretekben gondolkodik. így tanulta Urától. Ez űzi, hajtja egyik helyről a másikra. Ezért vállal fáradságot, nélkülözést, életveszélyeket. Mindenkinek meg kell tudnia: Isten sze­reti, Jézust adta azért, hogy tőle elszakadt ember-gyeanekét meg­mentse, hazavezesse. Ezért biztatja Timóteust az előző versekben imádságra „minden emberért”. Milyen szegényes és kicsinyes a mi keresztyénségünk, ha ezt a tág horizontot leszűkítjük. Meg kell tanulnunk Isten világméretű szándé­ka és terve szerint gondolkoznunk. Ha Isten mindenkin segíteni akar, nincs rá jogunk ezt korlátok közé szorítani. Számunkra két dolog következik ebből: Ha Isten mindenkin segíteni akar, nem különíthetjük el magunkat mindenkitől. Fontos, hogy a gyülekezetben összegyülekezzünk. Hálá­sak lehetünk minden alkalomért. De soha nem szabad elfelejtenünk megkérdezni: hol vannak a többiek? Isten azokat is szereti, akik nem tudják kívülről a Miatyánkot. A legfontosabb feladatát veszíti el az egyház misszió nélkül. Ha Isten mindenkin segíteni akar, nincs jogunk másokról lemonda­ni. Pedig hányszor ezt tesszük. Isten senkiről nem mond le olyan könnyen, mint mi tesszük. Jézus nemcsak a néhány százalék temp­lomlátogatóért halt meg, hanem mindenkiért. „Szálljon a jóhír! Vigyük szerteszét! Hirdessük Isten nagy szerete­tét! _Hirdessük szóval, tettel, élettel: Jézusban Isten szívére ölel!” (1 71. ének) Sárkányné Horváth Erzsébet IMÁDKOZZUNK Jézusunk! Szereteted minden embert körülvesz. Minket is, másokat is. Mutasd meg a nyitott ajtókat, melyek hozzád vezetnek minket, melye­ken naponta hozzád hazatalálhatunk. Add meg, hogy ott is bizakodjunk megmentő hatalmadban, ahol ebből még semmit nem látunk. Ámen JUBILEUMI ZENÉS ÁHÍTAT Különös jubileumra jöttek össze a budahegyvidéki és a budavári gyülekezetek tagjai a Tartsay Vil­mos utcai budahegyvidéki kápolná­ban november 29-én este. ötven évvel ezelőtt alakult meg a Buda­hegyvidéki Evangélikus Énekkar, jóval korábban, mint ahogy maga a gyülekezet megalakult. 1937 őszén bízta meg dr. Mohr Győző, a Budahegyvidéki Luther Szövetség elnöke Rezessy Lászlót, hogy szervezze meg a Szövetség énekkarát. Budahegyvidék akkor még a budavári gyülekezethez tar­tozott. Az istentiszteletek a Né­metvölgyi úti iskolában, majd a Böszörményi úti polgári iskola tornatermében kerültek megtar­tásra, a kántori szolgálatokat Re­zessy László végezte. Az akkori fiatalokból hamaro­san megalakult az énekkar, amely először az istentiszteleteken szol­gált, majd 1938 márciusában meg­tartotta első zenés áhítatát is. Ma­ga a Budahegyvidéki Gyülekezet 1953-ban lett önálló. Istennek kü­lönös kegyelme, hogy az idei jubi­leumi hangversenyen a gyülekezet első lelkésze, Danhauser László hirdette az igét, első és - hosszabb vidéki szolgálat után - 1975 óta ma is aktív karnagya, Rezessy László vezényelte az énekkart, és a gyüle­kezet első felügyelője, dr. Kardos Ernő az énekkar legidősebb tagja­ként énekelt a kórusban. A gyüle­kezet nagy fájdalmára már nem A hit a börtön sötétjéből napvi­lágra nyíló és vezető ablak. A hit oly erő, mely sziklákat ké­pes megrepeszteni. A hit olyan emeltyű, mely óriási terheket képes emelni és hordozni. A hit Isten mindenhatóságára épít, mely zárt ajtókat is képes megnyitni és lakatokat szétvetni. A hit által szívünk és életünk Is­ten munkamezejévé válhat. A hit odáig is képes nyúlni, hol már nincs mit várni, remélni. A hit csodálatos eszköz, mely úr­rá tud lenni szinte minden nehézsé­gen, annak ereje által, ki mindene­ket létre hívott. A hit, amely a gyermeki lélek sajátsága, mindent leegyszerűsít. A hit folyvást Isten országa kin­cseiből merít és erősödik. A hit a nyomorúság kertjét is Is­ten kertjévé varázsolja, melyben az öröm és béke virágai bontogatják szirmaikat. A hit azért győzedelmes erő, mert nem önmagába, hanem Isten szavá­ba és ígéreteibe horgonyoz le foly­vást. vehetett részt a jubileumi áhítaton Ruttkay Elemér, aki a leghosszabb ideig volt a gyülekezet lelkésze és akit két héttel korábban hivott magához Istenünk. A jubileumi hangversenyen négy Bach korál-feldolgozást, Praeto- rius, Josquin des Prés és Schütz négyszólamú műveit, majd magyar szerzők műveit hallhattuk. A kó­rus nagy átéléssel szólaltatta meg Rezessy László két alkotását, a Felhő és tüzoszlop közt és a Józsué országgyűlése cimű ótestamentumi ihletésű rövid kantátákat, amelyek szövegét dr. Mohr Tamás, az ének­kar hűséges tagja írta. Az ünnepi zenés áhítatot Liszt Ferenc: Szí­vünkbe áraszd, Kodály Zoltán: Stabat Mater és Gárdonyi Zoltán: Mondjatok dicséretet c. kórusmű­vei zárták. A kórusművek megszólaltatásá­ban részt vettek a budavári Schütz-kórus tagjai is, jól tükrözve a két gyülekezet egymást mindig segítő, testvéri kapcsolatát. Né­hány művet a budavári énekkar karnagya, Csorba István vezényelt. A szólókat Komjáti Ilona és Liede- mann Ákos énekelte. A harmóniu- mi kíséretet Szilvásy Imre adta. A jubiláló kórust a gyülekezet felügyelője, dr. Müller Miklós me­leg szavakkal köszöntötte. A gyülekezet nagy örömmel és Isten iránti hálával fogadta az énekkar szolgálatát. Kézdy Pál A hit örökké érvényes adóslevél, mely bármikor beváltható. A hit megláttatja mindenkor ve­lünk Isten dicsőségét. A hit számára semmi sem lehetet­len. A bűnt kegyelemmé, a halált életté, a gyászt örömmé, a boldogta­lant megváltott emberréformálja át. A hit üdvösségre vivő hatalma ré­vért szabadságra és megváltott élet­re nyíló ajtó. A hit azt jelenti: minden emberi számítgatást feladok és szabad utat biztosítok Isten atyai szeretete és gondoskodása számára. A hit kizárólag Istenre épít első­sorban, s nem az ember saját erejé­re, képességeire és lehetőségeire. Míg csak magunkban és másban, vagy másokban bízunk, nem va­gyunk képesek igazából Isten.erejé­ben bízni. A hit útját csak alázatos szívűek tudják végigjárni, mert az ellenség erejét csak a megtört szív képes széttörni. Az NSZK-beli prot. Mária nő­vérek főnöknője: Basilea anya (Klara Schlink) mondásaiból Öröm volt fellapozni az OR­SZÁG-VILÁG karácsonyi szá­mát, melynek már a címlapjáról betlehemi pásztornak öltözött két kedves gyermek kívánt kellemes karácsonyt. A lap színes, képes ri­portban mutatja be a szentendrei óvodások betlehemes játékát, mely évek óta vezeti el a kicsiket és az emlékező öregeket a csengő gyer­mekhangon „Betlehem kis városá­ba...”, Kozákné Kigyósi Ágnes óvónő irányításával. Nemcsak a korabeli öltözékben komolykodó pásztorok, az áhítattal éneklő ap­róságok Mária, József és a sok sze­replős misztériumjáték résztvevői­ről készült színes felvételeket jó né­zegetni - legalább olyan öröm látni a „hallgatóság”, az ovisok nagy tágra nyílt szemét, érdeklődését... Figyelemre méltó a lap utolsó oldalán lévő FENYŐ ÉS GYER­TYAFÉNY c. kis írás. Szerzője (-e-) szerint az igazi karácsony el­képzelhetetlen igazi fenyő nélkül, s ezt igyekezett bizonyítani az Ipar- művészeti Múzeum az aulában fel­állított valódi karácsonyfákkal: hiszen a fenyőfa illata lobogó gyer­tyáival teremti a karácsony var'á- zsos, meghitt hangulatát. * * * A NŐK LAPJA ünnepi számá­nak címképéről ugyancsak betle- hemesek tekintenek reánk. A má­défalvi veszedelemkor az erdélyi székelységből 1764-ben kiszakadt bukovinai székelyek utódainak küzdelmes, tragédiákkal teli életé­ből sem maradt ki a hagyomány- tisztelet. Ezek között őrzik az ősi betlehemes játékot a 60-as években Érden otthonra és munkára talált kései utódok. * * * Ugyáncsak a lapban „Itt a fele­ségek beszélnek” című riportsoro­zatban olvashatunk egy olyan asz- szonyról, aki - bár tanári diplomát szerzett az egyetemen, ezt messze felülmúló emberi tulajdonsággal, tudománnyal rendelkezik, amely családjára, környezetére fényt áraszt: „Én megtanultam, hogyan lehet szeretetben szolgálni, és, hogy az életben ez ad örömet és reménységet” - mondta dr. Szent- ágothai Jánosné az interjú készítő­jének, Erőss Ágotának. A cikk Író­ja egy olyan asszonyi életet mutat be, amely a gyermekkor élményei­től - édesapja a század elején Ma­gyarországon indította meg az első diakonissza egyletet, árvaházakat, gyermekotthonokat létesített - el­jutott a közösségi munka életet ki­teljesítő öröméig. Olyan asszonyt ismerünk meg az írásból, aki ki tudja mondani, hogy „mélységesen mély keresztény hitben nevelked­tünk és éltünk”, aki világhírű tu­Hozzánk is szóltak... dós féijének - gondok, küzdelmek, sorsfordulók között - méltó társa, segítő társa, feleség és gondos anya, háziasszony tudott lenni... Dr. Szentágothai Jánosné egyhá­zunk presbitere. * * * Karácsony délutánján két szép betlehemes játékkal kezdődött az ünnepi műsor: a kakasdi játék gyűjtője, Domokos Pál Péter be­vezetőjében kedvesen emlékezett gyermekkori élményeire; amikor még maga is járta szülőfaluja há­zait betlehemes pajtásaival. - Em­lékezni fogunk arra a gimnazista leányra, aki a televízió Kellemes karácsonyt! c. műsorát bevezető Babits verset egyszerűen, de fiatal­ságát meghazudtoló átéléssel, tel­ve hittél adta elő. - Értékes műsor volt karácsony este a „Csendes éj” - Stille Nacht...”, mely a gyertya- gyújtás idején felhangzó karácso­nyi ének szép történetét tárta elénk sok ünnepi zenével. Ezt megelőzőleg a TV. 2. műsorában, a Pannon krónikában - Wallinger Endre forgatókönyve alapján - a PÉCSI ORGONAGYÁRTÁS történetét ismerhettük meg. Az ANGSTER-család, az ANGS- TER-GYÁR sorsán keresztül egy nagymúltú gyár nagyon szomorú, értelmetlen elmúlása tárult elénk - sok-sok művészi, emlékező orgo­najátékkal. /; * * * A Kossuth rádióban december 25-én „Közérdekű magánügyek” címmel Mester Ákos beszélgetett Szabó István filmrendezővel. Min­den szavukra, kérdésre és feleletre oda kellett figyelni! Közelmúltunk és napjaink olyan megoldásra váró feladatai fogalmazódtak meg csen­des beszélgetésükben, amelyekre értő emberek talán felfigyelnek. Nem volt meglepő, hogy Szabó István kimondta (sajnálom, hogy nem tudom szó szerint idézni) nagy hiba, nem ismertük meg, nem tanultuk meg a Bibliát, holott anélkül nem lehet a művészettörté­nettel foglalkozni, ismerete nélkül nem lehet történelmet sem tanulni, sem magyar irodalmat, de sok mást sem. Őszinte szavai a tudo­mányt, a haladást, a művelődés útját kívánták segíteni. Megkapóan szép kiállítású.könyv je­lent meg a karácsonyi ünnepekre. Érté­ke, érdekessége hamar felkelti olvasója figyelmét, érdeklődését belső tartalma iránt - legyen az gyermek, vagy felnőtt. A szöveget Károli Gáspár 1590-ben megjelent VIZSOLYI BIBLIÁJÁBÓL és a Szent István Társulat 1976-ban megjelent Biblia-kiadásából Vörös Im­re és Víz Péter válogatta. Újszerű módon készült a képes össze­állítás és talán ezért is kerül olyan közel minden korosztályhoz (ahogy karácso­nyi könyvvásárlásaim során láthattam az üzletekben). A bibliai jeleneteket pantomim művészek megjelenítése alapján készítették Hegyi Gábor és Tóth Bálint fotóművészek. A munkála­tokban részt vett Remsey Iván festőmű­vész is és mint a könyv előszavában a közreműködők, segítőtársak mellett ol­vashatjuk „.. .Kálló község minket oda- adóan támogató minden lakója.” Az album, melyet szakmai szempont­ból Katona Tamás nézett át, Déri Er­zsébet tervei alapján, a Média Ksszövet- kezet gondozásában jelent meg. Schelken Pálma

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom