Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1988-09-18 / 38. szám

Evangélikus ÍÉlet 53. ÉVFOLYAM 38. SZÄM 1988. SZEPTEMBER 18. SZENTHÁROMSÁG UTÁN 16. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÄRA: 5,50 Ft Hány szenvedésünk úgy választ el Istentől, mint fal, sőt vastag kőkerítés. Isten mögéje rejtőzik, de mégis lát és nem hagy el. Mert készenlétben áll, hogy segítsen kegyelemben s a derengő hit ablakán át megláttatja magát. Luther ■■i Krisztusban elrejtett élet Templomjubileumok Tolna-Baranyában Vidám, szomorú, rövid, hosszú, keserű, édes, nehéz, boldog-e mel­léknevek mindegyikét hallottuk már odaillesztve a szó elé: élet. így próbáljuk érzékeltetni,—jelezni a megtett út örömét, vagy nehézsé­geit, amikor összegzésre vállalko­zunk. Szokatlanul cseng fülünk­ben, sokaknak egyenesen kánaáni a megfogalmazás: Krisztusban el­rejtett élet. Egy titkos, magunkba zárt, bel­ső világról lenne szó, amit gondo­san eltakarunk, elbújtatunk mások elől? A valós világ kihívásai elől megfutamodó lélek befeléfordulá- sa jellemzhető így? Bizony, keresztyénségünk nem áldást, hanem egyenesen kárt je­lentene környezetünk, világunk számára, ha így állna a helyzet. Jézus viszont tanítványai életét, küldetését éppen a véka alá nem rejthető lámpáshoz, a hegyen épült városhoz hasonlítja (Mt 5,14-15). Pál apostol pedig így vall: a terem­tett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. (Róm 8,19) Isten testi, lelki ajándékait ugyanis nem arra kaptuk, hogy elrejtsük, elássuk, mint a rest szolga a rábí­zott tálentumot, hanem hű sáfár­kodásra. Miről tanúskodik hát Krisztus népe, mikor örömmel hirdeti: éle­tünk el van rejtve Krisztusban?! Képzeletben kerekedjünk föl s induljunk el hegyi falvak közé. Szabadságunkkor a Felvidéken barangolva szinte lenyűgözött bennünket a látvány: hatalmas hegyek ölelésében megbúvó, erdők koszorúzta aprócska falvak, bá­nyavárosok népe. Az ott élők szá­mára valószínűleg nem ilyen egyér­telműen idillikus ez a helyzet, még­is megfoghatatlan biztonságot, csodálatos védettséget sugároz mindegyik hely. Hasonlóra csodál­kozhat rá a Krisztust követő, Krisztusban élő ember. Életünk elrejtettsége ezt jelenti: Urunkkal való közösségünk olta­lommal, védelemmel ajándékoz meg. Vajon nincs-e szüksége az embernek, míg csak a szíve dobog erre a védettségre? Nem csak a kicsiny gyermek, de még az érett, gondolkodó felnőtt is fohászkodik a „védő kar” után! Krisztus népé­nek öröme, tapasztalata pontosan ez, védő, atyai karok ölelésében tudja magát. Ott tudja magát akkor is, ami­kor erre külsőleg semmi oka. Elrej­tett életünk ugyanis semmiképpen sem jelent speciális biztosítást, azt hogy a nehézségek, bajok, nyomo­rúságok elkerülnek bennünket. Mi magunk, s világunk is még a bűn és halál jegyeit viseli magán. Min­dennapjaink tapasztalatai közé tartozik, hogy betegség erőtlenít, fájdalom gyötör, gyász szomorú­sága ér utol, kudarc keserít, elbu­kás csüggeszt göröngyökkel teli életutunkon. Harcaink, küzdel­meink vannak, mert még egyikünk sem áll fél lábbal a mennyország kapujában. Még nem vagyunk odaát, de már nem vagyunk egyedül. Isten országa felől érkező fénysugarak oszlatják a bűn és halál sötétségét. Jézus már jelen van közöttünk Lel­ke által. Szabadító hatalmát meg­újított életek jelzik. Már nyitogatja értelmünket, hogy értsük szándé­kait, erősíti belső emberünket igé­jével. Ráébreszt, hogy lássuk min­dent átfogó szeretetét, amelynek vonzásában élve még a nehéz és a szenvedés is érteimet nyer. lKor 13-at emlegetjük a szeretet himnu­szaként, de az Efezusi levélben sem kisebb súllyal hirdeti Pál Krisztus szeretetének mérhetetlen nagysá­gát. Megragadóan szól e szeretet szélességéről, hosszúságáról, ma­gasságáról, mélységéről. Pál maga is átélte, hogy nincs olyan mélység, amiből Krisztus ki ne emelhetne, nincs olyan távolság ahol utol ne érhetne. Egybecseng ez a zsoltáros vallomásával: ha a mennybe száll- nék, ott vagy, ha a holtak hazájá­ban feküdnék le, Te ott is ott vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, kezed ott is elérne, jobbod megragadna en­gem. (Zsolt 139,8-10) Félelem, szorongás oldódik, mikor megis­merjük ezt a tért, s időt átölelő krisztusi szeretetet, mely minket is körül fog, őriz, életünk minden napján. Utolsó óránk felé is biza­lommal indulhatunk, mint akik tudják: „Ki e világnak hangjait megérted / kiáltsa bárhol, bármi­lyen torok / s füvek sírását, kövek reccsenését, / mint láthatatlan an­tenna fogod, / megérted belső si­koltásomat, / s kinyújtod értem segítő kezed. / Magadhoz ölelsz, partjaidra vonsz / és elcsitítasz, mint egy kisdedet.” / Deméné Smidéliusz Katalin A Türelmi Rendelet után a Tol­nában, Baranyában letelepült né­met gyülekezetek is hozzáláttak a templomépítésekhez. így van az, hogy most minden évben egy-két gyülekezetünkben 200 éves jubi­leumra kerül sor. így volt ez ebben az esztendőben is. Két kicsi falu­nak még kisebb gyülekezetében hívtak jubileumi istentiszteletre a harangok. Augusztus 10-én Szét- razdon és 13-án Kismányokon ün­nepeltünk, jubiláltunk. Szárazd egykor 800 lélek feletti gyülekezet volt, ma 60 a létszáma. A második világháborút követő nehéz idők nagyon próbára tették a gyülekezetét. Ahogy a számada­tokból látjuk, mintegy kilencven százaléka szóródott szét a világ­ban, és csak a mintegy tíz százalék­nyi maradékra maradt a templom, a papiak és gyülekezet fenntartása is. Az első évtizedek nem kedveztek a gyülekezetnek. Mindenki sze­gény és jogfosztott volt. Elég volt a gyülekezet tagjainak, hogy ön­maguk és családjuk létét biztosíta­ni tudták. A fiatalok közül senki sem akart megmaradni a kilátásta­lannak látszó környezetben. Szá- razdnak is osztályrészül jutott a kisfalvak nehéz problémája. Meg­szűnt önálló lelkészi állása, elvitték a Tanácsot, iskolát, tsz-t. Még épí­tési engedélyeket sem adtak ki. A falu, de különösen a gyülekezet nagyon elöregedett. Megkopott a templom és a papiak is, még gon­dolni sem mertünk arra, hogy egy­szer még itt is megújulás lehet. Augusztus 10-én van a gyüleke­zet bűnbánati ünnepe. Néhány év­vel ezelőtt ezen az ünnepen meg­említettem, hogy közeledik a 200 éves jubileum, és hát valamit tenni kellene. Volt 30 000 forintunk, és egy nagyon leromlott templo­munk. Felelősségtől átfütve és szinte üres kasszával, a gyülekezet nagyon komoly felajánlásaival el­határoztuk a templom renoválá­sát. Túl sok reményünk nem volt azonban ahhoz, hogy ebből valami meg is valósulhat. Természetesen ez a lelkesedés nem maradt titokban, és eljutott az NSZK-ban élő egykori szárazdi- akhoz is. Ott két nagyon lelkes em­Hirdetem nevedet Az imádkozás testvéreimnek, problémái dicsérlek a gyülekezetben. Zsolt 22,23 Templomunk esőcsator­nája a földben évtizedek so­rán megtelt hordalékkal, el­dugult. Csak hosszú idő után akadtunk vállalkozóra, aki nagynyomású víz beve­zetésével megtisztította, sza­baddá, életképessé tette. A fővezetékkel kezdte, az­után a mellékerekre került a sor. Az imádság fővezetéke adott lelki életünk számára. Isten igéjének élő vizét, üze­netét akaija személyes csa­tornánkon keresztül életünk minden területére, de másokéra is áramoltatni. Hogy olyanok legyünk, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében meg­tenni gyümölcsét. (Zsolt 1,3) Hogyan lehetek bizonyságtevö tanít­vány? Ez a kérdés mindegyikünket el­talál. Belém hasít Ézsaiás fölismerése: tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép között lakom. Természetes Mózes kitérő válasza: Uram, nem va­gyok én a szavak embere... Sőt nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok. - A temp­lomi gyülekezetben? Ott még igen. A közös imádságok bizonyos monda­tai beleivódtak vérembe. Szívesen kö­vetem a személyes kérés, bűnvallás, magasztalás mondatait is. De hogyan szólalhatnék meg bent, a belső körben, vagy kint az életben? Luther templo­maink csöndes sarkában olvasható imádsága mindegyikünk vallomása: „Uram, Istenem, Te látod mennyire tehetetlen vagyok ilyen nagy és nehéz szolgálat jó betöltésére.” - Az első ta-. ni t vány ok pünkösdig kínlódtak ebben. Isten Szentlelke jön segítségünkre! Kiemel a magam gondolatainak kusza­ságából. Megtisztít a parancsolatok metszökésével. Beolt Krisztus tőkéjére és termő szőlőtővé formál. Betölt és gazdagít azokkal a talentumokkal, lel­ki ajándékokkal, amelyeket személye­sen neked szán. Általad azonban má­soknak is akaija ajándékozni. A gyüle­kezet igehallgató, imádkozó, éneklő közössége a fő csatorna, melybe érve a kis erecskékben áramló forrásvíz nagy sodrásba indul. Hatalmas áldás a megérintett szívű, nyitott fülű, lelki ajándékokkal gazda­gon szolgáló gyülekezet. Sok helyütt szenvedünk abban, hogy kevés az együtt imádkozó, a hangját, kezét, lá­bát Isten munkájára szánó testvér. - - Az első gyülekezetben meg kellett osz­tani a munkát, mert volt igény, biztatás és meghívás a fiatal diakónusok, a sür­gölődő, betegeket látogató, gyermekeket Jézushoz veze­tő asszonyok felé. - Aki a keresztség parancsát: Men­jetek el! Tanítsatok... ko­molyan veszi, annak magá­nak is állandóan tanulnia kell az igét, imádságban el­mélyülnie abban. Azért hoz­zád folyamodom. Szíves készséggel adom és hajlítom számat és szívemet... készen vagyok, hogy mindig tanul­jak. .. Használj föl eszközö­dül, kegyes Uram, ugyan el ne hagyj engem. Mert ha magamra va­gyok, tjekor könnyen mindent elrontok. - olvassuk tovább Luther imádságát. De Isten az életképes fő vezetéket ismét elágaztatja és rajta keresztül for­rásvizét a nagy lélek-pusztaságba akar­ja eljuttatni. Nem a megyékkel odébb fekvő város-, község kis imádkozó kö­re az, ahova küld. Ott együtt imádkoz­ni, énekelni, bizonyságot tenni csupa öröm és fölüdülés. - Ahol úgy érzed, minden mondatod, megmozdulásod esemény! Sokkal inkább oda indít, ahol a személyes vallomásnál nagyon egyedül érzem magam. De tudhatom, hogy „velem vándorol utamon Jézus”! Ahol elfogadják, sőt meg is dicsérik talán a hitből való szolgálat hűségét, de a tanúságtételt megmosolyogják, vagy elutasítják. De hű az, aki elhívott, O mindent megcselekedhet! A vezeték a mélyben fut. Hálaadással, bizodalom- mal végzi szolgálatit., Bőd ecs Barnabás bér, Andreas Ritzel és Johann Wolf elkezdte a szervezkedést, csatlako­zott még hozzájuk Heinrich Reith is, és megindult az adakozás. A Bajor Evangélikus Egyház Dia- kóniai Osztályának vezetői, élükön Heinrich Reitingerrel, összegyűj­tötték az adományokat és magu­kéval megtoldva elküldték Szá- razdnak. Kívül, belül megújult a temp­lom, a környezetet rendbehoztuk, a dombra vezető lépcsőt megújí­tottuk, a paplakot kívülről meg­szépítettük. Utolsó pillanatig tar­tott á munka, a készülődés. Augusztus 10-én zsúfolásig meg­telt a templom és önfeledten ünne­peltünk. Egyházkerületünk püspöke, dr. Harmati Béla, megtisztelt bennün­ket jelenlétével, szolgálatával. Egy­házmegyénk lelkészei, községünk vezetői, a Tolna megyei Tanács képviselője, többszáz külföldről érkezett vendég és a falu népe együtt ünnepelt. Az istentisztelet végig németül és magyarul folyt. Püspökünk mind­két nyelven hirdette az igét, és vé­gezte az ünnepi szolgálatot. Mivel a nap, Jeruzsálem pusztulásának emlékünnepe is volt, ezt az evangé­liumi szakaszt választotta textus­nak. így két templomról emlékez­tünk, egy elpusztultról és egy meg­újultról. Istenünk hosszútűrésének és szeretetének jele, hogy együtt ünnepelhettünk és örülhettünk a megújult templomnak. Az igehir­Egyházkerületi ifjúsági konferencia 1988. október 1-én, szombaton 9 órai kezdettel a győri öreg-templomban (Petőfi tér 2.) ifjúság részére csendes-napot tartunk. A program du. 5 óráig tart. Hívjuk a közeli és távolabbi gyülekezetek ifjúságát. Táskából fogyasztható ennivalót ebédre ki-ki hozzon magával. detés után énekelte a gyülekezet a tolna-baranyaiaknak szinte him­nuszszámba menő énekét: Gott ist getreu! Ez az ének igen sokat jelent a gyülekezetnek. Örömben és bá­natban segít, mert Istenünk hűsé­géről szól. Az ünnepi közgyűlésen sok kö­szöntés hangott el. Legkedvesebb volt az utolsó, amely tulajdonkép­pen csak egy távirat felolvasása volt, de nagyon kedves és megható volt. Virányi Lajos, esperes, akit 90 évvel ezelőtt kereszteltek ebben a templomban, küldte áldáskíváná­sait. Ezután úrvacsorái istentisztelet­re került sor. A sok szétszéledt, egykori gyülekezeti tagunk, ott egyesült a Bárány menyegzőjének vacsoráján, beleolvadva abba a nagy örömbe, amit mindez jelent nekünk. Ezen az úrvacsorái ünne­pen vettük használatba azt a cso­dálatosan szép úrvacsorái készle­tet, amit a Riedlingeni Evangélikus gyülekezet és a Württenbergi Gus­tav-Adolf Nőegylet ajándékozott. A gyülekezet és a falu tagjai sze­rény ebéddel látták vendégül a kö­zelből és távolból egybesereglett ünnepi híveket. Itt került aztán sor a találkozásokra, negyven éve egy­mást nem látott emberek fedezték fel egymásban a régi barátot és rokont. A délután folyamán még a gyön­ki Német Klub tartott kedves mű­sort a vendégeknek és csak az este közeledte adott aztán jelt a szétszé­ledésre. Istennek legyen hála, hogy hálát adhattunk! Lackner Aladár Legközelebbi számunkban bővebb tájékoztatást adunk. A kismányoki gyülekezet jubileu­máról a következő számunkban em­lékezünk meg. Az Országos Egyházi Elnökség szeptemberi ülése A NYÁRI IDŐSZAK BEFEJE­ZÉSE UTÁN, szeptember 2-án tartotta őszi munkakezdő ülését egyházunk kibővített elnöksége. Dr. Nagy Gyula püspök-elnök ige­olvasással és imádsággal nyitotta meg a többórás tanácskozást, amer lyen ez alkalommal különösen fon­tos napirendi pontok szerepeltek. ISMERETES, HOGY TAVASZ- SZAL fontos tanácskozást tartot­tak Grósz Károly miniszterelnök és az egyházak vezetői. A találkozó eredményeiről, a kormánynak az egyházak vezetői által előterjesz­tett kérésekre és javaslatokra adott válaszairól Miklós Imre államtit­kár, az Állami Egyházügyi hivatal elnöke, levélben tájékoztatta egy­házunk vezetőségét. Többek kö­zött - válaszul a dr. Nagy Gyula püspök által felvetett kérdésekre - arról, hogy a közérdekű egyházi célokra is vonatkozik az ilyennek elismert és igazolt adományok és alapítványösszegek levonhatósága az adóalapból. Élőkészítés alatt áll az alternatív (nem fegyveres) kato­nai szolgálat bevezetéséről szóló javaslat. A tervek szerint a jövő évben növekszik az egyházaknak juttatott államsegély. Megvizsgá­lás alatt áll az egyházaknak az a kérése, hogy a Magyar Televízió időnként - ügyelve a felekezeti egyenjogúságra - istentiszteleteket közvetítsen. A készülő új vallás­ügyi törvény kodifikálni fogja az egyházak helyét és szerepét, a lelki­ismereti és vallásszabadság gya­korlását a társadalomban. Égyhá- zunk elnöksége köszönetét fejezte ki a kormány válaszáért az egyhá­zak kéréseire és kifejezte belső el­kötelezettségünket a népünk és társadalmunk javáért végzett szé­les körű segítő szolgálatra. AZ ÚJ TEOLÓGIAI AKADÉ­MIA és a kibővítendő és felújítan­dó Teológus Otthon építésének je­lenlegi állásáról dr. Cserháti Sán­dor prodékán és Pintér Győző, az építkezés műszaki felügyelője, szá­moltak be részletesen. Az Akadé­mia új épülete a tervek szerint az év végéig tető alá kerül, felszerelése és a Teológus Otthon kibővítése pe­dig a jövő évre várható. Az elnök­ség megvitatta a benyújtott terv- változatokat és tervet fogadott el a Teológus Otthon és a jelenlegi aka­démiai épület 70 személyes otthon­ná történő átalakításáról. Mind az akadémiai építkezés, mind az új Teológus Otthon jelentős anyagi segítséget igényel híveinktől és gyülekezeteinktől, mivel erre a cél­ra eddig a vártnál kevesebb ado­mány érkezett. AZ EVANGÉLIKUS GIM­NÁZIUM ÜGYÉBEN - jelentette be a püspök-elnök - újabb magas szintű tárgyalás lesz a közeljövő­ben a Művelődési Minisztérium és egyházunk vezetősége között. Re­ménységünk az, hogy a jelenleg még az Országos Pedagógiai Inté­zet által használt fasori gimnáziu­mi épület átadása után, az ősz vé­gén megkezdődhetnek az átalakí­tási munkálatok. Az Evangélikus Gimnázium Alapítvány engedélye­zése folyamatban van. AZ ERDÉLYBŐL ÁTTELE­PÜLTEK evangélikus egyházi se­gítéséről részletes jelentést hallga­tott meg az elnökség dr. Harmati Béla püspök előterjesztésében. A sokoldalú segítő munka három gyülekezeti központunkban (Bu- dapest-Kelenföld, Rákospalota és Békéscsaba) történik. Ismertetés hangzott el a Tápiószelén a gyüle­kezeti házban tartott nyári tábor­ról 24 erdélyi gyermek számára, nem használt egyházi épületekben elhelyezett erdélyi családokról, és a segítőakció javára érkezett hazai és külföldi adományokról, ezek felhasználásáról. HATÁROZATOT FOGA­DOTT EL az ülés, hogy a Déli Egyházkerület székházának meg­újításához és a püspöki lakás ki­alakításához jelentős anyagi segít­séget, másfelől nagy összegű köl­csönt nyújt országos egyházunk pénztára, a megfelelő egyházi tes­tületek jóváhagyásával. A püspök-elnök részletes tájé­koztatást adott az Egyházak Vi- lágtanácsa augusztusi jubileumi üléséről, a Központi Bizottság leg­fontosabb határozatairól és külön is a romániai „területrendezés” és nemzeti kisebbségek ügyében foly­tatott tárgyalásokról.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom