Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1988-12-04 / 49. szám

/ Evangélikus Élet 1988. december á v \ \ Evangélikus élet Győr-Vas-Veszprém megyében A györ-nádorvárosi templom megépítése a város új részének ter­jeszkedése mjatt vált szükségessé századunk derekán. 1940-ben tör­tént meg az alapkőletétel. A temp­lom 1944-re készült el Súndy Gyula tervei alapján. Jellegzetessége és kü­lönleges dísze a Sebima Bandi győri iparművész által készített kovácsolt­vas feszület és hat gyertyatartó, to­vábbá Borsos Miklós két alkotása: a keresztelőkig és egy vörösréz­domborítású falikép. így végzi szol­gálatát a templom a mai napig. 1986. április 22-én, kedden azon­ban egy vihar letörte a templom tor­nyának keresztjét, amely a palaborí­tásra esett, és megrongálta. Elkerül­hetetlenné vált, a már egyébként is elöregedett és az így sok beázást okozó toronysisak sürgős kijavítása. A gyülekezet képviselőtestülete és presbitériuma úgy döntött, hogy tel­jesen felújítja a templomtornyot. A munkálatok ez év őszére fejeződ­tek be. A toronysisak vörösrézlemez borítást és új koracél keresztet ka­pott. A munka befejezése alkalmával hálaadó istentiszteletre sereglett össze a gyülekezet, melyen dr. Nagy Gyula püspök is részt vett feleségé­vel együtt. Az egyházkerület püspö­ke ^Zsolt 95,6-7 alapján szól'az ün­neplőkhöz igehirdetésében. „Hála- adásunknak három diménzíójá van. Hálaadással tekintünk a múlt­ra, elődeinkre, a templomépítőkre és a gyülekezet lelkipásztoraira. Is­ten szeretete tartotta meg a templo­Templomtorony-renoválás Győr-Nádorvárosban Kettős lelkésziktatás Celldömölkön Vihar mot és népét a sok nehézség és ve­szély között. Hálaadásunk ugyan­akkor a jelenre is tekint. A templom Isten jelenlétének helye ma is. Hangzik az ige, kiszolgáltatják a szentségeket. Hála legyen Istennek, aki ma is a gyülekezet otthonává teszi a templomot, amelyből kilép­ve tovább lehet sugározni az Urunktól kapott hitet, szeretetet és hűséget a hétköznapi életben, csa­ládban, munkatársak és barátok között. Hálaadással fordulunk a jö­vő felé is. A jövő ismeretlen, félel­metes, de a Pásztor szavára hallgat­va, az ő kezében érezve életünket bátran tekinthetünk céljainkra, fel­adatainkra. Az 0 kezébe tesszük le e templom, a benne élő gyülekezet, az egyház, népünk és az egész világ sorsát.” Az istentiszteletet követő köz­gyűlésen a templom történetének ismertetése során a köszönet szava hangzott el azoknak, akik a nádor- városi templom építésében részt vettek: Káldy Barnának, aki ott volt az építkezés első percétől az utolsóig, Péter Lajosnak, aki a be­fejező munkálatokat végezte, vala­mint Kovács Gézának és Ittzés Mi­hálynak, akik sokat tettek a temp­lomért. A torony renoválásának kalandos történetét hallgatva vilá­gossá vált, hogy Isten nagy szeretet­tel megáldotta ezt a nehéz és veszé­lyes munkát. Köszönet a gyülekezet tagjainak, akik anyagi és fizikai ere­jükkel a lelkészek mellé álltak a sok gond között. Köszönet a helyi álla­mi és társadalmi szervek támogatá­sáért, amely nagy segítséget jelen­tett a munka megszervezésében és a kivitelezésben. A gyülekezet külön elismerését fejezte ki a közreműkö­dő iparosoknak: ácsoknak, aszta­losoknak, bádogosoknak, kőműve­seknek, ysdamínr a körönéit tsr- nek és az ENTESZT gn^k-nak a példamutató, kitűnő’ szakmunká­kért. Az ünnepi ebéd közben tovább folyt a beszélgetés a renoválás rész­leteiről, a munka folyamán felvető­„Jézus tengeren járásának törté­nete a keresztyén élet három jelleg­zetes élethelyzetét tükrözi. Jézus nélkül: Sokszor elfordulunk Jézus­tól, vagy ő maga tesz próbára hall­gatásával. Érezzük, nélküle sötét­ség borul ránk, minden bizonyta­lanná és veszélyessé válik. Elural­kodik rajtunk a félelem. Jézus jön: Nem hagyja egyedül övéit, ő keres meg minket. Szaváról lehet megis­merni: „Én vagyok, ne féljetek!” Eljövetele csoda: akkor a tengeren, ma az igében és a szentségekben. Jézussal a hajóban: Ha Jézus ve-y lünk van, azonnal elérjük a partot, célhoz érünk, itt a földi életben és végül,, a halál után, Isten országá­ban. Utón vagyunk, de ő jön, Vele célhoz érünk. Készüljünk bűnbá­nattal és reménységgel a Vele való találkozásra!” után... dött problémákról. Felszabadul­tan, a szép eredménynek örülve, há­latelt szívvel nyugtázták sokan: Is- Jen kegyelméből - sikerült! Urunk áldja meg e templom további szol­gálatát! Vető István Püspöki szolgálatok Győrben t Csendesnap a szeretetházban A győri Evangélikus Szeretetház baráti köre évenként találkozót rendez azok részére, akik szívükön viselik az otthon és gondozottjai testi-lelki gondjait. Idén októberben került sor a találkozóra, melyen áhítatok és előadások hangzottak el délelőtt, valamint a közös ebéd után. Ezek átgondolására és kiértékelésére csoportos beszélgetések adtak alkalmat. Az egész napos prog­ramot úrvacsorái istentisztelet zárta, melyen dr. Nagy Gyula püspök Ja 6,16-21 alapján hirdette Isten igéjét. Az ősi dömölki templom október 15-én, szombaton rendkívüli alkalomra tárta ki kapuit. Kettős lelkésziktatásra gyülekeztek benne a dömölkiek is és szinte egész Kemenesalja evangélikus népe. Bálint László és felesége Bilintné Varsányi Vilma együtt vállaltak el a gyülekezet gondozását. A gyülekezés perceiben szűk a parókia, hiszen a presbitereken kívül itt szorongott több, mint harminc lelkész, akik mint szomszédok, egyházmegyebeüek, vagy mint évfo­lyamtársak, sőt családtagok jöttek el, hogy együtt imádkozva a gyülekezettel, áldáskívánással erősítsék meg a lelkészházaspárt a szolgálat felvállalásakor. Az iktatás szolgálatát dr. Nagy Gyula püspök igehirdetése előzte meg. Zsid 10,23-24 verseit olvasta alapigeként: „A reménység hitval­lásához szilárdan, ingadozás nélkül ragaszkodjunk ; mert hű az, aki ígé­retet tett. Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk." Az ige alapján a beiktatandó lelkészek és a gyülekezet figyelmét háromfelé fordította. Először fölfelé, Istenre, aki ígéretet tett. Isten hűsége tá­masz a lelkészi szolgálatban, erőt ad, erőforrás és vigasztalás egy­ben. Erre az ígéretére pecsét a gol­gotái kereszt. A meghalt és feltá­madott Jézus az, aki előttünk jár és erősít. Az ige önmagunk felé is fordít. Ragaszkodjunk a reménység hit­vallásához. Szolgálatunk alapja ez a reménység, a hitnek reménység­ben való megváltása. Készen kell lenni minden próbatételre, de, lel­készek és gyülekezet legyenek erő­sek a reménység hitében! Végül egymás felé is fordít Isten elöljárótokként, hallgassatok sza­vukra az Űrért..." Bálint László rövid igehirdetésé­ben lMóz 17,1 és Jn 15,16 alapján mondta, hogy amikor az ótestá- mentumi szavak elhangzottak. Is­ten Ábrahámmal megújította a szövetségét. Most is ezt teszi ve­lünk, lelkészekkel és gyülekezettel. Óriási lehetőség, hogy van meg­újulás. A gyülekezet ősei, Keme­nesalja gyülekezeteinek ősei megis­merték régen, hogy Isten iránti sze­retetik nyomorúságos időkben is megmaradt formáló erőnek. Isten most velünk is új szövetséget köt. Megújulhat életünk, mert ő már előttünk járt Jézusban. Nekünk csak a lába nyomába kell lépnünk. Nem a hatalom és a sikerek útján, hanem az alázatosság útján lehe­tünk követői. A befejező imádságot Bálintné Varsányi Vilmával mondtuk együtt. Vezetésével jó volt együtt imádkozni szülőkért, akik őket a lelkészi szolgálat útjára elindítot­ták, gyülekezetekért, melyekben eddig szolgálhattak, a már előre ment gyülekezetért, akik Istennél várnak, szolgálatban elődökért és a gyülekezet megerősödéséért, a Jézussal járás öröméért. Dr. Berzsenyi Miklós a gyüleke­zet felügyelője meleg szavakkal kö­szöntötte a beiktatott két lelkészt. Jó bizonysággal jöttek el a malom- soki és csikvándi gyülekezetekből, különösen is az ifjúsággal való tö­ötvenéves gyülekezet — ötvenéves papi szolgálat Mezőlakon ...mintha egy nagy család ünnepén volnánk. Talán soha nem volt még egyhá­zunkban ilyen jubileumi hálaadás, mint Mezőlakon, október 23-án, vasárnap. Gyülekezet és lelkész közös hálaadást tartott. 1938 őszén küldték ki Tóth Sándor lel­készt, hogy a Marcaltól a Bakony aljáig terjedő részen szervezzen missziói gyülekezetét az ott élő' evangélikusokból. A feljegyzések azt mutatják, hogy már 1618-ban is voltak evangélikusok Mezőla­kon. 1890-ben Pápához csatlakoz­nak, mint fiókegyház és hamaro­san a szomszédos Békással együtt iskolát építenek, tanítót hoznak, és ekkor már „naponként és vasárna­ponként tartanak istentisztelete­ket”. Érdekes adat, hogy Békáson már 1759-ben is volt iskolai taní­tás : egy Szajti Péter nevű mezőőr és pásztor 24 növendékkel foglal­kozott esténként petróleumlámpa fénye mellett és tanította őket írás­ra, olvasásra és számolásra ez az „okos” pásztor. A hűséges, Jézust követő leviták munkájának ered­ménye, hogy az iskolához, mely­ben a gyülekezeti alkalmakat is tartották, hűségesen ragaszkodó generációk megmaradtak Jézus követésében. A századfordulón vette Pápa gyülekezetének lelkésze gondozásba a kis nyájat olyan for­mán, hogy ünnep 2. napján tartot­tak úrvacsorái istentiszteletet, hogy ne kelljen a városba menni. Ilyen előzmények után kapta a feladatot a fiatal lelkész 1938-ban missziói gyülekezet szervezésére és 1939, húsvétján már jelentette: Mezőlak, Békás, Nagyacsád, Bor- sosgyőr, Pápadereske, Dáka, Nó- ráp, Pápakovácsi, Kis- és Nagy Ganna valamint Döbrönte, e 11 község egy gyülekezetté alakult és benne 1100 evangélikus lelki gon­dozása a lelkész feladata. Ezt a gyülekezetei gondozta eleinte gya­I logosan, majd kerékpárral és lóhá­ton, motorkerékpárral és a leg­utóbbi időben' Trabanttal a lel­kész, akit nem csábított a város kényelme, nagy gyülekezetek von­zása, a mindig új utak keresése -, hű maradt a népéhez és népe őhoz­zá, mindannyian pedig az anya- szentegyház Urához. 1940-42-ben felépül új iskolájuk Mezőlakon, 1944-45-ben a gyülekezet egy hű­séges házaspára odaajándékozza házát, hogy legyen lakása a lel­késznek és ne bérben kelljen lak­nia. Annyira szaporodik a munka, hogy 1946—51 között diakonissza segítséget is kapnak. 1948-ban - az iskola államosítása után - vissza­térnek a régi iskolába, amit közben ifjúsági háznak rendeztek be, s ma is itt tartják a gyülekezeti alkalma­kat. Érdekes és különös történet, hogy az oltár Frigyes főherceg va­dászházából került a gyülekezet tulajdonába. Védett műemlék; Habsburg-otthon házi oltára egy evangélikus kis templomban! A kis templomot a jubileumi ün­nepségre kívül-belül rendbehozták új oltár- és szószékterítő is került, és ünnepi harangozással fogadták a hozzájuk érkező dr. Nagy Gyula püspököt és feleségét. Jn 10,11-15 alapján tett bizonyságot a püspök a jó Pásztorról, Jézusról, akinek köszönhetjük, hogy a nyáj él, hogy egyháznak és gyülekezetnek ma is van pásztora, temploma. Elsősor­ban azért kell hálát adni, hogy Jé­zus a Pásztor közöttünk van, szói igéjében, élteti és táplálja a gyüle­kezetetet, megújítja és megszenteli életünket és az örök élet ösvényén vezet. 0 ad földi pásztorokat a gyülekezetnek. Jézus, az igazi pásztor, az életét odaadó Pásztor. Köszönheti a gyülekezet, hogy ötven éve saját gyülekezetben hangzik az ige és van pásztora, olyan, aki önmagát nem kímélve megy és járja a gyülekezetét. Kö­szönjük Istennek a pásztort és a gyülekezetét. Köszönet és hála látszott a te­kintetekben, amikor az ötven év alatt felnőtt generációk tagjai hoz­ták köszöntésüket és ajándékaikat. Olyan volt az egész, mintha egy nagy családi ünnepen volnánk. Ennyire összenőtt ötven év alatt lelkész és gyülekezet. Jutott a hálá­ból a gyülekezet papnéjának is! Meleg hangon értékelte az öt­ven év munkáját Szálkái József megyei egyházügyi titkár is, aki többek között ezt mondta: Ebben a számvetésben látszik, hogy az evangélium hirdetése milyen cse­lekvés, mely emberi, erkölcsi érté­kek gyarapodását eredményezte a vallásos hivő és a nem vallásos emberek számára. Szomszéd gyü­lekezetek lelkészei, a református és katolikus helyi lelkészek, Varga György esperes és Kiss Attila egy­házmegyei felügyelő mind szívből szólották és együtt örültek az örü- lőkkel. Az istentiszteleten a ma- lomsoki gyülekezet fiataljainak kamarakórusa szolgált, a közgyű­lést Ambrus József felügyelő ve­zette. Délután Nagyacsádón folytató­dott a jubileumi ünnepség. 1938- tól fogva társgyülekezete Mező­laknak, de már 200 évvel koráb­ban iskolával rendelkező gyüleke­zeti élet volt itt. 1706-ban Fodor Mihály tanító foglalkozik a gyere­kekkel és 250 lelkes a gyülekezet. 1872-ben filiaként Pápához csatla­kozik. Gyurátz Ferenc püspök pá­pai lelkészkedése idejéből van fel­jegyzés arról, hogy felfigyelt a szor­galmasan templomba járó nagy- acsádiakra, akik a rossz útviszo­nyok ellenére is rendszeresen be­jártak Pápára az istentiszteletre. 1932-ben új iskola és tanítólakás épül és a falu szülöttje Horváth Ferenc végez 1948-ig levita-szolgá­latot, igen szép eredménnyel össze­tartva az ifjúságot. 1938 őszén kez­dett Mezőlakról Tóth Sándor át­járni és nehezen értették meg a hí­vek, hogy amikor már jól járható igéje: egymást szeretetre és jó cse­lekedetre buzdítsátok! Együtt szolgáló házastársak egymást is és közösen a gyülekezetét is buzdítsá­tok szeretetre. „Ezen a napon reá- tok bízzuk a két lelkészt - fordult a gyülekezet felé -szeressétek őket és imádkozzatok értük. De a két lelkészre is rábízzuk a gyülekezetei, hogy szeressék és imádkozzanak érte", - fejezte be igehirdetését a püspök. Fehér Károly esperes végezte az iktatást. A Szentlélek segítségül hí­vása és az iktató imádság után az Agenda veretes mondatai is ugyanazt fejezték ki, amit az ige­hirdetés befejezése: „Gondjaitokra bízom a gyülekezetét... pásztorol­játok. .. ne uralkodjatok, hanem le­gyetek a gyülekezet példaképe..." Azután a gyülekezet felé: „A gyü­lekezetnek pedig gondjaiba és sze- retetébe ajánlom... a lelkészeit, tiszteljétek és becsüljétek őket... Nagyacsád út vepet Pápára, miért kell a lel­késznek a rossz, mezei úton átjön­nie Mezőlakról. De hamar megér­tettek mindent, hiszen minden Va­sárnap volt istentisztelet lelkész szolgálatával, keddenként biblia­rődésben voltak erősek. Kérte, hogy a családok gondozása és a fiatalok vezetése legyen itt is fő gondjuk. A gyülekezet gyermekei­nek éneke és szavalata a helyszínen tanúsította, hogy lesznek, akik ezt a szolgálatukat igényelni fogják és hálásak lesznek érte. Köszöntöt­ték a lelkészeket a vasi gyülekeze­tek, Tóth Sándor mezőlaki lelkész a Veszprém megyeiek nevében mondta el örömüket és fájdalmu­kat -, ez utóbbit a malomsokiak is osztották. Nyitott szivek várták a két új lelkészt, így várják azt az áldást is, amit általuk Isten adni akar a gyü­lekezetnek, az egyházmegye kö­zösségének -, ezt fejezte ki az espe­res és Szabó István egyházmegyei felügyelő köszöntése. Reménységgel való indulásról tanúskodott a köszönet és a vá­laszadás szava a lélkészházaspár ajkán. tszm óra és családlátogatás. 1942-ben épült az ifjúsági ház, mely később templomként szolgált a gyülekezet számára. Templomépítést is elha­tároztak még 1926-ban, de nem került rá sor, csupán egy harangto­rony épült meg a temető mellett, így a volt ifjúsági ház még mindig az istentiszteletek helye, ezt szépít- getik, a mostani jubileumra is fel­ékesítették. A délutáni istentiszteleten is Nagy Gyula püspök hirdetett igét, Jn 6,35 alapján. Az élet kenyeréről szólt. Az egyház nem valamit, ha­nem valakit ad: Jézust. Mi Jézus­sal vagyunk gazdagok. Nem élet; tagadók vagyunk, nem megfoszta­ni akarunk, hanem teljessé tenni az életet. Az igazi élet az, melyből hi­ányzik a két nagy ellenség: a bűn és a halál. A kenyér nélkülözhetet­len, nem lehet vele egy hétre jól (Folytatás a 4. oldalon) Az ünneplő gyülekezet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom