Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1988-11-27 / 48. szám
Evangélikus Élet 1988. november 27. Külmisszióba készült - szolgál Jövőre lesz ötven éves a dunakeszi templomunk. Tervezésekor az építész - tekintettel arra, hogy a templomtelek mélyebben fekszik, mint a környező házak - azt tanácsolta: „Emeljük ki a templomot a mélyből!” És alagsort tervezett a templom alá. Az akkori lelkész Mezei József, aki Újpestről gondozta a fiókegyházat, a presbitériummal elfogadta ezt a tervet. Már régóta tudjuk milyen jól tették. Később, Ma tűz László lelkész szolgálata alatt a kis gyülekezet hozzákezdett a lelkészlakás építéséhez. Amikor később e sorok íróját helyezte a püspök Dunakeszire, befejeztük az építkezést, sőt bővítettük a lelkészlakást. Tizenhat boldog éven át ez volt az otthonunk. Hét éve Bohus Imre fóti lelkész kapott megbízást a lelkészi munka végzésére. Most október 9-én Nyíró Olga levelező teológiát végzett testvérünk, mint gyülekezeti munkatárs kezdte el szolgálatát. Az ő beiktatására mentünk mindazok, akik szeretjük ezt a gyülekezetét és örülünk annak, hogy akkor, amikor az arató kevés, valaki szíwel-lélek- kel beáll az aratásba. A kedves fogadtatás után Harmati Béla püspök, Keveházi László esperes és Bohus Imre lelkész végezték az istentisztelet szolgálatát. A püspök a vasárnap evangéliumáról Mt 9,1-8 prédikált. Igehirdetésében először mindenkinek hirdette: Bízzatok! Új kapuk tárulnak előttünk, szélesebb körben szólalhat meg a bűnbocsánat, a szeretet szava. Másodszor a dunakeszi testvérekhez szólt. Hálás szivvel emlékezett a gyülekezet sze- retetére, amit a gyülekezettől a lelkészhelyettesítések során kapott. Kifejezte örömét, hogy a gyülekezet bizalommal fogadta Nyirő Olgát, akinek tudása és szíve ezután itt kerül szétosztásra. Harmadszor Nyirő Olgához szólt. Kelj fel! Cselekedj ! Bízzál! - hogy szolgálatod nyomán a gyülekezet dicsérje az Istent. A közgyűlésen dr. Terray Barna köszönte meg Bohus Imre hét évi szolgálatát, akinek szerető gondoskodásában Jézusra a jó Pásztorra ismertek. Válaszában a búcsúzó lelkész arra kérte a gyülekezetei, ne neki, hanem Jézusnak köszönjék meg az elmúlt hét évet. Karvai Ottóné a gyülekezet nevében köszöntötte az új szolgálatba állót, majd a Teológiai Akadémia nevében dr. Fabiny Tibor dékán fejezte ki örömét azért, hogy a több mint száz levelező teológiát végzett hallgató közül Nyirő Olga példamutatóan vállalja a szolgálatot. E sorok írójának köszöntése után Villányi tanácselnök szólt az együttmunkálkodás fontosságáról, majd Hafenscher Károly személyes hangú köszöntését hallhattuk. Elmondta, hogy nem véletlenül vannak itt sokan a Deák térről. Harminckét éve ismeri Nyirő Olgát. Emlékszik amikor fiatalon misszionárius akart lenni, de akkor erre semmi rernény nem volt. Most mégis megvalósult. Éveken át szolgált a Deák téren verssel, énekkel, gyerekek között, magányosak körében. Életében ritkák az ünnepélyes pillanatok. Benne kincset kap a gyülekezet. Harmati püspök köszöntésében arról szólt; mi a titka annak, hogy jobb legyen társadalmunk, egyházunk élete. Az egyik a munka, a másik a jó közösség kialakulása. Ezután Krajczár István felügyelő emlékeztetett a templom jövőre esedékes templomszentelési jubileumára és kérte a tatarozási munkák elvégzéséhez az egyháztagok anyagi segítségét. Nyirő Olga kifejezte azt a reményét, hogy kapcsolataik a helyi társadalmi szervekkel, szomszéd gyülekezetekkel erősödni fognak, külön köszönte, hogy Szálkái Lajos református lelkész betegsége ellenére is részt vett istentiszteletünkön, majd így folytatta: „Nagyon köszönöm, hogy mindig úgy mehettem a D.eák térre mint aki hazamegy. Nagyon köszönöm a Teológia tanári karának amit ott tanulhattam. Nagyon köszönöm püspök úrnak, hogy — most tudtam meg igazán — milyen kedves neki ez a gyülekezet. Köszönöm a gyülekezetnek, hogy szeretetébe fogadott." Keveházi esperes meleg szeretettel köszöntötte a beiktatott lelkészi munkatársat és édesapját Nyirő József nyugalmazott szentgotthárdi lelkészt. Volt a beiktatásnak egy nagyon kedves mozdulata. Amikor a sok Luther-kabátos lelkész áldásra emelt kézzel a Confirmát énekelte az első sorban ülő idős, beteg édesapa is sírva áldásra emelte kezét. A családias együttlét az alagsori gyülekezeti teremben folytatódott terített asztalok mellett. Urunktól gazdagon megáldott szolgálatot kívánunk Nyirő Olgának Dunakeszin. Bolla Árpád /-------------; n MI NDEN Advent Minden ádvent kegyelem: vétkem jóvá tehetem. Minden ádvent vigalom: Isten Gr a viharon! Minden ádvent érkezés: átölel egy drága kéz! Minden ádvent alkalom: győzhetsz saját magadon! Minden ádvent ítélet: így kellene - s így élek! Minden ádvent remegés: Isten felé epedés! Minden ádvent ima is: Uram, fogadj be ma is! Minden ádvent szeretet: Betlehembe vezetett, Köszönd meg hát a csodát: a világ karácsonyát! v_________________________/ Ne mzetközi „családkongresszuson” Bécsben Ezrek özönlöttek október 20-án reggel a bécsi Austria Center duna- parti, hatalmas-hipermodern épületébe a 12. Nemzetközi Családkongresszus gazdag programú négy napjának kezdetére. Honnan lett ez? Évekkel ezelőtt Venezuelában egy anya és egy nevelőnő igencsak szívére vette a mikor-mitől elárvult, utcárá került, teljes elzül- lésnek és korai halálnak kitett (no meg a fogyatékos) gyermekeknek az ügyét. Mintha csak Schweitzer Albert kijelentését vették volna komolyan: Az a kevés, amit megtehetsz, sok! Hitben és szeretetben erős buzgóságuk másokra is átragadt, a katolikus egyház is támogatta őket. Mozgalmuk nemzet- és felekezetközivé lett. Fő céljuk a családok hívő hordképességének növelése, mert a normális emberré nevelkedés első és pótolhatatlan helye a kiegyensúlyozott család. V. E. Franki, a világhírű lélekgyógyász orvosprofesszor tartotta az első előadást, magas korát meghazudtoló lendülettel hangsúlyozva: Tartalmas, önzetlen cél nélkül üres az emberi élet; a belső értékeket valósággá kell élni, akkor hatnak - elsősorban a családban! Utána szintén neves pszichotera- peuta következett: Christa Meves, aki nagyon kiemelte, hogy a megbízható, szerető édesanyát a legjobb erők sem pótolhatják, kiváltképp nem a gyermek első életéveiben. (Az apa idővel lesz majd mind jelentősebb, csak legyen ideje gyerekei számára.) Egy jugoszláv szerzetes azt javasolta a csemetéikkel otthon maradó anyáknak: ha megkérdik őket, dolgoznak-e, azt feleljék, hogy „én olyan főiskolán tanítok, amelyen ha kudarcot vallók, akkor az összes többi iskolát becsukhatjátok.” (Óriási tapsot kapott.) Világos: a család a gyerekek lelki egészségének, hitének, emberi tartásának megalapozásáMostanában sokat beszélünk, hallunk szegénységről, egyéb társadalmi hátrányokról, valamint az úgynevezett társadalmi beilleszkedési zavarokról (öngyilkosságról, mentális betegségekről, alkoholizmusról, kábítószerfogyasztásról, bűnözésről). Mindezek a problematikus jelenségek természetesen különösen érdekesek az egyházak, gyülekezetek és gyülekezeti tagok számára, hiszen az egyházi szeretet szolgálatok régóta, tulajdonképpen az első jeruzsálemi gyülekezet óta próbálták az ilyen bajokba jutott embereken segíteni. Ebben a cikksorozatban megpróbálom összefoglalni, hogy a magyar szociológia és más társadalomtudományok közelmúltbeli kutatásai alapján mit tudunk ezekről a jelenségekről. HÁTRÁNYOS TÁRSADALMI HELYZET- SZEGÉNYSÉG- TÁRSADALMI BEILLESZKEDÉSI ZAVAROK (I) Ha egy férfi- vagy nőtestvérünknek nincs ruhája, és a mindennapi eledel nélkül szűkölködik, valaki pedig ezt mondja nekik közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg, és lakjatok jól, de nem adjátok meg nekik, amire a testnek szüksége van, mit használ az? (Jak 2,15-16) Az 1930-as években a falukutató írók körében Magyarországot a „három millió koldus országának” nevezték. A második világháború után egy ideig (nemcsak hazánkban, hanem a legtöbb hasonlóan fejlett országban) azt tartottuk, hogy a szegénység fokozatosan eltűnik. A Központi Statisztikai Hivatal 1967. évi családi jövedelem vizsgálata alapján figyeltünk fel arra, hogy egy millió ember él 600 forintnál kisebb egy főre jutó havi jövedelemből, tehát kénytelen naponta 20 Ft-ból megélni, és további másfél millió él 600 és 800 Ft közötti havi összegből. Az ezt végzett létminimum számítások szerint havi 620 Ft volt a szegénységi küszöb, és 830 Ft körül volt az az Szegénység összeg, amelyből társadalmilag még elfogadható szinten lehetett élni. Ezt követően egészen 1978-ig kezdetben gyorsabban, később lassabban emelkedtek a jövedelmek, így a szegénységi küszöb és a társadalmilag, elfogadható minimum alatt élők száma csökkent. 1978 óta az úgynevezett reálbér index, vagyis az átlagbér vásárló- értéke kissé csökkent. Az egy főre jutó összes jövedelem és fogyasztás még lassan növekedett, mert a lakosság más forrásból, elsősorban a munkaidőn kívüli többlet- munkákból (főleg mezőgazdasági kistermelésből) kipótolta a kiesést. 1987-ben azonban már nem nőtt, 1988-ban pedig várhatóan csökken az egy főre jutó reáljövedelem, tehát az életszínvonal, sőt ez a tendencia minden valószínűség szerint jövőre is folytatódik. Ez azt jelenti, hogy a szegénységi küszöb alatt élők száma növekszik. Az 1987-re vonatkozó létminimum számítások eredményeit ismét közzétették (Heti Világgazdaság, 1988. júl. 9.). A létminimum vagy szegénységi küszöb 2810 Ft, a társadalmilag elfogadható minimum 3410 Ft volt, azóta természetesen az áremelkedéssel párhuzamosan nőtt. Mivel az 1987-re vonatkozó családi jövedelem vizsgálat eredményei még nem állnak rendelkezésre, nem tudjuk pontosan megmondani hányán élnek e küszöbök alatt. Számuk azonban lényeges lehet, mert például 1986- ban a nyugdíjak 29 százaléka 2500 Ft-nál kisebb volt. Lényegesen megváltozott a szegény réteg összetétele. Korábban elsősorban a falvakban volt tömeges a szegénység, az utóbbi időben azonban falun csökkent (a háztáji termelésnek köszönhetően), a városi szakképzetlen munkások és nyugdíjasok körében viszont nőtt a szegények aránya. Andorka Rudolf val többet adhat# társadalomnak, mint amennyit a társadalom valaha is adhat a családnak. Igen éles kritika illette az abor- tusz-„nagyüzemet”, amely egyre több országban tíz- és százezerszám pusztítja el az anyaméhben a meg nem születésre ítélteket, akik nem mondhatják: „Anyám, téged nem ölt meg édesanyád, te miért öletsz meg engem?” Susan Stanford kanadai lélekgyógyásznő sok éves tapasztalatáról beszámolva mondta el, hogy a magzatukat elvétető nők általában előbb-utóbb felbukkanó bűntudattal, depresz- szióval vagy más lelki zavarokkal küszködnek, s bajosan van számukra más kiút, mint a bűnbocsánat kérése. Rangos orvosi előadók szükség esetére az ún. „természetes születésszabályozást” ajánlották a fogamzásgátlók helyett, a különféle lehetséges komplikációk miatt. Óvtak a szexuális felvilágosítás meggondolatlan, a gyermek