Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1988-02-21 / 8. szám

Evangélikus Élet 1988. február 21-Ö--RÓL -Ó--RA —> „Aki a bűnt cselekszi, az az Ördögtől van, mert az ördög cselekszi a bűnt kezdettől fogva. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy lerombolja az ördög munkáit.” I Ján 3,8 VASÁRNAP „Hozzátok fordulok, megszaporítalak és megsokasítalak benneteket, és fenntartom szövet­ségemet veletek.” - 3Móz 26,9 (2Kor 9,10 - Mt 4.1- 11 - Zsid 4,14-16 - Zsolt 120) Egyházunk népe nem növekszik. Magyar népünk fogy. A nép létszá­mának csökkenése mindig valamilyen - lelki, anya­gi, szemléletbeli - bajt sejtet. A hozzánk forduló Isten a nép növekedését igén. Ez azt jelenti, hogy a bajokat is elhárítja, ha rá figyelünk. HÉTFŐ „Térjetek meg, és higgyetek az evangélium­ban. - Mk 1,15 (Zsolt 94,18 - Jak 4,1-10 - lKir 6.1- 13) „Higgyetek” azt jelenti: bízzatok. „Evangé­lium” azt jelenti: örömhír. Bízzatok az örömhírben! Merjétek elhinni, hogy örömtelen, sötét életünkben az Isten szeretete világitó, igaz öröm lehet. Ez való­ban nagy fordulat! Merjünk vállalkozni rá! KEDD „Nagy az Úr, méltó, hogy dicsérjétek, nagy­sága felfoghatatlan.” - Zsolt 145,3 (lKor 2,10-Jak 1,12-18 - lKir 8, 1-13) Talán sokszor éppen az a bajunk, hogy az Istent megpróbáljuk belekényszerí­teni kicsinyes gondolkodási rendszereinkbe. Nem vesszük észre, hogy az Ő „nagysága felfoghatatlan”, így nem hagyjuk azt sem, hogy Ő emeljen ki minket kisszerűségünkből. SZERDA „Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt.” 2Tim 1,8 (Jer 31,18 - Jób 1,1-22- lKir 8,22-30;54-61) Jogos a felszólítás, hiszen a körülöttünk levő megszokott bűn szégyenként te­kint arra az ügyre, amit képviselünk. Nem könnyű Jézus nevét kiejteni munkahelyen, családban, gyak­ran még a gyülekezet bajos ügyeinél sem. El kell azonban döntenünk, kihez akarunk tartozni. CSÜTÖRTÖK „Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sok­féle kegyelmének jó sáfárai.” - lPt 4,10 (Zsolt 34,3- Jn 2,13-22 - lKir 9,1-9) Az élő gyülekezet jel­lemzője a sokféle lelki ajándék kibontakozása. Mindenki hordoz belőle egyet-egyet, nem csupán a lelkész. Jó sáfárok akkor leszünk, ha felelősen bá­nunk a Lélek ajándékaival, a sajátunkkal is, máso­kéval is. PÉNTEK „Jézus mondja: Ne aggódjatok életete­kért!* - Mt 6,25 (Zsolt 139,16 - Mt 16,21-27 - Mk 10,1-12) Bizony ez fontos ige ebben az aggodalmas­kodó évben. Amikor azonban aggódunk, általában nem az élet igazán fontos dolgaira koncentrálunk. Isten kezében az életünk biztos helyen van. SZOMBAT „Nem szomjaznak, amíg a pusztán át vezeti őket. A kősziklából vjzet fakaszt nekik.” - Ézs 48,21 (Mt 8,6 - Zsid 2,10-18 - Mk 10,13-16) Hihe­tetlen módon vigyáz ránk néha a mi Urunk. Utun­kat figyelve meglátja a pusztát is, nehéz utainkat. A segítség pedig úgy jön, hogy csak ámulni tudunk Istenünk jóságán. Koczor Tamás ___________________________________J ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1988. február 21-án Deák tér de. 9. (úrv.) Hafenscher Károly, de. 11. (úrv.) Harmati Béla, du. 6. ifjúsági: Takácsné Kovácsházi Zelma. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. S. szeretetvendég- ség: Hafenscher Károly. Üllői út 24. de. fél 11. (úrv.) Kertész Géza. Karácsony Sándor n. 31—33. de. 9. Kertész Géza. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, déli 12. (magyar) Kertész Géza. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Fabiny Tamás. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Fabiny Tamás. Zugló de. 11. bűnbánati istentiszte­let : Szabó Lajos. Kerepesi út 69. de. 8. Szabó Lajos. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabó Lajos. Kassák Lajos u. 22. de. 11. Reuss András. Frangepán n. 43. de. 8. Reuss András. Váci út 129. de. negyed 10. Reuss András. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pin- témé Nagy Erzsébet. Soroksár-Újtelep de. 9. Pin térné Nagy Erzsébet. Pestlőrinc de. 10. Havasi Kálmán. Pestlőrinc Erzsébet-telep de. háromnegyed 8. Havasi Kálmán. Kispest de. 10 Bonnyai Sándor, du. fel 7. Bonnyai Sán­dor. Kispest Wekerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Bizik László. Rá­kospalota Kistemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. 10. Mátyásföld de. 9. Szalay Tamás. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rá­kosbegy de. 9. Kosa László. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa László. Rákoscsaba de. 9. Fabulya Hilda. Rákosliget de. 11. Fabulya Hilda. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Madocsai Mik­lós, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Nagy Gyula, du. 5. szeretetvendégség: Varga Do­mokos. Torockó tér de. fél 9. Bodrog Miklós. Óbuda de. 10. Szebik Imre. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. (úrv.) Takács József, de. 11. (úrv.) Takács József, du. fél 7. Pesthideg- kút de. fél 11. Donáth László. Modori n. de. fél 10. Kelenföld de. 8. (úrv.) Missura Tibor, de. 11. (úrv.) Missura Tibor, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Ben­cze Imre. Budafok de. 11. (úrv.) Rőzse Ist­ván. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. Mezősi György. Böj't első vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A délelőtti istentisztelet oltá- ri igéje: 2Kor 6,1-10; az igehirdetés alapigéje: Lk 9,38-45. (Folytatás a 2. oldalról) gyott üdülők, hétvégi házak ud­varaiba láthatott, mely ismét keserű gondolatokat keltett. Fe­lesége halála után eladta a ma­gukét, de az övék a hegyen, erdő közelében volt, víznek nagy tá­volságra mégcsak hírmondója sem volt. Az úton kétoldalt pa­dok álltak elszórtan, itt már ke­vésbé bántott a szél a fák alatt. Leült, s törzsével lassan megint a tó irányába fordult. - Szé­gyenletes gyávaság - gondolta - ez a víziszony, ez a menekülés, és most ott az a bója azon a parton. Mindent be kell önma­gunk előtt vallani, igenis hibás voltam Pista halálában, az én ötletem volt az az egész hullámokon lovaglás. Uram, Is­ten, de mit tehetek ma már jóvá?! Pista az egyetemen mindenben meg­előzött. Tehetségesebb volt, mint én. Kivé is válhatott volna, ha még én is ennyire vittem. Ve­zető pozíció, külföldi tartózko­dás, elismerések, jólét, s mellet­te a család útjainak egyengeté- se. Na nem mintha példaszerű házasságban éltünk volna sze­gény Marival, de ugyan hol van­nak ma már példaszerű házas­ságok. A gyerekeknek mindent előteremtettünk. Tamás gépész- mérnök, kuwaiti kiküldetés előtt áll, Marika fogorvos, kifo­gástalan anyagi körülmények között élnek, nincs okuk pa­naszra. A budai lakás nekem már nagy volt, s mindkét gyer­mekem kinevetett a hóborto­mért, hogy ezután egy dunántúli városban akarok lakni. Gyak­ran bolyongok az országban és az egyik elágazásnál a magam számára is váratlanul a Balaton felé vezető országúira tértem. Most itt vagyok. Ugyan mit ke­resek itt? Nevetséges öregkori érzelgősség, akárhogy is aka­rom szépíteni. A vízre bámult. A szél dúdolt s a hullámok elkezdtek most is tarajosodni. Vadszürke felleg úszott el az égen, sötétebb lett. A nap időnként előtűnt, s a fé­nye-ilyenkor inkább bántó volt, mint kellemes. A parthoz csapó­dó víz zuhogása kísértetiesen emlékeztetett. Egy haboktól fe­hérszegélyű széles hullám ellen­állhatatlan rohanással közelí­tett. Az ősz hajú úr hallani vélte a testek csapódását a víz felszí­nén, amikor a hullám hatalmas függönyt képezve szétfreccsent a köveken. S a víz háborgásában let előtt állt meg, ott szemben egy kis kiemelkedésen egy templom is van. Arról biztos megismeri a helyet. Kiért a kicsiny térre, a templom zöldeskék toronysisakját már messzebbről megpillantotta. A dombot, ahol állt az épület, alacsony vaskerítés vette körül. Ez előtt haladt el, ahogy a gép­kocsi felé tartott. A kis vaskapu ki volt tárva. Lépcsők vezettek föl a bejárati ajtóig. Az is félig nyitva volt. A nyitott kapu úgy tárult elé, hogy szinte be kellett rajta lépnie... Az ajtó által ha­gyott résen, ott fönt éppen be­fért, nem is kellett megnyitnia jobban. Az alkony szűrt fényei­ben néhány feketekendős nénit látott ülni a padokban, valame­lyikük elöl egyedül mondta az imát, amire aztán közösen felel- gettek. Hűvösség és homály volt a templomban. Az oltár aranyo­zásai sejtelmesen fénylettek és különösen is kétoldalról az ol­tárkép felé hajló nagy angyal­szobrok ékes szárnyai. Az ősz hajú férfi az utolsó púdban ült, hallgatott és merengett. A feke­teruhás nénik egyszeresük ab­bahagyták az imát és halk duru­zsoló hanggal megzendült az or­gona. Itt a magasban, majdnem a mennyezeten voltak az abla­kok, s ahol váratlanul, mintegy búcsúzásképpen még egyszer betűzött a nap fénye. Éles kévé­ben betört ott fenn és néhány perc töredékéig megvilágította a szemközti falat és a freskókat. Egy arc tűnt fel a festmények között egy kendőn, melyet egy nő kezei tartottak előre. Bús volt ez az árc, de a tekintet bár­sonyos, meleg és egyben mintha valami mély vigasztalást is mon­dott volna ez az állhatatosan reászegezödö szem. Bársonyos, meleg, bús, de nyugodt és éppen oda nézett reá, az ö arcán nyu­godott a pillantása. A férfi most lehunyta szemét, lehajtotta fe­jét, de aztán ismét magához vonzotta ellenállhatatlanul az a tekintet. A kendő redöiben, mintha a Balaton hullámzását látta volna. A kendő mintha meg-megrézdülné... Megint le­sütötte pilláit, nem, nem, ez nem lehetséges, őrültség. S fölnézett újra... - a Pista is olyan volt, neki is olyan meleg, bársonyos barna szeme volt... nem, nem lehetséges, de úgy hasonlított... Újból elsötétültek a falak, a mennyezeten nem látszottak többé a festmények. Hirtelen megriadt, amikor vala­ki gyöngéden megkocogtatta a vállát. A sekrestyés lehetett a fekete kalapos bácsi, a kezében kulcscsomó zörgött. A templom már üres volt. Az őszhajú férfi sietve fölállt, s zavart szótöredé­keket hebegett bocsánatkérés­képpen. Kint már erősen szür­kült, cipőivel tapogatózva ha­ladt lefelé a lépcsőn. Az ala­csony vaskapu még most is nyit­va állt. Nem tudta később, ho­gyan történt ez vele, egyszerre valami szokatlan, bensőséges vi­dámság lepte meg lényét, ahogy a tér felé, s kocsija felé indult. Léptei valahogy könnyűek, ha­tározottak, s már-már fiatalo­san fesztelenek voltak. Amint az úttesten tért át, egyszeresük csengő-bongó, édes éneklésbe kezdett a kis harang. Valamit beszél, halljuk csak mit beszél - töprengett és önkéntelenül el­mosolyodott. Ahol az autója állt, a virágüzlet még nyitva volt. Belépett. Vörös és narancs­szín gerberákat vett, csodálatos csokrot csináltatott. Fél tíz vagy már tíz óra is lehetett, amikor becsöngetett a leányához. Elövonta háta mögül a gyönyörű virágokat és mo­solygott. A leánya is mosoly­gott, amint nyitotta az ajtót, majd a meghökkenéstől egy ki­csit zavartan elkomorult. - De • hát - habozott átvenni a csokrot - mi történt? Mit jelentsen ez? De aztán egy kis tétovázás után a virág felé nyújtotta kezét és hirtelen felkacagott. - Csak nem vagy szerelmes, apa? Az idős férfi is elnevette magát. - De igen! De igen! Ezt úgy is lehet mondani... EVANGÉLIKUS ISTENTISZTE­LET A RÁDIÓBAN, 1988. február 21- én, vasárnap reggel 7.05 órakor az evan­gélikus egyház félóráját közvetíti a Pe­tőfi rádió. Igét hirdet: Bárány Gyula győri lelkész, a Györ-Sopron Egyház­megye esperese. A kalap Angliában történt valamikor. Ha megtörtént. Éppen akkor, amikor felcsendült az orgonán az előjáték, egy férfi lépett a templomba, fején szép, barna kalappal. Előrement és egészen elöl, az első pad­sorban helyet foglalt. A közelében ülő padszomszédja oda­ment hozzá, finoman megbökte és in­dítványozta, hogy vegye le kalapját. „Nem”, válaszolta emez, „szeretném fennhagyni”. A felnőttek körében nagy volt a megütközés. Többen is intettek a sekrestyésnek, hogy menjen oda a kalapos vendéghez és intézkedjen, hogy vegye le végre kalapját. így tehát most ő ment oda és sürgetően kérte a férfit, hogy vegye már le kalapját, hisz ez nem illik a templomi rendhez. „Ho­gyan?”, kérdezte az idegen. „Most az egyszer szeretném fennhagyni kalapo­mat. Egyébként pedig nézzen csak kö­rül, a hölgyek többen is kalapban van­nak !” Végül egy idősebb asszony pró­bálkozott. Nagyon barátságosan kérte, miközben bátorítóan biccentett is felé­je. De emberünk megingathatatlan ma­radt. Elkezdődött az istentisztelet. Nem nehéz elképzelni, hogy a gyülekezet fi­gyelme szemmel láthatóan odalett. Még az ének sem úgy hangzott, mint máskor. A kalapos férfi jelenléte rend­kívüli módon megzavart mindent. Vég­re aztán befejeződött a kínos istentisz­telet. A záróének után az igehirdető odasi­etett a rendkívüli vendéghez, kezet szo­rított vele és barátságosan megszólítot­ta : „Nagyon örülök, uram, hogy meg­látogatta istentiszteletünket. Remélem, lelki gazdagodásban volt része. Örül­nék, ha jövő vasárnap ismét eljönne. Igen, hm,... és még egy dologra szeret­ném felhívni figyelmét. Egyházunkban az a szokás, hogy a férfiak leveszik a kalapjukat, ha belépnek Isten házába. Nagyon hálás lennék, ha Ön is elfogad­ná ezt a rendet”. Ennyit mondott a lelkész, barátságosan de határozottan. Erre így szólt a vendég: „Nagyon köszönöm, hogy részt vehettem a mai istentiszteleten. Azt is megköszönöm, hogy szívélyesen üdvözölt. De egy dol­gon mégis csodálkozom. Három éve járok ide istentiszteletre, mégsem tar­totta eddig senki sem szükségesnek, hogy akár csak egyszer is üdvözöljön engem. Ez az első eset, hogy észrevet­ték!” így történt. Ha megtörtént. A kérdés számunkra persze az, hogy vannak-e gyülekezetünkben olyan em­berek, akik rászorulnának közeledé­sünkre, megszólító odafordulásunkra. Nemcsak a templomban, hanem azon kivül is. Ráadásul talán nem is hívják fel magukra a figyelmet kalappal vagy mással. És nyilván elhangozhat ez a kérdés a szomszédokkal, a munkatár­sakkal kapcsolatban is. „Fogadjátok be tehát egymást, aho­gyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére” (Róm 15,7). Ha ugyan valóban Krisztuséi vagyunk... Urunk, adj nekünk látó szemeket! Közreadta: Göllner Pál ííii HÍREK tíi&t w IUIIIIIIIIIIIIIIIIHIUIIIIIIIIIIII A világ evangélikusainak száma 1987-ben némi emelkedést mutatott, így a Luthe­ránus Világszövetséghez tartozó egy­házak taglétszáma az 1986. évi 58,6 millióról 59,8 millióra emelkedett. Az LVSZ éves statisztikája szerint a tag­egyházak nagy része valamivel maga­sabb számokat közölt, mint egy évvel korábban. Csökkenést többek között Romániá­ból (4 százalék, főleg a szászok kiván­dorlása következtében), valamint az észt és a lett evangélikus egyházból je­lentettek (30, illetve 60 százalék). Ez utóbbi két adat az érintett egyházak közlése szerint az idén először alkalma­zott számítógépes összesítés eredmé­nye, így reálisabb számokat kaptak, mint az eddigi becslések alapján. A legtöbb evangélikus az NSZK-ban él (12,2 millió, az uniált egyházak nél­kül). Az LVSZ legnagyobb tagegyháza a svéd egyház (7,7 millió). Afrikában a madagaszkári evangélikus egyház tag­létszáma 20 százalékkal, 840 ezerre nö­vekedett. Az indiai Andra evangélikus egyház tagjainak száma 400 ezer, ez 14 százalékos növekedés egy év alatt. - Természetesen a nemzetközi egyházi statisztikát óvatosan kell fogadni, hi­szen a taglétszámokat különböző mód­szerek, sokszor csak becslések alapján adják meg. (lwi, IDL - szp) EYCE-megbízottak konferenciája Az Európai ökumenikus Ifjúsági Ta­nács (EYCE) megbizottainak idei kon­ferenciáját január 26-29. között tartot­ták Läyliäinenben (Helsinki közelében, Finnország). Az alkalmon részt vett Szentpétery Péter külügyi titkár. Az európai keresztyén nők ökumenikus fóruma január 18-21. között tartotta harmadik regionális konferenciáját a Berlin mel­letti Hirschluchban. A tanácskozáson a szocialista országok küldöttei vettek részt. A téma a következő volt: a béke, az igazságosság, a teremtett világ vé­delme a Boldog mondások fényében. Hét országból, tiz felekezetet képvisel­ve 58 asszony vett részt a tanácskozá­son, de volt képviselője az Egyesült Ál­lamoknak, és jelen volt a FÓRUM el­nöke, Jean Mayland (Anglia) is. Első ízben voltak a római katolikus egyház­nak is hivatalos küldöttei. Hazánk négytagú delegációjának evangélikus tagja Keveháziné Czégényi Klára volt. Argentínai magyar lelkész Hefty László a buenos aircsi magyar evangélikus gyülekezet lelkésze és fele­sége Budapestre érkezett. Előre látha­tólag június közepéig tartózkodik Ma­gyarországon. HAZAI ESEMÉNYEK Köszöntés Kari Károlyt, a Budai Egyházmegye felügyelőjét, az Északi Egyházkerület felügyelőhelyettesét 95. születésnapja alkalmából január 4-én köszöntötte az Északi Egyházkerület Elnöksége. Dr. Nagy Gyula püspök méltatta Kari Ká­roly felügyelő egyház és gyülekezet sze- retetét. László és Halasy Endre lelkészek vé­gezték. Apróhirdetés Rokkantnyugdíjas, evangélikus gyüleke­zeti tag szerény összegű térítés ellenében gombos harmonikát szívesen venne. „Harmonika" jeligére a kiadóhivatalba. Február 28-án délután 6 órakor DEÁK TÉRI ORGONAZENÉS ÁHÍTAT Ament Lukács Buxtehude. Bach és Langlais rtiöó&Két |át§SIK A Kaláka együttes műsora Kőbányán 1988. február 20-án, szombaton de. 11 órakor a Kaláka együttes ad műsort - elsősorban (gyerekeknek - a Kőbá­nyai Evangélikus gyülekezet termében. Minden érdeklődőt szeretettel várunk. A belépés ingyenes. Fasori Öregdiákok Baráti köre megjelentette 1988. évi programját. E szerint többek között február 26-án pénteken 17 órakor a Hársfa u. 43. sz. alatt előadás hangzik el „A Fasortól a máig”. Előadó Cselőtei László. Április 18-23-ig (du. 14-18 között) pedig a Gorkij fasor 17-21 alatt reprezentatív iskolatörténeti kiállítás lesz a díszte: rémben. Kelenföld A nők világjmanapján március 4-én, pénteken este 6 órakor Budán a kelen­földi evangélikus tanácsteremben, a pesti oldalon pedig a Lumumba utcai református gyülekezeti teremben lesz ökumenikus összejövetel, amelyre min­den érdeklődőt szeretettel várnak. A Lumumba utcában Csákány István­ná, Kelenföldén pedig Urbán Eszter hirdeti az igét. Születés Brebovszky János nagymányok- váraljai lelkésznek és Brebovszkyné Pintér Mária mucsafa-mekényes-ma- josi lelkésznek Klára Eszter nevű első gyermekűk született 1987. december 8- án. A keresztelést január 2-án Bre­bovszky Éva pilisi segédlelkész végezte Mázaszászváron. Házassági évforduló Bertók Gyula vései felügyelő és fele­sége a januári istentiszteleten a gyüle­kezet közösségében adott hálát Isten­nek a hűségben és szeretetben együtt megélt harminc esztendőért. „Érezzé­tek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki benne bizik.” (Zsolt 34,9) Halálozás Bertalan Józsefet a sömjénmihályfai gyülekezet hosszú éven át volt presbite­rét, gondnokát az élet és halál Ura ma­gához szólította hosszú betegség után, életének 75. évében. Koporsójánál a vigasztalás igéjét Mesterházy Sándor ny. lelkész hirdette: „... akár élünk, akár halunk, az Úréi vagyunk...” (Róm 14,7-9) özv. Gombos Andrásné sz. Zöldi Mária 66 éves korában elhunyt. Teme­tése február 5-én volt Csanádalberti- ben. A temetési szolgálatot Megyaszai Az evangéliumok eredeti görög nyelven va­ló olvasásához nyugdíjas tanár társat keres. Elemi görög nyelvi ismeretek szükségesek. Hely a Móricz Zsigmond körtér közelében. „Koiné” jeligére a kiadóba. Korrekt áron vásárolok hagyatékból ingó­ságokat, régi lakberendezési tárgyakat kész- bétáéft. Telefonügyelet: 410-021. Munkana- PbSSfifi W-18 között. 48 éves elvált asszony vagyok, rendezett körülmények között élek. Káros szenvedély­től mentes, független, intelligens, melegszívű férfi ismeretségét keresem. „Ketten köny- nyebb” jeligére a kiadóhivatalba. Bélyeg- és levelezőlap-gyűjteményemet antik tárgyakra elcserélném. Budapest, VIII., 1444 Pf. 220 Üzletem részére speciális régi tárgyakat keresek bizományba vagy készpénzért. 1081 Budapest, Rákóczi út 75. (Baross tér sarok) T.: 131-172 Munkanapokon: 11-18. Szombaton 10-13 Jólelkű, leinformálható nyugdíjas gondo­zónőt keresek. Idős asszóny vagyok, saját otthonom van. Fizetés megegyezés szerint. Cím: 9700 Szombathely, Tóth Árpád utca 18. - Tóth Istvánné Lakással rendelkező, hivő nyugdíjas nő keres olyan budapesti hölgyet, aki a téli hóna­pokra otthonába fogadná. Cserébe Balaton- fenyvesen nálam nyaralhat. „Egymást segíte­ni” jeligére a kiadóhivatalban. 67/167 nyugdíjas, lakással rendelkező nő házastársat keres élő hitű, lakással rendelke­ző budapesti férfi személyében. „Nem do­hányzó” jeligére a kiadóhivatalban. Az Evangélikus Élet Szerkesztő­sége és Kiadóhivatala kéri cikkíró­it, hogy a jövőben az adónyilván­tartás és levonás végett szíveskedje­nek személyi számukat közölni. Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: LEHEL LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: Nyomdaipari Fényszedő Üzem (887031/09) Nyomás: rotációs ofszetnyomás 88.20008 PETŐFI Nyomda, Kecskemét Felelős vezető: BIRKÄS BÉLA vezérigazgató Előfizethető az Evangélikus Élet Kiadóhivatalában, továbbá bármely hlrlapkézbesitő postahivatalnál, a hlrlapkézbesltőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hlrlapelófizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR Budapest XIII., Lehel utca 10/a. 1900) közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Templomi terjesztés az Evangélikus Elet Kiadóhivatala útján. Előfizetési díj: fél évre 140,- Ft, egy évre 280,- Ft. Csekkszámlaszám: 516-20412 Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk visszal is folyvást maga előtt látta az a fekete-fehér bóját a messze ségben is, szinte vakított, maka csul világlott felé az a kis pont s nem enyészett el a hullámhe gyek s -völgyek váltakozást után sem. - Pista, nem kellet volna odaveszned, de én, de én.. én mindig is vakmerő, de egy szersmind visszataszítóan gyávt is voltam... az a pont ott, az t bója, ott, igenis ott történt... Megindult a falu felé, s végte­lenül elhagyatottnak, kiégett nek érezte magát, értelmetlen nek, hiábavalónak mindent Elég messze maradt a kocsi, va­lahol a központban egy virágüz­Horváth Gabriella Vízparton

Next

/
Oldalképek
Tartalom