Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1988-04-24 / 17. szám

Megbocsátottál-e mindazoknak, akik vétkeztek ellened? Evangélikus Élet 1988. április 24. Előttünk játszadozó gyerme­kek: összevesztek, mert mindket­ten ugyanazt a játékot akarták. „Örök harag” - mondja egyik a másiknak hajbakapva. A szülők is beavatkoznak: mindegyik a saját gyermekét védi. Egy óra sem kell és a gyermekek kibékülnek egy­mással. De a szülőknél a harag hónapokig tart. Nem tudnak meg­bocsátani. Még az 50-es évek Bala­ton menti szolgálatom emléke visz- szatér. Látogatáskor egyedül gub­baszt egy idős testvér. Testvére nincs itt most. „Ha együtt va­gyunk, sokat veszekszünk. Na­gyon hiányzik. Most látom, hogy nincs nagyobb dolog, mint megbo­csátásban, békességben együtt len­ni.” Egy másik idős testvér, arra a kérdésre: Megbocsátottál-e? - ezt válaszolja: megbocsátottam, de nagyon nehezen. Előzőleg elmond­ta sérelmeit az ellene vétkezőkről. A bűnbocsánat és a megbocsátás összetartozásáról Jézus a Mi- atyánk 5. kérésében világos és fél­reérthetetlen útmutatást adott mindenkori tanítványainak. Erről az összetartozásról ezt írja Luther: „Mert ahogyan mi naponta sokat vétkezünk Isten ellen, Ő pedig ke­gyelmesen mégis mindent megbo­csát, úgy kell nekünk is megbocsá­tanunk felebarátunknak, vala­hányszor megkárosít, erőszakos­kodik, jogunkat sérti, álnokságot követ el stb.” Isten bocsánata erőforrás. Ez azt jelerti, hogy nem egy laza összetar­tozásról van szó, melyben egyik létezhet a másik nélkül. Pedig a gonosz szolga (Mt 18,21-35) így képzelte: adósságom elengedésé­nek nincsen köze a szolgatársam adósságához, amit behajthatok. Annyira köze van egyiknek a má­sikhoz, hogy Isten bocsánata erő­forrás, hogy meg tudjak bocsátani az ellenem vétkezőknek. Ha ezt nem teszem, megszűnik számomra éltető erőforrás lenni. - Egy ismert teológus (K. Heim) nagyszerű ké­pet alkalmaz életidőnk titkára. Az idő a jövőből jön szembe velünk, mint izzó, folyékony érc. Mi ezt formálhatjuk és alakíthatjuk saját jelenünkben. Ezután már mint múlt mereven és változtathatlak nul fekszik mögöttünk. A jelen a hangsúlyos, hogy mit teszünk az­zal, amit kaptunk Istentől? Nem bizonyulunk „bénának” a formá­lásban? Isten bűnbocsátó szeretete jön felénk Jézus Krisztusban. Ez az erőforrás feloldja a gyűlölkö­dés, békétlenség bénaságát, hogy tudjunk megbocsátani. Ne várjunk a halál „merevedésére”, mert ak­kor már késő. A bűnbocsánat elfogadása köte­lez is a megbocsátásra. Aki elfelejti, hogy Isten mit tett vele, amikor adós-felebarátjával találkozik, aki vétkezett ellene, az minden eddig kapott ajándékot elveszíti. Jó ezen a mondaton elgondolkodnunk, amit Jézus a Miatyánk után mond: „Mert ha az embereknek megbo­csátjátok vétkeiket, nektek is meg­bocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsáttok meg az emberek­nek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” (Mt 6,14-15). Egymás mellett és egymásért élni csak megbocsátással lehet. Megbo­csátás nélkül egymás mellett élni: pokol a földön. Lelki sivárság ott van, ahol nincs megbocsátó szere­tet: kiszáradnak a közösségi élet egészséges vérkeringésének „erei”. Tudósok megfigyelése: ha virágot szeretet nélkül öntöznek, előbb- utóbb elszárad. Sokan tudják „kö­telességüket” : megadok mindent gyermekemnek, távoli szülőknek, időseknek pénzt küldünk, ne nél­külözzenek. Meg