lélektani adottságaival nem számoló, olykor durva formáitól, amelyek a nemiség lelki odalára vakok, s ezzel későbbi komoly zavarok mag- vát hintik el. Pedagógusok, papok, újságírók, filozófusok, közgazdászok mondták el aggályaikat, tanácsaikat, biztatásaikat, tettek hitet meggyőződésükről - összesen jó 12 000 ember előtt, akik 79%-a 45 év alatti volt, s ezeknek is erős többsége 20 év körüli. (A szocialista országokból 300-400-an voltunk.) Bizonyos témákat az esténkénti fórumokon beszéltünk meg. A program kissé zsúfolt volt; a szervezés (pl. a gyerekmegőrzés) kitűnően működött, rengeteg fiatal segítségével. A záróalkalom középpontjában látszólag a világ legszerényebb No- bel-díjasa, a Kalkuttában bámulatos szeretetszolgálatot végző Teresa anya, a kongresszus fővédnöke volt. Szemre olyan, mint akármelyik magyar faluban egy töpörödött, hajlott hátú anyóka. Egyszerű mondataiból a hitnek és szeretetnek olyan ereje áradt, amelynek nincs szüksége nagy szavakra. Ez a sugárzás azt a Jézus Krisztust állította a középpontba, aki többek között családi problémáinkban - botladozósaink közepette is - út, igazság és élet. Bodrog Miklós r En vagyok az Alfa és az Omega Jel 22,13 Igaz a mondás, hogy minden kezdet nehéz: Nehéz a gyermeknek átlépni az iskola küszöbét, ahol addig ismeretlen feladatokkal és elvárásokkal találja szembe magát. Nehéz a fiatalnak a pályamódosítás, akár belső, akár külső tényezők kényszerítik erre. Nehéz az átállás a nyugdíjas életstílusra is. Az egyre torlódó napjaink, éveink során új küszöbök átlépésekor hányszor éljük át, hogy minden keidet nehéz. Ám van olyan is, ami lehetetlen. Pedig nekifeszülve, gyürkőzve próbálkoznánk azzal is, hogy életünket rendbe tegyük, hogy lángra lobbanjon, ami elhamvadt, színekbe pompázzék, ami szürkeségbe veszett, kitisztuljon a zavaros, egésszé legyen, ami darabokra tört, rendeződjék a kuszaság, elsimuljon az egyenetlen és mosoly váltsa fel a könnyeket, hogy simogatni tudjon az ökölbe szorult kéz, és a káromló szavak imává csönde- sedjenek, hogy a bűn bilincsei lehulljanak, és lázadások, kételkedések görcsét a hit bizodalma oldja fel, az üres tartalommal telítődjék és az elérhetetlennek tűnő messzeségből szívünkbe jöjjön az Isten. Lehetetlenül nehéz kezdet ez. Fel is kellene adnunk, ha Jézus ott nem állna e kezdet kezdetén, mint az alfa a görög ABC elején. Megváltásunknak, életünk belső megújulásának szent kezdete maga Jézus Krisztus, akinek szeretete nem ismer lehetetlent. De nemcsak a kezdet nehéz... Elintézetlen, félbemaradt dolgaink terhét hordozzuk. Megkezdett bábel-tomyok csúfolódva merednek elénk. Eltorzult Júdás- arcok mementói rémítenek. Lesz-e, és mi lesz a folytatás? A cél helyett csak a véget látjuk, amit jó lenne feledni, s amit feledni mégsem tudunk. Csak arról vallhatunk, lehetetlen, hogy a töredékes teljességre, a rész szerint való tökéletességre jusson. A múlandó hogyan érhetné el az örökkévalóságot, a bűnös a szentséget, az ember az Istent? Lehetetlenül nehéz a célba érkezés is. Nincs is más reménységünk, mint egyedül Jézus Krisztus, akivel tovább lehet „betűzni” az életet, az Alfától mind az utolsó Ómegáig, ahol nem a dermesztő vég vár, hanem megváltó Urunk s vele, benne boldog beteljesedés mindannak, amit ő kezdett, s amit lehetetlent nem ismerő szeretete győztesen juttat a céljához. Ezért hát tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesitőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és Isten királyi székének jobbjára ült. Gondoljatok arra, aki ilyen, ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek. (Zsid 12,1-3) Madocsai Miklós Csillaghegy de. fél 10. - Donáth László Ez az információ olvasható az Evangélikus élet budapesti istentiszteleti rend közléseiben már régóta. Október 23-án Szebik Imre esperes dr. Nagy Gyula püspök igehirdető szolgálatával beiktatta gyülekezetébe az új lelkészt. A püspök-elnök Zsolt 25,4-ről tartott útmutató igehirdetését, a beiktatás ünnepélyes szertartását s az új lelkész Mt22,15-22alapján mondott áhítatát a közgyűlés követte, melyen a lelkésztársakon kívül köszöntötte a beiktatot- tat Pánczél Sándor, a Budapest III. kér. Tanács elnökhelyettese, Mező Lajos HNF elnök, Deák Zoltán és Riskó János református, Antal János és Neszményi József római katolikus lelkészek, valamint Kaposráry Vilmos ny. csillaghegyi lelkész, Takács Jósze/hémásodfelügyelő, dr. Felkay Vilmos felügyelő, dr. Muntag Andor teológiai tanár és Hegedűs László világi munkatárs. A közreműködő kamaraénekkart Muntag András vezette. Mivel nyilvánvaló, hogy egy ilyen eseményről szóló híradásban két dolog fontos: a gyülekezet és a lelkész, efelől kérdezgettük a beiktatott lelkészt. hoto Horvath Dávid- Mi a gyülekezeted sajátossága?- Csillaghegyről, mint településről tudni kell, hogy a főváros központilag egyik legkevésbé támogatott kerületei közé tartozik. A lakosság szinte minden területfejlesztést önerőből yégez, annak ellenére, hogy nagyrészt idősek lakják. Más a helyzet a gyülekezet más területein, Békásmegyeren a lakótelepen, Rómaifürdőn s ismét más a helyzet a szórványokban, Solymár, Üröm, Pilisvörösvár és Piliscsaba községekben.- Régi a gyülekezet?- A harmincas években alakult/ egy villaépület központtal, melynek alsó része istentiszteleti célra kialakított, az emeleti szint pedig a lelkészlakás, jelenleg azonban még nem tudunk ott lakni, Kelenföldről járok be.- Mekkora a gyülekezet ?- Bár a címjegyzékben négyszáz fölötti név szerepel, az anyagi hozzájárulást fizető egyháztagok száma ennek csupán a fele. Igen gyors a fluktuáció, azaz az elköltözések okozta kicserélődés, aminek naprakészen tartása nem kis feladat.- Miért örülsz, hogy itt vagy lelkész s melyek a gondjaid?- Örülök, hogy végre önállóan dolgozhatok egy áttekinthető nagyságrendű, jó légkörű gyülekezetben itt a fővárosban, melynek embereit szeretem és ismerem, hiszen itt születtem s nőttem fel.- Terveid különböző távokon? Rövidtávon jobban meg kell ismernem a gyülekezet tagjait családlátogatásokkal, s meg kell próbálnom megfiatalítani az elkötelezettek körét. Középtávon olyan sokrétű alkalmakat szeretnék látogatottá tenni, melyeken mindenki otthon érzi magát. Hosszútávra nem nagyon merek tervezni, tudod, az egyházban eddig ezt nem nagyon próbálhattam ki.- Mikor végezted a Teológiát?- Tizedik éve, hogy lelkésszé avattak. Ezt az időt gyakorlatilag végig káplánkodtam. Kelenföl- dön, Budavárban, Miskolcon, Óz- don, Sajókazán...- Van még?- Van. Egy év heidelbergi ösztöndíj után Csepelen, Budahegyvi- déken szolgáltam, míg végre itt lehetek.- Mi a profilod a teológiai tudományokon belül?- Ami elsősorban érdekel az a judaisztika, azaz a keresztyénség megértéséhez elengedhetetlen háttérkutatás, a zsidóság történelme, irodalma és bölcseleté. Ez az érdeklődés egyrészt a magyar zsidóság speciális helyzetéből is indokolt, másrészt személyes motivációt is jelent, hogy apai nagyszü- leim aktív zsidó hivők voltak.- Mondj valamit családodról.- Feleségemet, Muntag Ildikót - milyen furcsák a dolgok - épp a csillaghegyi strandon ismertem meg. Három gyerekünk Mirjam, Dávid és Anna- Még valami?- Lenne még, de hagyjuk. Aki kíváncsi, jöjjön el Csillaghegyre vasárnap de. fél 10-re,-az istentisz^ teletre. Bízik László