Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1988-07-24 / 30. szám

Evangélikus Élet 1988. július 24. Kettős ünnep Gyékényesen URAM, ATYÁNK VAGY TE MÉGIS Gyékényesen — ebben a határmenti községben — már a 17. század elején evangélikus templom állt iskolával, melyet a 18. század közepén elvettek és széthordták. A Türelmi Rendelet után fatemplom épült, ezt 1799-ben téglatemp­lom váltotta fel. ' ■ ... A jelenlegi templom építését 1887-ben kezdték meg - Morandini olasz építőmester tervei és kivitelezése alapján -, s még abban az esztendőben fel is szentelik. A templomot többször renoválják, s ez a mostani teljes külső-belső felújítás tavasszal fejeződött be, éppen a 100 éves évfordulóra. 1988. június 19-én dr. Harmati Béla püspök ünnepi istentiszteleten szentelte újra a megszépült templomot. Az istentisztelet keretében pedig Dubovay Géza esperes iktatta szolgálatába Smidéliusz Zoltánt, a gyülekezet újonnan választott lelkészét. Dr. Harmati Béla püspök Ézs 64,7-8 alapján örömről, bűnval­lásról és Isten-magasztalásról szólt. Örömről, mert az itt ülők - hálát adva a megújult, megszépült temp­lomért - elmondhatják: Uram, Atyánk vagy te mégis. A gyüleke­zetnek volt hite, szerétete, bizalma, hogy keze munkájával, az egyház, egyházi világszervezetek és a társa­dalom segítségével megújítsa templomát. Együtt örülhetnek a kereszt jelében - hatalmas fake­reszt függ az oltártérben -, mely­vízszintesen és függőlegesen átfog­ja a világot. Ez a templom szolgáljon annak felismeréséül, hogy Isten kezébe akarja venni életünket, s formálni akarja. Legyen ez a templom az a hely, ahol a Mester közel lép és átformálja a gyülekezet minden tagjának életét. Mert a gyülekezet tagjainak van szüksége templom­fa, hiszen mindannyian rászorul­nak Isten formáló,, újat akaró és átalakító szavára. Isten színe előtt el kell számolni arról, ami bennünk van. A te né­ped vagyunk - mondhatjuk, de van-e jele életünkben Istenhez tar­tozásunknak? Tekints reánk Urunk - Formálj hasznos emberekké bennünket. Mindenkinek, aki itt van, feladata, hogy körülnézzen, kinek van szük­sége rá, a részvétére, a szeretetére. Ez legyen keresztyének „mellék- foglalkozása”. Végül pedig emlékeztette Har­mati püspök a gyülekezetét, hogy bár a térképen Gyékényes a „sa-. rokban” van, de Istennél középen. Templom, lelkész és gyülekezet - Isten színe előtt van. Isten népe a gyülekezet - ez arra kötelez mind­annyiunkat, hogy aszerint éljünk, amire Isten elhívott. A templom újraszentelése után, a lelkésziktatást követően az újon­nan beiktatott lelkész, Smidéliusz Zoltán Lk 15,1-7 alapján, az elve­jubileumra versben köszöntötte a templomot és a gyülekezetét. Eb­ből szóljon e kis részlet: Láttam sok csodálatos dómot a nagyvilágban azóta, eszembe jut most Orvieto, Párizs, Velence és Róma. Egbeszökő gótikus csodák és márványcsipkés remekek, ámulva néztem szépségetek, de szivemig nem értetek! Szülőfalumnak szép temploma van az én szivem közepén, az épitők áldozatáért hálát rebegek ma is még .'.. És megköszönöm mindazoknak, akik most újra fáradtak, és áldoztak a templomunkért, hogy megújulva szolgálhat.-cz­Mégis kell elveszettségről beszél­ni, hiszen mindenki a maga útját járja, a saját feje után megy, s köz­ben nem veszi észre: letért a jó útról. Elveszettségünket - céltalansá­gunk, reménytelenségünk mutatja: nem látunk csak a sírig. Szakadék­hoz jutunk: nemcsak Istentől tá­volodók, hanem őt keresők is. S csák egy valaki van, aki meg­menthet a zuhanástól - a saját éle­te árán is -, van aki megszabadít­hat: Jézus.. Ő megmutatja, hogy van út az Atyához. Öröm a mai nap. De a földi ünnep akkor lesz igazi, ha ezen az ünnepen egy elveszettet megtalált Jézus - fejezte be igehirdetését a lelkész. Az istentiszteletet és úrvacsorát követő közgyűlésen Smidéliusz lel­kész ismertette a templom és tata­rozás történetét. Majd a köszönté­sek következtek, mélyet Dubovay Géza esperes kezdett. Gyülekezetei és lelkészét köszöntötte még Basics Eugén, a Szlovén egyházból, Varga György esperes Pápáról, Illés Béla helyi plébános, Bandi István a gyü­lekezet előző lelkésze, Fónyad Pál, Teke Zsigmond lelkészek, Smidéli­usz Ernő, a beiktatott lelkész édes­szett juh példázatáról hirdette az igét. Bevezetésében elmondta, hogy talán sokan úgy gondolják, hogy nem szerencsés a textusválasztás: ünneprontás élveszettségről be­szélni. Hiszen minden éppen az el­lenkezőjéről tanúskodik. Egymás­ra talált lelkész és gyülekezet, meg­újult a templom. apja, aki maga is lelkész, Horváth Ferenc országgyűlési képviselő, Benkö Miklós tanácselnök, Demé- né Smidéliusz Katalin lelkész, vala­mint dr. Harmati Béla püspök. A közgyűlést a konfirmandus gyermekek szavalatai tették kedve­sebbé. ifj. Kapi Béláné sz. Marjai Erzsé­bet, Gyékényes szülötte a 100 éves Mormon Egyház Magyarországon Hirt adtunk már arról, hogy Jézus Krisztus Mai Szentjei Egyház - közis­mert nevén a mormon egyház - elis­mert felekezet lett hazánkban. Ez alka­lomból az egyház egyik vezetője Elmar Russel Nelson járt hazánkban és sajtó- tájékoztatón ismertette a mormon egy­ház életét Amerikában., Hans B. Ring- ger az európai mormonok vezetője ár­ról beszélt, hogy NSZK-ban, Lengyel- országban, Svájcban élnek nagyobb számban hiveik. A magyarországi egy­ház vezetői dr. Kereszti Gedeon és dr. Varga Péter Pál arról számoltak be, hogy folyik egyházuk szervezése, gyűj­tik híveiket, akik általában külföldön ismerkedtek meg egyházuk tanaival és vállalták az egyháztagságot. Ha meg­szilárdították egyházszervezetüket, ter­vezik templom építését is és szeretné­nek bekapcsolódni a többi egyházak­nak társadalmunkat segítő, missziói munkájába, különösen az alkoholis­ták, kábítószeresek között végzendő szolgálatukkal. Egyházukban önkén­tes tized-fizetés van, ebből építik temp­lomaikat és ez az alapja missziói tevé­kenységüknek. Az egesz világon kb. 6,5 millió egyháztagot tartanak számon. Hazánkban még nem ismeretes tagjaik száma. Tanításukban két fontos terü­letre irányítják a figyelmet: az egyik a család szeretete, a másik az egészséges életmód folytatása, ezért távoltartják magukat dohányzástól, alkoholfo­gyasztástól sőt a kávé élvezetétől is. Különböző ismeretterjesztő anyagok útján teijesztik hitelveiket. Dr. Tóth Károly püspök az Elnöki tanács tagja Az Országgyűlés nyári ülésszakán országgyűlési képviselővé és az Elnöki Tanács tagjává választotta dr. Tóth Károly református püspököt a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa elnökét. Országgyűlési képviselővé választották Viczián Jánost, a Szabadegy­házak Tanácsa elnökét. Egyházunk elnöksége és gyülekezeteink nevében áldást kívánunk a fontos és felelősségteljes szolgálatukra. X Az Európai Nukleáris Leszerelési Mozgalom konferenciája Az Európai Nukleáris Leszere­lési Mozgalom (END) 7. konvent- jén részt vett magyar békemozgal­mi küldöttség tapasztalatairól júli­us 5-én sajtótájékoztatót tartottak Budapesten, amelyre az egyházi la­pok munkatársait is meghívták. Barabás Miklós, az Országos Béketanács főtitkára elmondotta: a mozgalom idei konferenciáját jú­nius 29. és július 2. között tartot­ták Lundban (Svédország). Az összejövetel feladata az volt, hogy áttekintse, értékelje az európai bé- kemözgalom helyzetét, és progra­mot dolgozzon ki a békéért küz­dők számára. Az alkalmon 25 eu­rópai országból körülbelül ezren vettek részt, közöttük természete­sen különböző keresztyén béke­mozgalmak képviselői is. Az Európai Nukleáris Leszere­lési Mozgalom 1980-ban alakult meg, és kezdetben a NATO raké­tatelepítési politikája elleni tiltako­zást tekintetté fő feladatának. Ezt azóta felváltotta a világbéke meg­erősítését szolgáló programok tá­mogatása; a hadászati fegyverek 50 százalékos csökkentése, a ha-. gyományos fegyverek korszerűsí­tésének megakadályozása, atom­fegyver-mentes övezetek létreho­zása, az idegen csapatok kivonása, a rakéták eltávolítása Európából. A sajtótájékoztató résztvevőit - amint ez várható volt - különösen is foglalkoztatta, hogyan reagál­nak a nyugat-európai békemozgal­mak a nemzetiségek jogait sértő, romániai politikára, elsősorban az úgynevezett településrendezési ter­vekre. Barabás Miklós kijelentet­te: a konventen. meggyőződhettek arról, hogy a „településrendezési” tervek nyomán kibontakozott ma­gyar-román vita iránt a nyugat­európai békemozgalmak nem ta­núsítanak különösebb érdeklő­dést, ezért le kell számolnunk azzal az illúzióval, hogy a mi oldalun­kon állnak ebben a vitában. Lehel László, az Ökumenikus Tanács fő­titkára, aki az Egyházközi Békebi­zottságot képviselte a delegáció­ban, hozzáfűzte: egyes, főleg ke­resztyén békemozgalmi csoportok már foglalkoznak a kérdéssel - Nyugat-Európában most kezde­nek ráeszmélni arra, hogy mi is történik Romániában. Ezért még több információra, személyes ta­lálkozásra, beszélgetésre van szük­ség. A témát a konventen nem ma­gyar, hanem nyugat-európai részt­vevők vetették fel. Az Országos Béketanács főtit­kára végül bejelentette az Európai Nukleáris Leszerelési Mozgalom következő konferenciáját 1989- ben Spanyolországban rendezik meg. Felvetődött, hogy 1990-ben szocialista országban tartsák a ta­nácskozást, nagy valószínűséggel Magyarországon kerülne rá sor. (MTI - szp) Környezetvédelem - mint egyházi feladat A hetvenes években világszerte felerősödött e szó csengése: kör­nyezetvédelem. Először csak poli­tikai csoportosulások, főként a környezet szennyeződésétől és kü­lönböző ártalmaktól szenvedők húzták a vészharangot, azután mind inkább előjött a világunkért való felelősség és ekkor már egyhá­zi szervezetek, sőt világszervezetek tették programjukká a világért va­ló felelősség, a természet egyensú­lyának, az Istentől teremtett világ emberi kéztől történő megrontásá­nak megállítását és a folyamatok visszafordítását. Néhány hete a Magyar Újság­írók Országos Szövetségének Fele­kezeti Lapok Szakosztálya rende­zett tanulmányi kiállítást az egyhá­zi újságíróknak. Tatára látogat­tunk el, ahol a Komárom megyei környezetvédelmi koordinációs társulást tekintettük meg. Ezt a társulást 56 megyebeli vállalat hozta létre, hogy a Tatai-medence területén a vizek és a levegő szeny- nyezettségére, valamint a veszélyes hulladékok megsemmisítésére fi­gyeljen, alakítsa az emberek szem­léletét, kialakítson egy hatásos in­formáció-rendszert és főként a megelőzésben segítsen, hogy ne ak­kor kelljen beavatkozni, amikor már késő. Jó volt látni, hallani az eredményekről szóló beszámolót, kiállítási képeket és grafikonokat. Szomorú, hogy ezen kívül csupán még egy ilyen társulás működik Észak-Magyarországon. De taláa van más úton is megoldás? Ez ju­tott eszembe, amikor kézhez kap­tam azt a felhívást, melyet most ol­vasóinknak közreadunk. Magyar Környezetvédelmi Egyesület ala­kult és ennek keretében minden magyar állampolgár - a felelőssé­get vállaló keresztyén emberek is - dolgozhatnak. íme a felhívás: Veszélyben a Föld és vele ai em­beriség. Korunk minden eddigit fe­lülmúló lehetőségeket nyújt a fejlő­déshez ugyanakkor minden eddigi­nél nagyobb katasztrófával fenye­geti természeti értékeinket és az épített környezetet. Hazánkban a 70-es évektől kör­nyezetvédelmi közösségek, bizott­ságok működnek. Jelzéseikkel, ér­dekképviseleti tevékenységükkel segítséget nyújtanak a környezet szennyeződésének megszüntetésé­hez és megelőzéséhez. Több száz állampolgár képviseletében a nép­front kezdeményezésére megalakult a Magyar Környezetvédelmi Egye­sület. Az Egyesület célja:- a környezetvédelem nemzeti programjának kidolgozásában és megvalósításában közreműködve elősegíteni hazánk természeti kin­cseinek megóvását- társadalmi összefogással elő­mozdítani a szebb, egészségesebb emberi környezet kialakítását fenntartását, az etikus magatartást és a harmonikus fejlődést. Az ember és a természet létfeltéte­leinek megóvásáért a jövőért aggódó magyar állampolgárok és közösségek részvételével - szeretnénk dolgozni. Várjuk honfitársaink csatlakozá­sát! Jelentkezni lehet: Magyar Környezetvédelmi Egye­sület 1360. Budapest, Pf. 6. A „mozgó egyházmegye" esperesének búcsúja Jó volt a fraternitás - segítettük egymást. E hónap elején, 44 évi szolgálat után ment nyugdíjba Sólyom Károly paksi lelkész, esperes és püspökhe­lyettes. Magas állami kitüntetést - Április 4. érdemrendet- kapott ez alkalomból, államunk elismerése­képpen. Egyházunk köszönetét és megbecsülését az Országos Elnök­ség által adott fogadáson mondotta el dr. Nagy Gyula püspök-elnök, külön is méltatva az utóbbi években végzett püspökhelyettesi szolgála­tát. Most a néhány éve felépült szép új paksi parókián lapunk szerkesz­tője beszélgetett vele lelkészi pályá­jának íveléséről.- Először halljunk néhány mon­datot gyermekkoráról és szolgálat­ra való felkészüléséről. Budapesten születtem 1920. pünkösd vasárnapján. Pesten és a hódmezővásárhelyi evangélikus is­kolában jártam elemibe, ugyanitt a ref. gimnáziumba, majd a szegedi reálgimnáziumba középiskolába. A soproni hittudományi karon vé­geztem teológiai tanulmányaimat. Kardos Gyula dunáninneni püs­pök volt szigorlati elnökünk, s mi­vel abban az évben nem volt vég­zős teológusa, arra kért, hogy menjek át kerületébe.- Mely gyülekezetekben végzett lelkészi szolgálatot, mielőtt a paksi gyülekezet lelkésze lett? Először Lévára kerültem, ahol hitoktatást és ifjúsági munkát vé­geztem. Kardos püspök halála után a komáromi esperes, - aki a püspök helyettese lett - magával vitt Komáromba. A német meg­szállás után a bombázások elsza­porodása idegeit felőrölte és vidék­re költözött át, így a gyülekezeti munka teljesen rám maradt. Ko­márom qszaki városrészében lak­tam, ezért amikor a front átvonult felettünk, egyszerre Csehszlová­kiába kerültem. Egy darabig nyu­godtan járhattam megfelelő igazo­lással a két Komárom között és végezhettem a lelkészi és istentisz­teleti szolgálatokat, 1945. június 25-én éjjel húsz perc alatt áttettek a határon. Időközben itt Komá­romban házasodtam meg: Wallner Etelka német-francia szakos ta­nárnőt vettem feleségül. O első gyermekünket várta 1945 elején és szűkös körülményeink miatt szü­leihez ment haza Sopronba. így ezektől a viszontagságoktól meg­kímélve maradt. Lassan rendeződ­tek a viszonyok a déli városrész­ben, helyrehoztuk a lakást és ima­házat. Ekkor visszaérkezett a gyü­lekezet lelkésze és engem áthelyez­tek Tatabányára. -Itt „bányalel­kész” lettem, - bár státuszom még segédlelkészi volt - mert akkor még a bányavállalat tartotta a lel­készeket ezen a településen. Ide is visszajött a korábban elmenekült lelkészük, s én megint válaszút elé kerültem. Akkor hirdették meg a paksi gyülekezet állását, ezt meg­pályáztam és 26 pályázó közül né­gyünket meghallgatva, engem vá­lasztottak lelkészükké.- Harmincnyolc évi paksi szolgá­latának milyen kedves emlékeit őrzi Esperes Űr? Először nagyon nehezen ment a munka. Kopott templom, nem volt imatermünk sem, a lakás is régimódi és vizes vöt. De elindult a munka a fiatalok között, szere- tetvendégségek, evangélizációk voltak a gyülekezetben. 30-40 kö­zött volt az ifjúság és a leánykor létszáma és az egykori ifjúsági ta­gok, ma a gyülekezeti munka javát végzik. Sok szórvány is tartozott Pakshoz. Ezek a környékbeli pusz­ták voltak, de mindenütt több csa­lád lakott együtt, annyira hogy még hitoktatásra is kellett járni a paksi pusztákra, annyi volt a gye­rek. Természetesen kerékpárral lá­togattam ezeket a szórványokat: Cseresnyés, Hegyes, Gyapa és Csámpa evangélikusait. Volt még egy különös szórványom is: Aka- lacs. Ide menekült a kitelepítés elől Györkönyből vagy 30 család. Juh- hodályokban laktak. Istentiszteleti helyünk nem volt, így télen-nyáron a szabad ég alatt tartottuk az isten­tiszteleteket, s ezek nagyon kedves alkalmak voltak, olyan lelkesen énekeltek, olyan igazi gyülekezet alakult ki ott a pusztában. Később hozzákezdhettünk épületeink rendbehozásához. Templomot hoztuk rendbe, a lakást először ja­vítgattuk és modernizáltuk, végül 1981-83. között felépítettük ezt az újat, melyben a lakás és a gyüleke­zeti terem'is együtt van.- Ennyi munka mellett az espe- resség még több gondot hozott. Ho­gyan került sor az esperes-válasz­tásra? Magam sohasem gondoltam rá. 1960-ban Krähling Dániel lett az esperes és ő kért, hogy dolgozzunk együtt, legyek helyettese. Őt 1970- ben agyvérzés érte és ekkor kellett helyettesként átvennem a hivatalt. Három ciklusban választottak meg ezután: 1971-1977-1983-ban. 24 gyülekezetét és 25 lelkészt vet­tem át, és most 14 anyagyülekezetet és 16 lelkészt adtam tovább. Ez az időszak az összevonások ideje volt.- A Tolna-Baranyai Egyházme­gye előttünk mindig úgy tűnt, hogy „mozgó” egyházmegye. Nem lehe­tett könnyű ezt megszokni. Sokszor kellett nagy horderejű dolgokban gyorsan és felelősen dönteni. Káldy püspök mondogat­ta, ha valamiben egyházmegyénk­ről volt szó: „Azt csak a jo Isten tudja, meg a Sólyom Károly!” Bi­zony nehéz volt áttekinteni a hely­zetet és dönteni úgy, hogy az hol­nap is érvényes döntés legyen. De a lelkészek nagyon hűségesen áll­tak helyt, nem maradt el istentisz­telet. Jó volt a fraternitás, segítet­tük egymást mindenben. Csak az épületekkel vöt sok gond! Több, mint 60 templomunk volt! Mint a Gyülekezeti Segély kerületi vezető­je, aránylag jelentős anyagi segítsé­get tudtam szerezni.- Váratlanul jött a kerület veze­tésére való hívás. Mi volt ennek előzménye? 1983-ban választottak meg ke­rületi főjegyzőnek. Nekem volt a legnagyobb meglepetés. Nem érez­tem magamat alkalmasnak. Azzal biztattak, hogy olyan püspök mel­lett vagyok helyettes, aki teljes energiával végzi munkáját, nem lesz gondom. Sajnos, - nem így lett. At kellett vennem a kerület vezetését. Fáradságos volt a sok utazás Budapestre, azután az is, hogy senki semmit nem adott át, tapogatózva kellett kezdeni. Egé­szen más világ, szélesebb horizont, több probléma. Voltak segítőim, sokan imádkoztak értem. Megpró­báltam melegebb, emberibb han­gon beszélni a hozzám jövőkkel. A személyi kérdésekhez mindig szorongással nyúltam. Szívesen és örömmel vettem részt a felekeze- , tekkel való kapcsolattartással és a nemzetközi kapcsolatok szélesíté­sével. Remélem, hogy ez a szolgá­latom segítette a püspöki szolgálat folyamatosságát.- Tudom, hogy Esperes Ür nyug­díjas éveiben egyháztörténeti mun­kával kíván foglalkozni. Isten adjon nyugodt életet, jó erőt a munkához, találjon sok örömöt családjában, gyermekei és unokái közt - ezt kí­vánjuk lapunk olvasói nevében. Köszönöm! Búcsúzóul szeret­ném felolvasni kedves versemet. Reményik Sándor: CSAK TE... Uram, csak Te tudod: Mikor külsőleg a legmagasabbra Emeltek emberek — Akkor voltam a legsíróbb, legkisebb, Legbűnösebb És legmegalázottabb gyermeked.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom