Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1988-01-10 / 2. szám
r fii fi Evangélikus Élet 53. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 1988. JANUÁR 10. Vl^KERESZT UTÁNI 1. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 5,50 Ft Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek Róm 12,1 v : ______________________ ____________________ Ho vá mégy Urunk — a diakóniáb „Most is egy év határánál áhítattal állunk...” Asztalainkon új naptár lapjai fe-. hérlenek, javarészt kitöltetlenül. Vajon az üres lapokra azt írunk rá, amit akarunk? Az elmúlt hónapok, hetek aggodalmakkal terhes szá- mítgatásai, szeretetintézményeink, de egész egyházunk életében is inkább azt tették világossá, hogy olyan kényszerítő „vaspályákon” indultunk el, amik már javarészt „tele is írták” az előttünk lévő esztendő üres lapjait. S miközben törvényeket böngésztünk, jogi tanácsok után szaladtunk hányszor kérdeztük meg: „Hová mégy Urunk?” - Mert hiszen a „hitből élő” evangéliumi népünk - szóval az egyház - számára sosem csak „külső körülmények” formálják elhatározásainkat s jelölik ki szolgálatunk irányát, hanem döntő módon Jézus szava! Ezért hiszem, hogy amint egész egyházunk számára, úgy a diakóniai szolgálatunk számára is, ma az „első tájékozódási pontunk” csak ez lehet: „Hová mégy Urunk?” A diakóniai szolgálatot tovább - és jobban - kell végeznünk a jövőben! - Urunk élete és kereszthalála egyértelműen ezt az utat jelöli ki- Itt - meggyőződésem szerint I két feladat áll előttünk: először is meg kell tanulnunk egyházunk szolgálatáért „áldozatot” hoznunk. Amit ugyanis mi evangélikusok a „feleslegünk feleslegéből” eddig „áldoztunk”, az nem volt áldozat! Hiába adtak minden gyülekezetben „a szegény asszonyok bibliai két fillérei” jelet az áldozatról -, legtöbben vagy megmosolyogtuk, vagy nem vettük észre. - Az áldozattal kapcsolatban van azonban még egy „tanulni valónk”: eddig v természetbenieket, meg pénzt gyűjtöttünk a szeretetszolgálatra ma - a fiainkat és leányainkat is „oda kell áldoznunk” ! Mert nem a névtől lesz „egyházi” egy szeretetotthonunk, hanem a benne szolgálók hitétől és szeretetétől: és intézményeinkbe ilyen fiatalokat kell küldenünk! Gyülekezeti szeretetszolgálatunkhoz több szakértelem kell! - Igen, mondtuk és gondoltuk, hogy az „egy pohár víz” odakínálásához egy kisgyermek keze is elgendő -, de gyülekezeteinkben a betegek látogatása, a testileg-lelkileg elesettek megsegítése ennél sokkal nagyobb feladat. - A lelkészeknek is tanulÉnekeskönyvünk 175. énekének második versében énekeljük ezt a mondatot. Áhítatunkat pedig az az ige vezérli, melyet az 1987. évi bibliaolvasó útmutatónk első oldalán az év igéjeként olvastunk : „Az Isten kegyelmi ajándéka az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” (Rm 6,23) Ennek fényénél- gondolunk most a múló esztendőre. Jó elolvasni az előtte álló, mondatot is: „a bűn zsoldja a halál.” így a kettő együtt világosabban mutatja, mit is kaptunk ajándékba Istentől? A bűn halállal fizet - Isten nem fizet, hánem ajándékoz! Jézus által örök életet, és az élet már itt kezdődik. Nem „lesz”, hanem „van”! A múló esztendőben ez volt Isten legnagyobb ajándéka: Jézussal való közösségünk, vele való megújulásunk lehetősége. Nem kell a bűn szolgaságában, a gonosz vezérlete alatt élnünk, hiszen odaszántuk magunkat okos istentiszteletként, élő és szent áldozatul (Rm 12,1) Istennek. Elég stabil volt-e - ez a közösségünk, az új életben való megállásunk? Egyházunk megújulását sokan sokféleképpen gondolták munkálni. Nem felejtettük-e el közben, hogy az „kegyelmi ajándék”, melyet kérni és kapni lehet? Az évvégi számadásban még jobban fájnak bűneink: hűtlenségünk, mulasztásaink, megingásunk és cserbenhagyásunk, becstelenségünk, rosszindulatunk, türelmetlenségünk és ezekhez hasonlók. Kísért a régi, feltámad az ó-ember, pedig Jézusban ajándékba kaptuk az újat. De nehezen tudunk élni benne! Az új élet a hit életformája. Mindig Isten felé fordul. Tájékozódási pontja nem az énem, nem is a másik ember, hanem Isten akarata. Onnan várja és kapja az erőt: ellene tudok állni a bűnnek, mert Jézusé vagyok és „mindenre van erőm” Krisztusban. Az év elején sok kérdőjellel indultunk. Mindannyian kívántuk a megújulást, de nehezen értettünk szót. Most újra olvasva az év igéjét - megszégyenülve hajthatjuk le fejünket. Azt hittük, hogy mi tudunk megújulást teremteni, pedig az mindig Isten ajándéka. Egyéni életünkben épp úgy, mint a gyülekezet, az egyház közösségében. Igéje és Szentlelke, imádság és bűnbocsánat, keresztség és úrvacsora által. Mindezeken keresztül munkálta bennünk a megújulás készségét és az új életben járást. Vannak gyümölcsei Isten munkájának! Igyekszünk egymásra jobban figyelni, egymást nagyobb türelemmel meghallgatni, bontakozik valami a közös felelősségből, új feladatokat látunk meg és közös erőfeszítéssel kezdünk azok megvalósításához. Sok még az előttünk álló munka, nem is látunk mindent tisztán még magunk előtt. De az bizonyos: Isten kegyelmi ajándéka ez a mozgás egyházunkban, az új élet vajúdása, mely sohasem fájdalommentes. Nem tulajdoníthatjuk magunkénak az eredményeket sem, hiszen ami embertől van, az bűnből van, annak fizetsége halál. Jézus munkálja bennünk az életet. Köszönjük ma Istennek, hogy kegyelmi ajándékából adott nekünk és rátaláltunk az egység és a békesség útjára. Bárcsak egy szívvel tudnánk énekelni az esztendő fordulóján : „Elmúlt a régi. Kezdhetem az újat. Adj erőt nekem, hogy bátran induljak Új úton, mindig teutánad. Véled új élet hajnala támad.” Tóth-Szöllös Mihály nekünk ma is! Az ember „üdvössége”, és „testi életünk” fájdalmainak, kínjainak hordozása egyetlen, összetartozó feladatunk. Szét csak ott válik, ahol a gyülekezet élete beteg ahol a hívek a „saját evangéliumuk szerint” élik a maguk életét. - Diakóniai szolgálatunkra nézve erre a „krisztusi alapra” kell megtérnünk: ez az új év feladata! Vagyis őszintén, „önkritikusan” meg kell vizsgálnunk: tényleg a bűnbocsánat evangéliuma hív minket szószékeink alá? - és valóban a Krisztustól kapott szeretet indít a családom, a munkahelyem, szóval a „másik ember” felé?! - Egyházunk diakóniai szolgálatának jövője ugyanis egyértelműen „hitbeli kérdés”: jobb diakóniai szolgálat csak evangéliumi hitből születik. - Erre a hitbeli fundamentumra állva, hol is kellene előrelépnünk a diakóniánkban? Szeretetintézményeink fennmaradásához több áldozatra lesz szükség f niok kell a „lelkigondozást”, az ápolónőknek pedig a „beteggondozást” természetes hát, hogy a gyülekezeti diakóniai munkásnak is jártasnak kell lennie mindkettőben. - Ha nem csak szavakban akarunk gyülekezeti diakóniát végezni, hanem Urunk szeretetének igazságában és valóságában is, akkor el kell kezdenünk egymás felkészítését erre a szolgálatra -, a gyermekkortól az öregkorig. Először is tehát közösen kell megtanulnunk a gyülekezetben, hogy nemcsak „egészségesek”, hanem betegek és öregek is vannak! - és hogy azok is hozzánktartoznak; azután meg azt is: hogyan kell ezeken nekünk segítenünk. Naptárunk még javarészt üres lapjai fehérlenek előttünk. Mielőtt teleímánk szeretetszolgálatunk „régi betűivel” -, kérdezzük meg: „HOVÁ MÉGY URUNK - A DIAKÓNIÁBAN?” Csizmazia Sándor Beszélgetés a jugoszláviai Szlovák Evangélikus Egyház püspökével „Közös bizonyságtétel által erősödjünk” Andrcj Beredi, a Jugoszláviai Szlovák Evangélikus Egyház püspöke és dr. VlaAmikor középiskolai kollégiumba készültem (először hosszú időre távol otthonról), sok nyitott kérdés volt a szívemben. Mi is lesz velem az idegenben. Ezt az életmódot jól ismerő testvéremtől azt a tanácsot kaptam, ne siessek barátokat keresni. Erős gyerek vagy, s majd téged keresnek mások. Válogathatok, a társaim között. Ez a valóságos helyzet. Szeretjük az erősebbek közelségét. Az erősebb biztonságot jelent. A várakat magas hegyekre építették, kősziklára vetették meg az alapját. Ellenség közeledésekor a vár körül élők az erős várban kerestek menedéket. A zsoltáros mindezt nagyon jól tudta, mégis igy vall. „Szeretlek Uram, erősségem.” Számára mindenféle ellenség elől az Úr közelsége a menedék. Ezért szereti az Urat. I „Szeretni nem puszta szó, A szeretet élő való.”.(574. ének) Gyermekkoromban órákig néztem, amint kőművesek építették a házat. Apró téglákból, kövekből növekedtek a falak. A mesterek gyakran álltak, és a függőónt lógatták. Megnézték, nehogy eltérjenek az alaptól, mert akkor görbe lesz a fal. Az ilyen fal nem bírja a terhelést, eldől. Szeretem az Urat, ez nem puszta szó. 0 életem alapja. „A kő amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő.” LO VIZ (Zsolt 118,22) Ez az alapkő Jézus Krisztus. Naponta minden döntésemet hozzá mérem. Egy hirtelen mondat, mielőtt elhagyná ajkamat, ne tízig számoljak, hanem engedjem le a függőónt. Álljak meg egy pillanátra, és nézzem, hogy ez a szó rajta lesz-e az alapon Jézus Krisztuson? Testvér járja át szivedet az öröm, hogy az Úr szövetségese vagy. A legerősebb segítőt kaptuk az Úrban. Nincs az az ellenség aki innét kimozdítana. Nincs az a vihar ami tönkretehet- né az Úrral való kapcsolatunkat. Ha a halálfélelem lesz úrrá rajtunk, 6 akkor is velünk van. Ha életünk végére gondolunk, Ő vigasztal. Amikor a vég gondolata kezdi ki szívünket, kiálthatunk hozzá. Meghallgatja kétségbeesett szavunkat. Jézus Krisztusban a halál legyőzőjében örök életet ad. Az élet sok harcán keresztül, a sok gödrös úton át az út hazafelé tart. Hadifogságból hazatérő katonáktól hallottam, amikor elindult velük a szerelvény az otthon felé, kaptak egy lapot amire rá volt nyomtatva „úton vagyok hazafelé”. Nem volt több idő csak alá- ,ími és megcímezni. A jobb kéz hiányában a bajtárs írta alá. Korábbi hírekből tudta a család, hogy a dolgos édesapa helyett egy ápolásra szoruló ember érkezik haza. Mégis boldog volt mindenki, még a postás is, mert valaki hazafelé tart. A halálfélelemben ezt az örömöt adja nekünk Urunk. Ha hozzá kiáltunk haza vezeti életünket. Ez az erős, nem azért választ ki mert a legkülönbeket keresi. Akkor nem esett volna rám a választása. Választásának csak egy alapja van a szeretet. (V. Móz. 7.7-8.) Jézus így foglalja ösz- sze küldetését: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra.” Mt. 9.12. A legfontosabb, hogy az Úr szeret engem. Ő hű hozzám. Elfogad az erős a gyengét, kicsit, törékenyét. Szövetségébe veszi akit segíteni kell, aki gyámolí- tásra szorul, aki eltéved vezetés nélk.ül. Erre csak egy válasz lehet, - szeretlek Uram. Nem azért, mert erre tanítottak. Nem is azért mert öreg koromig egyháztag voltam. Szeretlek Uram, mert Te erős vagy. Erősebb mindennél a földön. Szeretlek, mert megengeded, hogy közeledben legyek. Megengeded, hogy Szeresselek. Szabó Vilmos do Ladislav Deutsch, a Horvátországi, Bosznia-Hercegovinai és Vajdasági Evangélikus Egyház esperese részt vett a Déli Egyházkerület vezetőinek beiktatásán. Jugoszláviában három evangélikus egyház található: a szlovák egyház lélekszáma több, mint 50 ezer, központja Újvidék (Novi Sad), a „horvát” egyházé 5 ezer, központja Zágráb, a harmadik a Szlovéniai Evangélikus Egyház, körülbelül 20 ezer taggal, központja Muraszombat (Murska Sobota). - Az alábbi rövid interjút Lehel László, lapunk szerkesztője készítette Andrej Beredi püspökkel. Beredi püspök úr, nagyon örülünk, hogy egy szomszédos egyház vezetőjeként üdvözölhettük ezen az ünnepi alkalmon. Mi a véleménye az egyházaink közötti kapcsolatokról? Lett volna otthon is elfoglaltságom de fontosnak éreztem, hogy résztve- gyek ezen az alkalmon, ezért eljöttem Úgy gondolom, hogy jobban együttműködhetnénk, hiszen közvetlen szomszédok vagyunk. A mi Jugoszláviai Szlovák Evangélikus Egyházunkban van magyar egyházmegye is. Min denképpen fontos, hogy a jövőben szó rosabbra fűzzük a kapcsolatokat. Lenne szíves ezt közelebbről, konkrétan is megmagyarázni? Először is fontos, hogy különböző magyar nyelvű könyvekhez, újságok hoz lelkészeink, gyülekezeti tagjaink hozzájussanak. Nekünk' is vannak ki' adványaink, de például keresztelési konfirmációi bizonyítványokat magyarul, kis példányszámban igen költséges kiadni... Elképzelhetőnek tartja, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház egy lelkészt küldjön valamelyik magyar gyülekezetbe? Igen, természetes, hogy vendégként kívánatos lenne. Különben két magyar lelkészünk és egy lelkésznőnk van. több gyülekezetei gondoznak, ezek egymástól távol vannak, de el tudják látni azokat, A határ közelében a jövőben talán lehetséges lesz, hogy a lelkészeink gyakrabban találkozzanak. A mi egyházi vezetésünk is támogatja ezt az elképzelést Nálunk is tárgyalhatna róla az egyházi vezetés. Mi is azt kívánjuk, hogy együtt és - egymástól tanulhassunk, a közös bizonyságtétel által erősödjünk, nem elkülönülve és csak önmagunknak éljünk, tudván, hogy az Úrban egyek vagyunk. Evangélikus istentisztelet a Nádor-kriptában Ádvent első hetében emlékezett a budavári gyülekezet arra, hogy alapítója, magyar egyháztörténetünk nagy alakja, Mária Dorottya, József nádor harmadik felesége 190 évvel ezelőtt, 1797. november 1-én született. Az emlékezést a budai várpalota restaurált kriptájában tartották ádventi liturgiával istentisztelet keretében. Ebben a nagy műgonddal helyreállított kriptában József nádor és közvetlen hozzátartozói nyugszanak sima márványszarkofágokban. A kripta előterében kápolna áll oltárral, rajta hatalmas feszülettel. Ezt vastag fal választja el magától a kriptától, ahová viszonylag bő kapunyíláson juthatunk be. Szemben József nádor szarkofágja áll, rajta a nádor ülő márványszobrával. A számos főhercegi sír között közvetlenül a nádor jobbjánál található Mária. Dorottya szarkofágja, a kripta s az egész Habsburg történelem egyetlen, haláláig hűséges evangélikus családtagjának sírja. . Az emlékező istentiszteleten a budavári evangélikus gyülekezet számos tagjának jelenlétében, Ma- docsai Miklós oltári szolgálata után Szebik Imre esperes, budavári lelkész hirdette az Igét, a Jelenések könyvéből felolvasott textus alapján a már megérkezettek s a még ittmaradottak egységének öröméről. Közben ott állt az oltáron az a kis, rózsaszínű, áttetsző üvegből készült házi feszület, amely Mária Dorottya sajátja volt (ma Deák téri Múzeumunkban látható), s amely előtt a nádorné annyit imádkozott, s gyűjtötte össze istentiszteletre itt a Palotában néhány emelettel feljebb volt lakosztályán a budai evangélikusokat. A két gyertyatartó pedig a Habsburg család házi kincstárából került ajándékozás útján a budavári evangélikus gyülekezet kincsei közé. Istentisztelet után dr. Fabiny Tibor tartott megemlékezést Mária Dorottyáról, a budai gyülekezet szervezőjéről és alapitójáról. Gyermekéveit Rigában és Pétervárott töltötte, leánykorát pedig a wür- tembergi családi otthonban. Ebben a környezetben lett az ébredés gyermeke, igen mély hittel. Innen vitte feleségül József nádor, aki már két fiatal feleséget temetett el. Budára hozta, ahol 36 évet töltött boldog házasságban egyre inkább felvilágosult, toleráns férje mellett. Hitének számtalan apró és nagy gyümölcse ért be, amit itt felsorolni is lehetetlen. De végső, beérett gyümölcsét megemlítjük. A budavári gyülekezetnek templomot és iskolát építtetett. A Dísz téren állt ez az épülettömb. Felszentelését, amelyen Széchenyi és Kossuth is jelen volt, még megérte, de nem jelenhetett meg, mert a nádor halála után Metternich a bécsi Augarten kastélyba deportáltatta - emlékezett róla Fabiny professzor. Onnan már csak rangrejtve jöhetett el családtagjai meglátogatására, s kedves gyülekezete körébe. 1843- ban még ezt írta: „Ha ismét utamba állnak, én semmi gyalázattól nem riadok vissza Krisztus ügyéért. Protestáns hitfeleimet nem tagadom meg, együtt akarok velük élni, szenvedni és meghalni”. Kényszerű átköltöztetése idején pedig lelkészének, Bauhofer Györgynek ezt írta: „Megvallom, én ezt az országot és gyülekezetét szívemben hordozom és nehezen hagyom el.” Meghalni mégis szeretett Budájára jött. 1855-ben leánya gyermekágyához sietett, s a Sándor palotában érte a tüdőgyulladásból eredő halál. Temetése nem folyt le zavaró előkörülmények nélkül. Bár József nádor végrendeletében meghagyta, hogy mellette nyugodjék, a Habsburg család és a klérus nehány befolyásos alakjának ellenállását a császár parancsának kellett megtörnie. Budáról „eltanácsolása” idején 40 egyháztag búcsúzott tőle. Most 40-en voltunk jelen, amikor az újjáépített kriptában istentisztelet keretében emlékeztünk reá. Különös akusztikája van ennek a kriptának. Míg a gyülekezet a kápolnai részben énekel, a kriptaterem négy szótagos késéssel visszhangozza a hangokat. Mintha a már elindultak felelnének vissza a még itt küzdőknek. Koren Emil Templomépítési offertórium A mai vasárnapon az istentiszteleteken összegyűlt perselypénzt Országos Egyházunk a templomot, imaházat, lelkészlakást építő vagy felújító gyülekezetek támogatására továbbítja. E szép cél érdekében kérjük hlttestvéreink szívből jövő, készséges hálaáldozatát. V _____;__;__________ J Zs oltár- Szeretlek, mozaikok U ™’ _ erősségem Zsolt 18,1-16