is szólnának em­berek, ha nem ezt tenném. De sen­ki sem követelheti tőlem, hogy meg is bocsássák. Van, aki ezzel tompítja az élt: megbocsátok, de nem felejtek. Megbocsátottam, mert beszélek vele: odavetett éles szavakkal, megérthette, hogy ne­kem van igazam. Megbocsátot­tam, mert segítettem neki; távol­ból odadobott pénzzel: nesze, lásd ki vagyok. Mindezzel a „diplomá­ciával” a megbocsátás sírját ássuk és a „halál rózsáit” szaporítjuk mások életében. Gyulai Pál írja egyik versében: Kiket szeretsz s akik szeretnek, Ha bántanak, ha megsebeznek: Ne haragudj rájuk sokáig! De öntsd ki szived s ha letörléd A fájdalom kicsordult könnyét: r T Bpp^ss^CgLhídel, enyhedre Válik. Szimon János Velencei tanácskozás Az emberi jogok, a vallás- és lelkiismereti szabadság kérdései, valamint a nemzeti kisebbségek jogai álltak annak a Velencében megrendezett tanácskozásnak a középpontjában, amelyen a helsinki okmányt aláíró 35 országból vettek részt társadalomtudósok, egyházi személyiségek és kormányképviselők. A február 3-6. között megrendezett konferencián Magyarországról részt vett Bugár Péter, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese, aki ismertette az emberjogi konferencia résztvevőinek az Országgyűlés de­cemberi ülésszakán elhangzott beszámolót és vitát az állam és egyházak viszonyáról Magyarországon. Az elnökhelyettes március 24-én tájékoztatta az egyházi, felekezeti lapok szerkesztőit és újságíróit a velencei tanácskozásról. Beszámolt arról, hogy a vita során a különböző világnézetet, meggyőződést tükröző előadások, hozzászólások alkotó légkörben folytak. Az emberi jogokról, a vajlásszabadságról folytatott párbeszédet a kritikus szellem és a másfaj­ta gondolkodásmód iránti nyitottság egyaránt jellemezte. Az elnökhe­lyettes beszámolt arról is, hogy a konferencián megvitatták az etnikai kisebbségek jogaival kapcsolatos kérdéseket is, amelyről Erdős André magyar nagykövet tartott nagy figyelemmel kísért előadást. Amint arra tájékoztatójában az elnökhelyettes rámutatott, az ember­jogi konferencia résztvevői hasznosnak és fontosnak ítélték a maga nemében első ilyen jellegű tanácskozást, s kifejezték azon meggyőződésü­ket, hogy szükség van a különböző világnézetű, társadalmi hátterű embe­rek közötti véleménycserére, amely hozzájárul az emberi jogokkal, a vallásszabadsággal kapcsolatos álláspontok jobb megértéséhez. 100. Ujjongjatok földi népek A mennyország Istenének, Szolgáljátok vidám dallal, Boldogsággal, diadallal. Ö az, aki megalkotott, Megsegített, meghallgatott, - Mi vagyunk a kedves nyája, Kinek e föld a tanyája. A kapuin menjetek be, Hála égjen szivetekbe’, Köszönjétek meg a kegyét, És áldjátok dicső nevét. Mert nagy az ó kegyessége, Száll nemzetről nemzetségre, Hűséges és véghetetlen Irgalomban, szeretetben. A zsoltárt fordította: Bókay János V ________________I______________J Ez er éves az orosz keresztyénség A szolgálat külső keretei A zagorszki Mennybemenetel-templom belseje Minden közösség, vagy szerve­zet életéhez és működéséhez szük­ség van külső keretekre, amelyek nem csak meghatározzák, hanem segítik is a közösség életét és mű­ködését. Az egyházi közösségekkel kapcsolatban is hasonló a helyzet. Minden egyháznak szüksége van külső keretekre, szervezeti for­mákra, amelyek mederben tartják az egyház életét és segítik abban, hogy szolgálatát jól betöltse. Mi­lyen keretek között él és végzi szol­gálatát az Orosz Ortodox Egyház, amikor az orosz keresztyénség ezer éves évfordulójának megünneplé­sére készül? Egyház és állam viszonya Már az orosz egyház történeté­nek áttekintéséből is kitűnt, hogy az egyház életére és szolgálatára döntő hatással van az egyház és az állam viszonya. A Szovjetunióban az egyházak és az állam kapcsola­tát az 1977-ben elfogadott alkot­mány így szabályozza: „Az alkot­mány biztosítja a Szovjetunió pol­gárai számára a lelkiismereti sza­badságot, vagyis azt a jogot, hogy tetszés szerinti valláshoz tartozza­nak, vagy ne tartozzanak vallás­hoz, hogy vallásos kultuszi cselek­ményeket, vagy áteista propagan­dát végezzenek. Tilos az ellensé­geskedés, vagy a gyűlölet szítása egyes vallások között. A Szovjet­unióban az állam és az iskola el van választva az egyháztól.” Az egyházak és az állam közötti kap­csolatokra a minisztertanács mel­lett működő „Vallásügyekkel fog­lalkozó tanács” felügyel. Ez a hiva­tal nem csak arról gondoskodik, hogy senki ne sértse meg a lelkiis­mereti szabadságot, hanem arról is, hogy az egyházak megkapják a vallásos élethez éjs az épületek kar­bantartásához szükséges anyago­kat. A templomok állami tulajdon­ban vannak, de ha a tanácsoknál regisztrált egyháztagok száma el­éri, vagy meghaladja a húszat, az állam a templomok használatát át­engedi az egyházaknak. Az állam és az egyházak közötti kapcsola­tok javulásáról tanúskodik, hogy az utóbbi néhány évben az Orosz Ortodox Egyház több, mint ötven templomot vehetett ilyen módon újból használatba és néhány új templomot is építhetett. 1983-ban az egyház visszakapta Moszkvá­ban az 1282-ben alapított Danyi­lov kolostort, melyet a jubileumi ünnepségekre egyházi központtá alakítanak át. A templomok kar­bantartására valamint az egyházi élet anyagi szükségleteinek fedezé­sére a hívek az istentiszteleteken adják össze önkéntes adományai­kat. Egyházszervezet Az egyes pemzeti ortodox egy­házak önálló (autokefál) egyhá­zak. Az Orosz Ortodox Egyház fe­je a pátriarcha, akit az egyház zsi­nata választ. A jelenlegi főpásztor az 1971-ben megválasztott Pimen patriarcha. A pátriárka a szent szi- nódussal együtt irányítja az egyhá­zat a két zsinat közötti időben. Az egyházban a legfőbb hatalom a zsinaté. A zsinat dönt tanítási és fegyelmi ügyekben és csak a zsinat alkothat új egyházi törvényeket. A zsinat tagja a püspökök, a lelké­szek és a laikus hívek. A szent szi- nódus a legfőbb kormányzó szerv. Öt állandó és három váltakozó tagjai van. Elnöke a pátriárka. Az egyházi élet rendjéről a szent szi- nódus mellett működő egyházi hi­vatalok (külügyi, tanulmányi, gaz­dasági hivatal, sajtóosztály stb.) gondoskodnak. Az Orosz Ortodox Egyháznak jelenleg 76 egyházmegyéje (epar- chiája) van. Az egyházmegyék élén a püspökök, vagy a kiemelt váro­V sokban a metropoliták (13), vagy az érsekek (34) állnak. A püspökö­ket a patriarcha és a szent szinódus nevezi ki. Az Orosz Ortodox Egy­háznak vannak a Szovjetunió terü­letén kívül élő szervezetei is - ilyen a Magyar Ortodox Egyház is - amelyeket vagy az ott működő fő­papok (exarchák) irányítanak, vagy egy hazai egyházmegye fenn­hatósága alá tartoznak. Az egy­házmegye főpapja teljes joggal kormányozza egyházmegyéjét az egyházmegyei tanács segítségével, amelynek 3-5 tagja van. Az egy­házmegyei főpap joga egyházme­gyéje területén a lelkészek és dia­kónusok felszentelése és a lelké­szek kinevezése. Az egyházközség vezetője a lelkész, aki az egyház- községi tanács és közgyűlés segít­ségével irányítja az egyházközség ügyeit. A tanácsnak 3 tagja van, a közgyűlés tagja minden hívő, aki az egyházközség fenntartására alá­írásával jelentkezik. A közgyűlés gondoskodik az egyházközség anyagi fenntartásáról és az előírt járulékok fizetéséről. A sajtó szolgálata Az egyházban a szolgálathoz szükséges sajtótermékek kiadásá­ról a sajtóosztály gondoskodik. Havonta jelenik meg a „Moszkvai Patriarchátus Folyóirata” címen az egyház két nyelvű (orosz, angol) hivatalos lapja. Ebben a hivatalos rész mellett beszámolókat találunk az egyház életéről és szolgálatáról, a testvér ortodox egyházak életé­ről, az ökumenikus mozgalom ese­ményeiről. Vannak benne prédiká­ciók, teológiai értekezések és könyvismertetések is. Két év óta „Moszkvai Egyházi Híradó” cí­men új, színes képekkel illusztrált havi lap jelenik meg orosz, angol, francia, spanyol és arab nyelven. Egy ortodox folyóirat Kijevben ukrán nyelven, Berlinben pedig né­met nyelven jelenik meg. Az „Or­todox Egyházi Naptár” imádsá­gok és építő jellegű írások mellett az egyházi ünnepek tematikáját, valamint a főpapok fényképeit is közli. A sajtóosztály gondoskodik a liturgikus könyvek, imakönyvek és teológiai cikkek gyűjteményé­nek kiadásáról. Külön hangsú­lyozzák a Biblia modern orosz nyelvű kiadását. A modern orosz nyelvű és helyesírásé teljes Biblia a jubileum alkalmára jelenik meg. A jubileummal kapcsolatban egy 12 kötetből álló teológiai munká­nak a kiadását is tervezik, melynek témája az ezer éves orosz keresz­tyénség története és szolgálata. Sok sikert kívánunk a sok szép terv megvalósításához. Selmeczi János Ülésezett a Magyar Bibliatanács revíziós bizottsága Találkozások a pilisi gyülekezetben Az új bibliafordítás javított ki­adásán dolgozó ó- és újszövetségi revízós bizottság dr. Kocsis Ele­mér, A Magyar Bibliatanács ügy­vezető elnöke vezetésével március 16-án ülést tartott. A bizottságok tagjai a bibliaol­vasók csaknem 1300 észrevételé­nek és javaslatánk a figyelembe vé­telével készítik el az új alapszöve­get. Amikor egy-egy résszel elké­szülnek, munkájuk eredményét el­juttatják az adott bizottság vezető­jéhez, aki a javasolt megoldásokat összegzi. Dr. Tóth Kálmán, az ószövetségi revíziós bizottság elnöke Mózes 5. könyvével bezárólag elkészítette az alápszöveget. Az újszövetségi revi- ziós bizottság tagjai már beküldték javaslataikat dr. Cserháti Sándor elnökhöz, aki saját feladatával áp­rilisban készül el. A tanácskozás résztvevői a pár­huzamos versek, az ősi kéziratok eltérései, a különböző fordítási le­hetőségek bemutatására szolgáló „lapaljai” jegyzetek javításával foglalkozó két lelkész, Nádasi Vil­mos és Német Pál jelenlétében megvitatták az e munkára vonat­kozó irányelveket. Töbl^ javaslat elhangzása után dr. Kocsis Elemér püspök foglalta össze a teendőket: a párhuzamos helyek közül a mos­taninál többre kell felhívni az olva­só figyelmét. Szóba kerültek nyomdatechni­kai problémák is. Dr. Tóth Kál­mán javasolta például, hogy a versszámokat és a jegyzeteket, hi­vatkozásokat szedjék nagyobb be­tűkkel. Tarr Kálmán, a Magyar Bibliatanács titkára felhívta a fi­gyelmet árra, hogy nyomdatechni­kai kérdésekről a Bibliatanács tel­jes ülése fog dönteni. Az elmúlt tizenhárom esztendő tapasztalatai alapján a bibiliaolvasók általános véleménye az — hangzott el a ta­nácskozáson —, hogy jobb lenne az új fordítású Biblia szövegét is a Károli-fordításhoz hasonlóan két hasábban szedni. Az ó- és újszövetségi revíziós bi­zottság legközelebb külön-külön, már az elkészült alapszöveg birto­kában folytatja munkáját. Az ószövetségi bizottság szeptember­ben, az újszöveség pedig a nyár elején. Az esetleg még ezután is megoldatlan problémák megvita­tására október elején, a két bizott­ság együttes ülésén nyílik alkalom. Dr. Jan de Waard, a Bibliatársula­tok Világszövetségének fordítási szaktanácsadója, aki november­ben a Magyar Bibliatanács vendé­ge lesz, már az elkészült revideált fordítást tekintheti meg. Az Egye­temi Nyomdában ezt követően a tervek szerint 1989. januárjában kezdik meg a szedést.-i -r (Folytatás az 1. oldalról) püspökünkkel gyülekezetünk és egyházunk terveiről, gondjairól be­szélgessenek. Kedves meglepetés volt, amikor kántorunk átadott egy eredeti kézírású igehirdetést, mely a püspök dédapjától, Horeczki Sá­mueltől származott, aki fiatal mel­lett is együtt maradtak, hogy évei­ben mint oskolamester és prédiká­tor szolgált gyülekezetünkben. A következő találkozás dr. Frenkl Róbert egyházkerületi fel­ügyelővel yolt, aki a házasok köré­nek tartott előadást: Keresztyén­ség és egészség - címmel. Az a kö­zépgeneráció volt együtt egy szere- tetvendégségen, amely talán a leg­több terhet vállalja: az otthonte­remtés, a gyermekek nevelése meg­feszített iramot diktál. Több mű­szakot vállalnak abban a téves hit­ben, hogy mindenre futja az erőből. Életmódváltozásra van szükség! - ez volt az előadás summája. Az előadó reális helyzetábrázolással, riasztó egészségügyi statisztikai adatokkal támasztotta alá szavait. Egy böjti vasárnap konfirman­dusaink szüleit hívtuk össze együttgondolkodásra, amikor Szebik Imre esperes: Miért konfir­málunk? - címen tartott előadást. Fontos, hogy ezek alatt a hónapok alatt gyermekeink ismeretekben gazdagodjanak, bibliai története­ket, énekeket, egyháztörténetet ta­nuljanak, megismerjék hitünk alapigazságait. Ezeken túl olyan erkölcsi értékítéletre kell őket el­juttatni, ami segíteni fogja őket ké­sőbb is döntéseikben, választásaik­ban. S ebben nagy szükségük van a szülők segítségére! A nagyhét nyitánya, virágvasár­nap különösen emlékezetes marad gyülekezetünk számára. Ifjúsá­gunk ének- és zenekara a gyerme­kekkel együtt jelenítette meg Jézus Krisztus szenvedéstörténetét. A passiójátékot Koczor Tamás gyó- ni lelkész, aki segédlelkészként gyü­lekezetünkben szolgált, tanította be és vezette. Az énekanyag részben a saját szerzeménye volt, részben finn énekeket ültettek át magyarra. Szí­vet melegítő volt a kicsinyek ho­zsannázó kórusa, a fiatalok mély átéléssel énekelt vallomása: „Áruló vagyok, zsebemben ott ragyog, bű­neimre rávilágít a 30 ezüstpénz...”, majd az örömteli zárókórus: „Feltá­madt Krisztus, Te győztél bennem, megtörted végül a kárhozatot!” > A böjti, csütörtök esti istentisz­teletek szolgálatát: Bárdossy Ti­bor, Foltin Brúnó, Marschalkó Gyula, Koczor Tamás és Zászka- liczki Pál lelkészek végezték. Hálásak vagyunk a böjti talál­kozásokért, és hisszük, hogy ezek segítettek bennünket az Élet Urá­val való találkozáshoz! Keveháziné Czégényi Kiára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom