Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1988-08-14 / 33. szám
Evangélikus Élet 1988. augusztus u. _ • • A SZENT ISTVANI ÖRÖKSÉG - EVANGÉLIKUS SZEMMEL István, az apostoli király Leodvin, bihari püspök - alig tíz évvel István király halála után - jegyezte fel a következő jellemző epizódot: a független Bolgárországot megsemmisítő II. Bazileosz bizánci császár és a vele szövetséges István király hadai 1018-ban döntő győzelmet aratván az ellenfélen, midőn a konstantinápolyiak zsákmányoltak, és a várost (valószínűleg az ellenállás utolsó főhelyét, Ochridát) kirabolták, az igazhívő István elfordult a fosztogatástól. Belépve a Szent-György templomba, az itt talált ereklyéket elhozta, gondozta és keresztyéni tisztelettel egész életén át megőrizte. Thietmar merseburgi püspök, István kortársa pedig arról tudósít, hogy az Erdélyt birtokló Gyula legyőzése után először is futni engedte ellenfelét, majd mindezt megtetézte azzal, hogy a lengyelekhez menekült vezér után küldte feleségét. Sohasem hallottam, hogy valaki így kímélte volna a legyözöttet - írja ámuldozva az egyébként nagyon csípősnyelvű krónikás. Ebben a két kis életmozzanatban olyan jellemtulajdonságok fedezhetők fel, melyek uraknal-kirá- lyoknál páratlanoknak nevezhetők. Mert arról van szó, hogy egy hadvezér - győztes csata után - nem engedi katonáit rabolni, maga sem kíván hadizsákmányt, noha ez magától értődő volna. Vagy: egy győztes, aki ellenfelével és családmellett a kultúrát is hathatósan terjesztették. István király egyházszervező munkájának talán legismertebb eleme az a parancs, hogy tíz falu épitsen egy templomot. Talán kevésbé ismert, hogy a vasárnapi és ünnepi templombajárást kötelezővé tette (csak a tűz-őrzők maradhattak otthon), és elréndel- te, hogy a hetivásárokat vasárnap rendezzék meg, mégpedig a templom előtti téren. Fiának 1031-ben történt tragikus elvesztése megtörte a nagy királyt, hiszen gondosan kitervelt jövőépítése foszlott semmivé. Közeli - Magyarországon élő - rokonságában (Vászoly és családja) nem bízhatott a még meglévő erős pogány hajlandósága miatt; nem volt sokkal több szerencséje a velencei származású rokonnal, kijelölt utódjával, Orseolo Péterrel sem, akinek keresztyénsége ugyan „kifogástalan” volt, viszont erőszakos, mereven csak a maga elgondolását követő, s a magyarokat megvető természete miatt később tragikus véget ért. Volt hát oka buzgó imádkozásra, hogy ami Isten nevében kezdődött, az folytatódjék, hogy megmaradjon nemzet és egyház. Bizonyosak lehetünk reménysége felől is: hogy aki kér, az kap; aki keres, az talál; és a zörgetőnek megnyitják az ajtót. (Mt 7,8). id. Magassy Sándor A Magyar Vöröskereszt és az egyházak A Magyar Vöröskereszt ma a véradó szolgálat mellett elsősorban a családvédelem, az idősek gondozása és az Erdélyből hozzánk áttelepülők segítése területén látja a legidőszerűbb feladatokat, s ezekben a társadalmi önkéntes segítő szolgálatokban változatlanul számi taz egyházak, lelkészek és hívek aktív, sokoldalú segítségére - mondotta dr. Hantos János, a Magyar Vöröskereszt elnöke, a budapesti országos központban dr. Nagy Gyula püspök-elnökkel tartott július 28-i találkozáson. A püspök kifejezte egyházunk teológiai meggyőződését, hogy a keresztyén hitnek szüntelenül sokoldalú, cselekvő szeretetben kell megnyilvánulnia a szenvedők, bajbajutottak, betegek és idős emberek iránt. Dr. Hantos elnök kifejezte köszönetét az Evangélikus Egyház három gyülekezeti központban végzett, az Erdélyből áttelepülőket segítő szolgálatáért, és a megbeszélést követően személyesen mutatta be a püspöknek a Magyar Vörös- kereszt központjában az erdélyi áttelepülőket gondozó országos iroda munkáját. Scholz László ISTEN KÜLÖNÖS SZERETETE örvénylő szeretet A Te irgalmad árja. Megforgat, mélybe von Vak éjtől körülzárva. Jónásként rebegünk, Mint kit lenyelt a cet S három éjnap után Életben partra vet. Fölérnünk oly nehéz Szivednek titkát-mélyét! Mért átvirrasztanunk Gyötrelmek sűrű éjét?! így válik semmivé Az emberbüszkeség S kéklik felhőtelen A föld fölött az ég. Légy áldott, Istenünk, Hogy szereteted árja Elvisz - bármint sodor - A mennyek országába. Rejtőző irgalom, Mélyén Krisztus-kereszt, Feltámadást ígér - Hogy higgyük, add meg ezt! Hálaadás az ősi templomért Folytatás az 1. oldalról) munka és három évig tartott a felújítás, de ebben benne volt a gyülekezet, az egyház és az állam közös erőfeszítése és támogatása. Van mit köszönni ma Istennek és van miért hálát adni. Az ősök hite, nemzedékek hite épült bele ebbe a templomba századokon keresztül - ma kegyelettel és hálával gondolunk rájuk is. De köszönjük a ma élő nemzedéket is Istennek, akik elhatározták és véghezvitték ezt a felújítást - nemkülönben hálával köszönjük meg azt is, hogy szakemberek, művészek és iparosok fáradoztak, hogy széppé tegyék Isten házát. Bármilyen nagy ajándék is a templom, a legnagyobb ajándék mégis az, hogy ezen a helyen Jézus önmagát adja nekünk. Ebben a templomban ő a legfontosabb! Szerete- te, bocsánata és megújító ereje itt Dörgicse-Kővágóőrs Társgyülekezet lelkésze volt. Ő ismertette a templom és a mostam felújítás történetét. A köszönő szó nemcsak a gyülekezetnek, hanem a Lutheránus Világszövetségnek és a Gusztáv Adolf Segélyszolgálatnak is szólt. A hat milliós költséghez az Országos Műemléki Felügyelőség három, Veszprém megye Tanácsa másfél millióval járult hozzá. Külön kell szólnunk a Faműves Műhelyről. Ez a csoport narkomán fiatalok foglalkoztatásával indult. Táborba gyűjtötték őket és egy heti foglalkoztatás után maguk nyilatkoztak meg, hogy az itt élt életmódot folytatva le tudnának szokni a drogról. Ez a csoport fejlődött tovább es működik ma Szentgálon. Ők vállalták nem csupán a régi faragások elkészítését, de a régi padok és berendezések javítását, felperes köszöntötte az ünneplő gyülekezetét. A kis gyülekezet örömében részt vett Farkasházi Ferenc kerületi felügyelő is, aki örömmel szólt arról, hogy az egyház ma építő munkát végez, amit nemcsak ez a hely, de Teológiai Akadémiánk és a fasori gimnázium létesítése is bizonyít. Boros Lajos lelkész a szomszédok nevében szólt és szere- tetre intette a gyülekezetét. A szép nap után hazafelé tartva, az élmények és látottak alapján arra gondoltam: a kővágóőrsi templom is van olyan nevezetes műemlékünk, mint a nemeskéri. Ha kis gyülekezetek nem bírják minden évben megtartani emlék-napjukat, miért ne lehetne felváltva tartani. Egyszer Nemeskéren, egyszer Kővágóőrsön? A Bálát on fel vidék természeti szépségei, viszonylagos közelsége méltán sorolhatja emlékhelyeink sorába a kővágóőrsi, gyönyörűen helyreállított templomunké- Tóth-Szöllős Mihály lép be életünkbe. így ad nekünk életet, hogy ez az élet itt a földön igaz, teljes, emberi élet legyen. Kenyérként adja magát nékünk, hogy ez az igazi étel egy közösségbe formáljon bennünket. így lesz ez a templom egy kis része az egyház egész világot átfogó közösségének. S hogy mennyire így van ez, annak bizonyságát adta az ünneplő gyülekezet, mert az úrvacsora vételéhez igen sokan térdeltek az oltárhoz. Jézus, az élet kenyere önmagát adva, közösséget munkált az ünneplő gyülekezetben. Ünnepi közgyűlés zárta a templomi alkalmat. Megható volt a gyülekezet volt lelkészének, Sümegi István ny. lelkésznek szívből fakadt, a hálát és a csoda feletti örömöt egyaránt kifejező kezdő imádsága. O volt az utolsó kővágóőrsi lelkész. Utóda - a már szintén nyugdíjas Éltes Gyula - már a újítását is. Vezetőjük Rohály Gábor szerényen köszönte meg a munka lehetőségét és örömmel adta át munkájuk eredményét. A három napos ünnepségsorozat, az egész falura kiterjedő rendezvények azt bizonyították, hogy az önkéntes csoportok, társulások nem csupán eredményes munkára, hasznos tevékenységre alkalmasak, de közösségformáló és megtartó erejük is van - különösen kis települések életében. A közgyűlésen szólalt fel Szálkái József egyházügyi tanácsos, Veszprém megyei egyházügyi titkár, aki a közös erőfeszítést és a jó együttműködést dicsérte és kívánta, hogy e falak közül egymás sze- retete es tisztelete sugározzák ki. Horváth Ambrus rk. plébános és Suhay Lajos református lelkész köszöntő szavai után dr. Fabiny Tibor professzor és Varga György esGyülekezeti ház avatás Nagyvelegen A közös feladat egymáshoz is közel segít A Bakony északkeleti peremén, közel a Vértes hegységhez kicsiny falu húzódik meg a hegyek között. Főként evangélikusok lakják. Nagyvelegen 1960-ban még több, mint 1000 lelket számláltak. A kistelepülések jól ismert gondjai azonban itt is erős elvándorláshoz vezettek. 20 év alatt a lakosság egyharmada elköltözött, zömében a fiatalok. Amikor 1983-ban az akkori lelkész nyugdíjba ment, a terv az volt, hogy a falu egyetlen parókiája is üresen marad, és a szomszéd lelkész gondozza majd a gyülekezetei. Pintér Károly lelkész és Lábossá Lajos esperes Hogyan épülhetett meg mégis az erősen lecsökkent létszámú gyülekezetben a másfél millió forintot érő gyülekezeti náz központi fűtéssel? Ráadásul önerőből, hiszen csupán 90 000 Ft segély kisebbítet-' te a kiadások terhét!? Azért, mert sokan úgy álltak az építkezéshez, mint a sajátjuk mellé. Félretéve' egyéb munkákat, feladatokat. Ez a gyülekezet jövőjéért vállalt tevékeny felelősség másokat is magával ragadott. Jöttek a messzebbre költözöttek közül is segíteni. Építkezésbe belevágni, főként úgy, hogy még nincs meg az anyagi fedezet, vezethet csődhöz is. De ha megvan mögötte a felismerés, minél többekben személy szerint: ez a mi ügyünk, érdemes érte áldozni, fáradozni, ez másokat isv sőt a kívülállókat is mozgósítja. így kerültek közelebb egymáshoz munka közben rendszeres templombajá- rók a ritkábban jövőkkel vagy éppen a más vallásúakkal. Nemcsak testközelbe kerültek egymással, hanem lélekközelbe is. Voltak, akik már a közös munka kapcsán, Jézushoz is közelebb kerültek a testvéri beszélgetésekben. Három év telt el a régi gazdasági épület bontásától a gyülekezeti ház avatásáig. A nagy nap 1988. június 5-én jött el a gyülekezet számára. Az igehirdetésben Lábossá Lajos, a Fehér-Komáromi egyházmegye esperese lPt 2,1-10 alapján tett bizonyságot arról, hogy a gyülekezeti házat építő gyülekezetnek is házzá kell épülnie, lelki házzá. Élő kövekként alkotva erős, megtartó testvéri közösséget. Ebben a közösségben felszabadító erő az is, hogy nem a mi munkánk hozza ezt létre, hanem Isten élő és ható igéje, ha hagyjuk magunkat beépíttetni a Szentiélektől a gyülekezet lelki házába, hogy abban hasznos helyet foglaljunk el. Az avatáshoz kapcsolódó közgyűlésen Lábossá Lajos esperes után dr. Farkasházi Ferenc, az Északi Evangélikus Egyházkerület felügyelője köszöntötte az ünneplő gyülekezetét, majd a jelenlévő szomszéd gyülekezetek lelkészei. Nagy munkát fejezett be a gyülekezet közössége. Mégis nem végpont, hanem határkő volt e júniusi vasárnap, mert kellenek az előrevivő újabb feladatok. Most már az élő kövekből lelki házzMpülés útján, hogy egyre közelebb kerüljünk egymáshoz, és a mi Urunkhoz, akinek az örökkévaló, nem kézzel csinált hajléka vár minket. Nem a mi, hanem az ő érdeméért. Egymáshoz igazán az ő kitartó követése segít. Ez a mi ügyünk, amelyért érdemes áldozatot hozni, fáradozni. Ez az életvitelünk mozgósítson másokat is az 0 ügyét szolgálni, mert sok élő kőre van szükség, hogy a ház elkészüljön. Pintér Mihály Szolgálatunk az erdélyi menekültek között „Jövevény voltam - befogadtatok” A fenti jézusi igével hirdettük meg a békéscsabai Nagytemplomban Békéscsabán tartózkodó erdélyi menekültek szeretetvendégségét, testvéri találkozóját, s kértük a híveket, hogy tegyenek meg mindent ennek a találkozónak a sikeréért. A szószéki hirdetés és a személyes kérés nyitott fülekre talált és megmozgatta a gyülekezetét. 1988. július 20-án, szerdán egymás után jöttek a hivek, s hozták magukkal a finomabbnál finomabb ennivalókat: a szeretetvendégsé- gek külső „kellékeit”. Jöttek idősek és fiatalok, férfiak és nők. Amint közeledett a meghirdetett idő, a 18 óra, úgy nőtt bennünk az izgalom, hogy vajon hányán jönnek a személyesen és levélben meghívott menekültek közül. Egymás után jöttek. Egyesével és csoportosan. Kissé félszegen, bizonytalanul, mint akik még nincsenek igazán otthon. Nem is csoda, hiszen többségük alig pár napja, vagy hete érkezett városunkba. Csakhamar megtelt a nagy tanácsterem, mert többen jöttek, mintsem gondoltuk. Azért mindenkinek jutott hely a terített asztalok mellett. Aztán megkezdődött a műsor. A békéscsabai gyülekezeti ifjúság a szeretet- ről, a békéről énekelt, amelynek forrása Isten. Isten nevében üdvözöltük őket. Nem kérdeztük, ki miért jött, kinek mi a vallása, hite, világnézete, nemzetisége. E sorok írója Zsolt 56,4-5 alapján arról szólt, hogy az ember jogos félelmét, szorongását eloszlatja az Istenbe fogódzó hit és a belőle fakadó szeretet, amelynek jó gyümölcse a béke. A változatos műsor után, étkezés közben testvéri beszélgetés alakult ki a jelenlevők között, majd pénzbeli és természetbeni adományokat osztottunk szét, ezt követően kedvükre válogattak a gyülekezeti tagoktól és ausztriai hittestvérektől kapott ruhaneműkből. A fenti alkalom csak egyik jele annak a munkának, amit Békéscsabán végzünk az erdélyi menekültek között, akik gyakran keresnek fel bennünket. Három férfinak a gyülekezeti építő- brigádban, egy nőnek a szeretetotthonunkban adtunk munkát. Egy házaspárnak lakást is adtunk. Hetenként kétszer fogadóóra van számukra, amikor lelki és anyagi gondjaikon igyekszünk segíteni. De nem csupán a heti két alkalommal fogadjuk őket. Bármely napon, bármely órában készek vagyunk nekik segíteni, mert tudjuk, hogy ez most Istentől kapott feladat, amit vállalni és végezni kell. Táborszky László Erős várunk - hajlékunk nemzedékről nemzedékre... így énekelünk és fohászkodunk a 46. és 90. zsoltár alapján a mindenható Istenhez, mégpedig a menekültsegélyezés szolgálatában is. Mert hozzánk onnan menekülnek, ahol évszázados templomerődöket, családi hajlékokat, az európai kultúra jelentős darabját és ezzel együtt a magyar és más nemzetek kultúrkincsének egy részét akarják megsemmisíteni. Ezért segítséget kell nyújtani azoknak, akik útrakelnek, de segítséget kell nyújtani azoknak, akik otthonmaradnak s e kettő találkozik a szétszakított családok megsegítésében. Az evangélikus segélyszolgálatnál jelentkezett családok gyermekeinek 46%-a maradt otthon, a házaspárok döntő többsége is elszakadt egymástól, noha egymás támogató, kezét nem akarták elengedni, egymást nem akarták elhagyni. Ahogy emberileg nő a családegyesítési törekvés bizonytalansága, úgy akarnak egyre többen nem szocialista országokba eljutni a gyerekükkel, a házastársukkal való mihamarabbi találkozás reményében. Nem lehet csodálkozni, hogy a menekültek többsége lelkileg és idegileg megtört ember. Ezért a segélyezés fontos része a lelkigondozás egészen az új környezetbe való beilleszkedésig. Segélyszolgálatunk munkalehetőségeket is közvetít gyárak, vállalatok, tsz-ek és gmk-k támogatásával. Néhány orvos önkéntes felajánlása, hogy a szokásos orvosi ellátáson felül is gondoskodnak a rászorulókon (vannak, akik kórházi ápolásra szorulnak, ill. kórházi gyógykezelésre érkeznek). A Vöröskereszt családegyesítési fáradozásait igyekszünk támogatni s ebben önkéntes jogász sfegít nekünk. A családegyesítés kérdése mutatja, hogy milyen fontos a tekintélyes nemzetközi szervezetek támogatása, köztük az LVSZ-é is; s milyen súlyos kötelezettség nehezedik a nagyhatalmak vállára, nehogy a béke bárnol takarója legyen embertelenségeknek és néppusztítás- häk. Rózse István jával szemben nagylelkű. Mindez arra mutat, hogy István király ke- resztyénsége komoly volt és őszinte. Olyan király, aki maradéktalanul megfelelt a „keresztyén király" példaképének. A Luther által is f nagyra becsült Augustinus egyház- ] atya egyik művében azt találjuk, I hogy: boldognak mi azokat w feje- " delmeket mondjuk, akik igdasúgo- san uralkodnak; ... akik hatajfnu-gi kai arra használják fel, hogy ísféypiS tiszteletének terjesztésére, az ommß ségének rendeljék alá; akik IstwnSä félik, szeretik, tisztelik; akiltlmm mevtorlásbai^'itésadelmesek.iL-ik- künn x'erurMMHB^jS^K^iáMK; 3,'mciben!,is-:- a gondola^p^^i|i^J^^(^Ö^S^|Í!; ban matos jegyzések uralkodót montndpl^l^j'^p^. tikai és hadi tevék^á^^tj^mfet-^ te is érvényesíti kát. Lényegében nisége eleeendőnelifehu^S^im^ szentté avatásra a>b®^|áí|^rbah',. amikor jószerivel c^’|feYtají\ikat avattak szentté, ill. akikkel kapcsolatban teppípra^ letti, csodás események tett kimutatni. A 11. Szilveszter pápaMra! küldött korona, a személy«|j|j|eme- ken túl, annak a poliü|||i|p elismerését is jelentette, melynek következtében a nép nagy tömegei váltak keresztyenné. Vannak olyan nyomok, melyek arra engednek következtetni, hogy a keresz- lycnség már István király uralkoS aása előtt gyökeret vert hazánk- Jguj; térítő szerzetesek nyugatról yjajjlffilkeletröl egyaránt jöttek, s J|aj|gBzínüleg a nyugati térítők 8§|||®rémben már egy egyházi /iMggwitot is létrehoztak. Ez a térí- vált egészen szervezetté íxS^át^gJronázása után. Lényegé- szaíbad kezet kapott a király a egyház megszervezésé- alatt megalakult az ér- lÄMiÄmztergomban, valamint Egerben, Pécsett, <5y$tott; Kalg^te§|.^ryulafehérolyan ^föy^^^^^dottbíitosíta- '.i'^a- ténfo é$ szervező műnkéit vég- /.Ä^uspöitokne^ és pápokpák. Ist- •^iV^.''<^lkodasának ^aspaw felémég í.; ji|^Ä^gyhazme^e j afittarosvári (kasöbbi váci I TroiffosTnega^^áWdfem külö- ! nősképpen a patmnHpmÉipátság megalapítása, mSeas&a Szerzetesi központok y^S^Sanításnak és missziónak Ö^napgKülözhetet- len bástyái, mán^k akeresztyénség
