Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1988-08-21 / 34. szám

\

Evangélikus

Élet?

53. ÉVFOLYAM 34. SZÁM 1988. AUGUSZTUS 21.

SZENTHÁROMSÁG UTÁN 12. VASÁRNAP

ORSZÁGOS

EVANGÉLIKUS

HETILAP

ÁRA: 5,50 Ft

(------------------------------------------------------------------------------------------------^

Se

nki sem halhat meg békében, ha nem követett el mindent, hogy mások élhessenek.

Albert Camus

v_________________________;

„Örök hűséggel irgalmazok néked”

Hűség. Kiveszőben lévő értéke, jellemzője emberi kapcsolatainknak. Egyre kevesebbet kapunk s adunk belőle, már nem is igen számítunk rá. Túl sok a negatív tapasztalatunk ezen a téren. Kezdjük elveszíteni a bizalmunkat. Szorosnak, elszakíthatatlannak vélt kötelékek lazulnak, fosztanak, szakadnak. Barátságok bomlanak fel, házasságok futnak zátonyra, rokoni szálak válnak névlegessé. Egy-egy meg nem írt levél, elodázott találkozás, felszínes beszélgetés, - mind megannyi ék, mely eltávolit bennünket egymástól. Az ok: - a hűtlenség. Persze indokot ezernyit találunk a másikban, a körülményekben, a bennünket elválasztó távolságban, az időhiányban, a rohanásban. Néha persze elfog a nyugtalanság. Egyre elviselhetetlenebbnek érezzük azt az űrt, amely körülvesz bennünket. De kisebb nagyobb nekibuzdulásnál többre nem futja erőnkből. Újra visszasüppedünk - szinte törvényszerűen.

De a hűtlenség következményeit életünk más területein is tapasztalhatjuk. Minden kezünkben maradó kilincs, meg nem húzott csavar, pontatlanság, a határidők be nem tartása, minden orvosi műhiba, felületesen előadott tananyag - a példákat napestig sorolhatnánk, - arra figyelmeztetnek, hogy a munkánkat sem végezzük mindig lelki- ismeretesen. Mennyit bosszankodunk sokszor mások trehánysága miatt, és mennyi kárunk szárma- ■zott már ebből! De vajon magunkkal szemben is ilyen szigorúak va- gyunk-e, amikor saját mulasztásainkról van szó? Van-e szemünk saját hűtlenségünk következményeinek meglátására? Mennyi testilelki kárt okoztunk már mi is másoknak, amelyeket nem lehet többé jóvátenni, helyrehozni! Időnként elviselhetetlen teherként nehezedik ránk mindaz, amit elrontottunk, vagy éppen meg sem tettünk. Legszívesebben azonban eltemetjük magunkban ezeket az emlékeket, gondosan ügyelve arra, nehogy valami újra felidézze őket. Ha tehetjük, elmenekülünk a „tetthelyről”, nem törődve azzal, milyen romokat hagyunk magunk után.

Elérkezhet azonban a pillanat, - és jó, ha így történik, - amikor Isten megállásra kényszerít. Tovább nem menekülhetünk. Tovább nem odázhatjuk el a múltunkkal való szembenézést, mérlegkészítést, elszámolást. A teher egyre nő, és nincs segítség. A számla kiegyenlíthetetlen. Ráadásul rá kell döbbennünk, hogy most nem elsősorban emberek előtt kell felelnünk tetteinkért. Az élő Isten színe előtt állunk, és ezen a helyen olyan szánalmassá, erőtlenné, elfogadhatatlanná válik minden látszólagos mentő körülmény. Mintha hirtelen éles, vakító fénybe kerültünk volna, amely mindent leleplez, semmi sem maradhat rejtve előtte. A hűtlenségünk, mulasztásaink, —.minden egyedül Isten ellen irányul, és így egyedül O az, aki jogosult a számonkérésre. Egyszerre személyessé válik Dávid imádsága: Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak tartasz. Ezért igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted. Szinte magunkon érezzük Isten ítéletének perzselő tüzét, a Tőle való eltaszí- tottság félelmetes magányát, sötétségét. Innen nincs kiút.

Vagy mégis? Egy újabb fénysugár. Jézus. Krisztus azért jött a világra, hogy a bűnösöket üdvözítse! Isten Ítéletében ez a fölmentés, a kegyelem. O hűséges maradt az én hűtlenségem ellenére is, és az Ő hűsége irgalmat jelent. Azért ítélt, azért tört össze, hogy bekötözhessen, talpra állíthasson. De most egy új alapra került az életem: Jézus Krisztus lett az én Uram és Megváltóm. Igen. Abból a sötétségből, amit Isten borít ránk, csak Felé vezet út. Ezen kell végigvezetnie ahhoz, hogy valóban Hozzá érkezhessünk meg. Ahhoz az Istenhez, aki hűségét Jézus Krisztus keresztjében mutatta meg, erre a fára szögezve fel a bennünket terhelő adóslevelet.

Luptákné Hanvay Mária

Megemlékezés D. Ordass Lajos püspök sírjánál halála tízéves évfordulóján

A Magyarországi Evangélikus Egyház vezetősége augusztus 21 -én, vasárnap délután 3 órakor kegyeletes megemlékezést tart D. Ordass Lajos püspök, a Lutheránus Világszövetség volt alelnöke, sírjánál a Farkasréti temetőben, halála tízéves évfordulója alkalmából.

Az emlékező istentiszteleti szolgálatot dr. Nagy Gyula és dr. Harmati Béla püspökök végzik.

Én vagyok a feltámadás és az élet; aki hisz énbennem, ha meghal is, él. (Jn 11,25)

Uram ne engedd, hogy valaha is feledjük Hirosimát...

Hirosima emléknapi imaest a Deák téren

Halgass meg minket Úristen!

Egy tehetős embernek egyetlen fia volt. A fiú mindent megkapott, már gyermek korában. Később azonban ezt nem hálálta meg. Léha, köny- nyelmű életet élt. Addig feszült a húr közte és apja között, amíg elszakadt. Dühösen hagyta maga mögött az atyai házat. A család elveszettnek hitte ezt a fiút. Nem tudtak róla semmit. Hazátlanul csavargóit. Egy idő után nagy nyomorúság szakadt rá. Ekkor arra az elhatározásra jutott, hogy betör saját házukba. A szükséges pénzt így teremti meg, hogy egy időre kikerüljön a nehéz helyzetből. Az apámnak különben is kötelessége engem eltartani. - Indokolta meg tervét. Amíg a család távol volt sikerült is terve. Egy csomagban a pénz között megtalálta apja végrendeletét. Kíváncsian olvasta, kik kerültek az ő helyére. Legnagyobb csodálkozására édesapja rá, - mint egyetlen fiára - hagyta minden vagyonát. Nem akart hinni a szemének. Újra és újra olvasta a sorokat. Lehetséges volna, hogy az apja akinek úgy hátatfordított, akit elhagyott, megszégyenített, még mindig szereti? Lehet, hogy apám még mindig szeret, holott én gyűlölettel fordultam el tőle. Előfordulhat, hogy még mindig fiának tekint? Engem jelöl meg egyedüli örökösének. Nem tudott szabadulni a számára lehetetlen gondolattól. Végül elhaELŐ VIZ

Az imádkozás

■ i r vagyok, nem problémai

Zsolt 22,7

tározta, ha ennyire szereti őt az édesapja akkor ő új életet kezd. Ennek a fiúnak fogalma sem volt az édesapjáról.

Miként jövök én ahhoz, hogy imádkozni merjek? Sokáig nem értettem Jn 3,16-ot: Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Ez a szép mondat sokáig nagyon távolinak tűnt. Egy ideig így olvastam ezt az igét: Úgy szerette Isten N. N.-t, hogy egyszülött Fiát adta érte.

Jézus Krisztusért Isten újra azt mondja gyermekem vagy. Bár te megtagadtál, de én szeretlek, és örökösömmé teszlek. Megváltottalak hiába való életedből. Igaz, hogy én féreg vagyok, de az is igaz, hogy Isten Jézus Krisztusban közeljött. Ugyanezt a testet öltötte magára.

Ha ezek után még mindig kétségeim vannak, hogy imádkozhatok-e? Zavarhatom-e Istent a világ Urát az én mindennapi gondjaimmal, a Mester biztat: Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben,... Ez a megszólítás az édesapának egy nagyon meleg és

bizalmas megszólítása. Ott ahol így szólítja meg a gyermek édesapját, ezután már mindent elmondhat. Ez a megszólítás a nyitott szívek között lehetséges. A gyermek gyermek marad, az apa pedig apa, de egy szerető, bizalmas viszonyban. Testvér, a mi Urunk Jézus Krisztus biztat nappal és éjjel, mindig odaléphetsz az Atya elé. Eddigi jó munkahelyed bizonytalan lett, vidd elé izgalmadat. Neki az égi madarakra is van gondja, akik nem tudnak vetni és aratni, akkor mennyivel inkább rád, akinek a munkálkodás és tervezés lehetőségét is adta. Amikor lehúz bűnöd súlya, Dávid példája nyomán hullj a porba, kiálts és könyörögj. Kérd Isten irgalmát. Ha nem bírsz gyermekeddel, könnyek fakadnak szemedben útjai miatt, imádkozz érte. Uram én tehetetlen vagyok, de te megállíthatod.

Miként jövök ahhoz, hogy imádkozzam? Éppen a tehetetlenségem, féreg voltom vitt ide, a teremtő elé, aki még így szeret.

Korunk a mérhető eredmények ideje. Az imádság sokak szemében nem sokat ér. Testvér ne felejtsd el: ha eredményes életet szeretnél szükség van a te munkádnak is Isten áldására. Ahhoz, hogy életünk eredményes legyen sok imádságra is szükség van. Atyánk elé minden kérésünket, örömünket odavihetjük. Szabó Vilmos

Augusztus 6-án reggel már a Kossuth adó jelezte, hogy Hirosimában összegyűlnek az első atombomba áldozatainak emlékére Budapesten a Vörösmarty téren, a Dunaparton és a Margit-szigeten emlékeznek meg a szomorú eseményről és a Deák téri templom is megnyitja kapuit azok előtt, akik Isten előtt akarnak együtt elmélkedni azon, ami történt s könyörögni azért, hogy soha meg ne ismétlődhessék ez a katasztrófa. A déli krónikában interjú hangzott el dr. Harmati Béla püspökkel az esemény kapcsán az egyház álláspontjáról és szolgálatáról, az esti istentisztelet alaphangjáról. Mintegy 250-280 résztvevője volt a szokatlan istentiszteletnek. Több budapesti evangélikus gyülekezet küldött képviselőket Rákospalotától Budavárig. Voltak reformátusok, katolikusok is szép számmal, fiatalok és idősebbek egyaránt.

Harmati püspök igehirdetésében - a másnapi evangélium egy szakasza volt az alapige: Jézus sír Jeruzsálem felett - széles körűen mutatta be a japán város pusztulásának jelentősegét. Maga is járt Japánban a színhelyen, személyes élményei plasztikus hátteret nyújtottak. Beszélt a második világháború milliókat pusztító rémségeiről, az elszabadult gyűlölet, fanatizmus hatalmáról. Óva intett attól, hogy mégegyszer elszabaduljanak az erőszaknak és gyűlölködésnek démoni erői. Elkötelezettnek jelentette ki az egyházat, az egyes gyülekezeteket és egyes keresztyéneket a béke ügye mellett. Soha többé Hirosimát! Szeretetet az erőszak helyett, megbocsátást a harag helyett. Hiszen mi már átél- (Folytatás a 3. oldalon)

Törvényeiben is megmutatkozik az evangéliumi szemlélet

Szent István

Ebben az évben első királyunk jubileumi évében különös hangsúly esik augusztus 20-ára, névünnepére. Bizonyos, hogy az ö személyisége, uralkodói döntése, amivel a magyarságot a nyugati latin szertartá- sú keresztyénség vonalára vitte, Immár ezer éve meghatározója népünk sorsának. Az emlékezés évében személyét, uralkodói egyéniségét, vallási és politikai döntéseit sokféle szempontból vizsgálják, értékelik történészek, politikusok, egyházi emberek. Ezek sorában e szerény írással evangélikus egyházunk szemszögéből szeretném keresztyén egyéniségét megközelíteni.

Világosan látom ennek a nehézségeit, hiszen csak nagyon kevés adatunk van ennek kiderítésére, mégis megkísérlem egy legendáktól túlszinezett emberi arcnak a megrajzolását.

Apja Géza, még politikai, stratégiai realitásból dönt a keresztyénség mellett, gondolkodásában még sok pogány elem maradt. István már kisgyermekként ismeri meg a keresztyénséget, így életszemléletét már alapvetően határozza meg Jézus Krisztus tanítása, evangéliuma, szelídsége, türelme, megbocsátása, keresztáldozata. Egy új világ, amelyben nemcsak a fizikai erő, a hatalom a döntő. Tudjuk, hogy Adalbert prágai püspök bérmálja és István szívét megérinti az evangélium. Az is bizonyos, hogy felesége Gizella, aki korábban apácának készült, is hatással van reá. Mégis az Ö szívében terem meg a könyörület gyümölcse. Három súlyos harcot kell megvívnia előbb Koppány ellen, aki ellene lázad. Miután legyőzte, a lázadó büntetése felnégyelés, de ellenfele családját nem irtja ki, mint az akkor általános gyakorlat volt ilyen esetekben, hanem megkegyelmez nékik. Másodszor Gyula támad ellene. Egy kortárs Thiet- mar merseburgi püspök, aki különben igen szigorú mércével ítéli meg kortársait és minden nációt lenézett, Istvánról így ír: midőn Gyula feleségét a fogságból nem válthatta ki ellenségétől (unoka- öccsétől Istvántól) mintegy ajándékképpen megkapta. Sohasem hallottam valakiről, aki így kímélte volna a legyőződet. A kortárs ilyen ítélete sejtetni engedi, hogy a maga korában az irgalom ilyen gyakorlása nagyon ritka jelenség volt. Ez egy kis bepillantás István keresztyén szemléletébe. A harmadik alkalom is ezt mutatja. A/V tony 1008-ban támad ellene, de a családot ott sem irtja ki. E háromszori ismétlődés keresztyén szívének bizonysága.

Ilyen irányba mutat, hogy megíratja Imre fia számára, akit utódjának gondol Intelmeit. Benne a keresztyén uralkodó képét rajzolja meg. Igaz, hogy ezt Odilo clunyi apát írta, de az is bizonyos, hogy benne István személyes utasításait fogalmazza meg. Ez az írás a békeszeretet, a türelem, az igaz ítélkezés, a gyengék gyámolításá- nak olyan elkötelezését fogalmazza meg, ami nem minden hasonló ún. „királytükörben" olvasható. Sőt életének gyakorlata is ezt bizonyítja. Ellenségei legyőzésekor, nem fosztja ki a legyőzőiteket, csak az ereklyéket hozza el.

Ismerjük rendelkezéseit, amivel a templomokhoz vezeti a népet. A vasárnapok, vásárnapok is, hogy a vásározás alkalma, a templomba jutás alkalma is lehessen. A pogány szemléletben felnőtt szívek értsék meg a keresztyén életfolytatás más tartalmát is.

Egyik fontos intézkedése, amikor 1018-ban megnyitja a szentföldre vezető zarándokutat hazánkon keresztül. Győr, Fehérvár, Eszék, Szerémvár, Nándorfehérvár ennek útvonala. Ennek biztosítására katonai erő vigyáz. Az utazókat szállások, kereskedelmi lehetőségek várják. Ő maga is szívesen találkozik az átvonuló jeles egyházi vagy világi személyiségekkel. Érti Jézus földi működésének helyéhez vágyódó szívek kegyességét. Meglátni, ahol Jézus járt, csodát tett, tanított, és ahol megfeszítették. Ez az intézkedése egyúttal Magyarországot akkor az európai vérkeringésbe kapcsolta.

Törvényeiben is megmutatkozik ez az evangéliumi szemlélet. Az özvegyek és az árvák jogvédelmében, a keresztyén életfolytatás felé való törekvésben. Mindez a korabeli más államok törvényeihez mérten is humánusabb szemléletet jelent. A szigorú, de igazságos törvények megtartását a király biztosítani tudta és igy Magyarország a jogbiztonság tekintetében akkor az európai államok élvonalába tartozott. Ennek eredménye, hogy Európa szinte minden részéből megindult a bevándorlás és hazánkban a legkülönbözőbb nemzetiségek, vallások, foglalkozások találták meg a boldogulásukat.

Szent István döntése a latin keresztyénség mellett utat nyitott hazánkba a reformációnak. Ezen is érdemes elgondolkodni. A reformáció rajtunk túl nem ment. Mintha egy vonalat húzhatnánk Európában Poroszország és Magyarország között. Ezen a vonalon nem lépett túl a reformáció. Az ortodoxia területén nem terjedt el. A Balkánon sem. Ezt lehet különféleképpen értékelni, okait kutatni, de tény.

Fiának Imrének váratlan halála, akit egy vadászaton sebzett halálra egy vadkan, az öregedő királyt testileg, lelkileg megtörte. Beteges emberré vált, aki most már az Isten ügyének élt, imádságban jótékonykodásban készülve az örök otthonba. Hitének dolgairól a zarándokokkal szívesen beszélgetett és ha az utódlás rendezetlensége nem nyomasztotta volna annyira, szívesen kolostorba ment volna. A római katolikus egyház éppen ezért emelte a szentek sorába. Mi itt a Kolosséi levél 3 fejezete 12-14 versével idézzük emlékét: Ölt- setek tehát magatokra - mint Isten választottal, szentéi és szerettei - könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. Viseljétek el egymást és bocsássatok meg egymásnak, ... ahogyan az Úr is megbocsátott néktek, úgy tegyetek ti is. Mindezek fölé öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent.

Sólyom Károly