Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1988-09-11 / 37. szám
Evangélikus ...................ímt' OR SZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 53. ÉVFOLYAM 37. SZÁM 1988. SZEPTEMBER 11. SZENTHÁROMSÁG UTÁN 15. VASÁRNAP ÁRA: 5,50 Ft Ha napközben Isten iránt teljes odaadással, Istenen csüngve, híven teljesítettük kötelességünket és ezt imitt-amott egy-egy fohásszal vagy jószándékkal meg is mutatjuk, akkor ez annyi, mintha egész nap imádkoztunk volna. Augusztinusz Senki sem szolgálhat két úrnak! Ezerfelé osztott világunkban szétszórtuk a szivünket is. Nem hiszem, hogy valaha is kevesebb izzó kérdés lett volna a világban, mint manapság. Voltak bőven még vészterhesebb, még aggodalmasabb helyzetek mint ma. Az idősebb nemzedék, bőven átélt már ezekből jónéhányat. De most a beszűkült világunkban minden sokkal közelebb jött. A kiterjedt kommunikáció elénk tette a feszültségeket, szinte eltorlaszolta a küszöbünket. Már régen nem két úr közötti választásról beszélünk. Alig tudunk összpontosítani, melyek is az igazán fontos, döntő kérdések. A terrorizmus hírei aggasztanak, valakikben, valahol a világban elszabadult a pokol. Katasztrófák hírei rémítenek. Az emberi felelőtlenség tucatjával szedi áldozatait. Azt mondják, a pénznek nincs szaga, pedig súlyos és apró sikkasztásokban bűzlik is. Gazdasági életünk feszültségeivel vívódunk, s egyre-másra halljuk a nyilatkozatokat: én optimista vagyok, én pesszimista vagyok, - csak ezt nemigen halljuk: én nyugodt vagyok. Hogyan is hallhatnánk! Isten népe körében sincs másképp. Ezerfelé tépődünk, de ökumenikus egymásratalálásra vágyunk. Arccal erre, vagy arccal arra - hirdetjük, pedig arccal befelé kellene fordulnunk. Az igazi ökume- nizmus ott kezdődik, ahol saját hitünk, saját hitbéli öntudatunk, identitásunk erősödik. Enélkül csak elolvadni lehet a hitetlenségben, s nem hitben testvérekre találni. És az identitásunk miben erősödjék? Konzervativizmusban? Fundamentalizmusban? Ilyen, vagy olyan irányzatban? Vagy netán ehhez, vagy ahhoz a személyhez való vonzódásban? Alig hiszem. Szétszórt szívünk csak Annak kezében újulhat meg, aki azt mondotta: új szívet és új lelket adok belétek. Az egy Urat csak ezzel a megújult szívvel lehet szolgálni. Ez eddig így egyszerű is, vitathatatlan is, és igaz. De ebből gondok és feladatok is származnak Sőt bizonyos út is indul. Megvallom, megrögzött híve vagyok egyházunk perikópához ragaszkodó igehirdetési rendjének. Vasárnaponként hangzik el szószékeinken „hallgassátok meg Isten igéjét, amelyet egyházunk a mai vasárnapra rendelt”. Ez a peri- kópa. Hazai protestáns egyházaink közül egyedül mi prédikálunk perikópa szerint. El lehet térni tőle, de általában nem szoktunk. Nem ez határozza meg bibliai mondanivalónkat, de a Szentírás határozza meg a perikópát. Többféle perikóparendünk van. A legősibb az ún. óegyházi rend. Mindegyik az egyházi esztendőhöz alkalmazkodik és az ún. üdvtörténeti sorrendet követi. A rendeket évenként váltjuk. Félszázados szolgálatom alatt féltucatszor, ha eltértem tőle. Néha nagyon nehéz igékkel birkóztam. De ez a birkózás tette széppé szolgálatomat. Volt úgy, hogy csak egy-egy verset vettem a kijelölt szakaszból. Ilyenkor mindig lelkiismeret-furdalást éreztem, hogy elvettem Isten üzenetéből, ami pedig rám bízatott. A címbéli mondat a mai vasárnap oltári igéjéből való. Hogy mit jelent ezer felé szétszóródott világunkban, megosztott szívünk számára? Ha az Olvasó nem csak olvasó, de bibliaolvasó is, ugyan vegye a fáradságot, kérje el lelkészétől erre a napra váltogatásra jelölt 12 perikópa-igét, olvassa el, s kizárólag saját szétszóródott szíve ítéleteként és gyógyítójaként olvassa el, kihagyás nélkül, s megkapja a feleletet. Észre fogja venni, hogy nem két úrral, nem is az egy Úrral van dolga, hanem saját megosztott szívével. S ennél csak egy rosszabb van: ha „a szívem is elhagyott en gém.” Ettől óvjon az egy Ür! Koren Emil • • •• KOSZONTJUK A BIBLIÁTARSULÁTOK VHAGSZOVETSEGE BUDAPESTI NAGYGYŰLÉSÉT Isten igéje: reménység mindenkinek A keresztyénség protestáns ága legfontosabb dolgának tartotta mindenkor a Biblia fordítását, előállítását, terjesztését. Erre a munkára világszerte bibliatársulatok alakultak. Hazai egyházunkban több mint száz éven át tevékenykedett a Brit és Külföldi Bibliatársaság, de világszerte több nemzeti bibliatársulat is alakult. 1946-ban az angliai Hayward Hearth-ban alakította meg 13 bibliatársaság küldötte a Bibliatársulatok Világszövetségét. Ennek ma negyvenhat teljes jogú és huszonnégy társult tagja van. Utóbbiak között van a magyar Bibliatanács is, mely 1949-ben alakult. A Bibliatársulatok Világszövetsége nyolc évenként tartja nagygyűlését, erre kerül sor most Budapesten. A nagygyűlés technikai lebonyolítása a vendéglátókra hárul, a tartalmi részt egy nemzetközi stáb készítette elő. A helyszín a budapesti Ráday Kollégium lesz. A nagygyűlés témája: Isten igéje: reménység mindenkinek. A program szeptember 14-én, szerdán 16 órakor a Ráday Kollégiumban lévő Biblia Múzeum ünnepélyes megnyitásával kezdődik. A megnyitó istentisztelet ezt követően 18 órakor a Kálvin téri református templomban lesz. A tanácskozás szeptember 14—21. között lesz a Ráday Kollégiumban. Ez idő alatt fontosabb programpont a „Magyar est”, melyen a Biblia magyarországi szerepéről lesz szó. Szeptember 18-án, vasárnap budapesti és vidéki gyülekezetekbe látogatnak el a küldöttek. Egyházunk, mint a Magyar Bibliatanács tagja képviselteti magát a nagygyűlés munkájában. Isten áldását kívánjuk a nagygyűlés minden résztvevőjére és munkájára. Az Egyházak Világtanácsa jubileumi ülése Tanácskozik az EVT Központi Bizottsága Jelentős határkőhöz érkezett ezen a nyáron az Egyházak Világtanácsa (EVT). A ma már háromszázhat egyházat és mintegy négyszáz millió keresztyént átfogó világszervezet negyven éve alakult meg a hollandiai Amszterdamban. Most a Német Szövetségi Köztársaság „evangélikus központjában”, Hannoverben tanácskoztak augusztus 10-20. között az egyházi világszervezet legfőbb testületéi, a Végrehajtó és a Központi Bizottság. A két testület 158 tagja, a genfi központ stábja, a világ minden részéből meghívott egyházi vezetők és a világsajtó, rádió és televízió nagyszámú képviselője vett részt a fontos ülésszakon. A magyar egyházakat dr. Tóth Károly református püspökkel együtt képviseltük a jubileumi találkozón. Az Jó dolgunkban gyorsan elfelejtkezünk Istenről. A hosszú kérő imádságokat nem követi a hála. A bajban hamar ösz- szeér két kezünk, és ajkunkon ima fakad. Van azonban olyan mélység, olyan fásultság, amikor az ima elakad ajkunkon. Ez a zsoltár ilyen mélységről szól. Csodálkozva állunk meg a Gel- lért-hegy csúcsán. Elénk tárul Budapest szépsége. Jó érzés a magasból lenézni a mélybe. Ezt a látványt nem lehet gyorsan otthagyni. Aki azonban lezuhant ebbe a mélységbe, annak minden pillanat iszonyú fájdalom. Kiáltáshoz sincs ereje. Ebbe a mélységbe ránt minket a kísértés. Egy feszült családi pillanatban tetszetősnek tűnik: fölényesen rákiabálni mindenkire. Az ajtó bevágása után a barátokkal egy ital mellett tölteni az estét. Abban a pillanatban ez még kellemes is, de utána a mélységből visszatekinteni oda, ahol tegnap még boldog családi élet volt, iszonyú érzés. Munkahelyen könnyűnek tűnik egy hír továbbadása, de amikor ezért feszültté válik a légkör, fájdalmasan tekintünk vissza arra az időre, amikor sokat nevettünk együtt. Igénk ilyen bénult állapotról ír, amikor tudom, hogy mélyben vagyok. Amikor tudom, hogy innét nem juthatok ki, mert nincs hozzá erőm. A mélységből csak egy módon lehet kijutni, ha segítséget kaELŐ VIZ imádkozás problémái Átlyukasztották kezemet és lábamat. Zsolt 22,17 pok. A segítség pedig csak felülről jöhet. Isten felülről küldte Jézus Krisztust. Ő hozta el a bűnbocsánatot. Oda is ahol mi már nem remélünk megbocsátást. Oda is, ahol mi már nem sejtünk újrakezdést. Ezért nincs az a mélység, ami akadálya lenne az imának. Pál apostol azt írja, még a halál sem választ el Isten szeretetétől, amely a Jézus Krisztusban jelent meg. (Róm 8,38) Sokan azért nem imádkoznak a szenvedés idején, mert úgy érzik Isten becsapta őket, nem hallgatta meg kérésüket. Az imádság nem olyan mint az automata. Bedobjuk az érmét és megkapjuk a várt frissítő italt. A 130. zsoltár második fele arról szól, hogy úgy várja az én lelkem az Urat, mint az őrök a reggelt. Az őr számára minden jelenség a reggel közeledését jelzi. Az éjszakai harmat, a csillagok fényének a kihunyása, az első madarak megszólalása. Egy autóbusz elro- bogása, a lassú pirkadat, mind a reggel közeledését hirdetik. A bűn mélységében és sötétjében, így várakozzunk mi is. Bűnbánattal figyeljünk minden közeledésre. Minden kis mozdulat az Úr közeledését hirdeti. Egy testvéri szó. Egy rég tanult aranymondás. Akik az Istent szeretik minden javukra van. (Róm 8,28) Egy igehirdetés, közös ének a templomban. Ezekben a nagyon megszokott eseményekben megérkezik az Úr. Két tanítvány kilométereket tett meg Jézussal. Egyre mélyebbre süllyedtek gondolataikban. Útitársukat is magukkal akarták rántani. Csak amikor az asztal körül elcsendesedtek akkor ismerték fel, hogy milyen közel volt hozzájuk az Úr. Urunk életprogramja volt, hogy a betegeket kereste. Testvér, csak te is figyelj rá. Kiálts hozzá a nehéz napokban is, ő közel van a megtört szívűekhez. Korunk imádkozó nemzedéke elfajult. Az igazi imádság párbeszéd Istennel. Mi monológot folytatunk, felhívjuk ugyan, összetesszük kezünket, de letesszük á kagylót, mielőtt O megszólalna. A bibliai imádkozók azt mondták szólj Uram, hallja a Te szolgád. Mi azonban ezt mondjuk hallgass Uram beszél a Te szolgád. (Artúr Ohly) Taníts minket imádkozni Urunk. Adj csendességet a szívembe, hogy tudjak várni a nehéz napokban is. Adj világosságot, hogy könnyeim között is felismerjem közeledésedet. Szabóné Piri Zsuzsanna A több mint félezer külföldi és sokszáz hazai vendéget Hannover, a híres nemzetközi vásárváros, kongresszusi központja fogadta. Lila keresztes egyházi zászlók lobogtak. A sajtó és televízió minden eseményről részletesen tudósított. A megnyitó ülésen a német állami és egyházi vezetők mellett számos köszöntés hangzott el a világ egyházaiból. Megragadó eseménye volt az ülésszaknak az egyházi delegátusoknak a bergen-belseni náci koncentrációs tábor területén tett látogatása, tisztelgés a sokszázezer áldozat emlékművei előtt. NEGYVEN ÉV A világ egyházai szokásos évi tanácskozásának most külön jelentőséget adott a negyvenéves jubileum. Több évtized előkészületei után 1948-ban Amszterdamban alakult meg az egyházak világszervezete. Két nagy célt tűzött maga elé: egyfelől szolgálni az egyházak közötti együttműködést, a keresztyén egység megvalósulását; másfelől segíteni az egyházak és keresztyének sokoldalú szolgálatát az emberiség és a teremtett világ jövőjéért. Mit ért el négy évtized alatt az ökumenikus világszervezet? Milyen célokat, feladatokat lát maga előtt ötödik évtizede kapujában? Erről szóltak Heinz- Joachim Held elnök és Emilio Castro főtitkár évi jelentései. És ez a két kérdés állt a XIII. századból származó evangélikus székesegyházban (Marktkirche) tartott jubileumi istentisztelet és ezt követő ünnepség középpontjában is. öt világrész keresztyénéi adtak hálát sokféle nyelven Istennek a „negyvenéves pusztában vándorlás” alatti vezetésért. Jó volt végigtekinteni az elért sok eredményen. De még több a tennivaló: még nem ért véget az ökumenikus „vándorlás á pusztaságban”. ÖKUMENIKUS HORIZONT Az idei ülésszak egyik legfontosabb témája volt: hogyan áll a keA hannoveri evangélikus székesegyház, a Marktkirche resztyén egyházak egység-mozgalma negyven év után? Ami pozitív eredmény: a világ ortodox egyházainak - mintegy 150 millió keresztyénnek - csatlakozása az ökumenikus világszervezethez. Elismeréssel értékelte a tanácskozás az orosz ortodox egyház millenniumi ünnepségeit és a kedvező átalakulást a Szovjetunió egyházainak helyzetében. Folyamatban van az „ökumenikus egységdokumentum” (Limai Irat) világméretű megvitatása a keresztségről, az úrvacsoráról és az egyházi szervezetről. Viszont a negatívum: a legnagyobb keresztyén egyház még mindig nem csatlakozott az Egyházak Világtanácsához, bár sokoldalú munkakapcsolat van közte és a Vatikán között. Két közeli eseményre irányult most a figyelem: a Hit és Egyházszervezet Bizottság jövő évi, budapesti ülésére és a Texasban megrendezésre kerülő evangélizációs és missziói világ- konferenciára, ugyancsak a jövő évben. AZ EGYHÁZAK AZ IGAZSÁGOS BÉKÉÉRT ÉS A TEREMTETT VILÁG MEGŐRZÉSÉÉRT A Világtanács másik nagy feladatköre a keresztyén szeretet világméretű felelőssége a békéért, az igazságos világrendért és a természet épségének megőrzéséért. Ezen a területen jóval messzebbre jutott az ökumenikus világmozgalom, (Folytatás a 3. oldalon)
