Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1988-04-03 / 14. szám
•irff *ftl Ev angélikus Élet 1988. április 3. Böjtben történt O Ezer éves az orosz keresztyénség Tömegkeresztelés a Dnyeper vizében Immár több évtizedes hagyomány Csömörön a „farsang farkát”, vagyis farsang utolsó napjait, Böjt első vasárnapjáig gyülekezeti közösségben tölteni. Az idei egyhetes „Böjtre készülünk” című sorozatot gyülekezeti házunkban, terített asztalok mellett, vendég igehirdetők szolgálatán erősödve élhettük meg estéről estére. A kezdő, vasárnap esti alkalmon Völgyes Pál ikladi lelkész mondott számunkra eligazitó gondolatokat arról, hogy mi, evangélikusok hogyan is gondolkodjunk a böjtölésről? A Biblikában Jézus nem „kötelez” bennünket böjtölésre, de Ő maga, a megváltói munkája megkezdése előtt 40 napos böjtöt tartott. Második esténkén Bánffy György színművész Sütő András: „Anyám könnyű álmot ígér” című írásából mondott részleteket mindannyiunk gyönyörűségére. Szívet-lelket melengető csodálatos mondatok peregtek elénk a legszebben beszélő, nyelvművelő-színművész szájából, majd közös imádságban gondoltunk hazánk határain túl élő magyar testvéreinkre: Bolla Árpád rákospalotai lelkész diaképek segítségével osztotta meg velünk azt az élményét, melyben az elmúlt év végén egy héten keresztül Rómában lehetett része. A Taizé-i közösség 23 ezer fíatallal - közöttük ezer magyar - egy héten keresztül együtt imádkozott, énekelt és hallgatta Isten örök igéjét. Bolla Árpád élményei alapján azt helyezte szívünkre, hogy a mindennapok rohanásában meg kell tanulnunk megállni, csendben lenni Isten előtt -, böjtre készülve különösképpen is. ■Szerdán Mekis Ádám acsai lelkész Isten igazságosságáról tett 'bizonyságot. Arra figyelmeztetett, hogy emberi logikával nem érthető meg Isten igazságossága. Életünk minden napja Tőle kapott kegyelmi idő! A naponkénti megtérés fontosságát hallottuk az 1988. év vezér-igéje alapján Bárdossy Tibor irsai lelkész bizonyságtételéből, melyet különösen is élményszerűvé tett Bárdossy Ti- borné Szabó Ildikó szavalata és szép énekszáma. Zászkaliczky Pál ceglédi lelkész az Útmutató napi igéjét helyezte szívünkre pénteken: ’ „A jó szerencsének, idején élj a jóval: a gonosz szerencsének idején pedig jusson eszedbe, hogy ezt is... Isten szerzetté...” Hagyományaink szerint farsangi hetünket Turmezei Erzsébet diakonissza testvér szolgálata zárta. Igehirdetése mellett sok gyönyörű verssel gazdagított mindennyiunkat. Böjt első vasárnapján Mahatma Gandhiról írt versének sorai alapján igehirdetésében azt hangsúlyozta, hogy igyekezzünk mindannyian „huszon- négyórás keresztyének” lenni. Böjti előkészületünk Invoca- vit vasárnapján úrvacsoravétellel fejeződött be. Istennek legyen hála az ige hirdetőiért, a hallott és megerősítő igékért, az Isten igéjére szomjas nagyszámú gyülekezetért, a naponként gazdagon megterített asztalokért, és az egész hét minden ajándékáért. Solymár Péterné Az oroszok apostola A hagyomány szerint András apostol Szűz Máriától azt a megbízást kapta, hogy menjen el a Fekete tenger északi partvidékére, és az ott élő népeknek hirdesse az evangéliumot. András ezt a megbízatását hűségesen el is végezte. Azonban nem csak a Fekete tenger partvidékén végzett térítő munkát, hanem egy Rómába való utazása közben egész Oroszország területét bejárta és hittérítő munkát végzett. Ezért tartják András apostolt az oroszok és a grúzok apostolának. Azonban, ha keletkeztek is gyülekezetek András apostol misz- sziói munkája nyomán ezen a vidéken, a népvándorlás nagy forgatagában ezek a gyülekezetek megsemmisültek. A területen élő szláv népek nemzetté válásának két központja alakult ki a történelem során. Az egyik a skandináv normann segítséggel alapított novgorodi nagyfejedelemség, majd később a'kilence- dik század folyamán a Dnyeper partján alapított kijevi nagyfejedelemség. A történelem folyamán Kijev lett az orosz nép nemzetté válásának a központja. Kelet és nyugat között Tekintettel arra, hogy ez a terület közelebb esett Bizánchoz, mint Rómához, természetesen szorosabb kapcsolatok alakultak ki a bizánci császársággal, mint Rómával. De nem hiányoztak a nyugati kapcsolatokat kereső kísérletek sem. Ilyen kísérlet volt a skandináv normannok segítségül hívása. Egy latin krónika szerint Olga kijevi hercegnő II. Ottó német császártól kért misszionáriusokat népe megtérítésére. A bizánci hatás azonban erősebb volt. így történt meg, hogy Olga hercegnő egy bizánci utazása során Bizáncban keresztelkedett meg 955-ben. Az egész orosz nép megkeresztelésére azonban csak Olga hercegnő unokájának Vlagyimir nagyfejedelemnek az uralkodása idején került sor 988-ban. A keleti hit szépsége A legenda szerint Vlagyimir nagyfejedelem követeket küldött szét a világba, hogy a legtökéletesebb vallást megkeressék. A mohamedán vallás azért nem tetszett neki, mert tiltotta a disznóhúsevést és a borivást. Ez a nagyfejedelem szerint az orosz népnek nem felel meg. A zsidók kultuszát örömtelennek találta, mert nem tudta elfogadni. A latin keresztyénségben sem talált igazi szépséget. Amikor viszont követei Bizáncban a Hagis Sophia templomban a liturgián vettek részt „szinte nem is a földön, hanem a Az orosz keresztyénség ebben az esztendőben ünnepli fennállásának ezer éves évfordulóját. Mivel az orosz keresztyénség az egyházak nagy családjában jelentős helyet foglal el, nem csak a Szovjetunióban, hanem a világon mindenütt mennyben érezték magukat”. Ezért döntött Vlagyimir a bizánci keresztyénség bevezetése mellett. A legenda mögött nyilván szilárd politikai tényezők húzódnak meg. Az orosz nép nemzetté válásának folyamatában több segítséget remélt Bizánctól, mint Rómától. Ezért vette feleségül Vlagyimir nagyfejedelem II. Basziliosz bizánci császár testvérét, Anna hercegnőt, és ezért döntött amellett, hogy fejedelemségében a bizánci keresztyénséget vezeti be. Keresztelés a Dnyeperben A krónikák szerint Vlagyimir nagyfejedelem mindenek előtt az ősi pogány kultusz elemeit rombolta le. Perun isten szobrát egy ló megemlékeznek erről a jelentős eseményről. Lapunk hasábjain cikksorozatban szeretnénk bemutatni, hogyan indult el, hogyan erősödött meg és élt ezer esztendő alatt és hogyan végzi szolgálatát napjainkban az orosz keresztyénség. farkához kötötte és a Dnyeperbe fojtotta. Azután megparancsolta népének, hogy gyülekezzék a folyó partjára. Vlagyimir parancsára az emberek nyakig mentek a Dnyeper vizébe, gyermekeiket is vízbe tartották. Ä lelkészek elmondták az ősi keresztelési imádságot, majd Vlagyimir elmondta népe és földje fölött a keresztelési áldást. így részesült a keresztségben nem csak az orosz nép, hanem az orosz föld is. Bizonyára voltak sokan, akik nem meggyőződésből keresztel- kedtek meg - ilyen tömegkereszte- lésnél mindig ez a helyzet - de később az egyház munkája nyomán * az egész orosz nép hitre jutott. Mutatja ezt az is, hogy az orosz egyház története soráp a környező népekre igen élénk missziói tevékenységet fejtett ki. Bolgár hatás Az orosz egyház a Konstantinápolyi Patriarchátus része lett. Kijev nem "sokára püspököt, majd metropolitát kapott. A szláv nyelvre való tekintettel azonban elsősorban mégsem görög papok és szerzetesek szervezték meg az egyházat, hanem szláv nyelvű bolgár papok és szerzetesek. Ők hozták magukkal a bolgár egyházba már Cyrill által bevezetett úgynevezett cirill írást is. Az ószláv nyelvre lefordított szertartáskönyveket cirill betűkkel írták le. Mindez az orosz egyházat a nagy egyházszakadás után is (1054) a keleti egyházak közösségében tartotta meg és nem csak az orosz egyház, hanem az egész orosz nép történetét is meghatározta. Selmeczi János (Következő számunkban folytatjuk) ' Pereszlavl-Zaleszkij szíve: a Gorockij monostor (17. sz.) * Túrmezei Erzsébet Hétköznapok húsvéti fényben „Győzelmet vettél, ó Feltámadott!” Minden reggel elénekelhetem, s boldog húsvéti fény ragyogja be új napom, útam, egész életem. Hisz Jézus Krisztus, a Feltámadott, jár aznap is előttem és velem. Nyomában új szolgálat, feladat, új erő vár, új öröm, győzelem. „Győzelmet vettél, ó Feltámadott!” Jöhetnek borús és, nehéz napok, zengve kisér az ének ritmusa: a Győzelmes nyomában járhatok. Jöjjetek, énekeljetek velem, és, énekelje egész életünk! A Győzelmes nyomában járhatunk, s vele győztesen célhoz érhetünk. * Országos ügyről - Siófok kapcsán hanem - különösen rossz idő eseA hosszú sorok, melyekben az elmúlt hetek során oly sokan várakoztak, hogy „világútlevélhez” jussanak, tanúsítják: az utazási vágy elevenen él az emberekben. A nehezebb gazdasági körülmények olykor-olykor ugyan meg- csappantják az utazók számát, a visszaesés mégis csak rövid ideig tart. Joggal számolnak azzal a szakemberek, hogy az elkövetkező évtizedek leggyorsabban fejlődő üzlete a turizmus lesz. Feltéve persze, hogy békében élhetünk. Sokat hallunk a magyarországi idegenforgalom eredményeiről és kérdéseiről, de eddig még csak igen keveset foglalkoztunk e modern népvándorlás, egyházi vonatkozásával. Római katolikus és református testvéregyházainknak a legtöbb esetben van temploma és gyülekezete a turisztikai központokban. Evangélikus gyülekezetek ezzel szemben alig vannak például a Balaton partján, ahol a legtöbb - külföldi és hazai - vendég megfordul. Siófok csendes városka ősztől tavaszig, mindössze 30 000 lakossal, de ugyanitt 100 000 ember él a nyári főszezon hetei alatt. Biztosra vehetjük, hogy így az evangélikusok száma is megháromszorozódik. Ebben az óriási embertömegben sokan vannak, akik nemcsak fü- rödnek, pihennek, szórakoznak, tén - ismerkednek a tájjal és a várossal. Benéznek a templomokba, belehallgatnak istentiszteletekbe és részt is vesznek rajtuk, a sokszor szegényes kulturális kínálatban egyenesen örülnek a templomi hangversenyeknek, és jobban van idejük, sőt talán még szabadabbnak is érzik magukat valamilyen egyházi kapcsolat felvételére. A turizmus az ilyen központokban óriási missziói lehetőség, melyet vétek lenne figyelmen kívül hagyni. Csak természetes, hogy ahol ilyen sok ember megfordul, ott a legkülönfélébb problémák is ott vannak, melyekkel az emberek esetleg éppen egy lelkészhez, lelkészi hivatalhoz, gyülekezeti közösséghez fordulnak segítséget kérő bizalommal. Mennyire van egy olyan tipikus magyarországi evangélikus szórványgyülekezet, mint a siófoki, abban a helyzetben, hogy az idegen- forgalom által felkínált missziói lehetőségre és diakóniai kihívásra» válaszoljon? Semmivel sem jobban, mint a többi gyülekezetünk. Hiszen a lelkész a kialakult rend szerint sorra végzi a vasárnapi istentiszteleteket, csúcsforgalomban autózva egyik helyről a másikra. Egyszerűen ideje nem jut arra, hogy beszéljen a vendégkkel, akár hazaiak, akár külföldiek. Vannak országok, ahol a szezon idejére nyugdíjas vagy szabadságukat töltő lelkészekkel vagy olyanokkal, akik nincsenek gyülekezethez kötve, erősítik meg az idegenforgalmi gócok egyházi szolgálatát. Miért ne tanulhatnánk ebben másoktól? Bizonyára szívesen jönnének Siófokra evangélikus lelkészek külföldi testvéáregyházakból is, hogy nyaranta honfitársaik között magyar földön hirdessék az igét. Az egyes gyülekezetekben vég- • zett szolgálatonak megvan a kialakult medre: istentiszteletek, bibliaórák, szeretetvendégségek, gyermek- és ifjúsági alkalmak. Az idegennek ha magyar, ha külföldi, mindez nehezen jut tudomására, ha nincsenek megfelelő hirdető- táblák és tájékoztatások (jó, hogy az Evangélikus Elet legalább az istentiszteletek időpontját és helyét közli). Olyan helyeken azonban, ahol sok vendég folrdul meg, biztosan van igény olyan alkalomra, mely elsősorban nem a helybeliekre, hanem a messziről jöttékre van tekintettel: kötetlenebb együttlé- tekkel, előadással és eszmecserével aktuális kérdésekről, hangversenyekkel. .. Ilyen szolgálatok elvégzéséhez nélkülözhetetlen a megfelelő épület is, mely helyet ad és könnyen megtalálható, sőt valósággal hívogat. A torony mindmáig távolról is felhívja a figyelmet és felismerhetővé teszi a gyülekezet jelenlétét. Siófokon eddig egy villában volt a lelkészlakás és az istentiszteleti helyiség, de már megkezdődött az új gyülekezeti ház és az új templom építése. Új templom, „igazi” templom : tornya is lesz. A város vezetői é’s a tervező, Makovecz Imre is fontosnak tartották, hogy a Siófokra tóduló sok üdülő, távoli országokból és vidékekről érkezve is, otthon érezzék magukat. S az otthon érzetét nemcsak a tetőszerkezet skandináv építészeti hagyományokra is emlékeztető fenyőgerendái, nemcsak országhatárokon túl is ismert énekek, hanem az evangélium igéje és a gyülekezet Krisztusban való közössége is kelti. A kis siófoki gyülekezet a nagy építkezéssel - melyről az Evangélikus Élet már többször hírt adott - erejét meghaladó feladatára bátran vállalkozott. Más talán nem merte volna vállalni, ők nem merték nem vállalni a feladatot: lelkész és gyülekezet a szezon-jellegű gyülekezetért is felelős és súlyos mulasztás lenné csak sajátmaguk- ra gondolniuk. A feladat azonban oly nagy, hogy nem lehet csupán a helybeliek vállán és szívén hagyni. Mint egy testnek tagjai, együtt kell és lehet örülnünk, szenvednünk és szolgálnunk, ezért ami ma Siófokon az evangélikus templom építésével történik és ami majd az új épületekben szolgálat lesz, nem csupán a helybeli gyülekezet ügye, hanem országos ügy. Legyen mindannyiupk ügye! Reuss András
